Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

12 Szombat, 1984. május 19. ' nrDM Benke László Oláh ¡ónos A várakozó Levél a fáról ahogv lezörren — úgv elszakadni! nem lehet könnyen. Üldögélni kell nariomon. csöndben s hasvni az időt. múl ion fölöttem. Ülök és várok. Nem tudom mire. Ha csak nem a tél esontkezeire.. Magamat véglee kezébe tenném, úev dermednék mee észre se venném. Vállam ha néha megveregetnék, még szebben ülnék csak üldögélnék. Ügv elszakadni nem lehet könnyen, levél a fáról ahogy lezörren. Alkonyatkor Alkonvatkor Dáriát hívta a furcsa énekbe kezd: láthatatlan kerekek nyikorognak a torkában, megriadt sovány lovakat haiszol egy kocsis, mintha tudná, hová igyekszik. gébics. Péntek /mre hívások hívom anámat. (meehaltl anyáimat (fiam a sok házi munka... léoni sem tudok ...) hívom a barátomat (öreg frú. én megértelek, de most az istennek se ...) (felihívom a mentőket (foglalt) a telefondoktort (mással beszél) a hivatalt (táiékozóctik) (ki)hívom a sorsot (magam ellen) (nem ár rá) Homokországtól Óceániáig Részlet Richter Ilona Munkácsy-díjas grafikusművész, tudományos illusztrátor Homokország című, mintegy negyedszázada megjelent gyermekkönyvéből: „Ügy is kezdhetném: egyszer volt, hol nem volt... De most nem mesét mondok. Homokország nem meseország. Nekem több annál — a szülőföldem. A térképen kicsi, sárga folt. Halmainak-völgyeinek se neve, se helye. Bizony még helye sincsen. Homokországban minden mozog, minden változik, minden alakul. Ügy. ahogy a szélnek éppen kedve tartja: épít vagy rombol. A nagy szobrász: az északi szél... És a homok mozog... Finom hullámokba borzolódik a szél nyomán. Terjed, árad engedelmesen. Csak a fák nem engedelmeskednek. A fák és a füvek. Az akácok, a galagonyák, a borókafenyők. A vékonypénzű vadzab. a kutyatej, a báránypirosító ... Bátran nekifeszülnek a szélnek ..." A Soltvadkert melletti Szarvaskút-dűlő iskolája és annak környéke volt a gyermekkor világa. Richter Ilona édesapja itt volt tanyai tanító, aki gyakran kézenfogta kislányát s elvitte „természetet lótni". Megismerte homokország virágait, növényeit, lepkéit, állatait, mélységes kapcsolatot teremtett a széllel s minden hőről és' a törvények nagy összefüggéseiről szerzett ismereteivel... A művészet valamennyi korban felállítja a természetábrázolás példáját, a mű helyének, idejének és alkalmazásának megfelelően tárgyában és eszközében változó, de belső lényegében és a lényeghez vezető módszerében változatlan. A természetábrázolás formáját, a tisztán illusztratív w—: —»i.'a^-! -t-i,. í ..i .. i . AolTorftí tniíí iócrotr> + n tn fi nwt n m i GACS GABOR RAJZA gvámolítasra. védelemre vártak. Csoda-é, h.a fjz ügyejkjejfö kislány, aki hároméves koróban már mindenhová rajzolt és másodikos korától grafikusnak készült. a Képzőművészeti Főiskolát célozta meg. Tudományos illusztrátorként végzett, diplomamunkáját a természettudományi múzeum Torzított koponyák című kiadványához készítette. Konecsni György, a kiváló grafikusművész bírálatában többek között így írt: „Richter Ilona nálam volt a legutóbbi években. Megvallom őszintén, nem nagyon sokat tudtam munkájához hozzászólni, mint azt, hogy nagyszerű. Azon keresztül tudtam értékelni teljes mértékben, amit a tudományos helyekről kaptunk, mint hatását ennek a munkának. Egyet szeretnék megjegyezni, és ezt a Tudományos Akadémia felé szánom: azt, amit Richter Ilona csinált, nem szeretném, ha úgy fognák fel, mint a grafikusmesterség egy standard teljesítményét. Ez lényegesen több. Szeretném, ha őt így kezelné a tudományos élet. . ., kevés olyan grafikus létezik Európában, aki a tudományos tárgyilagosság és grafikai szempontoknak így meg tudna felelni. Vagy csak szaktudós ..., vagy csak művész >— ritka a kettő találkozása. Richter Ilonában a kettő nagyon szerencsésen -és egyensúlyban találkozik." Az útra indító tarisznvával 1936. október 13-án indult első nyugateurópai tanulmányútjára. Mielőtt kézbe vette volna poggyászát, leemelte a könyvespolcról Szabó Lőrinc kötetét. A Hazám című versnél nvílt ki. Amikor, mindenféle rábeszélés ellenére, 1957 tavaszán — amikor rengetegen kifelé igyekeztek — ő hazatért, a könyvet ugyanúgy találta a polcon, mint ahogy visszatette. Nem is nyílhatott ki máshol, mint a Hazámnál... A svájci Luzernben Walter Linsenmayer műhelyében dolgozott. Itt lett a tudományos illusztráció nemzetközi hírű művelője. Részlet készülő módszertani tanulmányából: ..A természet ábrázolására való törekvés együtt ébredt az emberi tudattal. Az út. amit az ember a természet művészi megfogalmazása terén megtett, párhuzamosan halad és kölcsönhatásban áll a természet törvénueiratóriumi berendezések segítik, igy az anyag életben $artása és megfigyelése immár a maximált* határokig lehetseges." Richter Ilona tíz évet töltött külföldön, hosszabb ideig dolgozott Nápolyban, a Slazione Zoologica Intézetben, a világhírű Adolf Portmann irányításával. Nemcsak a nápolyi magvar nyomokat ismerte meg Endre herceg otthonától. Nagy Lajos várán. Széchenyi forrongó lelkén át Apáthy István szobájáig, de ott készítette el élete eddigi legjelentősebb művét, egy tengerbiológiai monográfia illusztrációit. S ott. Nápolyban is Móra jutott eszébe: „Móra bácsi most keveset tartózkodhat a kultúrpalotában. Legfeljebb haza-hazafut kürülülni az ősöket, mert Móra bácsi most Itáliát járja velem. Este mindig együtt ülünk vacsorához, olyankor Itáliáról és a Ferdetoronyról mesél. Nem lehet többet, mást, igazibbat, kedvesebben és derűsebben, emberibben látni és mondani, mint Móra tudta . . . Ezt a könyvet csak itt lehet érteni... A növényhatározó valóban fontosabb. mint a lakkcipő. Bizony fontosabb. £n is a magyar flóra új osztályozásával foglalkozom. Módszerem szerint az erdők-mezők viragai két nagy csoportra oszthatók. Vannak „hűséges" és vannak „hűtlen"' növények. Hűségesek, amelyek egész idáig elkísértek. A hűtlenek otthon maradtak, és ezért nekik sem feddhető a kék-, arany- vagy violaszinű szemükre semmi..." Részlet Kerényi Károly klasszika-filológus professzor leveléből: „... Hogy maga istenadta drága tehetség, szem és kéz tökéletes harmóniája, amelynek elképesztő biztonsága felett egy szerető lélek figyel, az nem kétséges..." öveges József fizikus: „A rajzok csodálatosak. Nem tudom a természet hűsége, vagy a művészetet esodáljam-e bennük jobban." Láng István, az MTA főtitkárhelyettese mondta egy interjúban : ..Ha körbenéz itt a dolgozószobámban, számos jelét láthatja annak, hogy én ma is biológusnak érzem és vallom magam. Vegye csak szemügyre a falakon füaaő képeket: eavtöl eavia szoros összefüggést mutatnak az élő tudományokkal. Az Évszakok címet viselő sorozat Richter Ilona Munkácsy-díjas grafikus munkája — az 6 kezétől származik, az a finomrajzú csipkemotívum is. amelyről csak a szakember tu<fja. hogy egy hidra metszeti kepe." Dudich Endre akadémikus ajánlásából: a kész táblákon látható színes illusztrációk nemcsak hogy minden szakmai kívánalmat kielégítenek, hanem rajzés festéstechnikai szempontból is olyan elsőrangúak. hogy bátran lehet őket Ernst Haeckel világhírű állatképei mellé állítani. Ebbeli ténykedése nemcsak tudományos szempontból értékes és kiváló, hanem a magyarság külföldi hírnevét is szolgálni fogja." A szegedi Retek ucai panellakásba megérkeztek a legújabb. Virágok című kötet első példányai. Csakúgy, mint a Homokország, a Pandí és az Üton-útfélen című könyv esetében e kötet rajzait is, szövegét is Richter Ilona készítette. Gyerekeknek és gyerekekhez szól. amikor erdö-mezö virágait, az utak mentén és bokrok alján szirmot bontó növényeket mutatja be. Igazi tavaszi ajándékkent. a Barangoló-sorozat kivételes szépségű virágszálaként. (Első képünkön egy lap a Springer Kiadónál megjelent L. Schmekel—A. Portmann: Opistholranchia des Mittelmeeres című monográfiából, mellette a Virágok című új könyv euu oldala.j x. L. jellegű művészetet a tudomány számára nélkülözhetetlen szemléltető példák igénye hozza létre. Ez rákényszeríti a szakembert rajzolásra, s mintegy ötvözetét teremti meg a tudományos és művészi szempontok együttes kezelésének. Ez a harmónia teszi halhatatlanná az elmúlt századok tudományos könyvillusztrációjának három kiváló művészét és szakemberét: Maria Sibylla Merian entomotógust, Ernst Haeckel biológust és John James Auduban ornitológust.. . Korunk sokrétű tudományos érdeklődésének és analitikus rendszerének általános előfeltétele a kollektív együttműködés. A illusztrátor ebben a munkafolyamatban láncszem, kinek feladatköre gyakran több kutató részleteredményeinek szintézise... A modern tudományos illusztráció módszerének arra kell törekednie, hogy a művész megközelíteni segítse a tudományos problémák lényegét, ugyanakkor a grafikai lehetőségek feltárásának célszerű ábrázolások példatárát nyújtsa. Feladatköre ott kezdődik, ahol a fotó lehetősége lezárul. A fotó a mai tökéletes technikai szintjén korszerű segédeszköz, alkalmazása bizonyos területeken nélkülözhetetlen. Információi mégsem pótolják minden esetben, csak kiegészítik vagy hitelesítik a megfigyelésen alapuló rajzi rögzítéseket. Ezért még korunk legújabb és legmélyrehatóbb analitikus műszerének az elektromikroszkópnak felvételei is rajzi öszszegzést igényelnek. Ennek oka, hogy a legjobb fotó is megmarad az egyedi jelenség ábrázolásának szintjén, tipizálásra alkalmatlan. Erre csak az ember képes: a szemlencsén keresztül az értelem síkján rögzített képsorozat ismeretével. Napjaink tudományos illusztrátorát a legmodernebb mikrotechnikai és labo-