Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

12 Szombat, 1984. május 19. ' MAGAZIN A lengyel történelem fordulópontja A júliusi kiáltvány 40. évfordulóján A

lengyel történelem utolsó másfél évszázadában az állami önállóság, a politikai, gazdasági függetlenség kérdése valamennyi politikai csoportosulás: párt- és érdekszövetség tevékenytégének közép pontjába került. Az 1795. évi ..végleges" felosztás után az ország területeit az orosz, osztrák és porosz hatalmak kebelezték be. 1795 és 1918 között Lengyelország néhányszor, s csak rövid időre nyerte vissza — viszonylagos — függetlenségét. A napóleoni háborúk idején korlátozott formában hat évre. az 1830—1831. évi. úgynevezett novemberi felkelés eredménvek°nnen 10 hónapra, az 1863. évi januári felkelés 15 hónapra biztosította az ország függetlenségét. Az első világháború végén. 1918 novemberében megalakult II. Lengyel Köztársaság 21 évig élvezte az állami önállóságot. A tragikus kimenetelű szeptemberi hadiárat után több mint 5 éves megszállás. a nemzeti megaláztatás és küzdelem évei következtek. A második világháború éveiben a Szovjetunió után Lengyelországot érte a leanagvobb háborús vesztesé«. A Lengyel lakosság 22 százaléka (!) — valamivel több mint 6 millió ember — pusztult el. (A Szovietunió 20. Németország 8. Japán 1.5 millió, Anglia 600. Franciaország 500. az Egyesült Államok 300 ezer embert vesztett a háborúban.) Az ezer lakosra számított emberveszteség Lengyelországban 220. a Szovjetunióban 124. Jugoszláviában 108. Görögországban 70 személy volt. Lengyelország nemzeti vagyonának 38 százaléka ment tönkre (Franciaország 1.5. Anglia 0,8 százalékos veszteséget szenvedett). A háború befejezésére, a győzelem napjára és a demokratikus átalakulás kezdetére való emlékezés Lengyelországban minden évben megújuló esemény. Janusz Przymanowski katona-iró megfogalmazásában. a számok önmagukért beszélnek: a háború számunkra volt a leghosszabb — 2078 nap. hazánk nyögött a leghosszabb ideia a megszállás alatt — 1950 napig. S mi ragadtunk elsőként fagyvert." Valóban így volt. Hitlernek Lengyelor-. szig részéről hangzptt el az első fegyveres ..nem". Németország ..békés" területhódítása, „határkiigazítása" a lengyel ,.nem"-ig tartott. Lengyelország elsőként kezdett általános, nvílt harcot a megszállók ellen. Janusz Przymanowski ..Lengyelek a győzelem felé vivő utakon" című könyvében több helven is utalt a lengvel nép harcára, a megszállók elleni küzdelem mértékére. ..Elsőként kezdtünk harcolni, megszakítás nélkül, szerte a nagyvilágban. mindenütt küzdöttünk, minden erőnket a győzelemnek szenteltük ... ezek a tények jellemzik leajobban harcunkat, éj ezek indokolják a veszte-segéli] 'i'Tcuz'delmünk' és a győzelem iránti emlékezetünket." "" A máspdik világháború első éveiben lengvel katonák tízezrei harcoltak Franciaország. Angina védelmében. Narvik. Tobyuk. Monté Cassino. Falaise térségében. Lenino. Varsó. Studzianki. Kolobrzeg. Gdansk. Berlin elfoglalásában a lengvel katonák ezrei vesztették életüket. A háború utolsó napjaiban a keleti és a nyugati frontokon mintegv 600 ezer lengvel katona állt a szövetségesek rendelkezésére. A megszállás utolsó hónapjaiban közel 600 ezer partizán állt fegyverben. Százezrek harcoltak az úi. demokratikus Lengyelország megteremtéséért.- Az illegális sajtó megfogalmazásában: az új világért, a demokratikus, független. éle'képes ország létrehozásáért. Az ellenállók jelentős része a harcot összekötötte a néphatalom megteremtéséért vívott küzdelemmel is. E

zerkilencszáznegvvenhárom szilveszter éjszakáján Varsóban megalakult az Országos Nemzeti Tanács (Krajowa Rada Narodowa). a lengvel kommunistákon kívül magában foglalta a baloldali szocialistákat, a radikális parasztpárti és demokrata politikusokat, szakszervezeti küldötteket. A népi parlament szerepét- — ideiglenesen — betöltő Országos Nemzeti Tanács, amikor a szovjet és a Szovjetunióban megalakított lengvel hadsereg a mai Lengyelország területére ért. életrehivta — a k^rmánvFdnt t»vékenvkedő — Lenayel Nemzeti Eelszabadítási bizottságot. A h'-mttcág a kpiotlengve'országi Ch»'m városkában 1944. július 22-én kibocsátotta megie'^rfat'e nroerpTniát. A történelmi ie!enfőségű Júliusi Kiáltványban a lengvel kommunisták és a párt kör-4 csoportosuló erők ismertettek az orszás előtt álló — legfontosabb — felofjptnkat p mnniva'dk snrrondlét- .Lengyelország felszabadítása, az államiság újjáépítése, a háború győzelmes befejezése. Lengyelország méltó helyének biztosítása a világban, a romokban heverő ország újjáépítésének megkezdése ..." A történelmi jelentőségű kiáltvány kibocsátása után egymást követték a politikai és gazdasági jellegű intézkedések. A háborús károk helyreállítása. a stabilizáció két szakaszban ment végbe. A károk felmérése, a hétköznapi életre, az újjáépítés megkezdésére való felkészülés két évet vett iaénvbe. A felszabadulás utáni hónapokban a háborús károkból származó . gazdasági és lelki mínuszok" kiküszöbölésére, csökkentésére törekedtek. A 3 éves terv (1947—1949) keretében sikerült működőképessé tenni" az államot, a gazdaság különböző ágazataiban elérték, illetve túlszárnyalták a háború előtti mennyiségi szintet. Az Országos Nemzeti Tanács IX. ülésén. 1946. január 3-án elfogadott törvény értelmében, a bankokat. nagyüzemeket, a jelentősebb magánvállalatokat állami tulajdonba vették. A földreformra, a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság 1944. szeptember 6-i rendeletével került sor. A több mint egymillió parasztcsalád között hatmillió hektár földet osztottak szét. A parcellázás az ország központi vidékein (az úgynevezett régi területekén) valamennyi 50 hektárnál nagyobb, a visszatért területeken a 100 hektárt meghaladó birtokokra terjedt ki. 1944. december 31-én az Országos Nemzeti Tanács létrehozta a Lengyel Köztársaság Ideiglenes Nemzeti Kormányát, melybe bevonták a londoni emigráns kormány, az emigrációban élő politikusok több tagiát. képviselőiét. A háború utáni Lengyelország történelmének fontos dátuma az 1947. január 19-i választás napja. Ez alkalommal — nem kevés meg'epetésre. kétkedésre — a Lengvel Munkáspárt köré csoportosult erők: a Demokratikus Blokk (munkáspárt. szocialista párt. parasztpárt. demokrata párt) szerezte meg a szavazatok többségét. E lehetőséget felhasználva. 1947. február 5-én az Országos Nemzeti Tanács elnökét. Boleslaw Bierutot köztársasági elnökké választiák. majd Józef Cyrankiewiczet (a lengvel Szocialista Párt legbefolyásosabb vezetőiét) az ideiglenes kormány helyébe lépő új kormánv elnökévé nevezik ki. (Számos szerző szerint Lengyelországban ekkor lépték át a „Rubikont". ekkor, vette kezdetét a szocializmus építése, a „kétségtelen proletárdiktatúra kezdete".) N

em lett volna teljes az e hét eleién megrendezett szegedi magyar—lengvel történészülésszak. ha nem emlékeztünk volna meg Szeged testvérvárosáról. ¿a - len gyek textilipar „ffj- t városáról". Lodzról. .Nálunk- talán -ismferetlen*] liőjy *" Lódz á „legkevesebb" háborús kárt szenvédett len- ; «vei városok közé tartozott. A munkásságé tiáfcy száma, a város forradalmi múltja megkönnyítette az úi — a „szokatlan" — élet kezdetét. Az meg teljesen ismeretlen, hosv Lódzban a megszállás utolsó heteiben felkészültek a „demokratikus" jövő. az egyenlőség korszaka" közös alakítására, a szó szerint, értelmezett néphatalom gyakorlására. A város még megszállás alatt volt. amikor megkezdődött az úi tudománvegvetem szervezésé. Az előrelátó kezdeményezésnek (is) köszönhető, hogy Lódzban Teodor Vivéger munkáia nvomán a felszabadulás után hét úi — 30 ezer hallgatót befogadó — felsőoktatási intézmény és számos kutatóközpont iött létre. Később úi színház épült, és 400 ezer ember jutott úi lakáshoz. Az úiiáépítés éveiben Lódz a művészet: az irodalom. a film. a képzőművészet, a folvóiratkiadás országos központjának tisztét is betöltötte. Lódzban szerkesztették és adták ki a „Wies". a „Kuznica". s a rendkívüli népszerűségre szert tevő „Szpilki". maid a ..Lódz Literacka". a ..Krónika", az „Odglosv" című lapokat. Több művészeti folvóirat. például a ..Przeglad Filmowy". a ..Gazeta Filmowa" is Lódz ..füstös ege alatt" látott napvilágot. A leneve' filmművészet úi hulláma képviselői közül Ford. Waida. Munk. Passandorfer. Lenartowicz, Kuc (és azóta ugyancsak máshol dolgozó művész) Lódzban kezdte pályafutását. Lódz nem vált mássá", de m^ms sokat fei'ődö't. ..A réoi. műszakilag techno'ógici'aa és émrészeH s^amvontból eoncránt elovu't avar m"Uett. valahol a város másik povtián vi n-iár é"-"1*- mnazzal a "évvel. ynya"a->za\ a gvártási vrQfPial ás .imyo"azokkal n munkásol-'"»»': v<°zovt úi ta'ak között, új aépekkel. úi termelési módszerekkel." LAGZI ISTVÁN ' ' i. 1 t , Szórakozás és kultúra Konczek József A vendég Ali a ház előtt. Megindul a lift felé. Kilép a lépcsőházba. Haját igazítja. Zakóját gombolja. Cipőjével csoszog. A fal fehér. Az ajtó barna. A kilincs sárga. Az ajtó nyílik. Az ajtó csukódik. Az ajtó csukva. Belül a lábak. Belül a testek. Belül az arcok. Az arcokon belül az izmok. Az izmokon belül az idegek. Az idegekben a történelem. A történelemben a létezés. A létezéS újabb létezése. A létezésben a nem létezés lehetősége. Mi van a ház előtt előtt előtt? A létezés mögött mögött mögött? Hogyan van az, hogy nincs? Van-e vanabb, van-e legvanabb? Mi legyen a szavakkal, amelyek csak szavakat jelentenek? A kultúra, a kulturális termék, a művészeti alkotás pusztán tanító-nevelő funkcióval nem létezhet. A kultúra, a mű. vészét minden termékének a befogadónak valami olyan élményt is kell nyújtania, amely meghatározó és emlékeztető módon szórakoztatja, kielégíti, lefoglalja az embert. Ezért igaz a régi közhely: minden műfajnak megvan a maga létjogosultsága, csak az unalmasnak nincs. A kulturálódás igénye tehát szorosan összetartozik a szórakozáséval, és ha erről mégis elfeledkezünk, annak valószínűleg történeti okai vannak. Amikor a kapitalizmus hajnalán kiderült, : hogy • bizonyos típusú műfajok, —. például a könnyebben emészthetők — szélesebb tömegeket» mozgatnak meg, s ezáltal nagyobb anyagi bevételt tesznek . lehetővé, mint más' — esetleg , la faárt •> Un ű vei tsége t igénylő .— grfűfa'tok. akkor természetesen Jmegsfctílétett q-Z autonóm műveázét' *' fiétJfaűéészet) mellett a szórakoztatóipar. * Csakhogy a szórakoztatás is művészet! Ahogy a művészet bármelyik ága a saját maga törvényszerűségeinek kell. hogy megfeleljen. úgy a szórakoztatást sem lehet egvéb dolgokhoz hasonlítani; csak önmaga lehetőségeihez, kialakult belső törvényszerűségeihez. A szórakoztató mű-" vészét világában is vannak kiemelkedő, középszerű és gvenge művek' és művészek. Legföljebb talán ez a művészeti ág jobban ki van szolgáltatva a változó divatnak és változó értékítéletnek, mint egyéb, esztétikailag kimunkáltabb műfajok. Noha manapság azt kezdjük érzékelni, hogy bizonyos régen rögzített emlékek — például a kabaré vagy' a sanzon világából — milyen hódítőak ma is. és nemcsak valamiféle nosztalgia miatt, hanem elsősorban pontos, eszközeikkel sajátosan pontos korrajzuk miatt. Egy-egy ilyen kis dalocska sokszor pontosabban tükröz vissza egv történel,mi korszakot, mint számos nagy apnarátasú tudós előadás. Mert amíg ez utóbbiakban eszünkkel értékelhető körképet kapunk, amabban érzékelhetjük is a kor szellemét! A szórakoztatás tehát önálló művészeti ág, amelynek az a hatalmas csapdája, hogv leginkább hajlamos a társadalmat érdeklő mellékes kérdések feldolgozására, kevésbé súlvos, de pillanatnyilag érdekes tárgyalására, ami persze nem jelenti azt, hogy kiváló kabaré- és egyéb szórakoztató művészek ne érintették volna az egyes korok leglényegesebb kérdéseit. hiszen'arra is tudunk példát, amikor éppen csak a kabaré territóriumán jelentkezhettek — burkolt formában — a politika, az élet legfontosabb kérdései. De általánosabb jelenség, hogv a szórakoztatók nem a lényegi kérdésekkel. hanem a lényegtelennel töltik föl magukat. Ezért alakulhat ki a szórakoztatás és az igénytelenség összetartozó kettőse. Ismerjük a munkában elfáradt. kikapcsolódni vágyó ember modelljét (hiszen mindnyájan megfelelünk ennek), aki valamilyen módon aktív pihenésre is vágyik, és természetének, tanultságának. lehetőségeinek megfelelően keresi azt a szórakozási formát, amely őt kielégíti. Különösen figyelemreméltó a rádió és főleg a televízió jelenléte. Azzal, hogy életünk természetes részei lettek, össztársadalmivá fokozódhatott például az a játékigény, amely minden egyes emberben korábban is természetesen megvolt. A „homo ludens" így egyénből tömegszervezetté vált. amely a tévé képernyőjén a különböző vetélkedők kapcsán egy azonos gondolatkör. műveltségmorzsa irányába visz egyszerre sok százezer emberi agyat. * Hazánkban ma a kulturálódás, a kultúra minden ága hozzáférhető minden ember számája. Jazzel szemben a szórakoz'. tat'á's intézrnényhálózata és művészei már korántsem ilyen tel.*, jességgel.... nyújtják azt. amit nyújtani kellene, mert a szórakozás nem minden ága közelíthető meg minden magyar állampolgár számára. És ennek nem elsősorban- anyagi okai vannak (néha az is, mert egy-egy színház némely, csak szórakoztatónak minősített produkcióját olyan felemelt áron kínálja, hogy azt valóban nem mindenki engedheti meg magának, mégis ezekre a produkciókra > nem lehet jegyet kapni, csak 6okszor féléves várakozással), hanem inkább szervezési okai. A televízió aktív jelenléte többek között kiváltotta az emberek fokozottabb érdeklődését az élő műsorok iránt, és ez különösen jó igény, hiszen a személyes találkozás valósága mélyebb, tartalmasabb élményt jelenthet az elektronikus közvetítésnél. E vonatkozásban a haknit szoktuk általában bírálni. Csakhogy különböző szociológiai és egyéb kutatások (gondolunk a Művelődéskutató Intézet kiváló tanulmányaira) bebizonyították. hogy az államilag szervezett szórakoztató műsorokra éppúgy a fantáziahiány, a kö, zépszer. a szegényes műsorkínálat a jellemző mint a szórakoztató műsorok egészére. A szóra: koztatás művészet, ésoedig nem is könnyű művészet. Éppen ezért lenne fontos az a társadalmi ellenőrzés. mely a többi művészeti ágat követi, és amelyet a művészet világában kritikának neveznek. De hát iskola vagy pódium sincs, ahol a szórakoztató műfajokból élő művész valamit tanulhatna, mint ahogy továbbképzési lehetősége sincs annak, aki erre a hivatásra adta a fejét. * Egy biztos, a szórakozás elválaszthatatlan a kulturálódástól, s a kettő együtt elválaszthatatlan életünktől. Ami azt jelenti, hogy mindenkinek C've joga, hogy maga hatarozza rüeg, mi az, ami neki a szórakozás nevű aktív pihenéshez szükséges. És mindent meg kell tennünk ahhoz, hogy minél több lehetőségből választhasson. E kettő együtt — a választás lehetősége és a lehetőségek gazdagsága — a kultúra demokratizmusának természetes alapja. SZALONTAY MIHÁLY