Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

10 Hétfő, 19S4. április 30: A dolgozók érdekében A KPVDSZ jogsegélyszolgálatáról Az év lakóháza '83 „Az igazán esélyesek távol maradtak" Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kezdeményezésére pályázatot hirdettek országszerte az „Év lakóháza" cím elnyerésére. Az a fény, hogy ezúttal nem csupán építészek, tervezők számára kínált a pályázat megméretést lehetőséget, hanem a magánépittetök, s a velük társult kivitelezők és tervezők hármasának, kifejezi a szokatlan versengés lényegét. Azt tudniillik, hogy egyre indokoltabb a magánlakásépités minőségére, a korszerűségre, a gazdaságosságra, az építészeti követelményeket magas színvonalon kielégítő lakóházakra irányítani a közvélemény figyelmét. A rossz példa ragadós — szoktuk mondani, de miért ne lehetne a jó példa is az? Miért ne kaphatnának szélesebb, hatásosabb propagandát a követendő megoldások? Nos, e hiányérzet feloldását kívánták szolgálni a pályázat meghirdetői, s szolgálják azzal is, hogy ezentúl minden évben összeül a bíráló bizottság. Először a megyékben, s az ott díjazott „pályaművek", azaz kész lakóházak vesznek részt az országos versenyben. C

songrád megyében a kiírás nem keltett igazán nagy visszhangot. Talán « pályázat szokatlan volta, talán a kellő reklámozás hiánya miatt, mindössze 11 lakóház gazdái, tervezői és építői gondoltak arra. hogy esélyük lehet Az év lakóháza cím elnyerésére. Pedig nem csupán új építésű, hanem korszerűsített, átalakított magánházak is indulhattak a versenyben. Kovács Imre, Csongrád megye főépítésze a nemrégiben lezárult megyei versenyről mondta: „Színvonalas megoldások kerültek ugyan a szakmai zsűri elé, de úgy éreztük, az igazán esélyesek távol maradtak. Talán nem éreztek rá a magánépíttetők, milyen lehetőség rejlik ebben az újszerű pályázatban." T

alán bizonytalanok voltak az építkezés szellemi irányítói, s gyakorlati megvalósítói is abban. hogy munkájuk kiállja az összehasonlítás próbáját. Egy biztos: at 1984-es esztendő pályázatára nagyobb kínálatból szeretne válogatni a zsűri. Amely egyébként az 1983-as év legjobb lakóháza címet most nem is ítélte oda a megyei versenyben. A nyertesek jutalmazására fordítható összeget is mérsékelte, s három lakóházat részesített — rangsorolás nélküli — dicséretben. (Érdekes, hogy a 11 pályázó közül csupán három nevezett be a versenybe felújított lakóházat. de a dicséretben részesítettek közé ezekből kettő bekerült!) Fodor József építtető. Németh Péter építésztechnikus és. ifj. Zvara Lajús kőműves kisiparos egy mártélyi, Túszai utcai parasztház felújítására, átalakítására szövetkezett. A feladat igényes megoldását ismerte el a zsűri azzal, hogy az elkészült házat — felső képünkön — kiemelt dicséretben részesítette. A hagyományos alföldi parasztházat sikerült eredeti formájában helyreállítani, belső terei, s a telek elrendezése azt mutatja, hogy új funkciójával is harmonizálnak a népi építészeti jegyek. (Az épület a Vásárhelyen élő festőművész. Fodor József alkotóháza.) Ugyancsak dicséretes törekvések jellemezték a szegedi Pálfi utca 30. szám alatti családi ház átalakítóit, a tulajdonost. Kiss Istvánt, s a tervek készítésére, a kivitelezés t-ányitésáPa vállalkozó okleveles éDitészméniököt: Hunyadi Lászlót. Az épület külső homlokzati elemeit megújították —. eredeti formájukban, illetve ahol el keriii hetetlen volt az úi elemeket is igyekeztek a jellegzetes alsóvárosi házak stílusához hozzáhangolni. A harmadik, dicsérettel elismert feladatmegoldásra Makón lellek a bíráló bizottság tagjai. A kétlakásos, úgynevezett zártsorú lánchéz tulaidonosai — Cinkota Imre és Szabó Sándor —, a tervező — Madarász József építésztechnikus —. valamint a kivitelező — Takács István kőművesmester — a környezet hangulatához illő homlokzati megoldást talált. A piactérre néző. Deák Ferenc utcai kétszintes épület nem hivalkodó, s noha a mai építészet anyagaiból készült, könnyeden utal a népi építészet formavilágára is. A

bíráló bizottság. mely helyszíni szemlén győződött meg a tervdokumentációkban lefektetett elképzelő- ( sek valódiságáról, a kivitelezés' minőségéről, te-mészetesen általános megállapításokat is megfogalmazott. Szintén a főépítészt idézzük: ..bebizonyosodott hogy — elsősorban a házfelújítások esetében — a család igényeihez való alkalmazkodás nem mond ellent annak a törekvésnek, hogy a ház meglevő értékei megörzödienek, sőt hangsúlyt kapjanak, gyarapodjanak. A találékonyságot olykor a kényszer szüli, az ötletes terveket — számos példát láttunk erre — a kivitelezői leleményesség tovább lendíti. Érdekes volt megfigyelni a tervező, az építő, s a megrendelő között kialakult kapcsolatot. mely szerencsés cetben igazi alkotó közösséget hozott létre Jó példa erre a bizottság által n legsikerültebbnek ítélt mártélyi ház esete: igazi team-munkában születtek meg a tervek, s az átépítés eredményén ez meg is látszik. Építészeti kultúránk gazdagításán fáradozva, azt hiszem, ezeket az erényeket kellene széles körben elterjeszteni..." (Somogyi Károlyné felvételein: 1. A mártélyi alkotóház átépítői megőrizték a népi építészeti értékeket; 2. Az alsóvárosi „pályamű" az udvar felöl; 3. A makói utcaképet gazdagítja az új láncház.) V. K. Ma nálunk 94—95 százalékos a szakszervezeti szervezettség. Beszélgetések során azonban gyakorta hangoztatják, mit ad nekünk a szakszervezet? Van, aki élvezi anyagi és nemcsak anyagi előnyeit, de olyanok is, akik azt ismerik fel, hogy el tud intézni ügyes-bajos dolgokat. Éppen ezért a tapasztalt szervezett dolgozókon és a tisztségviselőkön múlik, hogy a kevesebb tudatossággal érkezők megértsék, mit várhatnak jogosan a szakszervezettől, s a szakszervezet mit vár el tőlük. Rajtuk múlik találkoznak-e azzal a légkörrel, munkastílussal. ami növeli az emberek biztonságérzetét, segiti őket eligazodni ügyes-bajos dolgaikban, megadja számukra a részvétel lehetőségét saját é§ a közösség sorsának formálásában. Nap mint nap érződik a szakszervezetek érdekképviselete. Az élet számtalan területén képviselik dolgozóikat. Néhány év óta nemcsak múnkahelyükön, hanem magánéletükben adódó vitás ügyekben is eljárnak. A KPVDSZ Csongrád megyei Bizottsága 1981. január 1-cn hozta létre a megyei közös jogsegélyszqlgálatot. A három év tapasztalatairól beszélgettünk dr. Cselőtei Istvánnal, a KPVDSZ megyei titkárával, dr. Gál Mihálylyal, a jogsegélyszolgálat vezetőjével és dr. Bálint Ferenc jogtanácsossal. — Hogyan sikerült bővíteni a szakszervezet szolgáltatásait azzal, hogy három évvel ezelőtt megyei közös jogsegélyszolgálat kezdte meg munkáját Csongrád megyében? Dr. Cselőtei István: Három évvel ezelőtt az ipari nagyüzemeknél kísérleteztek azzal, hogy bővítsék a szakszervezetek szolgáltatásait A mi ágazatunkban a szakszervezet elnöksége ránk bízta ezt a feladatot, s mi 1981. január 1-én létrahoztuk a 19 gazdálkodó egység 12 800 dolgozójának jogi érdekvédelmét képviselő megyei közös jogsegélyszolgálatot. — Tanulóév volt 1981 a jogsegélyszolgálat életében. Ma már három főállású dolgozóval működnek, és egyre többen keresik fel ügyes-bajos dolgaikkal a szolgálat jogtanácsosait. A kezdetkor milyen sikerrel képviselték a KPVDSZ dolgozóit? Dr. Gál Mihály: 1981-ben öszszesen 200 iktatott ügyünk volt. A 11 befejezett ügyből 10-et megnyertünk és csak egyet vesztettünk el, amely jogerős ítélet ellen beadott törvényességi óvás volt. Egy év elegendő volt ahhoz, hogy 1982. január 1-től kibővíthettük a jogsegélyszolgálatot és hat országos vállalat is belépett a fenntartók kózé. így 1982-től már 33 gazdálkodó egység 15 800 dolgozója vehette igénybe szolgáltatásainkat, amely teljesen ingyenes. A KPVDSZ Központ 1982. április 1-től engedélyezte egy másik főállású jogász foglalkoztatását is. 1982-ben már 326 iktatott ügyünk volt. Ebben az évben szerveztük meg a „többmegyés'' vállalatok dolgozói részére a szomszéd megyékben (Bács-Kiskun, Békés. Szolnok) történő jogsegélyszolgálati lehetőséget is. Az elmúlt évben már 405 ügyben jártunk el. Jelentősen megnövekedett az eljárás és a képviselet aránya. A képviseletek országosan nem érik el az 5 százalékot, nálunk viszont 19 százalél;. Ezen belül is fontos a munkaügyi és társadalombiztosítási ügyek intézése, ami országosan 4 százalék, nálunk pedig 15 százalék! — Milyen ügyekben keresik fel a dolgozók a KPVDSZ megyei közös jogsegélyszolgálatát? Dr. Bálint Ferenc: Munkajogi ügyekben, elsősorban a munkabérrel. szabadsággal, áthelyezéssel. felmondással, fegyelmi és anyagi felelősséggel kapcsolatos problémákkal fordultak hozzánk a dolgozók. Társadalombiztosítási ügyekben a szolgálati idő megállapítása, nyugdíjak folyósítása, árvaellátás, baleseti járadék, családi pótlék volt a fő gond. A családjogi ügyekben a házasság felbontásával és a gyermektartásdíjjal kapcsolatos ügyek a meghatározók. Államigazgatási ügyekben a lakásgondok, illetékügyek gyakoriak. Polgári jogi ügyekben tartási szerződések, kölcsönök. társasági szerződések és öröklési problémák jelentkeztek. Szabálysértési ügyekben leggyakrabban az AKF-bírságok és a tanács által kiszabott bírságok orvoslását kérték a dolgozók. Büntető ügyekben többnyire felvilágosításra szorítkozunk, illetve ügyvédhez irányítjuk a panaszost. — Munkájuk során dolgozóikat képviselve gyakorta összeütközésbe kerülhetnek a vállalatok vezetőivel. Milyen kapcsolat alakult ki önök és a vállalatvezetők között? Dr. Gál Mihály: A peres ügyek kapcsán, ahol mi a dolgozókat képviseljük, csak látszólagos az ellentmondás, hiszen a vállalatok is sajátjuknak érzik a jogsegélyszolgálatot. Elvünk, hogy először békés úton, megbeszélések formájában próbáljuk elintézni a vállalati ügyeket. Különösen nagy összeütközésünk eddig nem volt. Jó a kapcsolatunk a vezetőkkel és a szakszervezeti bizottságokkal. Tőlünk még egyetlen dolgozó sem ment el dolgavégezetlenül. Tapasztaljuk, hogy kölcsönös bizalom alakult ki, hiszen intim családjogi ügyeket is feltárnak előttünk. — A jogsegélyszolgálat a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat Központjában (Szeged, Honvéd tér 5 B) működik. Mikor fogadjak az ügyfeleket? Dr. Bálint Ferenc: Minden héten hétfőn 8—16, csütörtökön pedig 8—18 óráig, dq egyéb napokon is. ha az itodában 'tartózkodunk. Szentesen kedden 8—12ig. délután Hódmezővásárhelyen 13—17 óláig, szerdánként Makón 8—12 óráig várjuk a dolgozókat panaszaikkal. — Volt már arra példa, hogy bírói ítéletet fellebbeztek meg, és végül sikerre vitték a pert? Dr. Gál Mihály: Sok pert megnyertünk már a megyei bíróságon. De volt olyan esetünk is, amelyet törvényességi óvás után a Legfelsőbb Bíróságon nyertünk meg. Ilyen volt az az eset. amikor a szerződéses üzemeltetésű egységnél megemelték a forgóeszköz-használati díjat, mondván a bank is megemelte a rövid lejáratú hitelek kamatát. A járásbíróság igazat adott a vállalatnak. Az ítéletet megfellebbeztük majd elbuktuk. Ekkor törvényességi óvással éltünk és a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy nincs semmiféle jogalapja az emelésnek, elutasította a vállalat keresetét és a dolgozónak igazat. — Három év alatt mennyitN.1 fogadták el a jogsegélyszolgálat tevékenységét, elterjedt-e a dolgozók körében, hogy jogi érdekképviseletüket látják el? Dr. Gál Mihály: A Vendéglátó Vállalat és Dékány László igazgató jóvoltából kulturált körülmények között dolgozhatunk. Az SZMT és a városi tanács között megállapodás született, hogy a jogsegélyszolgálat dolgozóit bármikor fogadják. A hivatalos szervek is kezdik elfogadni a jogsegélyszolgálatot, hiszen gyakran küld hozzánk felvilágosításért embereket az OTP és a rendőrség is. Baráti és munkatársi kapcsolatban vagyunk intézményekkel. Munkánkat segítené, jobbítaná, ha sikerülne olyan konzultatív tanácskozásokat összehívni, ahol a bírÓ6ág, az ügyészség, az ügyvédi kamara é6 az egyéb jogalkalmazók, jogsegélyszolgálati jogtanácsosok találkozhatnának egymással. BAGAMÉRY LÁSZLÓ