Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

Találkozások A fonónő Hosszú ideig bámészkodtam a szegedi kenderfonógyárban. Néztem a Gill-fonógépeket és a környezetet. Közben felvillant agyamban egy hajdani szeminárium filmszalag ja: a századforduló szentpétervári Putyilovgyára. Bakay Nándor, a szegedi gyáralapító és a francia érdekeltségű pétervári ipartelepitök „egy cipőben" járhattak. Természetesen rengeteg víz lefolyt azóta a Néván és a Tiszán is. Sok az új berendezés, kiváló a klimatex. Bar nekem a por és a nedves levegő keveréke egy különleges illatot, „szagot" jelent. S menten kibuggyan belőlem a kérdés is: — Ki akar ma fonónő lenni? Erre vágynak-e a szegedi és a környékbeli lányok? Padala Pál Gyuláné kislány korában került a szegedi kendergyarba, a Munka Érdemrend bronz fokozatúnak birtokosa. Éppen harminchárom esztendeje áll a fonógépek mellett. Amikor egy kis „nacionálét" kértem tőle, elmondta, hogy Deszken született. Apja napszámos volt, majd a föl szabaduláskor földet kaplak. Bár az a földecske semmit sem változtatott a család életén. Nagyobbik bátyja ugyan a - helybeli téeszben dolgozik, de már gépész, traktorokat vezet és javít. Ifjabbik bátyja pedig a szegedi utcákon vezeti az autóbuszokat. — ön hogyan került a szegedi kendergyárba? — Elmondhatok előzően valamit? — Kérem. — Szegény család volt a miénk. de nagyon becsületesek voltak apukáék. Szerették volna, ha én többre viszerrl, mint ők. Beírattak a tanítóképzőbe. Föl is vettek. „Legyen neki jobb, mint nekünk volt" — vallották. Köztiszteletben álltak a szüleim Deszken, senki haragosuk nem volt. A' családi és testvéri szeretetre neveltek minket. Ma is vallom ezt az érzelmet — Mit plántáltak a szülei a gyerekekbe? — A szeretetet és a becsületet. Mindig azt mondták, nem baj. ha szeRények maradunk, de a becsületünk legyen meg. — S mi lett a tanítóképzőből? Hogyan lett fonónő? — Élni kellett a családnak, lemondtam a továbbtanulásról. Viszont akkoriban nem lehetett ám munkához jutni Szegeden, de pláne nem Deszken Volt a családunknak egy kedves barátja, aki a szegedi kenderben dolgozott. Molnár Miska bácsi protezsált be engem a gyarba. Ipari tanuló lettem. — Milyen volt az az időszak? 1951-ben kezdődött. — Igen egyszerű volt. Egy év volt a tanulóidő. Odaadtak bennünket az öregebb szakmunkások mellé. Én ördöghné mellett tanultam. Nagyon szókimondó asszony volt, de kiváló szakember. Mi akkor örültünk, hogy egyáltalán dolgozhattunk. Féltem is a gyárban, zümmögtek a gépek. Furcsa volt minden. Bár én fulusi kislány voltam, de gyorsan beilleszkedtem a társaságba. Mondjam, hogy könnyen barátkoztam, s nagyon örültem, hogy dolgozhatom. Arra vigyáztam, nehogy valami hibát csináljak. Az ördöghné „nagyszájú asszony volt", arra ügyeltem, hogy kedvébe járjak, bár közben Molnár Miska bácsi is iegített, olykor megkeresett, és érdeklődött. hogyan haladok a tanulással. Rajtam tartotta a szemét. Repestem a büszkeségtől, amikor 500—000 rorintot vittem haza. —. Emlékszik-e, milyen fonógép mellett kezdte, s milyen fonalakat készítettek, amikor kislánykeái elkezdte a munkát? — Három és feles kenderfonulrit csináltunk ükkor. — Bírta azt egy tizenöt éves kislány? — De még mennyire. Az igazsághoz tartozik, hogy két év múlva, tizenhét éves koromban férjhez mentem egy deszkf gyerekhez. aki különben szomszédunk volt. Születeti egy kislányunk. aki mR harmincéves, s van egy tízéves gyereke, meg egy ötéves ikerpár. Azokat imádom, szabad időmben legszívesebben „unokázom''. • — Térjünk t'issza a kendergyárba. Nehéz a fonónő munkája? — Nem könnyű, de szép. Ha a gépek jól mennek, rendes az anyag is, akkor nincs gond. — Ma gyakran hallani, hogy nincs utánpótlás. — Mások a mai fiatalok, őszintén mondom, amikor én dolgozni indultam, akkor örömünkre szolgált, hogy egyáltalán munkát szerezhettünk. Legyek rendes? — Igen. — Az én lányomat már lebeszéltem arról, hogy a kendergvárba kerüljön, akár szövőnőnek, akár fonónőnek. Kereskedelmit végzett, majd titkárnői tanfolyamot, később vámügyi ismereteket tanult. Jól érzi magát. Ez nekem megnyugvás. — S az ön nyugalma milyen? — Nagyon szeretem a kendergyárat. Tudja, hogy akit egyszer a kender illata megcsap az nem tud menekülni tőle. — Egyszer sem akart menekülni? — Nem akartam, de volt mar olyan eset. hogy nagyon berágtam, mert a gépek rosszak voltak, az anyag is rossz volt. Olyankor a fenébe kívántam mindent, a gyárat is, meg magamat is. — Ugy tudom, hogy ön egy kiváló brigádnak a vezetője. — Jól tudja, tizenhat éve alakítottunk egy brigádot. Nagyon szeretem a társaimat. Amit már lehetett, mindent „megnyertünk". Oklevél, bronz, ezüst, arany, vállalati kiválóságot kétszer. most várjuk a „Szakma Kiváló Brigádja" kitüntetést. — Miben különb a maguk csoportja, brigádja, mint a körülöttük dolgozó társaságé? — Nem mondom, hogy különbek vágjunk. De jól összekeveredtünk mi öten. Nem parancsolunk egymásnak, legfeljebb kérünk. Szeretjük egymást. Tavaly fölvettünk egy tagot, de hatom hónap múlva ki is zártuk. Nem egyeztünk. Tudja milyenek vagyunk mi? _ f — A hajdani elv: egy mindenkiért, mindenki egyért. Ezt valljuk. Igényeseik vagyunk. Csupán az bosszant bennünket, ha a gépek rosszul működnek, vagy az alapanyag nem jól „fonódik". Ugy vagyunk mi ezzel, mint bárki más. A mi fonalainkat a szövök minősítik. S mi nagyon nem szeretnénk, ha a munkatársainknak gondot okoznánk, rossz fonalat adnánk. Itt van ám a „kutya elásva". Mi is szép anyagot várunk, akkor kiváló fonalat adunk a szövőknek, s azok is tovább ... Minden összefügg valahol. — Azt is hallottam, hogy több társadalmi funkciót vállalt? — Párttag vagyok, a vállalat pártbizottságának, a végrehajtóbizottságnak tagja vagyok, a szakszervezeti bizottságnak is, a bizalmi testületnek is, az igazgató tanácsnak is. De legjobban a brigádvezetői tisztemnek örülök. — Mi hajtja, hogy mások érdekeit képviseli? — Ne vegyék szet'én.vlelelnségnek, örömet lelek benne, ha munkatársaimért, akár egy hajszálnyit is, tehetek. — Nem lett tanítónő, hanem egy gyár munkásnője. Csalódott? — Erre nem tüdők válaszolni. Mivel nem voltam tanítónő, íg.v azt sem tudom, milyen lettem volna azon a pályán, Azt viszont tudom, hogj- a fonószakmában megtaláltam önmagamat. GAZDAGH ISTVÁN Inzulint termelő baktériumok avagy egy tudományos siker anatómiája A hazai tudományos élet egyik jelentős eseménye zajlott le ez év januárjában Szegeden, az MTA újszcgedl Biológiai Központjában. Dr. Venetianer Pál, a biológiai tudományok doktora, az SZBK biokémiai intezetének vezetője az intézmény tudományos ülésszakán ezekkel a szavakkal mutatott be egy lapos üvegedényben látható zöldes anyagot: „Négyévi munka eredményeképpen, íme, itt van az a baktériumtörzs, amely emberi proinzulint termel." (A proinzulin az inzulin „előanyaga".) Am, hogy milyen sok munka, fáradságot nem ismerő tudományos tevékenység előzte meg ezt a bejelentést, arról szinte regényt lehetne írni. Vagy hét évvel ezelőtt interjút készítettem dr. Venetianer Pállal. Azt követően, hogy krimi izgalmas6ágú cikke jelent meg a genetikai manipulációról, vagy gyakrabban használt kifejezéssel. a génsebészetről. Akkor elmondta, hogy a DNS-molekulat már száz eeztendeje ismeri a tudomány azt azonban, hogy ez a molekula hordozza az öröklődést anyagot, csak 1944ben bizonyították, szerkezetét kémiai szempontból 1933-ban fejtettek meg. Ahhoz, hogy megfejték a genetikai kódot — mely tulajdonképpen az élet örökletes programja —, újabb tizenöt esztendőre volt szükség. A DNS legfontosabb tulajdonsága. hogv önmaga pontos megkettőződésére képes, R olyan információtároló. melynek programja meghatározza az élő szervezet tulajdonságait, s lényege, hogy a DNS szerkezete alapvetően egységes az egész élővilágban. A genetikai manipuláció felfedezése lényegében technikai-módszertani felismerés, mely eddig elérhetetlennek tűnő célt tett megfoghatóvá. A dolog lényege igen egyszerűj e felfedezéssel lehetővé vált. hogy az öröklé»i anyagot, a DNS-molekulát meghatározott ponton elvágják. illetve összekapcsolják, akár az élő szervezetben, akár sejten kívül, kémcsőben. A dolog külön izgalma, hogy nem kell feltétlenül az eredeti helyen történnie az összekapcsolásnak, s a kapcsolási partnerek is szárrőazhatnak különböző egyedekből, fajokból, vagy mesterséges kémiai szintézisből. E tudományos módszert a szemléletesség kedvéért hasonlíthatjuk a magnó- vagy filmszalag vágásához és ragasztásához, Ügy lehet tehát a DNS-darabokat öszszedarabolni és egyberagasztani, hogy általa átrendeződik egyazon élőlény, de tetszés szerinti élőlen.vek öröklési programja. E felfedezés jó tíz esztendeje óriási vihart és vitát kavart, elsősorban Amerikában. — Mi a helyzet ma. egy évtized múltával? — A génsebeszet területén két dolog mindenképpen megváltó, zott. vagy módosult. Egyértelműen eldőlt hogy emberi számítás szerint e biológiai módszemek nincs veszélyessége, a laboratóriumi kutatások elöl elhárultak az akadályok még akkor is, ha némi utóvédharcok ma is fölfedezhetők. Ilyen peres ügy zajlik napjainkban az. USAban arról, hogy a génsebészettel előállított baktériumok kiereszthetők-e a természetbe? A másik döntő érv hogy ez alatt az idő alatt realitássá, termelési gyakorlattá vált az e módszerrel előállított termékek gyártása. Minden várakozást túlhaladva óriási eredmények születtek. Az alapkutatások mellett gyakorlati fontosságúak is. A rákkérdes világméretű offenzívájéban is fontos szerepet kapott a genetika. Elméleti síkon közelebb kerültünk a problémához, a biokémikusok felismerték, hogy a rák a testi sejtek génjeiben bekövetkezett (tehát nem örökletes!) kóros változás. Sok fajtáját ismerik már, tudják, hogy milyen gének milyen változásáról és hatásáról van szó, s bizonyos, hogy több normális gén több lépcsőben történő megváltozásé okozza a rosszindulatú daganatos betegvégeket. A laboratóriumokban már kézben tartják ezeket a rebellis géneket. de persze még nagyon hosszú időnek kell eltelni, míg az alapkutatásból gyakorlati megvalósítás, hatásos terápia születik. Viszont jó néhány eredmény már gyakorlati sikerekkel járt. Az első látványos eredmények a közelmúltban születtek, amikor idegen gént már nemcsak baktériumokba, de állatokba és növényekbe is működőképesen tudtak átültetni. — Bizonyára a szegedi génsebészeti kutatómunka előfeltétele volt annak a feladatnak, melynek eredményeként előállították laboratóriumukban az inzulint termeld baktériumtörzset, mely a széles körben elterjedt népbetegség, a cukorbaj gyógyítását szolgáló inzulinellátást olcsóbbá és biztonságosabbá teheti. — A világon az Inzulint egyetlen amerikai cég kivételével állati hasnyálmirigyből vonják ki. A cukorbetegek száma rohamosan nő. gvorsabban. mint a vágóhidakon kinyerhető hasnyálmirigy mennyisége. Ezzel arányosan emelkedik az inzulin ára is. Igv nem véletlen, hogy a világ nagy gvópvszergvárai a génsebészet technikájának félfedezésére támaszkodva napirendre törték az inzulin m«a terséges előállítását. A fela ;atot, hogy génsebészeti tapasztalatainkra támaszkodva próbáljuk az inzulingént átvinni egy baktériumba, ott hozzákapcsolni annak Öröklődés! anyagához. az MTA főtitkárától kaptuk. Mint alapkutatással foglalkozó szakember. eddig még nem dolgoztam megbízásra, és ez alatt a négy esztendő alatt megtanultam becsülni a gyakorlati kutatók miénktől eltérő más típusú munkáját. Több sikertelen próbálkozás után sikerült előállítani az inzulint (pontosabban proinzulint) termelő "és működő baktériumtörzset. Persze korai lenne azt mondani, hogy ez a tudományos siker a munka végét jelentette. A kutatási, laboratóriumi munkánk véget ért, de a feladat, hogy nagy tömegben. az előanyagot inzulinná alakítva gvártani lehessen, még előttünk áll. — A Gyorsuló Idő könyvsorozatban 1977-ben jtlent meg Molekuláris biológia: Tegnap, ma, holnap cfm.fi rendkívül olvasmányos, stílusos és képszerű kö. tete. Ennek egyik fejezetében egy génmérnök. a Felelőtlenül Optimista Biológus (FOB) és egy szakmunkán kívüli laikus, a Tudományos-technikai Haladás Aggódó Ellenfele (THAE) vitatkoznak. FOB a génsebészet potenciális jótéteményeiről és gyakorlati hasznosságairól szól, mire THAE egy példát követel. ..FOB: Egy gyakran emlegetett lehetőség: az inzulin termelését meghatározó gén beültetése egy baktériumba... Annak alapján ..., hogy az inzulinprobléma a jelenlegi technológiával elvileg megoldható — valószínűleg néhány éven bélül gyakorlatilag is sikerülni fog." Nem sok évnek kellett eltelnie, hogyha a világon nem is elsőként, de az elsők közön megszületett ez a tudományos eredmény éppen Szegeden. — Az alap. ég alkalmazott kutatás kapcsolatának és a munka kollektív jellegének eredménye ez a siker. Ma a világon egyetlen olyan gyógyszergyár van. melv génsebészeti úton előállított klónokkal termel inzulint. s mindössze két másikról tudunk, amelyek körülbelül ott tartanak a kutatásban, ahol mi. De ez a szakasz, ismét hanfísúIvozom. a gyártásig tartó teljes útnak a rövidebb, az olcsóbb és könnvebbik része. De a legfontosabb ! Venetianer Pál foglalkozása, hivatása és hobbija is a biokémiai kutatás. Feltétlenül hisz a természettudományos szemlélet és magatartás fontosságában. hein véletlenül idézi Bálint György szavait könyvében, amit Szent-Györgyi Albert Nobel-díjáoai kapcsolatban írt: „...Kritikai szellem ez. a laboratórium szelleme, melynek, lényege a folytonos ellenőrzés, az ellentétek szakadatlan összevetése. Nem ismert meghajtást a tekintélyek előtt —, tíletwe mégis: de előbb kipróbál, és csak aztán hajlik meg. A hódolat és a bírálat ellentétét feloldja: a bírálathoz köti a hódolatot. Szenvedélyesen ragaszkodik a tényekhez, de vigyáz, hogy mit fogadjon el ténynek." Venetianer Pál abban hisz: „hogy természettudományos szemléleten iskolázott embereknek nehezebb hazudni"! t L