Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-03 / 79. szám

5 Kedd, 1984. április 10. Faustus füsti /Jer Új. ~ » ¡QSp képernyő -s Biztosan van oka, hogy Gyurkó László Faustus doktor boldogságos pokoljárása című regényét csak most, és nem korábban vitte filmre Jancsó Miklós. Mert az bizonyosnak tetszik, hogy ez az irodalom szinte követeiden kínálta magát — Jancsófilmre. Hiszen a témája ugyanaz, mint a Jancsó— Hernádi filmeké általában, amtt ők maguk a következőképpen fogalmaztak meg: „Minden filmünk tulajdonképpen egy dologról szól: a becsapás és félrevezetés művészetéről, a hatalom visszaéléseiről. Az intézményről, amely elszakadhat eszmeitől, és végül már az övéit zsm kíméli." Formailag pedig? Gyurkóé egyike azoknak a műveknek, amelyek a hatvanas években Magyarországon végbement szemléleti változások következtében nem egyszerűen a realitásokat, tényeket rögzítették, hanem az érvényes magyarázatokat, a holnap is ható következményeket is kutatták, méghozzá leggyakrabban az ember és a történelem viszonyának modellezése útján. Vagyis a történetfilozófiai ábrázolás igénye ugyanúgy munkált Gyurkó alkotói törekvéseiben, mint Jancsóékéban. A Faustus ugyanúgy kérdező, magyarázó, értelmező jellegű irodalom, mint ahogy a Jancsó-művek — meghatározott művészi jelrendszerrel operáló — kérdező, példázatos jellegű filmek. Mindkét műfajban csak arra való a „cselekmény", hogy alkalmat szolgáltasson az alkotói világnézet és gondolkodás kérdéseinek feltevésére. Az epikus, elbeszélő részletek így illusztrációvá fokozódnak le, háttérbe szorulnak a világnézeti mondanivaló, a gondolati anyag mögött. Nevezzük akár esszéregényn'ek, akár parabolának ezt az irodalmat, ezt a filmet, közös jellemzőjük a teljességre törekvés lényegem az egyetemesség és altalánosság, aminthogy a tudásnak is csak akkor Van számomra jelentősége, ha a történelem' számára új ismeretanyag fogalmazódik meg benne ... az ember számára semmiben sem adatik meg a teljesség, így a tudásban sem, s ennek védenceim is tudatában vannak. Van ózonban a tudásnak egy foka, mély az évezredek során ugyan növekvő, azonban különösebben hoszszúnak most sem mondható emberi élét viszonylatrendszerében igényt tarthat a teljesség fogalmára. Az út, ami ide vezet, roppant tanulságos, s ezért boldogságosnak is merném nevezni. Az ember ... amikor a tudásra tör, óhatatlanul alakítja a világot, azonban még inkább a világ őt." Bocsáttassák meg, ha hoszszabban idéztünk Gyurkó, könyvéből, de ezeket a mondatokat akár Jancsó vagy Hernádi is mondhatta volna. Hiszen ez a témájuk. Szinte minden filmben. S ezzel a céljuk: „... felvilágosítani a világot azokról a veszélyekről, amiket mi ismerünk ... Mi emlékeztetni akarunk a sztálinizmusra ... Nehogy jöjjön egyszer egy újabb nemzedék, amelyik már nem emlékszik erre, s amelyikkel megismételhetik ..." Aki olvasta a Gyurkókönyvet s látott Jancsó-filmeket, eleve tudhatta: a televíziós sorozat nem lehet olyanfajta közönségsiker, mint a tévés sorozatfilmek általában. Mégis fölösleges szerkesztői ,óvatoskodásnak, a gondolkodási restséggel való cinkos egyetértésnek kell megbújni a tény mögött, hogy a péntek éjszakákba száműzték a sorozat darabjait. Talán nem tűnik nagyon naivnak az elképzelés, miszerint a határozott, nagyon jól körülírható művépzi eszközök és az ezeket szokatlannak találó közönségízlés között hidak állíthatók, leginkább a tévé segítségével. Mindenesetre sokkal kevésbé érezné az ember a nézőtábor lebecsülésének, ha a filmsorozat előtt, közben, utána, akármikor, értő emberek magyarán beszéltek volna mindazon dolgokról, amelyekről előre látható volt, hogy a nézők jó részét majd taszítják; sokkal kevésbé, mint ezt, a világos és egyértelmű különbségtételt „vájtfülűek" s értetlenek között, amit a műsorszerkesztés eljárása szentesített. Mért ne lehetne az ismeretterjesztő buzgalmára oly büszke tévében érthetően elmondani például, mi szükség e filmben a narrátorra? Az írógép kopogására? A távolságtartásnak mindazon eszközeire, amelyekkel az „elbeszélő" (a filmes) elkü. löníti magát a Cérnájától, hogy minél átfogóbban, teljesebben, mélységeiben láthassa, láttathassa azt, fölfedhesse belső törvényszerűségeit, mozgatóit. Miért ne lehetett volna elmondani, hogy sokak várakozásával ellentétben ezúttal nem az a' cél, hogy történelmünk egyes periódusai a mindennapokban használatos szemüvegeken keresztül látsszanak, hogy minél életszerűbbnek tetsszenek; hanem földeríteni, hogy mit bír el az ember, s közben milyen lesz, hogy mért kell pokolra men. ni, s mitől boldogságos mégis az élete annak, aki dudás akar lenni. Mindez pedig nem megy másként, csak jelekkel, jelzésekkel, szimbolikus mozgásokkal, gesztusokkal, az életszerűtől •eltávolbdott, de távlatos gondolatokat inspiráló jelenetekkel. Talán így is, hogy a nézők többsége . beavatatlan maradt, talán így is sokakat megfogott Jancsó szuggesztív képi világa. Talán anélkül is fogva tartott, hogy a teljes értelmük nem volt nyilvánvaló. De a sorozatok természete, amelyet máskor mint népszerűsítő hatáselemet tartunk nyilván, ezúttal ellenkezőképpen hatott. A szükségszerű ismétlődések az érdeklődés ébrentartása helyet a figyelmet lankasztották, a példázat- hatásának intenzitását a szétszaggatotts^g csökkentette. Kár pedig, mert részleteiben is pontos, nagyon átgondolt, formai megoldásaiban fantasztikusan következetes film a Faustus ... Sulyok Erzsébet A Nemzeti Színház számláján Több mint 24 millió forint Március végén több mint 24 és fél millió forint volt a Nemzeti Színház számlájának összege. Az OTP XXII. kerületi fiókjánál, ahol a gyűjtési akció adatait regisztrálják, elmondták: eddig 8978 befizetést könyveltek el: a 3822 egyéni felajánlás több mint négy és fél millió forint értékű, az 5156 csoportos adomány őszszege csaknem 20 millió forint. Külföldről 93 felajánlás érkezett. A külországi legújabb felajáslás Michel Gyarmathyé. A párizsi Folies Bergéres magyar származású művészeti igazgatója, aki a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején járt hazánkban, ötezer dollár értékű csekket adományozott az új Nemzeti Színház javára (MTI) Negyei ösztöndíjak — művészeknek A művészeti alkotó munka támogatásának új formáit vezette be a megyei tanács végrehajtó bizottsága, amelyekkel — és az állami mecenatúra több más formájával — Csongrád megye művészeti hagyományainak továbbfejlesztését kívánja elősegíteni. Az alkotói támogatás, amelynek elnyerésére pályázatot írnak ki a művészeti szövetségek tagjainak, kollektívák létrehozásához, illetve tehetséges fiatalok beilleszkedéséhez nyújt segítséget. Három formája van: az egyszeri támogatás, amelyet egy-egy művész vagy alkotó csoport azért kap, hogy nagyobb jelentőségű művészeti vállalkozását zavartalanabbul véghez vihesse; a fiatalok támogatása, amelyet 3—6 hónapon keresztül pályakezdők kaphatnak; végül a vendég művészek támogatása, melyet a megyében időszakosan alkotók kapnak. Az alkotói ösztöndíjakat évente a felszabadulás ünnepe alkalmából ítélik oda, adják át. A megyei tanács székházában tegnap, hétfőn délelőtt megtartott ünnepségen dr. Keczer Tamás, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője ismertette az idei pályázat eredményét és adta át az alkotói ösztöndíjakat. Egyszeri támogatásban részesült a Kincskereső Szerkesztősége (a gyermekirodalmi lap az idén lesz 10 éves, a jubileumra az évtized legjobb írásaiból antológia kiadását tervezik); Huszár Lajos zeneszerző. Gerle Margit keramikus, T. Nagy Irén iparművész, Tésikné Knotik Marta iparművész. Fiatalok alkotói támogatásában részesültek összesen hatan: Szecsődi Ferenc hegedűművész, Kléner György és Kiss Róbert operatőrök, Beliczai Mária szobrász, Tóth Pál grafikus és Felletár Melinda hárfaművész. Az ünnepségen dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezetője gratulált az ösztöndíjasoknak. Színjátszó napok Szentesen Négy megye, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok fiatal amatőr színjátszói találkoztak Szentesen a délalföldi színjátszó napokon. A háromtagú országos szakmai zsűri 22 csoport 25 produkcióját nézte meg, és minősítette azokat, akik kérték. A Csoportok többsége élt is ezzel a lehetőséggel. A legjobb hét produkció arany minősítést nyert. A kopasz énekpsnő, Ioneseu drámája, az abszurd színház egyik csúcsteljesítménye. A szolnoki MMIC — Varga Katalin Gimnázium diákszinpada sikerrel birkózott meg vele. A kiemelkedő produkcióért járó egyik különdíjat is elvitték; amit a Csongrád megyei Tanács V. B. művelődési osztálya ajánlott fel. Ugyancsak Szolnokról érkenak különdíját a legjobb rendezői munkáért. A gimnázium Panoráma Színpada Arisztophanész vaskos humorú komédiáját, a Lüszisztratét mutatta be. Játékuk követte az ókori görög színjátszás hagyományát, a női szerepeket is fiúk játszották. Kiemelkedő kollektív munkájukért nekik jutott a szentesi Móricz Zsigmond Művelődési Központ különdíja. Három volt diák Alkalmi Színpad néven összeállt, és megj'rta a Hát most mi van? című pamfletet, antellyel óriási sikert aratott. Szőke András, Gazdag Tibor és Jantyik Csaba produkciója több volt, mint stílusparódia az amatőr színjátszó mozgalomról. Olyan társadalmi igazságokat „vágtak hozzánk", melyektől arcunkra A negyeKiemelkedő egyéni teljesítmények is születtek Szentesen. A zsűri három szereplőnek ítélte oda a Szentes városi Tanács különdíját a legjobb színészi alakításokért: Veréb Juditnak, Kovács Idának és Laukó Istvánnak. A rendezvény megszervezéséért akár különdíjat is kaphatott volna a szentesi Móricz Zsigmond Művelődési Központ és a Horváth Mihály Gimnázium. Megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy minden csoport a neki legmegfelelőbb körülmények között léphetett fel az Ifjúság* Művelődési Házban, a színházban és a gimnáziumban. Paál Mária Az állításról, miszerint voltaképpen nincs izgalmasabb olvasmány a telefonkönyvnél, legelőször őszintén szólva szegény jó néhai Kazal László jutott eszembe, aki — ugye emlékeznek rá — zseniálisan dalolta el valaha a telefonelőfizetők listáját. Ám később, egy kifejezetten lírai és igen szuggesztív bevezető mondatait hallgatva, kénytelen voltam átlátni ama igazság mélyebb tartalmait is. miszerint a telefonkönyvben minden szereplő olyan, mint akit lemeztelenítettek: minden érdemi kommentár nélkül, szőrén-szálán csakis a neve, esetleg a foglalkozása, a lakcíme és persze a telefonszáma olvasható, pőrén és szűkszavúan, egyedi dokumentumként és utánozhatatlan« tömör és frappáns ténykoszorúként. És kiderült: a telefonkönyv nemcsak rendkívül izgalmas olvasmány lehet — de fantasztikus történelemláttató is. Éppen csak alaposabban kell belepillantani. Bogáti Péter csütörtökön a Kossuth adón a Délutáni Rádiószínház bemutatójában negyven esztendővel ezelőtti budapesti telefonkönyvben végzett tallózásainak eredményeit adta közre. Már említett bevezetőjében finom eleganciával csak annyit sejtetve: micsoda negyven esztendő is volt éz... Hogy milyen ? Tudjuk, többé-kevésbé. (S inkább többé, mint kevésbé.) Bogáti 300 nevet talált ma is ugyanazon a lakcímen, mint amit négy évtizede a székesfővárosi könyv közölt, ötvenet föl is keresett. s közülük hetet — egykori huszár őrnagyot, szőnyegkereskedöt, külügyminisztériumi tanácsost, úriszabót, főtisztviselőt, kerületi izraelita nőegylet pénztárosát, az egykori elektromos művek főmérnökét — meg is szólaltatott műsorában. Csak azért, úgymond, hogy ama régi telefonkönyv iránytűjét követve valljanak arról, mi minden is történt velük e negyven év alatt. Lélegzetelállító ötlet és feladat (Pedig voltaképpen igen egyszerű, mint az igazán pompás ideák általában.) Tudjuk, hogy a történelem legizgalm'asabban sohasem a könyvekből, a hivatalos-tudományos ismertetésekből kerül elénk, . hanem amikből valóban áll: az egyeni embersorsok oszszességéből. A privatizált történelem azért lenyűgöző, mert mindenkoron a história húsba vágó, hétköznapi valóságait mutatja meg. Frontvonalak és tárgyalóasztalok helyett elsötétített szobákkal, váratlan gyászfátylakkal és lélekmélybe kérgesedett. elmondatlan emlékaknákkal és élménysorozatvetőkkel.' amelyek egyszer talán véletlenül fölrobbannak, mint manapság is olykor az igaziak. S ha emberhalált szerencsére nem is okoznak, de felkavaró perceket annál inkább. Nem mindennapi tapintatra, riporteri-szerkesztői felkészültségre és főként rádiós tapasztalatra volt hát szükség ahhoz, hogy ez az egy óra úgy maradjon meg bennünk, ahogyan megmaradhatott: egyetleft magyar szó mögé sűrített, grandiózus történelem-kísértetként Egyikeként a legeredetibbeknek. zett a HID Amatőr Színház, fagyott a nevetés. Kél tagja, Varga Sándor és dik arany a negyedikes dráSzőllősi István, maguk által matagozatosfVk Hamlet-előirt nvelvparodiat adtak elo. sokoldalúan, tehetségesen. A adásának jutott. szegedi Ifjúsági Színpad Szép Ernő Májusát mutatta be olyan formában, hogy az eredeti darab elé előjátékot szerkesztetlek, ök Szentes város szakmaközi bizottságának különdíjával tértek haza. A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumnak mind a négy benevezett produkciója arany minősítést nyert. Az első osztályos drámatagozatosok Móra Ferenc ismert meséjét. a Didergő királyt adták elő mesegro'eszk formájában. Rendező tanáruk. Perjés Gáborné vehette át a Csongrád megyei Tanács művelődési kozpontjáEzüst minősítést kapott a szegedi Minerva Színpad előadása: Karinthy Frigyes: Marie-Anne három szíve. A két bronzot a jászfényszarui Fortuna együttes nyerte el két szerkesztett pódiumműsorukkal, melyek a leningrádi blokád napjairól szóltak. Kár, hogy a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium MATT diákszínpada nem kért minősítést. Bemutatójuk • (Miözek: Nyílt tengeren) a jók között volt csakúgy, mint a kecskeméti GAMF—MMK Színjátszó Stúdió Ciranó című színházi stílusparódiája. Vezetékes gáz Csanátipafefági Csanádpalota nagyközség pártbizottsága, tanácsa. Hazafias Népfrontbizottsága tegnap, hétfőn délután ünnepi eseménysorpzattal emlékezett hazánk felszabadulására. A 39. évforduló tiszteletére rendezett eseményeken részt vett Szőnyi Ferenc, a megyei pártbizottság tagja és dr. Petrik István, a megyei tanács elnökének általános helyettese is. A palotaiak százai gyűltek össze a nagyközségi tanácsháza előtt, hogy tanúi legyenek az ünnepélyes gázlánggyújtásnak. A település ugyanis vezetékes gázt kapott. A DÉGÁZ, a Szabadság Tsz, a tanács és a gazdasági egységek összefogásával tavaly kezdődöttel a vezetéképítés. Az ünnepélyes perceket megelőzően Fejes Ferenc, a nagyközségi közös tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket, a meghívott vendégeket, majd dr. Varga János, a DÉGAZ igazgatója szólt az egybegyűltekhez. Hangsúlyozta az új energiaszolgáltatás jelentőségét. amely egyben meghatározó jelentőségű a község fejlődésében. A helyi Szabadság Tsz kezdeményezése az egész közr ségben jó visszhangra talált, amelynek eredménye az ünnepélyes gázlánggyújtás. Az igazgató beszédének befejezése után — fellobbantotta a gázfáklyát. A palotaiak hosszan tartó tapssal köszöntötték — az orkánszerű szelet is legyőző — lángot. Közvetlen ezután dr. Petrik István leleplezte azt az emléktáblát, amely a tanácsháza falán hirdeti: ..Ebben az épületben gyulladt ki Csanádpalotán elös tör a gázláng 1984. április 2-án a tanács a DÉGÁZ és a nagyközség gazdasági szerveinek közreműködésével." Különben nem történt semmi — ez volt Bogáli Péter műsorának címe. Különben. Ez a szimpla, lanyha ellentétezést kifejező szavacska, ez a se rideg, se meleg, enyhén lezser mellékjelentést, afféle pot-argumentumot hordozó szo: különben. Különben semmi semmi újság. Különben jól vagyok. Különben mi is van veled — szoktuk mondogatni. nagyjából az „egyébként" szinonimájaként használva ezt a most félelmetes drámaiságúvá nemesített szót. Hét ember beszélt magáról, vagyis a negyvenes évek elejétől a nyolcvanas évek elejéig terjedő időszak magyar történelméről — különben.. Het életben maradott, tehát — a történtek ismeretében — eleve „bravúros'' teljesítményt nyújtó (vagy csak páratlan szerencséjű?) magyar állampolgár — különben. „Az élet az egy furcsa dolog", mondja egyikük a műsor vége felé. Igen. különben az élet furcsa dolog, ök élték az életüket, ugyanabban a házban mindmáig, amelynek helye már abban a régesrégi könyvben is olvasható. Különben nem történt közben semmi. Különben kétszázezer magyar pusztult el a Donnál, és további tízezrek az ostrom alatt, amelynek végén Budapest füstölgő romhalmaz. Különben néhány röpke év múlva egy újra elszegényedett országban százezrek imádkoztak, ha hajnalban csöngettek, hogy csak a tejesember vagy az újságos legyen, miközben a sötét utcákon búgtak az autók és akit elvittek, annak nyoma sem maradt. Különben újabb néhány év múlva a fővároj ismét füstölgő romhalmaz és ezrek tántorognak ki a nyugati határon, ök maradtak. Ugyanott. És most még csak azt sem lehet mondani, hogy valami különösen falrengetö. szenzációs dolgokról vallanának Bogáli Péternek. Az idős .néhai huszár gentleman módon közli, régi nőügyei kerülvén szóba. hogy ilyesmiről nem beszél egy férfi. A szabó az egyedüllétről panaszkodik, az egykori főtisztviselő meg azt ecseteli, hogyan lett belőle időközben festőművész, ök csak egyszerűen éltek. Ahogy lehetett. Mert az élet, az ugye, igen. egy furcsa dolog. Különben. Domonkos Laszlo i