Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

Csütörtök, "1984. március 1. 3 Formatervezés! pályázatra benevezett termékekből rendeztek kiállítást az Ipar! Reklám és Propaganda Vállalat bemutatótermében. Az 5. alkalommal meghirdetett pályázatra 94 pályázó, 160 munkáját küldte el a ruházatipar. a bútoripar, a híradástechnika- és mű­szeripar különböző területeiről. Képünkön: a minta azonos. A gumimatrac, a párna, a terítő a Budaprint terméke • B ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának elnökle­tével szerdán ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bi­zottsága. A tanácskozáson részt vett Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályveze­tője; megjelent és felszólalt Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője és Gon­da György államtitkár, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal elnö­ke is. A KISZ Központi Bizott­sága Kovác$ Jenőnek, a KB titkárának szóbeli kiegészí­tése után előterjesztést vita­tott meg és fogadott el a KISZ ideológiai munkájá­nak javításával összefüggő feladatokról. A dokumentum megállapítja: a KISZ egyik legidőszerűbb teendője, hogy ifjúságunkat megnyerje an­nak a programnak, melyet pártunk a gazdasági és tár­sadalmi életben szükséges változások megvalósítására alakított ki. Az ifjúsági szö­vetség működjék közre a szocializmus megvalósulásá­nak folyamatáról alkotott hi­telesebb kép kialakításában. Ezt követően a KISZ Köz­ponti Bizottsága Szórádi Sán­dor titkár előterjesztése alap­ján megvitatta és elfogadta az ifjúsági szövetség környe­zetvédelmi feladatairól szóló határozatot. Ennek alapján a KISZ jövőben aktívabb szerepet kíván vállalni a ter­mészet megóvásában, a kör­nyezet tudatos alakításában, amiben helyzeténél, életko­Méregről — szelíden ötletgazdát kerestünk a január 20-án megjelent Csörög a telefon rova­tunkban. Jólesett az egy hónap múltán jött tájé­koztató amely szűkebb környékünk legilletéke­sebb intézményében fogal­mazódott. Hiszen ami ké­sik, nem múlik. Végtére is mindegy, mikor a jó tanács, a megmaradt vagy lejárt szavatosságú per­metszerek, s azok gön­gyölegeinek megsemmisí­téséhez. Lényeg, hogy le­gyen hasznos ötlet. Tehát levelet kaptunk, de az csupán tájékoztató értékű. Megtudtam ebből, hogy három MÉM-rende­let, illetve utasítás (43/ 1968, 26/1982, 14/1974). va­lamint egy minisztertaná­csi rendelet (56/1981) lé­tezik. amelyek a környe­zet óvása érdekében adat­tak ki. Ne essen félreér­tés: nem kívánom, hogy a nevezett szabályok pontos szövegét küldjék ugyanis azok csupán azt közlik, hogy mit nem szabad, inkább olyan ió tanácsot hiányolok, amely azt mondaná, miként és hol lehet a kénytelen-kel­letlen megmaradt mérge­ket és dobozokat bizton­ságosan megsemmisíteni. Néhány javaslat a Csongrád megyei Növény­védelmi és Agrokémiai Állomás leveléből: alapve­tő szabály, hogy növény­védő szert bármilyen kis mértékben is — saját ha­táskörben — tilos meg­semmisíteni, vagyis éget­ni, elásni, vízbe szórni. (Ezt megírtuk mi is.) Vá­sároljunk takarékosan, te­hát csak annyit, ameny­nyi kell. s ha mégis ki­marad. lejár a szavatos­ság. azt permetezzük ki (szavatosság=biztos ható­szer, lejárt szavatosság= vígan él a károsító). A kiürült csomagolóanyago­kat úgy tisztítsuk meg, hogy azokban ne marad­jon növényvédő szer, így a lakossági szeméttel ki­dobhatjuk (körülményes­nek, s főleg bizonytalan­nak tűnik az eljárás). Mások levelét is várjuk, főleg a mérgeket bizton­ságosan megsemmisítő öt­letekkel. Talán a kisker­tekhez kirakott, kifejezet­ten szennyező anyagokat gyűjtő alkalmatosság is segítene a dolgon! A. S. ránál fogva az ifjúság külö­nösen érdekelt. A KISZ KB döntése: lét" rehozza az ifjúsági környe­zetvédelmi tanácsot. A testület megvitatta és elfogadta a KISZ-szervek és -intézmények, valamint az úttörőelnökségek 1984. évi költségvetését, amelyet Nyit­rai István KB-titkár terjesz­tett elő. Végezetül a Központi Bi­zottság személyi kérdésekben döntött. Kovács Jenőt, érde­mei elismerése mellett, más fontos megbízatása miatt fel­mentette titkári tisztségéből, központi bizottsági, intéző bizottsági és titkársági tag­sága alól; Ernőd Pétert koop­tálta a Központi Bizottság tagjai sorába és megválasz­totta a Központi Bizottság titkárává, az intéző bizottság és a titkárság tagjává. A Központi Bizottság Barabás Miklóst — akit az Országos Béketanács főtitkárává vá­lasztott — érdemei elismeré­se mellett felmentette tit­kársági tagsága alól; Cser­veny Vilmost, a Központi Bizottság tagját megválasz­totta a titkárság tagjává, és megbízta a Demokratikus If­júsági Világszövetség főtit­kári teendőinek ellátásával. Jó, hogy létezik hazánk­ban kisipar, örvendetes, hogy egyre virágzik, hogy egyre több tagot számlál a szege­di szervezet is. Örül az em­ber szíve, ha arról olvas, egyre nagyobb számban munkálkodnak kisiparosok a lakosság szolgálatában, ön­magában ez a tudat is elég lenne, hogy békésen hajt­suk álomra a fejünket: be­ázhatunk alul, fölül, jöhet égszakadás, földindulás, cső­repedés, lekophat a cipőnk sarka, kitörhet az asztal lá­ba. sebaj; kisiparosok lesik óhajunkat-sóhajunkat mun­kára készen. De jaj, csak ne érje ingó és ingatlan dolgainkat sem­minemű baleset, ne akarja senki emberfia építeni, szé­píteni meglevő lakását, újat építeni meg éppenséggel csak az merj en, akinek lelki erejét igen bőven mérte a termé­szet. Mert azért igaz, ami igaz, szerencsés az, aki megszorulván, tisztességes mesteremberre talál, olyan­ra, aki udvarlás és tetemes előleg nélkül értő munkát ad reális ár fejében, a meg­ígért határidőre. Tisztelet és megbecsülés illeti az ilyen iparosokat, egytől egyig. Kár lenne tagadni azon­ban, hogy akadnak, akik a magukra és hivatásukra adó szakemberek jó hírne­vét is kockára teszik fele­lőtlen, tessék-lássék mun­kájukkal. Z. L. nem is azért kere­sett föl a napokban, mert hogy segítséget remél re­ménytelen helyzetében. Ha ríiáf az ő 'jóhláiéműségét bánja 39 ezer forintja — mondta'—, továbbadja „drá­ga'' tapasztalait, nehogy más is hiába fusson a pénze utón. Történt még augusztusban, hogy Z. L. elment a KIOSZ lakáskarbantartó szolgálatá­hoz, kőműves kisiparost ke­resve egy 12 1 négyzetméteres pincehelyiség kialakításához. Az ajánlott H. T.-vel meg is állapodtak: a műszaki le­írás és a terv alapján 2—3 hét alatt elkészíti a pincét és a tetején levő teraszt. Az eredmény? Több hétig el­húzódó figyelmetlen, rend­szertelen „munka", de rend­szeres italozás: nem cso­da, ha elméretezték az alap­betont és föl kellett szed­niük. A szigetelő fal két­szer is bedőlt, egyszer ezt is lebontották. A fő tartófal görbére „sikeredett", így a kért téglafugázás sem vé­gezhető el rajta. Elmaradt a főépület falának megren­delt szakaszos erősítése is; megjelent rajta egy repe­dés. A pince fölött kiépített terasz betonja kézzel szét­morzsolható, a kőműves a megrendelő kérése ellenére sem tette bele a megfelelő mennyiségű cementet. Mind­ezek után H. T. — zsebében az apránként fölvett 30 ezer forinttal — új munkát vál­lalt, s felé sem nézett Z. L.-nek. Kérdésére azt felel­te, kc ressen más kőművest. 2. A népi ellenőrzés vizsgálatai A Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság teg­nap, szerdán Szegeden tar­tott ülésén megvitatta és elfogadta az idei munkater­vét. A népi ellenőrzés 1984­es feladatai között szerepel a lakóházjavítúsi program eddigi eredményeinek számbavétele, a közművelő­dési törvény egyes rendel­kezései végrehajtásának utóvizsgálata. Az országos vizsgálati témákhoz kapcso­lódva a megyei NEB továb­bá azt is tervezi, hogy fel­méri a szakmunkásképzés helyzetét, a gazdaságos anyagfelhasználást és a technológiai korszerűsítés lehetőségeinek kiaknázását A megyei kezdeményezésű vizsgálatok között említhe­tő: a népi ellenőrök feltér­képezik, hogy a 40 órás munkahétre miként tértek át a vállalatok, intézmé­nyek, milyen a műszaki fej­lesztés sikere a gépiparban, milyen a lakosság áruellá­tása, a szolgáltatás helyzete, miként alakul a fogyasztók érdekvédelme — hogy csali a legfontosabb terve­zett témákat említsük. A megyei NEB az idei ellenőrzési tervét jóváha­gyásra a Csongrád megyei tanács soron következő ülé­se elé terjeszti. Mit tesz ilyenkor a cser­ben hagyott „áldozat", ha már volt olyan balga, hogy ezért a munkáért még fize­tett is? Panaszbejelentést ír a KIOSZ címére. A jegyzőkönyv szerint a szakmai bizottság a pa­nasznak teljes egészében helyt adott, és kötelezte a kisiparost, hogy 30 napon belül fizessen ki 30 ezer fo­rintot a megrendelőnek a munkák kijavítására. Ugyan­akkor figyelmeztette a bi­zottság H. T.-t, hogy a jö­vőben csak javító, szolgál­tató tevékenységet végezhet, új épület kivitelezéséré nem vállalkozhat. Ha ezután ha­sonló szakmai panasz me­rül föl ellene, „fegyelmi úton" vonják felelősségre. Most csak figyelmeztették, méghozzá olyan indokkal, amely igazságérzetünk alap­ján szigorúbb büntetést ér­demelt volna: „H. T. olyan munkát vállalt, amelyre mű­ködési engedélye nem jo­gosít föl." (Hogyan ajánl­hatta akkor a KIOSZ?) „A vállalt munkát szakszerűtle­nül, a szakmai előírásoknak nem megfelelően végezte el. Munkájával veszélyeztette a már korábban elkészült épü­let állagát. A döntésnél fi­gyelembe vette a bizottsága szakértő által megállapított hiányosságokat, melyeket a kisiparos a tárgyalás során elismert, és azt, hogy a munka végzése közben a kisiparos és segítőtársai rendszeresén italoztak, bot­rányos magatartást' tanúsí­tottak." Tekintettel arra, hogy H. T. érdemtelenül vett ki 30 ezer forintot a megrendelő pénztárcájából, s ezt a te­temes összeget a mai na­pig sem adta vissza, bizony igen enyhe megtorlás ez az ..ejnye-ejnye", aligha van riasztó, nevelő hatása a ha­sonló módon munkálkodó iparosok körében. Mi erről a KlOSZ-titkár véleménye? „A KIOSZ csak erkölcsi felelősségrevonásra jogo­sult, ennek is megvannak a fokozatai. Először figyel­meztetésben részesítik a vé­tő kisiparost, két egymást követő panasz után fegyel­mit kaphat, a következő lé­pés a kizárás. Ez esetben penze a panaszos csak bírósági úton hajthatja be pénzét, erre nekünk nincs jogkö­rünk." A megrendelő egyelőre ar­ra gyűjti a pénzt, hogy má­sik iparossal rendbe hozas­sa azt, amit az előző el­rontott. Óvakodik attól, hogy veszteségeit még pereskedés költségeivel és idegölő cí­vódásokkal növelje. Azt hittem, közös alap-' állásról tárgyalunk, amikor fölkerestem a KlOSZ-tit­kárt, és később a szakmai bizottság elnökhelyettesit, azt hittem, ahhoz nem fér kétség, ki ebben az ügy­ben az áldozat. Némiképp meglepődtem, amikor mind­ketten — „emberismereté­re" apellálva — elmarasz­talták a megrendelőt, mond­ván : ilyen kőművessel — mármint, aki italozik —nem lett volna szabad kezdenie. (De, ha egyszer a KIOSZ bízik benne, működési en­gedélyt ad neki, sőt ajánl­ja...?) Aztán elhangzott egy olyan mondat is: „Sze­gény, szerencsétlen, csóró ember ez a H. T., nem tud­ja az visszafizetni azt a pénzt." Hogy kit illet a sajnálat, a tények ismeretében, dönt­se el az olvasó. Azon azon­han illetékes helyen is el kellene gondolkodni, hogy milyen szigorúbb eszközök­kel lehetne megkövetelni minden kisiparostól a szak­mai tudást, az emberi tar­tást, az egész kisipari te­vékenységre fényt vető, tisz­tességes munkát örvendetes; már állam-' polgári jog, hogy valaki „ki­váltsa az ipart". Hihetnénk, a kisiparosok számának nö­vekedésével fejünk sem fáj majd a fejletlen lakossági szolgáltatások miatt. Csak­hogy elegendő-e csupán két­éves szakmai gyakorlat iga­zolása a működési enge­délyhez, nem hígul-e föl hozzá nem értő, tisztesség és szakmai tudás híján levő emberekkel az igényes mes­terek közössége? Nem megy-e a mennyiség a mi­nőség rovására? Jó hírű kisiparosok mond­ják: önvédelemből is helyes lenne, ha a működési en­gedélyt is mestervizsgához kötnék, akár az iparenge­délyt. S ez talán nem len­ne fölösleges döntés a meg­rendelők védelme szempont­jából sem. Chikán Ágnes A Bők helyzete a közös gazdaságokban A mezőgazdasági szövet­kezetek egymilliós tagságá­nak 40 százaléka nő; hely­zetüket, élet- és munkakö­rülményeik alakulását vi­tatta meg a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa elnöksége szerdai ülésén. Amint a testület elé terjesz­tett írásos beszámolóból ki­tűnt; az elmúlt öt évben a mezőgazdasági szövetkezetek többsége a nehezebbé vált gazdasági feltételek között is további erőfeszítéseket tett a nők helyzetének, élet­és munkakörülményeinek javítására. Szélesedett a nők foglalkoztatási lehető­sége. ennek nyomán 1980 óta 18 százalékról 23 száza­lékra emelkedett a 30 éven aluli nők aránya. Emelke­dett a nők jövedelme is. ám átlagkeresetük alacso­nyabb a férfiakénál. A szövetkezetek választott testületeiben növekedett a nők aránya, országosan el­éri a 30 százalékot A ta­pasztalat szerint a nők leg­szívesebben — a nőbizottság mellett — a szociális bizott­ságban tevékenykednek. Eb­ből következően mind több szövetkezetben megszünte­tik a szociális bizottságokat, és feladatukat, hatáskörüket a nőbizottságra ruházzák. E gyakorlattal azonban — mu­tatott rá az elnökség — nem minden tekintetben lehet egyetérteni, mivel így a nő­bizottság tevékenysége sok esetben a szociálpolitikai munkára szűkül le. Az elmúlt években tovább javult a tsz-dolgozók, köz­tük a nők élet- és munka­körülménye. A vitában felszólalt Du­schek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Hangsúlyozta: a nők munkavállalása és anyai hi­vatása nem kerülhet ellen­tétbe egymással. Rugalmas módszerekkel — például be­dolgozói munkalehetőséggel — is szükséges támogatni kettős hivatásuk összeegyez-; tetőét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom