Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

10 Szombat, 1984. március 18. 5 • • Ötven sor A baráti társaságban csak háttérzörejként szolgált a televízió. Hirtelen arra lettünk figyelmesek, az oly gyakran, és sokszor méltatlanul cinikusnak bélyegzett huszonéves egyetemisták jelen levő tagja — majdani tanárnő — arcán két könnycsepp gördült végig. A hirtelen lett csöndben szinte visszhangzott a bemondó hangja: „A dunaharaszti 3. számú általános iskola udvarán fölrobbant, a II. világháborúból viszszamaradt harckocsi-elhárító gránát a 14 éves Orbán Attila után újabb áldozatot követelt. Belehalt sérüléseibe a 9 éves Kúti Ibolya is." Harminckilenc évvel a világégés befejezése után, ez a késleltetett halál milyen indulatokat indukálhat a „bekeviseltekben"? Döbbenetet? Hitetlenkedest? Dühöt? Sajnálatot? Méltó (?!) büntetést — de kinek az elmarasztalását? Az agitáció, az elrettentés újabb attakjának indító vezényszavát? Vagy két, gyöngyként legördülő könnycseppet? Hátborzongató, hogy majd négy évtizeddel azután, hogy Európa csatamezőin elhallgattak a fegyverek, még mindig nem fejeződhet be az áldozatok végleges statisztikájának összeállítása. Lám, mondhatnánk, milyen alattomos, kegyetlen és aljas a pusztítás szelleme, hogy ennyi év múltán is védtelenekre, tudatlanokra. veszélyt nem ismerő, kíváncsi gyerekekre leselkedik, még épp hogy csak serdülő életeket rabol, soha nem múló sebeket osztogat. Pendülő testeket és naiv gyermeki tudatokat csalogat csapdájába. Belenyugodhatunk ebbe? Akkor, amikor egy gránát ilyen fájdalmas bejegyzéseket tesz históriáskönyvünkbe, lehetünk-e közömbösek a földünkön felhalmozott atornés neutronpotenciállal szemben?! Vajon két nyíló élet kettétörése elegendő-e a figyelmeztetéshez, az elgondolkodáshoz. a cselekvéshez — a béke tartalmának megértéséhez?! Öröm-e, vagy sajnos, hogy a háborútól való félelem és a veszély tudatát nem örökítik a gének. S akinek nincsenek személyes vagy első kézből szerzett élményei, ismeretei, azoknak a háborús filmek kockái izgalmas és érdekfeszítő kalandok, a regények lapjain írói fantázia alkotta hősök küzdenek, nem ismerős, hús-vér alakok. Az én generációm szülei felnőttként élték meg és szenvedték el aiz értelmetlen pusztítás viharait. Én még ismertem Hajdú nénit, aki húsz évvel a háború után is. mindennap kiment az útkanyarhoz, hátha jön Béla fia, egyetlen gyermeke. Apám sánta jobb lába számomra naponta felkiáltójel. Néhány évvel idősebb társaim között volt olyan, aki nem ismerhette meg az apját. Orbán Attila és Kúti Ibolya szülei — szerencsére — már egy békésebb korszak neveltjei, nem ivódtak sejtjeikbe gyógyíthatatlan mérgek. Mivel vértezhették voina feil fiukat, lányukat, számíthatott-e a józan ésE ilyen értelmetlen veszélyre? Hisz immár immúnisak vagyunk a naponta szobánkba kéredzkedő puskaropogásokra. gránátrobbanásokra — a képernyős halálra ... De amikor egv valódi gránát robban be békés életünkbe, nagyobbat szól. mint a valóságbán. Mert belülről is visszhangzik ... Fatális véletlen vagy egykori bűnök mai törlesztése? Fejeket követeljünk, vagy töröljük le azt a két könnycseppet?! Valamit tenni kell, hogy a késleltetett és a tervezett robba na sokat is megakadályozhassuk! Tandi Lajos Marjai József kötete Egyensúly, realitás, reform címmel a napokban kerül a könyvesboltokba Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének, a Gazdasági Bizottság elnökének válogatott beszédeit és cikkeit tartalmazó kötet. Marjai József cikkei, interjúi, beszédei — egy kivétellel — az 1078 —1984 közötti időszakot ölelik feL Témájuk hazánk külgazdasági kapcsolatainak alakulása, a gazdaságirányítás, a gazdaságpolitika megannyi feladata. A kötetből annak a tevékenységnek a képe rajzolódik ki. amely az egyensúly megőrzését, az életszínvonalunk, szocialista vívmányaink és eredményeink megóvását szolgálta, s szolgálja a világgazdasági-világpolitikai kihívás esztendeiben. Képet kap az olvasó arról, hogy a kormányzati munka gazdaságpolitikai oldalát, a gazdaságirányítás közvetlen szervezetét milyen elvek, nézetek és megfontolások vezérlik. Megemlékezés, elismerések A TISZA Élelmiszer es Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat alapításanak 35. évfordulója alkalmával szombaton, tegnap délelőtt a vállalat központjának tanácstermében ünnepi megemlékezést tartott- Popovics Sándor SZB-titkár a törzsgárdamozgalom szerepét méltatta, majd dr. Benedek Tibor igazgató kitüntetéseket, jutalmakat adott át A vállalat alapító tagjai: Jankó Imre, János Lajos, Maizl Mátyás, Cserjés József, Fekete László és Horváth Dezsőné — Jubileumi Aranyjelvény kitüntetésben részesültek. Négyein 30 éves, tizenketten 25 éves, huszonnégyen pedig 15 éves példamutató munkáért kaptak jutalmakat, kitüntetéseket a vállalat igazgatójától. Életszínvonal* 1S84 Áz érdekeltség és ősztönzés lehetőségei és korlátai Rendelet a fogyasztási cikkek használati útmutatóiról X belkereskedelmi és Ipari miniszter közös rendelete értelmében a termelő, az importáló és a forgalmazó vállalatok, illetve magánkereskedők írásban, magyar nyelven és főként közérthetően kötelesek tájékoztatni a termékek használatának, kezelésének módjáról, valamint minőségi jellemzőiről a vásárlókat. A használati-kezelési útmutató tartalmazza, hogyan használható a termék, s azt is, hogy mennyi ideig tartható el. A szöveges tájékoztató helyett — mint ez a textilipari termékeiknél már bevált gyakorlat — jelekkel is történhet a tájékoztatás, amennyiben ezt az illetékes Minőségellenőrző Intézet engedélyezte. Az úgynevezett minőségtanúsítás a termékeknek azokat a lényeges tulajdonságait. főbb minőségi, műszaki és egyéb jellemzőit, tartalmazza, amelyek a vásárló számára fontosali, valamint, hogy hanyad osztályú az adott árucikk. Ha neim elsőosztályú, az osztályba sorolás okát is közölni kell. Élihez betű, vagy egyéb jelzés csak akkor alkalmazható, ha az egyértelmű és közérthető. A terméken ezen kívül fel kell tüntetni a gyártó, illetve az importáló cég nevét is. A használati-kezelési útmutatóról és a minőségi tanúsításról a belföldi terméknél a gvártók, az importcikkeknél pedig az importáló és forgalmazó vállalatok közösen kötelesek gondoskodni termék kerül fora kötelező előzetes Mielőtt új galomba, minőségvizsgálat során a kijelölt minőségellenőrző intézet azt is vizsgálja, hagy megfelelő-e a vásárlási tájékoztató. Azt, hogy a rendeletet a gyártók és a forgalmazók betartják-e, az ipari minőségellenőrző intézetek, valamint a KERMI és a kereskedelmi felügyelőségek rendszeresen ellenőrzik. Ha szabálytalanságot tapasztalnak, megtiltják, illetve feltételekhez kőtik a termékek forgalomDa hozatalát (MTI) Soha nem tapasztalt éles bírálatok érik napjainkban a keresetszabályozást, az anyagi ösztönzés gyakorlatát. A legtöbben azt kérik, követelik, hogy tegyék lehetővé a teljesítményekkel arányos keresetnövekedést. A bérekkel együtt jelenleg — hangzik az érvelés — korlátozzák a szorgalmat, az igyekezetet is. Ezért nem lehet a növekvő követelményeket teljesíteni, a bajokból kilábalni. Vagyis, olyan bűvös körben mozgunk — érvelnek tovább a keresetszabályozás kritikusai —, amelyet csak hatásos anyagi ösztönzéssel lehet áttörni. Bérfejlesztés és egyensúly Az érvelés világos, és van benne némi igazság. De a féligazság mindig megtévesztő. A nézetekben felfedezhető a bérek feltornászasára irányuló nem mai keletű tömegnyomás. Az új érvanyagot, a nyomás hevességét a körülmények látszólag igazolják, hitelesítik. Az átlagbérek az idén már második esztendeje néhány százalékponttel kisebb mértékben növekedhetnek, mint a fogyasztói árak. Mint ismeretes, az idén a fogyasztói árak 7—8 százalékkal, a keresetek — országos átlagban — 4,8—5 százalékkal növekedhetnek 1984-ben. A vállalatok többsége ennél kisebb, 2—3—4 százalékos átlagbéremeléseket irányozhat elő, mivel az országos átlag az úgynevezett bérpreferenciákat is tartalmazza: (A bérpreferenciát központilag osztják szét: kiemelt népgazdasági feladatok megoldására. illetve egyes szakmák átlagkeresetének felzárkóztatására fordítják.) Vagyis, csökkenő reálbér-színvonal mellett kell növelni a teljesítményeket, és fokozni a hatékonysági követelményeket. Ez nagyon nehéz feladat, de csak így érhető el a külső egyensúly kívánatos mérvű javulása. Könnyű persze ezzel szemben azt javasolni — az egyik vállalati bizalmi testület tanáéskozásán volt is rá példa —, hogy az átlagkeresetek mondjuk ne 4, hanem 14 százalékkal növekedjenek 1984-ben. Csakhogy erre a szabályozók szerint nincs lehetőség. Az elosztási szigcw pedig nem véletlen. Az egyensúlyjavítási követel Műszaki könyvtár a textiliparnak mények miatt a fogyasztás nem bővülhet, a vállalati jövedelmek és a személyi jövedelmek alakulását el kell téríteni egymástól. A vállalatok többségének bérfejlesztési mértékét azonban — minden hiedelemmel ellentétben — nem központilag határozzák meg, hanem teljesítményéhez kötik, döntően a jövedelmezőségi szin"nnH alakulásától teszik függővé. A magas jövedelmtíA-segű vállalat magasabb bérfejlesztési lehetőséghez jut Igaz, a veszteséges is kaphat 1,2 százalékos minimális bérfejlesztést1. s ezért a nagyon jövedelmező sem járhat igazán jól. A bérfejlesztés mértékét progresszív adózással erősen (jelenleg mintegy 5 százalékraj korlátozzák. Kifízetődő a létszámcsökkentés Manapság, amikor a textílés textilruházati ipari vállalatok előtt egyre sokasodnak a megoldandó feladatok, az új, piacképes termékek kifejlesztése és gyártása, hulladék- és energiaszegény technológiák alkalmazása, import anyagok kiváltása, termelékenység nevelése stb., fokozott mértékben szükség van a legújabb technikák és technológiák megismerésére. Ugyanakkor a megismerés lehetőségei korlátozottak, részére műszaki tudományos könyvtárát A könyvtár állománya mintegy 40 ezer dokumentumból (magyar és idegen nyelvű könyvek, belés külföldi folyóiratok, fordítások. kézikönyvek, statisztikai kiadványok, rendelettár, konferenciák, kutatási zárójelentések) áll. A könyvtár évi állománygyarapítása és üzemeltetése közel 1 millió forintba kerül, ami nem kevés pénz. de valószínű, hogy összességében csökkennek az informálódás- sokkal kevesebb, mintha az ra fordítható pénzösszegek, egyes vállalatok külön-külön egyre kevesebb a külföldi és kísérelnék meg műszaki inbelföldi tapasztalatszerzésre formációs rendszerük, könyviránvuló lehetőség, kevesebb és folyóirattárúk kiépítését, szakmai folyóirat és könyv juthat el közvetlenül a vállalatokhoz. Ezért van különös jelentősége hogy az INNOVATEXT Kutató és Fejlesztő Vállalat (jogelődje: a Textilipari Kutató Intézet) újjáépítette, újjászervezte és megnyitotta a textil- és textilruházati ipari valiaiatok es azok dolgozói illetve működtetését. Ezért a vállalatok csekély anyagi hozzájárulás fejében hozzájuthatnak az ország egyik leggazdagabb textiles információtárához. Milyen fontosabb szolgáltatásokat kínál az új könyvtár? Helvbenolvasási lehetőséget a könyvtár olvasótermében, ahol szabad polcon mintegy 150 féle folyóirat található. Az érdeklődésre számot tartó, tartósan tanulmányozni kívánt dokumentumokról másolat is készíthető; megkapható a folyóirat tartalomjegyzéke, eredeti es magyar nyelven. Az egyes témákkal kapcsolato« információs adatok telefonon vagy telexen is megrendelhetők (telefon: 472-300 082, telex: 224698 texki). Fordítási anyagok (kb. 13 ezer) közül tanulmányozhatók a kívánt témák, illetve fordításokat is lehet készíteni. A könyvtár hétfőtől csütörtökig 8 és 15 óra, pénteken 8—13 ora között tart nyitva és három szakképzett könyvtáros áll a látogatók rendelkezésére. Címe: Budapest. X. Gyömről út 86.. a 3. METRÓ-vonal végállomásánál). A könyvtár szolgáltatásaival a vállalati műszakiakon kívül sokat segríhet-aa útitoknak, a to*»ábbéwrr:<7ni szándékozónak is. A keresetszabályozás érdekeltté teszi a kollektívákat a létszámcsökkentésben is. Mindenütt vannak tartalékok, a munkaerőhiány és a belső munkanélküliség együtt még a dinamikusan fejlődő vállalatoknál is egymás mellett megtalálható. A munkahelyek többsége tehát a teljesítmények fokozásával tekintélyes létszámot takaríthatna meg. Ha ezt tervszerűen, előre átgondoltan eleve vállalják, akkor az így megtakarított bér 50—60 százalékát adómentesen bérfejlesztésre felhasználhatják. Mégsem élnek ezzel a lehetőséggel, beérik inkább a természetes létszám-lemorzsolódásból adódó bérmegtakarítás 30 százalékával. Nem elég erőteljes az ösztönzés, ezért maradnak a belső tartalékok kihasználatlanok — állithatják a keresetszabályozás bírálói. Miért nem fizetik ki a megtakarított létszám bérének teljes egészét? Nem nehéz belátni, hogy ezzel a laza létszámgazdálkodást jutalmaznák, á rossz hatékonyságú vállalatokat behozhatatlan előnyökhöz juttatnák. Egyébként is olyan időket élünk, amikor a többletteljesítményekkel. a vállalati jövedelmekkel és megtakarításokkal nem növekedhet egyenes arányban sem a fejlesztési alap, sem a személyi1 jövedelem. Az első az egyensúly javítása. Valamikor jelszónak számított : csak azt oszthatjuk el. amit megtermelünk. Most a létrehozott új, értékekből először a kiviteli többletet kell levonni, és csak ezt követheti a belföldi felhasználás, az elosztás. Teljes foglalkoztatás A létszámtartalékok mozgósítását szemléleti okok is gátolják, örülünk például a teljes foglalkoztatásnak, s mint szocialista vívmányt, becsüljük, védjük is azt. De nem szabadna örülni a krónikus munkaerőhiánynak, a túlzott létszámstabilitásnak, annak, hogy teljes foglalkozr tatásért magas árat kell fírény jelei csak elvétve fedezhetők fel. A fő cél a vállalatoknál a biztonság, a konfliktusok elkerülése, a létszámnak — a feladatoktól független — stabilizálása. A racionalizálás kezdeti lépéseit nem a hatékony gazdálkodás, a jövedelmezőség fokozásának tudatos igénye ösztönzi, hanem a helyenként mutatkozó létszámhiány utólagos kényszerítő hatása. Pedig a jelenleginél sokkal hatékonyabb munka, és sokkal visszafogottabb munkaerő-kereslet mellett is jutna munka minden dolgozni akaró, és dolgozni tudó magyar állampolgár szamára. Az állam és a gazdálkodó egységek munkamegosztásában az utóbbiak feladata a munkaerő ésszerű hatékony foglalkoztatása. A központi intézkedések, az állami gazdaság- és szociálpolitikai natókörébe tartoznak a humánus ós társadalmi megfontolások. Olyan központi átképzési alapot létesítettek például, amelyből az átcsoportosításra kerülő dolgozók keresetét egészíthetik ki a korábbi átlagszintre a betanulás, átképzés átmeneti időszakában. Az Állami Bér. és Munkaügyi Hivatal illetékesei újból és újból azt teszik szóvá.-hogy ezekre a központi juttatásokra, bérkiegészítésekre a vállalatok. a szövetkezetek nem tartanak igényt Kísérleti bérezés, nagyobb mozgástér A keresetszabályozás erősödő kritikájában bizonyára szerepet játszanak azok a felfokozott várakozások is, amelyek a tavalyi változásokat megelőzték. Az egy eve bevezetett bérszabályozás azonban kompromisszum eredménye, nagy kockázatokra nem vállalkozhatott, elosztó és ösztönző funkciókat egyarant betölt. Kísérletképpen viszont már tavaly alkalmaztak az általánostól eltérő berszabarlyozási módszereket az iparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban. A kísérletek keretében a vállalatok, a szövetkezetek nagyobb lehetőséget kaptak, de velük szemben nagyobb követelményeket is támasztottak. Az első tapasztalatok kedvezőek. A pozitív eredmények nyomán az idén tovább bővült a kísérletekben részt vevő vállalatok. szövetkezetek köre, s újabb formákat és ösztönzési • módszereket is kipróbálnak. Az anyagi ösztönzés fejlesztését nem lehet kizárólag fentről, a keresetszabályozástól várni. A teljesítményhez kötődő határozott differenciálás az irányítás és a vezetés minden szintjén, az üzemvezetőig, a művezetőig bezáróan feladat. A differenciáláshoz szükséges nagyobb mozgástér megteremtéséhez sem elegendő önmagában a bérszabályozás módosítása. A kedvezőbb bérgazdálkodás lehetőségét, csakúgy, mint a dinamikus gazdaságfejlesztés és életzetni, feláldozva a hatékony ^vonal-politika feltételét gazdálkodást. Jó lenne tudatosítani, hogy hazánkban nem jelent reális veszélyt a munkanélküliség, sokkal inkább a jelenlegi alacsony hatékonyságú foglalkoztatás fenntartása, hosszabb távú konzerválása. A racionális munkaerő-gazdalkodas szedőn tőén a vállalati gazdálkodás általános javulása teremti meg: a termelés és szerkezetenek korszerűsítése. a jó piaci és ármunka, a szervezettség, a fegyelem, az ésszerű és hatékony létszámgazdálkodás. Kovács József