Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

I Vasárnap, 1984, március 18. Március 24-én, szombaton Társsda!g!fii»l!s­akció Szegeden Szeged lakossága az előző A szervezők lakótelepeink években jelentős eredménye- szépítéséhez, utcáink, tere­ket ért el a társadalmi mun- ink csinosításához is kérik kában, aktívan részt vett a az ott élő lakosság segítsé­várospolitikai célok megva- gét. E munkák szervezésé­lósításában. A vállalatok, ben számítanak a Hazafias szövetkezetek, a hivatalok és Népfront körzeti bizottságai­intézmények dolgozói, a szo- nak aktív részvételére, illett cialista brigádok és a ta- ve a város minden lakójának nulóifjüság az elmúlt esz- közreműködésére. tendőben is szorgosan fej­Negyven éve teriént Negyven éve történt cím­mel kiállítás nyílik március 20-án, kedden 14 órakor a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban, a Budavári Pa­lota A épületében A törté­nelmi tárlat ismert és eddig ismeretlen, eredeti negatí­vokról készült fotókópiák segítségével bemutatja az ország német megszállását, a nyilasok rémuralmát, az el­lenállási mozgalmat, a há­borús bűnösök felelősségre­vonását és a demokratikus Magyarország létrehozásának első állomásait. lesztette, szépítette Szegedet, és mintegy 88 millió forint értékű munkájával hozzájá­rult a közvagyon gyarapítá­sához. Az idén ünnepli Szeged felszabadulásának 40. évfor­dulóját, amelynek tiszteleté­re az idén több alkalommal is nagyszabású társadalmi­munka-akciókat szerveznek. Legközelebb egy hét múlva, március 24-én, szombaton (majd ezt követően április 14-én), amikoris hat kiemelt helyén tevékenykednek a várost szépítő önkéntesek. Köztük a munkásmozgalmi hagyományokat őrző Kállai­ligetben és a Kodály Zoltán téren. Fiatalok az új Nemzetiért A KISZ Központi Bizott­sága csaknem 60 levelet ka­pott az ország különböző tá­jairól az új Nemzeti Színház felépítéséért indított akció első fél évében. Ezek a leve­lek úttörőktől, iskolai, mun­kahelyi KISZ-szervezetektől, a néphadsereg kollektíváitól érkeztek, s nemcsak felaján­lásokról tudósítanak, hanem országos felhívásokat is tar­talmaznak. A geresekaráti 1746-os szá­mú II. Rákóczi Ferenc úttö­rőcsapat úttörői és a helyi Ságvári Endre KlSZ-alap­szervezet például felhívással fordult az ország valameny­ny] úttörőjéhez és kisdobo­sához, a KISZ-tagokhoz: vé­gezzenek együtt minél több olyan társadalmi munkát, amelynek bevételét a Nem­zeti építésére ajánlhatják fel. Az akciónak az „Egymillióan vagyunk, egymillió forintot adunk" elnevezést adták. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium KISZ-bizottsá­gának felhívása az amatőr mozgalomban működő cso­portokhoz szól: szervezzenek olyan előadásokat, amelyek bevételét a Nemzeti Színház számlájára utalják át, illet­ve tetszésük szerint fordít­sák emlékbélyegek vásárlá­sára. Krumplivetők Valóságos fóliasátorrá ala­kul ilyenkor a balástyai ha­tár. A krumplitermesztők év­ről évre szemlátomást na­gyobb térületet foglalnak. Molnár Istvánék például négyj éve két mázsa krump­lival kézdték a fóliázást, most már a 16-nál tartanak — mondotta egyikük. Mint ki­derült, a Molnár család a két vővel — Rakoncai és Ambrus Mihállyal — kiegé­szülve égy karra fogott, és a tanyájukhoz közel fóliasát­rak alá ültettek burgonyát. Számításuk szerint a feb­ruár végén vetett gumókból május végére, június elejére lesz piacolni való portéka. Jövőre majd annyival nyújt­ják az ágyásokat, amennyire az idei haszonból futja. A várva várt jó időt ki­használva a határban. Rú­zsától Pusztaszerig ellepték a földeket a krumpli ültetők. Sok helyen a hagyományos „kapás változat" mellett döntöttek, hogy minél egy­egyerűbben, valamint szak­szerűbben helyezzék a ta­lajba a gumókat. Megindul­tak a traktorvontatta krump­liültető gépek is. Igaz, a Pántlika út mentén Harmath Lajosék eleinte többször pró­bálgatták : eléggé benne van-e vagy nincs (mármint a Balassagyarmatról hozott vetőmag a friss szántásban), de idővel belelendültek. Az ügyeskezű hölgysegedelem szinte pillanatok alatt do­bálta le az üres ládákat a vetőről, jelezvén, hogy szór­ják a krumplit, hadd terem­jen. Bár sokan föltételezik, lesz krumpli bőven, mégsem hiábavaló az igyekezet, mert aki hamarébb jut a városi piacokra, jobban jár. Tavaly nem nagyon sikerült télire való burgonyát vermelni az ismert mostoha időjárás mi­att. A csengelei Aranyhomok Termelőszövetkezet más par­celláiba is kipakoltak a bur­gonyaültetök. Voltak, akik talicskával, háztáji kocsival, csotrogánnyal hordták a szépen csíráztatott vetőmagot, de az autók utánfutóit sem kímélték. A forráskúti Haladás Tsz­ben hagyomány, hogy a név­napos hónap (Sándor, József, Benedek) közepén földbe te­szik a gumókat. Előtte a hűtőházból a kertészeti te­lep rögtönzött csíráztatójá­ba vitték a vetni való bur­gonyát. Ott egyenletes hő­mérsékleten tartva, a meg­adott időre, sikerült előké­szíteniük a gumókat az ül­tetésre. (Mert az is ismert már, hogy arrafelé ültetik és nem vetik a burgonyát.) A fólia alá egy, míg a szabad­földbe 17o hektárra való burgonyát csíráztattak. Ott­jártunkkor Lippai István ép­pen targoncával emelgette a konténereket és az egymásra rakott ládákat, Suszter Zol­tán, Ádám Antal és Zádori József segédletével. Rajtuk kívül még két targonca sür­gött-forgott, hogy időben megfelelő hőmérsékletre ke­rüljön az 523 hektár földbe való burgonya. A krumpli vetők bizakodá­sát mutatja, hogy sokan nem restelltek az ország másik végébe is elmenni a jó vető­gumóért. Az élelmesebbek azonnal ásás után bespájzol­ták maguknak a vetőmagot, hogy ne most kelljen kiadni érte a sok pénzt. Aki ezt megtehette — bi­zonyára jól is tette. Majoros Tibor — Sokat változott a kör­nyezetünk és a népgazda­ság is az utóbbi két-három évben. Először csak beszél­tünk arról, hogy vigyázat, mert egyszer csak az építő­iparban a kereslet a kíná­lat szintjére csökken. Ma már kapacitástöbblet van bizonyos szakmákban. Óri­ási magatartásváltozásra volt és van szükség. Le kell szállni a kényelmes nyereg­ből és el kell menni oda, ahol a munkát sejtjük. Fon­tos a korábbi kapcsolatok ápolása, nem elég levelezni, telefonálni, a személyes je­lenlétre van szükség. Azért, hogy a meglevő létszá­munknak jó munkája le­gyen és átvészelhessük a gazdasági visszafogottság éveit. Megszűnt a kivitele­zői monopolhelyzet. Talán ez jó is lesz az építőipar­nak, mert frisseséget, élénk­séget visz az iparág vállal­kozási politikájába, javítja a minőséget és színt vihet a kivitelezésbe is. Esetleg kockázatvállalásra kénysze­ríti a vezetőket. A szövetke­zeti ipar életközeiben van. A szövetkezeti vezetőknek sokkal kisebb kérdésekben is dönteni kell. mint egy nagyvállalat igazgatójánalt. — A szövetkezet elnöké­nek a munkájáról sokan for­málnak véleményt, ön első­sorban kinek vagy kiknek az elvárásainak akar megfe­lelni? — Egy-egy döntés megho­zatalánál mindent mérlegel­ni kell. Nem születhet olyan elhatározás, mely estleg a városban rossz hangulatot kelthet a szövetkezettel szemben. Olyan döntést nem hozhatok, amely a tagság számára anyagilag, erkölcsi­leg hátrányos. Ezért szüksé­ges az optimális döntési taktika megtalálása, amivel közmegelégedést éghetünk el. — Mivel kezdte a munká­ját négy évvel ezelőtt az új vezetés a Szegedi Építőipa­ri Szövetkezetnél? — Ügy cseppentem bele ebbe a feladatkörbe. Soha­sem számítottam erre a be­osztásra. Magam mellé vá­lasztottam vezetőtársaimat, akik szintén fiatalok. Az alapvető szemléletváltozta­tás elengedhetetlen volt. Hozzá kellett nyúlni azok­hoz az emberekhez, akik túl kényelmesek voltak és a múltjukból kívántak jól megélni. — Azon kevés vezető kö­zé tartozik, akik nem pa­naszkodnak a létszámhiány miatt. — Ezerkilencszázhetven­hatban 1400 fölött • volt dol­gozóink száma. Akkoriban mindenkit felvettünk, aki je­lentkezett nálunk. Mondha­om: korra és nemre való tekintet nélkül. Am a ter­melésünk nem nőtt olyan mértékben, mint a létszám­növekedés után elvárható lett volna. A -felhígított lét­szám miatt vállalkozásaink is megalapozatlanok lettek. Ez a szemlélet a vezetésvál­tás után gyökeresen meg­változott. A létszám-gigan­tomániát gyorsan elvetettük, niivcl egyáltalán nem volt létjogosultsága. Elkezdtük .a dolgozóinkat minősíteni. Eh­hez nagy segítséget nyúitott a kezdődő gazdasági válto­zás. Az úi formációk lökést adtak a létszám-osztályozó. dásnak. Sokan távoztak tő­lünk a nagyobb kereset re­a Szegedi Építőipari Szövetkezet elnöke Életkora: 43 év Iskolai végzettsége: építésztechnikus, felsőfokú végzettsége: termelés­szervezésből van, jelenleg utolsó éves a marxista—leninista esti egyetemen. Eddigi beosztások: 1959-ben kőművesként kezdett dolgozni. 1967-től művezető, építésvezető, 1980 elején termelési osztályvezetőnek nevezik ki, ugyanez év július 1-től a SZÉSZ megbízott elnöke, július 11-én a közgyűlés elnökké választja. Bűvös kocka vakoknak Ültetik a burgonyát Csengelén A Politoys Szövetkezet új­donsága a vakok és csök­kentlátók számára készült Rubik-kocka és bűvös domi­nó. Egyelőre ezt a két fajta í logikai játékot állították elő oly módon, hogy nemcsak a színek, hanem tapintás alap­ján is megkülönböztethetők az egymás mellé tartozó ol­dalak. Ezeket a játékokat a szövetkezet Böszörményi út 3. szám alatti márkaboltjá­ban árusítják, de tárgyalnak a kereskedelmi vállalatok­kal is szélesebb körű forgal­mazásról. Nagyobb mennyi­séget — négyezer kockát — a Vakok Szövetsége vásárolt. A szövetkezet külföldi part­nerei is érdeklődnek az új termék iránt: a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével az első próba­szállítmányok már eljutottak Csehszlovákiába és Svájcba. Amennyiben a kockának és a dominónak sikere lesz, a szövetkezet igény szerinti mennyiség gyártását vállalja. menyében. Ezután az egy főre eső anyagmentes terme­lésünk — amely alapvető mutatója egy vállalat haté­konyságának — gyönyörűen emelkedett. Pillanatnyilag közel azonos termelési érté­ket érünk el. mint nyolc éve, de ötszáz fővel kisebb létszámmal. Az egy főre ju­tó termelésünk 1976 óta több mint 5!) százalékkal nőtt. A nyeres-günk összehasonlít­hatatlanul nagyobb. Kiala­kult egy olyan kitűnő szak­munkásgárda, amelyet csak anyaggal és eszközzel kell ellátni és saját magát hajt­ja a jobb kereset reményé­ben. Már negyedik éve megválogatjuk, kit veszünk fel. Mindössze kőműves-, kubikos-, asztalos- és gáz­szerelőszakmákban tudnánk néhány szakmunkást fogad­ni. Ezeken a területeken munkánk iránt óriási igény jelentkezik. — Dolgozóik most átlago­san másfélszer annyit ter­melnek. mint nyolc évvel ezelőtt. Ezzel a teljesítmény­nyel mennyivel keresnek többet? — Nyolc éve 42 ezer fo­rint körül volt az egy főre jutó éves átlagkereset. A hatodik ötéves terv utolsó évére a 63 ezer forintos bér­színvonalat tűztük ki cél­nak. Büszkén mondhatom, hogy ezt már túlszárnyal­tuk. Pillanatnyilag az or­szágban a vidéki szövetke­zetek közül nincs nálunk jobb bérszínvonalú (egészen pontosan 1983-ban 67 580 fo­rint/ío volt), de olyan is alig, amely nyereségesebben termelne. — Hol dolgozik most az az ötszáz ember, aki az el­múlt években eltávozott a szövetkezettől? — A létszám eláramlása statisztikai felmérések sze­rint nem az építőiparba tör­ténik. — Esetleg a szolgáltatók­hoz? — Nem. Egyszerűen el az építőiparból. Gyakran üzemi karbantartók (és szabad­úszók) lesznek ezekből az emberekből. Ott az úgyne­vezett egyéb létszámban tartják nyilván őket. Sem­milyen produktumot sem. vagy alig valamennyit kö­vetelnek ezeken a munka­helyeken. Termelési értéket, nyereséget nem várnak el tőlük. Tudajdonképpen ár­drágító, árfelhajtó szerepet töltenek be. A nem építő­ipari termékben a karban­tartók bére is benne van. Ha az építőiparba távozná­nak, nem volnának gondok a kőműveskapacitásban, % mert az ilyen szakmunkás még a jelenlegi körülmé­nyek között is kevés. — Vannak-e további le­hetőségek a hatékonyság ja­vítására? — A munkásgárdában még van tartalék. Egy-egy fel­adatnál láthatjuk, hogy ha megfelelő az anyagi ösztön­zés, a dolgozók meg tudják sokszorozni az erejüket és a teljesítményüket. A telje­sítmény növelésének legna­gyobb gátját jelenleg a bér­színvonal-gazdálkodásban látom. Hiába a célkitűzés, irányelv és elvárás, hogy sokkal többet termeljünk, ha van egy olyan határ, amely felett a szigorú bér­adó veszélye fenyeget. A Szövetkezetek Országos Ta­nácsának is tagja vagyok. A tavalyi első ülésen a me-' gye szövetkezeti építőipará­nak képviseletében elmond­tam, hogy minden fórumot é felhasználunk a dolgozók tájékoztatására a nehéz nép­gazdasági helyzetről. Elmond­juk, hogy sokkal többet kell dolgozni azért, hogy ugyan­úgy éljünk, mint évekkel ezelőtt. Ha az emberekegy­szer szót fogadnak és mind­egyikük úgy dolgozik, ahogy elvárjuk, a magas bérek ki­fizetése problémát okozna, tehát" a. bérszínvonal-gazdál­kodás egy bizonyos határon túl a termelésnek is fékje. — Mi a helyzet az anyag­ellátással? — Sajnálatos tény, hogy az építőipar gazdálkodásá­nak rugalmasabbá tételét nem segíti az anyagipar leg­alább szemléletbeni változá­sa. Nem is tudom, mi len­ne, ha nem volna a jelen­legi gazdasági visszafogott­ság. Az anyaggyártók, készletezők és forgalmazók továbbra is monopolhely­zetben vannak. Nem tudom, hol tanulnak meg fogal­mazni. mert olyan körmön­font, udvarias elutasításokat kapunk, amiket nehéz lenne utánozni. A gyártók soro­zatban azt írják vissza: minden terméküket lekötöt­ték már. Csak azt nem tud­juk, hogy kinek? Azt taná­csolják, hogy forduljunk a TÜZÉP-hez vagy a VA­SERT-hez. Ha olcsóbban akarunk dolgozni, nem a kiskereskedelmi vállalatok­tól kell vásárolnunk, hanem a gyártóktól, készletezőktől. — Milyen elvek alapján döntenek arról az építőanya­gok előállítói, hogy a szál­lításban kit részesítenek előnyben? — Ezt nem tudnám meg­mondani. Mi semmit sem tudunk nyújtani, csupán a csekktömböt. Téglát nem adhatunk figyelmességként. Öröm. hogy végül általában sikerül a vásárlás, csak Za­laegerszegre, Salgótarjánba. Nagykanizsára és mindenho­va utazik a beszerzőnk anya­gért. Ez drágítja a gazdál­kodásunkat. — Ha 1085-ben ismét a szövetkezet elnökévé vá­lasztják. a következő évek­ben könnyebb lesz-e a mun­kája-. mint az eddigi idő­szakban volt? — Nem hiszem, mert egy­re nehezebb jól vezetni, hi­szen a környezet igénye­sebb, az emberek a többlet­teljesítményért többet vár­nak. érzékenyebbek és az érdekek összehangolása nem lesz kis feladat. Bőle István

Next

/
Oldalképek
Tartalom