Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-19 / 42. szám

Vasártiap, 1984. február 19. 5 • • Ötven sor Milyen mögöttes tartalmak erősítik vagy gyöngí­tik a hasonló szituációk hatásait? Ariikor a televízió;, kamerái előtt Gobbi Hilda — az őt köszöntő nagy­szerű és megható műsort követően — bejelentette, hogy az est bevételét az új Nemzeti Színház felépíté­sére ajánlja, én is — bizonyára sok százezer honfi­társammal együtt — gondolkodás nélkül nyitottam volna ki a pénztárcámat. A Stúdió '84 legutóbbi adá­sát nézve viszont felfortyantam Kepes András ismé­telt adakozásra hívó szavaitól. Ügy tűnik, bonyolult az adományok természetrajza is. A Szépművészeti Múzeum — a „század műkincs­lopasa" óta oly sok szó esett róla — a képsorok ta­núsága szerint valóban katasztrofális helyzetben van. Az oknyomozó riport akár egy bűnügy látlelete is le­hetne. Egy műemlék értékű, városképi jelentőségű épületről és 2 ezer 500 világhírű alkotásról * van szó. Azt is megtudtuk, hogy másfél évtizede hatvanmillió­ba, most 300-ba kerülne a teljes felújítás. És hallhat­tuk a burkolt felszólítást: ha a Nemzeti Színház ügyé­ben megmozdult az ország, miért ne nyithatná ki pénztárcáját a Szépművészeti Múzeum ügyében is. Csakhogy... Hány és hány érték mentése. óvása. mennyi hiányzó objektum felépítésének szükségessége sora­kozna egy ilyen igénylistán. Néhány hete egy ismerős nekem szegezte a kér­dést: mi lesz a városi jégpályával, mert családjával régen letelték a taksát. Alig hitte, hogy a fele sem jött óssze annak a pénznek, amivel indulhatna az építkezés. A Csörög a telefon . .. ügyeleteseként nem egyszer kellett hosszasan beszélgetni azokkal, akik a Szegedi Nemzeti Színház minél gyorsabb befejezésé­hez ajánlottak volna ropogós százasokat. Mert — mint mondták — őket jobban érdekli a szegedi teát­rum sorsa, mint a budapesti Nemzeti Színházé. A patriótai büszkeség helyett fontosabbnak ítélték a he­lyi feltételek gyarapodását. Ám a Nemzeti Színház építésére alakult bizottság a közelmúltban tartott ülé­sén nem éppen rózsás hangulatban jelentették be. hogy a kezdeti lelkesedés kissé megcsappant, vagy — vallották be önkritikusan — nem használták ki az első nemzeti fölbuzdulás hatalmas energiáit — a 3 milliárdnak mintegy tizede jött össze eddig. Csodálkozhatunk-e mindezen, ha nem hunyjuk be szemünket gazdasági nehézségeink előtt. Anyagi köz­reműködést kérnek a gázvezeték-rendszer megépítésé­hez. a telefonhálózat bővítéséhez, újabb lakótelepek fölhúzásához. Természetesen ilyen helyzetben tarta­lékok után nézünk, rejtett értékeket próbálunk fel­színre hozni, szunnyadó tőkéket mobilizálni. A családi költségvetések készítői bravúrokra kényszerülnek, hogv tartsák a tavalyi életnívót, az emberek jó része erőn felüli munkával igyekszik biztosítani szokott életszínvonalát. S mindezek ellenére, amikor először apellálunk nemzeti büszkeségre, állampolgári köteles­ségre. megmozdul az ország. De tanulság is akad. A szocializmust csak jobb munkával fejleszthetjük, s nem építhetünk adományokból, felajánlásokból még akkor sem, ha egy-egy érték megmenthető, egy-egy új objektum felépíthető a honfiúi buzgólkodás perse­lyéből. Tandi Lajos Hétköznapok - alkonyatban Nem tudom megfigyelték-e már: naplemente után. hogy elmosódnak szemünk előtt a részletek? Az ember nem lát mást. csak az'alakokat, a tárgyak körvonalait, világos és sötét jelentéktelenül ki­csi és figyelmünkbe tolako­dó. nagyobb foltokat. Akár ha érzékszerveink is pihen­ni készülnének a lenvugvó nappal: a külvilágnak csak a harsány ielei férkőznek közel hozzánk. a nagyon szép és a nagvon rút. a vég­letesen kellemes és a végle­tesen kellemetlen.. Az embe­ri lét alkonván is valahogy így tompulnak el a hétköz­napok részletei, de amire az ész. a szív különösen érzé­keny marad, az a nagvon jó és a nagvon rossz. Ta­lán nem is tudjuk, mi élet delelőjén járók, hogv miféle mindenhatók vagyunk: öröm- és bánatosztogatók. S hogv mikor melyikkel va­gyunk adakozóbbak. az nyil­ván függ attól is. sikerrel vívtuk-e meg a hétköznapok fárasztó, apró kis részcsatá­It. De ne felediük: alkonyat­kor elmosódnak a részletek, nem látszik más csak mi fehér, s mi fekete.., * Nagv István, gvémántdip­lomás gyógyszerész 90. szü­letésnapján. két esztendeje cikk jelent meg lapunkban, amelv bemutatott egy tar­talmas. munkával eltöltött, hosszú életet. Soraiból ki­tűnt: boldog az az ember, akinek megadatott, hogv kedvvel űzött hivatásának szentelje alkotó éveit. A szeretettel, lelkesedéssel végzett munka emléke még arra is képes, hogv az - ..al­konyat" esztendeit is be­aranyozza. A jó emlékek megőrző hatása mellett azonban úiabb életerőt ad. ha a munkatársak sem fe­ledkeznek el szakmájuk „öregiéről". Nemrégiben ar­ról értesített az idős. im­már 92. évét is betöltött gyógyszerész hogv ismét va­lami nagv öröm érte. Hogv mi az a nagv öröm. ame­Beethoven, Oherfrank zenei és a szimfonikusok naptar A csütörtök estj hangver­Beny a vállalások koncertje volt. Oberfrank Géza, az új fözeneigazgató nem keveseb­bet vállalt, minthogy tanú­bizonyságot tegyen két, rit­kábban hallható Beethoven opusz (az István király-nyi­tány és az Ah, perfido kon­certária) jelentős voltáról, és hogy egy széltében ismert remekműről (az ötödikről) elmondja saját nézeteit. A vállalkozás nagy részben si­kerrel járt — már ami a koncertáriát és a szimfóniát illeti —, nem sikerült, azon­ban (legalábbis számomra) bebizonyítania, hogv a nyi­tány az igazán jó művek so­rába tartozik. Pedig igyekeztem minden tradicionális fanyalgás nél­kül befogadni a koncert nyi­tószámának zenéjét, ám csu­pán az a gondolat erősödött meg bennem, hogy Beetho­vent talán éppen azért érez­zük annyira magunkénak, mert ő egy közülünk (per­sze szuperméretekben), si­kergörbéje (zseniszintre transzponálva) ugyanolyan hullámzásokat mutat, mint a mienk, s nem az olümposzi rendíthetetlen tökély birtokosa. Az is igaz, hogy eltartott bizonyos ideig, míg a nyitás rézfúvós hangzatai­nak másodosztályú tisztasá­gát feledni tudtuk, s bár Beethoven oly rokonszenve­sen iparkodott a verbunkos­mozzanatok révén magyaros­sá tenni művét, és Ober­frank oly imponáló lendü­lettel vezényelte muzsikusa­it, a helyzet István király­ügyben változatlan. Á koncertária mar suga­rasabb vidékekre y«gg$stt. Alkotója ugyan még Haydn és 'Salieri között ingadozik, vokális stílusa kiforratlan, a mű mégis előrevetíti a Fi­delióban tetőző megoldáso­kat, beteljesült énekes lehe­tőségeket. Misura Zsuzsa 60­kat mondott el a darabról. Hangja szépen, erőszak nél­kül fénylik, ha kell, és foj­tás nélküli lágy pianókra képes, énekesi magatartása puritán: sosem él zenén kí­vüli, gyanús eredetű eszkö­zökkel. Oberfrank Géza itt a jeles operakarmester érzé­kenységével, ám meglehető­sen nagy mozdulatokkal ve­zényelt, mintha úgy érezné, hogy zenekarának folyama­tos energiaátömlesztésre vol­na szüksége. Talán ez okoz­ta, hogy az énekesnő pianói olyker a zenekari hangzás árnyékába kerültek, holott az együttes (pl. egy terje­delmesebb pizzicato rész. ki­siklásmentes megvalósításá­val) többször bizonyságát adta, kellően ura feladatá­nak. Oberfrank dirigálása nem látványos, miként a közön­ségnek szánt koreográfiákat bemutató karmestereké. Ze­nészei számára azonban vi­lágosan érthető — prWtl cnV jól szinkronban futó kényes részlet győzhetett meg. Elő­nyeiről azonban leginkább a szünet után felcsendülő V. (c-moll) szimfónia koncep­ciója árulkodott. Az első té­tel monotematikus. mono­mániás anyaga dinamitos in­dítás után nagy koncentrált­sággal szólalt meg keze aiatt. A második tétel — ná­la — közjátékból nagy drá­mák, jelentős történések szHiterévé lépett ölő. A har­madik kezdésében a kínzó kérdés utáni fénylő kürtmo­tívum Oberfrank olvasatá­ban nem annyira a sors ke­gyetlenségéről, mint az eljö­vendő ünnepről zengett, és a tétel így vált igazán a ne­gyedik előjátékává. Ám előbb még át kellett élnünk a keresés gyötrelmeit, a Flo­restán börtönéből felkígyózó reménység perceit, a démo­nok (pizzicatós-íagottos) tán­cát. mire a szétsugárzó fényben megjelent a C-dúr (4. tétel) boldogító ünnepe. A zenekar odaadóan, len­dületesen és (messze túlnyo­mó részben) zökkenőmen­tesen muzsikált. Engedtessék meg azonban az abszolút szurkoló néhány zsörtolődé­sét lejegyeznem. Az egyéb­ként energikus bőgőszólam helyenként kissé lomha (pl. a koncertáriában). A kürtö­sökkel együtt gyászoltam a néhány félresikerült hang miatt (kivált a szimfónia 4. tételének codájában). A fa­fúvóktól sok szép szólót kap­tunk (pl. oboa az első szim­fóniatételben), ám a kollek­tív hangolás olykor még nem kifogástalan. A máso­dik hegedű a szimfónia alapkőletételénél rendre ké­sett valamicskét, később azonban a magas vonósok együttese többször js emlé­kezetesen szép felületeket rajzolt. Beethoven pofonegy­szerű, ám remek ötlete: az, hogy a harsonákat tartalék­állományban a 4. tételre re­zerválja — különösen be­vált; ismét megcsodáltam az ünnep fényét ragyogássá emelő rézfúvóshangokat. Meszlenyi László lyet mindenáron meg akar osztani másokkal is? Íme: januárban egvik nap becsöngettek a Csorba utca 5/A-ban levő lakásba. Há­rom férfi állt az aitóban. Nagv Istvánt keresték. Nagymarosi Károly, a Bács­Kiskun megvei Gyógyszertá­ri Központ igazgatója és két munkatársa jött látogatóba az idős gyógyszerészhez, méghozzá nem üres kézzel. Magukkal hozták a megyei tanács egészségügyi osztá­lyának Dicsérő oklevelét az Egészségügyért plakettet, melyeket köszönet és kö­szöntő szavak kíséretében adtak át a meghatott egy­kori munkatársnak, a haida­ni községi gyógyszerésznek Követendő példa ez az örömszerzésre, megszépül tő­le az élet... Becsületét jött megvéde­ni — jobb híján a szerkesz­tőségbe — egv kétségbeesett idős férfi. S. Z. Nem hagvta nyugton a gondolat hogv az utasok emlékében ő mint valami tisztességtelen ember élien tovább. Történt hogy február 3-án fölszállt a Marx téren a háromnegyed 2-kor Vásár­helyre induló autóbuszra. Mint már anaviszor. ezúttal is kiegészítő jegvet kért sze­gedi bérlete fölmutatásával. A kalauznő telies menetiegv vásárlására kötelezte azzal az indokkal, hogv a „bácsi vásárhelyi lakos, nem iár a kiegészítő iegy". Az utas hi­ába mutatta a bérleten levő szegedi pecsétet, a bérletre írt szegedi lakcímet, a ka­lauznő hatalma és igaza tel­jes tudatában hajthatatlan maradt, és tartotta a mar­kát. „Tudja, nem az a 6 fo­rint. merthogy 24-et. fizettem 18 forint helvett. hanem az a szégyen. Képzelje el. min­denki nézett, maid elsülv­lvedtem... S amikor fizet­tem. azt hitték, valóban a kaluznak van igaza Láttam az arcukon, megvetnek azt gondolják, ez a vén csaló..." Szegénynek az emlék föl­idézésétől is fátvolos lett a szeme: ..úgy éreztem, soha nem érkezik meg az az át­kozott busz Vásárhelyre. . Ott azonnal panaszt tettem, igazat adtak, de azt mond­ták. reklamáliak Szegeden." A megszégyenítés gonoéz metelv: rágia belül az em­bert énei-nappal. Különösen az érzékenvebbiét. aki ad a tisztességre, azt. aki hét­nyolc évtizeden át az efféle szeszélyes szellőnél veszé­lyesebb viharokban is meg­őrizte becsületét. A diplomás, dolgozó nő két magatehetetlen szom­szédasszonya miatt emelte föl a kagylót Mint mondta, ideiéből, ereiéből eddig még arra futotta, hogv olvkor be­vásároljon és egyáltalán rá­juk nyissa az aitót. de en­nél már ióval több gondos­kodásra lenne szükségük. A 80 éven felüli testvér­párnak nincs hozzátartozó­ja Szegeden. Egyiküknek ugyan van felnőtt lánva. Budapesten, de hát a min­dennapi ápolásra mosda­tásra. bevásárlásra, főzésre és mosásra itt lenne szükség, s mindez aligha végezhető el 200 kilométer távolságból! Az ágvból ki sem kelnek, fölfekvések tarkítják testü­ket. s ha sorsukat fölfog­ják. eszik egvmás életét. S így követi egvik nap a má­sikat. Míg tárcsáztam a városi tanács számát, s kértem az egészségügyi osztály szociál­politikai csoportiát. azon tű­lődtem: vajon mikor látta ezt a két szerencsétlen asz­szonvt körzeti orvosuk. Egy­általán tud-e embertelen életükről ? A csoportvezető, értesülve a magatehetetlen testvérek sorsáról, megígér­te. azonnal intézkedik. A környezettanulmány utáni döntés egyértelmű volt: ilyen mostoha viszo­nyok között nem maradhat­nak az idős asszonyok. A szociális otthonról azonban hallani sem akartak, különö­sen az idősebb, erősebb aka­ratú tiltakozott még a gon­dolat ellen is. A dilemmát azonban gyorsan, kérlelhe­tetlenül megoldotta a sors. Alig telt el néhánv nap a segítségnyújtásnak egyértel­műen ellenálló, idős asszony meghalt. Egy gonddal kevesebb? Aligha. Ha ki-ki önmagába néz. lelkiismeretére úiabb terhek nehezednek. Chikán Ágnes Pártnapok Az 1984. évi népgazdasági tervről és gazdaságpolitikai feladatainkról a jövő héten pártnapokon tájékozódhat­nak az érdeklődők Szegeden és a környékbeli községek­ben. Hétfőn, február 20-án dél­után 2 órakor Sándorfalván, a Ruházati és Szakipari Szö­vetkezetben Török József, 3­kor Röszkén, a tanácsházán Molnár Albert, ugyancsak 3­kor az Alföldi Vendéglátó Vállalatnál Darázs Sándor, szintén 3-kor a MEDIKÉ­MlA-nál dr. Bartha László tart pártnapot. Kedden, február 21-én del­előtt 9 órakor az OTP-nál dr. Perjési László, délután 4-kor a megyei tanács ap­parátusi pártbizottságán Ka­las László lesz az előadó. Szerdán, február 22-én. délelőtt 10 órakor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kolán dr. Tráser László, dél­után 2-kor a Tisza—Maros­szög Tszrben, Sző regen Bó~ di János, fél 3-kor a Sze­ged Nagyáruházban Réti Csabáné dr., 3-kor a Szege­di Állami Gazdaságban Sztanó Jáno6, ugyancsak 3­kor a Tisza Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál dr. Solymossv Margit, és 4-kor a bordányi Munkásőr Tszrben Mészáros Károly tart pártnapot. Csütörtökön, február 23-án délután 2-kor a Tisza—Ma­ros-szög Tsz-ben. Tiszaszige­ten Oláh Miklós, délután 4­kor a megyei tanács appará­tusi pártbizottságán dr. Pet­rik István lesz az előadó. Pénteken, február 24-én délelőtt 10 órakor a Délal­földi Pincegazdaságban Du­dás László, délután 2-kor a Móra Ferenc Tsz központi irodájában Szili Antal, dél­után 3-kor a Szalámigyár és Húskombinát Maro6 utcai gyárában SzJatárovics Antal, ugyancsak 3-kor a Szalámi­gyár és Hűskombinát Köa­ponti gyárában Balatoni József, 4-kor pedig a Szaty­mazi Áfésznél Kispéter Sándor tart pártnapot. Mórahalmon szerdán, feb­ruár 22-én délután 2 órakor az Erkel Művelődési Házban Murányi György lesz a párt­napi előadó. Csengelén csütörtökön, február 23-án délután 2-kor az Aranyhomok Tsz-ben Auer Mihály tart pártnapot. Öp usztaszeren ugyancsak csütörtökön délután 2-kor a szociális otthonban Varga Sándorné lesz az előadó. Kisteleken pénteken, feb­ruár 24-én délután 3-kor a tanácsi apparátus számára Szabó Sándor tart pártnapot. Kéziratok és könyvek Összevonták az Akadémiai Kiadót és az Akadémiai Nyomdát Könyvkiadásunk általános gondja, hogy az évről évre halmozódó kéziratkötegekkel csak nehezen, vagy egyálta­lán nem tudnak megbirkóz­ni a nyomdák. A szűk nyomdai kapacitások miatt így aztán nem ritkák az úgynevezett „sorbanálló könyvek", amelyeknek ki­adása esztendőről esztendőre húzódik. Ezeknek a gondok­nak az orvoslását az is se­gítheti, ha egy-egy kiadó közvetlenebb kapcsolatba kerül az írásos szellemi ter­mékeknek végső formát adó nyomdával. Ennek a gondo­latnak a jegyében született a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkárának utasítása az Akadémiai Kiadó és az Akadémiai Nyomda össze­vonásáról. Az intézkedés céljáról és várható hasznáról Hazai György akadémikus. az Akadémiai Kiadó és Nyom­da főigazgatója tájékoztatott, A többi között elmondotta: a két vállalat összevonása, az üj szervezeti rend kiala­kítása lehetőséget ad az egyes munkafolyamatok ész­szerűbb megszervezésére, így közelebb hozha*o egymáshoz a kiadói munka és a nyom­dai tevékenység. Az Akadé­miai Nyomda kapacitása egyébként évente 14—15 ezer ív, ez a teljesítmény csak nagyobb rekonstrukcióval növelhető számottevően. Fo­kozottabb termelést eredmé­nyezhet azonban a belső erő­források feltárása és moz­gósítása is. Az összevonás révén a kiadó és a nyomda kapcsolata alapvetően meg­változik, annál is inkább, mert korábban két különbö­ző ágazathoz tartoztak. Azon túl, hogy mód nyílik az egy­séges érdekeltség kialakítá­sára, a kapcsolatrendszer valamennyi pontján a ko­rábbinál racionálisabb együttműködés valósulhat meg. Közös elgondolások ve­zérelhetik a jövőben a ter­vezést és a kivitelezést. Így a kézirat a korábbinál job­ban előkészítve kerülhet a nyomdába. Természetesen ezzel nem nő a kapacitás, de a kiadói szerkesztőségek job­ban igazodhatnak a nyom­dai munka szempontjaihoz, s megfordítva is igaz, vagyis a szerkesztőségek igényeit körültekintőbben mérlegel­hetik a nyomdában. A kéziratok alapos előké­szítésének nemcsak az az előnye, hogy a nyomdát nem terheli a kiadó felesleges munkákkal, hanem a költsé­gek alakulását is kedvezően befolyásolja a szerkesztők gondos tevékenysége. A lexi­konok esetében például többnyire az okoz problémát, hogy a szerzők nem lexikon, nyelven írnak, ilyenkor a szerkesztőségekben tömörí­tik a szövegeket, esetenként a stílusbeli egyenetlensége­ket is kijavítják. A lényeg azonban az, hogy a munkafolyamatoknak e bonyolult rendjében közelít­hetők egymáshoz az eltért szempontok, s így olajozot­tá bbu válik a nyomda e» a kiadó együttműködése. Következésképp a kézirat­hegyek is gyorsabban apad­hatnak. Áttörő változást ter­mészetesen csak a nyomdai kapacitás bővítése hozhat, hiszen jelenleg a tudomá­nyos munkák számának di­namikus növekedése nem áll arányban az Akadémiai Nyomda technikai felkészült­ségével,

Next

/
Oldalképek
Tartalom