Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-15 / 38. szám

2 Szerda, 1984. február 15; Vetélkedő Már középdöntőinél tart a „Hazám, állampolgára vaavok" vetélkedő, amelyet az elmúlt év szeptemberében hirdetett meg — több más szervvel, intézménnyel karöltve — a hazafias népfront országos tanácsa. A játékra, amelynek legfőbb célja, hogy fokozza a fiatalok érdeklődését a közélet, a politika az állampolgári ismeretek iránt, az országból összesen 545 csapat jelentkezett. Zenei naptár Pikaj zenék Apa és lánya. Ha nem lát- pen erre járnak. Megjelenénám hangszereikkel, ha nem síikben semmi fakszni, hótudnám, hogy világjáró művészek, és a Tisza Szállóban nem a hangversenyteremben, hanem egy emelettel lentebb találnám, még vacsorázó turistáknak nézném, akik épSz r • ine es visszaja Újságkihordók Meghogy a postás kétszer csenget? Ugyanmár. Az újságos például egyszer se. Csak bedobja. Előfordul, hogy a megrendelés szerint, ewfordul, hogy attól függetlenül. Kiszámíthatatlanul rehát. Levélládák türelmes fecnijei, katalógusai sem igazítják útba mindig. E rapszódia gyaníthatóan valós oka a szolgáltatás jellegéből fakad. Miként mondani szokás, az objektív és szubjektív feltételek disszoél az ember, s csak a precíz, lelkiismeretes típus teszi félre, gondol jó előre szellemi uzsonnáira — bosszúsága tehát négyzetes, ha ilyen hóvégeken összekapart „musszkiadásokért" sem kapja meg a járandóságát. Nem lehetne az újságok előfizetési díjait is beszedni a hó elején? Egy füst alatt az egyéb szolgáltatásokéval. Csipetnyi üzleti érzék is ezt súgná: fizetés tájékán könynyelmű az ember, hajlamonanciájából: a kihordok sü- sabb rendelni nagyvonalúan, rűn váltogatják egymást, in- az ÉS mellé mondjuk Élet nen a pontatlanság, ami per- és Tudományt, a Film—Színsze nem szükségszerű föltétlenül, ezzel szemben viszont tény, és igen kellemetlen. Hétvégeken a házak lakói valósággal hajtóvadászatot rendeznek utánuk (azért csak ilyenkor, mert munkanapokon otthon dekkolni luxus), s ha sikerül elérniük, folyik az alkudozás elmaradt, kifizetett-megrendelt példányokért Apropó, kifizetés. Szokás szerint hónap végére jut, amikor fokozott beosztással ház—Muzsikához Muzsikát, a Kortárshoz Rakétát, a Nemzethez Népszavát. No, de persze ilyen színvonalú szolgáltatásnál? Amikop több újságot előfizetni, egyelőre, több bosszúsággal, nagyobb kockázattal jár? Nem is annyira forintban — bár lassacskán az se kutya —, inkább mert számít rá az ember, s miután nem kapta, hiába keresi a standoknál. mondd, Uerdingen, Uerdingen Verdingen fölbomlott. A kötözködik toknak nincs hazai hitelük csapatöbbé, a fiam, és tanácstalanul bam- legalábbis a totójáték szábulok rá. Mit evett ez a gyerek, csak nem bolondgombát? De. Sót Indigót tett a nyelve alá, abba nem hagyná. Verdingen vagy Uerdingen, egyre megy. metszeném ót a gordiuszi csomót (amelyről máskülönben egyszer már kiderítették, nem gordiuszi, hanem gordiumi), de hát efféle alexandroszi bölcseiményekkel le nem szerelhetem, nincs mese, utána kell nézni a fránya dingeneknek. Akkor látom, totózik a gyerek, a Bundesliga csapatait betűzi bőszen. Leverkusen. Osnabrück. Fauefel Bochum. Wattenscheid. Törik a kis nyelve belé. Nem azért mondom, de ugyanezen ábra pár esztendeje is emigyen föstött még. .,Fradi—Honvéd, ááá, nem lehet csak egyes, a zöldfehér szív az zöldfehér. Dózsa—Vasas, hmm, Fazekas Lacinak nem megy a skuló, persze gödörben a Váradi Bécó is, akkor ez legyen mondjuk iksz." Satöbbi. A totójáték a sportjáték meghosszabbításával, a szurkolói szenvedély vállán nyerte el szerfölötti népszerűségét, hasonlíthatatlan varázsát. A/. egyes csapatokhoz fűződő személyes érzelmek demonstrációs négyzetrácsaivá nőttek a szelvényrubrikák. Következésképpen a szórakoztatás eme két közeli rokona kötött titkos és gyümölcsöző szerződést valóságos tömegigények kielégítésére — a sport profitált a totóból, és a totó a sportból, a szelvények vásárlóközönsége a meccsek nézőközönsége is volt, meg viszont, a szurkoló szerencsejátékos és a szerencsejátékos szurkoló. Hanem a totóbotrány óta ez mára nincs. Eljátszották. A totón. Ezek után a kérdésem pusztán csak az: így,is marad már az idók végezetéig? Hogy a legnépszerűbb hazai sportág, a labdarúgás, nélkülözni kénytelen egyik leghatásosabb propagandistáját, a totót? Botrány ide, vagy oda, a magam részéről sajnálnám. Csak a háborús bűnök nem évülnek el soha... Mkolényi István bortosság, fölhajtás, bohémia. A koncertdobogón is oly szerényen hajlonganak, mintha nem tőlük kapna kivételes élményt a hallgató, hanem nekik adna — a viharos fogadtatással. E külcsín több mint látszat vagy viselkedésforma, magatartás. E külcsín tartalom, belső meghatározottság. Közhelyesen úgy szoktuk emlegetni volt: művészi alázat. Alázat a művészettel, a művel szemben. De: alázat a befogadónak is. Ez a művészi alázat mármár bocsánatkérő visszafogottság, mértékletességinger Beethoven korai, opus 12-es Esz-dúr szonátájában. Ügy látszik, a koncertek nyitószáma mindig amolyan bemelegítés, ráhangolás. Beilleszkedés a miliőbe, terepfölmérés, közönségmustra: ugyan mire lehet számítani. A fogadtatás is ilyen: udvarias. Hanem azután. Prokofjev D-dúr kamaraszonátájával (amit a szerző fuvoláról írt át hegedűre a zseniális Ojsztrahhal), Bartók kései szólószonátájával, Paganini ördöngös Weigl-vartációival, végül a kor- és honfitárs, Tyihon Hrennyikov három hegedűdarabjával már mindent elsöprő, viharos, elementáris hatás. A kijevi születésű, ötvenes évjáratú Viktor Pikajzen jó iskolát járt (Gnyeszin-intézet, Dávid Ojsztrah), s alaposan elsajátította a hegedűjáték színját-bínját. Öblös tónusa, vonókezelése, meleg vibrátői, akadálytalan pizzicato- és futamtechnikája kifinomult stílusismerettel párosult. Ettől oly egységes, makulátlan élmény a klasszikusok formavilágához vonzódó Prokofjev vagy az emigráció éveit nehezen viselő Bartók keserű vallomása. A Paganini „lektűrben" lélegzetelállító virtuozitását csillogtatja. Hrennyikov számaiban mindent együtt, amiből eladdig sem kóstoltatni engedett csupán. Tatjana Pikajzen érti is, érzi is, mikor mennyire van szükség a zongoránál. A szonátákban egyenrangú hangszeres, kíséretben alázatos akkordista. Röviden: ideális kamarapartner. Pedig — mint hallom — még ezután szerez csak művészdiplomát. Ámbátor könynyű lehetett neki. ilyen papával. Állítólag már tizenhárom évesen koncertezett. Egyedül is sokra viheti még. N. I. A fogyasztók védelméért Árszakértői vizs Az áru nem megfelelő minősítése miatt még gyakran keverednek a különböző kategóriájú termékek, a pult alóli árusítást sem sikerült visszaszorítani, s az ár feltüntetésének hiánya is sokszor okoz bonyodalmat a kereskedelemben; a szolgáltatások körében a munka színvonala hagv kívánnivalót maga után. Csupán néhány azon észrevételek közül. amelyet a Fogyasztók Országos Tanácsa mellett működő árszakértői bizottság tett a közelmúltban. A bizottság egy éve kíséri figyelemmel: miként érvényesülnek a fogyasztói jogok. A társadalmi szervezet — amely egyebek mellett ajánlásaival segíti a gazdálkodó szervezetek fogyasztókat is érintő tevékenységét — a lakosság jelzéseire is figyelve eddig három nagyobb vizsgálatot végzett. A zöldség-gyümölcs kereskedelem árképzési rendszerét áttekintve például megállapították: a felvásárlói érdekeltség nem teremtődött meg mindenütt. a szerződések sok ésetben előnytelenek a termelők részére. Akadnak viszont olyanok, akik a forgalmazásból kívánnak aránytalan hasznot húzni, az áru mielőtt niacra kerülne, többször cserél gazdát, mesterségesen növelve ígv az árakat, A termelői és fogyasztói árak közötti különbséget vizsgálva megállapítottak, hoav a különbözet általában nem több 40 százaléknál, kivéve persze, ha az eladók nyerészkedni akarnak. A szolgáltatói árrendszert, a karbantartó tevékenységet vizsgálva, arra hívták fel a II februári Kincskereső A Kincskereső 1984-es évfolyamában új sorozat indult Világjáró magyarok címmel. A februári számban a szinte az egész világot bejárt bajai szabólegény, Jelky András kalandjaiból ad ízelítőt Hevesi Lajos regényrészlete, melyből a kannibálokkal folytatott csatározást ismerhetjük meg, a hátsó borítón pedig — Csala Károly rajzán — egy másik veszélyes Jelky-kalandot: a kolóztámadást láthatjuk. íjon Tichy (Lem: A világűr csavargója) újabb űrutazása során csöbörből vödörbe kerül — alig szabadul meg a kissé „nedves" Pintabolygóról, máris a Pantalakók foglya lesz, akik teljesen egyformák és felcserélhetők, s a társadalmi egyenlőséget úgy valósítják meg, hogy ki-ki naponta szerepet cserél. íjon Tichy boldog, hogy ép bőrrel és személyiséggel szabadulhat közülük. A másik folytatásos (Speyer: A Nagy Főnök és csapata) hŐ6ei törvényt ülnek a kis ügyefogyott Pocok felett, akinek kapóra jött Daniela levele . . . De a fiúk ezután is hiába várják, hogy az osztály egyetlen leánytagja visszatérjen közéjük... Ebben a számban is megtalálhatjuk Janikovszky Éva —Réber László népszerű Az úgy volt.. .-jának újabb da) rabját, amelyből a gyerekek városszépítő mozgalmának fejleményeiről értesülünk. Február a búcsúzó tél és a télbúcsúztató frasangi mulatságok hónapja — e két hangulatkört érzékeltetik Kosztolányi Dezső és Kiss Dénes, Füzesi Magda "és Kerék Imre versei. Néhány szép szerelmes verssel is találkozhatunk a számban (Babits Mihály, Kormos István, Nadányi Zoltán költeményei), de a tréfás és a gyerekszájlíra kedvelői is találnak kedvükre való írásokat Horgos Béla, Börcsök Mária tollából. Az Édes anyanyelvünk rovatban Deme László cikksorozatának első részét (A beszédkultúra ábécéje), az Örökségben Szilágyi Ferencnek a „hétmagyarokról" szóló írását olvashatjuk. figyelmet hogy nem is anynyira az árak alakulása. mint inkább a jó minőségű munka hiánya bosszantja a megrendelőket. A megrendelő sokszor nem ismeri ki magát a számlákon, így azt sem tudia figyelemmel kísérni, ellenőrizni. ho<*v az elvégzett munka és az érte kért összeg arányban van-e egymással. A fogyasztói érdekek védelmére könnyen kezelhető, jól áttekinthető építési. lakáskarbantartási tájékoztatóra lenne szükség, amelv a gyakrabban előforduló hibák javításának költségeit tartalmazná, áz Országos/ Anvag- és Arhivatal ugyan kiadott egy ilyen jegyzéket, ez azonban csak hosszas utánjárással hozzáférhető. Az élelmiszer-kereskedelemben az árkiírások, az áralkalmazások mikéntjét vizsgálta a bizottság. Krónikusnak mondható rxroblémák árváltozásokkor — főként csomagolóanyag-hiány miatt — a termelő sokszor hónapokig a régi áron „futtatja" termékét és sok helyütt a pultokon sem tüntetik fel az árakat. A feltárt visszásságok megszüntetésére az árszakértői bizottság valamennyi vizsgált terület gazdájához eljuttatta véleményét. s szorgalmazta: az áliamitanácsi felügyeleti szervek, a hivatásos ellenőrök szigorítsák ellenőrzési tevékenv. ségüket. A FOT árszakértői bizottság}) az idén áttekinti az árváltozások végrehajtása megszervezésének, a szolgáltatói árrendszer továbbfejlesztésének tapasztala, tait. s véleményt alkot arról. vajon a vendéglátói árrendszer módosítása javította-e az ellátás színvonalát. Bibliográfia műelemzéshez A megyei tanács pedagógiai intézete, a Módszertani füzetek sorozatában, rendkívül gazdag bibliográfiát tesz közzé az általános iskolák 5—8. osztályában folyó irodalmi műelemzéshez. A szerző, dr. Popon János, a maroslelei általános iskola tanára, a tanári tájékozódást, felkészülést akarja megkönyés a segédtudományok köréből sorol fel szakmunkakat, a második részben a törzsanyagban szereplő 58 író, költő és 3 népköltészeti alkotás szakirodalmának adatait közli, az írók-költők munkásságát méltató irodalmat, műközpontú elemzeseket tartalmazó írásokat nevez meg. Jobbára 1945—83 nyíteni. Irodalomjegyzékének közötti időszakból gyűjtve első, úgynevezett általános anyagait, több elérhető külrészében az irodalomelmélet földi publikációt is érintve. Siklós János Zilahy Lajos évei — Herezeg Ferenc is tudott írni — szóltam, hogv mond.iak valamit. — Persze, hogy tudott írni, csak rossz magyarsággal. mindig stilizálásra szorultak a kéziratai. Az Athenaeumnál én voltam a kiadói kefélőie. (A leadott szövegeket kefelenyomatokon javította, magyarította.) — Az már régen volt. — Mi az a régen? Tudod-e. hogy a történelemre nem alkalmazható a régen. Egybefolynak évtizedek, évszázadok és évezredek. Leültünk a hallban. Zilahy az idő érzékelhetőségét magyarázta. Beöthy Zsoltot említette, a magyar irodalomtörténet ismert alakiát. aki az első világháború ideién két háborúellenes költőt fedezett fel. Gyóni Gézát és Zilahy Lajost. A harctéren Zilahy megsebesült, akkor írta Katonatemetés című. háborúellenes versét, amellyel feltűnést keltett. Később — 1916-ban megielent — első könyvéhez, a Versek-hez Beöthy előszót írt. Egv beszélgetésük alkalmával szóba került az idő. a fiatal Zilahy az évszázadokat, évezredeket szinte beláthatatlan múltként emlegette. Beöthy — aki 1848-ban született — egészen más véleményen volt. Azt mondta a kezdő írónak, az évszázadok oly' annyira egymásba kapcsolódnak. hogy szinte kitapintható a múlt korok . lelke-szelleme. Ha valaki egy nemzet írója akar iában az egymásra épülő korok szellemét, lelkét. hogyan mondhatna az okosat, úiat a jelen és a iövő számára? Történelmi ismeretek híján úgy fog írni. mintha a nemzet története az ő írói pályáiéval egv időben kezdődött volna. Ezt a megjegyzését illusztrálandó mondta el Beöthy, hogy ő egy alkalommal apjával. Beöthy Zsigmonddal (költő, elbeszélő, jogi szakíró. később kúriai bíró Budapesten) sétált a mai Kossuth Lajos utcában, elegáns öltözékben, ahogvan az ország rangos bírájához illik és szénibeiött velük egy kopott, ruhás, fáradt arcú. kicsit részeg, vörös szemhéiú ember. Apja az elesettnek látszó férfit megállította és az arcát két oldalon megcsókolta. A négy-öt éves fiú meg elkezdte ráncigálni a kezét, hogy hagyja már ott azt a furcsa alakot, menienek tovább. Az öreg Beöthy azonban csöndesen rászólt a kisgyerekre: — Fiam. ha ezt az embert meglátod, meszsziről vedd le előtte a kalapodat. Ez írta a Szózatot. — Látja, kérem — magyarázta Beöthy —, mintha a múlt napokban történt volna. Figyeltem gondolatfűzését. stílusát, magamban megállapítottam, hogv ugyanúgy beszél, mint ahogvan ír. élő anekdotagyűjtemény. Alig ismer és úgv társalog velem, mint egy ősrégi kávéházi barátjával. Ezzel az egyszerű, természetes modorával egészen oldottá varázsolta körülöttünk a légkört. — Vacsoravendégeim vagytok. Menjünk az étterembe. Elindultuk és minden második lépésnél megálltunk. — Az időről jut eszembe — folytatta —. néhány éve történt, egvik este ott maradt nálunk vacsorára Almássy Emma. feleségem barátnője. Elhatározták, hogv káposztáskockát csinálnak, igazi otthoni vacsorát, amit New Yorkban csak házilag lehet elkészíteni. Emma egyszer benézett hozzam és megkérdezte, hol tartok a regéöngyilkossági kísérleténél. A börtöncellába csempészett késsel akarta elmetszeni a gégéjét, azzal a késsel, amelyet a felesége vitt be. (Az érthetőség kedvéért megszakítom Zilahy elbeszélését: Batt.vhyány Lajos grófot, az 1848 áprilisában alakult, első felelős magyar minisztérium elnökét Windischgrátz osztrák altábornagy elfogatta, és 1849. október 6-án Pesten, a mai Báthory utcában kivégezték. Kötél általi halálra ítélték, de ezt a kivégzési formát a nyakán saját kezével ejtett sebek miatt nem tudták végrehajtani, ezért változtatták az Ítéletet golyó általi halálra. A kés-motívum tehát Zilahy írásában valóságos történelmi tényen alapszik.) — Lajos, maga téved — szólt rám Emma —, a kést nem a felesége vitte a cellába. — Hát ki? — Az én nagyanyám, Almássy Emma grófnő. — Hogyan került az oda? — csodálkoztam ezen a megjegyzésen. — Úgy került oda, hogy ott élt Batthyány házában, és mély érzésekkel viseltetett Lajos iránt, aki rendkívül erős jellemű és nagyon kedves, okos ember volt. Egy börtönlátogatás alkalmával kérte meg nagyanyámat, hogy vigyen be neki egy kést. Ez azután történt, amikor már Batthyány Lajos biztos volt abban, hogy kivégzik. — Emma, kérem, honnan tudja maga ezt ilyen pontosan? — A nagyanyámtól. Mint kislány, nagyon sok történetet végighallgattam. Élő tanú vagyok, Lajos, javítsa ki a szöveget, mert ez a hiteles. Asztalhoz ültünk. — Hát mondjátok, nem olyan hatással van az emberre, mintha csak a múlt évtizedről beszélnénk? — kérdezte tőlünk. Egy perccel később már a jelenben voltunk. — Igazi magyaros vacsorát csináltam a tiszteletetekre. — Csináltál? •6»m féfe es nen* «rzéteefr-«öáé- •esaaetéAefc hkiÜ-