Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

Vasárnap, T9S4. január 8. • • Ötven sor Nemrégiben több vetélkedő zsűrijében tevékenykedtem. Szomorú tapasztalataim is vannak. Mert csodáltam a fiatalok föl készültségét, elismerésre késztetett tudásuk, ám zavart, hogy nem tudnak játszani, képtelenek feloldódni, de legfőképpen az fájt, hogy elfelejtették: veszíteni tudni kellt Amikor valami nem sikerült, sorba érkezett az óvás, kezdetét vette a magyarázkodás, a szerecsenmos datás. Mert az elképzelhetetlen, hogy a másik ügyesebb, talpraesettebb, okosabb, felkészültebb. Győzni csak nekem (nekünk) szabad! Első csak én <mi) lehetek! Mintha ezek a középiskolások születésük óta nyerők lennének. Lehet, hogy kicsi korukban szüleik mindig ágy játszották a Fekete Pétert, hogy kegyes csalásaik folytán csak ők lehettek a győztesek, átfordították a dobókockát, hátrább húzták egy óvatlan pillanatban a babukat a társasjátékon, vezért áldoztak a sikerélmény érdekében. De hát azóta tíz esztendő az iskolában is eltelt. Ahol a jobb képességű társakkal nyilván kivételeztek, ahol a tanárok csak akkor érdemeltek jó szót, ha ötösökkel és dicséretekkel rukkoltak ki, ha minél gyakrabban igazolták, a jók között is ők a legjobbak. Kétes értékű győzelmek! Lehet abban valami, hogy a történelem viharaiban oly sokszor vesztes nép vágyaiban Háry Jánosokként tünteti ki magát a győztesek babérkoszorújával, s egy ifiő után ez a vágy győztestudattá válik, és meghatározó jellembeli tulajdonsággá merevül. S akkor egy vesztes futballmeccset követően, gyászba öltözik az ország, s kezdődnek a sírások, magyarázkodások, önigazolások, kozmetikázó műtétek. De hát miért kell nekünk mindig és mindenütt a dobogó legfelső fokán állnunk? Hiszen az emelvénynek több foka is van, s nemcsak ismert és szívesen idézett, de igaz is a sportból kölcsönzött mondás: Nem a győzelem, a részvétel a fontos! Persze, nem mindegy, milyen pályákon, milyen versenytársakkal, milyen felkészülést követően és erőfeszítések közepette. Elgondolkodtam a középiskolások és fiatal szakemberek esetén. Nemes vetélkedésben vettek részt, hosszú hetek-hónapok felkészülése és a selejtezők sikerei előzték meg a döntőket. Tehát aki odakerült, nemcsak önmagát gyarapította, ismereteit bővítette, de sikereket is aratott, eredményeket is elkönyvelhetett. S mégis dühödten óvott, sértetten gyanúsítgatott, foggal-körömmel igyekezett védeni igazát, menteni, gyarapítani pontjait — a másik, az ügyesebb, okosabb ellenében. Miért szégyen a második, harmadik, hatodik hely? De hát akkor mi lesz velünk, ha demokratizálódási folyamatunk oly régen áhított, mostanra megérett új. értékre-érdemre építő lehetőségeinket gyakorolni kell? Ha a határozott időre megbízott igazgató a következő ciklusban kénytelen )esz visszalépni a dobogó alacsonyabb fokára? A többes jelölés második és harmadik .helyezettje" sértett és megbélyegzett emberként él majd közöttünk? A versenytárgyaláson lemaradt üzem vezetői ahelyett, hogy újabb lépéseken törnék a fejüket, óvnak és magyarázkodnak? Az epizodistát nem illeti a taps? Ha megint kikap a csapat, húzzuk fel a gyászlobogókat? Akit nem vesznek fel az egyetemre, ássa el magát? Valamennyien vesztesek lennénk, akik nem állunk a dobogó tetején? Nem hiszem. Csak akik ott állnak, azok a győztesek! Akik nélkülünk szétszórhatnák babérkoszorúik leveleit. TANDI LAJOS Az idén Állattenyésztés A hazai állattenyésztésben nincsenek „könnyű" évek, az állomány nemzetközi mértékkel mérve is tekintélyes nagyságú, a hezamok szintén figyelemreméltóak; ily módon a magas termelési szintnek a megőrzése sem könnyű feladat. 1984-ben a terv nem is irányoz elő látványos fejlesztést, ám a két évvel ezelőtti eredmény — amikor is kedvező időjárás segítette a takarmánytermelést. és az állati termékek értékesítése sem okozott különösebb gondot — túlszárnyalása, még ha egyetlen százalékkal is, alaposan próbára teszi majd az állattenyésztők szakértelmét a nagyüzemben és a kistermelés vonalán egyaránt. Márcsak azért is, mert a takarmánykészletekkel beosztóan kell bánniuk, tekintetbe kell venniük a külpiaci értékesítés hullámzását, éspedig éppen egy korábban igen eredményes ágazatban. a baromfitenyésztésben. Bravúros szakmai munkának Ígérkezik a páratlanul nagy sertésállomány stabilizálása. illetve minőségi fejlesztése is. Mindezekkel a követelményekkel és adottságokkal számol a tervelőirányzat. 1984. január l-től ez árak és az egyéb szabályozók a szarvasmarhatartásban javították a jövedelmezőséget. A vágóállatokat, állati termékeket feldolgozó iparok termelése szintén kis mértékben — mindössze egy százalékkal — nő. ám úgy, hogy a baromfiiparban, ahol az értékesítési lehetőségek nem túlságosan biztatóak, az átlagosnál jobban, 4—5 százalékkal visszafogják a termelést. Az állattenyésztés idei előirányzatai lehetővé teszik a lakosság megfelelő színvonalú ellátását az állati termékekből. Külföldön a szegedi Opera Ma indulnak, februárban érkeznek Politikusok görbetükre Lengyel Gyula karikatúrái Szegeden Lassan megszokottá válik, hogy naptári év elején útra kél a szegedi operatársulat. A müncheni La ndgráf impresszáló cég 1981-ben kötötte az első szerződést velük, akkor A trubadúrt tanulták meg olaszul, s vitték körbe Nyugat-Németország és Hollandia különböző vidékein, hármas szereposztásban, sok-sok utazással, gyakorta naponta előadásokat tartva. A turné sikere hozta meg az újabb ajánlatokat, előbb Verdi Johannájára., majd tavaly Rossini vígoperájára, A sevillai borbélyra — természetesen mindahányszor olasz nyelven, miként a legfrissebb gördülő darabokat, Mascogni Parasztbecsületét, és Leoncavallo Bajazzókját is eredeti nyelven viszik, ezért tervezték eleve így az idei helyi szezon premiernaptárát. s mutatták be október végén a verista irodalom e két remekét a Zenés Színházban. Most ezeket az előadásokat láthatják Ausztria, Nyugat-Németország, és Hollandia kisebb-nagyobb helyein az érdeklődők. Ma. vasárnap, 130-an kelnek útra a Landgraf cég autóbuszain, 21 szólista, színházi énekkar, műszak, a szegedi szimfonikusok. s Landgrafék kamionjaiba pakolták be már tegnap a díszleteket is. A február 4-ig tartó körűt első állomáshelye az ausztriai Vöcklabruck, az utolsó a hollandiai Nijmégen. öszszesen 23 előadást tartanak, hármas s^reposztásban. a karmesterek: Oberfrank Gáza, Cser Miklós. Vára df Zoltán. Filmek a Vöröskeresztről A legszerényebb becslések szerint is 200 millió néző tekintette meg a világ minden táján azokat a filmeket, amelyek a Magyar és a Bolgár Vöröskereszt, valamint a genfi székhelyű nemzetközi szervezet koprodukciójában születtek az utóbbi években. A Nemzetközi Vöröskereszt célkitűzéseit és tevékenységét propagáló filmsorozat első darabja 1973-ban készült. Jelenleg újabb filmen dolgozik a stáb: ezúttal a véradás etikai problémáit dolgozzák fel. Nemrég az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO ajánlásokat készített a kormányok számára, abból a célból, hogv fogadják el azokat az alapvető szabályokat. amelyek a véradók és a vérellátásban részesültek jogait védik, A propagandafilm felvételeinek egy résziét Szenegálban, Tunéziában és Genfben forgatták. A közeljövőben folytatódik a munka: a filmesek Indiába, Indonéziába utaznak, a befejező munkálatokra Bulgáriában és Magyarországon kerül sor. Az év első szombatján Jó reggelt, Szeged! Sajátos arculatú politikai karikatúraművész kiállítását nyitja meg szerdán délután fél 5 órakor Szegeden, a Sajtóházban Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője. A január 31ig mindennap megtekinthető tárlaton csaknem száz prominens politikus arcélét — köztük ismert magyar államférfiakét, szocialista és tőkés országbeliekét — karikírozza nagy jellemző erővel Lengyel Gyula. Láthatunk majd a falakon humoros illusztrációkat is egy-egv hazai vagy külföldi jelentősebb eseményhez, és tustolla több kollégájának, nevesebb publicistáknak, újságíróknak jó megfigyeléséről tanúskodik. Lengyel Gyula maga is újságíró, csak éppen más eszközökkel, mint írótollat forgató kollégái. Ö rajzokkal, karikatúrákkal kíséri nyomon az eseményeket, az államférfiakat, de gyakran egy-egy rajzával többet mond, mint akármilyen újságcikk. Mert nem egyszerűen karikatúrákról van szó. hanem légkörük van ezeknek a kis ábrázolatoknak. Nem külső megközelítésük, hanem belülről ragíwúak reg aianx&üí*,. azután szinte életutakat, de főként jellemeket, egész életvitelt sűrítenek magukba ezek az alkotások. Méghozzá igen nagy műgonddal és olyan sajátos technikával, amely egyedien megkülönbözteti valamennyit. Rendkívüli, szinte hihetetlen aprólékossággal dolgozik, rajzait úgynevezett poentillista technikával, vagyis apró sötétebb-világosabb pontok, vonalkák sokaságából építi föl. Az első pillantásra úgy látszik, mintha nem is kézzel készültek volna ezek a különleges finomságú kidolgozások. Így nyerik el igazi karakterüket ezek a rajzok, amelyeknél mindig a fej kap — művészetileg eltorzított arányú — hangsúlyt, hogy ezáltal is egy-egy részletnek, a szemnek, a szájnak, szemöldöknek, egy-egy ráncnak a kihangsúlyozásával minél mélyebben jellemezze a kiválasztott személyt. Főhivatását tekintve Lengyel Gyula a Népszabadság művészeti szerkesztője, a lap tervező tipográfusa, aki nagy érdemeket szerzett a korszerűbb ofszettechnikára áttéréskor. Hasonló munkásságot fejtett ki korábban a Népsportnál és a Magyar Ifjúdnál J6» piVtttOUlk tai2X*0jM*r ra már onnan is megismerték karikatúráit, amelyek kezdetben a sportélet világába vezettek. Mindinkább, különösen az utóbbi évtizedben fokozottan kialakult vonzódása a politikai karikatúrák iránt, amelyekben egyúttal határozott állásfoglalás kap hangot, kivétel nélkül minden alkalommal. Karikatúráinak határozott mondanivalójuk van. mert Lengyel Gyula nemcsak elkötelezett művésznek vallja magát, hanem marxista szemléletmódját híven tükrözi minden műve. Ügy látszik, Karinthy humorhitvallását karikatúrára plántálva; ő ebben nem ismer tréfát. Örömet jelent, hogy a fővároson kívül először Szegeden mutatkozik be ilyen átfogó tárlattal a művész, aki egyébként rendszeres meghívottja 1970 óta a karikaturisták montreáli világkiállításának. Bemutatták már alkotásait a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, az NSZK-ban is. a DÍVSZ felkérésére készült plakátjai talán a világ minden részében mozgósítanak a békére, a demokráciára. i^krij falta a Hajnal. A tíorotvapamacsomat a mosdó mellé teszem, meglepődve látom, hogy az nem áll1 meg a levegőben. hanem útban a föld felé még ezt-azt magával sodor. A csörömpöléstől felébredek. A lakótelep árulkodó ablakszemeit figyelem. Ez a „jelzőrendszer" sok mindent elárul. A tévé tetszési indexeit vizsgáló kutatóknak is javasolhatjuk, hogy bizonyos rétegműsoroknál álljanak ki egy lakótelep közepere. A kérdőíven még lehet kérkedni azzal, hogy „Bizony, bizony, mi azt is nézzük". de mindent elárul, ha a lakásokban nem világit a kékes fény. Szombaton hajnalban néhány ablaküvegen túl még kékesen világítanak a készülékek, tehát volt unalmas, álmosító műsor pénteken este is. Az utcákon néhány későn fekvő és néhány korán keló ember. A dértől csillogó utakra az első savókat rajzolják az induló buszok és néhány személyautó kerekei. * Tarjánból a Belváros Télé az első villamost Szele Sándor vezeti. A járaton utazik Lakatos István forgalomirányító is. Éppen kérdeznem a pilótát, hogyan készül fel a korai ébresztőkre, amikor Lakatos István elmondja, hogy kollégája csak egy hónapja ül a vezetőülésben. Mostanában sokan próbálják ezt a szakmát. Többen csgk átszállójegyet váltanak az irányítókar mellé. Amikor a tanfolyamra jelentkeznek, nem számolnak a hajnal előtti felkeléssel, a szombati és ünnepi műszakokkal. Ha véletlenül elalszik a villamosvezető, azt az utasok nem veszik észre, mert minden munkakezdésre többen jönnek be. min* amennyi járat indul, és ha kell, a legelső ülésre odaül a forgalomirányító is. * öt órakor a Nagyállomás épületének sztárja egy bernáthegyi (vagy inkább: BERNÁTHEGYI?) kutya. — Sokak szerint, nevezzük egyszerűen „medvekutyának": — Az ebek legnagyobbika is utazik, zsúfoltságtól ezúttal nem kel] tartania. A Szilvásváradra induló kocsikból az idén eddig hiányoznak — a már éveaen keresztül megszokott — sítalpas utasok. > J^a^iMjKJuamz- mos. elmúltak az ünnepek táján megszokott álmatag éjszakák. Az áruforgalom lassan kezdi felvenni a rendes ütemét Sokféle áru érkezett szombatra virradóra Szegedre: például a Szegedi Nyomdának rotációs papír, a Fúszértnek mosópor, a Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak szójadara, zab, búza. a Vasés Fémipari Szövetkezetnek vasszerkezetek. Szabó Nándor magánkereskedőnek bitumen. Hatkor munkába állnak a Volán dolgozói, megkezdődik az éjszaka érkezett árük kirakodása. * A Marx téri piac bejáratánál élénk szinű, gusztusos savanyú dinnyével találkoznak a korán kelők, de az árától egy kicsit melegem lesz a csípős januári virradatban: kilója 25 forint. Nem messze gyönyörű szőlő, mintha frissen szedték volna a tőkéről, mindössze három rekesszel van. Tulajdonosa kilójáért 50 forintot kér. Kicsit távolabb is akad szőlő, vagy inkább mazsola — olcsóbban. Alma és káposzta van bőven, az áruk sem drága. Vannak vevők, akik zseblámpával vizsgálják a kínálatot. Két különlegesség ! Póréhagyma, olyan vastag, mint a takarmányrépa. Rúdját 7 forintért adják, a rövidebbet ötért. Bimbós kelt összesen egy ládával látunk, kilóját huszonötért mérik. Személyautóban kakas kukorékol. Őméltósága elkényeztetett helyzetben var. Baromfitársainak még p tollruhaban sem lehet melegük a hideg betonon. A kiváltságosak szalmaágyról nézelődnek. a többieknek gyaxran még „papír alátét" sem jut. A ..szabad piacon" sok az áru. A bódék közül még hétkor is alig nyit ki néhány. A Vásárcsarnokban a nyitás után háromnegyed órával alig van vevő. Az igazán korán kelők és az éjszakai műszak után bevásárlók, reggelizők már hazamentek. A vevők rohama fél nyolc körül kezdődik. * A Kábelgyár üzemcsarnokaiban teljes a kivilágítás, majdnem valamennyi gép működik. A szombati munkások között Stanzel Ariiul gmk-vezeiő kalauzol. Valamennyi gazdasagi munkakóyimafcfitft üofo A. IftfSkiOZIÉ szerepek a hétvégi túlmui*kában nem érvényesek. Szekeres Ferenc főművezető (hétközben!) a dobról kesztyűs kézzel kábelt hengem'' le. Az egyik teherautóra készárut rak fel társaival Komáromi László, a gyár szállítási osztályvezetője, ö maga a kocsin rendezgeti a kábeldobokat. Ez igazán „kajakos" munka! Kósa Ferencné már nyugdíjas. Huszonhárom évig különböző munkakörökben dolgozott a gyárban. Most tagja az egyik gmk-nak. Éjszakai műszakban besegít, a hét végeker is dolgozik. Jól jön a nyugdíj mellé a kiegészítés. A fia katona, a leszerelés után nősülni akar. neki is kellene segíteni pár ezer forinttal. Benákné Szűcs Katalin, a kábelek mérését irányítja Az ő ujján nem régi a karikagyűrű. Ügy mondja. a szabadnapjainak felét tölti benn a- gyárban. — Mit szól ehhez a férje? — ö is nagyon elfoglalt a munkája miatt Azért marad közös szabad idő is. Igaz, pihenésre elég kevés nap jut. Hogy melyik napon dolgoznak a gmk-taeok. egy hónapppal előre tudják. így a kevesebb szabad időt jobban be lehet osztani. * A Csongrád megyei Vendéglátóipari Vállalat Honvéd téri üzemeiben is dolgoznak szombaton. A húsüzemben csak ügyelet van, de a sütemények készítésénél sokan szorgoskodnak. Pénteken elkészítik a félkész termékeket. aztán szombaton hajnalban kezdődik a torták töltése. A boltok nyitására friss sütemény kerül az üzletekbe. A munkarend vasárnap is hasonló. A száraz. lankadt tészták csak az előző napi rendelésekből maradhatnak a boltokban. ' Az év első hetében készült sütik mennyisége csak a felét érte el az ősszel szokásosnak. Ügy látszik az ünnepekben már eg' kicsit meguntuk a nagy, .-sos. fogásos étkezéseket. Vagy most éppen fogyókúrázunk? * A vékony felhők mögött felkelt már a Nap. A Kárász utcán piros rizsek's. fehér szoknyás lány fag.?holtot nyal. pedig a ií-it.et.*-. vastag párája mögé bújnak az arcok. Elkezdődön az ev első szombatja. Szeged: Ja reggelű .„Baki