Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

3 Vasárnap, 1984. január 8.' Gyermekváros átadása Az Országos Béketanács kezdeményezésére, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magvar Kommunista Ifjúsági Szövetség közreműködésével a vállalt határidőre, a Kambodzsai Népköztársaság megalakulásának ötödik évfordulójára befejeződött az ezerfős magyar—kambodzsai „Barátság gyermekváros" építkezése. Az ünnepélyes átadásra, melyre január 13-án kerül sor, szombaton elutazott az Országos Béketanács. a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttsége. Gázprogram Több mint nyolcvanezer háztartást és egyéb fogyasztót kapcsolt be az Országos Kőolaj- és Földgázipari Tröszt a vezetékes gázhálózatba az utóbbi három évben. Ezzel túlteljesítette a VI. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatát. rt Narancssárga konténer büszkélkedik a rúzsai tanácsháza előtt. Vadonatúj a szemetesedény, akár enni lehetne belőle. Január 2-ától várja, hogy a közintézmények hulladékát belehordják. Régi gond a szemét gyűjtése, elszállítása, s nemcsak Rúzsán, hanem az életmódjukban egyre jobban városiasodó községek mindegyikében. — Volt egy tanácsülés, ahol a testületi tagok igen vehemensen szóvá tették, hogy jó néhány illegális szemétkupac csúfítja a község képét. Azt mondták, intézkedjenek a vezetők — meséli Papp János, a községi tanács elnöke. — Intézkedjünk, de hogyan? Arra nem kapathattuk rá az embereket, hogy mi hordjuk el mások hulladékát. Azt kellett kideríteni, ki önti le az árokpartra a szemetet. Kimentünk a titkár elvtárssal, elkezdtünk turkálni. A hulladék önmagáért beszél: mindegyik kupacban találtunk valami árulkodó jelet: családi fényképet, a gyerek iskolai füzetét. levelet. Ezek alapján 13 embert azonosítottunk, és fölszólítottuk őket, hogy szállítsák el a szemetet. Meggyőző lehetett az érvelésünk, nem tiltakozott senki. Kuka vagy konténeri Szaporodik a szemét a falvakban, a tanyavilágban is. Arra, hogy ne lepje el az embereket a saját hulladékuk, szoktatni, nevelni kell őket, de ezt csak úgy lehet eredményesen csinálni, ha a feltételeket is megteremtik hozzá. Kell tehát községenként egy kijelölt szemétgyűjtő hely, és meg kell szervezni, hogyan jut el oda — a hulladék. Január 1-től kilenc településen kezdte meg a szervezett szemétgyűjtést és -szállítást a Csongrád megyei Településtisztasági Szolgáltató Vállalat. Ezek: Domaszék, Mórahalom, Ásotthalom, Rúzsa, Zákányszék, Bordány, Zsombó, Vllés és Forráskút. Rúzsán, a községi tanács bocsátott rendelkezésükre telket, amelyen telephely készül, közösen a Csongrád megyei Temetkezési Vállalattal. Rúzsa nagyjából e településcsoport központjában fekszik, s itt vállalt legnagyobb részt a községi tanács a szervező mun• kából. Vőneki János, a rúzsai községi tanács végrehajtó bizottságának tagja, mondja, hogy egyelőre csak a közületek épületei elé kerültek oda a narancssárga konténerek. Később azonban megoldják a lakossági szernét elszállítását is. Nagy vita volt, kuka, vagy konténer kerüljön a házak elé. A konténerpártiak azt mondták, a nagy dobozba mindent bele lehet tenni. Az ellenzők azzal érveltek, akihez messze kerül a konténer, annak messzire kell vinni a szemetet, akihez meg közel, annak ott fog büdösödni az ablaka alatt a szemét. A lakosság szívesebben vette volna a kukákat. — Műszakilag nem tudnánk megoldani — magyarázza Katona János, a Településtisztasági Szolgáltató Vállalat főmérnöke. — A kukás kocsik nagyobb tengelynyomásúak, elsüllyednének a községi szeméttelephez vezető földutakon. Az árukról nem is beszélve. A konténerből sem száll a bűz, ha lecsukják a tetejét. — Milyen gyakran ürítik? — Tíz naponként. — Nagyon hosszú idő. — Ennél gyakrabban gazdaságossági okokból nem célszerű. Nem vagyunk nyereségérdekelt vállalat, de a rentabilitás nálunk is alapvető követelmény. — Ha a lakosság is kap majd konténereket, a szemétszállítás nyilván pénzbe kerül. Mennyibe? — Családonként és évente mintegy 25o forintba. Ezenkívül a tárolóedény "árát is a lakóknak kell összeadni. — Mennyi ideig használható egy konténer? — Ha rendeltetésszerűen használják, tisztítják, fertőtlenítik, évente lefestik, 10— 15 évig. — Hogyan lehet megszervezni a lakossági szemétszállítást, ha egyik család önként beszáll, de a szomszéd sajnálja rá a pénzt? — Két megoldást tudunk elképzelni: vagy a községi tanács rendelettel kötelezővé teszi, vagy spontán szerveződnek olyan lakóközösségek, amelyek megvásárolják a konténert és vállalják, hogy fizetik a szemétszállítási díjat. Szemét vagy hulladék? A szakemberek szerint a szemét és a hulladék között jelentős különbség van. A hulladék — megfelelő osztályozás után — még sok mindenre fölhasználható. Csakhogy: ki és hogyán osztályozza? Nincsenek kiépítve a hasznosítás lehetőségei, még nagyobb baj, hogy az érdekeltség sem megfelelő. A szilárd hulladék a községi szeméttelepeken is kezelést igényel: ha nincs is lehetőség a hasznosítására, tömöríteni, földdel elfedni lehet. A tömege növekszik, a fajsúlya csökken, egyre több benne a műanyag, amely nem bomlik le a földben sem. Egyelőre azonban megoldhatatlan feladatot jelent a válogatás. — És a jövőben? — Kell ehhez bizonyos tudati fejlődés, környezeti kultúra, ami ma még igencsak hiányzik — mondja Katona János. — A fejlettebb országokban sem nagy üzlet a szemét. Ott azonban a lakosság eleve külön gyűjti a különböző alapanyagú hulladékot. Nálunk is kezdtek ilyen kísérleteket, ezek azonban eddig rendre megbuktak. Azt hiszem, várni kell még. A fejlődés azonban egyértelmű és visszafordíthatatlan: a mai lakások, az igények növekedése mind ebbe az irányba mutat: aki megépíti a korszerű, összkomfortos, többszintes lakását, az előbb-utóbb fölismeri azt is, hogy nem lehet szemétdomb mellett élni, innen pedig már csak egy gondolati lépcső, hogy a szelektálás hasznát is elismerjék. — Várható-e másutt is, a rúzsai körzethez hasonlóan a hulladékgyűjtés megszervezése? M/ legyen a tanyákkal? — Ez hosszú távú feladatunk. Van a megyei tanács elnökének egy körny eset védelmi témájú rendelete, amely ezt is célul tűzi ki. Leghamarabb Kistelek körzetében tudunk hasonló megoldást találni. — A szerves hulladékból trágya lesz, azzal nincs gond. De mi legyen a fémekkel, műanyagokkal, papírokkal? — kérdezi Vőneki János. — Elégetni nem tanácsos, akkor a levegőt szennyezi vele az ember. Nemrég kórházba került errefelé egy kisgyerek: kiürült vegyszeres dobozzal játszottak, vizet merítettek, ittak belőle. Van rengeteg flakon, fémkupa, amit elégetni sem lehet, Aztán: kidobott sparhelt, fél traktor, szecskavágó. Vannak idősek, akiknek sem járművük, sem erejük, hogy a MÉH-telepre elvigyék. A telepvezetőnek nincs kocsija, hogy összeszedje, pedig ingyen odaadnák az emberek, csak szabaduljanak tőle. Persze, az árak is olyanok: egy utánfutó répát megéri elvinni a Bosnyák térre, de a lefutott kocsi karosszériáját nem éri meg a MÉH-nek elszállítani. A kérdést továbbítottam az illetékesnek. Katona János annyit mondott, nem is várható, hogy a belátható jövöbén a tanyákat ís bevonják a rendszeres hulladékgyűjtésbe. — Évente egy-két alkalommal, kampány formájában azonban meg lehetne oldani — ha akadna olyan személy vagy szervezet, amelyik a szervezést vállalná. Tanács István Jaj, ha jön a demagógia!... Megkaptam már, persze hogy megkaptam! Izgága hangon tudatta velem az egyik olvasó (ő tudta kivel beszél, nekem semmi pénzért el nem árulta teljes diszkréció kötelezvénye mellett sem a nevét), hogy igenis fölfelé kell menni panaszokkal. kezdeményezésekkel. mindennel, mert itt a közelben süketek, érzéketlenek vagyunk. Mindent mondott, csak azt nem, hogy a nép ellenségei — ezért aztán végig is hallgattam. Fülemre izzadt a telefon. mert ha már a közéleti demokratizmus, a demokratikus magatartás leckéit írom, csak példaadó türelemmel lehetek. ígv most kénytelen vagyok beiktatni ide egy friss gondolatmenetet, aminek az lett természetesen a motorja: Nos. te Közéleti, mit csinálsz akkor türelmesdemokratikus lelkeddel, ha iön a demagógia!? Pedig jön. Telefonon is, levélben is, felszólalásban is előjön. A demagógiáról azt tanultuk, hogv olyan politika, amely hazug ígéretekkel, a tények elferdítésével vagv valós tények erőszakos, önkényes csoportosításával, hízelgéssel. hamis tömeghangulatkeltéssel próbál népszerűséget szerezni vagy az irányadó politikával szembeszállni. Ezzel nem „sztálinista műveltségemet" akarom fitogtatni. csak igyekszem nekifutni a mai demokratikus közéletünk szeplőit közelítő mondandómnak. . , Szóval, jaj, ha jön a demagógia ! Pedig már-már majdnem hihető volt: kimegy a divatból, s éppen a demokráciától fél. akár az ördög a tömjénfüsttől. Igenis elpanaszolom, hogy itt van. igazodik, öltözködik és meg-megjelenik. LegtöbbELMENTÜNK gyermek megőrizni Krisztinával nem sok gond van — sőt semmi. Nagyokat pislog csillogó, mélyfekete szemeivel a fölé hajló nénire, majd odaadása jeléül kiejti cumiját a szájából, s mosolyog. Krisztike megbarátkozott. anyuka megnyugodott és megy vásárolni. Havasi Jánosné időnként ringat egyet ruganyos kocsiján, aztán Andriskához fordul. Belebújtatja kezét a kesztyűbábrókába és megadóán várja a kifent fogakkal acsarkodó ellenfele támadását — a nyusziét. Andriska még nem osztotta fel kizárólagosan jókra és rosszakra a világot. Neki még -mindegy, ki támad és ki védekezik. Ö ettől függetlenül kitűnően szórakozik, és jól érzi magát. És ez a fontos. A gyerek biztonságban van. felügyelet mellett, és örömszerző játékoktól körülvéve. A szülei pedig szabadon, a csemete nélkül nvugodtabban, kényelmesebben mozogva az időnként elviselhetetlenné duzzadt tömegben elintézhetik bevásárlásaikat. Ha még nem találta volna ki valaki, nem óvoda-bölcsőde bemutatót készültünk írni: gyermekmegőrzőről van szó. Szeged Nagyáruház, délelőtt közepes forgalom, most többnyire csak a gyermekgondozási szabadságon levő anyukák térnek be a földszinti gvermekbirodalomba. hogv elhelyezzék kicsinyeiket (6 éves korig még ..elfogadható") a megőrzőbe. Egv óra hosszáig ingyen. Amikor eltervezték, hogy megőrzőt nyitnak, megoszlottak a vélemények, nem is mindenki örült. Na igen, az áruház minden négyzetmétere évente 200 ezer forint forgalmat hoz. Ha így nézzük, a 6 négyzetméternyi terület millión felüli értékű lecsapolása az áruház közös kasszájának. De hát aligha csak így lehet nézni, és bizonyára ott, házor) belül sem mindenki ezen a szemüvegen át vizsgálta a kicsinyke intézmény létét. Hogy nem. arra élő példa — hogy él! És hogy szeretik. Tavaly 7 ezer 100-nál több vendége volt a mini óvodabölcsődének, s volt olyar. nap, hogy negyven-ötven gyerek is el-eljátszadozott. míg szülei ... de ezt már mondtuk. Csak még azt nem, hogyan lehetne „forintosítani", egzakt mutatókban kifejezni azt a vonzerőt, amely abból az anyai biztonságérzetből táplálkozik, amelyet a megőrző teremt — Szegeden egyedüliként. S azt sem lehet számok nyelvére lefordítani. amit az áruház híréért tesz. Mert hogy viszik szerte az országba — a napló tanúsága szerint Szolnoktól Budapestig. Orosházától Tatabányáig, Nyíregyházától Kunbajáig, seregnyi idegen illetőségű kisgrermek élvezte már a helyr vendégszeretetet. Hasznos ez a gyermekmegőrző, kellemes környezet, igazán jól megvagyok itt. Kár. hogv már jön értem a gyerek. Bevásárolt a játékosztályon. Oda meg, ugye. nem kellek én. Csak zavarnám. Igriczi Zsigmond ször éppen mint a legharcosabb demokratizmus. Legutóbb egy ad hoc jellegű gyűlésen mart belénk. Jó szándékú emberek vitatták, mit tehetne, s hogyan működhetne leghatékonyabban és legnagyobb közmegelégedésre egy szerveződő gyülekezet. amikor- fölpattant egy ember és tiltakozva az ellen, hogv az éppen felszólaló, nyugodt hangoii érvelő partner őt ki akarná oktatni — nagv lendülettel és lehengerlően. főleg orgánumára építkezve kioktatott mindenkit! Ez az Incidens nem rogygyantotta meg sem világnézetemet. sem a demokratizmus életrevalóságába vetett hitemet. Ezt. az ilyesmit a közéletben jártasabb emberek gyorsan kiheverik. Nekem elsősorban, vagy szinte egyedül az adta föl a leckét, hogy még egy-két ilyen tartalmú és stílusú fölszólalást indukált ez az ember — de a kesztyűjét senki sem vette fel. Senki nem vállaL kozott arra. hogy illő nyugalommal és megfelelő érvekkel visszautasítsa az oda nem illő stílust, s leleplezze a hamis logikát. Ép sem, természetesen. S bizony, ebből a magatartásomból, ennek indítékaiból próbálóin megérteni, sőt megmagyarázni: miért is nem kapott megfelelő választ ez az antidemokratikus magatartás? Hangoskodó, a kelleténél indulatosabb emberrel senki sem akaszt szívesen tengelyt. Gyűlésen ordítozni? Sértegetéseket fölvállalni vagv „legényesen" viszonozni? Ahogyan az beszélt, akitől önhatalmúlag, hangja erejével elvette a szót, s belekiabált, türtőztette magát. s léült — alighariem az is' helyesen cselekedet. Hiszen nem birkózni mentünk oda, se nem hangpárbajra. De akármennyire belátom, hogy helyes volt egyszerű figvelmen kívül hagyással elkühyvelnl az „incidenst" — megint csak a demokratikus önérzet sikít föl bennem: ha ilyenre nincs közéleti receptünk, védekezésünk sincs ellene. Mert nem arról volt szó, hogy valaki kimenőt kapott a Pulz utcából, s eljött oda véletlenül szórakozni. Ilyennek is voltam már tanúja, magas testületi ülésen, de abból csak egy kis sztori kerekedett. Ez a magatartás tudatosan és tervezetten kihívó s demagóg volt, színészi pózokkal, hamis politikai hivatkozásokkal ... Bizony, bizony, a hangzatos és látványos demagógia különös fegyver. Utasítsuk vissza? Szereljük le? (Régen így mondtuk.) Már visít is: Talán demokratikus országban élünk — vagy nem? Ha nem. természetesen már szavam sincs több. De igen. igen! Akkor talán engedtessék meg mégis, hogy... Mondjuk — más esetben és más témákban. csöndesebb és kevésbé látványos megnyilatkozása esetén tanúja is voltam — föláll valaki és igenis megmondja, miként illendő, mi a hamis és így tovább. Lelkünk rá. bizonyosan mellé sorakozunk? Nem terem meg bennünk a zsönge és finoman fogalmazott gyanú: no, ez azért elég dogmatikus, merev elvtárs... ez itt csak hűség- és hálaéneket akar hallani... elég korszerűtlen figurák már az ilyenek ... és így tovább. Szinte biztos, hogy a demokratizmus egyik veszedelmes penésze a demagóg'a. A demagóg ugyanis „jót" akar szavaival. Ne higgyük, hogy nem kapna tapsokat is, aki, mondjuk, azzal lép te föl valahol, hogy csökkentsük felére a hús árát és ötven százalékkal emeljük föl a kereseteket. Akármilyen képtelenség — kétségtelenül örömünkre szolgálna, ha megtehetnénk. Hogy hány napig ennénk olcsó húst és meddig zsebelnénk . be a nagy fizetést? Ez más gondolatmenet. Miként az is, hogy az én demagógom vagy demokratám első dolga az volt: egy demokratikus alapszabály passzusai közé vétójogot akart fölvétetni. Mert ő vétó nélkül nem tud demokratikusan dolgozni. Még nem tudja, mit akar megvétózni, még nem tisztázta, kinek a képviseletében, de az kell. mert anélkül csak gittegyletet lehet szervezni. (Pihenésképpen mondom: az a választási atyafi jut eszembe róla, aki mindig közbekiabált, és mindig azt az egyet szajkóztá: „Nem e rgeggyünk!. Nem enge§ gvünk!" S mikor a szór. k rákérdezett mi is az, amil il „nem engeggyünk?", így tette rá a választ: „Nem tug gyuk, de nem engeggyünk ') Minek ennyit beszélni erről? Túlozni nem akarom a jelenséget, de bagatelizálni sem. Ilyen „látványosság" ritkán adódik, szerencsére, hiszen, közéleti fórumok a azért megyünk, hogy szót értsünk egymással és előmozdítsunk ügyeket,De azért elég tarka a gyűjteményem. Nem ismerősek ezek a zavaró, össze nem tartozó dolgokat. szembe állító szövegek: szökőkutak parádéznak a belvárosban — kint meg a belvíz szorongat; maga is másként beszélne, ha csak csizmában tudna kimenni a retire ... S hány volna még, de épp én terjesszem? Egy közéleti emberrel öszszeadtam ezeket a benyomásokat kiadós és hasznos eszmecseréken. Sok adalékot kaptam tőle. ö úgy fogalmazott: a vitakultúránkkal van baj. Aki nem ért velünk egyet, azt hajlandók vagyunk lehülyézni — természetesen kulturált, szép stílusban, nem ilyen alpárian: arról könnyen-gyorsan kiállítjuk a bizonyítványt: még annyit sem tyd. még ezt sem érti: azt megpróbáljuk szakmájában, emberségében, politikai érzékeiben devalválni. Hányszor tettenérhető ez kis stikliieinkben. S ez is a demagógia rokona. De legalábbis épp olyan tisztátalanság a szocialista demokratizmus mindennapi gyakorlása közepette, mint az. S tetszik tudni, mi lenne a legnagyobb demagógia? Ha végül azt terjeszteném, hogy föltaláltam a mindig és mindenütt ható ellenszerét. Amíg meglesz, szedjünk ellene politikai, közéleti tisztességet, toleranciát. Sz. Simon István (Következik: Tévhiteink, mint a bogáncs ...) Műszerek kiállítása Első ízben láthatók Üj- megrendezendő Wisitex szakDelhiben különféle magyar kiállításon. A Wisitex eddigi műszerek és más felszereié- állomásai a rendezők szerint sek a január 10—16, között igen sikeresnek bizonyultak.