Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-17 / 13. szám

Kedd, 1984. január 17. 3 Többet, mint tavaly Mirelit - exportra megbeszélése 1983-ban a hűtőipar 12 Az idén nehéz feladat százalékkal nagyobb ered- vár az iparágra. A terv 40 ményt ért el, mint 1982- százalékos exportnövekedést ben. Az ágazat 10 termelő- ír elő. Ennek eléréséhez üzeme magas színvonalú el- mindenekelőtt a termelést látást biztosított a hazai la- kell fokozni azért, hogy a kosságnak, a friss zöldség- nyomott árakat többletára gyümölcshöz viszonyítva eladásával ellensúlyozhassák, mérsékeltebben emelkedtek A mezőgazdasági partnerek­az árai. A lakosság tavaly kel megkötött termelési összesen 54 ezer 300 tonna szerződések szerint, leg­hűtőipari terméket vásá- alábbis gyümölcsből a kellő rótt. nyersanyag előreláthatóan Az export tavaly elma- rendelkezésükre áll majd. . .„, , , , , Gondot okoz viszont a zöld­radt a tervtol. s ennek tobb ségalapanyag biztosítása. A oka is van. A tőkés piacon nagy kézimunkaigény és a a mirelit árak iránt meg- modern géppark hiánya mi­csappant a kereslet, és ked- att állami gazdaságok, vezőtlenek voltak az átvéte- tsz"ek egyre kevésbé fog­li árak is. Az ágazat mégis la,koznak zóldségtermesz­hasznosan járult hozzá az £é6sel- A termesztési kedv exportmérleg javításához, fenntartásara néhány mire­szolgáltatásaival ugyanis jól ütuzem mint például a segítette a társ-élelmiszer- ^kesfehéryari es bekes­ipari üzemek külföldi el- csabai _ fejlesztesi alap­adásait. Hütőtárolóinak bér- Jab°i seglti, ~ részben — a beadásával a hús- és ba- mezogazdasagi partnerek romfiipar tárolási gondjain ^Mseeszedogep-vasanása­is enyhít ott. így ezek az Az aru elhelyezesere a iparágak rugalmasabban kö- ^fipar fokozza a piacfel­vethették a külpiaci ke- ^Ó munkát. A kulkereske­resleti-kínálati viszonyok dok ® hagyományos meg­változásait. Természetesen a rendelők mellett olasz, go­raktárak, fogyasztóvonalak rog' £panyol £inn ce8ek" bérbeadása a hűtőipar szá- kel tárgyalnak az eladás­mára is kifizetődő volt. ról. Tegnap, hétfőn Szegeden, a Szakszervezetek megyei Ta­nácsának székházában meg­beszélésre került sor Szabó Sándor tanácselnök és dr. Ágoston József, az SZMT ve­zető titkára irányításával a megyei tanács és az SZMT vezetői között, amelyen részt vettek a megyei tanács el­nökhelyettesei és vb-titká­ra. továbbá az SZMT titkár­ságának tagjai. Ott volt és felszólalt Gyárfás Mihály, a megyei pártbizottság titkára. A tanácskozáson megvi­tatták a megyei tanács és az SZMT, illetve a tanácsok és a szakszervezetek együtt­működésének időszerű kér­déseit. Mindkét részről han­goztatták, hogy fokozni szük­séges a kölcsönös együttmű­ködést, különösen a lakás­építés és lakásgazdálkodás, a gyermek- és oktatási in­tézmények, az egészségügyi ellátás fejlesztése, a társa­dalmi munkaakciók szerve­zése és koordinálása, a fo­gyasztói érdekvédelem terü­letén és a tanácsi közigazga­tás korszerűsítésének segíté­sében. Kutatók és fogadók Kérdező és felelő kapcsolat Sokan hangoztatják, azért mondja, nagy a kockázat, termeszteni. Hatalmas előnyt áll Magyarország a gabo- száraz esztendőben kataszt- jelent ez a próbálkozás, sa­natermesztés élvonalában, rofális lehet ez a megöl- ját tapasztalataikkal tudják mert ,van két jó kutatóin- dás, és a minőséget rontja, kiegészíteni a kutatók re­tézete. és a kettő versenyez A vitából előbb-utóbb meg- ceptjeit. Nyilván azok vál­egyMűmV JömMa!'*'' föBb"' gy'őződés les/.. nagy " kár lalják ezt "a munkát, .akik fajták ' ézületnek, és mind- lenne tehát, ha gátat vet­egyikW?zr' áiánlárt'ak megfe- nének neki. lelő termelési módszereket. , , ... . Sokszor halljuk, az ut Mások azt is hozzáteszik, hogy élvonalba állásunknak fontos tényezője a fogadók oldalán keresendő: a ter­melök frissek az úi ered­mények fölhasználásában. Kinvilatkoztatásként is egyébként is hajlamosak a megalapozott kísérletekre, de egy másik fölismerés is aEf^.-ssn.r S'turí- ars; bona terem. a másik olda- költséoek . faiták ián igen gvönge. Ugyanaz f™ az eső áztatja, ugyanaz a nap süti. Az a legkézenfek­vőbb magyarázat, hogy az egyik oldalon jól szántot­helyes nem megállná a helyét a két vé- tak, jól vetettek, a műtrá­lemény együtt, de szegény gyát is. gyomirtót is jól ember éri csak be kinyi- adagolták, a másikon pedig latkoz'atásokkal. Aki teheti, tévedtek. Nem ennyire egy­közelebbről is megnézi, mi szerű a dolog mert különb­ség akkor is lehet, ha min­den munkát ugyanúgy vé­geztek a két oldalon. Min­van mögöttük. Régi tapasztalatok alapján ínondják a kutatók, közve­títőkre is szükség van hogy az új eredmények eljussa­klválasztása viszont kerül többe. Azt is mondják a kuta­tók. valóságos szimbiózis alakult ki köztük és a ter­melők között. A veszélye se fenyeget, hogy fölsőbbren­dűnek tekintsék a kutatót, aki kinyilatkoztatja tanait, a többinek csak az a dol­ga. hogy teljesítse a pre­cízebbnél precízebb előírá­den gabonafajtának szinte sokat. Az együttműködés­más a receptje. A kutatók nek természetes velejárója , azt mondják, fajtaspecifikus viszont, hogy lényeges szem­nek a termeiokhoz Az ipar. termeUsi \ech'nolóaiákra van pontokat a termelő egvsze­szerű rendszerek létérdeke, hogy a hozzájuk tartozó szükség. A búzafajta igénye nem hagyhat figyel­„ , . , . ... szerint kell megválasztani' men kivul- Nem mondhat gazdasagok azonnal valtsa- uwá h á k „ j íta. ja, beszéljenek ezek ott amikor erdemes válta- ni a tápanyagok pótlását, és bent. amit csak akarnak, ér aki nem veszi figvelembe megtanultam, hogy a buzat ni. Ha csak egy kicsivel te­rem is többet minden hek­tár. ha csak egy kicsivel lesz kevesebb a kiadás, ak­például a különböző faiták 'SV kel> termelni, a kukori­, . , , ségét, az is ráfizet. Ide a kor is nagy nyereseghez go^bnyomósos juthatnak. illetve ellensú­lyozni tudiák a fölhasznált anyagok árának emelkedé­sét. Szinte meg sem szá­rad még a tinta az új aján­lásokon. a kutatók kezéből szedik ki a termelési rend­szerek emberei, és hintik szét gazdaságaikban. Ez azt is jelenti, hogy megnőtt a kutatók felelőssége, meg azt is. hogy ennél jobban soha zódnak vissza, a jobb föl­nem ösztönözte a termelő deket meghagyják kukori­cának. cukorrépának. nap­veevszerek iránti érzékeny- "át meg úgv. A szimbiózis nak az a lenyege. akárme­lyik akarná függetleníteni központosí­tás már nem elég. o gon­dolkodó szakértelem nélkü­lözhetetlen. Előáll tehát a kutató, ki­dolgozza ajánlásait a leg­különbözőbb talajokra. Meg­mondja, milyen fajtát ér­demes oda vetni, és hogyan kell művelni. Fontos észre­vennie, hogy búzatábláink a gyöngébb területekre hú­magát a másiktól, semmire nem-menne. A közös mun­kával viszont mindkettő gyarapodik. Horváth Dezső (Következik: Kemény esztendő.) )ó is A minősítésnek szánt megjegyzést többféleképpen variálhatjuk: jó. de nem szép; szép. de nem jó; jó is, szén is ... Melyiket szeressem? Érdekes, hogy ebben a kérdésben mennyire meg­oszlanak a vélemények. Vannak, akik bi­zonyos áruknál csak a küllemre adnak, mások viszont legyintenek a külső meg­jelenésre és azt mondják, nem a külcsín a lényeges, hanem a belbecs, a tartalom. Az okos és tegyük hozzá, hogy a becsü­letes. a holnapra is aspiráló termelő és kereskedő egvik végletet sem vallja. A legcélravezetőbb és hosszú távon legin­kább megtérülő gyakorlatot követi: min­den árunál magas színvonalú belső érté­ket és a lehető legszebb, legvonzóbb kül­ső megjelenést kell biztosítani. A siker aligha marad el. Ezt az igazságot fölösle­ges pártolóan magyarázgatni, különösen manapság, amikor mindenki eladni akar, s a kevés vásárló kétszer is meggondolja, milyen árut vegyen. Egyelőre maradiunk a hazai pályán. Kár volna elhallgatni, hogy a magyar ter­melő ágazatokat korábban ..elkényeztette" az. hogy a piaci viszonyok féloldalasak voltak. A termelő, illetve a kereskedő diktált, a vásárló pedig örült, ha kapott valamit. A kereslet messze meghaladta a kínálatot. Az ilyen állapotok nem kedvez­nek a termelőknek sem. hiszen mindent eladhattak, a rosszat, a hibásat, a csú­nyát. Következésképpen semmi sem ösz­tönözte a termelőket arra. hogy korszerű­sítsenek. úiabb és újabb termékeket kí­náljanak. tetszetős áruval jelentkezzenek a piacokon. Fölösleges hivatkozni a nagv és világ­hírű cégekre, akár maradhatunk a leghét­köznapibb példáknál. A piacon érdeklőd­tem egy háziasszonytól. Párbeszédünk valahogy így pergett: — Milyenek az árak? — Drágák. — Hol drágábbak? Az őstermelőnél, a maszeknál, vagy az álla­mi és szövetkezeti árudákban? — Itt is, ott is. Talán az államiban valamivel ol­csóbb. — Akkor miért nem ott vásárol? — Azért mert ott csúnyább, a krumpli is piszkos, homokos, az alma koszos. Ez itt jobban csábít, még ha drágább is — mutatott egy halom almára, amely való­ban ragyogott, szinte mosolygott az embe­rekre. Pedig éppen olyan belső értéket, tartalmat képviselt, mint az az emlege­tett másik, amelyet efleleitették (?) meg­tisztogatni. Az árkülönbözet, amelyben benne rejlik a haszon is. aligha egyezik a tisztogatási költségékkel. A szép áru önmagát reklámozza, csá­bítja a vevőt A teljes választék kínálata ugyancsak gyönge lábon áll. Extrém pél­dát is lehet említeni. Legutóbb, amikor Bécsben jártam és a szálloda körül sétál­gattam. szinte megállított egy szerszámo­kat árusító üzlet kirakata. A kéziszerszá­mok csiiloetak. kínálták maeukat és von­zották a bámészkodót, vásárlásra ingerel­jék az embert. Csupán a legegyszerűbb­nek mondható szerszámból, a kalapácsból legalább húszféle fazont számoltam össze. Sainos. a hazai üzletekben alig egy-két féle kalanácsot lehet föllelni. Erre. a hiá­nyos kínálatra a vásárló fizet rá. Illik ide az ismert anekdota, amelv egv kis bol­tocskában hangzott el: ..Kérek egv kró­mozott. fölül lapos, alul kerek formájú kalapácsot. — Tessék, uram. százhúsz fo­rint — mondta a kereskedő. — Százhúsz? Hogyan lehetséges, hiszen a nagyáruház­ban nyolcvanba kerül. — Akkor miért nem ott vette meg uraságod? — Mert ott nem volt. — Ha nálam nem lenne, én is nyolcvanért adnám — válaszolta a keres­kedő." A vevő vándorol üzletről, üzletre, ke­resi ezt. keresi azt. de nem mindig találja meg a kedvére való terméket. Maradván a kéziszerszámoknál, amelyeknek néhány változatát szegedi gyárban is előállítják, de mindegyiket csak egyetlen külcsínnel öltöztetik. Glancosabb. csillogóbb, villo­góbb nincsen. Hiányzik a variáció. Újabb párbeszéd a gyártó egyik szakemberével: ..— Miért nincs többféleképp variálva? — Nem lehet. — Talán nem tudnák elkészí­teni? — De. tudnánk, csak az árak miatt nem lehet. — Aki a glancosabbat szeret­né. megfizeti. — Ez igaz. sőt az utóbbi időben azt tapasztalni, hogy a pénzesebb embereket nem is annyira a használati érték érdekli, hanem csak a küllem, sok­szor csupán dísznek tartja. — Van rá igény? — Naná. sőt." így társalogtunk még sokáig, s újra meg újra az árképzés­nél zárta le a témát a szakember. Ki vitatná, hogy az árak lényegesek. Erre mondom magam is. hogy sőt... Azonban a valós igénvek is lényegesek. Megvallom őszintén, nekem megfelel a natúr kalapács is. s azt veszem meg. nem a krómozottat, hiszen a szöget éppen úgy feién találhatom avval is. De ha valaki­nek az a mániája, hogv nikkelezett kala­páccsal püfölje a szögeket, ám tegye. Le­gyen ilyen is, olyan is. Újból extrém pél­da: elegáns ékszerüzletben láttam, hogy 200 ezer forintért kínáltak arany karórát. Másnap már nem volt a kirakatban. Va­laki megvette. Nekem megfelel az ötszáz forintos óra is. éppen úgy tizenkettőt mu­tat délben, mint vagvont érő rokona. Gon­dolom. nem is az idő mérésére vásárolták azt a drága szerkezetet. égezetül a sokat vitatott „fehér árukról" ejtsünk szót. A csomago­lással és a címkézéssel vannak összefüggésben. Valóban mindegy, ha a barackbefőttes üvegen harmincforintos színes címke van-e. vagy háromforintos? A befőtt a lényeg. Talán az arányokra ér­demes volna jobban odafigyelni. Sok há­ziasszony mondja, néhány cikknél — el­sősorban a fogyóanyagoknál: szappan, mo­sószer. befőtt, s egyéb mindennapos dol­gok esetében — legyen kétféle ajánlat a boltokban. Szívesen megvennének csoma­golás nélkül is szappant, vagy egybe cso­magolva négyet, ötöt. a cukornál, vagy a lisztnéfl ne csak egvkilogrammos tasako­kat kínáljanak, hanem kettő-, vagy öt­kilogrammosakat is. így olcsóbb lehetne a nagyobb tétel. Adjunk a küllemre, amelynek pénzügyi hatásán kívül bizonyíthatóan egyéb hatá­sa is van az emberekre, de adjunk a válasz­tékra is. Ki-ki döntse el. hogy melyiket részesíti előnyben, a szerényebb külle­met-e. vagv a csillogóbbat. A piac külön-' ben is ítéletet mond. De csak akkor ad­hatunk értékítéletére, ha van választék. Az ideális nyilvánvalóan az. ha a termék szép is és ió is. meg olcsó is. Gazdagh István V' a kutatót. Akinek veszik a Magyar-dán faházgyár Hunflexbau néven magyar építése tavasszal kezdődött, s —dán közös vállalat alakult még az idén a gyártás is Sopronban. komplett fahá- megindul. Maximális kapa­zak gyártására. A 90 millió citását 1988-ban éri el, ami­forintos alaptőke 48 száza- kor is 30 ezer négyzetmőter­lékát a Győr megyei Állami nyi faház készül falai között. Építőipari Vállalat, 5 szá- A házak mérete 30 négyzet­zalékát az Általános Érték- métertől 200 négyzetméterig forgalmi Bank Részvénytár- terjed. A termékek értéke­saság, 49 százalékát pedig a sítését a dán cég vállalta. A dán Flexp'.an Eurocontrac- Sopronban gyártott faháza­tor egyesülés adta. Az üzem kat Ausztriában, az NSZK­ban. Svájcban és Olaszor­raforgónak. Nem érheti be portékáját, újabb ajánlások- avvai ha gyöngébb a talaj. kai áll elő. A mechanikus megoldá­sokhoz szokott elme köny­nyen levonja ebből azt a következtetést, hogy gomb­nyomásos központosítással megoldódott a gabonaterme­lés vezérlése. Van, aki ad­ja az ötletet, az is van. aki elfogadja. Szerencsére nem gyöngébb lesz a termés is. mert egy ilyen változatba belepusztulna a mezőgazda­ság. Még inkább szükséges tehát, hogy a termelő értse meg a kutató szándékait, a kutató pedig mind a két fülével figyelje a termelő igényeit. Erős, kérdező és osztódik ennyire ketté a felelő kapcsolatra van tehát dolog, hiszen a fogadók ol- g^liség dalán is gondolkodó elmék állnak. Azt ajánlja a kuta- A szegedi intézetben tó. hogv 60—70 ezernél több örömmel mondják, egyre magot né vessenek egy hek- inkább kísérleteznek a gaz­tárba. a termelő mégis ki- daságok is. Egy hektáron, próbálja a 100—110 ezret is két hektáron olyan búzákat Erős vita kerekedik belőle is vetnek, amelyeket még akkor is. ha egy-egy évben hivatalosan el se ismertek, nagyszerűen terem a .száz- Kóstolgatják, az ő területü­ezres is. A kutató azt kön melyiket érdemes majd Hazai - hárommilliárdért Hetvenhat ipari szövetke- és ma már az ipari szövet­zet, mintegy 250 teunéke kezetek termelésének 10 szá ­láthatö az Ipari Reklám és zalékát ezek a gyártmányok Propaganda Vállalat Kákó- adják. Az importot helyette­czi úti bemutatótermében, síró termékek előállítása az azon az egvhetes kiállításon, elmúlt három évben rend­amely hétfőn nyílt meg. A kívül gyors ütemben fejlő­bemutatót a Magyar Keres- dőlt, és jelenleg évente 3 kedeimi Kamara vállaláti milliárd forintért gyártanak tanácsadó testülete, az Ipa- ezekből a cikkekből. Arra'is ri Minisztérium és az Ipari rámutatott, hogy a jövőben Szövetkezetek Országos Ta- meg kell teremteni a gyár­nácsa immár harmadszor tők, a felhasználók és a for­rendezte meg. galmazók közös érdekeltsé­,,,„,,, gét, mert jelenleg az érde­A kiállítás megnyitóján ^ sok eJsetbenB eltérllek Mészáros Vilmos, az OKIPZ egymástól, s nagyon kevés az elnökhelyettese egyebek kö- olyan példa, ahol közös kcc­zött arról szólt, hogy jelen- kázati alapot hoznak létre. leg már, mintegy 160 szö• és abból finanszíroznák a vetkezet vesz részt a koráb- különféle termékek sorozat­ban importból beszerzett gyártását. termékek hazai gyártásaban. A kiállítás január 20-ig Körülbelül 400-féle cikket tekinthető meg 10 és 16 óra készítenek nagy sorozatban, között. szágban hozzák forgalomba Magyarországi árusításukról később tárgyalnak. A faházak hőszigetelt ele­mekbői épülnek, s azok hét­végi háznak, nyaralónak, ál­landó otthonnak egyáránt al­kalmasak. A termékeket ele­menként is árusítják; ez esetben összeszereléséről a vevő gondoskodik. A megállapodás mindkét fél számára előnyös. A ma­gyar építőipari vállalatnak a befektetés néhány év alatt megtérül. Az alapanyagot el­sősorban a hazai erdészet szállítja. A megállapodást hétfőn a soproni Lövér Szállóban Krankovits István, a Győr megyei Állami Építőinari Vállalat, llolger Moller Niel­sen, a dán Flexplan Euro­contractor Egyesülés és Biró Uj vegyi üzem A Borsodi Vegyi Kombi­nátban hétfőn megkezdődött a cseppfolyós foszgén üzem­szerű előallítása, munkába állt a háromszáznegyven­millió forintos költséggel épült új foszgénüzem. Ezt a fontos vegyipari alapanyagot eddig teljes egészében importból szerez­tük be. Az új gyáregység, amely jelenleg évj tíz és fél ezer tonna cseppfolyós fosz­gén előállításán? képes, je­lentős behozataltói mentesí­tik a népgazdáságot. Az itt termett alapanyagot Sajóbá­bonyba, az Észak-magvaror­sági Vegyiművekbe szállítja, ahol növényvédő szerek elő­állítására használják fel. A későbbiekben a Borsodi Ve­gyi Kombinátban is megte­remtik a foszgén továbbfel­dolgozásának fettételeit. A cseppfolyós foszgén termelé­sének növelésével pedig el akarják érni, hogy teljesen kielégítsék a hazai vegyipar igényét, ebből az alapanyag­ból. A BVK-ból a hét végén indítják el az első foszgén­Mihály, az Általános Érték- I szállítmányt az Észak-ma forgalmi Bank Részvénytár- gyarországi Vegyiművekbe, saság vezérigazgatója írta alá. 1 (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom