Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

75 Szombat, 1983. dccemb^r 10. Szeged évszázadai A középkori városhierarchiában P

erényi Imre, az ország nádora 1518. február 6-án terebesi várából levelet írt Váradi Pál királyi kincstartónak és arra kérte, engedje el a bártfaiak adóiát. Indoklásul /többek közt megjegyzi: „ne higgye azt. hogy ezek is (olyan) polgárok mint a szegediek, akik a szokott adót — ha elég nagy nehézséggel is — kénesek megfizetni." Bártfa — mint ismeretes — a legelőkelőbb magvar városcsoport. a „hét (valóságban nyolc) szabad királyi város" egyike, amelv a XIV. század közepén Budává* az élen kisajátította magának a tárnokszéket ahol 'sa iát választott polgári ülnökeik döntöttek a városi bíróságoktól fellebbezett ügyekben. Szeged nem tartozott közéjük, ezért különösen érdekes. hogv a nádor épp ezt a várost emeli ki. mint amely polgárainak olyan anyagi helyzete van, hogy képesek megfizetni az adót. A XVI. század közepén íródott és Memória rerum címmel ismert magvar nyelvű krónikában az 1514-i parasztháborúval kapcsolatban ezt olvassuk: „az Szeged nagy várasa Magyarországnak; más pedig, hogy király fő várasa vóna..." A fő város itt természetesen nem a fővárost, hanem a civitas capitalisnak nevezett, és a jelentősebb városokra — igaz. inkább korábban — alkalmazott terminust jelentette Szeged tehát a középkor végi köztudatban egvik nagv. lelentds királvi városa az országnak. az.átlagosnál gazdagabb polgársággal, ugyanakkor pedig, mint közismert nem voltak városfalai, és így a rivitas murata. vagy munlta. a fal'ai övezett, vagy—az' erődített váróit fogalma nem vonatkozik rá. noha az emuk kritériuma a szádad királvi várósoknak. Kérdés tehát, hogv ennev plionére milyen volt a r"ros helyzete az o-s-rán városbátozntában. és miért lett. mi te'te Szenedet ihien jelentőséé? A városhálózat fogalma a modern várostörténet-írásban egvre inkább elterjed, és szükségképp kapcsolatban áll az egész településhálózat h'erarchikus térbeli rendiével, amelven belül egy-egv település különböző mértékű centrális helyi funkciót tölt be A centrális helv fogalmát a földrajztudomány vezette be a köztudatba de manapság már a történészek is szívesen használják. Földrajzkutatók megkísérelték a középkori centrális helyi funkciók és intézmények osztályozását. amelv különben tanulságos kritériumnyalábot alkot. Ezek a következők: politikai és igazgatási funkciók és intézmények; jogszolgáltatási intézmények: védőfunkciók és stratégiai berendezések: egyházi intézmények: kulturális intézmények: jóléti intézmények: mezőgazdasági intézmények (például élelmiszerraktár); kézművesség: kereskedelem intézményei; közlekedési funkciók és berendezések. A fenti osztályozás szerzője, Denecke, mindezen belül a centrális jelentőség négy fokozatát állította össze. így a központi jelentőséget akár számszerűen. a különböző kritériumokon belül fokozatok pontszámai alapján lehet kifejezni. Egvre erőteljesebb a törekvés a történetírásban is hogy számszerűségeket fejezzenek ki. így ez az osztályozás hasznos • mintául szolgálhat másfajta, történeti klasszifikációk számára. Más kérd ér, hogy Denecke rendszere eredeti formájában számunkra nem nagyon látszik használhatónak. Szeged például ebben a rendszerben sehol sem éri él a legmagasabb, negyedik fokozatot: csak a kereskedelemnél a harmadikat: kettő kivételével a második, egv kategóriában az első fokozatban van: egvnél nincs képviselve, azaz összesen 18 pontot ér el a maximális 40-ből. (Megiegvzem. hogv Buda 28. míg Pest Szegedhez hasonlóan 18 ponfes volna) Ha a Denecke-féle osztályozás nehezen használható is számunkra. nem tartanám lehetetlennek egv ú.i. a magvar viszonyokra alkalmazott rendszer elkészítését amelyben azonban a földrajztudós szerzőtől figyelmen kívül hagyott kérdéseket (például a népesség száma. foglalkozási differenciáltsága, a jogi helyzet, az építkezési mód. stb.) is bevonva az osztályozásba. számszerűen lehetne a magyarországi városokat és egyéb centrális helyeket rangsorolni. Természetesen itt nincs mód ezt az úi osztályozási rendszert bemutatni, hiszen ehhez az egész orszá2 vagy legalábbis egy nagyobb országrész összehasonlító anyagát kellene felvázolni. mégis igyekszem nem egv. hanem több kritérium alapián Szeged központi funkcióiát érzékeltetni. f U

jabban figyelt fel a nemzetközi várostörténeti irodalom a oreurbánus, várost megelőző városias települések körül templomok, elsősorban kolostorok gyűrűjére. Nos ez a gyűrű Szeged körül egyrészt korai monostorokból áll. másrészt sűrűbb, mint nem egv — tudomásunk szerint jelentősebb — vámsunk körül. Két monostor. Szőreg és Dorozsma tíz kilométeres távolságon belül létesült. Húsz kilométeren belül találjuk délre Martonort keleten Tömpösmonostort. 30 kilométer körüli sugarú körben, vagy ennek a szélén találtuk északra Szert, keletre Pordánymonostorát. délkeletre Oroszlámost. délre Kanizsamonostorát, továbbá Alsó- és Felsőadoriánt. Az említett monostorok többsége a tatárjárás után elpusztult. Végeredményben a Szegeden találkozó legfontosabb utak. valamint a Maros mellett tíz monostor vette a várost körül, ami természetesen lehetett véletlen, de következhetett Szeged korai jelentőségéből is. Érdemes lenne több város kqrül hasonló vizsgálatot folytatni de például Fehérvár körül nincs meg ez a gyűrű. Buda körül is csak megközelíti a Szeged vidékihelyzetet. Ha arra gondolunk, hogy a Duna észak—déli folyása melletti (Ercsi, Pentele. Földvár. Madocsa, Szekszárd. Cikádor. Báta) útnál a tatárjárás előtt monostorláncot találunk. a szegedi helyzet világosabbá válik. Az sem érdektelen, hogv másutt is. így például a Santiago di Compostella felé vezető zarándokút mellett is kolostorok alakultak. Ugyancsak Szeged jelentőségé* re utal. ha az 1272-ig kiadott királvi város- és hospesprivilégiumok térképére tekintünk. Szeged IV. Béla-kori kiváltságáról ugyan csak későbbi utalás van, de megléte igazolható. A kiváltságok hálózata Nyugat-Szlavóniától, Zágráb környékéről indul eL maid Somogvon keresztül a Fehérvár—Pest vonalon jut el a Felvidékre innen a Hernád. Bodrog, Felső-Tisza vonalát követve a Szamos völgyében jut le Erdélybe. Ezen a vonalon belük azaz a Délkelet-Dunántúlon, a Dráva-—Száva-köz keleti felén valamint az . egész Alföldön csak két kiváltságolt településről tudunk: Szegedről és aSzerémség északnyugati sarkár. Valkóról. (Ezek királyi kiváltságok. ezért hiányzik például Pécs.) Szeged tehát mintegy az Alföld metropolisának volt tekinthető. Mindehhez hozzászámítható — legalábbis az Árpád-kori fejlődés egy szakaszára — a város főesperességi székhelye, majd fölépült vára, továbbá az egész középkorban sókamarája. A XIV. század elejétől két koldulórendi kolostora, valamint két ispotálya alapján is a jelentősebb városok közé sorolandó. A mohácsi vész előtti évtizedekben végigvíve a „centrális helynek" megfelelő kritériumokat. érdekes kép tárul elénk Megmarad a vár és a sókamara. az utóbbinak ielentősége talán még nő is. hiszen az uralkodó tisztségviselőit és katonáit részben, sóban fizeti. A föesperes viszont beköltözött a székeskáotalanba. így hatása nem érvényesülhetett. A plébániák és ispotályok felett a polgárok eyakorolták a kegyúri jogot. ami szintén a település jelentőségére utal. Szeged koldulórendi kolostorainak száma nőtt. j A

város iogi helyzetében is bizonyos mértékű kedvező /áltozás állt be. Mátyás 1486-oan eltörli az örökös bíró intézményét és helyreállítja a biróváiasztási jogot 1498-ban pedig II Ulászló megerősíti Szeged szabad királyi városi jogállását Szeged központi -helyi funkciói számára kétségkívül csökkenést jelentett a megyeszékhely áthelyezése, már a XIV. században többször előfordult hogy Szegeden tartották a nádori közgyűléseket. Kétségkívül volt a városnak jelentős kulturális szerepe is Nagv számban fordultak me; idevalósi tanulók külföldi egyetemeken — 1440— 1514 között a bécsi és krakkói egvetem magyar beiratkozottair.ak számában száz felett van hat város, köztük Szeged hallgatója A kevésbé iparosodott Szegedről csak a gazdagabb polgárok fiai juthattak külföldi universitasokra. A kézművesség aránva és összetétele eltér a középkor hazai városainak többségétől. Pest hasonlít Szegedhez legjobban. Szegeden 45 szakma mutatható ki. Egy középkori város kereskedelmét elősegíthetik kiváltságai. Ezek közül legfontosabb a heti piac, az országos vásár (sokadalom), valamint az árumegállító jog. Heti piac több is volt, lóvásárokat is emlegetik a források. országosvásár-privilégiumot azonban csak 1899-ben kapott, az árumegállító jogra nincsenek adatok. A kép pontosítható, ha a Szeged körüli városias jogú településeket, azaz a mezővárosokat is vizsgáljuk. Hódmezővásárhely, Szer, Donáttornya, Makófalva, Révkanizsa és Szabadka, majd Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Mezőtúr, Gyula és Csanád, majd még távolabb, Pécs, Fehérvár, Buda és Pest jelentik a három piaci gyűrű szokottnál nagyobb kiterjedését. Szeged jelentősége szempontjából nem mellőzhető közlekedési helyzete. Két fontos víziút az erdélyi kereskedelmi forgalom egyik központjává tette, amelyhez egy európai út is járult. Ezzel — kissé bővítve — végigvéve a Denecke-féle osztályozási rendszert centrális hely kategóriájához tartozó ismérveket, ellentmondásos képet ka• punk. Bizonyos esetekben visszaesés (például a megyeszékhelyjelleg elvesztése), vagy elég alacsonyrendű helyzet (országos vásár és városfal hiánya) mutatható ki. Ezzel ellentétes, hogy a város környékén sem piaci, sem városi vagy egyéb szintű vetélytársa nem akad Szegednek. Sőt, 6zámos tény bizonyítja, hogy Szeged jelentős szerepet töltött be az ország városhálózatában, jószerével egy szinten állt a közismerten legjelentősebb és legtekintélyesebb városokkal, például Kassával, Pozsonnyal, vagy az erdélyi szász településekkel. Szeged kedvező földrajzi helyzete miatt egy szokatlanul nagy kiterjedésű városmentes körzetben az egyetlen jogi értelemben vett város szerepét töltötte be a középkorban. Mindezek ellei^ére Szeged mégis más jellegű város, mint Bártfa, és a szokásos várostörténeti kategóriák alapján talán mégis ez utóbbi a városiasabb. A szabad királyi városok közül egyedül Pest hasonlít sokmindenben Szegedre/Fejlődésük is párhuzamos, egyaránt állat- és borkereskedők, sókamarai lerakatok, gazdag polgárságuk van. Iparági megoszlásuk is hasonló Egy a különbség: Pesten jelentős országos forgalmú sokadalmakat tartanak. A jelek arra mutatnak, hogy élesen elválik egymástól az észak-alföldi várostípus a délalfölditől. A jelentéktelenebb sokadalom azonban a Dél-Alföldön nem rontja a központjelleget Ö

sszefoglalóan: az alföldi város más jogi és építkezési keretek közt egyre erőteljesebben játszotta a városmentes tájon a város szerepét, igazodván a központi helyzetű Szeged és az alföldszéli királyi és püspöki városokhoz. Fejlődésükben a kereskedelemnek és különösen az állatkereskedelemnek feltétlenül nagy szerepe volt. A középkor végére mindjobban kimutathatók a többi hazai városhoz hasonló jelenségek — Pest és Szeged, jogainak elismerése, a kőépületek lassú terjedése stb Nagyon valószínű, hogy ez a fejlődés a török hódítás hiányában tovább tartott volna. KUBINYI ANDRÁS Kós Károly, a polihisztor K

ós Károly Temesvárott született. 1883-ban, művelt tekintve író. költő, iparművész, építész, festő, illusztrátor, etnográfus és művészettörténész volt egyszemélyben. Jellemző összetettségére, hogy az 1909-ben megjelent. Attila királyról ének című verses elbeszélését saját linómetszeteivel illusztrálta. Az országépítő című regénye, mely nemrégiben jelent meg új kiadásban. Szent István királyról szól. Kós Károly is építő volt. az lett, az maradt minden műfajban, az erdélyi népek és az európai nemzetek testvériség hazáját építette művészettörténeti jellegű könyveivel — melyekben ..Erdélyország népének művészetéről" elmélkedett. 1923-ban Erdély kövei című műve németül is megjelent. Hosszú ideig volt szerkesztőié az Erdélyi Helikonnak, igazgatója lett az Erdélyi Szépmíves Céhnek. Építészként alkotta a legjelentősebbet, sajátos stílusával, melynek szecessziós elemei a népi építészet forrásait is gazdagon felhasználják. egyéni fogalmazás alapján. Épületeiben, minden egyedi vonásuk mellett, van valami összetartozó: a kellemes labirintus jelleg, az apró tornyok szerkesztése, a mérsékelt historizálás és az erőteljes népi karakter, a fa és a kő bátor társítása. Rajzai Tamási Áron elbeszéléseivel tartanak egyszerű és természetes rokonságot. Érdekesek és páratlanok a maguk nemében juharfából faragott sakkfigurái, melyek kész szobrok és a bástyák: épületek. Az élet és a történelem viharai között is megőrizte jó kedélyét és töretlen alkotókedvét. 1977-ben hunyt el. kilencvenhárom éve® korában. A

dy szavainak szellemében írt. tervezett, faragott, festett: „Őrzők: vigvázzatok a strázsán." Őrhelye Erdély volt és a ml századunk, azt óvta. építette, regénnyel, drámával, verssel, architektúréval, a békét igénylő, a megbékélést szervező humánumot. Egyéni hanggal, derűsen — egy kései magyar polihisztor képébe rejtőzve. L. M.