Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

5 Vasárnap, 1983. december 4." • • Ötven sor A közelmúltban rendezte meg harmadik országos konferenciáját az Olvasó népért mozgalom. Az ly69­ben útjára bocsátott mozgalom annak a felismerésnek jegyében született, s máig az tartja életben, hogy még nem vagyunk olvasó nép. Jogosan vélekedhetett a gárdonyi tanácskozást követően így Fekete Gyula író: ..... nem adhatjuk fel a reményt, hogy a nem vagy keveset olvasókat is megnyerjük a könyvnek, hogy Magyarország olvasási térképén felszámoljuk a még létező fehér. foltokat." Ebben a mondatban az is benne van. hogy társadalmunkban egymás mellett lé­tezik az olvasás gyönyörűsége és keserve. Pontos statisztikáink vannak arra. kiadóink évente hány kötetet milyen példányszámban jelentetnek meg. de arról cs^k hevenyészett fölmérések tájékoztatnak, hogy az ország lakói közül mintegy 25 százalék olvas rendszeresen, másik 25 százalék alkalmi olvasó, lako­saink fele egyáltalán nem. vagy alig-alig olvas. Amilyen gyönyörűség a könyvekbe foglalt értékek birtokba­vétele annak, aki ismeri az olvasás technikáját, tud olvasni, olyan keserves annak, aki nehézségek árán rakia egymás mellé a betűket, kínlódik a fogalmak megértésével. Ebben az ellentmondásokkal teli hely­zetben kétfelé kell tekinteni az olvasómozgalom akti­vistáinak. szervezőinek, propagátorainak. Kosztolányi Dezső azt írta egy helyütt, hogy „A gyereknek olvasni kell. Nem sokat kell olvasni. Jót kell olvasnia. Az ilyen olvasás táplál... az iskolai irodalmi oktatás egyetlen feladata az, hogy olvasókat neveljen." Ha ez kissé túlzás is. a lényege igaz. Ha az iskola megtanít olvasni, elsajátíttatja a könnved birtokbavétel örömét, akkor megtette kötelességét abban az irányban, hogy társadalmunk olvasó néppé vállon. Az Olvasó népért mozgalomnak mindenképpen építeni kell a már rendszeresen olvasók nem csekély bázisára. Tevékenységek során meg kell találnia azo­kat a módsSereket. lehetőségeket, amelv lehetővé teszi az olvasás színvonalának emelését, amely arra is fi­gyel. hogv mit és hogyan olvassunk, milyen mérték­ben tehetjük magunkévá a könyvekbe foglalt szellemi értékeket. Ebben a munkában óriási szerep hárul a könyvtárakra, s bár az utóbbi idők statisztikái stag­nálásokról árulkodnak, ez összefügghet azzal a fölis­meréssel hogy „eltűnt az ember otthonos ideje". Szá­molni kell tehát az életmód változásával a korhoz alakított életvitel még nehézségekkel küzdő módosu­lásával. Ezzel az is összefügg, hogy ..az író keresi az olvasót, .föladja a csomagot', de többnyire bizonyta­lan címre. A .postás' szerepe többek között az Olva­só népért mozgalomra vár." S ebben a helyzetben nem mehetünk el szó nélkül egy körülbelül évtizedes jelen­ség újraértékelése mellett. Mennyi anekdota, és kaba­rétréfa született abból a jó néhány helyen megtörtént könyvesbolti esetből, mely szerint a betért vásárló másfél méter zöld kötésű könyvet vett. A valóság dif­ferenciáltabb. mint az elmélet, ebben az esetben is rá kell döbbennünk, hogy a könyvvel együtt élő ember egyszer majd belelapoz a kötetekbe; hogy a lektűr irodalom népszerű kötetei is sokakat szoktathatnak az olvasásra, s talán megfogadhatjuk Veress Péter sza­vait is. miszerint „keveset olvasni, sokat gondolkod­ni!" Az Olvasó nép ideája kollektív és egyéni egv> szerre. Hisz mindenféle társadalmi, gazdasági fejlő­désnek elengedhetetlen feltétele a szakmai képzett­ség és a műveltségi színvonal emelése, s — Gramsci szerint — „a kultúra belső rendünk, énünk fegyelme". Tandi I.ajos A gyermek-1 [eyg|fg|e ggy SZÍfíSSZkOllárShOZ könyvhét programja Kisebbek és nagyobbak körében egyaránt az egyik legnépszerűbb író: Jani­kovszky Éva. A gyermek­könyvhéten több alkalom­mal is találkozhatnak vele olvasói, így hétfőn délelőtt 11-kor a Rókusi iskolában, délután 3-kor a Vasutas művelődési házban. Kedden délelőtt 9-kor a gyermek­könyvtárban. délután 3-kor az algyői fiókkönyvtárban várják mindazokat, akiknek kedves könyveik közé tar­tozik például a „Már is­kolás vagyok". „Az úgy volt..." — hogy csak a legutóbb megjelenteket em­lítsük. Egyúttal felhívjuk a figyelmet a tévé ma, va­sárnap délutáni Cimboraság cimű műsorára, mely ne­gyed négykor kezdődik, és Janikovszky Éva beszél töb­bek között arról, honnan ismeri olyan jól a gyereke­ket. Váci-emléknap Tiszaszalkán Születésének közelgő év­fordulója alkalmából — hí­ven a több éves hagyomá­nyokhoz — az idén is egész napos programmal emlé­keztek meg Tiszaszalkán Váci Mihályról. A szomba­ti rendezvények sorában megkoszorúzták a költőnek a községben levő emléktáb­láját. rendhagyó irodalmi órákon méltatták munkássá­gát, majd a könyvtárban megrendezték a Váci Mi­hály nevét viselő megyei vers- és prózamondó ver­seny döntőjét. Az emléknapot a műve­lődési házban irodalmi mű­sorral kísért könyvbál zar­ta. (MTI) Optimista emberszemlélet A kliensközpontú pszicho­terápia és a személyközpon­tú megközelítés alkalmazásai címmel tartottak kétnapos munkaértekezletet a héten Szegeden, amelyen részt vett e pszichiátriai irányzat „aty­jának". Carl Rogersnek egyik tanítványa és közvetlen munkatársa is. Charles M. Devonshire professzor. a genfi Kultúraközi Kommu­nikációs Központ igazgatója, lgv hát kivételes alkalom kínálkozott interjút kérni a lélekgyógyító eljárás egyik legilletékesebb szakemberé­től. — Ha a pszichiáter—beteg kapcsolatra, illetve a gyógyí­tóterápiára gondolunk, ter­mészetesnek tűnik, hogy e kapcsolatokban mindig és mindenkor a beteg áll a kö­zéppontban. Ezért meghök­kentő ez az elnevezés, amely külön hangsúlyozza a kliens­központúságot. — A pszichoterápiás eljá­rások többsége a módszert, a technikát tartja a legfonto­sabbnak, nem pedig a klienst, a pácienst. A kliensközpontú pszichoterápia pontosan azon a ponton különbözik legfő­képpen a többi gyógymódtól, hogy az emberben reilő erő­re. energiaforrásokra épí*. Még abban az esetben is. ha a kliens lelkileg nagyon .beteg, igvekszik megkeresni benne azokat az egészséges ..lélekrészeket". amelyekre alapozni lehet, s amelyek támpontokat adnak a gyó­gyuláshoz. — A módszer tiehát egy optimista ember szemléletre alapozva kezeli a beteget. — Így igaz. De éppen az optimista ielző tiltja a beteg szó használatát. Mi nem te­kintjük betegnek azt az em­bert. akinek valamilyen lel­ki problémája van. s aki en­nek okán fordul a pszichiá­terhez tanácsért, segítségért. Következésképpen a pszichi­áter nem gyógyító, nem or­vas. hanem megértő társ. aki segítséget ad kliensének ön­maga gyógyításához. A mi elméletünk szerint az egész­ség és az ember a lényeg, s nem a betegség. — Az öngyógyítás táa fo­galom. Konkrétan. hogyan segíti e módszer az embert? — Az emberek többsége úgy él. hogv az életlehető­ségeinek csupán töredékét használja ki. A kliensköz­pontú pszichoterápiával fel­tárhatók mindazok a feltéte­lek. amelvek között az em­berben reiWí hatalmas lehe­tőségek jobban kifejlődhet­nek. Amikor a pszichiáter­nek sikerül megteremtenie azt a légkört, amelyben a kliense megbízható társnak tekinti őt. akkor kialakul kettőjük között az a bizal­mas. őszinte viszony, amely alkalmas arra. hAgy a kliens felfedezze önmagát. Ez a mi­liő segít neki feltárni mind­azokat az önmagában reilő forrásokat, amelyekkel meg tudia oldani problémáit és jobbá teheti életét. — A pszichiáter nem válo­gathatja meg a klienseit, következésképpen kapcsolat­ba kerül — azaz segítő. megértő társa kell legyen — számára ellenszenves klien­sekkel is. — Az empátia, az őszinte együttérzés nagyon nehéz az­zal. akit nem szeretünk. Ez természetes emberi tulajdon­ság. Én ezt a személyes problémát eddig általában úgy oldottam meg. hogy megpróbáltam az érzéseimet megbeszélni a kliensemmel, és általában ez megváltoz­tatta bennem az iránta ér­zett negatív érzelmeket. Ha ennek ellenére is antipatikus maradt, akkor legvégső eset­ben átadtam őt másnak. — A kliensközpontú mód­szert nemcsak a pszichiátriá­ban használják, hanem igye­keznek „bevinni" a pedagó­giába is. — Ha egy tanár őszinte a diákjaival és őszintén törő­dik velük — s nemcsak megjátssza ezt —. akkor a tanulók is uwanúgv érez­nek. viselkednek. A tanárok őszinte gondoskodása és megértése — az eddigi vizs­gálatok szerint — erősen hal többek között a diákok­problémamegoldó képességé­re. tanulmányi eredményére, iskolai teljesítményére és közérzetére. A pedagógiában tehát igen eredményesen al­kalmazhatók a kliensközpon­tú pszichoterápia alapelvei. Anélkül, hogv a pedagógu­sokból pszichiátereket kelle­ne faragni, mégis ieen jó lenne, ha általánossá válna ez a faita pedagógiai mag;­•tartás az oktatási intézmé nyelj ben. Kalocsai Katalin Kedves ZSPU! Elnézésed kérem a kése­delmes válaszért, a formu­láért meg kivált, hogy leve­ledre nyilvánosan reflektá­lok. Hiszen kilátásba he­lyezted : „Írhatsz vagy írat­hatsz rólam lesújtó véle­ményt, elhallgathatod léte­zésem. kiforgathatod. fel­használhatod ellenem. a módszereket te nálam sok­kal jobban ismered." Hadd nyugtassalak meg, se elhall­gatni. se kiforgatni, se fel­használni nem akarok sem­mit. pláne ellened. Inkább ideidézném két kritikámat. Tavasszal a Sok hűhó sem­miért premierjéről: „Visz­I szatérve pedig Kovács Zsoltra. Azért tetszett any­myira, mert parádésan ke­rülte el egy intrikus fölvil­lanó, de fölvállalhatatlan fő­szerepének kísértéseit..." Legutóbb viszont a Charley nénje után: „A két Zsolt, Bognár és Kovács, akkora energiát feccel az oxfordi diákok szerelemvadászatába hogy a hölgyek keze mellé kit evezősversenyt meg egy rögbimérkőzést is nyerhet­nének vele." Tán monda­nom sem kell tollat az utóbbi írásomra ragadtál. Viszont: vállaltad födetlen arcod, a szókimondás koc­kázatát, saját neveddel, te­hát becsületes párbajt kí­nálsz. Előbb tehát leveszem a kalapom, s csak aztán ne­ki a válasszal. Nyílt levelem nyomós oka, hogy ismerŐ6 érveken kö­szörülöd a torkod, s ezeket tisztázni időről időre akkor sem árt. ha tökéletesen ér­teni sohasem fogjuk egy­mást, lévén a kettőnk pozí­ciója eleve más és más. Te színész vagy és elfogult, a kettő nem zárja ki, de ro­konszenvesen erősítheti egy­mást, magam — magunk­fajta színikritikusok — pe­dig Belőletek, a Ti produk­tumaitokból élő (visszaélő?), többek között a Ti szakmá­tokhoz is valamelyest ko­nyító, de mindenképpen más szakmát és aspektust képvi­selő szerény tollforgató pol­gárai a nemzetnek, akik ..föltételesen szabadlábon járnak". A tárgyra hát! Ki­tűnő érzékkel veszed észre, hogy mindketten vidékiek vagyunk, s hogy ..ugyanan­nak a közönségnek csattan­nak a patronok, körülbelül azonos minőségben", ám a relativitás kockázatos dzsun­gr.lébe tévedsz, amikor ilyes­fajta feltételezésekbe bo­csátkozol: ha legalább fele annvi energiát fordítottam volna humoros cikkem meg. írására, mint Te saját fel­adatod megoldására, akkor szebb lenne a világ. Az energiaráfordítás hasonlít­gatása tudniillik esetünkben nemcsak értelmetlen, mivel sajnálatos módon nekünk (darabszám) sokkal több cikket kell megírni. mint amennyi szerepet Nektek el­játszani, de ettől függetle­nül sem hiszem, hogy a körte ízét bárki az almáéról ítélné meg, nem beszélve az élet oly parazita igazságta­lanságairól, miszerint a C­vitamint „véletlenül" is föl lehetett találni, miközben nagyhírű tudósok százai, ez­rei dolgozták végig életüket egyetlen hipotézis bűvölété­ben. eredménytelenül úgy­szólván. De menjünk to­vább! Gyávaságnak tartod. „ha egy kritikus műfaji és stíluskérdéseket, vagy éppen a magyar színházi élet hiá­nyosságait a színészeken veri le. Olyan ez. mintha amputált lábú embert cikiz­nél a táncteremben. A szí­nész a színházi piramis leg­alján áll. az őt színpadon kiszolgáló díszitőmunkás alatt. Szerződése csupa "ön köteles .. Következésképp sem a bemutatandó dara­bo.. sem annak stílusát, sem pedig szerepét nem hatá­rozhatja meg." Itt két lé­nyeges polémiát kínálsz, amiből az egyikre kapásból annyit: a színházi élet hiá­nyosságaién — s ez is a szakma farkastórvénye — éppúgy az estéről estére föllépő színészek viszik el a balhét, miként a színházi éle: sikerei, a tapsok. a nc-pszerűség. a publicitás reflektorcsci is reájuk hul­lanak. amputált lábú embe­rek táncara tudniillik nem szoktak pénzért jegyeket, bér'eteket árulni. Hanem amikor a színházi piramis­ról teszel említést rezignáL tan. őszintén együtt érzgk Veled, de hát ez a vita na­gyon régről indult, s na­gyon messzire vezetne. Föl­emlegeted még a színház összefüggéseiben való vizs­gálatának igényét, a kri­tikus színházszeretetének hiányát, perelsz a kényel­mes kívülállás iniatt. sőt tippeket adsz, mivel kelle­ne loglalkoznom inkább — indulataid rám nézve bár­mily sértőek akár. megfoga­dom a tanácsod, igyekszem mellre szívni, ám hely szű­ke miatt csak rövid össte­foglaló válaszra vetemednék talán. Ha nem tévedek, eleddig két telet töltöttél Szeged színházában, míg magam lassan két évtizede kísérem figyelemmel, hiszed vagy nem. féltő szeretettel — az egészséges és nem a beteg intézményeknek kijáró sze­retettel. tehát nem torz el­fogulatlanul — Thália helyi papjainak munkáját. A mi szakmánK etikájából fakad, hogv soha kritikust nem befolyásolunk véleményének kialakításában, közreadásá­ban is csak annyira, ha tár­gyi tévedést, nota bene. mű­velődéspolitikánkkal szem­beni bumerángot fedeznénk föl írásában (ez utóbbira azonban nemigen akad pél­da). Ellenkezőleg. Minden­kit. aki csak ír a színház­ról — mert fölfogásunk sze­rint az egészséges kritikai visszhang természete meg­kívánja. hogy minél többen fejthessék ki véleményüket, ezért sem monopolizálom például szerény szemelye­met a helyi szakmában — arra biztatunk: dolgozzék felelősen, mindazonáltal őszintén és bátran. A job­bító szándék alapföltétele tudniillik a valóság hű visz­szatükrözésének legalábbis igénye, szándéka, s ilyenkor nem biztos, hogy a tükör a hibás. Az elmúlt napok­ban alkalmam adódott más megyei színikritikusokkal konzultálni. mondhatom, kedves Zsolt, a kollégák ugyanezekkel a problémák­kal hozakodtak elő, ahol hasonló gi udokkal küzd a színház. És engedd meg. hogy nyílt kártyákkal játsz­szam! Meglehet, nem érted, hiszen friss színésze vagy táxsuiatnak. magam viszont tanacs la tanul állok egy je. lenseg előtt: miért pont a színház az. Szegeden, immár bő évtizede, mely minden más kulturális-művészeti fó­rum, alkotóműhely. intéz­n.óm megítélésétől el nem várt dédelgetést, tupirozást igényel a közgondolkodás­ban. Lassacskán úgy le­szünk vele, mint holmi hát­rányos helyzetű diákkal, akit a szülei autón szállíta­nak az egyetemre és ellát­nak rendes apanázzsal. Mi­ért részel hendikepben ép­pen a színház — festők, szobrászok, írók. költők, muzsikusok, de más, ugyan­csak szellemi-anyagi korlá­tok között dolgozó művé­szeti együttesek teljesítmé­nyével szemben. Tessék visszakeresni. konkrétan megnevezni, mely bemutató állta ki az idő minőség­próbáját. amit a helyi kri­tika mindjárt melegében tarkónlegyintett volna? Hidd el. kedves Zsolt, személy szerint nekem is Kellemesebb lenne szépeket irkálni, mert ez a flagelláns minőségmánia, konokul ér­tékcentrikus konzekvencia elég sokba (sokkba) van már. Széles a befolyás ide­gesítő körtánca: terelne jobb belátásra, minek szívó­zól öreg. játszod az esze­det hiába. Nem azért mon­dom, de van snéles e hazá­ban (olvasd csak az újságo­kat), hogv hajlanak is a szép szóra, érdekből, ezért­azért, az ügyben indiferens kollégák — de hát meggyő­ződés ellenére írhat az em­ber akármit, olvasóit csapja be. s természetesen maga­magát. Pedig a tortúra sen. Ilnek sem hiányzik. Egv előadás értékét éppúgy az idő dönti el. mint a kritika igazságosságát. Ha e kettő között látod 6zértnyílni az ollót, észlelsz divergenciáit, akkor szóli rögvest. És ne hieev azoknak, akik pár. Mzelgően semmitmondó, uram bocsá' önérzetsimoga­tó jelzővel csepegtetnek sze­medbe talmi apologetikát' Barátsággal Nikolényi István Munka és műveltség Csak egy-egy évfordulóhoz érkezve döbbenhetünk rá igazán, voltaképpen milyen szédületes sebességgel mú­lik az idő: immár tizedik alkalommal kezdődik meg nemsokára Csongrád megye szocialista brigádjainak legnagyobb szabású kulturá­lis mozgalma, a Munka és műveltség vetélkedő. Az idei év ismét rekordot döntött: minden eddiginél többen, összesen több mint 15 ezren jelentkeztek — 1153 brigád­ból. A témakörök politikai­gazdaságpolitikai. történelmi és művelődéstörténeti kér­déseket. illetve korszakokat dolgoznak föl. az évfordulók ieevében pedig ezúttal Ba­lázs Bela illetve Radnóti Miklós életműve között vá­laszthatnak a résztvevők. A jubileumi év újdonsága, hogv a szervezők ötletpá­lyázattal bővítették a fel­adatokat: a februárban kez­dődő munkahelyi vetélke­dőkön az adott munkahe­lyekre vonatkozó, a gazdál­kodás javítását célzó terve­ket. javaslatokat várnak a brigádoktól — s az ötletek minőségét az első forduló­ban persze értékelik is maid. Újításról lévén szó. természetesen tapasztalható némi tanácstalanság: ezért a rövidesen induló felkészítők egvikén. december 12-én délután 3 órától, a Juhász Gvula Művelődési Központ­ban (amelv ezúttal is a fel­készítők bázisa lesz) tájé­koztatják a különböző kez­deményezésekkel segíteni akarókat a részletekről. A politikai témakörben a gazdaságpolitika, ezen belül a világgazdasági folyamatok állnak előtérben. történe­lemből pedig a magyar his­tória 1699 és 1825 közötti időszaka. E korszakhoz kap­csolódnak a művelődéstör­téneti tudnivalók. Ami az évfordulók iegvében törté­nő választant illeti, a mér­leg — tulajdonképpen ért­hetően — Radnóti Miklós életének és költészetének oldalára billent. így a fel­készítők rendje is némileg megváltozik: elmaradnak a december 6-ra 7-re. 13-ra és 14-re meghirdetett elő­adások Balázs Béláról, ehe­lvett írásos segédanyagokat kapnak azok a brigádok, ahol a neves filmes/'eta­írót választották. A felkészítők egvébként december 8-án délután 3 órakor kezdődnek, ekkor, va­lamint 15-én délután 4-től Radnótiról hallhatnak elő­adásokat a vetélkedőre ké­szülők. A politikai ismeretek felkészítői január 2-án. a történelmiek 17-én. a műve­lődéstörténetiek 30-án kez­dődnek. A munkahelyi ve­télkedők befejezése után. március 1-től rendezik meg a területi fordulókat a me­gyei elődöntő április 21-én. a záró ..nagy" döntő május j-en lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom