Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

10 Szombat, 198?. december 31. Éremmérleg '83 „Mindenre megtanít!" Fél évszázad a sportért ötezer méter felett Mihók József, BZ MHSZ szegedi repülőklubjának tagja (a DÉLÉP dolgozója) nagy bravúrral rukkolt ki szerdán. Vitorlázógépével a viharos erejű szélben, a Mátra felett 5000 méter magas-, ra repülve teljesítette a Nemzetközi Vitorlázó Repülő Szövetség (FAI) gyémánt fokozatának feltételeit. A sportvilágban 1983-at az olimpiai főpróbák esztendejének minősítették. A Szarajevóra, illetve Los Angelesre „elképzelt" sportolók világ- és Európa-bajnokságokon, sok rangos nemzetközi találkozón álltak rajthoz vizsgázni és tapasztalatokat szerezni. A magyar sport legjobbjai Is éltek ezekkel a lehetőségekkel. Akárcsak a korábbi években, 1983-ban is rendszeresen találkoztak a sportvilág kiválóságaival. Ezek a nagy érdeklődéssel kísért randevúk sikeresnek bizonyultak. , A magyar sport hagyományaihoz híven újabb szép eredményekkel gazdagította világszerte nagyra értékelt és elismert dicsőségtábláját. Az 1983-ban rendezett felnőtt-, Junior- és ifjúsági világ- és Európa-bajnokságokon 287 helyezést (1—6.), ezen belül 142 érmet szereztek a megtiszteld szerepet kapott magyar sportolók — amint az az OTSH összesítéséből kiderül. A VB- és EB-érmek megoszlása az egyes korosztályok között: arany ezüst bronz N ua H >C Felnőtt VB 2 15 12 29 Felnőtt EB 10 24 20 54 Junior VB 3 3 2 8 Junior EB 1 3 4 8 Ifjúsági VB 2 8 9 19 Hiúsági KB ,5 9 10 24 Összesen; 23 62 57 142 Együtt a játékosokkal Dr. Esztergomi Mihály elképzelései, tervei Ha kérdezz-felelek játék formájában igennel és nemmel kellene megválaszolni; milyen is a szegedi vízilabdázás, jó avagy rossz-e, még a sportággal közvetlenül foglalkozók közül is alig akadna, aki egyértelműen állást merne foglalni. Nem L lehet, hiszen egyik véglet sem helytálló. Mert Szegeden, a pólózás évek óta, sajnos, olyan se hideg, se meleg állapotú. Hogy miért ez az állandósulni látszó, visszatetsző helyzet? Okának több öszszetevője van, ezért kezdjük az elején. Annak idején. amikor a szükség kényszere diktált, indokolt volt, hogy az induláshoz valamirevaló játékosokat „importáljanak" a vezetők. EZ,' az akkor magyarázatra nem szoruló, elfogadott folyamat a későbbiekben viszont nemhogy háttérbe szorult volna, hanem még inkább elburjánzott, kétes értékű kezdeményezések tökéjévé vált. A mából a tegnapba tekintve — az elérteket, véve figyelembe — óriási hiba volt! Így az sem csoda, hogy azt a bizonyos „életfát", ami a pólósoknak biztonságot, védelmet, lehetőséget nyújtott volna hos»szabb távra, éppen az egymást okkal, ok nélkül sűrűn váltó .játékosok nem segítették meggyökerezni. Ameddig érdekeik kívánták, megfeszültek a „bevándorlók". Amint azonban talajt fogtak — dr. Csapó, dr. Max, dr. Luter, Udvardi, Potyondi, Sike, dr. Gál, hogy csak a legutóbb távozottakat említsük, de sorolhatnánk még tovább is —, megoldatlan állás- és lakásproblémákra, nem utolsósorban jövőbeli egzisztenciájukra hivatkozva továbbálltak. Ok, és a most nem említettek voltak azok, akik bőségesen kaptak, de vajmi keveset adtak! Az alkalmasint soron levő játékosok ügyesen meglovagolták az időről időre megismétlődő kényszerítő körülményt — a megfelelő utánpótlás hiányát —, és éppen annyit adtak a nyújtottakért, amiért már nem kérhették számon őket. Az sem segítette a koncepciók megvalósítását, hogy az edzők — Koncz István, Lihóczky Károly, Deb reczeny Pál, dr. Szittya Károly, id. •"•zittya Károly — a pillanatnyi szeszélyek formálta indokok alapján kénytelenek voltak — és ezt aligha tették jó szívvel — egymásnak átadni a karmesteri pálcát. Üj játékosok dömpingszerű igazolása, azok gyors távozása, a sűrűn változó edzők miatt két egymást követő bajnokságban nem szerepelt azonos összetételben a SZEOL AK csapata! A szakosztály vezetése többnek, jobbnak vélte az adott A vezető edző, akitől sokat várnak csapatot valós' értékénél, így aztán helytelen megítélése miatt erőn felül akart nagyot és sokat markolni. Mások cselekedeteivel példálózgatni nem szerencsés, de most hadd említhessük meg a „szomszéd", történetesen a Szolnok esetét. Mostani csapatuk játékosai 15—18 évesen kaptak bizalmat, jelenleg 20—25 évesek. Az együttes az OB I-ben három éve a hetedik, két éve az ötödik, az idén a harmadik helyen végzett! Ha hasonlítunk — vállalva, hogy minden hasonlat sántít —, ilyen értelemben Szegeden soha nem volt csapat! A tíz év alatt nem jött össze olyan társaság, amelynek minden tagja bármikor, bármilyen körülmények között mindent megtett volna a többért, a jobbért. Jól tudva mindezt, ilyen előzmények után önként, kényszer nélkül vállalva a veszélyt, lett a SZEOL AK vízilabdázóinak vezető edzője a fiatal, egykori remek kapuvédő, dr. Esztergomi Mihály. Most változott szerepköre, nem a kapuból, hanem a medence partjáról kell irányítania az egykori társakat. És ez egészen másfajta dirigálás. Iszonyú erő, következetesség szükséges ahhoz, hogy Szegeden végre igazán jó vízilabdázás legyen. Az elődöknek — kivéve Debreczeny Pált, hiszen edzősködése idején kétszer a vidék legjobbja volt a SZEOL AK, és 1980-ban második lett az MNK-ban! — ez csak részben, de akkor sem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, nem sikerült. — Érzek magamban anynyi erőt, elszántságot, hogy megvívjam ezt a keménynek ígérkező csatát — mondja az edző, a csapat egykori játékosa. — Meglátásom, az egyesület vezetésében sikerült egy-két komoly, a vízilabdázást tényleg kedvelő emberben partnerra találnom. A pólósok gyülekezete nem „zárdában" nevelkedett, közösségük olykor darázsfészekhez hasonlít. Nem kivétel ez alól a szegediek csapata sem. Még meg sem melegedett az edző alatt a szék, már hallatszottak azok a „jóindulatú" hangok, amik arra engedtek következtetni, vannak, akik hamisan játszanak a „zenekarban". Amikor megemlítem ezeket, az edző cseppet sem lesz ideges, mosolyogva válaszol. — Akadtak gondok, de nem kirívóak. A zsongásnak van némi alapja, de ez kifejezetten egyesületen belüli ügy. A többség időben tudomásul vette, nekem ezentúl a demarkációs vonal másik oldalán a helyem, onnan kell kezdeményeznem." A játékosoknak jobban meg kell ismerniük önmagukat, de nekem is őket. Az őszi meccsek jóval és rosszal is szolgáltak, van miből okulni. A pozitívumokat megőrizzük, a dicsőséget elfelejtjük, a fiaskók okait elemezzük, a tapasztalatokból tanulni szeretnénk. A feladat nem kicsi, amit magam és edzőkollégáim elé tűztem: a különböző korosztályok legtehetségesebbjeit megfelelően menedzselni, a fejlődésükért mindent elkövetni! Ha a serdülőkorú játékos oly jó, hogy az ifiben is megállja helyét, ott játszik, még akkor is, ha teszem azt, bajnoki cím megy veszendőbe. Vegyünk eQv másik példát. Mondjuk, van egy rutinos, de a fejlődésben megállt 23 éves és egy hasonló képességű 17 éves játékos — övé az elsőbbség! Nemes és szép, de olyan elképzelések ezek, melyek nem kis veszélyt rejtenek magukban. Az edző — szavaiból ítélve —, ezekre is felkészült. — Olyan csapatot igyekszem formálni, amely normálisan fegyelmezett, s a játékosok hajlandók, akarnak egymásért küzdeni. Céljainkat csak együtt érhetjük el, ehhez pedig az kell, hogy tömérdek munkát, azaz mindent vállaló közösség alakuljon ki. Jól tudom, ha megy a szekér, minden rendben van, ha akadozik, netalán kátyúba kerül — rossz az edző. Ezzel is számolok. Sok támogatóra találtam, de ugyanannyi ellenséggel is szembe kell néznem. Ez annak a jele, valamit biztosan jól csinálok. Az embernek — Hofi szavaival élve — sokat kell produkálnia ahhoz, hogy köszönhessen, még többet, hogy fogadják a köszönését, és még annál is többet, hogy ő fogadja. Dr. Esztergomi Mihály most ott tart, hogy visszaköszönnek neki... Gyürki Ernő örök barátsága a sporttal, régi keletű, éppen fél évszázada lesz a napokban, hogy kötődését hivatalos pecséttel és aláírással szentesítették. Szülőfalujában, a szlovákiai Felsőszeli csapatában rúgta a labdát, de más labdajátékoktól sem idegenkedett. Így esett meg, hogy pár kilométerrel távolabb, Galántán is felfigyeltek az ügyes, 14 éves, jó mozgású fiúra, s nyomban leigazolták a második ligában játszó SZOKOL röplabdacsapatába. Akkor még ő sem gondolta, hogy ez a nálunk csak később meghonosodó. látványos, ötletgazdag játék oly sok örömben, élményben részesíti, életútján kísérőjéül szegődik. Endreffy Lóránt, mert róla van szó, e snortágtól — bár 64 életéve alatt sok másikkal is élő kapcsolatban volt mint aktív versenyző vagy vezető — nem tudott elszakadni. hűségesen kitartott mellette. Sűrűn összefutok vele. mégsem győzöm csodálni a sport iránti lelkesedésének izzó lángját, korát meghazudtoló fürgeségét, kimeríthetetlennek tetsző energiáját, elnyűhetetlenségét. „Túlzásokba esni nem akarok, azt sem szeretném, ha dicsekvésnek venné'-, amit mondok. Amikor középiskolás voltam. tényleg dicsőség volt a rengeteg tehetséget termelő • K1SOKbainokságban szereplő csapatokba bekerülni. . Jómagam a röplabda mellett k zilabdáztam, kosaraztam, versenyszerűen úsztam. Hogy mikor barátkoztam meg a vízzel, nem tudnám pontosan megjelölni. A Csallóközben, a Kis-Duna partján éltem, vízigyereknek számítottam. Természetes volt, hogy az evezéssel is próbálkoztam, a Pozsonyi Hajósegylet versenyzője voltam." Főiskolás korában atletizált, a Pozsonyi TE sportolójaként három számban — súlylökés, diszkoszvetés, ötpróba — szlovákiai ifjúsági bajnok, súlylökésben éveken át csúcstartó, az országos ifjúsági bajnokságon bronzérmesként végzett. A felszabadulás után Endreffy Lórántot a sors Szegedre irányította. A néphadsereg századosaként sporttiszti beosztást kapott, egyike volt, aki megalakította a Szegedi Honvéd SE-t. Ringatta bölcsőjét. és megszűnéséig. 1953 végéig bábáskodott fölötte. Az egyesület jogutódainál, a Haladásnál, a SZEAC-nál és a SZEOL SC-nél szintén aktívan tevékenykedett. a számvizsgáló bizottság elnöke volt 12 évig. Az akkori sportszázadnál a labdarúgók vitték a prímet. Olyan kiváló focisták között „atyáskodhatott", mint Kotász, Machos, Bundzsák, Mednyánszki. Palotai J.. Sípos. Baráth Janika, dr. Mészáros és Rábay. Évekig annak az országos hírnévnek örvendő birkózószakosztálynak volt vezetője, melynek tagja volt a későbbi világbajnoki ezüstérmes Reznák, az olimpiai kerettag Vaszin és Kendi, valamint az SZVSE mostani első osztályú csapatának vezető edzője, Benkö Gyula. A későbbiekben „átpártolt" a kosarasokhoz, akiknél Halász János, a Hódi fivérek, Ribizsár Gyula, dr. Faragó. Bánhegyi, dr. Merényi, dr. Dobó — hogy csak eevnár nevet említsünk — fémjelezték a nagyszerű NB l-es együttest. Akkoriban, az 50-es évek elején jómaga versenyszerűen röplabdázott — 36 éves koráig első osztályú versenyző, mellette edző. játékvezető- — miközben barátjával. dr. Palásthy Pállal „mellesleg" összehozott egy NB l-es csapatot! A szegedi röplabdások doyenje, bár nyugdíjas, úgymond igen aktív „röpös". a DÉLÉP SC NB l-es csapatának technikai vezetője. A mérkőzések fiatalos külsejű, vidám lelkű, örökmozgó „tartozéka" nagy-nagy örömmel, boldogan teszi dolgát a késői utódok körül. Hogy mitől ez a vitalitás? „Ma is rendszeresen járok a DÖF (Délép öregfiúk) labdaedzéseire, teniszezem, síelek, reggelente tornázok és jóqázok. La neta!-in beteg vagyok — szerencsére ilyen ritkán fordul elő —, röpke percekig akkor is megmozgatom öreg csontjaimat, izmaimat. Bizonyos, hogy a diákévek alatt oltódtam be a sport mérhetetlen szeretetével, akkor vésődött belém egy életreszólóan Hemingway megállapítása. az. hogy a sport a becsületes győzelemre. az emelt fővel való veszítésre. tehát mindenre megtanít. Sokszor tapasztaltam ezt. s bizonyára érzékelem még ezután is." Az embernek egy élete van. Aki sok életre vágyik — Gorkijjal szólva —, az arról az egyről mond le. Endreffy Lórántnak az életet — némi túlzással — a sport jelentette, s ő erről — tanulságként is fölfogható — nem mondott le. s ezután sem szeretne lemondani ... Gy. E. Szeged a hazai lapokban 1983/52. FABIAN Gyuláné: Juhász Gyula Anna örök című versének nyelvi-stilisztikai elemzése. Magyartanítás, 5. sz. SEBES1 Judit: Bárány Ferenc: A viharsarki munkásmozgalom az ellenforradalmi rendszer első évUzedében. Honismeret, 6. sz. [Könyvismertetés.] KISS László: Szomorú szegedi szák tdas. . Népsport, dec. 10. |Az fevTfflF* felbomlóban levő NB Il-es sakkcsapata.] Kilencen a Dél-Alföldről. — Festmények, kisplasztikák. Petőfi Népe, dec. 10. (Csongrád megyei képzőművészek; kiállítása Kecskeméten.] FABIAN István: A DÉLÉPnél igy csinálják. Békés megyei Népújság, dec. 11. [A sportegyesületről.] Jubilál a szegedi szakszervezeti munkáskórus. Népszava, dec. 11. [75 éves.) Oj hűtőházból, új húskonzervek. Esti Hírlap, dec. 12. [A konzervgyárban.] Morelll Edit kiállítása. Petőfi Népe, dec. 13. [A Móra Ferenc Múzeum Kupola Galériájában.] IGRICZI Zsigmond: Csak egy telefon. — „Az általános kötvényt csak közületek jegyezhetik". ötlet, dec. 15. [Szegedi Körzeti Telefonkötvény.] ENYED1 Zoltán: Ópusztaszer. — Épül a központi épület. Népszava, dec. 22. rFénykép a nemzeti emlékparkból.] Fólia alatt érik. — Paprika, paradicsom, saláta. Esti Hírlap, dec. 23. Szolnok megyei Néplap, dec. 24. [Primőrszállítmányok megyénkből.) BALOGH Lászlő: Altábornagy — szélárnyékban. Hadtörténész egy titkos naplóról és emlékiratról. — ..Légyen megörökítve életem . . " Esti Hírlap, dec. 23. [Shvoy Kálmán titkos naplójáról.] Az országgyűlés módosította az alkotmány és a választójogi törvényt. Magyar Hírlap, dec. 23. [Dr. Antalffy György kisteleki képviselő beszámolójával és Bibók Istvánná mórahalmi képviselő fölszólalásával.] MATÉ Judit: „Fehér foltokeltüntetése — kamerával. Képes Üjság, dec. 24. [A körzeti tévéstúdióról. Fényképekkel.] Évi ajánlat. — Gregor József operaénekes ÜJ Tükör, dec. 25. [Fényképpel.] Sikeres kutatások a köolajés gázmezőkön. Esti Hírlap, dec. 28. [A szegedi járásban.1 Vidéki kaleideszkóp. Népsport, dec. 28. [A SZEOL AK labdarúgóiról ts.) [HORVÁTH Kálmán]: Filmvetítések gyerekeknek Csongrádban. — Kisködmön-dfJ a legjobb alkotásoknak. Népszabadság, dec. 28. 1983. évi összesítés Huszonkettedik éve közöljük folyamatosan a Délmagyarország szerkesztősége és a Somogyi-könyvtár együttműködésének eredményeképp a magyarországi lapokban és folyóiratokban megjelent szegedi vonatkozású cikkek jegyzékét, melyeket minden szombati számban megtalál az olvasó. Kivétel ez alól néhány, technikai ok miatti eltolódás: a 13. közlemény április 3-án. a 15. április 17-én. a 17. május 1-én és a 44. november 6-án jelent meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogv jegyzékeink hasznosak. kellően tájékoztatták az olvasókat, kutatókat egyaránt. Közlésüket 1984-ben is folytatjuk. Felhívjuk azonban olvasóink figyelmét, hogv a bibliográfiai leírás szabványának reformja miatt megváltozik tételeink szerkezete. Leírásainkat az alábbi séma szerint fogiuk ezentúl küzöln;: A cikk címe : Alcíme / szerzője = A periodika címe. dátum vagy szám : illusztráció. — (Rovatcím). — Ménjegyzés. A kettőspont, dőlt vonal stb. szabványos központ" • zási jelek, nem értelmezhetők tehát szokványos írásiéként. Kérjük olvasóinkat, fogadják megértéssel e változást. Repertóriumunkat a Somogyi-könyvtárba járó periodikák alapján állítjuk össze. Előfordul. 1 ogy az ide nem járó folyóiratokban megjelent, szegedi tárgyú cikkekről nem szerzünk tudomást. Kérjük olvasóinkat, a hiányzó írásokra hívják föl figyelmünket, hogy azt a következő összeállításban pótolhassuk. Kiegészítéseket a Somogyi-könyvtár (Szeged a hazai lapokban) 6701 Szeged. Pf. 441. címre kérjük megküldeni. Gyuris György