Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

Szombat, Í983. december 31. illtPl? H

azádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar ... Sok milliónyian hallgattuk meg ismét Vörösmarty halhatatlan, e nép lelkében gyökerező hitvallását, amely nemcsak címében, hanem egy nemzet szívében is Szózattá vált. Régi, szép szokás szerint az új esztendő első perceiben az újévet köszöntő harangzúgás, s a Himnusz után a Magyar Rádióban ez hangzik fel. Mondta már Lehotay Árpád. Beregi Oszkár, Básti Lajos — mondták nagy művészek, akik már nincsenek közöttünk. És mondták, mondják olyanok, akiket ma a magyar színészet legjobbjai között tartunk számon. És mondják majd olyanok, akik ma még a középiskola padjaiban tanulják Vörösmartyt, akik csak most tanulják a betűvetést és — bizonyosak lehetünk benne — mondják a következő évszázadban azoknak a nemzedékeknek a gyermekei, akik ma még meg sem születtek. „Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar ..." Fohász ez, és egyben figyelmeztetés, amely soha nem időszerűbb, mint minden új esztendő első perceiben. Tudjuk, a Szózatot a nemzet sorsáért érzett aggodalom ihlette. A nemzet hitvallásává vált még a köl'iő életében és az is marad, amíg magyarok élnek ebben az országban. Az ősök nagy tetteiből erőt merítve, hazánk rendületlen híveiként vallják) „Az nem lehet, hogy ész, erő, / És oly szent akarat / Hiába sorvadozzanak I Egv átoksúly alatt." Ez az esztendő úgy köszöntött ránk, hogy a nemzet létéért nem Hazánknak rendületlenül, 1984 kell aggódnunk. Itt, ahol élünk és halunk, a történelem által engedélyezett több mint három békés évtizedben létrejött nemzeti közmegegyezés biztosítja, hogy megőrizzük legjelentősebb vívmányunkat, társadalmunk békéjét. Bizonyosak lehetünk benne: 1984-ben is számolhatunk népünk túlnyomó többségének a legfontosabb kérdésekben meg. nyilvánuló egyetértésével. Ez lehet az alapja annak, hogy a következő tizenkét hónap bizony nem könnyűnek ígérkező feladatait megoldjuk, nehézségeit leküzd.iük, terheit elviseljük. A nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely — de e hely nem mentes a nagyvilág válságaiból ránk háruló bajokból. Az sem lenne méltó a magyar politikai életet immáron évtizedek óta jellemző őszinte légkörhöz, ha az'új esztendő küszöbén elhallgatnék: saját korábbi tévedéseink. mulasztásaink következményeivel. a jobb időkben jelentkező, de akkor szerencsés fordulat reményében a későbbiekre hagyott gondjainkkal is szembe kell néznünk az elkövetkező 365 napban. A haza iránti hűség, amely a más népeket becsülő és így magyarságát megőrző, annak értékét emelő ember legmagasabb tulajdonságai közé tartozik, most azt kívánia. hogy 1984-ben. mint a nehéz időkhöz illik, maradjunk hűek önmagunkhoz. S akármit hoz a jövendő, úgy éljünk, ahogy élnünk kell. Keményen szembenézve a megpróbáltatásokkal, a lehető legjobb megoldásokkal segítve a gondokon, s ha kell, áldozatot is vállalva, viselve ezért az országért. T

udjuk valamennyien, hogy már az előző esztendőkben lassabban tudtunk haladni a fejlődésnek a népjólét biztosításának azon az útján, amelyen az 1956-os nemzeti kataklizma után az ország és népe elindult. A nagyvilágban számos olyan esemény történt, amely a legkülönbözőbb fenyegetéseket jelenti hazánk lakossága számára is. A válságok sora. amely az egész emberiséget kínozza, hatásaiban jutott a mi 93 ezer négyzetkilométernyi területet körülvevő határainkon is. A nemzetközi helyzet éppúgy nehezíti céljaink megvalósítását, mint az országok közötti normális gazdasági kapcsolatok meglazulása, sőt felbomlása. Népünk, szabad országunk életerejét bizonvi'tja. ho'v mindeddig sikerült elkerülnünk az igazán súlyos következményeket. Legfontosabb vívmánvunkat. az emberek létbiztonságát megőriztük, és meg tudjuk őrizni a következő esztendőkben, években is. Annyi minden sújtott bennünket a legutóbbi időkben, hogy még felsorolni is sok volna. A nemzetközi piacok éppúgy kegyetlenek voltak hozzánk, mint az időjárás. Nem várhatjuk, hogy mások vegyék át azokat a terheket, amelyeket a mi vállainknak kell hordoznia. S ha szerényebben is kell élnünk majd, úgy kell élnünk és úgy is élhetünk, ahogy lehetőségeink megengedik. Ezek nem kicsinyek már, bármennyire is korlátozzák azokat a különböző, nem tőlünk függő körülmények, de nem is olyanok, mint amilyeneket szeretnénk, mint amilyenekre szükségünk lenne. Munka és kenyér 1984-ben is lesz. A Magyar Szocialista Munkáspártnak és a határozatait megvalósító kormánynak eltökélt szándéka, hogy minden akadály ellenére közelebb hozza az életet a szocialista elosztás gyakorlatához, hogy a kiemelkedő munka kiemelkedő elismerést kapjon. Más szavakkal: aki munkájával, ügyességével, leleményességével sokat tesz. az többet kapjon, mint akik henyék, tunyák, nem igazán szorgalmasak, s nem tudnak alkalmazkodni az újabb és újabb követelményekhez. Tudnunk kell: ami tegnap elegendő volt, az mára már kevés, holnapra pedig elégtelen. 1984-re át kellett vinnünk ugyan 1983 megoldatlan feladatainak egy részét, de minél rövidebb ideig hurcoljuk magunkkal hibáinkat. annál előbb takaríthatjuk el az útból az azpkból következő. népünk boldogulását nehezítő akadályokat. Népgazdaságunk teljesítőképességét éppúgy növelnünk kell, mint hatékonyabbá kell tennünk szocialista rendszerünk intézményeinek működését. S tudnunk kell. hogy "ennek az esztendőnek a feladatai nem egy esztendőre szólnak. Feladataink megoldásának feltétele a béke. Ha e haza fiaitól függne, soha nem volna háború a Földön. Kis ország vagyunk, s bár kormányunk nemzetközi tekintélye nem kicsiny, és már sok jó szolgálatot tett az őt megbízó dolgozó nép' nevében a világbéke megőrzése ügyének, sok minden hatalmán kívül esik. Mégis abban a szilárd meggyőződésben léptük át a két esztendőt elválasztó mezsgyét. hogy a nemzetközi helyzet éleződése ellenére az emberiséget fenyegető legfőbb veszélyeket el lehet hárítani. A magyar nép boldog új esztendőt kíván mindazoknak, akik. éljenek a Föld bármely pontján, a béke fenntartásában látják 1984 legfőbb célját. N

em könnyű szívvel, nem gondtalanul, de bizakodva léptünk az új esztendőbe, és kezdjük el a munkát 1984ben. Mit tagadjuk: van aggódnivalónk sorsunkért. Van azonban erőnk és bátorságunk, hogy szembenézzünk a jövővel. Az ész, erő, az oly szent akarat, mint nemzetünk történetében annyiszor, ezúttal is egyesül és győzedelmeskedni fog. Elődjeink harcát folytatjuk, új körülmények között, az ahhoz szükséges új módon, eszközökkel. Hűek leszünk e hazához, amelytől anynyi jót kaptunk már, amelynek annyit köszönhetünk, és amelynek adni — kötelességünk. PINTÉR ISTVÁN Közös óhaj: a béke Már-már úgy tűnik, rakétaévként vonul be a tudatunkba a tovatűnő esztendő. Pedig — lassan a 365 nap elmúltával — bizton állíthatjuk: 1983 a béke éve is volt, sőt az egyetemes békeakarat kinyilvánításának eleddig egyedülálló esztendeje. Soha még a földön nem mozdult meg ennyi ember a béke érdekében, soha még ennyien nem emelték fel szavukat a fegyverkezés ellen. Idősek és fiatalok; egészen apró emberkék, akikről azt hinnénk. még a mese álomszép világában élnek; édesanyák gyermekükkel, egymást szorosan karolva; nagymamák, akiknek már aligha a maguk élete drága; kommunisták, szocialisták, pártonkívüliek, egyházi személyiségek, katonák ... szóval mindenki, aki bízott erejében, hogy tehet valamit a békéért. Igaz, ezek a demonstrációk Európában az amerikai nukleáris rakéták fenyegető árnyékában zajlottak — de zajlottak, minden fenyegetés ellenére. S másutt is elszánt hittel vonultak az utcákra az emberek. Eme elszántság bizonyítására álljanak itt ezek a képek — az események, amelyek krónikája nélkül nem lenne teljes az 1983-as esztendő mérlege. Nagygyűlés valahol a Szovjetunióban, a béke mellett, a háború ellen \ „NATO-katonák nemet mondanak a szárnyas rakétákra és a Pershing—2-esekre!" — Bonnban Békefesztivál Budapesten — a kép önmagáért beszél „Igen — az atomfegyvermentes övezetekre!" — olvasható az orosz nyelvű transzparensen Jelképes halállal tiltakoznak az atomháború ellen a skóciai Glasgow városában