Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

Szombat, 1933. december 3. Gyógyító genetika « Amikor rájött a tudomány, hogy az élő világ építőkövei igen-igen hasonlítanak egymáshoz, azonnal bele is esett egy nagy tévedésbe. Azt hitte, ha az egyszerűbb lények és a bonyolult szervezetek ugyanazokra az összetevőkre vezethetők viszsza. akkor elég megismernünk éppen azt, amihez könnyen hozzáférhetünk, és a következtetéseket egyszerűen átvihetjük egyikről a másikra. Mechanikusan leegyszerűsítve a hasonlatot: ha egy téglát kiveszek az egyik falból, és beteszem a másik' ba, ugyanaz a tégla marad, és á föladatát is ellátja ugyanúgy. Időbe tellett, amíg arra is rájött, hogy a puszta logika kevés igen fontos doigok tisztázásához. Pontosabban fogalmazva: az élő szervezetnek egészen más a logikája, és ugyanazok az összetevők más környezetben egészen másként viselkednek- 1 Génsebészet MI is tanultuk, akik régen jártunk iskolába, hogy az élet lényege valahol a fehérjékben keresendő. Számunkra fontos vegyi folyamatokban katalizátor szerepét játsszák a fehérjék. A katalizátor — ezt is jól megtanultuk — segít a vegyi átalakulás elindításában, szerepe lehet magában a "ilyamatban is, de közben maga nem változik. Ha a fehérje a katalizátor, akkor bizonyos folyamatok bizonyos fehérjékre vezethetők vissza: bizonyos tulajdonságok az élő szervezet megbatározott viselkedési formái is meghatározott fehérlékkel vannak kapcsolatban. Ezeknek a fehérjéknek a „tervrajzát" a sejtmagban DNS-molekulák tartalmazzák. Egy-egy fehérje szintéziséhez szükséges információanyagot génnek nevezhetjük. Ugorjunk egy nagyot, mert nem tudjuk végigjárni a tudomány gyarapodásának lépcsőfokait, és elégedjünk meg annyival, hogy a gének mesterséges átalakítását, pontosabban átszervezését génsebészet néven emlegetjük akkor is, amikor a finomodó tudomány már kisebb egységekről beszél a tulajdonságok hordozóinál. Durva hasonlat A szavak eredeti jelentéséből is fakad, hogy titokzatos valami előttünk a génsebészet. Sebészt képzelünk magunk elé, aki a műtéteket mikroszkóp alatt végzi. Ha az operáló orvos annyi véletlent engedne meg magának, amennyit a génsebész kénytelen figyelembe venni, föltehetően nem bírná ki a beteg, maga az elnevezés sem a legjobb tehát. Duda Ernő, aki a Szegedi Biológiai Központban mostani bócorgásaink idegenvezetője volt, azt mondja, a művelet inkább a szövegrendezéshez hasonlítható, mint sebészeti beavatkozáshoz. Ha egy bekezdésből kicsípek egy mondatot, és másik bekezdésbe teszem, megváltozik az ertelme a mondatnak is. de a két bekezdésnek is. A hasonlat jó, csak a művelet nem ennyire egyszerű. f Vegyünk egy még durvább hasonlatot, hogy ' megértsük a lényeget. A génsebész szikéje egy enzim. azt bontja darabokra a DNS-t. de nem ott, ahol a biológus akarja, hanem ott. ahol éppen sikerül. Most jön a durva hasonlat: mintha géppuskával sebészkedne valaki. Ha szerencséje van, azt is eltalálja, amit akart, és akkor nem számit, hogy sokszor mellé lőtt. Válogatni kezd a sok roncsban a génsebész, és ha megfelelőt talál, átultetni egv másik DNS-be. Amit átvitt, az tulajdonságokat hordoz, megváltozik tehát a befogadó szerkezet tulajdonsága is. Milliószorosra egyszerűsítve a dolgot, ez a génsebeszet lényege. De mire Lehet, hogy illúzió Vegyük példának a májgyulladást. Vírus okozza. súlyos betegség, sokféle vakcinát csináltak már ellene. Ha a hepatitisz-DNS-ből kivágjuk azt a darabot, amelv a betegséget továbbvinni nem tudja, de a vírus fehérjetermelését programozni képes, és ) beültetjük egy másik olyan szervezetbe. amely hagyja átprogramozni magát, például az élesztőbe, akkor az élesztősejtek elkezdik termelni a májgyulladás vírusának jellemző fehérjéjét. Egészséges emberi szervezetbe bejuttatva, hepatitisz elleni védőanyagok termelését váltja ki ez a fehérje. A génsebész tehát rákényszeríti az élesztőt, hogy neki dolgozzon. Elmondva egvszerű csak a dolog, a valóságban nem. mert egyelőre az élesztőből csak akkor tudjuk kivenni a fehérjét ha szétroncsoljuk a sejtet. Keresni kellene mást. ami az emberi szervezethez közelebb áll. Találni lehet, de nehéz bejuttatni a programot. Ilyenkor marad megoldásként az alkalmazkodni mindig képes baktérium. A folytatás ismerős. többször hallottunk m£r arról a törekvésről. hogv baktériumokkal termeltetnek például inzulint interferont, vagy növekedést serkentő hormont. Fantázia nélkül terméketlen a tudománv. noha a féktelen fantázia ártalmas. A Szegedi Biológiai KözDontban egv nagyszerű ötletet szeretnének meglovagolni. Hogv megértsük a lényeget, vegyük példának az inzulint. A cukorba it korunk betegségének kezdik emlegetni, mert egvre többen szenvednek tőle. Rendes körülménvek között hasnyálmirigyünk termeli a cukrot bontó inzulint. Ha megbetegszik a hasnyálmirigy, kívülről kell nótolni. óriási a jelentősége tehát annak, ha baktériumok segítenek az előállításában. A hasnválmirigv azonban másképpen adagol. mint az injekciós tű. mindig annvit. amennyire éppen szükség van. Ráadásul a fölösleges,menvnviség igen hamar elbomlik, hacsak a gazdasági oldalát nézzük, kész ráfizetés a méregdrága gyógyszerből fölöslegesen adagolnunk. Létezik ugvan már az úgynevezett inzulinnumpa. amely szabálvozza az adagokat, és egyenletesebb inzulinszintet garantál, de jó lenne, ha ezt a kis gépezetet is ki lehetne iktatni. Ami most következik, még csak gondolatban létezik, a fantázia játékának is mondhatnánk. Egyik tudós véleménye szerint csupán illúzió. Azért írjuk le mégis, mert bevilágít abba az utcába, amelyben mi: kívülállók, azonnal eltévednénk, és sejtetni engedi, hogy a génsebészet igen sok lehetőségnek nyitogatja az ajtaját. Ha az élesztőt vagy a baktériumot rá tudjuk venni, hogy inzulint termeljen, és ehhez csupán a gének átültetésére van szűkség, akkor próbáljuk meg a beültetést magasabb rendű szervezetbe is. Egyik gondolat: például a fehérvérsejtbe. Nem mindbe, csak néhányba. Saját vérsejtünk nem testidegen, nem kell tartanunk a kilökődéstől. Elképzelhető, hogy ilyen átalakítás után a fehérvérsejt kezd el inzulint termelni. Miért lenne ez jobb. mint az injekciózás? Folyamatosan termelne. a löketszerű adagolás veleiárói nélkül. Az átalakított vérsejtek számával szabályozni is lehetne a mennyiséget. Az is lehet, hogv nem fehérvérsejtet fognak be másodállású munkára, hanem mást. Elvileg nagy a választék, természetesen minden kínálkozó •lehetőség egy csomó megoldandó problémát is jelent. Fantáziát emlegettünk az előbb, de nem üres fantáziálásról van szó. Vegyük azt. hogy öt-hat lépésben lehet átalakítani saját sejtünket, és különkülön mind az ötöt-hatot tudjuk már lépni. de egybefűzni még nem sikerült. Az is elképzelhető, hogy soha nem sikerül — beteg az a fantázia, amelyik evvel a lehetőséggel nem számol —, de ne felejtsük el. alapkutatásról beszélünk most. és a tudomány akkor is gyarapszik, ha egy föltételezésről kiderül, hogy ábránd volt. Ebben az esetben is kitermelhet az igyekezet egv csomó módszert, . amelyek más kombinációkban hasznot hajtanak Egy múltkori cikkünkben arról beszéltünk, hogy a genetika segíteni akar a káros rovarok biológiai módszerekkel történő pusztításában. Duda Ernőék igyekezete azt példázza, úgv is bele lehet nvúlni a génekbe, hogy a beteg ember iavát szolgáliák. Ezt a változatot nyugodtan nevezhettük gvógyító genetikának. HORVÁTH DEZSŐ BANGA FERENC RAJZAI Babits Szegeden Apró Ferenc könyvérői Szeged igazán csak aprócska nyomokat hagyott Babits életében és munkásságában, hiszen költői' indulásának legelején. helyettes tanári kirtevezésének „szeszélye" folytán vetődött ide — ám annyit mégis, hogy egy szép tudományos munka kikerekedhetett szegedi életéről, kapcsolatairól, a város néhány jeles szellemének rá gyakorolt hatásáról. Apró Ferenc: Babits Szegeden című, rendkívül gondos, alapos könyvének élménye után is ez a realitás erősödik meg bennem: túl sokkal' és valami meghatározóval nem tudott hozzájárulni városunk Babits pályaivéhez, Babits pedig nem tudott beépülni Szeged szellemi életébe. Inkább néhány barátság (Kún József, Juhász Gyula); egynémely irodalmi ismeretség; pár vers és színikritika a Szeged és Vidéké-ben: s egy pedagógiai vitacikk, amely miatt esetleg menni kellett Foga rasra ... A város is csak foszlányokban sejlik fel életművében. Karakterisztikusan tán egyszer, amikor „Porvárosnak" kereszteli el — máskor inkább csak emlékfoltként. Ám, hogy azért mégis valami „rakétakilövő"-á llásl szerepét töltötte be költészetében, minden udvariaskodáson túl is 1 hitelesen igaz, hiszen 1923-ban már maga Babits fogalmazott így"7 „Juhász Gyula bűne, hogy eljöttem magányomból, és a nyilvánosság elé kerültek verseim ..." — majd: „Juhász Gyula és Szeged az én életemnek is egy felejthetetlen darabja! . . Gyönyörű tiszteletadás a költő születési centenáriumára Szegedtol. högy az idevalósi Babits-emlékeket, vonzatokat önálló könyvben kiadta (A Somogyi-könyvtár sorozatában). Nehezen képzelhető, hogy valamely más vidéki város oly tudatosan-, és oly nagy következetességgel szervezné-épitené szellemi önéletrajzát, mint éppen Szeged. A könyvtár sorozata teljes átgondoltságot bizonyít. amellyel éppúgy kapcsalódik az időszerűséghez, mint. a tudományossághoz. Apró Ferenc könyve már a huszonnyolcadik abban a sorban, amelyből jó néhány igen magasan kiemelkedik és irodalomtörténeti, művészettörténeti, tudományos értékként vehető leltárba. A Babits Szegeden című munka elsősorban természetesen irodalomtörténeti érdeklődésre tarthat számot — ám minden részletre kiterjedő, aprólékos adatrendszerén túl, mint olvasmány is remek. A századeleji Szeged szellemi életének szinte képeskönyve, hiszen fölvonulnak benne Babits tanártársai, a „magas" tankerület, a tollforgatók, a szerkesztők. Bepillanthatunk az akkori iskolai életbe, az irodalmi asztaltársaságba, de még a magánélet jellemző szféráiba is (Babits édesanyjának levelei). Nem állhatom meg, hogy ezúttal ne szóljak külön is néhány barátságos szót a szerzőről, Apró Ferencről, főleg annak okán, hogy nem irodalomtörténész, nem filológus, hanem gyakorló ügyvéd — s így e munkája csakúgy, mint helytörténeti és művészettörténei cikkei, tanulmányai főhivatásúnak gyakorlása mellett születnek rendre. Lapunkban is gyakori vendég, de országos lapok, folyóiratok is autentikusnak tekintik a magaválasztottatémákban. Babits-könyvében is futja alaposságából arra is. hogy számos korábbi közlést kiigazítson a feldolgozott nagy mennyiségű. saját kutatáson alapuló új ismereten túl. Sz. S. I. Herceg Árpád Szembesítés Nem hitted el. hogy találkozhatom. hogv néha azért én is találkozom magammal — Pedig megesik olykor, hogy jövök a bolt felől, mint akit éppen ütlegel az úristen. péklanáttal. iégesővel veri koponváiát: s szemben velem ugyanion. deltaszárnyú kabátomba bújva iövök én — Máskor meg éppen ülök ama rosszhírű boltban. boriúnyái: huszonöt szempár legelészget rajtam. számolgatják sakktáblámon a talpas kupicákat; melvik üti le. no. ki üti le végre az utolsó parasztot?! És akkor bejövök én. és szemben velem megállok, végigmérem ezt a borzas alakot: te itt?! Zavartan igazítom meg szétzilált abroszomat. vallomást teszek: igen. én. itt. de te? te hogv kerülsz ide?! ám ha már itt vagv. csak üli le nyugodtan. én éppen fontolgattam a távozást azhán te se maradi el sokáig! Mesvek is. elfelé ehbni 9 rosszhírű boltból. ahol te most már estia elsörözaetsz a boriúnyái között • megvek elfele és szemben velem. mint akit állandóan ütlegel az úristen: jövök! Megint jövök, és megint csak annvit kérdezek: te itt?! én meg visszaszólok — de m ed dia lesz szavunk. szerelmünk, amiről így mesélhetünk. ha nagyritkán mégis találkozunk Tandori Dezső Téli kanyar Ugyan milyen telük lesz az idén itt az . lagútkanyar két felén a Lánchíd-főhöz szokott madaraknak, kik ideszülettek és megmaradtak? Már kosztos-évszakukra gondolunk, tűnik őszünk, mint nvarunk s tavaszunk, hulló lombból a ta^aly-aggatntt poharak tűnnek ki emitt-amott. Idő. tüneményünk, gondoli velünk, latyak-lábolókrá. míg etetünk! A nagvobb alagútkanvarba még csak most fordul a bár-sose-jönne évszak, és még csak tükrözött idei fény biztat a sötétebbik út felén.