Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-20 / 299. szám

3 Kedd, 1983. december 20. JÉGTÖRÖ HAJÖ A TISZÁN Somogyi Károlyné felvétele Kitüntetés Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta Dévényi Tibornak, a biológiai tudományok doktorának, az MTA szegedi Biológiai Központ enzimológiai intézete tudományos tanácsadójának nyugállományba vonulása alkalmából a fehérjeanalitika területén végzett eredményes kutatómunkájáért, új módszerek bevezetéséért és az utánpótlás nevelése terén kifejtett fáradhatatlan tevékenységéért. A kitüntetést Láng István, ez MTA főtitkárhelyettese adta át hétfőn az Akadémián. Hazaérkeztek Kambodzsákéi a gyermekváros építői Hétfőn hazaérkezett Kambodzsából a gyermekváros magyar építőinek újabb csoportja. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kao Samreth, a Kambodzsai Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, ott volt Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára és Sarkadi István, az Országos Béketanács képviselője. Kao Samreth repülőtéri nyilatkozatában elmondotta: a Pol Pot-rezsim a kambodzsai népet a teljes pusztulás szélére sodorta. Hatalmuk idején több mint 3 millió Árucsere-forgalom, együttműködés Uj export-import kapcsolatok A Dél-alföldi Árucsereforgalmi Társaság hétfőn délelőtt Szegeden, a Technika Háza nagytermében tartotta beszámoló közgyűlését. Farsang Lászlóné dr., a Csongrád megyei tanács vb kereskedelmi osztályvezetőjének bevezető szavai után Jankó Imre, az igazgató tanács elnöke értékelte a társaság hároméves munkáját, ismertette a határ menti árukapcsolatok eredményeit. — A társaság 1980. augusztus 20-án alakult a KONSUMEX kezdeményezésére. Az alakuló közgyűlés után a tagok száma 37 volt. Az eltelt három év alatt az igazgatói tanácsüléseken újabb tagokat vettek fel, így jelenleg a tagvállalatok száma 54. BácsKiskun megyéből 17. Békés megyéből 12, Csongrád megyéből pedig 25 vállalat, szövetkezet, szövetség tagja a Dél-alföldi Árucsereforgalmi Társaságnak. A mostani tisztújító közgyűlésen újabb három vállalat kérte felvételét, mégpedig a Kiskunfélegyháza és Vidéke Áfész, a Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, valamint a Szegedi Konzervgyár. A társaság fő feladatának tartja az új kapcsolatok létrehozását, és hogy a határ menti árukapcsolatokat és koordinációt váltsa fel a bármely országban lebonyolítható árucsere-forgalom és kooperáció, határhoz való kötöttség nélkül. A társaság eredményes munkáját, egyre bővülő forgalmát a következő számadatok bizonyítják: 1980ban a jugoszláv reláció export-import együttes forgalma 8 millió dollár volt, a szocialista pedig 2.5 millió rubel. 1981-ben már 15,6 millió dollár és 4 millió rubel volt ugyanez a forgalom. 1983-ban a várható forgalom 23,7 millió dollár és 7 millió rubel lesz. — Jövő évi feladataink között el kell érni. hogy a magas szintű magyar és jugoszláv külkereskedelmi államközi megbeszéléseken szülessen olyan megállapodás, mely a magyar—jugoszláv határ menti árucsereforgalom felső határát nem állapítja meg. Biztosítani kell, hogy valamennyi tagvállalat felvegye a már korábban kijelölt kapcsolatot, illetve önmaga alakítson ki újakat. A tagvállalatok közül ugyanis 19-nek volt az idén valamilyen export-import forgalma Jugoszláviával, Romániával, illetve más szocialista országgal — mondotta az igazgató tanács elnöke. — A három év elért eredményei. az export- és importforgalom évenkénti dinamikus fejlődése megmutatkozott a forgalomban részt vevő vállalatok gazdálkodásában, de leginkább a lakosság választékosabb ellátásában. Jankó Imre beszámolója után hozzászólások következtek. Sorrendben: dr. Pollák László, dr. Benedek Tibor, Horváth József, Cs. Szabó Imre, Szilágyi István, dr. P. Kovács István. Krizsán Miklós. Krammer József mondták el véleményüket. A közgyűlés résztvevői a beszámolót, az alapszabály módosítását és az ú.i tagok felvételét egyhangúlag elfogadták. Majd megválasztották a Dél-alföldi Árucsere• forgalmi Társaság Igazgató Tanácsának új elnökét Horváth István személyében. aki a Bács-Kiskun megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat igazgatója. B. L. embert gyilkoltak meg, temetővé változtatva az országot. A gyermekeket sem kímélték: kisfiúk és kislányok csoportba verődve csavarogtak, falevélen és erdei gyümölcsön tengették életüket, nélkülözték az emberi gondoskodás minimumát. Az ország újjáépítése során ezért is fogadták Kambodzsában nagy örömmel az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság kezdeményezését, hogy a főváros közelében, Kork Trop falu mellett — nemzetközi összefogással — ezer árva befogadására alkalmas gyermekváros épüljön. A város gyakorlatilag elkészült, már csak az utolsó simítások maradtak hátra. — Terveink Szerint 1984. MnúáP lt-én adjuk át lakóinak, alig néhány nappal az új Kambodzsa létrejötte, nemzeti ünnepünk 5. évfordulója alkalmából — mondotta, majd kifejezte: ez a létesítmény egyben a magyar és a kambodzsai nép közötti barátság jelképe lesz. Hivatalos neve: Magyar—kambodzsai barátságváros. Kao Samreth ezután emlékeztetett rá: hazánk és a többi szocialista ország már eddig is jelentős segítséget nyújtott Kambodzsának az életfeltételek megjavításához, a konszolidációs folyamat meggyorsításához. Ennek köszönhetően az elmúlt években eredmények sokaságát érték el az építőmunkában. Bővült az egészségügyi hálózat és a közoktatási rendszer. Fejlődött az infrastruktúra, javultak az útviszonyok, ennek köszönhetően megindult az országrészek közötti zavartalan együttműködés. A gazdasági élet fokozatosan normalizálódik. s a művészeti ágakban is élénkülés tapasztalható. Újjáalakult például a Kambodzsai Állami Művészegyüttes, amely a közelmúltban — több szocialista országot érintő turnéja alkalmából — Magyarországra is eljutott, s műsorával sikert aratott. Kívánságok, karácsonyra S

okaktól, talán túlontúl is sokaktól hallottam mostanság: ennél roszszabb karácsonyunk sohase legyen! Jó. ne legyen, én is ezt mondom, mert hiszen lehetne, ahogyan mostanában állnak a világpolitika, a világgazdaság. s benne a magyar gazdaság dolgai. Számomra akkor is furcsa, mitől lettünk sokan ennyire pesszimisták. Mármint hogy nem a boldogabb és még boldogabb karácsonyokat kívángatiuk egymásnak. hanem azt. hogv a következő karácsonyokra se romoljanak dolgaink, helyzetünk, állapotunk a világban és ebben a kis országban. Hiszen bő három évtizeden át valaménynyiünk szentnél is szentebb meggyőződése volt. s lehetett: valamennyi eljövendő karácsonyunk csak gazdagabb lehet az éppen megéltnél. Szóval, a miértek ... Valóban pesszimisták lennénk, amikor a ..csak ennél rosszabbat ne" kívánsággal üdvözöljük egymást? Vagy csak józanul mérjük föl helyzetünket? Alighanem az utóbbi az igáz. Józanul és — bizalommal is. Hiszen tavaly még nem hallottam ilyen típusú kívánságokat. Pedig tavaly sem álltunk valami kiválóan. Igaz. akkor a kibontakozást Is kevésbé láttuk. A kibontakozást, amelvnek körvonalai az idén kezdtek kialakulni igazán, az elmélet után a gyakorlatban is. Ho«"'an is vo't? Nagyiából valamennyien emlékszünk rá. az időszakra, amikor olajválságok rázták meg a világot, generálisan átalakultak a világpiaci árarányok, s amikor mi inkább visszaléptünk a gazdaság reformjának terén, mintsem előre léptünk volna. És az eredmény? A hetvenes évek jó fele részében lehetőségeink fölött éltünk, vagyis többet fogyasztottunk, mint amit nemzeti jövedelmünk, nemzeti össztermékünk lehetővé tett volna. Eladósodtunk. s ami még nagyobb baj. húztukhalasztottuk azt az időt. amikor végre valóban megtesszük a saját talpra állásunkhoz oly nélkülözhetetlen lépéseket. De mi is volt az oka e kunktátorságnak? Az okok egv részével alighanem nagyiából mindenki tisztában van. A hetvenes évek elején sokan, túlontúl is sokan hitték, hogy a világgazdaság válsága csak átmeneti lesz. egy-két évig. ha tart Vagyis nincs értelme elkapkodni semmit, semmiféle kellemetlen változtatásra nincs szükségünk. A gondok úgyis hamarosan megoldódnak — maguktól. Nem így történt. Így aztárt nemcsak, hogy eladósodtunk. hanem sok éven át tétlenkedtünk is gyakorlatilag. Mert ha a válságperiódusnak igazán még nem is látszik a vége. az azonban bizonyos, hogy a világgazdaság egészen másmilyen lesz. ha kikerül a mai válságperiódusból, mint korábban. Másmilyen lesz, másmilyen produktumokra lesz szüksége. És aki nem tart lépést e változásokkal, annak aligha lesz helye az úi nap alatt, ha maid ránkvirrad. Mert az az új nap — garantáltan — másmilyen lesz! Lépnünk kell hát. mielőbb! Jó — mondhatnánk —. könnyű ezt mondani. De hát rajtunk múlik? Mi nem lépünk? Egyáltalán, múlhat-e egy szocialista tervgazdaságban az ország polgárain, merre és hogyan és milyen ütemben tart a gazdaság? Ha azt mondom: múlhat! — nyilván legalábbis elnéző mosolyt érdemlek a tisztelt olvasótól. Pedig mondom, méghozzá nagyjából teljes meggyőződéssel. Ugyanis, amit kevesebben tudnak, a hetvenes évekbeni késlekedésünknek — amelynek eredményeként valamivel hátrébb tartunk. mint föltétlenül kellene — kicsit mi. valamennyien okai voltunk. Például azért, mert az 1968—72-es gyors gazdasági föllendülés hasznát sok ezren nem érezték meg azonnal. Sok tízezren, éppen a nagyüzemekben dolgozók, mert hogv nagyüzemeinkről akkoriban kezdett bebizonyosodni. hogy igazán nem állják a versenyt. A hátrányos helyzetbe kerülő tízezrek viszont ragaszkodtak korábbi privilegizált helyzetükhöz, s nem adtak igazán időt önmaguknak és másoknak, hogy a szükséges — azóta már nagyrészt végrehajtott — minőségi és szervezeti változtatásokkal saját helyzetük is javulhasson. És ismét csak sokan — tíz- és százezrek — voltak, akik a gyors fejlődés, életszínvonaluk gyors emelkedésének mámorától elkapatva foggal-körömmel ragaszkodtak kivívott helyzetükhöz, állapotukhoz, szerzett javaikhoz, ellene szegülve az oly szükséges változtatásoknak, amelyek esetleg — átmenetileg — az ő helyzetüket is hátrányosan befolyásolták volna. Vagy ha nem is hátrányosan, hát megkövetelte volna tőlük a változtatást, az átállást munkában, szakmában, életmódban. Azaz: úgy tíz esztendeie nagyon is ragaszkodtunk szinte valamennyien elért eredményeinkhez. szerzett javainkhoz, munkahelyünkhöz, szakmánkhoz, életvitelünkhöz. munkamódszereinkhez, S nem is csak csöndben, hanem többé-kevésbé hangosan is, hangot adva vágyainknak, ellene szegülve az esetleges, átmenetileg tán hátrányos, lemondásokkal, újat tanulással járó változtatásoknak. Nem változtattunk hát. s bizony, lemaradtunk és eladósodtunk. Jobban éltünk, mint tehettük volna, s kevesebbet változtunk, mint szükséges lett volna. Telt-műit az idő. s immár nem volt hová jobban eladósodni. Kölcsönt már csak akkor kaphattunk, ha fölvállaljuk a változtatások terheit. És nem is csak az ország. hanem mi. valamennyien, mindennapi életünkben. Fölvállaljuk, hogy kevesebbet fogyasztunk. Az utóbbi időben lényegében évről évre csökken reáljövedelmünk. Fölvállaljuk, hogy többet, feszítettebben. sőt másképpen dolgozunk. (Az utóbbi években többnyire javult a munkafegyelem, sokan vállaltak különböző különmunkákat. sokan kényszerültek munkahely-, sőt szakmaváltásra!' Szóval, elkövetkezett az az idő. amikor valamennyien fölcsaptunk vállalkozónak. Amikor nem várjuk már a csodát, mármint hogy megoldják helyettünk (valakik, valahol) gondiainkat, hanem mindenki a maga helyén keresi a megoldást, a maga és az ország immár szervesen összefonódott baiaira. Keresi, mert keresheti, hiszen az ország gondjai-bajai végre nagyjából azonosak a személyes gondokkal-baiokkal. Vagyis azzal, hogv csak azt tudjuk elfogyasztani, amit megtermeltünk. Ez egyre világosabb lesz a gmk-tagok. a másodállást. a kétlakiságot. a maszek munkákat. vállaló milliók számára is. Nemcsak elvont, hanem gyakorlati igazságként is. Biztató jel. hogy amíg sokáig legföljebb tízezrek akarták a változást, ma már milliók tudiák saját gyakorlatukból, hogy a változtatás elkerülhetetlen. Tudják és élik a változásnak ezt a szükséges időszakát: feszítettebben dolgozva munkahelyükön. a gmk-ban. a kisvállalkozásban, a háztájiban. az esti és hétvégi maszek munkákban, és ki tudja. hol és mikor még. V

áltozunk hát. mert változnunk kell.' Csak egv bajom van e változással: még fölöttébb a kezdetén tartunk, a kezdetek minden bajával, gyerekbetegségével. Igaz. végre elindultunk, s ez is nagy dolog. De még fölöttébb extenzív módon indultunk el. Mert a gmk-ban. a kisvállalkozásban, a maszek munkában is nagyjából azt csináljuk és úgy. mint munkaidőben. Vagv még azt se és úgy se. Pedig az igazi előrelépés nem az lenne, hogy azt és úgy. csak többet. Hanem mást és máshogyan. Újabbat, jobbat, hasznosabbat: kevesebb ráfordítással és munkával többet hozót. Ügy érzem azonban, hogy az össznépi nekibuzdulásban, a változni és változtatni akarásban ez a szándék is buzogni kezd lassan, tgy hát én is csatlakozhatom, méghozzá meggyőződéssel a kívánsághoz: csak ennél rosszabb karácsonyunk ne legyen! Mert ha a változtatni akarás össznépi szándéka nem csorbul, ha kiterjed a minőségre is. hát bízhatunk, nemhogy roszszabb karácsonyunk nem lesz. de inkább jobbak jönnek. Ha ... Szávay István Energiatakarékosság Kiadták a pályázat díjait Hétfőn délelőtt hirdették ki az MTESZ az energiatakarékosságért pályázat hatodik fordulójának eredményét a szövetség budapesti székházában. Mint ismeretes, az MTESZ 1980 márciusában felhívást intézett a magyar műszaki és agrár értelmiséghez energiatakarékossági javaslatok/ — pályázatok — kidolgozására. A pályázat célkitűzése szerint reálisan és rövid idő alatt megvalósítható szervezési intézkedéseket, üzemviteli vagy technológiai eljárásokat, új berendezések vagy készülékek kidolgozását várta az MTESZ a pályázóktól. Megvalósításukat pedig a maga társadalmi súlyával támogatja és szorgalmazza. A hatodik fordulóra hatvankilenc űj pályamunka érkezett be, és ehhez még tíz korábbi külső szakvéleménnyel ellátott javaslat jött vissza. Hetvennégy pályázatot bíráltak el, az első díjat ezúttal nem adták ki, a 30 ezer forintos második díjból hármat, a 20 ezer forintos harmadik díjból ugyancsak hármat adtak ki. Új eljárások Az elmúlt három évben több milliárd forintos megtakarítást és hozamnövekedést eredményezett az agrárágazat kutató-fejlesztő szocialista brigádjainak munkaversenye. A MÉM, a MEDOSZ, az ÉDOSZ és az MTESZ vezetői hétfőn megállapodást írtak alá a versenyek további szervezéséről, irányításáról, erkölcsi és anyagi elismeréséről. A szövetségek képviselői hangsúlyozták, hogy a mozgalomban részt vevő brigádok már eddig is kimagasló eredményeke} értek ei az új eljárások kidolgozásában.