Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

12 Szombat, 1983. december 17. Nobel-díjasainkról a Nobel-évforduló kapcsán A korombirodalom végnapjai Alfréd Nobel (1833—1896) svéd kémikus, akinek nevét nyolc év­tizede nemcsak a tuduuian>os világ, hanem a közvélemény is ismeri, de életét alig. Csak kí­sérleteinek elt, önmagáról nem szeretett nyilatkozni. Amikor testvére arra kérte, hogy írja meg önéletrajzát, ironikusan a következőket mondta: „Legfel­jebb a kővetkező személyleirást adhatnám magamról: Alfréd No­bel — nyomorult félember; egy emberbarát orvosnak akkor kel­lett volna őt a másvilágra átse­gítenie, amikor bőgve bevonult az életbe. Legnagyobb erdeme: tisztán tartja körmeit, és senki­nek sincs terhére. Legnagyobb hibái: nincs családja, nincs jó kedve, és nincs jó gyomra. Egyetlen kívánsága: nehogy él­ve temessék el. Eletének fontos eseményei nincsenek." Bizonyára sok igazságot tar­talmaz ez az öngúnnyal irt ön­jellemzés, de az utolso mondata mindenképpen hamis. Hamis, mert Alfréd Nobel élete igazán fontos eseményektől gazdag. Mái­édesapja is igen kalandos életet élt. Volt hajóinas, építész, a geo­metria főiskolai tanára, de ami a legfőbb, kísérletező, feltaláló lélek. A robbanószerek iránti érdeklő­dést fia tőle örökölte. Az atya stockholmi laboratóriuma éppen Alfréd fia születésének évében, 1833-ban robbant fel, és a csa­ládot valósággal kiűzték Svéd­országból. Ez,után Finnországba költöztek, majd Pétervárott él­tek. Itt Nobel torpedót és gyors­tüzelő fegyvert szerkesztett. Jó­módú iparossá vált, különösen számítottak találmányaira a krí­mi háború idején, de később tönkrement. Visszavágyott szülő­földjére, és 1861-ben Stockholm­ban nitroglicerin-gyárat alapí­tott. Természetesen ismét felrob­bant, és egjHk gyermeke, vala­mint négy munkása meghalt. Az idősödő Nobel ekkor egészen összetört, és a gyár vezetését Alfréd Nobel vette kézbe. Egyik sikerét a másikra aratta. Felta­lálta a robbanó zselatint, a füst nélküli lőport és a dinamitot, a biztonságos — ugyanis kovaföld­be felszívatta — nitroglicerines robbanószert. Találmányai, de főleg ez utóbbi, világhírt és foly­tonosan növekedő vagyont biz­tosított számára. A világban szá­mos dinamitgyárat létesített, ugyanis Alfréd Nobel nemcsak kiváló kémikus volt. hanem ki­tűnő szervező és nagy üzletem­ber is. Párizsban telepedett le 1869­ben. majd San Remóba helyez­te át laboratóriumát. A halál is ott érte, de hamvait hazaszállí­tották Stockholmba. Alfréd Nobel nem nősült meg, örökösei nem voltak. Hatalmas, 52 millió koronás vagyont — még Magyarországon is voltak érdekeltségei — gyűjtött össze. Könnyű volt Nobelnek — mond­hatnánk, mert nem volt asz­szonya ... Nobel 1896. decem­ber 10-én halt meg, és azóta, pontosan 1901 óta minden esz­tendőben halála napján adják át — az élő és meghívott Nobel­díjasok jelenlétében — az átlag­ban 170 ezer svéd koronát je­lentő díjat. Az első között kap­ta meg a Nobel-díjat a német Röntgen, a holland van't Hoff, a francia Sully-Prudhomme. a Nemzetközi Vöröskereszt meg­alapítója, Dunant, valamint a szintén francia Passy. A Nobel-díjasok hosszú sorá­ban a magyar, a magyar szár­mazású, továbbá a korabeli Ma­gyarországon születetteket is Szent-Györgyi Albert 1937-ben átveszi a Nobel-díjat ideszámítva, a legnagyobb elis­merésben részesítettjeink száma: 10. Lénárd Fülöp (Pozsony, 1862 —1947) 1905-ben fizikai; Bárány Róbert (1876—1936) magyar szár­mazású svéd tudós 1914-ben orvostudományi, Zsigmondy Richárd (1865—1929) burgenlandi magyar 1925-ben kémiai; Szení- ' Györgyi Albett (1893—) 1937­ben orvostudományi; Ruzicska Leopold (Virkóvár, 1887—?)" Svájcban telepedett le, 1939-ben kémiai; Hevesy György (1885— 1966) magyar származású ameri­kai 1943-ban kémiai; Békési György (1899—1972) magyar származású amerikai 1961-ben orvostudományi; Wigner Jenő (1902—) magyar származású ame­rikai 1963-ban fizikai; Gábor Dénes (1900—1979) magyar szár­mazású angol 1971-ben fizikai és Andrew Schally — szülei Ma­gyarországon születtek, őmaga is beszél magyarul, és igen jó kap­csolatot tart fenn hazai kuta­tókkal, gyakran látogat Magyar­országra, — 1977-ben kapott or­vostudományi Nobel-díjat. Csak az érdekesség kedvéért jegvzem meg, hogy P. Diracnak (1933, fizikai) felesége magyar szárma­zású, Wigner Jenő húga. Igáz. hogy nem kaptak Nobel-díjat, de eredménveik alapján oda kelle­ne sorolnunk Neumann Jánost. a számítástechnika elméletének megalanítóiát. Szilárd Leót, a láncreakciók elméletének megal­kotóiát. Selye Jánost, a stressz­elméletért. vatv Bárdos Tamást, az USA-ban élő maavar szárma­zású tudóst, aki a rák kemoterá­niás kuintésában ért el nagy ér­demeket. De a legnagvobb ma­gvar fizikus. Eötvös Loránd sem kapott Nobel-díjat. (Einstein szerint. ,,A fizika egyik fejedel­me.") A Nobel-díiak körül kezdettől viharok kavarognak, pedig az alapítótól származó mondat, amelv az emlékérmen szerepel igv szól: „Szép dolog az életet találékony művészetekkel neme­síteni." Einstein csak 1922-ben kapott Nobel-díiat. de Edisont sohasem tüntették ki e nagy el­ismeréssel. Megérdemelték volna, de nem kapták meg: Tolsztoj. Csehov. Zola. Ibsen. Gorkij. Brecht, Proust. -Rilke. Mark Twáín és így tovább.* Hl ásók nem fogadták el. mint G. B. Shaw. Sartre sjb. Máskor politi­kai eífóguítság jellemezte a bí­rálókat. Ma hat Nobel-díi létezik, öt eredetileg, és 1968-ban hozták létre a közgazdaságit. amelvet nem az alapítvány kamataiból fedeznek, hanem a svéd állam fizeti. A kémiai, a fizikai és az irodalmi díjat a Svéd Királyi Akadémia, az orvostudományit a Karolina Intézet és a békedíjat a norvég storting (parlament) bizottsága ítéli oda. Az idei díjkiosztás valamivel még bensőségesebb volt, mint a korábbi években, hiszen ez év október 21-én volt az alapító születésének 150. évfordulója. Az idén díjazottakkal együtt 519 személy és 15 szervezet kapott Nobel-díjat. Tehát eddig összesen 534 a Nobel-díjak száma. De mi tör­tént volna, mertnvivel lenne sze­gényebb a világ, ha Alfréd No­bel szíve valóban lángra lobban a bécsi kis virágáruslány iránt, ha a hölgv elérte volna célját, hogv Nobelné asszonyságnak ne­vezzék. A már 43 éves Nobel ugyanis fü,:<» beleszeretett egy 19 éves osztrák lánvba és éve­kig levelezett vele. Madame No­bel címzéssel. Ha a címzés jogi­lag is igaz lett volna, akkor a századfordulón egv dúsgazdag özveggyel több élt volna Auszt­riában. és szinte biztos, hogy ma Nobel-díiról nem beszélhetnénk. Igv is. Nobel fiatal titkárának. Ragnar Sohlmannak öt évig kel­lett a svédországi rokonokkal pereskednie, mire a végrendelet­nek sikerült érvényt szereznie. Nobelt sokszor vádolták, hogy 356 találmányával a háborúkat szolgálta, ö ugyanakkor szám­talanszor hangoztatta. hogy a robbanóanyagokat a béke szolgá­latába kívánta állítani (például bányászat stb.). és magát a bé­ke apostolának vallotta. Alapít­ványával is- ezt akarta hangsú­lyozni. és ellensúlyozni azt a rengeteg békeellenes tettet, amit az általa feltalált robbanóanya­gokkal követtek el az emberek egymás ellen. bAtyai jenö Magyarországon a késztermé­kedet gyártó üzemrészedet még csad toiszerelik vaianogy — masdént nem tudnának eladha­tó arut készíteni. De a termelő folyamat előző fázisaira töob­nyire csak akkor jut pénz, ha mar nagyon muszáj költeni rá­juk. Kormos képű emberek ülnek a gumigyárban, a keverőüzem irooájának előterében. Szemük fehérje kivillog feketére mázolt arcukból. Fejük fölött egy táb­lán afféle üzemi házi áldás: ko­rommal dacoló nagy betűkkel írták rá, hogy a kidobott anya­gok egy-egy kilogrammja hány forinttal csökkenti' a dolgozók nyereségét. A régi vasúti pályaudvarok, fűtőházak lehettek ilyen vasta­gon kormosak, mint ez az üzem. A napvilágról belépő azt hiszi, beesteledett: a feketére kormo­lódott falaik, oszlopok elnyelik a fényt. Az első keverőgépbe ép­pen önti a kormot kezelője, egy bajuszos, szakállas fiatalember. Fején fülhallgató, mintha vala­mi zsebmagnóról rockzenét hall­gatna. — A monoton zajtól véd — magyarázza Miklós Mihály mű­vezető. A fiatalember megragad egy fekete fóliazsákot — húsz kiló — a szállítószalagra löki, késsel felhasítja az oldalát és kirázza a tartalmát. Fölszáll a korom, ezektől a mozdulatoktól lepte el az évek során a keverőszint minden tenyérnyi darabját. Amőbaszerű. nyúlós kupaco­kat látok a földön. — Van, amikor szállítás köz­ben összeragad a nyersgumi — mondja a művezető .— Ha időnk van, pájszerral szétf eszegetjük, utána rnég lehet használni. Az egyik keverőgép éppen áll, fölfordulás körülötte. Konst­rukciós hibája volt, két hónapig bírta, aztán elromlott. Most az NDK-ból várja a gyártó cég szakembereit, akik majd meg­reparálják. Pechesek a szegedi­ek, Nyíregyházán ugyanilyen gép úgy működik, mint a sváj­ci óra. — Nem hiányzik a termelés­ből? — mutatok a süketen fü­lelő masinára. — A négy közül egyet úgy­is minden évben szétszednek, fölújítanak. A másik három elég keveréket ad. Egy szinttel följebb, a kispor­bemérőben három asszony dol­gozik. A folyamatot gyorsító adalékanyagokat mérik nagy kanállal, mint a régi falusi bol­tosok a lisztet. A vegyszerek finom pora az óvatos mozdula­tok ellenére is eloszlik a leve­gőben. — Nem betegszenek meg tő­le? — Ezektől nem. A veszélye­sebbeket — ólmot, ként — pe­dig elzárva tartjuk, csak külön engedéllyel lehet vételezni be­lőlük. Egy lemezhordóban gyanta, mellette törmelék. — Ha beleszárad, egy bárddal körbevágom a lemezt, úgy lehet csak kiverni belőle az anyagot. — Volt már, aki megbetege­dett itt? — Egy kollégát ólomártalom miatt áthelyeztek a szállítók­hoz. Egy korombemérő pedig a gondnokságra került. Utcai könyvárus bódéhoz ha­sonló alkotmányok állnak, fris­sen mázolva a fal mellett. — Ezek porbemérő fülkék. A közeljövőben szerelik föl őket. Nyíregyházán már sikerrel al­kalmazzák, elszívó berendezés lesz bennük, utána nem juthat a vegyszerek pora a levegőbe. Móra Andrásnénak a család­ja is a gumigyárban dolgozik. — Hol kerék, hol talp az ember — mondja. — A lemez­üzemből kerültem át. Elvitték a gépemet Makóra.' A gumigyár­ból nem akartam elmenni. itt találtam új munkát. — Műszak után mennyi ideig mosakszik? — Ha egészen tiszta akarok lenni, legalább, félórát kell csu­takolnom magam. Mégis jobban szeretek itt, mint mondjuk, a tsz-benf egy baromfitelepen. Miklós Mihály kivezet az ud­varra, ahol a vagonokból ki­rakják a kormot. Az iparvágá­nyon túl hatalmas kupacokban áll a papírszemét, a különböző anyagok csomagolószerei. A csó^ lyospálosi tsz markolós traktor­ja rakja a szemetet egy pót­Kocsira. Valamivel messzebb, a kerítés tövében fekete füstfel­hőt eregetve ég a hulladék. Sze­rencsére éppen a város felől fúj a szél, a szántóföldek felé visz^ a füstöt. ' ' —• Régebben Béke-telepre vit­tük a papírt, de oda már nem engedik. A gumihulladékkal nincs gond, szerződésünk van a csólyospálosi tsz-szel, hogy el­szállítja és elégeti. A keverőüzem körülményei­nek javítására pályázatot írtak ki. Miklós Mihály is adott be pályamunkát. — Azt javasoltam, a korom­teret be kellene fedni valami könnyű vázszerkezettel. A vagon egy harmonikaajtóhoz állna oda. Szóval zárt rendszert kellene ki­építeni, ahonnét nem tudna ki­szabadulni a korom. Nemrég költözött ki innét a régi trafó­ház, nagyobb lett a hely. A nagy porbemérő ben egy-egy ember ötvenkilós zsákokat moz­gat. A művezető szerint sokat törték mar a fejüket, hogyan le­hetne megkímélni őket a cipe­kedéstől. Valamiféle siló lenne a jó megoldás, de ezek a vegy­szerek beleragadnának. Eredeti­leg a kormot is silókból tervez­ték mérni, de a berendezés már kezdetben is túl pontatlan volt ahhoz, hogy használni lehessen. A csarnok ajtaja az udvarra nyílik, hideg van. Miklós Mi­hály azt mondja, rosszak a len­gőajtók, nem zárnak tisztessége­sen. Ha becsukják a külső, ha­gyományos szárnyakat, nem tud­nak közlekedni a targoncák, ha nyitva hagyják, kiszökik a me­leg. Ű még csak a vásárhelyi vállalat tévéreklámjában látta hibátlanul működni ezt a len­gőajtót. A legnagyobb változás a hen­gerszékek körül történt néhány éve. Azelőtt kézzel szedték le a gumit, egy-egy embér 22—23 tonnát mozgatott meg naponta, Most szállítószalag viszi a gu­mit, harmonikaformára hajto­gatva hűti a gép. Mióta meg­szűnt az elviselhetetlenül nehéz fizikai munka, ismét találnak megbízható embereket a hen­gerszékre. Csikós Zoltán üzemvezető iro­dájában a falon futó virág is épp olyan kormos, mint az üzem dolgozói. — Átmeneti állapot a mostani — mondja Csiikós. — Azt is nézni kell, mi volt itt öt eszten­deje, meg azt is, mi lesz a kö­zeljövőben. 1984 első félévétől Tuzséron olvadó fóliába csoma­golják a Szovjetunióból érkező kormot, utána zsákostul lehet a keverőgépbe rakni. Megszüntet­jük az utolsó vízkiszedő kádat is. A kisporbemérés az elszívó fülkék üzembe állításával meg­oldódik. Foglalkozunk a nagy­porbemérés könnyítésével, van is kivihetőnek látszó elképzelés, de még kezdeti stádiumban. A papírégetés helyett zsák préseli berendezést állítunk majd mun kába. — Első látásra elég riasztó e* a kormos üzem. — A nehéz fizikai munkát, a rossz körülményeket komoly mi­nőségi követelmények váltják föl. Rendkívül magas az elsőre szabadulás — vagyis a pontos keverés — aránya. Korábban óránként két forint volt a mi­nőségi pénz. Annyiért én sem figyeltem volna. Most kettő és tíz forint közt van, az ered­ménytől függően — ennyiért már megéri. A világszínvonalú gumiáruk „élete" ebben a kormos, zajos, egészségtelen üzemben kezdődik. Évekkel ezelőtt kiderült, a kö­rülményeken változtatni kell, mert a kiemelkedő fizetés elle­nére elvándorolnak innét a dol­gozók. Ez a folyamat — a kö­rülmények javítása — jár most a vége felé a keverőüzemben. Ideje is volt. Mesélték, egyszer új szőnyeget vettek a szakszer­vezeti irodába. Egy ülésre meg­hívták a keverőüzemi bizalmit. Amikor meglátta az új szőnye­get, illedelmesen kibújt a kor­mos cipőjéből, és kinnhagyta a Küszöb előtt. Amikor a helyére ült, visszanézett: minden nyoma meglátszott a szőnyegen. Nem­csak a cipője, hanem benne a zokni is vastagon kormos lett a munkában... TANÁCS istvan

Next

/
Oldalképek
Tartalom