Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

87 Szombat, 1983. november 12. Tóth Endre Távoli muzsikaszó / Muzsika árad távolból, ingerlő s gyönyörű zene. • Elhalkul és felcsap olvkor. s a lelked együtt zeng vele. Tündéri muzsika árad. betölti az egész teret, s az emberek arra várnak, hátha megnvílnak az egek. « Pólusaidon behatol, vérköreiden át rezeg, megrészegít, akár a bor. • szíved könnyűnek érezed. Égig emel s örvénvbe veszt, angyallá tesz. a mélybe ránt. Ütemére a lomha test szállani kezd az álmon át. S újiószületsz. míg a zene forró dallamát hallgatod — Elsüllved a múlt szelleme és a jövendő felragyog. Csanády János Vigalomban Vigadni akad még időnk, még nem mered a piramis; a csúcsa még levegőben nem épült meg lebegőben, bort hörpölni van még időnk. Bocskoros rabszolgák vagyunk, de bort kapunk, vörösbort, ez éltetönk. s ha elbukunk, testünkre szél kavar port. ám bort kapunk, vörösbort. Faragott kővel Núbia ' üzen kezünknek és korunk ravasz csigákat forgat, köveket emel fel karunk, míg köteleket hurkolunk. s. parancsnokunk az Ég Fia. a fáraó, egyetlen. kinek szentelt fejére hullt — aranv álarc lesz maid a múlt — az égi kegyelem. Minket homokba kaparnak, mert építjük a piramist — A halál csarnokát. Egvenlők leszünk maid ott a föld ala1< hol kőtömb és homok fűit. Andrássy Lajos Születésnapon Korán leszáll az éi. nagyon, későn, fáradtan kél a Nap mór. Betelt, leiárt — hát kidobom; ötvenötödik volt e naptár. Sűrül mögöttem már a múlt s kurta lövő csak. mit belátok magam sorsához idomult elérhetőt még — meg-megállok irigven-büszkén számolom hánv derekabb fut már előttem azokból, kikkel egykoron fáradtabbakat én előztem . .. Várom: visszaint egvik is. tőn vissza is. lén — átsegítsen az akadálvon egv kicsit, tán pillanatnyi szédülésen . . . De nem. És íev a iobb: makacs erőben kell céljához érjen, segítsen ifjabb sólvmokat — magam is ilv törvényben éltem. Szerszámot-fegvvert fénvezek: eszközeimet rakva rendbe készítem csendben magam is unokáimat nagv menetre. S magamnak bárha kurta rőf kínálkozik már. megteszem még bemérem nékik a jövőt, hová velük oly futva mennék. T. Lázár István A nyugalom Kócos napjaimból kiszállok. és a hit hallgató köveit gvűitöm a tenverembe. Felemelem a kék végtelen takaróját. kirebben alóla a holnap szikra szárnvaival megérinti a homlokomat. A fénv tükörtaván siklanak i • a Vágvak. s a megriadt álmok odabúinak a csüggedt kezek1 a gond lassan elcsöndesedik, s a pillézó hallgatás betakarja fáradt perceinket. Királyok színésze avagy Király (Kean ,,Az ember nem azért játszik, hogy megéljen belőle. Az ember azért játszik, hogy hazudjon. még önmagának is. hogy azzá lehessen, amivé az életben soha nem lehet és mert nem bírja tovább, hogy az legyen, ami. Az ember hősöket játszik, mert gyáva és szenteket, mert gonosz; az ember gyilkosokat játszik, mert emészti a vágy. hogy megölje felebarátját: az ember játszik, mert hazugnak született. Az ember játszik, mert szereti az igazságot és játszik, mert gyűlöli. Az ember játszik, mert ha nem játszana, megőrülne. Játszani! . . .") Van abban valami igazság, hogy az álarcok korát éljük. Eltakarjuk tekintetünket, elrejtjük igazi énünket. Bukósisakot, motorosszemüveget, napvédőt hordunk, malomkeréknyi kalapok alá bújunk. Hányan vannak, akik nem néznek a szemünkbe. mennyien, akik profi színészként váltják gesztusaikat, hanghordozásukat, mennyien öltöznek naponta jelképesen is át az „alkalomhoz" illően. De hát — legyinthetnénk —(ezeréves ez- az újdonság. gondoljunk cáak a görög színházak típusokat kifejező álarcaira, vagy Shakespeare oly sokat idézett soraira: ..Sztrihéz az egész világ és színész benne minden férfi és nő." Ha a mindennapok embere kénytelen ..ruhát váltani", ha bemegy a főnökéhez, ha kapatosan csönget be lakásának ajtaján. ha másképp viselkedik a munkahelvén. mint barátai között, ha időnként megjátssza magát, vajon milyen lelki-szellemi terhet ró mindez a melamorfóziskívánalom azokra, akiknek ez a hivatása, élete értelme — a színészre? A ^zínészre. aki korunk embere, éppúgv szeret és gyűlöl, mint valahányan. éppúgv lakásgondokkai küzd. gyermekneveléssel küszködik, vacsorafőzésen töpreng, könvvek között válogat, öltözködik, sétál, sorba áll. autót vezet, fröccsöspoharat emel. Am esténként belebújik Hamlet, flómeó. Falstaff, Asztrov doktor. Bánk bán. Satjco Pansa ielmezébe-bőrébe. Ráadásul reflektorfényben él akkor is. ha gyermekeit sétáltatja az őszi lombok alatt, ha kávéját kavargatja a presszó fotelében, ha szatyorral betér valamelyik ABC-be. (Kean: Király vagy pojáca, mi vagyok? Döntsetek . . . Mi az én zsenim? Semmi. Egyfajta beszédmodor. egyfajta mozgás, puszta bűvészmutatvány. Én vagyok a bűvész, aki minden este önmagát tiintei el. Furcsa, hogy valaki egyszerre ilyen sokra és ilyen kevésre becsülje önmagát.") — A jövő .évad lesz a huszonötödik, amit a Szegedi Nemzeti Színház tagjaként ebben a városban töltök — töpreng kávéja gőzében Király levente. — Negvedszóznd talán a hűség próbájaként és • példájaként is fölfogható. Pedig nem voltak könnyű esztendők. A színész élete különben is hullámhegyek es hullámvölgyek változásai. Jól mondja Kean: ..A színház, csakúgy mint a szerelem egyetlen törvénvt Ismer: emelkedj vagv tűni el!" Az én szerelmem a színház. A színház és a játék. Erről a szerelemről pedig (gy szól London királva: ..Ég és föld között, szemtől szembe és nvelvet öltve egymásra: íme minden szerelmi történet summázata!" Valahogv jgv voltam én ls. amikor igyekeztek beskatulyázni a hiánvcikknek számító táncoskomikus szerepkörbe. Megértettem és utólag őszintén mondhatom, ez.ekben a szerepekben tanultam meg a szakmát, mindazt, ami megtanulható, elsajátítható. De a két és fél évtizedet én mégis prózai szerepek mérföldköveiben mérem. Nemcsak azért, mert első bukásom is prózai feladathoz kötődik — a Hős falu marcona őrmesterének félelmetes és rettegett alakját huszonkét évesen és 62 kilósán nem sikerült megformálnom. Viszont szívesen emlékszem a Szendrő József rendezte Rómeó és Júliára (Mécs Károlv volt Rómeó. Papp Éva Júliai, melvben Mercutiót alakítottam az akkoriban szokatlan életszerető, tipikusan reneszánsz figurát megformálva. Aztán Lendvay Ferenc igazgatása alatt eljátszhattam a Figaró házasságának címszerepét. Oiricz Mátyás Lunacsarszkii-rendezésében Sanco Pansát. Don- Quijote fegyverhordozóiát és filozófiai ellenpont iát. Sándor János első szegedi korszakában az Irma. te edes Nesztorát, és a Vízkereszt bohócát. Ruszt József színeszismeretr és pedagógiai érzékenysége számomra is rejteti értékeket bányászott ki belőlem a Calandriában. a Cimbelineben. a Zikovekban. S most eletem eüV — színészek királya Levente színész digi legnagyobb szerepét kaptam meg. ld. A. Dumas és J. P. Sartre London királya, avagy Kean a színész című darabjában. Sándor János jóvoltából. (Kean: „Azt a megvetést, amelyet mi. színészek a színpadon tűrünk, ezer más embernek észre kell vennie. Ez a megvetés lángol, szikrázik, vakít. Es mégis: IV. Henrik megvetésének áradatát Falstafi szemrebbenés nélkül tűri.") Nem lehet véletlen sem az. hogv Edrnund Kean. az angol romantikus színjátszás legnagyobb alakja, aki. mint egy király hódította meg a XIX. század elejének Angliáját tóbbek közreműködésevei az idősebb Dumas tollára került. Romantikus játék született a sikátorban fölsírt fattyú kalando*életéről, akinek nevét úgy emlegették, mint Anglia nemzeti dicsőségét, de aki soha nem volt képeönmagában legyőzni a színész kettős létezésénei paradoxonét. S az sem különös, hogv e rendkívüli élet megragadta a XX. század egyik legnagyobb hatású gondolkodóját. Jean-Paul Sartre-t, aki újraírta Dumas színdarabját. Játék és valóság, szerep és élet. romantika és intellektuális filozófia keveredik ebben az adaptált színdarabban, melynek alapkérdése színész és társadalom vagy még átvittebb értelemben ember és társadalom kapcsolata. Csoda-e. ha a cirkuszok, teátrumok, komédiás társulatok legnepszerűbb alakia az érzékeny, a sebzett, a magasra emelt és földre taposott bohóc, komédiás, színész. Akinek élete álarcok mögött, kulisszák fogdájában, partnerek kalodájában zajlik. Ám azt is tudjuk, hogv az udvari bolondok igazmondóak és sérthetetlenek, nemcsak képességük. de védettségük is van. És ha jobban belegondolunk. mindannyian ennek a shakespeare-i meretű nagv eletszínháznak eav életre szerződtetett komédiásai vagvunk. csak néha kikerülhetjük a rivaldák vallató fénysugarait. (Kean: ..A két száj beszél anélkül, hogy mondana valamit, közben pedig n két szempár megerti egymást, anélkül, hogy beszélne.") • — Kean szerepe egy vonulat csúcsteljesítménye pályámon — mondja á Jászai-díjas művész. — A táncos-komikus feladatok. Szegény Dániel. Figaro. Sanco. s ki tudja még pontosan hánv bohóckomédiás-udvari bolond-alak számomra legmagasabb foka London királyának címszerepe Az élet s mindenekelőtt a színészi élet lényegét fogalmazza meg s merem mondani, nem adja könnven magát. Meg ketlett dolgoznom azért, hogv ellentmondásait föloldjam, hogv olvasmiről szóljak, ami engem is izgat, olyan valaki jelenjen meg a színpadon. aki én is vagyok. Az ilven szerepek veszelvekre is csábítanak. A feladat sikeres megoldását és a ripacskodást egv borotvaél választja el egymástól. Amikor Sándor János rendezővel a darab előkészítésén dolgoztunk, először analizáltuk a figurát. Széthasogattuk a mondatokat, bonckés alá vettünk minden lehetőséget, igyekeztünk különválasztani Kean színészi és emberi megnyilatkozásait. Amikor mindezt pontosan elemeztük, akkor hagytam. hogy mindez összemosódjon tudatomban, feloldódjon személyiségemben, sajátommá váljon. A színpadon, előadás közben, néhánv súlyponti jelenet kivételével már magam sem tudom, melyikmondat Keané. az emberé, melyik a- szerepjátszó színészé, s melyik a sajátom. Dupla csavarok sorozata ez a szerep, melv az életről, a művészetekről. az emberi kapcsolatokról, egyén és társadalom viszonyáról szól. A saját helyzetemet is kerestem, önnön arcomat is kutattam Kean figuráiéban. Kemény filozófiáját az érzelmekkel feli romantika és az értelemmel dús Intellektus kettősségének ötvöződése teremti meg. A kérdés tíz-egvnéhány előadás után is bennem ágaskodik: el lehet-e választani önnön személyiségünket szerepjátszásainktól, lényegünket mindennapi viselkedéseinktől? Mezítelenség és páncélba öltözöttség kettőssége az életünk. Számomra Kean szerepe óriási színészi küzdelem, csodálatos munka és megtisztelő ajándék . . . (Kean: ..Játszani csak ugy lehet, ha a: ember valaki másnak hiszi magát. Én Kenunak hittem magam, aki magát Hamletnek hi,tte aki viszont Fortinbrasnak hille magul.") 1 A>D1 LAJOS