Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

3 Szombat, 1983. november 12. Bővül az együttműködés A vajdasági delegáció tapasztalatai A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Vaj­dasági Tartományi Választ­mánya elnökségének három­tagú delegációja tegnap, pén­teken — Csongrád megyei látogatásának utolsó napján — felkereste a Szegedi Pap­rikafeldolgozó Vállalatot Itt Darázs Sándorné igazgató és Dobó Imre. a pártalap­szervezet titkára adott tá­jékoztatást a vállalat tevé­kenységéről. A Telofánov Milán, elnök­ségi titkár vezette küldött­ség — amelynek résztvevői Horváth József és Hrk Anna elnökségi tagok — a kora délutáni órákban látogatást tett az MSZMP Csongrád megvei bizottságán, ahol Gyárfás Mihály, a megvei pártbizottság titkára fogadta őket. Ezt követően a Móra Ferenc Múzeumot és a Hor­váth Mihály utcai Képtárat nézték meg. A tárlatlátoga­tás vezetője dr. Zombori István volt. A vajdasági delegáció há­romnapos Csongrád megyei látogatása záró megbeszé­léssel fejeződött be. amelyen részt vett Horváth Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezető­helyettese. Nagy István, a népfront Csongrád megvei bizottságának elnöke. Mol­nár Sándor, megyei néDfront­titkár. dr. Márton Sándor, a népfront megyei alelnöke és Kulcsárné dr. Kiss Piros­ka. a népfront Szeged váro­si bizottságának titkára. A vajdasági vendégek a kora esti órákban hazautaz­tak. * Hazautazásuk előtt a vaj­dasági delegáció vezetőjét. Telofánov Milánt kértük a megyei látogatás tapasztala­tainak értékelő összegezésé­re. Telofánov Milán — A Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága által szervezett sokszínű program lehetőséget biztosí­tott számunkra, hogy a párt-, állami és társadalmi szer­veknél. valamint a nagyobb vállalatoknál. üzemeknél telt látogatásainkon. meg­beszéléseinken sok fontos kérdésről ejtsünk szót. Ki­váltképp a gazdasági élet és fejlődés érdekelt bennün­ket. hiszen egymás jobb megismerése az alapja az országaink közötti gazdasá­gi együttműködésnek és azoknak a közös lehetősé­geknek. amelyekkel eredmé­nyesebben oldjuk meg — vagv csökkentjük — á vi­lággazdaságban jelenlevő negatív hatásokat. A látot­tak igazolták számunkra, hogv^ bővül együttműködé­sünk a gazdasági élet terü­letén. Konkrét példaként .említem a Csongrádi Tisza Bútoripari Vállalat és a Bácskatopolyai Bútorgyár, valamint a Szegedi Paprika­feldolgozó Vállalat és a Hor­gosi Paprikagyár — immá­ron több éves — együttmű­ködését. amelynek kiváló gyakorlati megvalósulásáról nyertünk bizonyosságot. Hasznos tapasztalatokat szereztünk a kulturális élet területein is. hiszen többek között betekintést kaphat­tunk a magyar oktatásügy­be. A csongrádi mezőgazda­sági szakmunkásképzőben tett látogatásunk volt külö­nösen érdekes és hasznos. Sikeres és kellemes prog­ram volt még deszki vendé­geskedésünk. a találkozás az itt élő délszlávokkal. Meg­győződtünk arról, hogy Mar gyarország nagy figyelmet fordít a nemzetiségek egyen­jogúságára. és törekszik a nemzetiségi politika minél jobb megvalósítására, napi­renden tartására. A megbeszéléseken termé­szetesen szó esett gondokról, problémákról. különösen azokról, amelyek nálunk is és BZ önök országában is egyformán léteznek. így például a lakásépítés ne­hézségeiről. az új lakótele­pek problémamentesnek nem mondható kommunális ellátásáról, a környezetvé­delem fontosságáról, az is­kolai tantermek rossz terü­leti elosztásáról, valamint a népesedéspolitikáról és az ezzel kapcsolatos családter­vezés fontosságáról. A szívélyes vendéglátás és a hasznos tapasztalatszerzé­si lehetőségek viszonzása­képpen a népfront Csongrád megyei bizottságának képvi­selőit a zárómegbeszélésen vajdasági látogatásra hívtuk, kértük, és várjuk. K. K. Az oktatás - létkérdés Dr. Kristó Gyula a fejlesztési javaslatokról A felsőoktatás fejlesztéséről 1981. februárjában hozott határozatot a Politikai Bizottság. Hónapokkal később szak­mai munkabizottság alakult abból a célból, hogv előké­szítse a minisztériumi fejlesztési javaslat kidolgozását. Ez év szeptemberében bocsátotta ki a Művelődési Miniszté­rium a „Javaslat a felsőoktatás fejlesztésére" című doku­mentumot. s szakmai véleményeket kért róla a felsőokta­tási intézmények oktatói és hallgatói testületeitől, a tudo­mányos intézetektől, szakmai-társadalmi szervezetektől. A viták tapasztalatait is tekintetbe véve. decemberben a Mi­nisztertanács elé kívánják terjeszteni a fejlesztés prog­ramját. Kongresszus elölt ! A MEM Több mint 300 küldött képviseli majd az orszá­gunkban élő német nemze­tiségű lakosokat a Magyar­országi Németek Demokra­tikus Szövetségének decem­ber 3—4-re összehívott VI. kongresszusán. Miként a szövetség országos választ­mányának pénteken az MSZMP Politikai Főiskolá­ján tartott ülésén elmond­ták: csaknem 80 településen tartottak külöttválasztó­gyüléseket az utóbbi hóna­pokban. A felszólalók zöme az anyanyelv és a nemzeti­ségi kultúra ápolásának! fontosságát hangsúlyozta. Elismeréssel szóltak arról, hogy napjainkban sokkal több gyermek vesz részt a német nyelvoktatásban, mint öt évvel ezelőtt, ugyanakkor azonban szük­ségesnek vélték az oktatás színvonalának emelését. Szorgalmazták a többi közt, hogv további iskolákban ve­zessék be a német nyelvok­tatást. s azokon a települé­seken, ahol németet is ok­tatnak, az óvodában is.fog­lalkozzanak németül a gyerekekkel. Örömmel nvug­tázták. hogy a VII. ötéves terv időszakában a német nemzetiségiek is kapnak or­szágos német oktatási köz­pontot, mint amilyen az országunkban élő többi nem­zetiségnek már van. Kérték azonban, hogy ehhez ha­sonló területi német nemze­tiségű yskolakomplexumot is létesítsenek, miként a többi nemzetiségnek már létrehozták. Az országos választmány ülésén megvitatták a kong­resszusra készített beszámo­lótervezetet, határozatja­vaslatot és az alapszabály módosítására vonatkozó tervezetet. (MTI) tájértekezlete > Tegnap, pénteken Kecs­keméten az Erdei Ferenc Művelődési Központban Bács-Kiskun, Békés. Csong­rád. Szolnok megyei gazda­ságok, élelmiszert pari válla­latok vezetői részére tájér­tekezletet tartottak. A résztvevőket dr. Ro­mány Pál, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára köszöntötte, majd az idei eredmények vázo­lása után dr. Magyar Gábor, mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszterhelyettes kör­vonalazta a jövőbeli tenni­valókat. Dr. Szőlössy Endre főosztályvezető pedig az 1984-es esztendő gazdálko­dását módosító konkrét szabályokat ismertette. Svéd ifjúsági küldöttség Csongrád megyében Az Állami Ifjúsági Bizott­ság meghívására november 6-a óta háromtagú svéd if­júsági delegáció tartózkodik hazánkban. Megbeszéléseket folytattak az ÁIB vezetői­vel és meglátogattak ifjú­ságkutatással foglalkozó in­tézeteket is. A látogatásra az 1985-ben megrendezésre ke­rülő nemzetközi ifjúsági év kapcsán került sor. A Svéd Állami Ifjúsági Tanács ugyanis ez alkalomból össze­hasonlító tanulmányt készít a Latin-Amerikában és Európában élő fiatalok éle­téről. E munkálatokba ha­zánk is bekapcsolódik, s a mostani megbeszéléseken a konkrét tennivalókat beszé­lik meg. Természetesen emellett igyekeznek minél jobban megismerkedni a magyar fiatalok életével is. A svéd ifjúsági delegáció tagjai — Margót Wallström, a Svéd Állami Ifjúsági Ta­nács elnöke, parlamenti kép­viselő, Benny Henrikson, az ifjúsági tanács főtitkára és Ary Paulson, a tanács tit­kárságának munkatársa — tegnap délelőtt Csongrád megyébe érkeztek. A megye életéről, gazdaságáról, a fia­talok helyzetéről, a megyei tanács ifjúságpolitikai tevé­kenységéről Szabó G. László, a megyei tanács elnökhe­lyettese tájékoztatta őket. Ézt követően városnézés so­rán ismerkedtek Szeged ne­vezetességeivel, majd meg­látogatták a Szegedi Ifjúsági Házat, ahol Havasi Zoltán, igazgató beszélt munká­jukról. Az esti órák­ban a svéd fiatalok a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem ifjúsági klubját tekin­tették meg. Itt Kormos Ti­bor, a klub vezetője tar­tott tájékoztatót, majd sze­gedi egyetemistákkal beszél­gettek a svéd vendégek. Ma délelőtt a KISZ Csong­rád megyei bizottsága Poli­tikai Képzési Központ­jába látogatnak a vendé­gek. ahol Horváth Miklós igazgatóhelyettes beszél az ifjúságmozgalmi kutatások helyzetéről, s eredményeiről. Délután a fehér-tói tájvé­delmi körzetet tekintik meg a svéd fiatalok, majd vissza­utaznak Budapestrei, Dr. Kristó Gyula egyetemi tanár, a József Attila Tudo­mányegyetem rektora tagja volt a „javaslatot" előkészí­tő Felsőoktatási Bizottság­nak, és jól ismerj a szegedi intézmény oktatóinak vaskos dossziéba összegyűjtött véle­ményeit is. — Elöljáróban engedjen meg kérem egy kérdést, mely látszólag a formára vonatkozik. A kívülállónak úgy tűnik, a Politikai Bi­zottság állásfoglalása után késve indul a munka. Kö­vetkezésképpen a mostani, utolsó periódusban összesű­rűsödtek a tzendök. A mi­nisztériumi javaslat megvita­tására — a téma fontossá­gához, meghatározó jellegé­hez mérten — igen kevés idő maradt. De kétségesnek tetszik az is, hogy a szakmai fórumok, kiegészítéseit az ezután következő pár hét alatt megfelelően lehet föl­dolgozni, és a Miniszterla­r.ács elé terjeszteni. Mi er­ről az oktatói kar vélemé­nye? — Akit érdekel a felsőok­tatás sorsa, azt nem érhette váratlanul a „javaslat", az egyetemi berkekben „kék füzetnek" nevezett miniszté­riumi dokumentum tartalma. Bár természetesen mi is elégedetlenek voltunk a ha­táridő rövidségével, min­dent megtettünk, hogy a szegedi tudományegyetem valamennyi oktatója megis­merje a fejlesztési koncep­ciót. Tanszéki értekezleteken, tanszékcsoporti ülésen, kari tanácsüléseken vitatták meg, természetesen a hallgatók képviselőivel együtt Egyik vitafórumon sem dicsérték a minisztériumot, amiért ilyen „katonás" rövidséggel kel­lett a véleményünket nyilvá­nítani és továbbítani. Ami aztán e véleményeknek a végleges dokumentumba való szerves beépítését illeti, magam is kételkedem. — Valószínűleg kialakult egy átfogó kép, valamilyen összefoglaló értékítélet a „kék füzet" tartalmáról, el­veiről. — Az egyetemi közvéle­mény általában egyetértett a „javaslat" legfőbb célkitűzé­seivel. Rugalmasan kitölthe­tő fejlesztési elképzeléseket rögzített a minisztérium, a koncepció nyitott, alternatív jellegű, demokratikus. Foly­tonos megújulásra kész fel­sőoktatási rendszert céloz. A lényegre ügyel, amikor kü­lön gondot fordít az úgyne­vezett „be- és kimenet" problematikájára, s az egye­temekre fölveendők és az onnan kikerülők összetételé­re a társadalmi szükségletek felől tekint. Most tudniillik bűvös körben mozgunk. Az öt év múlva szükséges szak­emberek számát mint fölvé­teli keretszámot tüntetik föl, vagyis nem számolnak a lemorzsolódással. Aki bé­rűit, arra ítéltetett, hogy ott is maradjon. Megkapja a diplomáját és soha senki nem kérdezi tőle. hogy ötö­sök, avagy elégségesek van­nak-e benne. Az egyetemen ilyenformán nincs verseny­szellem, senki nem érdekelt abban, hogy jobban csinálja a dolgát. Nincs több ilyen ötéves időszak az életünk­ben, melyben ennyire kö­zömbös lenne: hogyan dol­gozunk. Ha az elégséges dip­lomával akár a legjobb ál­lást is meg lehet kapni, s ha már a pályázati rendszer­rel képtelenek vagyunk ösz­szeigazítani társadalmi és egyéni érdekeket, legalább találjunk ki valami olyas­mit, hogy — mondjuk — a vörösdiplomás kapjon több fizetést... Visszatérve a kérdésre: a tervezet erényei­nek elismerése mellett az egyetemi oktatók többsége túl általánosnak tartja a fejlesztési javaslatot. És né­hány alapvető gond megol­datlansága miatt határozot­tan elégedetlenek vagyunk. — Melyek ezek a gondok? — Tisztázatlan maradt, miből óhajtjuk megvalósítani a korszerűsítést. Ha nincs pénz, a javaslat — írott ma­laszt. Megfelelő anyagi esz­közök nélkül a dolog meg­bukik. Annyit hivatkoztunk már szemléletváltoztatás­ra, tudati fejlődésre... Itt az ideje, hogy kimondjuk: pénz kell. A társadalom tör­vényei, s a józan logika is arra intenek, hogy éppen a rosszabb gazdasagi körülmé­nyek között sürgető szükség az oktatásfejlesztés. Hiszen az oktatás határozza meg az újratermelési folyamatban a teljesítőképességet. Az pe­dig igen kártékony tévhit, hogv valamely oktatási rendszer minőségi, intenzív fejlesztése kevéssé pénzigé­nyes, mint az extenzív fej­lesztése. Az ellenkezője az igaz. Az anyagi fedezet prob­lémájának persze sok ága­boga van, mi beleértjük a pedagógusok fizetésemelését is, hogy fölszereltség dol­gában a felsőoktatásnak az élmezőnyt kell elérnie, a di­ákszociális ellátás javítását is, és még sok egyebet. Már­most pénz — helyesebben több pénz — valószínűleg csak akkor lesz, ha az egész társadalom képes kiemelt nemzeti programként tekin­teni az oktatáskorszerűsí­tést, ha általánosan elismert­té válik, hogy az oktatás létkérdés, és áldozatvállalást igényel. A nemzeti költség­vetésből legalább mégegy­szer annyit, mint a mostani részesedése. — Alighanem a szegedi intézmények különösen rossz anyagi helyzetben vannak. Elsősorban az életveszélyes­ség küszöbéig jutott épüle­tekre gondolok. — A történelmi előnyből, hogy itt nagy hagyományú, színvonalas-hírneves egyete­mek és főiskolák működtek, idővel anyagi hátrány lett. Másutt kacsalábon forgó fő­iskolák épültek, nálunk szin­te az összeomlás előtti per­ceit éli igen sok egyetemi — és főiskolai — épület. Az úgynevezett belső tartalékok ésszerű fölhasználására való buzdítást amolyan ke­serű mosollyal fogadhatjuk, hiszein nincsenek belső tar­talékaink. • Nagy értékű könyv- és folyóiratbázis szenved kárt, mert megsza­kadt a folyamatos gyűjtés lehetősége; műszerek, vegy­szerek, kutatási alapanya­gok, oktatási eszközök hiá­nyoznak, s időnként „talpunk alatt fütyül a szél", mert — mint számos helyen láthatja az egyetemen — ki kell bon­tani és megerősíteni a fala­kat. — Az anyagiakon kívül mit nem tisztázott még a „javaslat"? A közoktatás és a felső­oktatás feladatrendszere nem válik kellőképpen kü­lön. Ha átvállaljuk a kö­zépiskolák egyes funkcióit, nem tudjuk betölteni a ma­gunkét, a magasan kvalifi­kált értelmiségi képzést. Meggyőződésem, hogy nem az egyetemén kell az er­kölcsi nevelés alapjaival, a viselkedésnormák elsajátí­tásával foglalkozni, általá­nos műveltséget adni. vagy éppen a középiSKolai nyelv­oktatás hiányosságait pótol­ni. Hiányzik a javaslatból továbbá, hogyan, milyen módon és időben mikéi t ütemezve kell a korszerű:'.­tést végrehajtani. Ha nem találjuk meg a megfele'ő módokat, a kellő időket -­ez éppúgy veszélyezteti a fejlesztést, mint az anya- ­ak hiánya, vagy a funkei ­zavarok. Ezért mondom, hogy a mostani tervezet ét­vágykeltő ugyan, de az evés — ezután jön. — Mint a korszerűsítés fő kérdését, külön kezeli a dokumentum a pedagógu­sok fölkészítését. Az erre vonatkozó javaslatokkal egyetéi lenek? — Igen. Egyetlen dolog­ban volt ellenvélemény; az egyszakos képzés bevezeté­sét nem tartjuk ésszerűnek, mert a közoktatás gyakor­lati igényeinek ellentmond. A kötelező továbbképzés megszervezését is támogat­juk, de a tervezett formá­ban túlszabályozottnak te1 szik. Fölöslegesnek találju hogy a tanárnők öt évvel nyugdíjkoruk előtt még vizsgára tanuljanak. Inkábo azon kellene elgondolkodni, hogyan lehet a továbbkép­zés rendszerét összekap­csolni egy „minősítő ver­sennyel". Pillanatnyilag nincs még egy annyira perspektívátlan páiya, min' a pedagógusoké. A tanár csak azt várhatja, hogv igazgató lesz. Ha nem, 25 éves korában és 60 éves korában is — tanár. Vala­miféle szakmai szempontú minősítési rendszer beveze­tése azért is jó hatású le­hetne. mert széthúzná a mezőnyt, s a most alsó szinten homogenizálódó pe­da ..ógustársadalomban egész­séges versenyszellem hono­sodhatna. Mindezek előtt kellett volna mondanom, is­mételten, hogy a tanárok nagyobb anyagi megbecsü­lése nélkül sem a pedagó­gusképzés. sem általában a felsőoktatás korszerűsítése — nem fog menni. — Ügy tudom, a szegedi intézményekben nem kíséri különösebb rokonszenv a tanárképzés egységesítésé­nek koncepcióját — Amíg alsó- és közép­fokú oktatás létezik, olyan intézményekre is szükség van, amelyek eredendően az egyik, vagy a másik szinten tanítókat képezik. A szegedi tudományegyetem gyakorló iskolajában azon­ban, köztudomásúan, lehe­tőségük nyílik a ;elölteknek az általános és a középis­kolai gyakorlatra is, vagyis mi tulajdonképpen megva­lósítottuk az „egységes ta­nárképzést". Friss diplomá­saink közül igen sokan ál. talános iskolába kerülnek. Létezik már az .,áthallga­tás" rendszere is, most még főként tanárképző főiskolá­sok használják a lehetősé­get, s egyik szakjukat az egyetemen végezhetik el. Az intézmények szervezeti fú­zióját mindezek miatt nem tartjuk szükségesnek. — A bölcsészkaron most készül a tantervi reform. Befolyásolja a felsőoktatás­korszerűsítési javaslat ezt a munkát? — Hogyne. Szerencsénk van, bölcsészeknek, hiszen csak mi vagyunk abban a helyzetben, hogy morzsákat csipegethetünk az .,istenek asztalról", részelhetünk a tervezet áldásaiból. A jogá­szoknál tudniillik a hetve­nes évek közepén, a termé­szettudományi karc.R a het­venes évek végén készült el a tantervi reform. A bölcsészkaron — például — a korszerűsítési javaslat „biztatására" tudtak ésszerű mértékben csökkenteni a kötelező óraszámokat, vagy­is a hallgatók célszerűtlen megterhelését. Sulyok Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom