Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

10 Szombat, 1983. november 2G. tünk vezető ereje maradt. A húszas években — a fájdalmas történelmi megrázkódtatások után — a Nyugat nehezen tudott megbirkózni a korszak erőszakos kihívásaival. Inkább az alkotómunka zártabb körében keresett feladatot, s a klasszicitás ideálját tűzte maga elé. Erre a klasszicitásra támaszkodva képviselte az emberi egyetemességet. s tiltakozott az ellenforradalmi politika megosztó hatalma ellen. B

ibits nemcsak szerkesztőként, költőként is vállalta a küzdelmes hivatást: verseiben, valamint tanulmányaiban. publicisztikai írásaiban a szellemi ellenállás történelmi igaza mellett érvelt. Ezek a művei nemcsak művészi értékek. hanem politikai felelősségvállalások, cselekedetek is. Sohasem fogadta el az erőszakot, a barbárságot, a háborút, mindig a valóságos nemzeti érdekeket tartotta szeme előtt, jól tudva, hogv ezek az érdekek egybevágnak az emberiség egyetemes érdekeivel. , Munkássága és szellemisége ma is időszerű: születésének századik évfordulóján mint élő hagyományra emlékezhetünk reá. Abban az értelemben, ahogyan Illyés Gyula beszélt róla — mesteréről és barátiáról —. számot vetve szellemi örökségének igazi értékeivel: ..Babits alakjára most árad csak a világosság. Most kezdődik útja is. Figyelve nézek rá. s bámulom a jelenséget: aki valaki, annak épp elég egy helyben állnia, hogy rengeteg dolog történjék vele. Mozdulatlanul is folyton cselekszik: méri az esztendőket és a szíveket." POMOGÁTS BÉLA I

rodalmunk legnagyobb egyéniségei mindig együtt vállalták a nemzet és az emberiség ügyét, egyszerre voltak a magyarság és az emberi egyetemesség szószólói. Ilyen költő és írástudó volt a száz esztendeje született Babits Mihály is. Ady és Móricz mellett a Nyugat irodalmának — a század eleién kibontakozott irodalmi forradalomnak — egyik szellemi irányítója. A Dunántúl szellemi örökségét hozta magával: a budapesti egyetem hallgatóiaként. maid fiatal tanárként nyitott lélekkel fogadta be az európai műveltség nagy értékeit. Nyelveket tanult, filozófiával és műfordítással foglalkozott, s midőn a nagyváradi Holnap című antológiából megismerte nevét az irodalmi közvélemény, már az új magyar irodalom egyik legműveltebb költője volt. Verseiben új lírai élményeket és új költői kultúrát hozott: korai költészete a megismerés szellemi kalandjait fejezi ki. a későbbiek során viszont mindinkább a huszadik századi értelmiség. a modern kor ellentmondásaival küzdő írástudó drámai tapasztalataival vetett számot. N

emcsak verseivel, hanem regényeivel, tanulmányaival. műfordításaival is beírta nevét irodalmunk történetébe, és — elsősorban mint a Nyugat szerkesztőiének — a kor irodalmi életében meghatározó szerepe volt. Már pályája kezdetén a magyar irodalom és kultúra megújítására vállalkozó folyóiratnak kötelezte el magát, az első világháború, a levert forradalmak és Adv halála után pedig elsősorban neki kellett irányítani a Nyugatot. A folyóirat a két világháború között is irodalmunk, egész szellemi éleBabits Mihály: Útinapló (Részlet) ... Most a Tisza partián állok, mögöttem a porváros. és jobbra a parton egv fényes épület mi volna más porvárosban? Kórház. De a por néhol csillogó, és a porváros néha szép. Csillog a pör az erős szélben, és csillog a por a fák tetején. A lemenő nap arannyá festi a port és a kis. félelmes vizet a könnyed-ívű. hatalmas híd alatt. A parti sétatéren tolong a tömeg: tétlen asszonyok és bámész diákok. Meleg van. A porvárosban nincs tavasz, hanem mindiárt nyár van: poros fülledés és nyitott ablakokból zongoraszó. Itt minden tág; széles, egyenes utcák: s itt mindén magyar és igenis durva magyar szavak hangosan járnak az utcákon. A buckák közt vagyunk, s kihajtva a tanyákhoz. bokáig süllyedsz a homokba, mintha puha bársony szőnyegen járnál. Itt az emberek szemében a homoki bor tompa fényét látom. Emlékszem egy versre, amit a porvárosban írtam. EGY VERS. AMIT A PORVÁROSBAN ÍRTAM t Ezen a száraz délutánon. mely únt sorsodnak képe tán. mihez fordulsz? — Bármint utálom, karjába ölt e délután. Emiékim albumát kitárom lapjára bámulok bután, hol annyi régi délutánon úszik holt szirmok illatán. Az utcán sápatag diákok. A kertben vérszegény virágok, az udvaron porülte fák. És testtelen felHők az égen és fulladó szellők a réten s a kapuk alatt vén kofák. ... De ha kilépsz a porváros legszebb tercre, megbékülsz. Ott magas paloták, ott új: szép szobrok vannak fák között, ott gesztenyesorok a gyönyörű négyzetben. Ott zene és elegáns asszonyok, dallamos mozgások: s villanyos reflektor fehér fénye játszik a fekete lombokon. Ott előtted a kettős városháza. sóhajok hídiával és egy kis karcsú toronnyal. Hányszor néztem ezt a tornyocskát a gyönyörű ég hátterében: az ég itt indigószínű és a toronynak este égő szeme van. s kacéran hordja cifrázott erkélyét, mint csipkéit a kecses táncosnő. S hányszor képzeltem, hogy a kecses torony a felhők előtt nesztelen táncot jár! -(Nyugat. 1909. november 1.) Babits Angéla két levele Babits Mihályhoz Babits Angélának, a későbbi Kiss Istvánnénak (1886—1935) bátyjához, a szegedi főreáliskolában tanító Babits Mihályhoz írott leveleiből adunk közre kettőt. Lelőhelyük az Országos Széchényi. Könyvtár Babits-archívuma. A levelek megértéséhez nincs szükség hosszú jegyzetekre. Babits 1906 és 1908 között tanárkodott Szegeden, ahogyan ő nevezte: Porvárosban. Húga az egyik budapesti tanítóképzőbe járt. Az első levélben Babits Angéla arról érdeklődik, hogy húsvétszombaton' tud-e találkozni bátyjával Budapesten, és utazhatnak-e együtt haza Szekszárdra. A második levélben szereplő Pisti, Babits István, Angéla és Mihály öccse. A sors kegyes volt hozzá, megérte költöbátyja születési centenáriumát. A Budaycsalád anyagi ágon állott rokonságban a költővel. Közülük Buday Dezsőt (1879—1919), a költő unokabátviát. a kecskeméti jogakadémia tanárát, a Tanácsköztársaság kecskeméti direktóriumának a tagját a Héjjas-küiönítmény 1919. november 20-án az orgoványi erdőben meggyilkolta. A. F, 1. Bp. 1907. 111.718. Kedves Misi! Mivel én is csak szombaton mehetek, azt hiszem, együtt utazhatunk. Tehát írd meg kérlek, jöhetsz-é Te is szombaton, akkor ismét találkozhatnánk úgy, mint karácsonykor a pályaudvar II. osztályú várótermében s 3 órakor együtt folytathatnánk az utazást. Ez esetben arra is kérnélek, volna-e Neked annyi pénzed, hogy nekem 2 frt. erejéig kölcsönözhetnél? Felelj kérlek azonnal kérdéseimre, mert különben hazulról kell pénzt kérnem. Nagyon szeretném, ha együtt utazhatnánk, tehát ha lehetséges, végezd úgy dolgaidat. Remélem, most már nem váratsz soraidra, .hanem azonnal megírod a biztosat. Én jól vagyok, de tömérdek a dolgom, azért sietek levelemmel is. Ezerszer csókol a viszontlátásig szerető húgod Angyus. Felej azonnal! A levél címzése: Tekintetes Babits Mihály főreálisk. tanár úrnak. Szeged, Áll. főreáliskola. I 2. | Bp. 1907. 1V./16. Kedves Misi! Már megérkezésem óta folyton akarok Neked írni, de sohsem jutok hozzá, anynyi a dolgom. Haza is még csak egy levelet írtam, s tegnap írta Pistike, hogy Anyi megint beteg, fekszik, meghűlt és köhög. Mi most már elkezdtük a képesítőre való készülést, holnapután meg már meglesz az írásbeli képesítő tanításból, t. i. egy tanítási tételt kell kidolgozni, amit majd a képesítőn el is fogunk tanítani. Elmúlt-e a meghűlésed, s hogy érzed magad, írj Anginak is hogylétedről, mert Pista írta, hogy várnak leveledre. ^ Vajon most is még annyira el vagy foglalva, mint húsvét előtt? Tudod-e, hogy Buday Béla milyen nagy beteg, a gyomorhuruthoz tüdőgyulladást kapott, s folyton magán kívül van. Dezső, Kálmán, Klárika mind itt fenn vannak. Remélem, felelsz levelemre, én írnék többet is, de nincs időm, tehát Isten veled, sok csókot küld Angyus. A levél címzése: Tekintetes Babits Mihály főreálisk. tanár úrnak. Szeged. Vitéz utca 16. földszint jobb. Babits Mihály Halavány téli rajz Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét áz udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a vaskoszőnyegén még semmi nyomj Csak a kis szolgáló lába rajzolódik halavány, s elvész, mint a Szaharába egy zarándok karaván. Szalma közt fagyottan áll a kert füzes mélyén a kút, intve dermedt jégszakálla, hogy az év, mint óra. fut. Jertek apró, jertek sűrű pillanatok pelyhei jobban mint e szalmagyűrű szívünk kútját védeni. Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék - szállna rokon szívbe tétován. Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve, aki jó. PAPP GYÖRGY METSZETE Veress Miklós Babits Már csak a szem Augusztus kék-parázs egévé tengeredő fájdalom Már csak a fül: céltalan kopogá ahogy Oedipusz botorkál vakon Óriás homlok atomrobbanás tarolta föld Körömből nőtt karom a haladéktalan Tündér balázsolás Átmetszett .hit hazátlan irgalom Itt állunk most körötted hogy taníts rákmarta gége némaságnak pokla megcsontult két kéz írástudók Nyelvünk alatt a lét nehéz kavics de próbáljuk arcodról már dadogva leolvasni az emberarcú szót