Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

Csütörtök, 1983. november 24. 3 államtitkári látogatás Tegnap délelőtt dr. Komo­csin Mihály, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára a megyei pártszék­házban fogadta dr. Kapo'.yi László ipari minisztériumi államtitkárt, aki rövid muu­kalátogatásra érkezett Sze­gedre. A minisztérium irá­nyítása alá tartozó Csongrád megyei vállalatok helyzeté­ről, munkájuk értékeléséről folytatott megbeszélésen részt vett Szabó Sándor, a me­gyei tanács elnöke is. Saját szerviz, gyors javítás A szegedi Agroker Válla­lat a Bajai Kukoricaterme­lési Rendszerrel közösen gazdasági társulást hozott létre. A működését most megkezdett társulás feladata a vállalat által forgalmazott, valamint a termelési rend­szer partnergazdaságainak tulajdonában levő traktorok, kombájnok s egyéb gépek garanciaidőn túli átalánydí­jas javítása. Természetesen a jótállási vagyis a garan­ciális szervizt is elvégzik. Az átalánydíjas javításra igényt tarló üzemek szerző­dést kötnek a vállalattal és meghatározott átalánydíjat fizetnek. Ennek ellenében karbantartási, műszaki el­lenőrzési technológiát kap­nak. amit kötelesek betarta­ni, egyébként ez saját érde­kük is. Ha mégis meghibá­sodás következik be. akkor az új szerviz szakemberei — lehetőleg a helyszínen — gyorsan elvégzik a javítást Mindehhez a megfelelő al­katrészbázist már korábban megteremtették. A saját szerviz kialakítá­sával magas színvonalú ja­vító szolgáltatást nyújtanak a mezőgazdasági üzemeknek. A cél a gépek üzembizton­ságának fokozása, amj ked­vezően befolyásolja a ter­melés hatékonyságának nö­velését. A vállalat szegedi köz­pontjában működő társulás jövőre Hódmezővásárhelyen, az Agröker ottani telepén központi műhelyt rendez be a belső javítások elvégzé­sére. Á munkásegyéniség MÉSZÖV-küldöttek tanácskozása Alkalmanként a nagyobb közösségek is számot vetnek az eltelt esztendőkkel, s újra vázolják a jövőbeli tenniva­lókat. A tervgazdálkodás fo­lyamatossága kívánja, hogy így legyen. Ennek jegyében tartottak tanácskozást teg­nap. szerdán Szegeden a Fo­gyasztási Szövetkezetek telek: Farsang Lászlóné dr., a megyei tanács vb keres­kedelmi osztályának vezető­je, akárcsak Ocskó Imre, a MÉSZÖV elnöke, azt fejte­gette, hogy a szövetkezetek nem élnek kellően a haté­kony ellenőrzés módszerével. Emiatt is történhet meg, hogy munka fontosságáról, említ­vén, hogy a kis mulasztások sokszor okozhatnak hatalmas károkat Véleményt mondtak a ta­karék- és a lakásszövetkeze­tek munkájáról. Dr. Pauko­vits Tiborné, a SZÖVOSZ fő­osztályvezetője a kongresszu­si határozatok végrehajtásá­ról beszélt. Darázs József, a a „12 százalékos alkoholfo­Csongrád megyei Szövetségé- gyasztás-csökkenést" ezekben nek küldöttei. Az újszegedi a kimérőkben „bepótolják", sándorfalvi fogyasztási szó­tanácsi oktatási és tovább- Kifogásoltak a fölszólalók, vetkezet elnöke többek kö­képző központban rendezett hogy az ' ételek választéka összejövetelen az áfészek, ta- nem bővült a szerződéses üz­karék- es lakásszövetkezetek letek és más üzemelési mó­képviselőit Scmidt Józsefné, dok bevezetésével. Arra is a MÉSZÖV elnökhelyettese fölhívták a szövetkezetek fi­köszöntötte, majd az írásban gyeimét, hassanak oda, hogy kiadott anyagot vitatták meg. ezek a jó kezdeményezések . A fogyasztási szövetkezetek ne legyenek néhány ember VI. ötéves tervidőszakra szó- munka nélküli meggazdago­ló feladatainak időarányos dúsának elősegítők teljesítését dokumentálta az összegezte a elnökség beszámolója. A észrevételeket a megyei párt­hozzászólásokból kiderült, bizottság' "képviseletében zött az előbbre jutás lépcső­fokait említette hozzászólásá­ban, Szabó Tibor pedig a ta­karékszövetkezetek gondjai­ból merítette fölszólalása té­máját. Kifejtette, iiogy BZ elmúlt években 35—40 sza­bály változott, s aki nem pénzügyi szakember, nehezen ismeri ki magát bennük. A fölhalmozott szövetkezeti mozgalom egé­szét jellemezve, említette a mórahalmi takárékszövetko­hogy helyesen ítéli meg a testület az elmúlt két és fél esztendőt. Érvényesültek a fogyasztási szövetkezetek IX. nyugtázta a szövetkezeli ke­kongresszusán elfogadott reskedők munkáját Figye­irányelvek határozatok. Eh- lemmel a már szinte állandó­hez segített, hogy az ágazati suló gazdasági szorításokra, választmányok tervszerűen a szövetkezetele difíerenciá­Faragoné Szabó Margit. Mint zet küldötte, hogy a válasz­említette, a végrehajtó bi- tott testületek munkájában zottság nemrég, elismeréssel sokszor föllelhető a formali­tás. A takarékszövetkezetek munkájáról tájékoztatta a résztvevőket Ördögh Antal, a tápéi és Molnár Imre, az algyői takarékszövetkezet és ebben szerepet küldötte, az irányítók alkai- Az észrevételekre, fölveté­ügyintézö szervezet szaktana- mazkodási képessége és kész- sekre Ocskó Imre, a MÉSZÖV működtek, akárcsak a nő- és lódtak, az ifjúsági bizottságok. Az játszik cs-aival és a szövetkezeteknél a helyszínen is segítette és ellenőrizte a munkát. Említette a beszámoló, hogy a tagok „anyagi erejét" még nem sikerült teljesen a szövetkezetek hasznára fordí­tani, bár ennek már kedvező jelei mutatkoznak. Az egy főre jutó részjegy átlagos ér­téke 325 forintról 372 forintra emelkedett. Az átlagosnál többet jegyeztek a kisteleki, mórahalmi, szegedi és a szöregi tagok. Az áfészek összegzése sze­rint a községekben, kistele­püléseken a kereskedelmi ellátottság színvonala ki­egyensúlyozottabbá vált. Bn­vült a korszerű táplálkozás­hoz szükséges élelmiszerek választéka. Sajnálatos mó­don, gondot okozott az ol­csó termékek kínálata, éppen az árualap szűkös volta miatt. Különösen sok szó esett a tegnapi küldöttközgyűlésen a vendéglátásról. Általános­ságban megfelelően alakul­ak a bevételek, ezért az észrevételek inkább a minő­séget és a választékot kifo­gásolt/-.. Nem is csoda, hi­szen r.aponta -öbb mint 25 ezren ülnek ebédlőasztalhoz > szövetkezeti vendéglökben, ,'uk előre .befizették a rá­ilót Sőt, aki nem a ven­jglőben ebédel, az is hall­hat jót is rosszat is az enni­valóra. hiszen az adatok sze­rint 64 ezer kisdiák közül 10 ezer 390 a szövetkezetekhez fizetett be. A szerződéses és más üze­melési formában bérbe adott üzletek munkájáról is hang­zottak el hangsúlyos észrevé­sésre. A megyei pártbizottság munkatársa szólt még a be­elnöke reagált a kiútkeresés jegyében . Ezután a küldöí­számolóban is terjedelmes tek meghallgatták a fonto­részt elfoglaló vagyonvédelmi sabb jövő évi tennivalókat. Szabadkai küldöttség Szegeden A fogalom még abban az időben ra­gadt meg bennem, amikor a hábo­rúból, a hadifogságból, a lágerekből hazatérők kipakolták hátizsákjukat, min­denféle maguk fabrikálta tárgyat: hamu­tálcát, gyújtót, vasvirágot, cigarettadobozt, képkeretet kotorászva elő. A család ámul: lám, mennyi gyönyörűség varázsol­ható a puska- és úgyúgolyóhüvelyekből, re­peszdara'ookból. s mindent szinte puszta kézzel, ügyességgel. „Ennek aranykeze van" — mondogatták a rokonok, ismerő­sök, s e botcsinálta mesterek érezték, érezhették az alkotói öntudatot, vagy — a tárgyhoz illőhben — az ezermesteri, fabrikálúsi büszkeséget, általánosabb szó­használattal: a szakmai öntudatot. Szakmai, szakemberi öntudat. Olyasmi ez, ami valószínűleg azóta, vagy még ko­rábbról létezik, hogy bármily szakmáról, szakemberről egyáltalán beszélhetünk. Megvolt akkor is, amikor pedig jól tudtu a munkás, hogy ügyességével, tudásával a tőkés zsebét dagasztja, és mégis: „kezes állattá" tette a gépet, megszelídítette az anyagot, mert nehéz lett volna máSként dolgoznia! Erről az időről hallottam egy idős esztergályostól a történetet: .Huszon­hatban elküldött a gyáros, szaladj, fiam, hívd csak Ivánczi urat! Mondd meg, hogy laposmenetet kell bevágni, megfizetem. Május elseje volt. szaladtam egyenest a Ligetbe... Jött is Ivánczi: konflis, kéménv­kalap, ünneplő, a ló nyakán meg perec. De nem akármilyen. Méteres .sósperec... Át se öltözött, bevágta a menetet és ment vissza a Ligetbe. Szó sincs itt valamiféle békebeli, csalá­dias munkás-tőkés viszonyról, de még estik Ivánczi úr naiv úrhatnámságáról sem. Egyszerűen annyit jelez a történet, hogy a tőkés, de a magára adó munkás is tudta, mennyit ér valóiában a jó munka. Egy másik — csepeli — történet sze­rint annak ideién az öreg Weiss Manfréd sem azért beszélgetett ütemes rendszeres­séggel legjobb szakmunkásaival, mert nagy demokrata volt, csak mert tudta, számolt vele, mitől fiadzik a pénz, S hogy ebben mekkora szerep jut a gyáróriás kü­lönleges képességű szakmunkásainak. Akik a korszerű technika fetisizált bűv­körébeh gondolkodnak, csak legyintenek erre: ugyan, hol vagyunk már atitól a vi­lágtól, hiszen az úgynevezett aranykezű szakik ideié visszavonhatatlanul leiárt, ki­szorítják 'őket a még több aranyat érő gépek. De így van-e valóban? A közelmúltban, egyik szerszámgépgyárunkban munkások­kal beszélgettem erről: „Jöjjön, nézze ezt a masinát" — mondta egyikük, s tükrösen csillogó, nikkelfelületű géphez vezetett. Mikroszkópcsőhöz hajoltunk, a mélyén le­heletnyi mozdulatokra is ugrált a kék hajszálkereszt: ezredmillimétereket mért. „Ilyeneken dolgozunk — folytatta —, koor­dinátaesztergák ezek, mindegyik sok mil­liót ér." Ököl nagyságú alkatrészt muta­tott: „önmagában egy kis kertes ház..." Később egy gépóriásnál álltunk meg. „Londonból hozták, sok millióért, de — ki tudja, miért — nem gondoltak rá, hogy a szerződés szerint az angol szerelő eljön, garanciával beállítja. Eltöm egy tárcsa. Várták, amíg új érkezik, s nem kérdezték tőlünk: mi mit szólunk hozzá. Műszak után, társadalmi munkával összebütyköltük azt a tárcsát." A példák azt szemléltetik: bármily fej­lett a technika, a jó munkás nem nélkü­lözhető. Igaz, a tudomány, a technika va­lóban egyszerűsíti, automatizálja, ellenőr­zi a munkafolyamatokat, de közben — más vonatkozásban — bonyolultabbá, át­tekinthetetlenebbé is teszi a termelést. Az iparilag fejlett országokban nem csupán a betanított gépmunkások száma, szerepe nő, de a magasan képzett szakmunkáso­ké, szakembereké is. Láttam számítógépet, amely az alacsony színvonalú kezelősze­mélyzet miatt jó ideig szinte az egyszer-* egy színvonalán működhetett. A kormány számítógépprogramja egyszerre és azonos nyomatékkal hangsúlyozza az új gépek gyártását, vásárlását, s a szakképzést. S a közgazdasági irodalomból, de a gyakorlatból is jól ismert tény, hogy egy-egy új beruházás hatékonysága távolról sem csak az alkalmazott techni­kától, s az értékesítési körülményektől függ, de legalább ilyen mértékben az új technikát irányító emberektől is. Mégis, lépten-nyomon tapasztalni, hogy nem dol­goznak folyamatosan, vagy elég hatéko­nyan a sok-sok millió forintért vásárolt gépek, gyárak, mert elhanyagolják a mun­kaerő tervszerű, időbeni felkészítését, szinte kizárólag arra ügyelnek: van-e, lesz-e elegendő munkaerő, nem pedig ar­ra; milyen az. A mindenhez értő. vállán szerszámoslá­dával vándorló aranykezű mesterember típusa valóban kiment a divatból, és ha szükség van is rá néha, nevetséges lenne századunk szakmunkásjelképének tekinte­ni. • Csakhogy: az „aranykezet" a szám­jegyvezérlésű szerszámgépeknél, az auto­mata gépsoroknál sem nélkülözhetjük. Föidesi József Közlekedési dokumentumkiállítás A Hazafias Népfront Sze­ged városi bizottságának meghívására tegnap, szer­dán délelőtt Szegedre ér­kezett a Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Szabadkai Községi Választ­mánya delegációja, dr. Du­lity Joszip választmányi el­nök vezetésével. A küldött­séget — amelynek résztve­vői Ábrahám József. a VSZAT Népfelszabadító Há­ború Harcosai Egyesületei­nek Szövetsége községi bi­zottságának elnöke, és Po­lyákovity Éva, a választ­mány elnökségének tagja — dr. Berencsi György, a nép­front városi elnöke fogad­ta. Ott volt Oláh Miklós, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának titkára és Hof­gesang Péter, a népfront vá­rosi alelnöke. A köszöntő szavak után Kulcsárné dr. Kiss Piroska, a népfront Szeged városi bizottságánál* titkára tájékoztatta a ven­dégeket a háromnapos sze­gedi programról. Beszélt a város társadalmi, gazdasági életéről, valamint a nép­front munkájáról. A szabadkai vendégek a i kora délutáni órákban el­' látogattak a szegedi váro­„Szeged közlekedési érde­keinek előmozdítására irány­zott áldozatkészségünkről tet­tünk tanúbizonyságot, ami­kor a közóhajtásnak engedve kiállításon bemutatjuk váro­sunk tömegforgalmának le­gombol.yitását, közlekedési intézményeinek alakulását, jövőjét" — ezzel a talán meglepő, szóhasználatában régebbi korokat (századeleji dokumentumokait) idéző szö­veggel jelentek meg Szeged utcáin azok a plakátok, 'me­lyek a Technika Házába in­vitálják az érdeklődőket. A tegnap megnyílt kiállítás sem a szokványos, a bármikor nyilvánosságra hozható doku­mentumgyűjtemények fajtá­si kórházba. Itt dr. Bánfal- iából való — hiszen különös vi Géza igazgató főorvos és | aktualitása és funkciója van. dr. Csergő Tibor, a városi libuszok közötti munkameg­osztás ésszerűsítésére, a gaz­daságosságra, a kényelemre — s még megannyi szem­pontra — figyelő vizsgálódás hátterébe táblázatok, hálózati rajzok, utasszámlálási adatok révén pillanthatnak be a ki­állítás látogatói, s azok az érdeklődők, akik a Technika Házában ma, csütörtökön délelőtt 9 órakor kezdődő szakmai vitán is részt vesz­nek. A Technika Házába egyéb­ként azoknak is érdemes el­látogatniuk, akik csupán utasszemmel figyelik Szeged tömegközlekedésének alaku­lását. A szervezők ugyanis a múlt tárgyi dokumentumait is felvonultatják, hangsú­lyozva ezzel a városépítés, s azon belül a tömegközlekedés folyamatos voltát — erre utalt megnyitójában dr. Mül­ler Józsefné, a városi tanács elnökhelyettese. A kiállítás első vendégei között ott lát­tuk Berta Istvánt, a városi pártbizottság titkárát, s a városi közlekedésben érde­kelt társintézmények és -vál­lalatok képviselőit is. Mis­kolctól Pécsig, Győrtől Deb­recenig sok érdeklődőt von­zott a szegediek program­tervének bemutatója — ö^ hát az a tény, hogy Szegedet a döntések előkészítését* bevonják a legszélesebb nyil­vánosságot, meg is érdemli a megkülönböztetett figyel­met. tanács egészségügyi osztá­lyának vezetője fogadta és kalauzolta a delegáció tag­jait. Ezt követően Benes Jó­zsef grafikusművész és fe­lesége, Gerle Margit kera­mikusművészek látták ven­dégül a szabadkai küldött­ség tagjait. A szabadkai vendégek sze­gedi programja ma, csütör­tökön folytatódik. Azokat az ajánlásokat tár­ja Szeged szakmai és érdek­lődő közvéleménye elé, ame­lyek a városi tanács, a Dél­terv és a két közlekedési vállalat „műhelyeiben" már régóta foglalkoztatják a szakembereket, s amelyek végül is napjainkban fogal­mazódtak meg — konkrét útvonalak, hálózati változta­tások, szerepkör-átcsoporto­sítások formájában. A vil­lamosok, autóbuszok és tro­Hazaérkezett Jugoszláviából a megyei pártbizottság deSeiácIéia A testvérmegyei kapcso- Tartományi Bizottságának latok alapján hétfőn Jugo- /endég^ként tanulmányozta szláviába utazott a megyei a Vajdaságban folyó éoítő­pártbizottság háromtagú de- munkát, és az együttműkö­legációja. A küldöttség —1 dés továbbfejlesztésének le­amelyet dr. Koncz János, a hetőségeiről tárgyalt. A me­megyei pártbizottság titka- gyei pártbizottság küldött­ra vezetett — a Vajdasági sége tegnap, az esti órákban Kommunisták Szövetsége érkezett haza. A század elejének és végének tömegközlekedési hálózatá­ról tájékozódhatnak a kiállítás nézői

Next

/
Oldalképek
Tartalom