Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

Szombat, 1983. november 19. gon ellátták zöldfelülettel. Az összes fásítást áa parkosítást összegezve, három év alatt 14 hektáron létesítettek parkot, illetve zöldfelületet E szerteágazó és nagy figyelmet igényelt munkát a műszaki osztály részéről Kuklay Béla mérnök iráayitotta. Kertészeti szakembereink közül a város csinosításáért talán legtöbbet Süvegh Mihály (1839— 1931) tett. aki fiatalon itt sajátította el ismereteit majd a fővárosban dolgozott. Ezt követően a becsi Gartenbau-Schulé-n tanult. Az árvíz sújtotta szülővárosa ' újjáépítésére hazajött, és az új parkokat közkerteket szinte teljes egészében ő tervezte. A város főkertészévé 1884-ben nevezték ki, és hoszszú évtizedeken át töltötte be e feladatkört (Adandó alkalommal egyik szegedi parknak névadója lehetne, megérdemelné.) Nagy gonddal, dióhéjban összeállított egyik munkáját. Közkertésze ti monográfia, vagyis a közkertészet fejlődése Szegeden című. kéziratos munkáját egyik leszármazottjától a hetvenes évek elején kaptam meg. (Ebből derül ki. hogy a Stefánia sétányt Pecz Ármin budapesti műkertész tervezte.) A Dugonics tér — amelyet először az 1876-os országos kiállításra parkosítottak — Mayer Miklós szegedi városi kertész munkája. A hársfasorok 1904-ben Süvegh javaslatára kerültek a térre. A parkok virágokkal történő díszítését 1886-tól Kállay Albert szorgalmazta, ugyanis a királyi biztos inkább a fa- és cserjecsoportokat kedvelte. A platánok mellett telepítettek hársfákat — a Tolbuhin sugárútról teljesen eltűntek —. fenyőket, kanadai rezgő nyárfát, japán akácot, celtist. császárfát, francia mogyorót, paulowniát. törpe bukszust stb. Kuriózum az a néhány gingkoía (japán eredetű pófrányfenvő). amelynek néhánv ősét az egykori kötélgyáros. Pollák Sámuel hozta magával Svájcból, és leszármazottjaik láthatók az Arany János utcában és a Széchenyi téren. Szeged igen gazdag múltjában találunk olyan kiválóságokat, akiktől ma is megtanulhat iuk a fákat, a parkokat, a virágokat szeretni. Kiss Ferenc (}860—1952) — ahogyan Móra Ferenc nevezte „a szegedi erdők atyja", még a. jelentéktelennek látszó kis cseriéért is így tudott lelkesedni, ahogy egyik utolsó. 84 éves korában irt tanulmányában olvashatjuk: ..Mivel nehéz megtelepülése miatt a belterjes erdökultúra folytán mindig kisebb térre szorul, ezzel a tanulmánnyal akarok tőle elbúcsúzni. Ki tudja, lesz-e még valamelyik szaktársamnak alkalma vele foglalkozni, és szereti-e még valaki olyan nagyon, mint én." Napjainkban, amikor városunkt>an is egyre növekszik a lakók száma — egyik-másik lakótelepen a lakósűrűség meghaladja a hektáronkénti 600 fót — az ideális legfeljebb 350 lenne —, a korábbiaknál lényegesen nagyobb szerepe van a zöldterületnek: a parkoknak, a közkerteknek, a virágoknak. a kulturált játszótereknek, az esztétikusabb urbanizációnak, mint a pihenés, a mozgás, a felüdülés természetes közegének, korunk ártalmai egyik legjobb ellenszerének. Lechnerék még arra is gondoltak annak idején, hogv a Felső- és Alsóvárosban és a Móravárosban számos magánházat utcai előkerttel (Kossuth Lajos javaslata alapián) tervezzenek. Egy-egv nyom még felfedhető a Petőfi és a József Attila sugárúton. BÁTYAI JENŐ LSdi Ferenc Ütravaló Sass Ervin Iskolajubileuir valaki szavait a verset Ady O zenetet mondta öregdiákok ünneplők hevenyeszett ez a pompa Zé hiányzik Bé nem lőhet Ká a temetőben De re tanár úr kérem készültünk aztán belehaltunk megts Takács Tibor Bizony mondom nektek UNOKABÁTYÁM HALÁLÁRA Bizony mondom nektek, meghal az ember! Aki itt fekszik szépen kiterítve nemrég még ember volt, most csak halott, neve is volt; Balázs József, felírták arany betűkkel, fel a koporsóra, meg azt is: élt 58 évet, semmi ma ennyi év, és mit számít az ember? Két agyműtétje volt és ráadásul felmetszették a gégéjét, hogy éljen még pár napig az intenzív szobában, legyen ideje végigfutni újra h az életét (legalább gondolatban). ha gondol olyankor bármit az ember. Már sört se ihatott, friss, jégbehűtött kőbányait, mert azt szerette volt. míg volt torka és ízlett a hideg. keserű sör. amíg ízlett az élet! Március 15-én járt fent nálunk a hegyen. Szentendre fölött, a Tyúkos-tető magasában, jött, jött és hozott nekünk két csodás epörfát. melyek a gyerekkorból azt üzenték. hogy édes az epör. édes az élet. Azt mondta: „Benne élek maid e két fában, halálomon is túl, örökké. Hogy mondjam meg a koporsó előtt, nogv kiszáradt a két. vékonyka fa. hogv nem élsz benne semmi epörfában. hogy kivágom e két fát hazaérve. mert vele száradt el az üzenet. bizonv mondom, majd úgy ünnepellek meg. hogv kimetszem e két fát., ki a földből. s hideg sört iszom áldomás gvanánt. és egv pohárral kiöntök a földre. hogv helvetted igyon a hegvi kert. ki nem vagv soha többé mosl már szomjas. Hát mi mást mondhatnék? Meghal az emt>er. bizony meghalunk. Meghalunk bizony! Plezúr az arcon, kék folt a kézen s a lábadon is karcolás nyoma. Szokj hozzá most már. kincsem, szépségem, az élet látod, ilyen mostoha. Mondanám, gyere, búj} meg sebeddel, ölem. karom erős. vigasztaló, de mégis jobb, ha magad verekszel a könnyeiddel, még neked való. Szoktasd magad, mert küzdelem van itt a születéstől a meghalásig. Tudom, szívedben békesség lakik, s te leszel jobb. soha nem a másik. Szavakbői színes fűzérem tied. neked kötöttem: mezők illatát gvűjtöttem össze. Látod, még ilyet! Kincsem, mint Krőzus. szívből nyújtom át Eredj vele. kis oőttöm unokám, s hódító útra vidd a szívemet és visszanézz rám majd. mert tudom ám. hogy merre jársz, ha én már nem leszek. Vigyázz, varázslat fogja át szavam, s el nem veszíthedd. el nem dobhatod. Lélekkel írott száz alakja van s mindegyre csak neked, érted ragyog. Hát felavatlak, emberkém, bizony. a küszöböt már átallépted. át s az össze-vissza, kusza, sok viszony, kivül. belül maid hálót vet ki rád. Vergődni benne nem hagyod magad, de ki sem bújhatsz, szövedéke fog. s hiszed, hogy mégis aranyhala vagv. bár szorongsz belül, de kivül se jobb. Üti avafőuj ennyit most. fogadd. Építs homokból várat, nagyszerűt, falovon, hintón álmodj még sokat. Vigyáznak rád. míg élnek, e betűk. Városaink, köztük Szeged, nem bővelkednek fákban, parkokban. Szeged összes parkterülete 346 hektár, és ebből játszótérre 8,7, belterjesen gondozottra 100, külterjesenre 225 hektár jut. és virággal beültetett csupán 12,4 hektár. Egy szegedi lakosra közel húsz négyzetméternyi zöldterület jut és ez nem rossz arány, annak ellenére, hogy az utóbbi tíz-húsz évben az építkezések, az útépítések szükségszerűen vettek és vesznek el a zöldterületből. Legismertebb, legszebb és legnagyobb parkjaink jószerivel százévesek. Lechner Lajos, a kiváló városépítő jól ismerte a 15. században élt olasz építész. Alberti gondolatát, aki azt mondta, hogy: „A város nem csupán azért épül, hogy fedelet és menedéket adjon, hanem úgy kellene azokat megtervezni, hogy a polgárok kényelmének biztosításán kívül kellő hely maradjon közterek, kocsipályák, kertek, levegŐ2áhelyek, szórakozás és felüdülés céljaira egyaránt" így aztán a város újjáépítését biztosító 1879. évi XX. tc-re alapult terv többek között így rendelkezik: „A közkertek elhelyezésénél szem előtt tartandó, hogy a város minden részében lehessen nyilvános kertbe jutni anélkül, hogy azt nagy távolságra kellene felkeresni. ... Hogy azonban egy lehetőleg friss levegőjű s a nyári nyomasztó portól többé-kevésbé minden körülmények között üdülési pont biztosítassék Szeged polgárainak, a Tisza-parton terveztetik egy mulatókert és sétány, melynek közvetlen közeléből minden élénkebb kocsiközlekedés kizáratik. s egyrészt a rakpart fala. másrészt vasrácsozat által határoltatván. nagy magánházak homlokzata, a színház, s más középületek által vétetik körül.. A nagy árvíz előtt a város csak csekély számú parkkal, fával rendelkezett Széchenyi István 1833-ban. első szegedi látogatásakor, az ót fogado városatyának, a később róla elnevezett ter. a Fó piartz elhanyagoltságát látván, azt mondta, hogy vessenek bele legalább kolompért. A rekonstrukció nagyarányú fásítási tervének megvalósításával — 1883 őszére fejeződött be — nagy gondot fordítottak a két körútra és a hat sugárútra. Ekkor kapott parkot a Széchenyi, a Mátyás, a Dugonics, a Korcsolyázó (ma Ady Endre), a Lechner tér és a Stefánia (eredetileg Rudolf trónörökös feleségéről. Stefánia hercegnőről nevezték el. ma Várkert) sétány. A sok nehézség ellenére a tervszerű kertészeti munkákat 1882 tavaszán kezdték, ugyanez év őszére 46 ezer cserjét és díszfát ültettek ki. Ekkor alakították ki a Korcsoyázó teret, a Lechner teret és a Mars (ma Marx) teret, továbbá a laktanya udvarának parkosításét, valamint a Boldogasszony (ma Április 4. útja) fásítását. A következő év tavaszán került sor a Stefánia sétány kialakítására, a Szt. György tér. valamint a kör- és sugárutak parkosítására. A nagyméretű kertészeti munkák eredményeként több mint 300 ezer facsemetét ültettek ki, és a lakosság házai környezetének csinosítására 100 ezer facsemetével járult e munkálatokhoz. A már korábban telepített újszegedi liget újjáalakítását és további közkertek kialakítását később végezték. A közterületeken túl iskoláik, óvodák. templomok és laktanyák környezetét is gazda1