Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

•x Szombat, 1983. november 1*9: Hangsúlyeltolódások a közművelődésben r m isii Hmkaverseiy Finomkodó, és kissé homályos értelmű a szó, hangsúlyeltolódás. De egyre gyakrabban, s életünk egyre több részletére vonatkoztatva használjuk. Tulajdonképpen a változást jelenti, a régi mellé valami újnak a felsorakozását. S az ezzel mindig együtt járó, kisebb, vagy nagyobb zavart, válságot, izgalmat. • „Hangsúlyeltolódásról van szó, arról, hogy a hagyományos műsorszolgáltatás csökken, s az egyéb szolgáltatások kapnak nagyobb teret" — mondta gyakorló népmiivelő ismerősöm. A művelődési házak dolgáról beszélgettünk. Alighanem neki. a helyzetet több éve, belülről ismerő szakembernek is nehéz föladvány lenne, ha azt kéne összeszámlálnia, hányféle „hangsúlyeltolódást" éltek meg eme kulturális intézmények, amióta léteznek. Legalábbis szóban,, deklarációkban, „elvileg". S ez a baj. Ha ugyanis a gyakorlatuk mindig követte volna a valóság változásait — talán nem itt tartanának. Hogy hol? A „hangsúlyeltolódásnál", mondjuk finomkodón, miközben tudván tudjuk: válságban. Engedtessék meg, hogy magyarázat, okfejtés, történeti áttekintés és a szakszerűség mellőzésével, most egyszerűen csak ideírjam mindezek általánosan (a szakma és az érdeklődő kívülállók által) elfogadott végkövetkeztetését: a művelődési házak funkciózavarban vannak. A régi föladataikat, amelyekért létrejöttek — elvesztették. Üjakat meg nemigen sikerül keríteni nekik. Fölöslegesek? Korántsem. Csak éppen történetüknek abban a szakaszában vannak, amire az átmenetiség állapota a legjellemzőbb. Interregnum van. Az ilyenkor természetes zavarokkal. Már-már áttekinthetetlen kísérletezésdzsungellel. A legkülönfélébb formákkal és módszerekkel próbálkoznak a népművelők, országszerte, hogy megtalálják, mi legyen a lényege, tartalma és célja a munkájuknak. A zavart persze nem kizárólag a funkcióváltás szüksége okozza. Ki ne tudná, hogy ez nem egyszerűen fölismerés, belátás, hajlandóság, szándék kérdése, hanem pénz is kellene hozzá. Vessünk egy pillantást a „saját portánkra". Szeged művelődési központjában, a Bartókban, hosszú hetek óta nagy a csönd — konstatálja a felületes szemlélő, Való igaz, sehol egy hagyományos „nagyrendezvény", műsoros est, stúdiószínházi bemutató, pódiumművészeti esemény, Csak egy-egy kiállításra invitáló plakát, az is ritkásan. De tessék csak benyitni, mondjuk hétfő estéken! Talpalatnyi szabad hely sincs. Tánctanfolyam a gyerekeknek, a legkisebbektől a középiskolásokig. Aerobic — egyelőre hölgyeknek, hiába mondja minden alkalommal a főiskolai hallgató Vámos Károly, a gyakorlatok vezetője, hogy jöjjenek a férjek is. Jóga — mindenkinek, időnként relaxációs kurzusokkal. Szabás-varrás: ki tudja, hányan tanulták már itt ki a „gazdaságosabb" divatosság titkait. E tanfolyamokra jelentkezők befizetik a meghatározott díjakat, s a pénzükért megtanulnak valami számukra fontosat a szakemberektől, akiket viszont a művelődési központ fizet. Hogy mindenki jól jár-e? Lehet mondani. A fönt emlegetett tanfolyamok ugyanis általában önköltségesek, jó esetben, ritkán nyereségesele, vagyis az intézmény — lélegzethez jut Képes fönntartani magát. A jövő évtől pedig, az új gazdálkodási szisztémában, talán föl is használhatja a tanfolyamokon nyert pénzeket — mondjuk a „nem gazdaságos" művészeti programok finanszírozására. Nyilvánvaló tehát, hogy helyesen teszik a Bartókban, ha helyet és szakembert szerveznek a testi egészségükre, mozgáskultúrájukra, kézügyességükre kényeseknek. s még a divathullámot (aerobic) is meglovagolják. A jelek szerint létező igényeket szolgálnak. Ám az is biztos, hogy ennél azért több. s másfajta igényeink is léteznek, s nem vennénk rossz néven akármelyik intézménytől, ha még inkább nekünk való szolgáltató központtá tudná „átszervezni magát". • Azt mondta nekem a Bartókban Bognár Gábor pszichológus, hogy a művelődési házak „alkalmas helyei" lehetnének mentálhigiénés szolgáltatásoknak. Ugy tetszik, a népművelők is fontolóra vették megállapítását, mert vezetett már Szegeden egy tanácsadó jellegű kurzust — frissen elvált felnőtteknek. A folytatásról még nem alakult ki a pontos elképzelés sem, mindenesetre az ország más tájain van már példa arra, hogy azonos élethelyzetben levők csoportjai a művelődési házak szervező, menedzselő közreműködésével megszerezzenek maguknak részint mentálhigiénés, részint egyéb, humán jellegű szolgáltatásokat. * Nem hihetjük komolyan, hogy a kultúra eme intézményei akár a legjobb pszichiáterek vagy pszichológusok közreműködésével megoldják a sokak — sajnálatosan egyre többek — emberi, lelki, problémáit. Nemcsak azért, mert gyakran olyan létproblémákról van szó, amelyeken lélekgyógyász nem tud segíteni. De azért sem, mert az efféle ügyekben nem szabad amatőr módon eljárni, a kontár munka végzetes következményekkel járhat. De annyira hiányzik a profeszszionista módon megszervezett szolgáltatásrendszer! Miért ne segíthetne a művelődési ház, kellő szakmai ellenőrzés mellett, néhány humán szolgáltatás kezdeményeinek kialakításában? Nem másra, ilyesmikre gondolok: adott a szülőknek egy csoportja, akik megbízható gyerekfelügyeletre tartanának igényt: akik konkrét nevelési, vagy lelki problémákat néha szívesen megbeszélnének pszichológussal — de nem egészségügyi intézményben. Kétségtelen, errefelé is lehetséges a „hangsúlyt tologatni". És még ezerfelé. Mielőbb természetesnek kell tekintenünk — látogatóknak és népművelőknek egyaránt —, hogy a művelődési házak munkájában a változások, a hangsúlyeltolódások ezentúl: folyamatosak. Sulyok Erzsébet ábrahám Ambrus kitöltetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Ábrahám Ambrus Kossuth-díjas akadémikusnak, nyugalmazott egyetemi tanárnak az öszszehasonlító állatanatómia, az idegszövettan és neuromorfológia terén kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként, 90 születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést pénteken L osonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. M

egújulás. Ez a szó hangzik el ma a leggyakrabban, mert ez fejezi ki a legmarkánsabban mindazok gondolatát. véleményét, igényét, akik a szocialista munkaverseny mai helyzetéről, jövőjéről, egyáltalán, a létéről cserélnek eszmét. Mindazok, akik a megújulást elkerülhetetlennek tartják, s ennek útját-módját keresik, abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy a dolgozók öntevékeny munkamozgalmaira nemcsak-a gazdaságitársadalmi fejlődés korábbi szakaszában volt szükség, de ma és a jövőben sem lehetünk meg nélküle. Ezzel az állásponttal ellentétben, sokan képviselik azt a véleményt, hogy az idő eljárt a munkaverseny felett, hogy a gazdasági fejlődés intenzív szakaszában elvesztette létjogosultságát, vagy jelentősége a minimálisra csökkent. Mások azt vetik fel, hogy a termelés mennyiségének növelésére szerveződött, és ebben a gondolatkörben és gyakorlatban nevelődött mozgalom napjainkra kiüresedett, formálissá vált. A mozgalmat körülfonó bürokratizmus és formalizmus kiölte, kiöli az emberekből az ambíciót. Felvetődnek olyan gondolatok, hogy nem bűn-e munkaversenyt szervezni azoknál a vállalatoknál. amelyek a piaci versenyben alulmaradtak. gazdaságtalan, vagy eladhatatlan termékeik révén a csőd felé közelednek? A munkaversenvről folyó eszmecseréket szenvedélyes vita, érvek és ellenérvek összecsapása jellemzi. De más is. Sok helyütt éppen a téma mellőzése, a csend a jellemző, a bizonytalanság, a tisztázatlanság, és valamiféle csodavárás. Pedig időközben néhány jelentős, a tisztázást, a megújulást segítő esemény történt. Az idén tavasszal ült össze a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozása. Résztvevői nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy meghatározzák: mi a helye. szerepe, feladata a munkaversenynek, s főként a szocialista brigádmozgalomnak a gazdasági fejlődés mai szakaszában, a sok tekintetben megváltozott, új igényeket, úi követelményeket támasztó körülmények között. Csupán emlékeztetőül: ezen a fórumon a másfél milliónyi résztvevőt tömörítő mozgalom képviselői mindenekelőtt hitet tettek amellett, hogy a mozgalom él, kitörölhetetlenül jelen van a termelés és a gazdálkodás minden szférájában, noha egyesek megkongatták felette a vészharangot. Kifejtették, hogy a mozgalom létjogosultságának nem mond ellent a gazdasági fejlődés új iránya, s hogy a nehezebb hazai és világgazdasági körülmények egyenesen nélkülözhetetlenné teszik a mozgalomban rejlő erő kiaknázását. Valaki így fogalmazott: „Megbocsáthatatlan bűn lenne lemondani a szocialista munkamozgalomról egy olyan időszakban. amikor kiemelkedő jelentőséget kapnak az emberi tényezők, az alkotó erők felszabadítása, akár a munka hatékonyságáról, a minőség javításáról, vagy az innovációs folyamatok meggyorsításáról van szó." Tisztázódott: az idő valóban eljárt az országos „kihívásokon", a „központi irányelveken" alapuló. uniformizált versenyformák felett. Mai felfogásunk a munkaversenyt mindenekelőtt üzemi kategóriának minősíti, öntevékeny helyi mozgalomnak, amely nem tűri el a részletekbe menő központi beavatkozást, mert mélyen a helyi feltételekhez, irányításhoz, érdekeltséghez kapcsolódik, s mert mindenütt együtt változik a változó feltételekkel, célkitűzésekkel. Ezt a felfogást erősítette meg az MS2MP Központi Bizottságának legutóbbi ülése is. Németh Károly szavaival szólva: „A szocialista munkaverseny akkor válhat nagyobb hajtóerővé, ha céljai a munkahelyeken szorosan kapcsolódnak a legfontosabb gazdasági feladatok megoldásához. Meg kell szabadítani a munkaversenyt és a szocialista brigádmozgalmat a formalizmus béklyóiától, mert a látszatmegoldások. a kirakatmódszerek politikai cini/must szülnek és erősítenek, különösen a fiatalok körében." Ma tehát már nem az a kérdés, hogy kell-e a munkaverseny, vagy sem. hanem a megújulás hogyanja, mikéntje köré csoportosultak a gondolatok. A vita is ebben az irányban folytatódik tovább. Vannak, akik a megújulás legfőbb feltételéül jelölik meg a vállalati belső mechanizmus korszerűsítését, s ezzel szoros kapcsolatban a munkamozgalmak formáinak, módszereinek és tartalmának megújítását. Ebben a gondolatkörben hangzik el, hogy szorosabb kapcsolatot kell teremteni a vállalati tervezés és a munkaverseny között, mindkettőnél teret adva a rugalmasságnak. A legnagyobb táboruk a vitában, és a gyakorlatban is. azoknak van. akik a munka és a munkaverseny anyagi és erkölcsi ösztönzésének új, hatásosabb formáit keresik. A tapasztalatok is azt igazolják, hogy a munka és a verseny között keletkezett szakadékot a vállalati érdekeltségi rendszer hiányosságai idézték elő. az a tény, hogy a teljesítmények és a bérek sok helyütt teljesen elszakadtak egymástól, s ez nemcsak a versenyt, de magát a munkát is visszaveti. E kérdés körül különösen a kisvállalkozások és főként a vállalati gazdasági munkaközösségek szaporodásával. igencsak felforrósodott a vita. Az egyik fórumon így fogalmazódott meg a probléma lényege: „Ha meg lehet fizetni az embert munkaidőn túl. lehessen megfizetni munkaidőn belül is." Más szóval: „Ha meg tudja szedni magát egy jó szakember egy kisvállalkozásban. akkor ugyanannyi munkával, ügyességgel szedhesse meg magát a nagyvállalkozásban, a szocialista nagyüzemben is." A

ligha lehetne tagadni ennek az igénynek a létjogosultságát. Azok a vélemények viszont, amelyek szembeállítják egymással a munkaversenyt és a vállalati gazdasági munkaközősségeket, tévútra vezetnek. Mindazok, akik a helyesen értelmezett vállalkozói magatartás és gondolkodásmód hívei, érthetően azt vallják. hogy az ütőkénes, a piaci versenyben helytálló vállalkozás legfőbb színhelyéül a szocialista nagyüzemet kell tenni. S ebben a vállalkozásban helye van a munkaversenynek, hiszen a versenyképesség egyik döntő faktora az emberi szaktudás, a pontos, a hibátlan. a lelkiismeretes munka, a konkurrenciának. a vetélkedésnek a szeretete. Abban az öldöklő harcban, amely napjaink piaci helyzetét jellemzi. növelni kell a szocialista nagvüzem esélyeit, s kedvet, buzdítást, jó feltételeket. s anyagi és erkölcsi megbecsülést adni azoknak a dolgozóknak, akik beszállnak ebbe a versenybe. P. I. Liget szépe Srliának Virágmagok külföldre Befejezte a jövő évre szóló gyógy- és dísznövény-termelési szerződéskötését a Vetőmag Vállalat Duna—Tisza közi területi központja. Az ezzel foglalkozó nagyüzemi gazdaságokon kívül több száz Bács-Kiskun megyei háztáji gazdaság is vállalkozott a kézimunkaigényes kerti magvak, gyógyfüvek termesztésére. Kunbaián. Garán, Tompán és Csikérián egynyári világmagvakra szerződtek, mégpedig olvan mennyinégre. hogy a vállalat az ország virágmag-szükségletének 90 százalékát ezen a területen vásárolia fel. s emellett még jelentős tételeket exportál is belőle. A dísznövények magvainak szaporítására kiválóan alkalmas, napfényes Bács-Kiskun megyei határban tíz év óta külföldi cégek közvetlen megrendelésére is termelnek szaporítóanyagot. A dísz-, gyógy- és ipari növényként egyaránt hasznosítható „Liget szépének" magiát vásárló angol cég megsokszorozta jövő évre szóló megrendelését. Az ez évi tíz tonnával szemben lövőre az angol cég 350 tonnát vásárol belől° A • értékes magvak termelését teljes egészében a kisii >.-, mek vállalták, a feldolgozásra pedig a kisszállási vetőmagüzem készül fel. &ny&gf®ífoaszná$ás Somogyi Károlyné 'elvétele Valamikor a háború előtt lakianya volt a Honvéd tér 5—6. számú ház, amely időköz- j nak vég ben 100 lakásos házzá alakult. A műemlék jellegű épü'et-t közel 3 éves munkával most nm. a C rendbe hozták, a lakásokat is részben vagry teljesen föléjították. Húszmillió forintba ke- Vezetést rült ez a munka, emelvet a Szegedi Építőipari Szövetkezet szakemberei végeztek el. Képünk az épület udvar felöli oldaláról készült Kedvezően halad a gazdaságos anyagfelhasználás és a t echnológiák korszerűsítése komplex kormányprogram i á végrehajtása — állapították meg az Ipari Miniszt •• Gépipari Tudományos Egyesület és a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság pénteki országos tanácskozásán. Idén. az első félévben az iparban 2,9 milliárd forint értékű anyagot takarítottak meg. Gyár", lakásokban 99 ötletes gazdasági együttműködés jött létre a SkálaCOOP leányvállalataként működő Kiskunhalasi Kötöttárugyár és a Csongrád és Vidéke Áfész között. Csongrád városban bedolgozói rendszerű kötöttáru-összeállító és fehérneművarró részleget hoznak létre. A bedolgozói munkára csaknem kilencvenen ielentkeztek akiknek betanítása október közepén '.»• ••!•'.•' -tt meg. 'A két és f >1 hónapig tartó oktatás id' én — heti háromnapos eV- ••.,..Hs;.g->rt — havi kétezer f. rí*)nak az érdekeltek. Utána pedig teliesítmény szerint, körülbelül négyezer forintot kereshetnek havonta az otthoni munkával. A ielentkezettek között vannak olvan, tvakorlattal rendelkező lávok. asszonyok, akik máris teljesítménybért kapnak bizonvos munkadarabok készí« téséért.