Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

10 Szombat, 1983. október 8.' Elutazott az odesszai élelmiszeri I. J. Reva nyilatkozata Az élelmiszeripari hulladé­kok, melléktermékek hasz­nosításának Csongrád megyei tapasztalatait tanulmányoz­ták az elmúlt napokban az odesszai szakemiberek. A kül­döttség I. J. Revának, az UKP Odessza Területi Bizott­sága mezőgazdasági és élel­miszeripari osztályvezető-he­lyettesének vezetésével öt napot töltött megyénkben. A delegáció tagjaá voltak: B. I. Mosztovoj; az Odesszai Hús­ipari Egyesülés főmérnöke és J. Sz. Volin, az Odesszai Tej­ipari Egyesülés vezérigazga­tója. Meglátogatták élelmi­szeripari vállalataink közül a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát, a Szenlesi Ba­romfifeldolgozó Vállalat, a Szegedi Konzervgyár, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat, valamint az ÁTEV hódmezővásárhelyi üzemeit. Felkeresték a Pankotai Álla­mi Gazdaságot, a makói Út­törő Termelőszövetkezetet, és tanácskoztak a TESZÖV ve­zetőivel is. Az odesszai vendégek teg­,nap megtekintették az Ópusztaszeri Nemzeti Törté­neti Emlékparkot, majd a délutáni órákban Budapestre utaztak. Az odesszai küldöttség ve­zetője: I. J. Reva nyilatko­zott lapunk munkatársának. Elmondotta a többi között, hogy bár rövid idő állt ren­delkezésre, módjuk volt meg­ismerni az élelmiszeripari ágazat több üzemének tevé­kenységét, mindenekelőtt ta­nulmányozták a mellékter­mékek és hulladékok hasz­nosításának tapasztalatait. Láthatták, hogy a magyar, il­letve a Csongrád megyei élelmiszeripar gépesítettsége milyen magas fokú, ezzel együtt a termelési kultúra is. Sikeresen oldották meg a Csongrád megyei vállalatok lényegében a hulladékmen­tes technológia kérdéseit. Mindaz, amit láttak, tapasz­taltak, véleményük szerint Odesszaban is hasznosítha­tók a helyi viszonyoknak, le­hetőségeknek megfelelően. Természetesen a részletekkel nem foglalkozhattak, de úgy vélik, hogy helyes lenne, ha az Odessza területi üzemek szakembereinek több cso­portja ismerkedhetne a Csongrád megyei vállalatok ilyen jellegű munkájával. Külön kiemelte mindazt, amit az ÁTEV hódmezővá­sárhelyi üzemeiben láthattak. Megragadta figyelmüket, hogy lényegében értéktelen, de nem kevésbé veszélyessé válható hulladékokból mi­ként gyártanak magas tápér­tékű takarmányt. — Az ilyen és ehhez ha­sonló tapasztalatcsere láto­gatások elősegítik, hogy kö­zelebbről megismerhessük egymás tapasztalatait és hasznosíthassuk ezeket, mint közös 'kincseket. Hisszük, hogy újabb csoportok, szak­emberküldöttségek érkeznek Csongrád megyebe, illetve az itteniek látogatnak el hoz­zánk a közeljövőben, s így hozzájárulunk a baráti kap­csolat elmélyítéséhez, a jövő évben Odesszában megren­dezésre kerülő Csongrád me­gyei hét sikeres előkészítésé­hez. Befejezésül elismeréssel szólt a Csongrád megyei pártbizottság vezetőivel foly­tatott tanácskozástól, s arról a vendégszeretetről, amellyel a különböző munkahelyeken fogadták a delegáció tagjait. Postai világnap Október 9.: a postai világ­nap. Ebből az alkalombol ünnepi kiállítás nyilt pénte­ken a Bélyegmúzeumban. A megnyitó ünnepségen Tóth Illés államtitkár, a Ma­gyar Posta elnöke szólt ar­ról, hogy 22 ország, köztük hazánk képviselői 109 eszten­dővel ezelőtt fogadták el a nemzetközi postaforgalom alapelveit, s létrehozták a nemzetközi postai szerveze­tet. Az Egyetemes Postaegye­sületnek jelenleg 110 ország a tagja, tevékenysege gya­korlatilag kiterjed az egész világ postaforgalmának üsz­szehangoíására. Az ünnepség keretében az államtitkár ju­talmakát, elismerő oklevele­ket nyújtott át az idei ifjú­sági levélirási pályázat nyer­teseinek. Klub a biciklitárolóban Lakóterületi közéleti napok S. rábök a Csillag téri szalagházra. — Ebben elférne egv ki­sebb dunántúli falu teljes lakossága. Es ei is fér. Csak... — Csak? — Ez a ház nyolc függő­leges kis faluból áll, a iil­vak pedig nem kedvelik ezt a dimenziót. Le merem fo­gadni. hogy az első emele­tiek nem ismerik a nyoica­dikon lakókat. Igaza lehet, ahogy maga­mat kontrollálom, rájövök, én sem ásmerek a házból csak két családot. Hu­szonnyolcból. Hét éve lakom Tarjánban, a közösségi élet nyomával csak egyszer találkoztam. — Pista? — kérdeztem barátom feleségétől. — Lement a biciklitároló­ba. — Mit keres ott? Nincs is biciklitek . .. — Biciklink az tényleg nincs, de házi klubunk az már van. Képzeld, az urak összefogtak, s berendezték a tárolót klubszobának. Ez már a harmadik hétvégé, hogy ott van az egcsz brancs. — És mit csinálnak? Ön­képzőkört? — Egy fenét, söröznek meg ultiznak, de legaiább itthon vannak, nem a kocs­mában. És egész jól össze is haverkodott azóta a ház népe. Ez se semmi. Leballagtam hozzájuk a garádicson. A férfiak tény­leg ultiztak, a gyerekek meg gombfociztak a másik sarokban. Igazi pályán. A felnőttek csinálták nekik. Ügy tűnik, az emeletes falvakban is kialakulóban van némi közösségi élet. Végül is az ember társas lény... A szerkesztőségbe előbb a hír érkezett: a jövő héten első ízben rendez lakóterü­leti közéleti napokat az MSZMP II. lakóterületi pártvezetősége Szegeden; aztán megjött a pártveze tő­ség titkára, Bálán Miklós is. — Lakóterületünkön — mondja — körülbelül nyolc­vanezer ember él, zömmel az új városrészekben. Sze­retnénk, ha jobban ismer­nék egymást, ha közeledné­nek, jó lenne, ha megismer­nénk a különböző rétegek és korosztályok problémait. Ez a rendezvénysorozat egyik célja. — A másik? — Ez kiderül a program­ból is. A rendezvények többsége kulturális termé­szetű, a közművelődést szol­gálja. Ezen a nagy, a l-el­ső Tisza-part, a Nagykör­út, a Kossuth Lajos sugár­út és a körtöltés határolta területen nincs közművelő­dési intézmény, ha a nyug­díjasok művelődési ottho­nát. s néhány könyvtárat nem számolom ide. — Vagyis az Eszperantó utcai pártház vállal fül közművelődési feladato­kat... — Pontosabban szólván, azokat is. Mi — ahogyan ezt rendezvénysorozatunk címe is mutatja — közéle­ti feladatokat vállalunk. Erre a Politikai Bizottság egyik, 1981 szeptemberében született határozata is ins­pirál bennünket Ebben ar­ról van szó. hogy a körze­ti pártházakat tegyük a la­kókörzet közéleti centru­maivá. — Ennek a célját, azt hi­szem, nem keli különöseo­ben magyarázgatni... — Egy lakókörzetben nem érdemes általában, el­vi síkon politizálni. Itt konkrét cselekvésre van szükség. Itt házak vannax, utcák, emberek — és spe­ciális, erre a környékre jel­lemző problémák. — Például? — Például a közművelő­dés problémája. Első ren­dezvényünk. amelyet hétfőn délután négykor tartunk a rókusi pártházban, közmű­velődési aktívaülés és ic­rum lesz, az előadó pedig a téma egyik legavatottal >b szakértője, dr. Müller Jó­zsefné, a városi tanács el­nökének helyettese. — Az alapszervezetek tag­sága — jellegénél fogva — majdnem teljes egészében nyugdíjasokból tevődik i sz­sze. — Nem rájuk gondolunk elsősorban, ök dolgozna* a hozzánk tartozó pártcsopor­tokban: politizálnak, agitál­nak, részt vesznek a köz­életben. Mi azokat szeret­nénk megnyerni, akik pasz­szivak még, akik hazamen­nek munka után, magukra csukják az ajtót. — A lakótelepi életforma most van kialakulóban Bálán Miklós hasonló pél­dákat idéz, mint én a be­vezetőben: — Tudjuk, hogy vannak már egyéni kezdeménye lé­sek. Összejönnek az embe­rek száritóhelyiségekben, biciklitárolókat alakítanak klubbá. Van tehát igény bennük a találkozásra, a közösségi életre. Tulajdon­képpen ezt szeretnénk mi szervezettebbé tenni. Ezért iktattuk be a programba például a klubvezetőségek tapasztalatcseréjét. —• Lányok, asszonyok, kismamák... — Megrendezzük az ő ta­lálkozójukat is, a konzerv­gyárban randevúznak maid a lakóterületiek, ahol kon­zerv- és bébiétel-kiállítás és divatbemutató is lesz. — Gyerekek, fiatalok ... — Az úttörők városisme­retből vetélkednek majd, a valamivel idősebbek a Ki mit tud? városi döntőjének nyerteseivel találkoznak. Itt kell megjegyeznem. hogy rájuk különösen nagy gTi­dot fordítunk, ha sikerül őket aktivizálni, valószínű, hogy felnőtt korukra iga­zán közéleti emberekké vál­hatnak. — És talán párttaggá is ... — Hisszük és remél iü);. hogy igen. Pelri Ferenc A gólya dilemmája S enki nem kérdezte apai nagyanyá­mat — még nagyapám sem —, hány gyermek szülésére és föl­nevelésére érzi képesnek magát. Zokszó nélkül adta be derekát a sorsnak, s eszébe sem jutott berzenkedni a terhesség-szülés­szoptatás örökös periodikus váltakozása miatt. Rövid fiatalasszonysága során tíz gyereknek adott életet, lg—., nagyapám éjt-nappallá tévő munkával ugyan, de megkereste a fiókák mindennapi betevő falatjára valót, és önmaga megoldotta a fészekrakás gondját is. Nagyanyámnak meg. a kötényébe kapaszkodó gyerekhad­dal volt annyi teendője odahaza, hogy hónapszámra ki sem lépett a házból. Nem is lett egyik magzatából sem — mai divatos szóval — veszélyeztetett gyerek, sem bű­nöző, sem csavargó, sem alkoholista. S hogy mindennek volt-e ára és mekkora, arra még emlékeznek a ma nagypapa­nagymamakorú fiai, lányai, de azt sem ők. sem én már nem tudhatom meg, hogy emberként boldog volt-e gólya irányította élete. A gólya természete azóta igen megvál­tozott: tudatosan gondolkodó lény lett. Té­pelődővé vált. Manapság vacillál: leszall­jon-e vagy mégse? Sokan azt mondják, elbizonytalanodásának az az oka. hogy egyszerűen nincs hova leszállnia, hisz oly kevés manapság a kémény. Jószerével még tető sincs a fiatal házasok feje fö­lött. Hát ezért köröz, csak köröz a leve­gőben és vár. mit~sem törődve azzal, hogy verdeső szárnyaival népesedési gondok özönét zúdította ránk. Csongrád megyében az élveszületések aránya az országos átlagnál is rosszabb. A természetes szaporodás — a kedvező népesedéspolitikai intézkedések ellenére — 1977-től rohamosan csökkent, 1980-tól pe­dig negatívvá vált. Egyre kevesebb család vállalkozik gyermek világrahozatalára. Míg a szülőkorban levő 20—29 éves nók száma nagyobb, mint 1975 előtt volt, a szülések száma azóta 25 százalékkal csök­kent, S bár többen nevelnek két gyerme­ket, nőtt a gyermektelen házaspárok szá­ma és a kívántnál jóval kevesebb a há­rom- és többgyermekeseké. Ezek a tények mély és széles körű tár­sadalmi önvizsgálódást igényelnek, hisz az okokat föltárva tehet egy nép — akár egy megye népessége is — valamit önmaga fönntartásáért. Az MSZMP XII. kongresz­szusa a Központi Bizottság áprilisi ülése fontos nemzeti kérdésként tárgyalta népe­sedésünk alakulását. Megvitatta a kérdést a megyei párt-vb is és téziseit szeles körű társadalmi vitára bocsátotta. Szegeden egyebek között a Hazafias Népfrontnál, á megyei Vöröskeresztnél rendeztek ilyen fórumot, megbeszélték a témát a város tudósai a SZAB-székházban. a fiatalok a KISZ-iskolán és maguk a szülész-nőgyó­gyász szakorvosok is. Nem tudni még, mi­lyen felszín alól most fölbukkant új okok adnak magyarázatot a gólya dilemmájára, s milyen javaslatok születnek bizonyta­lansága eloszlatására. Ami már eddig is nagyjából körvonala­zódott: tény, hogy napjainkra valahogy ki­szorult a gyerek a családok értékrendjé­ből. Tegyük hozzá: a társadaloméból is. Pusztán a munkahelyén, a társadalmi élet színterén jeleskedő, öntudatos, önálló és független nőt tettük ideállá, nem azt. aki gondos, tisztességes, áldozatos anya (is). A vallás adta a hitet: „A gyermek isten ál­dása", ennek tudatában boldogság költö­zött a házba a csecsemő jövetelével. Mi­lyen motiváló erő helyettesíti ezt ma? Sokan anyagi okokra vezetik vissza a szülések csökkenését. Hiba azonban, ha' ezen a címen egy kalap alá vesszük a létfontosságú — tehát a gyerek egészséges, kulturált létéhez nélkülözhetetlen — ja­vakat és a luxusigényeltet. Mert ne ves­sünk arra követ, aki — éppen szülői fe­lelősségérzetből — nem kíván gyereket szülni albérletbe. Arra se, akit netán ál­dozatokat követelő, egyéni szakmai ambí­ciói késleltetik — de nem gátolják — a családalapításban, és vár, amíg ideje, ereje javát gyermekére tudja fordítani. Felelősségteljes embernek, mintsem önző­nek tartom azt, aki pillanatnyi anyagi helyzetét fölmérve dönti' el, ideje-e, hogy új eletet adjon. Szemfényvesztés lenne azt állítani, hogy nem pénzkérdés is a gye­rekvállalás. Jelenleg a gyermektelenekhez viszonyítva az egygyermekesek „fogyasz­tási színvonala" 82, a kétgyermekeseké 72, a háromgyermekeseké 54 százalék. Nem véletlen hát az a föltevés, hogy sokan életszínvonaluk megtartásának eszközét látják abban, ha nem szaporítják a család létszámát. Méltányolandó szülői törekvés az is, hogy „legalább annak az egynek adjak meg mindent, amire szüksége van". Az anyagi javaknak azonban mégsincs kizárólagos befolyásuk a népesség számá­nak alakulására. A gazdag Svájc hasonló gondokkal küzd mint mi, sőt szociológu­sok a megmondhatói: ha az életszínvonal elér egy bizonyos szintet, akkor szintén csökken a szülési kedv. ügy tűnik, hogy az életmódbeli változá­sok ennél nagyobb súllyal esnek latba, amikor családot tervezünk. Nagy vívmány az, hogy a nőket kiengedtük a tűzhely mellől a szabadba, megteremtve ezzel egyenlőségüket, anyagi függetlenségüket. De, ha túl sokat vannak távol az otthon­tól — fizikailag és lelkileg —, nincs, aki táplálná helyettük a meleget adó tüzet, amely tudvalevő ősidők óta, enélkül ki­alszik .. . Talán ez is oka a családi kötel­mek lazulásának, a sok válásnak, a társa­ságot ulcánkeresó gyerekek bandába verő­désének, az. ijesztően szeporodó fiatalkori bűnözésnek. Éppen ez a megmászhatatlan kötelezett­séghegytől való félelem az, ami átvezet az okoknak egy másik, pszichés termé­szetű csoportjába. Fogadjuk ei alaphely­zetként, hogy a nők többsége szívből kí­vánja ma is: egy-két apróság csimpasz­kodjék a szoknyájába, játsszék velük, gon­dozza őket, gyönyörködjék fejlődésükben. De van. aki, még, ha ilyen anyatermészetű is, megriad attól, amit maga körül lát: a zsúfolt bölcsödétől, a hajnali buszozások­tól, a tele orvosi várótermektől, a sze­gényes gyermekruha-kínálattól a szülőket is próbára tevő iskolai követelményektől, a tanárok és a társadalom elvárásaitól. A vitákban fölszólaló nők közül^ elmondták néhányan, hogy ezeket a konfliktushely­zeteket elkerülendő akarnak megmaradni kiegyensúlyozott feleségnek vagy egyszem gyermekük mindenre ráérő, egészséges édesanyjának. A vitából úgy tűnik, hogy inkább ez munkál a szüléstől vagy az újabb gyermekáldástól tartó asszonyokban és nem a „női kényelemszeretet", amint azt az egyik fölszólaló férfi föltételezte. Szóba kerültek a vitákon az erkölcsi nevelés hiányosságai is. mivel hogy az utódok vállalása, tisztességes fölnevelése egyben erkölcsi kérdés is. De jellemző a dolog összetettségére: a népesedés alaku­lása függ a szokásoktól, a nemzet egészé­nek általános műveltségétől is. Mindkét téren van tennivalónk bőven. A viták tükrözte kép túl szomorú lenne? Lehet, de korántsem annyira, hogy meg kellene kondítani a vész­harangot, s keseregni az elfogyó munkás­kezek, egy valamikori nemzethalál miatt. Egyik akadémikusunk mondta: nem a szám a fontos, hogy hányan dolgoznék, hanem az, hogyan. Kis "nép is kiépíthet olyan erkölcsi normákat, amelyek egyér­telművé teszik: a követelmények igazán minőségi teljesítése révén lehet csak bol­dogulni az életben. S ha ez valóban így történik,' a férj jól megfizetett, tisztességes munkája mellett megengedheti a társa­dalom a nőnek — és ő saját magának — hogy anyai hivatása mellett annyit dol­gozzék, amennyit nem érez kényszemek. A részmunkaidő, a részfoglalkoztatás 1 hetősége számos konfliktushelyzettől i mélné meg az anyákat, s talán hossza • ideig maradnának meg kiegyensúlyoz teljes emberi életet élő, boldog asszor, nak, családjuk épülésére. Persze ettől javaslattól még nem szűnik meg a góly; összes aggálya. De, ha dilemmája legap­róbb okai is ismertek, hamarabb teremt­hetünk olyan világot, ahova nem habozik majd leszállni, boldogságot, mosolyt hozva az emberek közé. Mert mégis csak erre hivatott. Chikán Agner Könyvekről, olvasókról Az elmúlt időszakban szá­mottevően nőtt az érdeklő­dés a könyvek iránt. Ám — miként a Hazafias Népfront Olvasó népért munkabizott­ságának pénteki ülésén rá­mutattak — ez a nagyobb érdeklődés elsősorban a szak­mai könyvek megjelenését kíséri, s mintha a szépiroda­lom valamelyest háttérbe szorult volna. A jelénlevő szakemberek, akik tanácsko­zásukat a novemberben ese­dékes III. országos konferen­cia jegyében tartották meg, kifejtették: ez jórészt azzal magyarázható, hogv emel­kedtek a könyvek árai. s az emberek mindinkább meg­fontolják. mire adják ki fo­rintjaikat. A tanácskozáson áttekin­tették a könyvszakma egyes részterületeit is, számba véve az eredményeket és a gondo­kat. A könyvkiadás körüli el­lentmondásokról szólva utal­tak arra: a statisztikák sze­rint folyamatosan nő a for­galom, minden év úiabb és újabb rekorddal zárul, s ez önmagában örvendetes, de felhívták a figyelmet arra is, hogy gyarapodik azoknak a tábora, akik egyáltalán nem olvasnak, arányuk hovato­vább eléri a 25—30 százalé­kot. A könyvkiadás hiányossá­gaként említették meg, hogy általában nem jól méri fel a várható olvasói igényeket: mintha nem számolna a ki­ugró siker lehetőségével. A könyvet népszerűsítő ak­ciók, pályázatok szamát túl­zottnak ítélték, hangoztatva hogy a kevesebb itt is töb­bet jelentene. A tanácskozáson összegez­ték azokat a javaslatok?, amelyek megvalósításáv, növelhető lenne az olvasó tábora. A Hazafias Népfront indítványozza, hogy rendez­zenek széles körű társadalmi vitát a gyermek- és ifjúság' könyvkiadásról. Az iskola oktatásban növelni kellene o rendhagyó irodalmi órák sza­mát, megkönnyítve ezzel n szép szó befogadását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom