Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-30 / 257. szám

2 Vasárnap, 1983. október 30. Széles skálán — ered menyesen Á múzeumi hónap gyorsmérlege Huszonkettedszer rendezték mag a most leköszönő októ­berben az országos múzeu­mi és műemléki hónap ese­ményeit. A szegedi rendez­vényeknek különös jelentő­séget tulajdonított az a tény, hogy a város múzeumalapí­tásának centenáriumát ün­nepeltük. Száz esztendővel ezelőtt született meg az a városi régiség- és történelmi tár, amely megalapozta a mai, országosan is jelentós múzeumi hálózat kialakulá­sát Októberben az érdeklő­dők tíz- és százezrei figyel­nek a múzeumi; leletmentő, gyűjtő, feldolgozó, tudomá­nyos kutató és közművelő­dési tevékenységre, a mű­emlékvédelem problémáira. Ezt a fokozott társadalmi érdeklődést a múzeumok nagyszabású programmal igyekeznek kielégíteni. Az eseménysorozat végé­hez közeledve dr. Trogma­yer Ottó megyei múzeum­igazgató foglalta össze a leglényegesebb eredménye­ket. a legfontosabb tapasz­talatokat — Mindenekelőtt hangsú­lyozni kell a múzeum száz­éves születésnapjára rende­zett keresztmetszet-kiállítá­sunk fontosságát melyet a díszteremben rendeztünk. Ez a bemutató részint történeti áttekintést nyújt az intéz­mény eletéről, részint külön­külön bemutatja a múze­umban folyó kutatási profi­lokat. Így közönség elé ke­rült a régészet, a numizma­tika, a néprajz, a természet­tudomány, a hely- és mun­kásmozgalom-történet, a kép­zőművészet megannyi ki­emelkedő emléke. A tárlat terveink szerint a jövő év elejéig tekinthető meg. — Szegeden tartotta or­szágos szakmai továbbkép­zését a hazai régésztársa­dalom. Melyek voltak a ki­emelkedő témák, s milyen eredményekről tudtak beszá­molni a szakemberek? — Az idei országos szak­piai .továbbképzés középkori régészetünk legfrissebb ered­ményeit és időszerű felada­tait vitatta meg. Több mint százan érkeztek az ország minden részéből — a há­romnapos tudományos prog­ram során 18 előadás es 12 korreferátum hangzott el. Az utóbbi egy-másfél évtized legjelentősebb eredményeit vették számba a szakembe­rek. s fölrajzolták a közel­jövő perspektíváit is. Ki­emelkedő témája volt a kon­ferenciának az ispánsági központok és megyeszékhe­lyek kutatásában elért ered­mények föltérképezése; a koraközépkori és középkori falvak vallatása, előadások nyomán fölsorakoztatták a különböző középkori faluti­pusokat. életmódokat, spe­ciális emlékeket; mind ez ideig keveset tudtunk a ku­nok és jászok egykori életé­ről, a tudományos program során a kutatók beszámol­tak a föltárt • falvak, temp­lomok és temetők elemzése nyomán kialakult képükről. — Talán soha olyan nép­szerű kiállítást nem rendez­tek Szegeden, mint amilyen a most is látható cínfigurák bemutatója a Horváth Mi­hály utcai Képtárban. — Valóbán, az NDK kul­túrszövetségének és a Wei­mari Városi Múzeumnak közös bemutatója minden várakozást felülmúlt Alig egy hónap alatt több mint 30 ezren látták a tízezernél is több cínfigurát fölvonul­tató kiállítást. A bemutató minden bizonnyal rekordot fog dönteni, hisz az eddigi csúcs a Munkácsy Mihály és Paál László festményeit bemutató tárlat volt melyet a nyitvatartás alatt 36 ez­ren latiak — a cinfigurák még december elejéig meg­tekinthetők ! Ugyancsak na­gyon népszerű a szegedi ma­gángyűjteményekből válo­gatott történelmi fegyverki­állítás a Közművelődési Pa­lota kupolájában. Mindkét tárlat azt bizonyítja szá­munkra. hogy a képzőmű­vészek mellett érdemes fi­gyelni a múzieumi gyűjte­mények más ágaira is, hisz lemérhető a közönségigény, a fokozott érdeklődés. — Úgy tűnik, mintha a hagyományos és jól bevált profilhetek vérszegényebb rendezvényeket kínáltak volna. — Ez egyáltalán nem vé­letlen — szándékosan ter­veztünk kevesebb eseményt. Rá kellett jönnünk, hogy nemcsak a mi teljesitőké­pességünk és energiánk vé­ges. de a közönség ideje és érdeklődése is. Ennek elle­nére sikeresnek mondhatók a régészeti, történeti, ter­mészettudományi és néprajzi héten bemutatott Űj szerze­mények bemutatók és a többi ehhez kapcsolódó program. A múzeumi kirán­dulások közönséget váltot­tak, míg néhány évvel ez­előtt üzemi munkások töl­tötték meg a buszokat, az elmúlt hét végén indított 12 autóbusz a megye múzeu­mainak gyűjteményeit álta­lános és középiskolásokkal ismertette meg. Fontosnak Ítéljük tudományos üléssza­kunkat. ahol a múzeumi há­lózat szakemberei rendkívül jelentós kutatómunkájukat tárták a kollégák és a nagy­közönség elé. A kellemes őszi idő kedvezett a nem szervezett kirándulásoknak is. rengetegen keresték fel az elmúlt hónapban az Ópusztaszeri Nemzeti Törté­neti Emlékparkot, mely ok­tóber 31-én, hétfőn, jövő ta­vaszig bezárja kapuit. Még két fontos rendezvényünk van hátra: ma, vasárnao á múzeum dísztermében Táoé. Algyő és Deszk után két község. Zákányszék és Üllés népművészete mutatkozik be; holnap, hétfőn pedig Makón, a múzeumban nyílik kiállí­tás a táj legszebb festett parasztbútoraiból — a leg­régibb 1813-ban készült Az idei múzeumi és műemléki hónap zárására elhagyta a nyomdagépeket a Móra Fe­renc Múzeum legfrissebb évkönyve, amely 20 tanul­mányt tartalmaz, átfogva a múzeumi kutatás sokszínű és széles skáláját. T. L. A budai rakparton gázvezetéket építenek A gázellátás javítása érde­kében a budai alsó rakpar­ton. a Szabadság- és a Pe­tőfi-híd között, nagy átmé­rőjű gázvezeték építését kez­di meg ma, vasárnap a Fő­városi Gázművek. A mun­kálatok idején e térség for­galmi rendje megváltozik. A járművek az. alsó rak­parton — a Petőfi-hídtól az Erasebet-hid irányába Van úgy, hogy hetente több tucat levél gyűlik össze dossziénkban, de előfordul az is, hogy ideiglenesen alább­hagy olvasóink írási ked­ve. Ez történhetett most is, mert igen sovány dossziét vehetett át a szerkesztés napján, csütörtökön a Pos­taláda e héten soros össze­állítója. Ezúttal nem küzd­ve hát a bőség zavarával, arra is kínálkozott lehető­ség, hogy egy-egy korábbi keltezésű, közérdekű pana­szoslevélnck alaposan utá­postaláda társszerzőnk az olvasó najártunk, és azonnal kö- panaszkodnak" — legyint­zöljük az illetékesek vála- hetnek sokan, de be kell szát is, tájékoztatva ezzel az látnunk, egyre több magá­ügyben érdekelt többi olva- nyos, idős ember, gyerekte­sónkat is. Ügy gondoltuk, lenül maradt, vagy termé­nem csupán egy embert érin- szethez ragaszkodó házas­tő gond, hogy a praktikus és pár. kis- és nagydiák jnin­kényelmes kontaktlencse mi- dennapjait szépíti meg a att többször is Budapestre velük egy födél alatt elő kell utazniuk a szegediek- papagáj, macska, kutya, nek — pénztárcájukat és hogy a többi áliatot nc is szabad-, netán munkaidejű- említsem. Érthető hát. ha az ket nem kímélve. „Kisebb ő egészségügyi ellátásukért bajunk is nagyobb annál, is aggódnak gazdáik. mint amiért a kisállattartók műveket főleg öregek és kisgyerekes anyák veszik igénybe." Olvasónk meg­tudta a vezető nevét Kósa Barnabásné. Ugyancsak az 5-ös troli­ról £r Sándor Tíborné (Ipoly sor 93.), Gulyás Andrásné (Nyitra u. 15/B ), Tóth Pál (Nyitra u. 13/B.), panaszuk orvoslása azonban nem a jármű vezetőjére tartozik. Nehezményezik, hogy míg eddig 5—6 percenkent köz­lekedett ezen a vonalon a troli, most 15—20 percet is kell várniuk az utasoknak az öthalmi úti végállomá­son. Mire végre megérke­zik a várva várt troli, any­nyi az utas, hogy a gye­rekkel, babakocsival nehe­zen mozgók föl se férnek rá. „Nem lehetne visszaállí­tani a végi menet-endet?" — kérdezik olvasóink a köz­lekedési vállalat vezetőitől, Betegnek nincs zsebkendő? Egyetértéssel fogadtuk a papír zsebkendő, igényléssel tehetetlenségében szerkesz- a jövőben se kísérletezzék, tőségünkhöz fordult Sz. M. Csodálkozunk, mert más, panaszát. Olvasónk az SZTK ugyancsak az Afész-hez tar­II. számú rendelőintézeté- tozó, szerződéses élelmiszer­nek üzemi büféjét vezeti, üzletben minden további nél­úgv tűnik, nem is akárho- kül lehet papír zsebkendőt . i i I I •• Lfln gyan, hisz lelkiismereti kér- vásárolni. Érthetetlen, hogy l\0ntQktUS0K KOntQKtlenCSeUgyDen désnek tekinti, hogy egy pont egy egészségügyi intéz­egészségügyi intézményben ményben működő büfétől ta­N. A. hívta föl figyelműn- Ennek első föltétele hogy a papir zsebkendöt áruljon. El gadják meg ezt a kérést. " Kelemen utcaban levő, fol- 1S ment a Papírértékesítő Azaz, dehogy is a búiétól, újítás alatt allo epületet vállalat áruforgalmi osztá- az sZTK-ban nanonta mee­amelyben nagy alapterületit v az s>z,ns.-Dan naponra meg­ket, sok más kontaktlencsét igénylő szegedi nevében is, milyen nehézkesen és milyen áron juthat el egy városunk­üzletet en nagy aiapteruieru ]yár hogy megrendeIje az , ,7. utaltak ki részünkre, árut ott azonban közölték fordul°­nem egyszer rosz­béli gyengébben látó o&áig, átadják. Elképzeléseink sze- vele> hogy mivei szerzödé- szulléttel küszködő több száz hogy "végre viselhesse ezt a segédeszközt. „Azt hiszem, a kontakt­lencse ma már nem luxus­igény. Elértse azonban luxus, seléséhez szükséges Nemcsak áz ára miatt, ha- massági vizsgálatra nem a gyakori pesti utazá­sok miatt is. Különösen, amióta a jegy árát fölemel­ték. Háromszáz forint oda­vissza. nem kis pénz. Rá­rint komputeres szemvizsga­latot végeznek majd itt, s ha erre alkalmas orvost ta­lálnak a kontaktlencse vi­alkal­is lesz ses az üzlet, neki nem jár beteg embertől! Sorokban Tiszavölgyi Béla (Csongrá- R. T.-né nehezménverf, , - ••„„; di sgt 108.) írja: az Északi hogy a kübekházi nagv ehetőség. Komoly penzu^i vdrosrész 30J. sz. épületé. b^_ban azert™^ reníeU feltetelei isvannakakiren- ben oktober „_10_ig 75—77- nek hentesárut kedden, hogy kéltség ig nem működött a felvono. az előző heti kevéske mara­kősrietet Am'8 Felsővárosból, a köz- dék nehogy a nyakukon ma­tenni ezt az utat. Az uta­zás költségeit csak különle­ges esetekben térítik meg. Pedig a lencse mindenki szá­mára sokkal jobb, mint a szemüveg, mert nincs súlya, nem nyomja az orrot, s esz­tétikusabb is. Nagyon jó lenne, ha Budapesten kívül nagyobb tartanra a lencsék cseh és finn , ,,.. , ... , „ ff?0,? ; tram!,/^ P°nti felvonóügyelettől oda- radjon. Ezzel indokolják az adásul többször is meg kell kell itt is tartanrak. Marpe- émek a szerelőki & liftben üzletben> hogy a Vetkező rafrx>rthói"s/árnwmar """ bennrekedt öregek, gyere- rendelésig csaknem 3 napig importbol szármázná*. kpk idegbajt kapnak, s mi szinte üres a hútővitrm. A kérdés egyelőre tehát »történik, ha a szerelők más- A Vám téri öregek napkö­az, mikor lesz kész az a hol dolgoznak, vagy ha zi otthonának lakói az óre­bizonyos Kelemen utcai épü- szombaltój .hétfőig hibásodik 6ek hónapja alkalmából ren­let. Az IKV osztályvezetője- dezett zenés délutánért, az tői, Tóth Dezső tói megtud- met> « W" Mert, mint írja, uzsonnóerL mondanak köszb_ tam. a 8. szám alatti épüle- ugy tűnik, hétvégén szünetel netet a szervező szocialista / c. tet a CSOMITERV tervei az ügyelet brieudoknak mgs varosokban. igy Szege- al ]án alakítják át födém- 87 brigádoknak. „ ^erét ^^ a CSOMIÉP Válaszai az illetékes kivitelezésében. A munkával VÜIÜSZOI OZ llieieK.CS előreláthatóan a jövő év vé- „A 66-os jelzésű autóbu- végállomás, amely megfelelő gére készülnek el, akkor ad- szok Centrum Áruház mel- módon helyettesítheti a ró­ják át a földszinti reszben ietti megállítását azért szün- viddel azelőtti leszállási le­helyet kapó, 232 negyzetme- tettük megi mert a Mik- hetőséget. Az indokokat fi­ter alapterületű fagylaltozó száth Kálmán utca Centrum gyelembe véve tovabbra sem me"etk a 484 negyzetmeteres melletti szakasza igen rövid tartjuk célszerűnek a 66-os OFOTÉRT helyisegeit is. ahhoz, hogy 3—4 összefutó jelzésű járatok megállítását Ha minden igaz, még bő autóbuszvonal kocsiját be a Centrum Áruház mellett." egy év. és a kontaktlencse- tudja fogadni. Döntésünknél — írja egy korábbi észre­re váró szegediek mentesül- figyelembe vettük, hogy a vételünkre Balogh Imre, a nek az oly idő- és pénz- Centrum melletti megálló- Volán üzemigazgatója, igényes utazgatásoktól. Ügy helytől mindössze 2—300 összeállította: legyen! méterre van a Bartók téri Chikán Ágnes den is lenne kirendeltsége a kontaktlencse-laboratórium­nak." A bonyolult, illetékes utáni szegedi nyomozás eredmé­nyeként sikerült megtudnunk egy budapesti telefonszámot, az OFOTÉRT központét és egy osztályvezető-helyettes nevét. Hegedűs Sáráét, Mi­után kapcsolatba kerültünk, a következő felvilágosítást kaptuk tőle: foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy ki­rendeltséget hozzunk létre Kecskemét után Szegeden is. Kisállattartók nagy gondja napközben egy nyomsávon közlekedhetnek, de éjszaka és a hét végeken az alsó rak­partot itt teljesen lezárják. Az észak—déli forgalmat te­relóutakra vezetik, erről a Döbrentei férnél elhelyezett táblák adnak tájékoztatást. A vezetéképítést az előze­tes tervek szerint várható­. an ev .s^egere befejezik. Macskat, kutyát nem tar­tó ember aligha tudja el­képzelni, hogy valakinek fájdalmat, gondot okoz négy­lábú kedvence betegsége, netán elvesztése. Pedig az állatszeretetnek valahogy köze van a humanitáshoz is ... Az érzelmeken túl azonban kötődünk mi az állatokhoz, különösen a ku­tyához érdekből is: legen­dák egész sora szól az okos ebek hasznosságáról, hűsé­géről, bátorságáról. Egyik olvasónk, ö. Gy.-né súlyos beteg asszony, aki jelző ku­tyája nélkül ritkán megy ki az utcára, s odahaza is biztonságot nyújt neki a már sok évet megélt állat. Érthető hát, hogy aggódva vitte mindig orvoshoz, ha valami rendellenességet ta­pasztalt. A jól ismert és tisztelt állatorvos, dr. Prig­li Mária azonban az utóbbi időben nem fogadta betege­it, emiatti aggodalmában fo­gott tollat olvasónk: „A doktornő kitűnő szakorvos, ez a kisállattartók egyönte­tű véleménye. A rengeteg; egietertó aláírás el sem ier­ne a levelben . . . Kérjük az illetekeseket, állítsák vissza dr. Prigli Mária rendeléset." Az ügyben fölkerestük a megyei allat-egeszspgügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás igazgató foállatorvosát, dr. Szabó Jánost. Megtudtuk, szó sincs arról, hogy a dok­tornőt „megbüntették vol­na", sőt ellenkezőleg: mivel kiváló sisakember, tudását fokozottabban igénybe ve­szik a megyei irányító mun­kában. Üj beosztása mellett azonban le kell mondania — részben vagy teljesen — a szakma egyéni gyakorlá­sáról. A kisállattartók megnyug­tatására azonban elmond­juk, nem kell mindenkép­pen lemondaniuk a bizal­mukat kivívott doktornő munkájáról: előreláthatóan novemberben állami rende­lő nyílik a Zöld Sándor ut­ca 9. szám alatt, ahol dr. Prigli Mária is fogadja majd a betegeit. Kell a jó szó Fehéren, feketén a troliról. Kezdjük a fehérrel, bi- sig közlekedik. Gyakran elö­zonyságául annak, hogy ha fordul, hogy ha valaki nem ritkán is, akár a hollók kö- kapaszkodik, induláskor, fe­zött de ilyen is előfordul a kezéskor bizony, elesik. Va­közlekedésben. Derlcács Já- azonban kivétel is: „Amikor nos (Ösz utca 43.) a közle-. a troli minden rangatás kedési vállalat igazgatójá- nélkül indul és áll meg, nak is elküldte levelét, meg- úgy, ahogyan azt a vezetok­tehettük volna, mi nem fog- kel tanították, akkor meg lalkozunk vele. Ügy éreztük szoktam nézni, ki vezet azonban. hogv a jó példa ilvep szépen. Ilyenkor leg­dicséretet érdemel, nemcsak többször egy kisass/.onykát a főnöktől, hanem a közvé- láttam a vezetőfülkében leménytől is. Minden tiszteletem az ilyen Olvasónk gyakran utazik dolgozónak, aki másoknak az 5-ös trolin, amely Rókus- is példa lehetne, aki nem I tói az újszeged! végálloma- íélejti el, hogy, ezeket a jár­Még mielőtt nyugdíjba ment volna egy kedves, idő­sebb ismerősöm, többször is beszélgettem vele. Olyan tervei voltak, hogy, ha ké­rik, rövid pihenés utan új­ra munkába lép, vissza­megy vállalatéhoz, s — ha nem is annyit, mint koráb­ban — ismét dolgozni fog. Szükség is lett volna erre, elismert, jó szakember, rengeteg fiatalt nevelt, munkáját több kitüntetés­sel jutalmazták. Mégis má­sutt vállalt, nem szakmá­jába vágó feladatot. Ennek okáról — amikor nemré­gen találkoztam vele — nem szívesen beszélt. Csu­pán annyit mondott: „Egy szóval sem mondták, hogy számítanak rám.'' Több évtizedes munkája után úgy távozott munka­helyéről. mint egy idegen. Megkeseredett szájízzel, mert a vállalat vezetőségé­től kapott értesítés csupán azt tartalmazza, hogy elér­kezett nyugdíjbavonulásá­nak ideje, s ezért a Mun­ka Törvénykönyv ilyen és ilyen pontja alapján mun­kaviszonyát megszüntették. Egy jó szó. egv mondat, amellyel megköszönték vol­na a becsülettel leszolgált időt, nem volt benne. Igaz, akkor még gondolhatta! hogy sor kerül egy búcsú­kézfogásra, elhangzik né­hány baráti szó. de ez is elmaradt. Mint ahogy az is, hogy szükség lenne nyugdí­jasként is munkájára. Jog­gal érezhette, hogy fölösle­gessé vált. s jobb lesz. ha másutt ajánlja fel tudását. Az is joggal bántotta, hogv tudta: vállalatánál kevés a jó szakember, s ennek el­lenére nem marasztalták egyetlen szóval sem. Büszke volt szakmai tu­dására. "Soha nem tűrte el egyetlen munkatársától sem, hogy munkáját ha­nyagul végezze, mindenki­től lelkiismeretességet kö­vetelt, s ehhez ő mutatott példát. Ezt diktálta szak­maszeretete. Sok kitünte­tést, elismerést kapott, ám végül azt a pár emberi szót. amelyet mindennél többre tartott volna, nem kapta meg. Nem egyedül érez így. Valamennyien vágyunk ar­ra, hogy munkánkat, igye­kezetünket ne csupán az esetleges jutalmakkal, ki­tüntetésekkel. hanem jó szóval is elismerjék. Né­hány vezető a sok elfog­laltsággal magyarázza, hogy erre, sajnos, nem jut idő. Pedig erre kell időt találni. Napjainkban sokat beszé­lünk a jó munkahelyi lég­körről, a kedvvel ' végzett hatékony munkáról. A jó szó ennek fontos és nélkü­lözhetetlen kelléke. Jobban kellene élni ezzel a lehető­séggel. Főként akkor nem szabadna megfeledkezni er­ről. amikor egy ember a több évtizedes, becsülettel végzett munka után nyug­díjba megy. Nagyapám mindig azt mondta, ha úgy érezte, hogy már mellőzik a férfierőt kívánó munkáknál: „Az öreg bútort ki kell dobni". Azóta sok év eltelt, de vál­tozott-e ez a szemlélet? Osányi l.áaHó Maroslele. Petőfi 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom