Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-22 / 250. szám

8 Szombat, 1983. október 22. 3 Avar Jancsi ajándéka Avar Juliskának? „No, mit ástál az éjszaka" — kérdi regge­lenként Juhász Iréntől, a szarvasi múzeum ré­gészétől férje, s hogy így ébreszti, annak érde­kes. aligha csf.k a szakmát érdeklő előzménye van. Meg is ragadtuk hát az alkalmat, hogy a múzeumi hónap keretében Szegeden rendezett országos régésze'i továbbképzésen találkozhat­tunk Juhász Irénnel, s mi is megkérdeztük ... No r.em azt. mit ásott az éjszaka, átmábro. hanem hogv miért is foglalkoztatja olv mnyl­ra ö' métát és n szakmnbclie'-et az ánril's 1'­én Szarvas határában megtalált avar kori tű­tartó? Agrokémiai központot és ioarvágánvt épít közösen a Szarvasi Al'ami Tangazdaság és a MÁV. A beruházás földmunkái sorén a tálai felszínéről hetven centiméternyi réteget legya­lul: ak^ s ahogv az már ilvenkor lenni szokott, a munkagépek hozzásegítették a kutatókat egy üiabb. s mint bebizonyosodott, avar kori teme­tő feltárásához. — A sárga, ágvagos terepen élesen kirajzo­lódtak a sírok fekete foltjai. Az építők rögtön értesítették a múzeumoj. — a tangazdaság anva­gi segítségével azóta 324 sírt sikerült feltár­nunk. Az első leletek nem ígértek különleges­séget — férfiak hordta övvereteket, ezüst- és bronzdíszeket, lovas temetkezések nvomait ta­láltuk. Egv gazdagon eltemetett férfi sírja mel­lett például két ló — egy vezetékié és egv út­ra készen felszerszáinozott — maradványait ás­tuk ki. És a közelben egy nő — törött kopo­nyájú. idős asszony — sírjában orsógombra és egy nyolc centi hosszú csontdarabra leltek az ásatásban közreműködő segítőtársaim. „Ez mi?" — kérdezték, forgatva a csontot, amelyről már ott megállapítottuk hogy tűtartó, hiszen belül üreges volt,' s korábbról már ismertük az avar asszonyok e használati tárgyát. A meglepetés otthon, este ért. amikor megtisztogattam a rá­rakodott. sídkas földtől a tútartót. 'A négyszög­letes. belül üreges csont minden o'dalára sű­rű rovásjelelíet. karcoH egy körülbelül 1200— 1300 éve élt ember. Olyan tútartót már ismer­tetett a szakirodalom, amelyen négv rovásiel volt. de hogv ezen a leleten 58 írásjel különít­hető el. az bizony szakmai meglepetés! — Ez lenne hát az első avar szövegemlékünk? — Az avar kori csontanyagból eddig feltár­tak közül minden bizonnyal a legfontosabb le­let. s mivel az 58 rovásjel is páriát ritkítja, a nyelvészek kezébe valóban egy, a 700-as évek eleiéről fennmaradt szöveg . került. Ám hogy milyen nyelvén íródott, azi még vem tudjuk. — A szakma ál'alábav, unj tartja: ez avarok bi~ori'ára valamelyik a'V'-'i nyelvet beszélték, '"'•ok szerint az is elképzelhető, hoay Naa-.i­Bvloária fejedelmével:. Kuvratnak regyedik fia a Köz*y-Cuna-meder.cébon onogur népével <egé—ébe* veray részben) m*r ő-manyar nyelvet has-él*. László Gvn'a ,.J:?it"s honfoalalós" cí­m-Jetének ic-o'árcra is ?-o'yálhatna hát ez a tűtartó. ha kiderülne, hogy a rajta levő szöveg ősmagyar? — A íe1 tételezéseknek egyelőre se szeri, se száma! Az amatőr „nyelvészek" ostromának azonban ekent kall áPnunk. hiszen csakis ala­pos és tudományos vizsgálódás, a régészeti, nvelvészeti.' a történettudományi, s az emberta­ni kutatások összefüggéseinek ismerete vihet közel a rr.egfeitéshez. Jelenleg — egyrpá-tól füg­getlenül — két n vei vész kapott lehetőséget a rovásjelek tanulmányozására. Nehezíti dolgu­kat. hogv — mivel az avarok általában pusztu­ló 'agvagra. fára. csontra vésték ieleilnet — az eredeti lelet helyett csupán annak fényképét vehetik szemügyre. — Amely eszerint arra bizonyság, hogy ro't avar írás. de hoay török, mongol, magyar, szláv nyelvű-e, azt még vem tudni. — Lehet, hogy az van rajta: Avar Jancsi ajándéka Avar Juliskának ... Mivel a tútartót az asszonyok madzagra fűzve a nvakukba akasztották, vagy szalagra fűzve, az övükön vi­selték. s túik védőtokjaként használták, vala­milyen személvre szóló szöveg is lehet rajta. — Lesz-e folytatása a régészszerencsének? — A föld mélyébe senki sem lát. Mindeneset­re az ásatást jövőre folytatjuk, hiszen az eddig feltárt sírok között is voltak úgynevezett fülke­sírok. Ezeket ugyan láthatóan kirabolták, de előkerülhetnek még bolygatatlanok. s mivel a ftilkesirokhoz általában léocsők vezetnek le, a mélyebb rétegek még tartogathatnak értékes le­leteket. Hát ezért kérdi Juhász Irén férje, „mit ástál •az éjszaka?".,. PALFY KATALIN Pulz Antónia (szaztizenhót lépcső hősies leküzdése után; Grand Oszkár minden lépcső­fordulóban megnyugtat ju, mindjárt felérnek a tizedikre, különben pedig a testmozgás fölöttébb egészséges) be. p Grand Oszkár lakásának ajta­ján, majd hangos csattanóstól kisérve összecsapja a kezét. — Jé! Grand Oszkár nem veszíti el hüvö1; nyugalmát. Legutóbb Fuisz Médaa járt nála, aki nem sokkal érkezése után csuklani kezdett a felindult­ságtól. s annyi konyakot ivott utána kilenc kortyonként, hogy Grand Oszkár kénytelen volt rövid időre beáztatni a höl­gyet a fürdőkádba. A dolgot némileg komplikálta ugyan, hogy Fuisz Medea teljes me­netfe'szerelesöen vette a tü:-­döt, s ezért aztán kénytelen volt az éjszakát is Grandnál tölteni a házigazda „Városi közkórház'' feliratot viselő pi­zsamájában. és egy fürdőkö­peny ben. melyen a következő felirat volt olvasható: „Bal­neológia" — ám más emlí lés­re méltó esemény nem történt. Pulz Antónia forgatja ma­gát Grand Oszkár foteljében, és azt mondja: — Ojjé! Grand Oszkár tjölt. .— Napóleon, a maga ked­véért vettem. — Csodálatos, ilyet még so­hasem ittam — vet rá olyan pillantást a nő, hogy attól a légerősebeb biztosíték is kiöl­vatlna. — Ez az aroma, ez az illat! (Az ütegben egyébiránt a lehető legközönségesebb kommersz konyak van... Grand' nevével ellentétben ugyanis nem holmi spanyol lo­vagok metódusát követi. ha nőkről van szó, hanem a skó­tokét. E<s azt is a dialekfU:a .szabályai szerint. Grand Osz­kár szerint a befektetés és a lefektetés dialektikus visz >ny­ban vannak egymással. Saj­nos.) Grand forgatja a poharat. Mint Clark Gable. mint Gre­gory Peck. A kisujját a pohár alján tartja. Lötyögted a löty­työt. — Erre ugye nem számított, Tónika? Pulz Antónia forgatia magét Grand Oszkár foteljében, ts azt mondja: — Erre nem. Haláli 'zgis. Nem volt cikis ennyit össze­gyűjteni ? Grand Oszkár feláll. Mint Humphrey Bogart a CaSabtar­Táblák világa eában, mint Bujtor István a Pogány madonnában. Mélyet szív a cigarettájából, mint el­mélyült nyilatkozó a Stúdió '83-ban. — Semmiség. Még egy itali? — Gyühet. A falon körös körül táblák. Grand gyűjteménye. Táblák, zománcozottak, festettek, kéz­zel írottak. Pléh bői. bronzból, üvegből, papon dekliből. Táb­lák. Nagyság és tartalom sze­rint, alak szerint. Elborítják a falakat, a plafont. Pulz Antó­nia észreveszi, hogy néhány tábla jutott a parkettára is. Oda vannak szegezve. ' (Grand Oszkár újra tölt, szomorúan konstatálja, a pia fogytán. Antónia pedig még csontszáraznak látszik. Van még két üveg savanyú alma­bora. úgy látszik, be kell vet­ni azt is ...) — En gerilla vagyok — mondja váratlanul Grand Osz­kár. — Mi? — Gerilla — mondja tűnődő lassúsággal Grand Oszkár, es puhán beharapja a szájúi, majd hirtelen megkemeny:! i arcvonásait, ahogy Kojak had­nagy teszi vészterhes pillana­tokban. — Ertem — mondja T,ulz Antónia, bár egyáltalán nem érti, hogy mi is Grand Osz­kár. Kutatni sem próbál az emlékezetében, egyszer meggro­bálta, de migrénes fejfájást kapott. Azóta nem követ el ilyen merényleteket önmaga el­len. Mosolyog, csábosán, dele­jesen. csábdele.iesen. Ez min­dig be.iön. A férfiak szeretik, ha csodálják őket. Grand Osz­kár pedig szemlátomást férfi, mégha gorillának is vallja ma­gát... Grand Oszkár újra tölt. Most már csak savanyú almaoora van. — Calvados! — mondja so­kat sejtetően. — Az mi? — A franciák nemzeti itala. Valamirevaló francia csak ilyet iszik. — Csak? — Esetleg pezsgőt, néha — engedi meg Grand. — Ez isteni — próbál meg mosolyogni Pulz Antónia —, ez a fanyarság, ez a csodála­tos húzós íz! Grand Oszkár elérkezettnek látja az időt, hogy bemutassa gyűjteménye legbecsesebb da­rabjait. .— Mint mondottam volt, Tónika — merül el hangjának szépségében Grand — én tu­lajdonképpen gerilla vagyok. — Én harcolok. Az egész tár­sadalom ellen is, ha kell. — Ne mondja? Ez csuda iz­gi! Gfand folytatja, nuntha Pulz Antnóia apró sikollyal ki­sért közbeszólását nem is hal­loita volna. — En a tilalomfák elleti küzdök, a tiltó táblák elienT Mondja. Tónika, magának nem tűnt még föl, hogy mennyi til­tó tábla van ébben a város­bap. az országban, a világon? Mindenütt? N'ezzen ide! Grand felpattan a székből. — Nézze! Táblák! Várakoz­ni tilcs! Parkírozni tilos! Meg­állni tilos! Dohányozni tilos! Ezt ismeri? Nem? Behajtani ti­los! De ez még semmi! Ezt rezze meg. A kórházból utcai ruhában távozni tilos! Vagy ezt! Dohányozni tilos! És ezt is! A.z állatok etetése tilos! Füré lépni tilos! Nyílt láng használata tilos! Idegeneknek belépni tilos! Hulladékot le­rakni tilos! Kutyát sétáltatni tilos! Én ebbe beleőrülök. Kn harcolok a tilalomfák ellen. En beszedem az összes tiltó táb­lát, Tónika, én beszedem! Pulz Antnónia csak ül, mint egy csokor ibolya. Grand visszaereszkedik a fo­telbe. — Én gerilla vagyok! — Nem baj! — pihegi Pulz Antónia. — Nem baj! A tilalomfák ellen küzde­nünk kell! — Küzdenünk! — Itt van például a sok sze­xuális tilalomfa! — Itt! — Vonjuk be azokat is! — Vonjuk! Grand Oszkár gombolni kez­di Pulz Antónia hátán a gom­bokat. Pulz Antónia már alél. egv pillanatra azért még felesz­mél. amikor meztelen talpával rálcp egy hideg fémtáblá a a földön: Harmincfokos lejtó. A hökkenés sora GranJcn. Antónia kis batiszt nadrág tár, ott a KRESZ-tábla: Mindké; oldalról behajtani tilos! — Jé! PETRI FERENC A kockázat tervszerűsítése Szatíra D. elvtárssal te' őrlési kérdésekről szoktunk beszélgetni. Fő­ként adatokat szere, nekem diktálni: azokból nem lehet semmi probléma. Ám véleménye is van a dolgokról, amely időnként elő­tör a bázishoz viszonyított bruttó és nettó erLékszámok közül. Minden, a gazdaságot érintő gondolalánaK a tervszerűség a kulcsszava. A tervszerűség a szocialista gazdaság fölénye min­den más gazdasággal szemben, hangoztatja mély meggyőződés­sel. A dolog fölöttébb egyszerű: először tervezni kell, ulána pedig végrehajtani a tervet. Mindig ez a lényeg, bár a gyakorlatban sokféleképpen lehet cifrázni: direkt tervutasítás, közvetett gaz­daságirányítási rendszer, ilyen árrendszer, olyan szabályozórend­szer: száz szónak is egy a vége: a tervet teljesíteni kell! Hogy mi is van, ha mégsem teljesül? Olyan nincs! Olyan tervet keil csinálni, amelyik biztosan teljesül, akkor aztán zavartalanul épül­het a Szocializmus. E nem túl bonyolult, ám annál velősebb gazdasági straté­giával fölvértezetten D. elvtárs újra meg újra megkapta a lehe­tőséget, hogv fölnőjön a mind nehezebb feladatokhoz. <3 pedig fölnőtt hozzájuk! Kivette például részét a mostíhában. divatos kampányból, az úgynevezett termékszerkezet-váltásból. Gyáruk | megszüntette jó néhány termék előállítását: helyettük minimális ráfordítással újdonatúj cikkeket hoztál? forgalomba. Javult az élőmunka hatékonysága, gondot fordítottak a minőségre. D. elvtárs egyik ifjú beosztottja egy hosszú értekezlet szüne­tében hozzámcsapódott és lehalkított hangon mesélte: azért si­került olyan kevés beruházással megoldani a termékszerkezet­váltást. mert ugyanazt gyártják, mint korábban, csak némiképp átmintázták az anyagot. Ez az intézkedés igen gazdaságosnak bizonyult, mert az új terméket új áron hozhatták forgalomba. Az élőmunkának meg azért nőtt a hatékonysága, mert a dolgozók nem szeretik a három műszakos munkát. Évről évre csökken a létszám, a távozók munkáját a még maradók végzik, alig valami­vel több pénzért. Ha egv dolgozó nem tíz. hanem mondjuk 12 gépet kezel, abból gyönyörű hatékonysági mutatót lehet konstru­álni. Mennyiségben meg így is csökkent a termelés, csak az ár­emelkedések miatt sikerült a korábbi termelési értéket fenntar­tani. Erre mondjál? minálunk, hogy előtérbe került a minőség — rosszmáj úskodott a fiatalember. Természetesen egy szavát sem hittem, annyira világos volt, hogy csal? az irigység beszél belőle. Nyilván szeretne D. elvtárs helyébe ülni. Azt hiszi, azért, mert neki diplomája van, D. elv­társ meg csak levelezőn érettségizett a maga idejében, ö mind­járt jobban csinálná, ha lehetőséget kapna rá. Pedig D. elvtárs hosszú vezetési gyakorlat után az új idők körülményeihez is tud ám alkalmazkodni. A gyár rekonstrukcióját például már az ön­állóság jegyében oldotta meg, az új gazdasági mechanizmus beve­zetését követően. — Az én aláírásom van minden paoíron! Én döntöttem min­denben. Ügy lett ió, ahogyan én jónak láttam! Néhány felelős vezetőt azért megkeresett, pusztán csak tá­jékozódás végett. Mert, ugye. egy dolog az, ha valami jó, és más dolog, hogy jónak is itélik-e meg az illetékesek. Sőt még ez sem ilyen egyértelmű. Mert ami ma jónak látszik, lehet, hogy mire elkészül, már abszolút tévedésnek bizonyul. Hát ebbe az utcába ő nem megv bele. Minden döntése előtt megkérdezett mindenkit, aki számit. Nem tartja ő csalhatatlannak magát, több szem többet lát. foglaljanak állást másol? is. ők jó­nak látják-e. így aztán ő döntött ugyan, de a kockázat mégis megoszlott. — Legyen verseny, konkurrenciaharc a szocializmusban is — vé­lekedik D. elvtárs. — Csal? valahogy másként, mint a kapitaliz­musban, ahol a versenyben egyesek lemaradnak, a gyöngébbek áldozatul esnek, ráadásul súlyos válságok keletkeznek, amelyek azután hozzánk is begyűrűznek. Minálunk tervszerű versenyre lenne szükség, amelyben senki sem maradna le. Hiszen az a másik is szocialista vállalat, itt is a szocializmust építő állam­polgárok dolgoznak. Meg aztán: micsoda pazarlással jár, ha termék gyártásáért ketten versenyeznek, és az egyik lemarat'. Kárba vesz a munkája, erőfeszítése. Kát ilyen gazdagok vagyunk mi, hogv egy kis országban ezt a pazarlást megengedhetnénk ma­gunknak? D. elvtárs és vezérkara elhatározták, hogv vidéki telephelyet létesítenek. A központban ugyanis annyira megfogyatkozott a fi­zikai létszám, hogy már nappali műszakban is álltak a gépek. Találtak is egy távoli falut, ahol a helybeli menyecskéknek a disznóhizlaláson kívül meg nem akadt egyéb dolguk. Gyorsan megszerezték a szükséges engedélyeket, vásároltak egy hodályt, összecsomagolták a gépekét. Mire azonban beindult volna a ter­melés e decentralizált ipartelepen, megjelent a helységben egy másik gyár. újabb kócerúiial. Ennyi munkaerő már a világvégi faluban sem volt, igy mielőtt a munka megindult, a két vállalat ináris kénytelen volt egymásra licitálni a kereseti ajánlatokkal. Erre mondta D. elvtárs, hogv tervszerűbben kéne a versenyt bonyolítani. Fölosztani az országot érdekeltségi területekre, s a maga részén mindenki úgy telepítene ipart, ahogv neki tetszik. | Hogy ebben mi lenne a verseny? Hát az, hogv ki mennyire hasz­nálható területet tud kicsikarni a főhatóságoktól. A versenyről alkotott véleményéből már kitetszik, D. elvtárs i a kisvállalkozásokat Is melegen támogatja. — Remekül ki van ez találva — mondja. — A szocializmus I meglovagolja ezt a kispolgári kaparj, kurta szemléletet. Úgy ke­j ne szabályozni az egészet, hogy ezek a maszekol? vállalják a koc­' kázat nagyját. Ha belebuknak, bukjanak, mindenki tudja, hogy : ez is a vállalkozás farkastörvényeihez tartozik. Ha mégis bejön ; nekik, legyen ez valamilyen módon a szocialista nagyüzem si­kere is. D. elvtárs híve a kockázatvállalásnak, bár vannak fenntartá­sai is. — Nincs még a megfelelő elmélet kidolgozva. Azért ilyen nagv a zavar körülötte — magyarázza. — A mi világunkban kockáztatni muszáj a szocialista szektornak is, ezt senki sem vi­tatja. Csakhogy a szocialista kockázat minőségében más kell le­gyen, mint a tőkés kockázat. Mégpedig azáltal, hogy tervszerű. A tőkés is kockáztat, de az ottani anarchikus viszonyok között neki vagy sikerül, vagy nem. De ha mi hatékonvan megtervez­nénk a kockázatot, akkor mindenki bátran kockáztathatna, mert mindig minden sikerülne. A sok papírDusztító közgazdász inkább ennek az elméleti alapjain- törné a fejet ahelyett, hogy emeletes képletekkel irkálnák tele a Közgazdasági Szemlét, vagy újabbnál újabb kacifántos szabályozókat agyalnának ki. A D. elvtárs által előadott kimagasló eredményekről tudó­sítva a nyájas olvasókat, gvakran megfordul a fejemben: hogvan lehet, hogy országos vezetők időről időre gondterhelten nyilat­koznak ioarunl? vers°nvképességeről. kockázatvállalási készségéről, meg arról, hogy az inar nem teljesíti a tervét. Már arra is gon­doltam, talán nem látszik el hozzájuk D. elvtárs, s a hozzá ha­sonlók vállalatától a nyitott szellemiség, a mentali'ás frissesége. az alkalmazkodókészség: egyszóval, a napfényes valóság. TANÁCS ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom