Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-22 / 250. szám

8 Szombat, 1983. október 22. 3 Avar Jancsi ajándéka Avar Juliskának? „No, mit ástál az éjszaka" — kérdi reggelenként Juhász Iréntől, a szarvasi múzeum régészétől férje, s hogy így ébreszti, annak érdekes. aligha csf.k a szakmát érdeklő előzménye van. Meg is ragadtuk hát az alkalmat, hogy a múzeumi hónap keretében Szegeden rendezett országos régésze'i továbbképzésen találkozhattunk Juhász Irénnel, s mi is megkérdeztük ... No r.em azt. mit ásott az éjszaka, átmábro. hanem hogv miért is foglalkoztatja olv mnylra ö' métát és n szakmnbclie'-et az ánril's 1'én Szarvas határában megtalált avar kori tűtartó? Agrokémiai központot és ioarvágánvt épít közösen a Szarvasi Al'ami Tangazdaság és a MÁV. A beruházás földmunkái sorén a tálai felszínéről hetven centiméternyi réteget legyalul: ak^ s ahogv az már ilvenkor lenni szokott, a munkagépek hozzásegítették a kutatókat egy üiabb. s mint bebizonyosodott, avar kori temető feltárásához. — A sárga, ágvagos terepen élesen kirajzolódtak a sírok fekete foltjai. Az építők rögtön értesítették a múzeumoj. — a tangazdaság anvagi segítségével azóta 324 sírt sikerült feltárnunk. Az első leletek nem ígértek különlegességet — férfiak hordta övvereteket, ezüst- és bronzdíszeket, lovas temetkezések nvomait találtuk. Egv gazdagon eltemetett férfi sírja mellett például két ló — egy vezetékié és egv útra készen felszerszáinozott — maradványait ástuk ki. És a közelben egy nő — törött koponyájú. idős asszony — sírjában orsógombra és egy nyolc centi hosszú csontdarabra leltek az ásatásban közreműködő segítőtársaim. „Ez mi?" — kérdezték, forgatva a csontot, amelyről már ott megállapítottuk hogy tűtartó, hiszen belül üreges volt,' s korábbról már ismertük az avar asszonyok e használati tárgyát. A meglepetés otthon, este ért. amikor megtisztogattam a rárakodott. sídkas földtől a tútartót. 'A négyszögletes. belül üreges csont minden o'dalára sűrű rovásjelelíet. karcoH egy körülbelül 1200— 1300 éve élt ember. Olyan tútartót már ismertetett a szakirodalom, amelyen négv rovásiel volt. de hogv ezen a leleten 58 írásjel különíthető el. az bizony szakmai meglepetés! — Ez lenne hát az első avar szövegemlékünk? — Az avar kori csontanyagból eddig feltártak közül minden bizonnyal a legfontosabb lelet. s mivel az 58 rovásjel is páriát ritkítja, a nyelvészek kezébe valóban egy, a 700-as évek eleiéről fennmaradt szöveg . került. Ám hogy milyen nyelvén íródott, azi még vem tudjuk. — A szakma ál'alábav, unj tartja: ez avarok bi~ori'ára valamelyik a'V'-'i nyelvet beszélték, '"'•ok szerint az is elképzelhető, hoay Naa-.iBvloária fejedelmével:. Kuvratnak regyedik fia a Köz*y-Cuna-meder.cébon onogur népével <egé—ébe* veray részben) m*r ő-manyar nyelvet has-él*. László Gvn'a ,.J:?it"s honfoalalós" cím-Jetének ic-o'árcra is ?-o'yálhatna hát ez a tűtartó. ha kiderülne, hogy a rajta levő szöveg ősmagyar? — A íe1 tételezéseknek egyelőre se szeri, se száma! Az amatőr „nyelvészek" ostromának azonban ekent kall áPnunk. hiszen csakis alapos és tudományos vizsgálódás, a régészeti, nvelvészeti.' a történettudományi, s az embertani kutatások összefüggéseinek ismerete vihet közel a rr.egfeitéshez. Jelenleg — egyrpá-tól függetlenül — két n vei vész kapott lehetőséget a rovásjelek tanulmányozására. Nehezíti dolgukat. hogv — mivel az avarok általában pusztuló 'agvagra. fára. csontra vésték ieleilnet — az eredeti lelet helyett csupán annak fényképét vehetik szemügyre. — Amely eszerint arra bizonyság, hogy ro't avar írás. de hoay török, mongol, magyar, szláv nyelvű-e, azt még vem tudni. — Lehet, hogy az van rajta: Avar Jancsi ajándéka Avar Juliskának ... Mivel a tútartót az asszonyok madzagra fűzve a nvakukba akasztották, vagy szalagra fűzve, az övükön viselték. s túik védőtokjaként használták, valamilyen személvre szóló szöveg is lehet rajta. — Lesz-e folytatása a régészszerencsének? — A föld mélyébe senki sem lát. Mindenesetre az ásatást jövőre folytatjuk, hiszen az eddig feltárt sírok között is voltak úgynevezett fülkesírok. Ezeket ugyan láthatóan kirabolták, de előkerülhetnek még bolygatatlanok. s mivel a ftilkesirokhoz általában léocsők vezetnek le, a mélyebb rétegek még tartogathatnak értékes leleteket. Hát ezért kérdi Juhász Irén férje, „mit ástál •az éjszaka?".,. PALFY KATALIN Pulz Antónia (szaztizenhót lépcső hősies leküzdése után; Grand Oszkár minden lépcsőfordulóban megnyugtat ju, mindjárt felérnek a tizedikre, különben pedig a testmozgás fölöttébb egészséges) be. p Grand Oszkár lakásának ajtaján, majd hangos csattanóstól kisérve összecsapja a kezét. — Jé! Grand Oszkár nem veszíti el hüvö1; nyugalmát. Legutóbb Fuisz Médaa járt nála, aki nem sokkal érkezése után csuklani kezdett a felindultságtól. s annyi konyakot ivott utána kilenc kortyonként, hogy Grand Oszkár kénytelen volt rövid időre beáztatni a hölgyet a fürdőkádba. A dolgot némileg komplikálta ugyan, hogy Fuisz Medea teljes menetfe'szerelesöen vette a tü:-döt, s ezért aztán kénytelen volt az éjszakát is Grandnál tölteni a házigazda „Városi közkórház'' feliratot viselő pizsamájában. és egy fürdőköpeny ben. melyen a következő felirat volt olvasható: „Balneológia" — ám más emlí lésre méltó esemény nem történt. Pulz Antónia forgatja magát Grand Oszkár foteljében, és azt mondja: — Ojjé! Grand Oszkár tjölt. .— Napóleon, a maga kedvéért vettem. — Csodálatos, ilyet még sohasem ittam — vet rá olyan pillantást a nő, hogy attól a légerősebeb biztosíték is kiölvatlna. — Ez az aroma, ez az illat! (Az ütegben egyébiránt a lehető legközönségesebb kommersz konyak van... Grand' nevével ellentétben ugyanis nem holmi spanyol lovagok metódusát követi. ha nőkről van szó, hanem a skótokét. E<s azt is a dialekfU:a .szabályai szerint. Grand Oszkár szerint a befektetés és a lefektetés dialektikus visz >nyban vannak egymással. Sajnos.) Grand forgatja a poharat. Mint Clark Gable. mint Gregory Peck. A kisujját a pohár alján tartja. Lötyögted a lötytyöt. — Erre ugye nem számított, Tónika? Pulz Antónia forgatia magét Grand Oszkár foteljében, ts azt mondja: — Erre nem. Haláli 'zgis. Nem volt cikis ennyit összegyűjteni ? Grand Oszkár feláll. Mint Humphrey Bogart a CaSabtarTáblák világa eában, mint Bujtor István a Pogány madonnában. Mélyet szív a cigarettájából, mint elmélyült nyilatkozó a Stúdió '83-ban. — Semmiség. Még egy itali? — Gyühet. A falon körös körül táblák. Grand gyűjteménye. Táblák, zománcozottak, festettek, kézzel írottak. Pléh bői. bronzból, üvegből, papon dekliből. Táblák. Nagyság és tartalom szerint, alak szerint. Elborítják a falakat, a plafont. Pulz Antónia észreveszi, hogy néhány tábla jutott a parkettára is. Oda vannak szegezve. ' (Grand Oszkár újra tölt, szomorúan konstatálja, a pia fogytán. Antónia pedig még csontszáraznak látszik. Van még két üveg savanyú almabora. úgy látszik, be kell vetni azt is ...) — En gerilla vagyok — mondja váratlanul Grand Oszkár. — Mi? — Gerilla — mondja tűnődő lassúsággal Grand Oszkár, es puhán beharapja a szájúi, majd hirtelen megkemeny:! i arcvonásait, ahogy Kojak hadnagy teszi vészterhes pillanatokban. — Ertem — mondja T,ulz Antónia, bár egyáltalán nem érti, hogy mi is Grand Oszkár. Kutatni sem próbál az emlékezetében, egyszer meggrobálta, de migrénes fejfájást kapott. Azóta nem követ el ilyen merényleteket önmaga ellen. Mosolyog, csábosán, delejesen. csábdele.iesen. Ez mindig be.iön. A férfiak szeretik, ha csodálják őket. Grand Oszkár pedig szemlátomást férfi, mégha gorillának is vallja magát... Grand Oszkár újra tölt. Most már csak savanyú almaoora van. — Calvados! — mondja sokat sejtetően. — Az mi? — A franciák nemzeti itala. Valamirevaló francia csak ilyet iszik. — Csak? — Esetleg pezsgőt, néha — engedi meg Grand. — Ez isteni — próbál meg mosolyogni Pulz Antónia —, ez a fanyarság, ez a csodálatos húzós íz! Grand Oszkár elérkezettnek látja az időt, hogy bemutassa gyűjteménye legbecsesebb darabjait. .— Mint mondottam volt, Tónika — merül el hangjának szépségében Grand — én tulajdonképpen gerilla vagyok. — Én harcolok. Az egész társadalom ellen is, ha kell. — Ne mondja? Ez csuda izgi! Gfand folytatja, nuntha Pulz Antnóia apró sikollyal kisért közbeszólását nem is halloita volna. — En a tilalomfák elleti küzdök, a tiltó táblák elienT Mondja. Tónika, magának nem tűnt még föl, hogy mennyi tiltó tábla van ébben a városbap. az országban, a világon? Mindenütt? N'ezzen ide! Grand felpattan a székből. — Nézze! Táblák! Várakozni tilcs! Parkírozni tilos! Megállni tilos! Dohányozni tilos! Ezt ismeri? Nem? Behajtani tilos! De ez még semmi! Ezt rezze meg. A kórházból utcai ruhában távozni tilos! Vagy ezt! Dohányozni tilos! És ezt is! A.z állatok etetése tilos! Füré lépni tilos! Nyílt láng használata tilos! Idegeneknek belépni tilos! Hulladékot lerakni tilos! Kutyát sétáltatni tilos! Én ebbe beleőrülök. Kn harcolok a tilalomfák ellen. En beszedem az összes tiltó táblát, Tónika, én beszedem! Pulz Antnónia csak ül, mint egy csokor ibolya. Grand visszaereszkedik a fotelbe. — Én gerilla vagyok! — Nem baj! — pihegi Pulz Antónia. — Nem baj! A tilalomfák ellen küzdenünk kell! — Küzdenünk! — Itt van például a sok szexuális tilalomfa! — Itt! — Vonjuk be azokat is! — Vonjuk! Grand Oszkár gombolni kezdi Pulz Antónia hátán a gombokat. Pulz Antónia már alél. egv pillanatra azért még feleszmél. amikor meztelen talpával rálcp egy hideg fémtáblá a a földön: Harmincfokos lejtó. A hökkenés sora GranJcn. Antónia kis batiszt nadrág tár, ott a KRESZ-tábla: Mindké; oldalról behajtani tilos! — Jé! PETRI FERENC A kockázat tervszerűsítése Szatíra D. elvtárssal te' őrlési kérdésekről szoktunk beszélgetni. Főként adatokat szere, nekem diktálni: azokból nem lehet semmi probléma. Ám véleménye is van a dolgokról, amely időnként előtör a bázishoz viszonyított bruttó és nettó erLékszámok közül. Minden, a gazdaságot érintő gondolalánaK a tervszerűség a kulcsszava. A tervszerűség a szocialista gazdaság fölénye minden más gazdasággal szemben, hangoztatja mély meggyőződéssel. A dolog fölöttébb egyszerű: először tervezni kell, ulána pedig végrehajtani a tervet. Mindig ez a lényeg, bár a gyakorlatban sokféleképpen lehet cifrázni: direkt tervutasítás, közvetett gazdaságirányítási rendszer, ilyen árrendszer, olyan szabályozórendszer: száz szónak is egy a vége: a tervet teljesíteni kell! Hogy mi is van, ha mégsem teljesül? Olyan nincs! Olyan tervet keil csinálni, amelyik biztosan teljesül, akkor aztán zavartalanul épülhet a Szocializmus. E nem túl bonyolult, ám annál velősebb gazdasági stratégiával fölvértezetten D. elvtárs újra meg újra megkapta a lehetőséget, hogv fölnőjön a mind nehezebb feladatokhoz. <3 pedig fölnőtt hozzájuk! Kivette például részét a mostíhában. divatos kampányból, az úgynevezett termékszerkezet-váltásból. Gyáruk | megszüntette jó néhány termék előállítását: helyettük minimális ráfordítással újdonatúj cikkeket hoztál? forgalomba. Javult az élőmunka hatékonysága, gondot fordítottak a minőségre. D. elvtárs egyik ifjú beosztottja egy hosszú értekezlet szünetében hozzámcsapódott és lehalkított hangon mesélte: azért sikerült olyan kevés beruházással megoldani a termékszerkezetváltást. mert ugyanazt gyártják, mint korábban, csak némiképp átmintázták az anyagot. Ez az intézkedés igen gazdaságosnak bizonyult, mert az új terméket új áron hozhatták forgalomba. Az élőmunkának meg azért nőtt a hatékonysága, mert a dolgozók nem szeretik a három műszakos munkát. Évről évre csökken a létszám, a távozók munkáját a még maradók végzik, alig valamivel több pénzért. Ha egv dolgozó nem tíz. hanem mondjuk 12 gépet kezel, abból gyönyörű hatékonysági mutatót lehet konstruálni. Mennyiségben meg így is csökkent a termelés, csak az áremelkedések miatt sikerült a korábbi termelési értéket fenntartani. Erre mondjál? minálunk, hogy előtérbe került a minőség — rosszmáj úskodott a fiatalember. Természetesen egy szavát sem hittem, annyira világos volt, hogy csal? az irigység beszél belőle. Nyilván szeretne D. elvtárs helyébe ülni. Azt hiszi, azért, mert neki diplomája van, D. elvtárs meg csak levelezőn érettségizett a maga idejében, ö mindjárt jobban csinálná, ha lehetőséget kapna rá. Pedig D. elvtárs hosszú vezetési gyakorlat után az új idők körülményeihez is tud ám alkalmazkodni. A gyár rekonstrukcióját például már az önállóság jegyében oldotta meg, az új gazdasági mechanizmus bevezetését követően. — Az én aláírásom van minden paoíron! Én döntöttem mindenben. Ügy lett ió, ahogyan én jónak láttam! Néhány felelős vezetőt azért megkeresett, pusztán csak tájékozódás végett. Mert, ugye. egy dolog az, ha valami jó, és más dolog, hogy jónak is itélik-e meg az illetékesek. Sőt még ez sem ilyen egyértelmű. Mert ami ma jónak látszik, lehet, hogy mire elkészül, már abszolút tévedésnek bizonyul. Hát ebbe az utcába ő nem megv bele. Minden döntése előtt megkérdezett mindenkit, aki számit. Nem tartja ő csalhatatlannak magát, több szem többet lát. foglaljanak állást másol? is. ők jónak látják-e. így aztán ő döntött ugyan, de a kockázat mégis megoszlott. — Legyen verseny, konkurrenciaharc a szocializmusban is — vélekedik D. elvtárs. — Csal? valahogy másként, mint a kapitalizmusban, ahol a versenyben egyesek lemaradnak, a gyöngébbek áldozatul esnek, ráadásul súlyos válságok keletkeznek, amelyek azután hozzánk is begyűrűznek. Minálunk tervszerű versenyre lenne szükség, amelyben senki sem maradna le. Hiszen az a másik is szocialista vállalat, itt is a szocializmust építő állampolgárok dolgoznak. Meg aztán: micsoda pazarlással jár, ha termék gyártásáért ketten versenyeznek, és az egyik lemarat'. Kárba vesz a munkája, erőfeszítése. Kát ilyen gazdagok vagyunk mi, hogv egy kis országban ezt a pazarlást megengedhetnénk magunknak? D. elvtárs és vezérkara elhatározták, hogv vidéki telephelyet létesítenek. A központban ugyanis annyira megfogyatkozott a fizikai létszám, hogy már nappali műszakban is álltak a gépek. Találtak is egy távoli falut, ahol a helybeli menyecskéknek a disznóhizlaláson kívül meg nem akadt egyéb dolguk. Gyorsan megszerezték a szükséges engedélyeket, vásároltak egy hodályt, összecsomagolták a gépekét. Mire azonban beindult volna a termelés e decentralizált ipartelepen, megjelent a helységben egy másik gyár. újabb kócerúiial. Ennyi munkaerő már a világvégi faluban sem volt, igy mielőtt a munka megindult, a két vállalat ináris kénytelen volt egymásra licitálni a kereseti ajánlatokkal. Erre mondta D. elvtárs, hogv tervszerűbben kéne a versenyt bonyolítani. Fölosztani az országot érdekeltségi területekre, s a maga részén mindenki úgy telepítene ipart, ahogv neki tetszik. | Hogy ebben mi lenne a verseny? Hát az, hogv ki mennyire használható területet tud kicsikarni a főhatóságoktól. A versenyről alkotott véleményéből már kitetszik, D. elvtárs i a kisvállalkozásokat Is melegen támogatja. — Remekül ki van ez találva — mondja. — A szocializmus I meglovagolja ezt a kispolgári kaparj, kurta szemléletet. Úgy kej ne szabályozni az egészet, hogy ezek a maszekol? vállalják a koc' kázat nagyját. Ha belebuknak, bukjanak, mindenki tudja, hogy : ez is a vállalkozás farkastörvényeihez tartozik. Ha mégis bejön ; nekik, legyen ez valamilyen módon a szocialista nagyüzem sikere is. D. elvtárs híve a kockázatvállalásnak, bár vannak fenntartásai is. — Nincs még a megfelelő elmélet kidolgozva. Azért ilyen nagv a zavar körülötte — magyarázza. — A mi világunkban kockáztatni muszáj a szocialista szektornak is, ezt senki sem vitatja. Csakhogy a szocialista kockázat minőségében más kell legyen, mint a tőkés kockázat. Mégpedig azáltal, hogy tervszerű. A tőkés is kockáztat, de az ottani anarchikus viszonyok között neki vagy sikerül, vagy nem. De ha mi hatékonvan megterveznénk a kockázatot, akkor mindenki bátran kockáztathatna, mert mindig minden sikerülne. A sok papírDusztító közgazdász inkább ennek az elméleti alapjain- törné a fejet ahelyett, hogy emeletes képletekkel irkálnák tele a Közgazdasági Szemlét, vagy újabbnál újabb kacifántos szabályozókat agyalnának ki. A D. elvtárs által előadott kimagasló eredményekről tudósítva a nyájas olvasókat, gvakran megfordul a fejemben: hogvan lehet, hogy országos vezetők időről időre gondterhelten nyilatkoznak ioarunl? vers°nvképességeről. kockázatvállalási készségéről, meg arról, hogy az inar nem teljesíti a tervét. Már arra is gondoltam, talán nem látszik el hozzájuk D. elvtárs, s a hozzá hasonlók vállalatától a nyitott szellemiség, a mentali'ás frissesége. az alkalmazkodókészség: egyszóval, a napfényes valóság. TANÁCS ISTVÁN