Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-18 / 246. szám

Kedd, 1983. október 18. 5 n Szelesi Zoltán András Ferenc hasonló művészi tisztességgel rendezett tévéjátékot Simonffy András drámájából, amilyennel ugyanez a Simonffy a Kompország katonái című, két éve megjelent „történelmi kollázsregény"-ét megírta. A nagy sikerű regénnyel az volt a célja Simonffy-Tóth Ernő vezérezredes, a Magyar Front 1944 novemberében Moszkvába küldött képviselője — fiának, hogy segítsen a korszak valósághű megismerésében, és figyelmeztessen : ,„ .. micsoda kohó a történelem, micsoda gigászi erővonalak ívelnek át bennünk és felettünk az időben." Történelmünknek ezt a drámai szakaszát megismerni. és a tények fényében újragondolni az azelóttöt meg az azutánt — hasznára válna minden, egymást követő nemzedéknek. Ezért van, hogy örvendünk: bár. ha a Thália Színház bemutatója után négy évvel, mégiscsak képernyőre került, s jóval több ember elé „A japán szalon" című dráma. Egyszersmind bosszankodunk, amiért nem találtatott mód, hogy a pénteki bemutató elótt (vagy után) a mű tágabb történeti háttere is megmutatkozzon, főleg az újabb generációk tájékoztatása és épülése végett A japán szalonban történteket figyelve nem valószínű, hogy a félmúltunkról közismerten igen hiányos tudáselemekkel rendelkező fiatalabb nemzedékek helyesen, jól tudták elhelyezni fejükben — s főként szivükben — a látottaikat A racionális és érzelmi állásfoglalás kívánatos lehetőségeitől fosztottak meg ismét, hogy e semmilyen hírveréssel, jó értelmű reklámmal be nem harangozott tévéfilmet megint nem látta el a televízió a szükséges „háttéranyaggal". Azért mondom, megint mert — sajnos — volt már példa, 'amikor a hatáskeltés efféle, máskor már megszokott, s bevett fogásai mellőztettek — éppen történelmi gubancokat oldozgató művek bemutatásakor. Ügy véljük pedig, semmi akadálya nem lenne az ilyenkor szükséges „tévés ismeretterjesztésnek" ; csak a műsorpolitikai tudatosságnak. kellene szélesebben terjeszt kedni . ., Mindezt, annak ellenére, hogy kétségtelen: A japán szalonban történtek (és nem történtek) kicsiben, de sűrítetten. példázatszerüen jellemzik a háború végi hónapok történéseinek (és nemtörténéseinek) egészét A dráma érzékeltetni képes azokat a körülményeket és okokat, amelyek miatt kihasználatlanok maradtak az ország sorsát döntően meghatározó lehetőségek. Azokat az utolsó pillanatokat sűríti, amelyekben cselekvőképes emberek talán-talán még megakadályozhatták volna, hogy „az utolsó csatlós"-szerepbe kényszerüljön Magyarország. Csakhogy a moszkvai japán szalonban tehetetlenség, tájékozatlanság, ziláltság uralkodott, hatalmi harcok, intrikák és félreértések sorozata. A magas rangú katonatiszteknek — a kormányzó által a fegyverszüneti tárgyalások céljából kiküldötteknek — s a katonák nélkül átállóknak semmilyen kapcsolatuk nem volt a moszkvai emigráció kommunistáival. Mit sem tudtak az itthon történtekről. Sem a Szovjetunió valódi céljairól. Vártak, szalonba zárva, tehetetlenségükben egymásra acsarkodva. Jelképes értelműek a dráma utolsó jelenetei is: a Horthy-névnapot ünneplő tiszteknek, akiknek i .egannyi kormánylistáját elutasították már a Kremlben, az emigráció két képviselőjének jelenlétében nyújtja át egy szovjet tiszt az érvényes kormánylistát A hazai viszonyokat nem, csak a moszkvai, sztálini példát ismerők újabb nemzeti tragédiákba torkolló hatalma vetül itt előre. Apróságokon, véletleneken, személyes alkalmatlanságokon. ilyesmiken múlt volna az ország sorsa? Nyilván nem! összességében látni az „apróságokat", részleteiben megvizsgálni a tényeket, s atörténelmietlen „Mi lett volna, ha ...?" — kérdéseket föltenni mégis érdemes. Hiszen minden egész — részletekből álL S az árnyalatok ismeretében megkíméltetünk attól, hogy sommásan feketét, vagy fehéret kelljen kiáltanunk. Simonffy regénye azért lett alyannyira olvasott. mert a mindannyiunkban élő igazságigényt szolgálja. András Ferenc filmje pedig bizonnyal jóval „nézettebb" lett volna, ha kellő propagandával mindenki számára időben kiderül, hogy részlete egy igazságkutató könyvdrámának — és múltszemléletnek. Hiszen Ady ostorozó sorain — nem volt szabad hátranézni, meglátni, honnan megyünk robogva" — vagy ezeken is okulva váltig mondjuk: hátranézni szabad, kell, muszáj! Sulyok Erzsébet Penna és paletta Juhász Gyula a művészet vonzásában A „rádiósítás rejtelmei Az elmúlt héten összesen hatszor volt olvasható a rádióújságban ez a cím: Irodalmunk a felszabadulás után. Sorozatról van szó tehát, a magyar literatúra 1945 utáni történetéből bizonyos — természetesen önkényes-szubjektív — szerkesztői szempontok alapján válogatott művek rádiós közkinccsé tételéről. amit persze, hogy csak dicsérni lehet Hiszen az elmúlt 38 évben irodalmunk igen magas színvonalú múltjához m"tó alkotások sorozatával bizonyította folytonosságát, egyértelmű hát, hogy a rádió belőlük szelektálva tűz műsorára műveket Csakhogy — régi tőrvény — az irodalmi alapanyag adaptációja: műhelymunka. Méghozzá tisztán dramaturgiai jellegű. Csütörtökön délután a Kossuth-adón a Macska a felségvizeken című rádiószatíra eme esztétikai célzatú műtét jó néhány jellegzetességét mutatta föl — pro és kontra. Személy szerint külön örültem, hogy a válogatásban Rákosy Gergelyre esett a választás. Mert a mai magyar prózairodalom igen eredeti hangú, indulatait fölöttébb szimpatikusán manifesztáló alkotójáról van szó, akinek nevéhez fűződik például legújabbkori irodalmunk egyik legjobb szatírája, Az óriástök is. Most hallott rádiószatírája, az Általában hallgatunk című novelláskötetének Kutya egy dolog című írása alapján készült: kedves, játékos-ironikus kis történetecske, az életidegen, túlfinomodott, „tüchtig" íróról, sőt, általaban arról az embertípusról, akinek valóságerzáke kizárólag finomkodó j arisztokratizmusa által meghatározott Vagyis „olyan". De nagyon. A folyamat ahogyan a szerző „rádiósította" művét, igencsak figyelemreméltó. Mivel az eredeti alkotás kétharmad része belső monológ, s „igazi" dialógusok csak elvétve fordulnak elő, a dramatizálást részben új, az egyes szituációk elemeibe beépített, fölerősített funkciójú szereplők révén, részben pedig (kényszerűségből) a Kállai Ferenc által alakított főszereplő monológjainak erőteljes ellenpontozásával hajtotta végre. Furcsa, de az eredmény mindazonáltal — legalábbis — ellentmondásos. Az alapanyag ugyan leginkább és legszívesebben tényleg magának a szerzőnek engedelmeskedik, de a mű értékítélete (a Kutya egy dolog azért éppenséggel nem tartozik Kákosy Gergely legsúlyosabb Írásai közé), viszont • ily módon legföljebb csak viszonylagos lehet Magyarán: az író édes gyermekének kellő távolságtartással észrevehető rakoncátlanságait nem biztos, hogy megfelelő tárgyilagossággal képes revideálni. Hogy miért éppen eme opusz „rádiósíttatotl", nem tudjuk. Azt viszont hallhattuk, hogy az újonnan „kreált" szereplők dramaturgiai funkciója nem volt valami meggyőző, a hosszas belső monológ gyakran unalmasnak tűnt, s maga a szatíra — sajna, így is csak átmenetileg — akkor élénkült meg igazán, amikor az eredeti műben is pártíeszédekre épülő cselekményrész következett Ráadásul a befejezés — úri írónk fenékbe rúgasa egy kutyaharapással kombinálva. úgy is, mint igazságszolgáltatás — homályos és félreérthető maradt imígyen a csattanó nem érhette el a szükséges hatast A dramaturg. Major Anna és a rendező. Bcfzó László vélhetően mindent megtett, amit csak tehetett egy jó ügy érdekében „rádiósán" szatirizáló írói műhelymunka eredményességéért. Mégis midőn (szintén újonnan „bevetett" szereplőként) Latinovits Zoltán hangját is meghallhattuk, s következtethettünk : minimum hétnyolcéves felvételről van szó, egvetlen, ám fölöttébb bosszantó gondolattól nem szabadulhattunk. Nevezetesen; ennyi idő alatt nem volt mód némi korrekcióra? Tudom, ez egy már felvett rádióműsor esetében igencsak problematikus, de nem tehetek róla: Rákosy Gergely tisztelete és frói rangja mégiscsak megérdemelte volna. Főleg, ha vesszük, hogy a műsort feltehetően nemcsak e sorok írója hallgatta ... Domonkos László amatőrök seregszemléje Megjelent a pályázati kiírás a 12. országos amatör képző- és iparművészeti kiállításra. Jelentkezni október 26-ig lehet a megyei művelődési központban (6725 Szeged. Április 4, utja 26—28.). A megyei kiállításra szánt anyagokat december 12-tól 16-ig gyűjtik Szegeden a Széchenyi ter 10. szám alatt levő Vasutas Képzőművészeti Kör műtermeben. 1

Juhász Gyula születé• sének századik évfordulója idén április 4-én volt. Azóta sokszor történt emlékezés a költőre, mivel ezt az esztendőt az ő alakjának és munkásságának felidézésére szenteltük. A képeket és szobrokat rajongásig szerető szegedi poéta, több mint másfél százra tehető művészeti verseiből és cikkeiből való válogatás kiadásra vár. Mostani cikksorozatunkban Juhász művészet iránti vonzalmát kíséreljük meg tükröztetni. Rajta kívül aligha találunk hazai költőt, akinek tevékenységére annyira hatott volna a képzőművészet. mint éppen az övére. Versei és prózai írásai közül sok igazolja, hogy a színes szavak e szerelmesében egy festiő veszett eL S hogy tényleg elveszett-e? Nem is azoknak a rendkívül kifejező rajzoknak és karikatúráknak jelentőségére gondolunk. melyek itt-ott lappangva, kevesek által ismerve, a költőtől származnak. Sokkal inkább arra a magas fokú vizuális érzékenységre utalunk, mely lehetővé tette. sőt meghatározta, hogy Juhász Gyula mondanivalója sajátosan a szín és forma képszerűségében jelentkezzék. Művész voltiáról — mint még aztán oly sok versében — már huszonnégy évesen az Anch' io (1907) című költeményében így vallott: Művész vagyok. Kifáradt. [keskeny ujjam Egy lant idegén [álmodozva babrál. Ügy simogatom a szép és [új igéket, Mint perzsaszőnyegét [a kalmár... Ha Juhász Gyula művészet iránti érdeklődésének első nyomai után kutatunk, úgy a legkezdetibb szálak, a költő számára oly sok emléket nyújtó szegedi szülőházához, az egykori palánki Ipar utca 13. szám alá vezetnek, melyet 1926 nyarán — mint a dóm építése miatt egyik lebontásra váró épületet — több művész megörökített, Juhász pedig az Egy ház (1926) című versében siratott el. A költő 1883. április 4-én itt, a mai sebészeti klinika helyén állt földszintes házában látott napvilágot. Élénk szellemű fiűcskaként. itt csodálhatta meg a háztulajdonos anyai nagvaoia Kálló Antal György (1834—1913), az utolsó szegedi gombkötő- és paszománykészítő mester pompás rajzolatú s színezésű sújtásait. valamint más céhipari remekeit. Gyermeki érzületének viasztábláján a formák és színeknek e primer jelentkezése, mint első vizuális élmények, minden bizonnyal mély nyomot hagytak. Juhász Gyula kifejezési eszközeihez, a költészet, az írás mellett — jóllehet, csak szórakoztató játékként — már fiatal kora óta a rajzolgatás is hozzátartozott. Amint öccse. Juhász Endre (1897—1966) feljegyezte (1958), bátyja nagyon szeretett rajzolni, főleg emberi fejeket. Percek alatt kész volt egy-egy jellegzetes fejjel, s én irigykedve néztem, hogyan válnak élővé a néhány gyors ceruzavonással megrajzolt körvonalak." Juhász gyermekrajzain gyakran szerepelnek háborús jelenetek, mozgalmas csatarészletek. Ezeknek témái nyilván összefüggnek azokkal a történelmi ábrázolásokkal (Attila. Dobozi. Zrínyi stb.). melyek közül néhányat, mint akkoriban kedvelt' reprodukciókat, atyai nagybátyja, a negyvennyolcas érzelmű Juhász György (1853—1892), neves szegedi asztalosmester felsővárosi otthonában iskolás fiúként látott, s foglalkoztatta az ő fantáziadús képI zeletét. Juhász egyik meghitt bizalmasa és a költő életraizI mozaikjainak lelkes ismertetője. az egykor Szegeden újságíróSkodó Magyar Lász- • ló volt. Az önkarikatúrák (1940) című visszaemlékezésében részletesen foglalkozik Juhász Gyula rajzaival. Szerinte is a költő előszeretettel firkált minden, kezeügyébe eső papírdarabkára különféle torzképeket, melyeket hozzájuk fűződő humoros megjegyzésekkel látott el. E rajzok többsége az idők során sajnos elkallódott, s csak töredéklként maradt meg egy rész belőlük. melyek közül a szegedi múzeumba is jutott. Az őt ábrázoló gúnyrajzok: némelyike alá ilyesféle ver,secskét rögtönzött: Hiába, még is szép az élet Én se vagyok csúnya ám Apám Attila volt. ellenben Mózes vala a nagyapám. Juhász Gyula korai művészeti írásai, két utolsó egyetemi évére (1905—1906) esnek. Így görög témáiú költeményeinek egy része is, melyekhez ókori tárgyú olvasmányaiból nyerhetett ihletet. Ezek közé tartozik az antik művészetet talán legáhítatosabban csodáló költeménye, a Milóf Venus (1905), mely az alábbi sorok szerint íródott: 11'. A századok hozzá [rajongva jőnek. Felé fog szállni váaya [jövendőknek. Heine leaszebb könnyét [sírta rája, A Végzet is, kit [megbűvölt a bája. Megengedte, hogy szép [legyen örökre. Csak büntetésül — karját [összetörtei Azt a tíz-egynéhány hónapot. melyet Juhász Gyula a reménytelies egyetemi évei után. 1906—1907 őszei között, mint kezdő magyar —latin szakos segédtanár, á neki messzeeső Máramarosszigeten (Sighetul Marmatei). és ezt követően az előbbi városkánál is kisebb Léván (Levice) volt kénytelen eltölteni, száműzetésnek vette. Szíve és tehetsége szerint Budapesten vagv Szegeden szeretett volna dolgozni. Mellőzöttségének nyomasztó érzése, bár nem hatott ösztönzőleg munkásságára, mégis néhány figyelemre méltó művészeti témájú verse és egy-két tárlatibeszámolója ebben az időszakában — főleg 1907 első felében — jött létre. (Folytatjuk.) Megyei levéltári napok Szép hagyomány, hogy minden év őszén a Csongrád megyei Levéltár a társintézményekkel és szervekke] — a Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, az érintett városok tanácsa, a Szegedi Akadémiai Bizottság, a Móra Ferenc Múzeum és a TIT Csongrád megyei szervezete — közösen levéltári napokat rendez. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség megismerkedhessen a levéltári kutatások legfrissebb eredményeivel, bepillanthasson a nyílt napok keretében a levéltárak raktárhelyiségeibe. s kiállításokon sorakoztassák föl a legértékesebb iratokat, dokumentumokat. Az idei levéltári napokat - október 19. és 21. között rendezik meg Szegeden, Szentesen és Hódmezővásárhelyen. A levéltári napokat, s ezzel együtt a szegedi rendezvényt holnap, szerdán délelőtt 9 órakor a Móra Ferenc Múzeum dísztermében Barna László, a Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztályának helyettes vezetője nyitja meg. Ezt követően tudományos konferenciára kerül sor, melynek témája a Dél-Alföld legújabbkori története. Az ülésszak elnöke dr. Mérey Gyula akadémikus. A programban hat előadás hangzik el: dr. Kanyó Ferenc, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága oktatási igazgatóságának igazgatója Szeged felszabadulásának vitatott kérdései; dr. Belényi Gyula aspiráns Iparosítási politika és az agrárnépesség iparba vándorlása 1949—1953; dr. Szabó Ferenc megyei múzeumigazgató A gyaporttermesztés dél-alföldi történetéből (1949—1955); dr. Rigó Jázonné, a Csongrád megyei Pedagógiai Intézet osztályvezetője A nemzetiségeink oktatásának alakulása a Dél-Alföldön a népi demokratikus forradalom időszakában: dr. Köteles Lajos tudományos titkár A művelődésügy demokratikus átalakulasa a Viharsarokban és dr Kovács László egyetemi tanarsegéd Csongrád megye 1944—48 közötti időszakáról szóló szakirodalom áttekintése címmel számol be kutatási eredményeiről. Az előadásokat vita követi, melynek vezetője dr. Serfőző Lajos kandidátus, egyetemi tanár. Hallom, hogy ... ...megtámadták, lerombolták, felgyújtották, napokig égett; tüzérségi támadást indítottak, bombázták; alkudozások folytak gépek vásárlásáról, amelyekkel: megtámadhatják, lerombolhatják. felgyújthatják... És hallom, hogy tárgyalnak. Itt ágyúkról, tankokról, katonákról, hadseregekről és repülőkről. Ott robotrepülőgépekről és rakétákról Amott mea nem tárgyalnak, csak fellőnek. Kipróbálták, hat robbanfófejjel. és i elégedettek. Robbanás és robbantás, felrobbant és jel- I robbantották — s felrobbanhat, felrobbanthatják. Sok ez eav napra. Jó éjszakát... És már nem tudom, hatlom-e vaav álmodom, vagy álmodom, de hallom? De robban! Előbb egy kicsit, aztán egy hatalmasat. S villan is. Hallom a dördülést, s látom a lángokat, s már érzem is a torokszorító izgalmat. mely az álom határmezsgyéjét átszaagató robaj utáni kába ébrenlétben az ellenőrizhetetlen s értelmetlen cselekvéssort indítja el. Védekezni, fedezék be... De hogyan, mivel, merre? Mit tudok csinálni? Hm. pánik helyett inkább tájékozódni. Semmi vész. odakint a szürkületben valami ég. Halló, tűzoltók! Másnap: ,.október 16-án 05.26-kor az öt halmi úti fogadóállomáson a 35. számú elektromos vonal áramváltó kapcsolója felrobbant és a kifolyt olai meggyulladt. A tüzet eloltották, a kárérték nem jelentős." •Feleségem meleg tenyere a karomon. „Mi van veled. idegesnek látszol.** — ni —