Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-16 / 245. szám
# 8 Vasárnap, 1983. október 16. Munkaterápia Beszélgetés Oberfrank Géza fő-zeneigazgatóval A város új fő-zeneigazgatója augusztustól készítette elő az operai évadot. Oberfrank Géza természetesen nemcsak a színháznál, a szimfonikusoknál is örökölte Pál Tamás karmesteri pálcáját. Nem akartuk mindjárt a stafétaváltás melegében faggatni, legyen ideje az ismerkedésre, hogy érdemben is szólhasson, —A fő kérdés adott: milyen stratégiával és taktikával látott munkához? Kezdjük talán az operával, ahol kiadós próbák után túl van az első előadásokon is. — Mint minden operatársulat, a szegedi is heterogén. Eddigi tapasztalataim azonban egyetlen kérdésben rendkívül meggyőzőek és kedvezőek: valamennyien nagyon akarnak dolgozni. Szinte mindegyik szólistával találkoztam már próbákon, beszélgetéseken, nyitottak és vállalják a munkát. Nekem ez a dolog alapkérdés. Ügy veszem észre, ebben a munkakedvben még mindig az annyit emlegetett Vosz{/-iskola pedagógiai erényei üzennek vissza, maguk a művészek sem titkolják ezt. Pesti csalódásaim ugyanis jórészt abból táplálkoztak, hogy olyan körülmények közé kerültem, ahol az apparátus egésze inkábbt az úgynevezett sztárolásra, semmint a tartós munkára rendezkedett be. Szegeden tehát nem várt készenlétet, úgy is mondhatnám. fokozott munkakedvet találtam, ami az egész közhangulatot átitatja: mindenki egyformán komolyan veszi a dolgát. Engem általában maximalistának tartanak. Örülök neki. mégha tudom, az ilyen típusú vezetők nem örvendenek tartós és egyértelmű népszerűségnek. Mégis azt kell mondanom. olyan személyekkel is találkoztam, akik egy- vagy kéthetes közös munka során tették magukévá ezt a morált, vagyis a személyiségnek ez a fajta fejlődése ilyen gyorsan tapasztalhatóvá vált. A Don Carlos-1 például kétszer is hallottam Szegeden még az elmúlt évad végén, amikor már tudott volt, idejövök, s a szereplök Í6 tudták. az új főnök ott ül a nézőtéren. A napokban több próba után magam is dirigáltam előadásait az egyiket fölvettük magnóra, kielemeztük. s örömmel hallottam, az énekesek nagyon kritikusan értékelték saját teljesítményüket, még én vigasztaltam őket, ne essenek túlzásba. — A stratégia tehát a munka. Konkrétabban is hallhatnánk véleményét a társulatról? — A jelenlegi állapotában két csoportot tudnék, elkülöníteni. Van egy kisebb, amelyikkel szemben maximálisvigénvek támaszthatók, akikkel valóban koncepcionális kérdésekről lehet beszélgetni mindjárt. Aztán adott egy nagyobb csoport, velük alaposabban kell dolgozni, nem ritkán általános képzést folytatni — dehát ez. másutt is így van. Még a Komische Operben is, ahol egy fantasztikus színházi vezető egyéniség. Felsenstein mellett láttam el a zeneigazgatói teendőket s bizony akadt jelentős művészük, aki alapvető technikai problémákkal küszködött, de vállalta a közös korrekciót, s sikerült úrrá lennünk a nehézségein. Én ezt a pályát meglehetősen széles alapokon igyekeztem elsajátítani. Énekelni is tanultam. s amikor már világnagyságokkal dolgozhattam, nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem a beszerzett alapképzettséghez; jsmerem az úgynevezett német iskolát meg az olaszt, s úgy érzem, gyümölcsözően tudom keverni, A szegedi társulat gondjai egyelőre még olyan természetűek, hogy bármennyire rosszul esik, ki kell mondani, vidéki társulat. Azon leszünk, azt szeretnénk, ha ez a jelző minél hamarabb lekopr... Ezért szünkségünk van időnként teljesen kész, minden szempontból professzionista énekesre, s nagy dolog volna, ha szerezhetnénk, mivel hazánkban, sajnos, nem túl magas színvonalú az énekesképzés, ám. ha akad komolyabb tehetség, azonnal szerződteti a pesti Opera. Vagyis hát, be kell rendezkednünk az utánpótlás nevelésére is. Mindezeket világosan tudtam, mikor idejöttem. Készültem tehát, s örömmel tapasztaltam az itteniek együttműködési készségét, hogy úgy vannak velem, mint ahogy az orvosához fordul az ember, nyíltak és őszinték, s én mindent elkövetek majd azért, hogv a gyógyulás ne fájjon. Nem holmi emberbaráti gesztusból. egészen egyszerűen, szakmai kötelességből. — Hogyan látja a szimfonikus zenekar helyzetét? — Eddig inkább operában dolgoztam velük, koncerten csak igen régen, s az a találkozásunk tulajdonképpen átlagos volt, felejthető azóta jó részt ki is cserélődött a társaság. Hogy a koncertmuzsikával mennyire jutunk, a jövő zenéje tehát. Az operajátszásunkról viszont elmondhatom, minden merész várakozásomat fölülmúlták. Már a múlt szezon végén, a fentebb említett Don Carlos-ban olyan bravúros teljesítményt produkáltak Cser Miklóssal, amely csak nagyon kevés operaházi élményemhez fogható. Azért is örvendek ennek, mert Pestről való távozásom fájó pontja, hogy el kellett hagynom a MÁV szimfonikusokat; jogos a reményem, pótolhatják. Itt is persze komoly gond az utánpótlás. Megint csak a hazai vidéki életforma hátránya ez. s amikor ki szeretnénk törni belőle, a zenei életnek valami olyasfajta általánosan magas színvonalát akarjuk megteremteni, mint Drezdában vagy Lipcsében tapasztaltam. Erre Budapest mellett Szegednek látszik a legnagyobb esélye. Biztató jel a zeneművészeti főiskolai tagozaton létrejött egyetemi szintű képzés, vagy az intézmény kamarazenekara, melyet a napokban hallottam koncerten, s valósággal frappírozott. A város zenei életének fölépítését nem a pincétől kell kezdeni. Jó alapokat teremtett Vaszy. utána Pál Tamás működése kiszélesítette a skálát, stilárisan választékosabbá, színérzékenyebbé tette mind az operai, mind a szimfonikus kultúrát. Magam maximális munkával szeretnék technikai alapokat fejleszteni ahhoz hogy magasrendű művészeti célokat tűzhessünk ki, valósíthassunk meg. A kettő egymástól el nem választható, egyik föltétele sem hanyagolható el a másik rováséra. Erre készültem egy életen át, s erősen bízom benne, Szegeden elég sokat meg is valósíthatok, ha a dolgok természetéből következően mindent nem. Oberírank Géza 1961-ben került minisztériumi ösztöndíjjal és azzal az elképzeléssel a fővárosi Operához, hogy egy év múlva Miskolcra megy operát szervezni. A miskolci kísérlet elmaradt. Oberfrank végigjárta Pesten a ranglétrát, időközben Berlinben is dolgozott, majd utóbb a MÁV szimfonikusok mellett a Fővárosi Operettszínház művészeti vezetőjeként. Onnan érkezett Szegedre. _ Nikolcnyi István Elmúlt heti Postaládánk csaknem így kezdődött, mint a mai. Oka nem a soros szerkesztő ötlettelensége, netán lustasága, hanem az tikkor és most hozzánk érkezett panaszok, vagy inkább vádak jogosságának elismerése, a közvélemény indokolt kérésének nyomatékosítása, illetőleg az a tény, hogy a közelmúltban Rókus városrészben történt tragikus gyermekbaleset sokakat foglalkoztat. Jóllehet, az elmúlt héten e témával kapcsolatban érkezett bejelentésekre válaszként írtuk: az észrevételeket továbbítottuk a városi tanács hozzáértő szakemberének, aki az eset és a környezet felülvizsgálatát ígérte. Most. Sz. I.-né levelét olvasva — aki szemtanúja volt a kislány halálra gázolásának —, ismét arra „kényszerülünk", hogy a mihamarabbi intézkedést sürgetve hangsúlyozzuk: nap mint nap emberéletek forognak kockán az új városrépostaláda társszerzőnk az olvasó szek nem megfelelő forgalomszabályozása miatt. Az itteni, szűk utakon bonyolódó nagy forgalomhoz igazodó rendszabályokra szükség van. Már csak azért is, mert úgy tűnik, korántsem számíthatunk a gépjárművezetők óvatosságára, lelkiismeretességére. Sajnálatos tény, de tény, eme alapvető emberi tulajdonságokat közúti táblákkal, forgalomszabályozókkal kell „előcsalogatni". ja fel az illetékesek figyelmét. „A felnőtt ideggondozó várótermében az embernek 90 százalékos esélye van, hogy előbb-utóbb depresszióssá válik". — irja Nagy András (Zsitva sor 6 A). Lehet, hogy olvasónk „szakmai diagnózisa", miszerint az itt várakozók depressziósok lesznek, nem egészen pontos, véleményével mégis egvetértünk. A váróterem zsúfoltsága és általában az itteni körülmények csak hátráltatják a szakemberek lelkiismeretes munkáját, s nehezítik a betegek gyógyulását. A Vám téri öregek napközi otthona lakóinak köszönő levele a Szőke Tisza hajó vezetőségének és dolgozóinak szól. Az öregek hónapja alkalmából nagyszerű vendéglátásban részesítették az idős embereket Jó ez így? Megkérdeztük Kezdjük a levelek sorát azokkal a panaszokkal, amelyekre máris tudunk — igaz, nem megnyugtató — válaszokat adni. Bubái István (Barát utca 4 B) a következőket írja: a Szabadság Filmszínházban megnézte a Csillagok háborúja című filmet, amelyre 34 forintos elsőrendű jegyet vásárolt. A birodalom visszavág című filmre már csak 17 forintot kellett fizetnie az első osztályú iegy áráért. A filmek vetítési időtartama szinte óra-percre azonos volt: egy óra 55 perc. Olvasónk kérdezi, miért hát az árak közötti differencia, illetőleg milyen okok késztették a plakátok szerkesztőit, hogy I—II, résznek hirdessék a sorrendben elsőül látott filmet? Válaszért a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalathoz fordultunk. Közreadjuk, annak tudatában, hogy a feleleit nem lehet kielégítő, ugyanakkor annak hangsúlyozásával. az indokolatlan és érthetetlen árkülönbségért nem a Szabadság Filmszínház okolható. Hiszen — mint megtudtuk — a MOKÉP gépi feldolgozással határozza meg egy-egy film országos kötelező jegyárait. I Ez az összeg attól is függ. I milyen hosszú a kópia, következésképpen mennyi ideig tart vetítése. A csillagok háborúja és A birodalom visszavág esetében a kővetkezőképpen „alakulnak" a méterek és a percek. Az előbbi 3 ezer 504 méter, míg az utóbbi 3 ezer 410. A különbség tehát 94 méter a Csillagok háborúja javára, ami csak néhány perces differenciát jelenthet (mivel 90 méter 6—8 perc alatt pergethető le). Az ár közötti kétszeres különbség tehát szerény számításaink szerint indokolatlan. Mint ahogyan azt sem értjük, miért hirdették a Csillagok háborúját kétrészesnek, amikor jóval 3 ezer 500 méter feletti filmek esetében szabályos a kettéválasztás. Videoton Color Star tévékészülékét hónapok óta nem tudja megjavíttatni, ennek okán nézni, Harasztovics József (Gutenberg utca 21.). A készülék javításához szükséges feszültségsokszorozó a Szelka tájékoztatása szerint hónapok óta hiánycikk. Csakhogy — mivel olvasónk készüléke után átalánydíjat fizet — ez esetben 15 nap után cserekészüléket kell kapnia. 30 napi sikertelen hibaelhárítás után pedig az átalánydíj visszafizetései kérheti. Bár nem térhetünk kifrancia importról van szó. mindenre, ami nap mint nap Vajon mennyi fontosabb, borzolja idegeinket, vagy in- maradandóbb értéket hordokolatlanul apasztja nem- dozó tárgyra lehetett volna zetgazdaságunk kasszáját, fordítani az árát?" intő példának úgy véljük A másik észrevétel: „A ..egyelőre" Hampel Tamás takarékos gazdálkodás ellen (Hódmezővásárhely) levele kiált a bébiételcs üvegek elég. „Szépséges lánc a ki- visszavállhatatlavsága is. rakatban. Ára külleméhez Egyesek szerint higiénés merten gyanúsan olcsó. Per- okoból kell eldobni ezeket, sze nem ez volna az első ese- mert gyermekeink egészséte a téves árazásnak, de géért aggódnak azok. akikbent kiderül, nincs tévedés, nek az üvegek fertőtlenítése Nem másról, mint „arany- lenne inkább a feladatuk, füst" fedte bóvliról van szó. Egy szó mint száz, egy-egy amely 5—10 napi viselés háztartás százszámra gyűjti után véglegesen megfekete- a felhalmozódó üvegeket, dik, és többé semmilyen miközben a szakértők szászerrel, eljárással nem tehe- mítása szerint rendkívül előtő arany fényűvé. Ertem én, ö ha a2 üvegeket hogy ilyen aron ne akarjon ,,.„.. . . , , jobbat a botor vásárló. A előállítani, hanem csak ferbaj azonban csupán annyi, tűtleniteni és feltölteni kelhogy valutáért behozott lene.'' Válaszol az illetékes r Uj lángok a csikkoltó körül Immáron — ha jól számoljuk — harmadízben kerül a „porondra" egy aprócska tárgy, az újkeletű csikkottó ügye. Elsőül humoros glosszában tettünk említést róla. majd Postaláda rovatunkban adtuk közre a cikkre érkezett két válaszlevelet. Most pedig következzék Csalla Lajosrré levele. „A férjem már 1967től .gyártja' — noha nem nagyüzemi szinten — az Önök által mondott és írt csikkoltót. Széles baráti körünkben és munkahelyeinken idestova 15 éve használják a férjem által készített .találmányt'." Mindehhez csak annyit merünk hozzáfűzni, találmányi (jogi) ügyekben illetékesek nem lévén, levélírónk lapozza fel a Házi Jogtanácsadó szeptemberi számát, amelyből pontosan tájékozódhat a találmányokkal, szabadalmakicai kapcsolatos minden tudnivalóról. Hadd jegyezzük meg viszont — „megbízható forrásokra támaszkodva" —, a csikkoltó megszületésének éve valószínűleg 30 esztendővel ezelőtt keresendő. Szeptember 25-i számunkban Intézkedésre várnak címmel jelent meg írásunk, amelyben a Kék Golyó söröző zeneszolgáltatásával kapcsolatos panaszról írtunk. A Szeged és Vidéke Áfész most küldte meg válaszlevelét. „A söröző szerződéses üzemeltetésben működik. A zenekar foglalkoztatása — előzetes szerződésmódosítás mellett — az üzemeltető joga. Ennek ellenére az üzletvezetővel történt megállapodás és szerződésmódosítás alapján a zeneszolgáltatást megszüntettük. A cikk további részében felvetett problémával kapcsolatban nem áll módunkban intézkedni. Az üzlet bejáratától az említett kapualj körülbelül 25 méterre van, tehát közterület. (A sörözőnek saját W. C.-je van.) A vendégek magatartását nem áll módunkban befolyásol* ni." Ugyancsak 25-1 számunkban közöltük Nagy Béláné (Újhelyi köz 4.) olvasónk észrevételét. amelyre a KPM Közúti Igazgatósága reagált. ..Nyomógombos, gyalogosok által működtetett jelzőlámpát csak azokon a helyeken lehet elhelyezni, ahol az átkelőhelytől számított 50 méteren belül nincs útcsatlakozás. Jelen esetben e feltételek — a Felszabadulás utca kétirányú forgalmú ágának közeli csatlakozása miatt — ném biztosított. Véleményünk szerint egyébként az itteni forgalom nagvsága sem indokolja a lámpa telepítések nem beszélve arról, hogy létesítése meglehetősen költséges." Összeállította: Kalocsai Katalin Közlekedés Tóth József (Kun utca 48.) I október 8-án reggel a 4 óra | 55 perckor Induló 75,Y-os ! buszra szeretett volna felÍ szállni. Sajnálatos módon, levélírónknak ez' csak féligmeddig sikerült, hiszen a •busz úgv indult el. hpgv bal I kayját az aitó közé szorította. Szerencsére, az utasok figyelmeztetésére a busz megállt. ígv tragédia nem történt. Megérteni e figyelmetlenséget nem tudjuk, de még inkább felháborodunk a busz vezetőjének későbbi viselkedésén. amikoris le akarta szállítani a • gépjárműről a joggal elégedetlenkedő utast. Ellenpéldaként közölhetjük S. I.-né szegedi olvasónk levelét, aki október 10én az 5-ös trolijárat 9—120as kocsijában utazva, a következő jelenetnek volt szemtanúja. A trolivezető fülkéjéből kiszállva készségesen segített fel a járműre egv észrevehetően rosszul látó fiatalembert. Kiss Lajos (Szél utca 18.) ügyében sem véleményt mondani, sem dönteni nincs jogunk, hiszen — mint ahogy erről levelében ír — ügyében rendőrségi vizsgálat folyik. Sorokban özv. Gomos Janosné (Damjanich u. 11.) szeptem! ber első vasárnapján a doj rozsmai vásárról zsúfolt buszon utazott haza. Nem soI káig örülhetett, a vásáron olcsón megvett ruhanemükj nek, hiszen csomagjatói vailaki megszabcMUtoUa. „A becsületes megtalálót" csupán arra kérhetjük. „legalább" az idős néni személyi igazolványát és egyéb iratait „dobja el" valahol. J. I.-né a Francia utca és a Kossuth Lajos sugárút sarkán levő élelmiszerbolt szegenyes arukmalatara foto? A bizonyítvány Valamiért általános iskolai bizonyítványra van szükségem. Az kell. más nem jó. Az eredeti elkallódott vagy megsemmisült — ki tudja? Másolatot kell kérnem. Kicsit dünnyögve, de azért örömmel megyek öreg, sokat megért régi iskolámhoz. Belépek a hangtalanul nvíló-csukodó bejárati ajtón. Némi elfogultság vesz rajtam erőt, régen jártam iskolában, még érzéseimre is tiszteletet parancsol a tantermekből jövő neszezés, a takarítónők .tapintatos csendességgel végzett munkája. Az igazgatói irodában a hajdani leányiskola szép lány tanulója fogad, rriint igazgatónő. Jövetelem célját elmondva, ő ismerteti teendőimet. Rövid kérvény, főbb adatok, mi célból, illeték. Megvannak. Előkerülnek a sötét műbőrbe tanévenként egybekötött osztálynaplók. — Ki volt az osztályfőnöke? — Vámos Laci — csúszott ki a számon. Az igazgatónő inkább riadt, mint szemrehányó tekintettel néz rám feketekeretes szemüvege mögül. Érzem a helyzet fonákságát. Több tiszteletet érdemelne az olvkoi-olykor szigorú tanító bácsi, még így a háta mögött, ennyi év ut n is. Legaiabb itt, ebben a szentéiycsendességű helyiségben az ereklyeként őrzött naplók előtt. Hiszen oly sokat tett értünk, gyerekekért és másokért mint népszerű, helyi vezető. Én meg csak úgy le „vámoslaciztam". Magyarázkodnom kellene, mióta nem osztályfőnököm, negyed évszázad telt el, az akkor gyermekét felnőttől elválasztó hét-nyolc év korkülönbség ma mór alig észlelhető, hogy talán volt egyszer egy néhányórás bensőségesebb beszélgetés, ami férfiszokás s/erint pertuskodással végződött, és pontosan ez az, ami most megengedte a közvetlen hangnemet. Erre most nincs idő. Nézem a fellapozott naplót, izgatottan, szorongva, mint régen, mikor bele-bele leslünk a szigorúan őrzött oldalakba. Átmegyünk egv mási1" irodába. ahol rngénelik régen szerzett A-lemíe ket a nyomtatványra. A lepecsételt, felbélyegzett okmányt megkapom, néhány formális köszönő- és búcsúszó, nyitom az ajtót. Utánam szólnak: „Vigyázzon rá. mert másikai már nem adunk!" Hiába, iskelából jóra intés nélkül soha nem távozhat az ember! ?ésüs András. Békés. Tatra u. 13.