Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

# 8 Vasárnap, 1983. október 16. Munkaterápia Beszélgetés Oberfrank Géza fő-zeneigazgatóval A város új fő-zeneigazga­tója augusztustól készítette elő az operai évadot. Ober­frank Géza természetesen nemcsak a színháznál, a szimfonikusoknál is örökölte Pál Tamás karmesteri pál­cáját. Nem akartuk mindjárt a stafétaváltás melegében faggatni, legyen ideje az is­merkedésre, hogy érdemben is szólhasson, —A fő kérdés adott: mi­lyen stratégiával és taktiká­val látott munkához? Kezd­jük talán az operával, ahol kiadós próbák után túl van az első előadásokon is. — Mint minden operatár­sulat, a szegedi is hetero­gén. Eddigi tapasztalataim azonban egyetlen kérdésben rendkívül meggyőzőek és kedvezőek: valamennyien nagyon akarnak dolgozni. Szinte mindegyik szólistával találkoztam már próbákon, beszélgetéseken, nyitottak és vállalják a munkát. Nekem ez a dolog alapkérdés. Ügy veszem észre, ebben a mun­kakedvben még mindig az annyit emlegetett Vosz{/-is­kola pedagógiai erényei üzen­nek vissza, maguk a művé­szek sem titkolják ezt. Pesti csalódásaim ugyanis jórészt abból táplálkoztak, hogy olyan körülmények közé ke­rültem, ahol az apparátus egésze inkábbt az úgyneve­zett sztárolásra, semmint a tartós munkára rendezkedett be. Szegeden tehát nem várt készenlétet, úgy is mondhat­nám. fokozott munkakedvet találtam, ami az egész köz­hangulatot átitatja: minden­ki egyformán komolyan ve­szi a dolgát. Engem általá­ban maximalistának tarta­nak. Örülök neki. mégha tu­dom, az ilyen típusú veze­tők nem örvendenek tartós és egyértelmű népszerűség­nek. Mégis azt kell monda­nom. olyan személyekkel is találkoztam, akik egy- vagy kéthetes közös munka során tették magukévá ezt a mo­rált, vagyis a személyiség­nek ez a fajta fejlődése ilyen gyorsan tapasztalhatóvá vált. A Don Carlos-1 például két­szer is hallottam Szegeden még az elmúlt évad végén, amikor már tudott volt, ide­jövök, s a szereplök Í6 tud­ták. az új főnök ott ül a nézőtéren. A napokban több próba után magam is diri­gáltam előadásait az egyi­ket fölvettük magnóra, kiele­meztük. s örömmel hallot­tam, az énekesek nagyon kri­tikusan értékelték saját tel­jesítményüket, még én vi­gasztaltam őket, ne essenek túlzásba. — A stratégia tehát a mun­ka. Konkrétabban is hallhat­nánk véleményét a társulat­ról? — A jelenlegi állapotában két csoportot tudnék, elkülö­níteni. Van egy kisebb, amelyikkel szemben maxi­málisvigénvek támaszthatók, akikkel valóban koncepcio­nális kérdésekről lehet be­szélgetni mindjárt. Aztán adott egy nagyobb csoport, velük alaposabban kell dol­gozni, nem ritkán általános képzést folytatni — dehát ez. másutt is így van. Még a Komische Operben is, ahol egy fantasztikus színházi vezető egyéniség. Felsenstein mellett láttam el a zeneigaz­gatói teendőket s bizony akadt jelentős művészük, aki alapvető technikai problé­mákkal küszködött, de vál­lalta a közös korrekciót, s sikerült úrrá lennünk a ne­hézségein. Én ezt a pályát meglehetősen széles alapo­kon igyekeztem elsajátítani. Énekelni is tanultam. s amikor már világnagyságok­kal dolgozhattam, nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem a beszerzett alapképzettség­hez; jsmerem az úgynevezett német iskolát meg az olaszt, s úgy érzem, gyümölcsözően tudom keverni, A szegedi társulat gondjai egyelőre még olyan természetűek, hogy bármennyire rosszul esik, ki kell mondani, vidéki társulat. Azon leszünk, azt szeretnénk, ha ez a jelző minél hamarabb lekopr... Ezért szünkségünk van időn­ként teljesen kész, minden szempontból professzionista énekesre, s nagy dolog vol­na, ha szerezhetnénk, mivel hazánkban, sajnos, nem túl magas színvonalú az éne­kesképzés, ám. ha akad ko­molyabb tehetség, azonnal szerződteti a pesti Opera. Vagyis hát, be kell rendez­kednünk az utánpótlás neve­lésére is. Mindezeket világo­san tudtam, mikor idejöttem. Készültem tehát, s örömmel tapasztaltam az itteniek együttműködési készségét, hogy úgy vannak velem, mint ahogy az orvosához fordul az ember, nyíltak és őszinték, s én mindent elkö­vetek majd azért, hogv a gyógyulás ne fájjon. Nem holmi emberbaráti gesztus­ból. egészen egyszerűen, szak­mai kötelességből. — Hogyan látja a szimfo­nikus zenekar helyzetét? — Eddig inkább operában dolgoztam velük, koncerten csak igen régen, s az a ta­lálkozásunk tulajdonképpen átlagos volt, felejthető azóta jó részt ki is cserélődött a társaság. Hogy a koncert­muzsikával mennyire ju­tunk, a jövő zenéje tehát. Az operajátszásunkról vi­szont elmondhatom, minden merész várakozásomat fölül­múlták. Már a múlt szezon végén, a fentebb említett Don Carlos-ban olyan bra­vúros teljesítményt produ­káltak Cser Miklóssal, amely csak nagyon kevés operaházi élményemhez fogható. Azért is örvendek ennek, mert Pestről való távozásom fájó pontja, hogy el kellett hagy­nom a MÁV szimfonikuso­kat; jogos a reményem, pó­tolhatják. Itt is persze ko­moly gond az utánpótlás. Megint csak a hazai vidéki életforma hátránya ez. s amikor ki szeretnénk törni belőle, a zenei életnek vala­mi olyasfajta általánosan magas színvonalát akarjuk megteremteni, mint Drezdá­ban vagy Lipcsében tapasz­taltam. Erre Budapest mel­lett Szegednek látszik a leg­nagyobb esélye. Biztató jel a zeneművészeti főiskolai ta­gozaton létrejött egyetemi szintű képzés, vagy az intéz­mény kamarazenekara, me­lyet a napokban hallottam koncerten, s valósággal frap­pírozott. A város zenei éle­tének fölépítését nem a pin­cétől kell kezdeni. Jó alapo­kat teremtett Vaszy. utána Pál Tamás működése kiszé­lesítette a skálát, stilárisan választékosabbá, színérzéke­nyebbé tette mind az ope­rai, mind a szimfonikus kul­túrát. Magam maximális munkával szeretnék techni­kai alapokat fejleszteni ah­hoz hogy magasrendű művé­szeti célokat tűzhessünk ki, valósíthassunk meg. A ket­tő egymástól el nem választ­ható, egyik föltétele sem ha­nyagolható el a másik rová­séra. Erre készültem egy éle­ten át, s erősen bízom ben­ne, Szegeden elég sokat meg is valósíthatok, ha a dolgok természetéből következően mindent nem. Oberírank Géza 1961-ben került minisztériumi ösztön­díjjal és azzal az elképze­léssel a fővárosi Operához, hogy egy év múlva Miskolc­ra megy operát szervezni. A miskolci kísérlet elmaradt. Oberfrank végigjárta Pesten a ranglétrát, időközben Ber­linben is dolgozott, majd utóbb a MÁV szimfonikusok mellett a Fővárosi Operett­színház művészeti vezetője­ként. Onnan érkezett Sze­gedre. _ Nikolcnyi István Elmúlt heti Postaládánk csaknem így kezdődött, mint a mai. Oka nem a soros szerkesztő ötlettelensége, netán lustasága, hanem az tikkor és most hozzánk érke­zett panaszok, vagy inkább vádak jogosságának elisme­rése, a közvélemény indokolt kérésének nyomatékosítása, illetőleg az a tény, hogy a közelmúltban Rókus város­részben történt tragikus gyermekbaleset sokakat fog­lalkoztat. Jóllehet, az elmúlt héten e témával kapcsolat­ban érkezett bejelentésekre válaszként írtuk: az észrevé­teleket továbbítottuk a vá­rosi tanács hozzáértő szak­emberének, aki az eset és a környezet felülvizsgálatát ígérte. Most. Sz. I.-né leve­lét olvasva — aki szemtanú­ja volt a kislány halálra gá­zolásának —, ismét arra „kényszerülünk", hogy a mi­hamarabbi intézkedést sür­getve hangsúlyozzuk: nap mint nap emberéletek forog­nak kockán az új városré­postaláda társszerzőnk az olvasó szek nem megfelelő forga­lomszabályozása miatt. Az it­teni, szűk utakon bonyolódó nagy forgalomhoz igazodó rendszabályokra szükség van. Már csak azért is, mert úgy tűnik, korántsem számítha­tunk a gépjárművezetők óvatosságára, lelkiismeretes­ségére. Sajnálatos tény, de tény, eme alapvető emberi tulajdonságokat közúti táb­lákkal, forgalomszabályozók­kal kell „előcsalogatni". ja fel az illetékesek figyel­mét. „A felnőtt ideggondozó vá­rótermében az embernek 90 százalékos esélye van, hogy előbb-utóbb depresszióssá válik". — irja Nagy András (Zsitva sor 6 A). Lehet, hogy olvasónk „szakmai di­agnózisa", miszerint az itt várakozók depressziósok lesznek, nem egészen pon­tos, véleményével mégis egvetértünk. A váróterem zsúfoltsága és általában az itteni körülmények csak hát­ráltatják a szakemberek lel­kiismeretes munkáját, s ne­hezítik a betegek gyógyulá­sát. A Vám téri öregek nap­közi otthona lakóinak köszö­nő levele a Szőke Tisza hajó vezetőségének és dolgozói­nak szól. Az öregek hónap­ja alkalmából nagyszerű vendéglátásban részesítet­ték az idős embereket Jó ez így? Megkérdeztük Kezdjük a levelek sorát azokkal a panaszokkal, ame­lyekre máris tudunk — igaz, nem megnyugtató — válaszokat adni. Bubái Ist­ván (Barát utca 4 B) a kö­vetkezőket írja: a Szabad­ság Filmszínházban megnéz­te a Csillagok háborúja cí­mű filmet, amelyre 34 fo­rintos elsőrendű jegyet vá­sárolt. A birodalom vissza­vág című filmre már csak 17 forintot kellett fizetnie az első osztályú iegy áráért. A filmek vetítési időtartama szinte óra-percre azonos volt: egy óra 55 perc. Ol­vasónk kérdezi, miért hát az árak közötti differencia, il­letőleg milyen okok késztet­ték a plakátok szerkesztőit, hogy I—II, résznek hirdes­sék a sorrendben elsőül lá­tott filmet? Válaszért a Csongrád me­gyei Moziüzemi Vállalathoz fordultunk. Közreadjuk, an­nak tudatában, hogy a fele­leit nem lehet kielégítő, ugyanakkor annak hangsú­lyozásával. az indokolatlan és érthetetlen árkülönbsé­gért nem a Szabadság Film­színház okolható. Hiszen — mint megtudtuk — a MO­KÉP gépi feldolgozással ha­tározza meg egy-egy film országos kötelező jegyárait. I Ez az összeg attól is függ. I milyen hosszú a kópia, kö­vetkezésképpen mennyi ide­ig tart vetítése. A csillagok háborúja és A birodalom visszavág esetében a kővet­kezőképpen „alakulnak" a méterek és a percek. Az előbbi 3 ezer 504 méter, míg az utóbbi 3 ezer 410. A különbség tehát 94 méter a Csillagok háborúja javára, ami csak néhány perces dif­ferenciát jelenthet (mivel 90 méter 6—8 perc alatt per­gethető le). Az ár közötti kétszeres különbség tehát szerény számításaink szerint indokolatlan. Mint ahogyan azt sem értjük, miért hir­dették a Csillagok háborúját kétrészesnek, amikor jóval 3 ezer 500 méter feletti fil­mek esetében szabályos a kettéválasztás. Videoton Color Star tévé­készülékét hónapok óta nem tudja megjavíttatni, ennek okán nézni, Harasztovics József (Gutenberg utca 21.). A készülék javításához szük­séges feszültségsokszorozó a Szelka tájékoztatása szerint hónapok óta hiánycikk. Csakhogy — mivel olvasónk készüléke után átalánydíjat fizet — ez esetben 15 nap után cserekészüléket kell kapnia. 30 napi sikertelen hibaelhárítás után pedig az átalánydíj visszafizetései kérheti. Bár nem térhetünk kifrancia importról van szó. mindenre, ami nap mint nap Vajon mennyi fontosabb, borzolja idegeinket, vagy in- maradandóbb értéket hor­dokolatlanul apasztja nem- dozó tárgyra lehetett volna zetgazdaságunk kasszáját, fordítani az árát?" intő példának úgy véljük A másik észrevétel: „A ..egyelőre" Hampel Tamás takarékos gazdálkodás ellen (Hódmezővásárhely) levele kiált a bébiételcs üvegek elég. „Szépséges lánc a ki- visszavállhatatlavsága is. rakatban. Ára külleméhez Egyesek szerint higiénés merten gyanúsan olcsó. Per- okoból kell eldobni ezeket, sze nem ez volna az első ese- mert gyermekeink egészsé­te a téves árazásnak, de géért aggódnak azok. akik­bent kiderül, nincs tévedés, nek az üvegek fertőtlenítése Nem másról, mint „arany- lenne inkább a feladatuk, füst" fedte bóvliról van szó. Egy szó mint száz, egy-egy amely 5—10 napi viselés háztartás százszámra gyűjti után véglegesen megfekete- a felhalmozódó üvegeket, dik, és többé semmilyen miközben a szakértők szá­szerrel, eljárással nem tehe- mítása szerint rendkívül elő­tő arany fényűvé. Ertem én, ö ha a2 üvegeket hogy ilyen aron ne akarjon ,,.„.. . . , , jobbat a botor vásárló. A előállítani, hanem csak fer­baj azonban csupán annyi, tűtleniteni és feltölteni kel­hogy valutáért behozott lene.'' Válaszol az illetékes r Uj lángok a csikkoltó körül Immáron — ha jól szá­moljuk — harmadízben ke­rül a „porondra" egy ap­rócska tárgy, az újkeletű csikkottó ügye. Elsőül hu­moros glosszában tettünk említést róla. majd Posta­láda rovatunkban adtuk köz­re a cikkre érkezett két vá­laszlevelet. Most pedig kö­vetkezzék Csalla Lajosrré levele. „A férjem már 1967­től .gyártja' — noha nem nagyüzemi szinten — az Önök által mondott és írt csikkol­tót. Széles baráti körünkben és munkahelyeinken idesto­va 15 éve használják a fér­jem által készített .talál­mányt'." Mindehhez csak annyit merünk hozzáfűzni, találmá­nyi (jogi) ügyekben illetéke­sek nem lévén, levélírónk lapozza fel a Házi Jogta­nácsadó szeptemberi számát, amelyből pontosan tájéko­zódhat a találmányokkal, szabadalmakicai kapcsolatos minden tudnivalóról. Hadd jegyezzük meg viszont — „megbízható forrásokra tá­maszkodva" —, a csikkoltó megszületésének éve való­színűleg 30 esztendővel ez­előtt keresendő. Szeptember 25-i számunk­ban Intézkedésre várnak címmel jelent meg írásunk, amelyben a Kék Golyó sö­röző zeneszolgáltatásával kapcsolatos panaszról ír­tunk. A Szeged és Vidéke Áfész most küldte meg vá­laszlevelét. „A söröző szer­ződéses üzemeltetésben mű­ködik. A zenekar foglalkoz­tatása — előzetes szerződés­módosítás mellett — az üze­meltető joga. Ennek ellené­re az üzletvezetővel történt megállapodás és szerződés­módosítás alapján a zene­szolgáltatást megszüntettük. A cikk további részében fel­vetett problémával kapcso­latban nem áll módunkban intézkedni. Az üzlet bejára­tától az említett kapualj körülbelül 25 méterre van, tehát közterület. (A söröző­nek saját W. C.-je van.) A vendégek magatartását nem áll módunkban befolyásol* ni." Ugyancsak 25-1 számunk­ban közöltük Nagy Béláné (Újhelyi köz 4.) olvasónk észrevételét. amelyre a KPM Közúti Igazgatósága reagált. ..Nyomógombos, gyalogosok által működtetett jelzőlámpát csak azokon a helyeken lehet elhelyezni, ahol az átkelőhelytől számí­tott 50 méteren belül nincs útcsatlakozás. Jelen esetben e feltételek — a Felszaba­dulás utca kétirányú forgal­mú ágának közeli csatlako­zása miatt — ném biztosí­tott. Véleményünk szerint egyébként az itteni forga­lom nagvsága sem indokol­ja a lámpa telepítések nem beszélve arról, hogy létesíté­se meglehetősen költséges." Összeállította: Kalocsai Katalin Közlekedés Tóth József (Kun utca 48.) I október 8-án reggel a 4 óra | 55 perckor Induló 75,Y-os ! buszra szeretett volna fel­Í szállni. Sajnálatos módon, levélírónknak ez' csak félig­meddig sikerült, hiszen a •busz úgv indult el. hpgv bal I kayját az aitó közé szorítot­ta. Szerencsére, az utasok figyelmeztetésére a busz megállt. ígv tragédia nem történt. Megérteni e figyel­metlenséget nem tudjuk, de még inkább felháborodunk a busz vezetőjének későbbi viselkedésén. amikoris le akarta szállítani a • gépjár­műről a joggal elégedetlen­kedő utast. Ellenpéldaként közölhet­jük S. I.-né szegedi olva­sónk levelét, aki október 10­én az 5-ös trolijárat 9—120­as kocsijában utazva, a kö­vetkező jelenetnek volt szemtanúja. A trolivezető fülkéjéből kiszállva készsé­gesen segített fel a járműre egv észrevehetően rosszul látó fiatalembert. Kiss Lajos (Szél utca 18.) ügyében sem véleményt mondani, sem dönteni nincs jogunk, hiszen — mint ahogy erről levelében ír — ügyé­ben rendőrségi vizsgálat fo­lyik. Sorokban özv. Gomos Janosné (Damjanich u. 11.) szeptem­! ber első vasárnapján a do­j rozsmai vásárról zsúfolt bu­szon utazott haza. Nem so­I káig örülhetett, a vásáron olcsón megvett ruhanemük­j nek, hiszen csomagjatói va­ilaki megszabcMUtoUa. „A be­csületes megtalálót" csupán arra kérhetjük. „legalább" az idős néni személyi igazol­ványát és egyéb iratait „dobja el" valahol. J. I.-né a Francia utca és a Kossuth Lajos sugárút sarkán levő élelmiszerbolt szegenyes arukmalatara foto? A bizonyítvány Valamiért általános isko­lai bizonyítványra van szükségem. Az kell. más nem jó. Az eredeti elkalló­dott vagy megsemmisült — ki tudja? Másolatot kell kérnem. Kicsit dünnyögve, de azért örömmel megyek öreg, sokat megért régi is­kolámhoz. Belépek a hangtalanul nvíló-csukodó bejárati aj­tón. Némi elfogultság vesz rajtam erőt, régen jártam iskolában, még érzéseimre is tiszteletet parancsol a tantermekből jövő nesze­zés, a takarítónők .tapinta­tos csendességgel végzett munkája. Az igazgatói iro­dában a hajdani leányis­kola szép lány tanulója fogad, rriint igazgatónő. Jövetelem célját elmondva, ő ismerteti teendőimet. Rö­vid kérvény, főbb adatok, mi célból, illeték. Megvan­nak. Előkerülnek a sötét műbőrbe tanévenként egy­bekötött osztálynaplók. — Ki volt az osztályfő­nöke? — Vámos Laci — csú­szott ki a számon. Az igazgatónő inkább ri­adt, mint szemrehányó te­kintettel néz rám fekete­keretes szemüvege mögül. Érzem a helyzet fonáksá­gát. Több tiszteletet érde­melne az olvkoi-olykor szigorú tanító bácsi, még így a háta mögött, ennyi év ut n is. Legaiabb itt, ebben a szentéiycsendessé­gű helyiségben az ereklye­ként őrzött naplók előtt. Hiszen oly sokat tett ér­tünk, gyerekekért és máso­kért mint népszerű, helyi vezető. Én meg csak úgy le „vámoslaciztam". Ma­gyarázkodnom kellene, mióta nem osztályfőnököm, negyed évszázad telt el, az akkor gyermekét felnőttől elválasztó hét-nyolc év korkülönbség ma mór alig észlelhető, hogy talán volt egyszer egy néhányórás bensőségesebb beszélgetés, ami férfiszokás s/erint pertuskodással végződött, és pontosan ez az, ami most megengedte a közvet­len hangnemet. Erre most nincs idő. Nézem a fella­pozott naplót, izgatottan, szorongva, mint régen, mi­kor bele-bele leslünk a szigorúan őrzött oldalakba. Átmegyünk egv mási1" irodába. ahol rngénelik régen szerzett A-lemíe ket a nyomtatványra. A le­pecsételt, felbélyegzett ok­mányt megkapom, néhány formális köszönő- és bú­csúszó, nyitom az ajtót. Utánam szólnak: „Vigyáz­zon rá. mert másikai már nem adunk!" Hiába, iskelából jóra in­tés nélkül soha nem távoz­hat az ember! ?ésüs András. Békés. Tatra u. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom