Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

10 Szombat, 1983. október 15." Emberek, sorsok, forradalmak — 6. Dzerzsinszkij — két nép katonája Mint a lengyel és az orosz munkásmozgalom kiemelkedő harcosának, Feliksz Eamundooics Dzerzsinszkijnek emlékét két nep őrzi legjobbjai közölt. A cári önkényuralom ellen küzdő íialal lengyel forragalmáV élete céljául túz.e ki harcolni a lengyel munkásosztály feiszabadílasáert. E céltól sem a börtönben töltött evek, sem a száműzetések nem tudták eltántorítani. Kesöbb a törtenelem a bolsevik pártban és a fiatal szovjet állam legfelsőbb vezető posztjain rótt ré fontos és felelossegteljes feladatokat. Az Októberi Forradalom, idején, a polgárháború éveiben, majd a békés építőmunka megindulásakor, mindvégig az első vonalban küzdött. Munkája nem kis mértékben járult hozzá a szocializmus megszilárdításahoz Szovjetoroszországban. A különböző források, életével kapcsolatos írások arról tanúskodnak, hogy ekkor sem feledkezett meg lengyel voltáról: tudatában volt annak, hogy oroszországi forradalmi tevékenysége egyúttal harc Lengyelország függetlenségéért, a lengyel proletáriátus felszabadulasaert is. Feliksz Dzerzsinszkij diákként kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1896-ban felbehagyta tanulmányait, hogy teljesen a forradalmi munkának szentelhesse magát. A litván szociáldemokrata szervezet tagjaként Kovnóban dolgozott. Itt tartóztatták le először, 1897 nyarán. Szibériába száműztek, onnan azonban hamarosan megszökött. Varsóba utazott, ahol néhány társával újjáteremtette a cári rendőrség által szétzúzott marxista szociáldemokrata szervezetet. Fáradhatatlanul agitált, munkásköröket alakított, sztrájkokat szervezett. 1900 januarjaban a lengyel szociáldemokrata pait egyesült a litván szociáldemokratákkal. Az új párt a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciája (SDKPiL) nevet, viselte. A part központi bizottságának az egyesítésben komoly szerepet játszó Dzerzsinszkij is tagja lett. A felélenkült partmunkából nemsokáig vehette ki a részét, hamarosan ismét letartóztatták. Cári parancsra öt évre Kelet-Szibériába száműzték, de még útközben megszökött. Külföldre ment és Berlinben majd az osztrák megszállás alatt levő Krakkóban dolgozott tovább. Dzerzsinszkij lelkes híve volt a Lengyel Királyság es Lilvania Szocialdemokraciaja és a Lenin vezette Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt egyesülésének. Élesen biralta a forradalmi eszméktől távol alló Lengyel Szocialista Part (PPS) politikáját, mely Lengyelország elszakadasát követelte Oroszországtól minden körülmények között, nacionalista célokat tartva szem előtt. Ugyanakkor — mint ahogyan az SDKPiL egész vezetősége — Dzerzsinszkij nem értette meg a lenini nemzetiségi program lényegét: helytelenül úgy vélie, hogy a nemzetek önrendelkezési joganak jelszava a lengyel sovinizmus, a nacionalista PPS maimara hajtja a vizet. Az SDKPiL fő céljának a cárizmus megdöntését tekintette. közös harcban az orosz forradalmi mozgalommal. Elvetette a lengyel állam újjáépítésének tervét — felszabadított és demokratikus alapokon újjászervezett Oroszországban a lengyel népesseg úgynevezett teljes aulonumiát élvezett volna. A kesöbbiekben azonban a forradalmi munka tapasztalatai eltávolították Dzerzsinszkijt a nemzetiségi politika luxemburgi értelmezésétől. Elhatárolta magat e téves nézettől, és. nemegyszer hangsúlyozta, hogy a nemzeti kérdésben is az egyedül helyes lenini úton kell haladni. Áz 1905—1907. évi első orosz forradalom idején Dzerzsinszkij a lengyel munkásosztály forradalmi harcát irányította a cári önkényuralom ellen, ö vezette a varsói munkások nagyszabású május elsejei felvonulását, járta a nagy ipari központokat, gyűléseket. sztrájkokat szervezett. 1906-ban Dzerzsinszkij az SDKPiL küldötteként részt vett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspart IV. kongresszusán. Ezen a kongresszuson az SDKPiL egyesült orosz testvérpártjával oly módon, hogy az SDKPiL nem hozott létre Oroszország területén saját szervezeteket, hanem bizonyos szervezeti autonómia megőrzésével beolvadt a bolsevik pártba. A lengyelek képviselőjeként Dzerzsinszkij bekerült a központi bizottságba. A cári uralom éveiben Dzerzsinszkijt hatszor tartóztatták le forradalmi. tevékenységéért. Háromszor szökött meg szibériai száműzetésből és, összesságébén tizenegy évet töltött fogságbán. Áz 1917-es februári forradalom Dzerzsinszkijt az egyik moszkvai börtönben érte. Szabadulása utan azonnal bekapcsolódott a moszkvai bolsevik szervezet munkájába. Tevékenyen részt vett a bolsevik párt VI. kongresszusának munkájában, ahol is beválasztották a központi bizottságba, melynek élete végéig, megszakítás nélkül tagja maradt. A kongresszus után Petrográdon dolgozott. és a Forradalmi Katonai Bizottság tagjaként jelentős szerepet játszott az Októberi Forradalom előkészítésében és irányításában. A fiatal szovjet állam fennállásának első pillanatától kezdve élethalálharcot vívott külső és belső ellenségeivel. Ezért a forradalom vívmányainak, a proletárdiktatúrának védelmére 1917 decemberében létrehozták „Az ellenforradalom és szabotázs elleni harc összoroszországi Rendkívüli> Bizottságát", a VCSK-t. Irányításának nehéz. felelősségteljes feladatat Feliksz Dzerzsinszkijre bíztak. Dzerzsinszkij egeszen halamig a Lsexa élén állott. Munkáját ugyanaz az elszántság, leikiismere.esség, energia jellemezte, mint az illegalitásban kifejtett tevékenységet. Rövid idő alatt sikerült neki hatékonyan működő, erős államvédelmi szervezetet létrehoznia, amely az ő vezetésével sorra felszámolta az ellenforradalom gócait. A polgárháború és az intervenciósok elleni harc során Dzerzsinszkij a frontokon is teljesített egy sor nagy fontosságú megbízatást. Ezek közül is kiemelkedik a kapitalista lengyel állam ellen l'olyó háborúban végzett tevékenysége. Egyik legaktívabb tagja volt a Vörös Hadsereg által elfoglalt lengyel területeken 1920 nyarán megalakított Ideiglenes Forradalmi Bizottságnak. Lengyelország Ideiglenes Forradalmi Bizottsága, mint a munkás-paraszt hatalom első lengyel szerve, munkáját a Lengyel Szocialista Tanácsköztársaság megteremtéseért vívott harc jegyében végezte. Dzerzsinszkij itt is nagy hasznát látta kiváló szervező képességének. Mint tudjuk, a Vörös Hadsereg varsói hadjárata sikertelenül végződött, így Dzerzsinszkiiék küldetése sem érhette el célját. A kudarc azonban nem törte le Dzerzsinszkijt, hatalmas energiáját a továbbiakban a szovjet állam javára kamatoztatta. Előbb közlekedési népbiztosként a vasúti szállítás helyreállításán fáradozott. majd mint a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács elnöke, a szovjet ipar éoítését és tevékenységét koordinálta. A rábízott feladatokat mindig telies ereiével és tudásával végezte. Soha nem kímélte magát, s ez aláásta egészségét. 1926 nyarán, a megfeszített munka következtében szívroham végzett vele. Negyvenkilenc évesen hunyt el. Dzerzsinszkijt Lenin a forradalom egyik leghűségesebb harcosának tartotta. Amikora VCSK megalakításakor felmerült a kér-' dés: kit nevezzenek ki annak élére. Lenin hangsúlyozta, hogy erre a oosztra csak egy iaazi ..proletár jakobinus" lehet alkalmas. Dzerzsinszkii ilyen „proletár jakobinus*' volt. 1 Feliksz Dzerzsinszkij élete a nemzetközi proletáriát ns intemác-onalista eszmékért vívott harcában a szocialista rend én;técének lángolásában telt el. Nagyszerű életút'g oéldaként állhat a ma nemzedékei előtt is. RAJKI ANDRÁS Tudományos kutatás és gyakorlat Az elmúlt évtizedben a tudományos elemzések, a sajtóban megjelent cikkek, tanulmányok egyik leggyakrabban, legváltozatosabb összefüggésben vizsgált témája a kutatás és a gvakorlat 'rapcsolata volt. A könyvtárnyi irodalom talán egvetlen dologban ért egyet: a problémakör fontosságában. Ez abból következik, hogv ielenleg. a tudományos-technikai forradalom időszakában a tudomány fejlődése nagymértékben meghatározza a technika, a termelés és a fogvasztás fejlődésének ütemét. Ma a társadalmi munkamegosztás önálló ága foglalkozik az úi tudományos eredmények hasznosításával. A tudományos kutatás és a gyakorlat kapcsolatáról az MTA Természettudományi Főosztályának vezetőjével. Teplán Istvánnal beszélgettünk: — Az elmúlt időszakban a tudományos kutatás és a gyakorlat kapcsolatát számos bírálat érte. Mennyiben jogos ez? — Az elmarasztalások jogosságát vagy vitathatóságát a konkrét, vizsgált esetek fényében lehet csak megítélni. A kutatás tényleges értékeit, azok társadalmi hatásait, súlvuknák megfelelően általában nem. vagv csak ritkán vesszük észre. A kutatási eredmények hasznosítása végül is társadalmi-gazdasági folvamat. Mozgását objektív törvények írják le. tartalma a termelési mód és a termelési viszonyok függvénye. — Közismert, hogv ezen folyamatot a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazását több tényező nehezíti. A számos aond és probléma közül hallhatnánk néhányról? — Mai intézményrendszerünk nem a legalkalmasabb arra. hogv a kutatási eredménvek közvetlenül, minden esetben akadályok nélkül megvalósuljanak. A probléma már olt kezdődik, hogy nagyon gyakran még napjainkban sem jutnak el a kutatóhelyekre azok. a megválaszolásra váró kérdések, amelyek a felhasználóknál megfogalmazódnak. A kutatóintézetek és a felhasználók érdekeltségi rendszere napjainkban sajnos csak ritkán esik egvbe. Gondot jelent az is. hogv a realizált kutatási- eredmények nyomon követése majdnem leheletlen. Az új eredmények elvárhatóan gyors gyakorlati alkalmazását rendkívüli mértékben gátolja, hogy nem alakult ki az úgynevezett technológiai transzfer. Nincsenek meg azok a kis. mozgékony szervezetek (kísérleti üzem. félüzem. leányvállalat, társulások stb.), amelyek képesek lennének a híd szerepét vállalni a kutatás és a gyakorlat között. Ezen a téren az előrehaladás jelei már kitapinthatók, és ezektől igen sokat várunk. Az intézetek vezetői, kutatói érzik a gazdaság részéről tapasztalható igényeket, lehetőségeket, de a vállalati fogadókészség gyengesége, a szívóhatás hiánya, valamint a pénzügyi és iogi szabályok sok akadályt jelentenek. A vállalatoknál még mindig nincs, vagy kicsi a gazdasági kényszer. Szabadalmi rendszerünk sem abban az irányban hat. hogv az úi kezdeményezések folyamatosan teret kapjanak. Manapság a szabadalom életben tartása az" érdek, és nem az új bevezetése. — Közvéleményünk előtt nem kellően ismert a tudományos kutatásnak az a szerepe, hogy nagy jelentőségű, társadalmunkat, gazdaságunkat alapvetően érintő kérdésekre irányítja időről időre a figyelmet. Az elmúlt évek ilyen jellegű kérdéseire mondana néhány példát? — A környezetvédelem fontosságának kérdését a kutatás vetette fel először. Különösen vonatkozik ez a Balaton és térségének, de a budapesti agglomerációnak, vagy az ország más térségeinek környezetvédelmi problémáira is. Hazánk agroökológiai potenciáljának felmérését szintén a kutatás oldaláról indult kezdeményezés inspirálta. Eredményeként reális képet kaphatunk hazánk mezőgazdasági szempontból döntő ökológiai helyzeterői. és egyben lehetőség nyílik arra. hogy ennek tükrében alakítsuk a termelési struktúrát. Néhány .éve csupán, hogy a kutatók felhívták a politikai és gazdasági vezetőink figyelmét a biotechnológia világméretű előretörésére. Napjainkban már tapasztalható ennek eredményeként a kutatók és termelők egyre szélesedő összefogása ezen alapvetően új technológiák hazai bevezetésére. — Hogyan alakul a kutatók és a felhasználók kapcsolata napjainkban? — 1968 óta a felhasználók, kutatási-fejlesztési igényeikkel, egvre inkább a kutatóintézetekhez fordultak. Az eltelt időszakban megsokszorozódtak az intézetekhez érkező megrendelések, megbízások. Ma már az ilyen megbízások összege lényegesen nagyobb az állami támogatás összegénél. A felhasználók részéről nagvobb az érdeklődés a technológiai ellenőrzési célokat szolgáló módszerek és berendezések iránt mu< tatkozik. Ennek fő oka. hogv felhasználásuk viszonylag kis befektetéssel jelentős minőségjavulást eredményezhet, és az esetek többségeben lehetőséget nyújtanak technológiai folyamatok automatizálására. Itt kell megemlíteni a Műszaki Fizikai Kutatóintézetben kifejlesztett és a Dunai Vasműben beállított hengerelt acéllemezek síkkifekvésének mérésére szolgáló berendezést, amelv lehetővé teszi a hengersoron történő visszaszabályozást, és így a lemezek minőségének javítását. Egy másik példa: a KFKI. ahol a kifejlesztett TPAszámitógépek és a CAMAC-moduirendszerek felhasználásával különböző folyamat-ellenőrző „és -szabályozó rendszereket hoztak létre és adták át az iparnak. Például a Duna menti és a Tiszai Hőerőműnek, a Kantái Autógyárnak, az Almásfüzitői Timföldgyárnak, illetve az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vállalatainak. A Mezőgazdasági Kutatóintézetben az elmúlt időszakban nyolc kukorica-, ket őszibúza- és egy árpafaita részesült állami elismerésben. Gyakorlati alkalmazásukból eredő népgazdasági haszon — ha a termésnövekedés 50 százalékát tekintjük genetikai haladásból származónak — öt év alatt meghaladta az egymilliárd forintot. A Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetben hozták létre a grafikusdisp!ay-t. amelynek jelentőségét növeli, hogy szocialista relációban hasonló berendezés nincs kereskedelmi forgalomban. tőkés relációból történő beszerzése pedig az embargó miatt lehetetlen. A Szegedi Biológiai Központ Kutatási eredményeinek gyakorlati sikerét példázza a vírusmentes növényi szaporítóanyag termelése. Ennek széles körű hasznosítására jött létre a Meriklón Kutatási Fejlesztési Termelési Gazdasági Társulás. Végül meg kell említeni, hogv számos konkrét társadalmi igénv (egészsegügy. oktatás stb.) kielégítésere irányuló kutatás fejeződik be kiemelkedő eredménnyel anélkül, hogy közvetlenül forintban mérhető gazdasági hasznot eredményezne, például a KFKI ..Budapest" kisszámítógépes EKG-diagnosztikai rendszere, amelv egv magas halálozási százalékkal járó betegségcsoport (keringési elégtelenség) felismeréséhez és megelőzéséhez nvúit segítséget. A tudományos kutatás és a gyakorlat kapcsolatának jövőbeni tendenciájáról pedig elmondhatjuk, hogy a kutatásnak egyre nagyobb feladatokat, kell vállalnia a gvakorlat részéről jelentkező problémák megoldásában, a vállalatokat pedig a keményebb gazdasáRi feltételek jobban rákényszerítik maid a kutatás-fejlesztés eredményeinek felhasználására, igénybe vételére. M. É.