Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
Szombat, 1983. szeptember 10. Takács Tibor Apám a kórházkertben Áll az apám a kórházkertben és nézi, hogy á villamos — akár egy fekete keretben — odakint mindent széttapos! Jelent, múltat, álmot, baleket, nyolcvankét évet, mennyi még? Már tudja: itt élni nem élet, és kint: messze a szabad ég! Csak áll és vár. és mindig engem: ..A fiam. nem jön a fiam?" Áll az apám a kórházkertben és társai is, mindannyian. Csuk vár, csak vár s mindig hiába, hallja, amint mondják neki: „Elutazott Litvániába" e szavak az ő sebei. ..Hát nem jön?" Néz. és Vár. És újra azt nézi. hogv a villamos szalad és robog messzi múltba, kegyetlen álmokon tapos! A sorsán, amely idelökte, az életén, melv elfutott. „Itt élek ezentúl, örökre, mert bezártak az orvosok? Meglátod, sose iövök már ki" — mondta a jómúltkor nekem. „Nem tudom fiam én kivárni, hát ennyi lett az életem?" Látom az apám. áll a kertben, haja fehérje szép. habos, haláláig áll a gyászkeretben s elcsörömpöl a villamos. Sass Ervin Négysorosak Még ha Ismerős ha jóbarát ha elhiszi hogy nincs tovább szavak kavicsok gvöngyszemek útjelzőim vezessetek Koncepció ez a hajó kalózhajó tiporja örvény a mélybe a parton ágyú daloljon olajfán üljön a béke Lovagkori túszul ejtett a vár tornyán fekete zászló kavarog lőrésnvi bennem az élet valaki néz s én maradok A mészárszék Citromsárga Lada gördült a gótizáló. brit stílusban épült kastély elé. Naplemente volt. Mintha vörös drapériát feszítettek volna az épület mögé. Az izzó háttéren feketén rajzolódtak ki a parkba ültetett, egymásba fonódó, csupasz japánakácok boltívei. Halkan kattantak és puhán csapódtak be a kocsi ajtajai. Egy hölgy és három úr indult a kastélv felé. ahol ebben a pillanatban felkapcsolták a villanyt. Hideg fénv szűrődött ki a lehúzott redőnyök résein. Az egvik oldalszárnyon tábla, rajta felirat: MÉSZÁRSZÉK. Mint később megtudtam: id. és ifjabb Balog Ferenc, a palota tulajdonosai. lakói és munkásai sokat töprengtek: mi lenne a legmegfelelőbb felirat? HŰSBOT.T? Vagv ez: BALOG FERENC HENTES ÉS MÉSZÁROS? Ügy vélték: az előbbi nem fejezi ki elég pontosan tevékenységük és a bolt jellegét — ugyanis nemcsak eladják, hanem itt is ölik le az éppen kimérésre szánt állatot —, a második verziót pedig túlságosan hosszúnak tartották; a nagy tábla elcsúfította volna a kastélv homlokzatát. A MÉSZÁRSZÉK rövid, pontos, és a kis tábla szerényen meghúzódhat az egyik oldalszárnyon, jelezve, hogy az épületnek csak ez a része van ilyen jellegű tevékenységre fenntartva. Ifi. Balog Ferenc egvke. közel a negyvenhez, de rendkívüli testsúlya és gutaütés előtt álló vörös orcája miatt kinéz ötvennek. A két Balog Ferenccel él a két Balog Ferencné, de gyermekzsivai. unokák rajcsúrozása nem veri fel a palota csendjét. • így hát négyen lakják a tizenkét. szobát, s hogy mégse álljanak üresen, kihasználatlanul a helyiségek: műgyűiféssel foglalkoznak. „Több milliót érő képes szoborgyűjteményük van." Ahogv az egyik úr még a kocsiban megjegyezte. Ez az úr; kelttészta-képű hajdani bonviván. Szürkülő haját sárgára festette, de ez vajmi keveset színez fakó lénvén. Enektudását immár évek óta csak az általa szervezett haknimüsorokban tudja kamatoztatni. Most is onnan jövünk; így szmokingot és nvakkendőt visel. „Innen nyolc kilométerre lakik egy maszek hentes — remek szalámit és házi kolbászt készít —, oda el kell mennünk", mondta a műsor után. ahol tíz-egynéhány tizenéves unatkozott a nézőtéren. A társaság hölgytagja, a kiöregedett, hízásra hajlamos, és éppen rekedt „primadonna" még hozzátette: ..kacsarészleteket is lehet náluk kapni", és hogy ő — így mondta — „a legnemesebb falatokat szereti a legjobban." A másik úr; nyugdíjas, karmester és zenetanár. csendben üldögélt az autó puha homályában, beletörődve: vigyék, ahová akarják, neki már úgvis mindegy, ő már nyugdíias. de ha már ott lesz. akkor azért ő is vesz egy-két szál kolbászt. A harmadik „úr" én voltam Magamat nem tudom tárgyilagosan iellemezni, de untig elég annyit közölnöm, hogy en is ott ültem a citromsárga Ladában, a hátsó ülésen, az öreg zenetanár mellett, szállítottak a „kiváló" henles kastélya felé, és egv szót sem szóltam. Tehát megérkeztünk. A park fehér kőzúzalékkal felszórt utcácskáján közeledtünk az épülethez. Ifjabb Balog Ferenc már elénk jött, mert meghallotta a kocsi érkezését. Szívélyes üdvözlések után fehér csempékkel kirakott helyiségbe tessékel bennünket, miközben ő enyhén vérfoltos fehér köpenyébe bújik, és bőrköiényt akaszt maga elé. A falakon ismert államférfiak arcképei, üveg mögött. Mindannyian tegeződnek, keresztnevükön szólítják egymást. Engem bemutatnak. Tivadar — az öreg bonviván — azt is hozzáteszi: „vegetáriánus és műértő". ami szemlátomást meghökkenést vált ki ifj. Balog Ferencböl. Hidegen végigmér, miközben hosszú késeit fenegeti. . Előkerül if.i. Balog Ferencné is, aki szintén mindenkit a keresztnevén szólít, de mindenkivel magázódik. Ezt rendkívüli körültekintéssel, Udvariassággal teszi, miközben segít férjének a kolbászhalmazok. oldalszalónnák elővarázsolásában. — Fellépés előtt, vagy fellépés után? — kérdezi, hihetetlen érzékkel elhitetve, hogy valóban érdekli. — Utána — feleli Tivadar, vállalva a „csoportvezető" tisztét, majd sokat sejtető mosollyal hozzáteszi —, úgy hogy megkóstolhatnánk azt a jó kis vörös borotokat. Van abból most, Ferikém? — fordul a húsokat trancsírozó hentes felé. — Hogvne! Azonnal fölmehetünk. Szóval, mást nem visztek? — Nem. Elég lesz ez. — Akkor, négy oldal szalonna, összesen húsz szál kolbász ... Ja, ezeket külön kell számolnom — mondja, és tarka-barka méteres ceruzájával áthúzza az addigiakat, újra kezd számolni. — Szép hosszú ceruzád van — jegyzi meg a bonviván. operetteken nevelődött humorával. — Igen — mondja szenvtelenül a hentes —. Japánból hoztuk. Jóval hosszabb volt, és itt, a végén, volt egy földgömb, azon egy gomb. amit ha megnyomtak: kigyulladt a földgömb. — És elégett — teszi hozzá általános derültséget keltve a hajdani primadonna. Ifjabb Balog Ferenc zsírpapírokba csomagolja a nyers, főtt és füstölt húsdarabokat, aztán leveszi köpenyét és kötényét, kezet mos, és kitessékeli a társaságot; ugyanis a műtárgyak egy kintről megközelíthető, külön lakrészben vannak elhelyezve, az emeleten. Az előtérben szarvasagancsok és más vadásztrófeák, faragott ebédlőgarnitúra. A képek három, egymásba nyiló szobában láthatók. — Ez Schéner, ez Patay, ez Korga... — ifjabb Balog Ferenc sorolja a művészeket. Az egyik ezüst-szürke Patay-képen, ködös kertben, kócos gyümölcsfa körül varjak szálldosnak Sehogyan sem értem, ez a kép hogy kerül ide? — A Schéner Misitő] összesen nvolc kénem ven. különhüzfi korszakokból — folytatja a tárlatvezetést ifjabb Balog Ferenc —, de mostanában megbolonAMTISLAKI nt* VtiítfL-Ar dúlt. Meghasonlott önmagával vagy mi. Mézeskalács figurákat keszit. A múltkor itt volt. beszélgettünk, mondom is neki, mit akarsz Misi? Neves festő lettél, mi a fene a bajod? Az asszonv kávét, bort, édes és sós teasüteményt hoz, majd süppedő karosszékbe ül, csaknem eltűnik benne. Vörös kezeit összekulcsolva kötényes ölében nyugtatja. Feszengve ül, mintha ő lenne itt a kiszolgáló, és soha nem tudná megszokni ezt a fényűzést. Külföldi utazásaikról esik szó, hogv olvankor aztán nem sajnálják a pént, úgy élnek mint az urak. Egy labda alakú tükrös szállodai szobáról mesél a hentes, aminek a közepén fürdőmedence volt. Ha lehet, még vörösebb lesz mindkettőjük arca. — Hanem irhabundát nem sikerült venni — jegyzi meg a* asszony. ,— Na, majd legközelebb megkapod — nyugtatja a férj. Aztán autógumikról beszélnek. Tivadar helyet is cserél velem, hogy közelebb kerüljön ifjabb Balog Ferenchez, s így jobban értsék egymást. Én a nyugdíjas karmester és zenetanár — bizonyos Tóni bácsi — mellé kerülök a sezlonra. Tóni bácsi mélán ropogtatja az édes teasüteményt. Én hátradőlök, tudatomra ködfüggöny ereszkeejik, tompán puffannak körülöttem a mondatok. — Ha úgy vesszük, hetvennyolc év az szép kor. de hát mindig fáj, ha elveszítjük szeretteinket — hallom az asszony hangját, mintha illemtanórán felelne. — A Michlen-gumi az remek — mondja Tivadar. — Nem tudom, nekem nincsenek vele kapcsolatban ió tapasztalataim — hallom a hentes hangját —, most Tro.valt használok, lassan egy éve, de mondhatom ... — és három koppintás, aztán már csak szavak öszszevisszaságban és homály. —... Pneumat..., ne mondd '.... hát igen,... Semperit... És megint kopogás. De más mint az előbb; keményebb és távolabbról érkező. Felnézek: ifjabb Balog Ferenc eltűnik egy pillanatra. -T- Ki volt az? — kérdezi az asszony., — Az Anti. Mondtam, hogy várjon, vendégeink vannak. Telik-múlik az idő. A két asszony betegségekről és rémséges halálesetekről beszélget, s két férfi most áttér az autógumikról a cigarettamárkákra és alkoholkülönlegességekre. Tóni bácsi protézise ropogtatja a teasüteményt ... Ismét kopogtatnak, de erre nem reagál senki. Lassan kinyílik az. ajtó: hatalmas, sertés testű lény áll a küszöbön. Vadkan fején agyarak, de két lábon áll, és szőrös öt ujjú mellsőlábát a kilincsen tartja. A házigazdára nézek, de S most a Vi'mos-körte kiválósága ról áradozik, Tivadar elismerőet bólogat, Tóni bácsi új süteménj után nyúl... A vadkan belép. Nézem az ar« cát: apró disznó szemében szomorúság ül. Halkan becsukja maga mögött az ajtót, és kezében disznóölőkéssel lassan elindul a holgvek felé Jól látom, amint az asszony kitessékeli a szobából Edilkét, a hajdani primadonnát, magyaráz és mutogat. nvomunkhan a vadkan. Eltűnnek • az ajtó mögött. Nem sokkal ezután elhangzik a vezényszó: indulás! Ifjabb Balog Ferenc a kocsiig kísér bennünket; segít vinni a csomagokat. Némelyik papíron átütött a vér és a zsír. Ezeket nylonzacskóba tették és úgy a csomagtartóba. Csak itt tűnik föl Tóni bácsinak ho"v Editke nincsen sehol. Meg is kérdezi, hogy ő vajon hol van? Tivadart nagyon leköti a csomagolás- nehogy a kocsi bemocskolódjék. Vendéglátónk válaszol: — Biztosan itt marad nálunk. Az asszonyok elálmosodhattak; nincsenek hozzászokva az ilyen éjszakába nyúló beszélgetésekhez. — Na. ma már nem fogjuk látni a krimit — jegyzi meg Tivadar, miután beszállunk a kocsiba. , CSERNÁK ÁRPÁD