Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-09 / 213. szám

4 Péntek, í 983. szeptember 9. 4 Nizómarha­istállő akácfából Ezer férőhelyes hízómarha­istállót készít akácfából a besenyszögi Kossuth Tsz-nek a karancslapujtői Agrofa Szövetkezeti Fafeldolgozó Vállalat. Az e célra kifej­lesztett épületszerkezet új­donsága, hogy a kötések túl­nyomó részénél acélcsavar helyett fából esztergólt csa­pokat alkalmaznak. A rég­múlt paraszti építészetből merített eljárás nem rontja a gazdasági teljesítmény sta­tisztikai tulajdonságait, vi­szont ilyen és más költség­csökkentő megoldások követ­keztében az Agrofa-istálló legalább negyven százalék­kal olcsóbb, mint a jelenleg hasonló célra használatos fe­nyőfa szerkezetek. Figyelembe véve az akác­szerkezet olcsóságát, tartós­ságát és nem utolsósorban az alapanyag szinte kimerít­hetetlen hazai tartalékait, a karancslapujtői szövetkezeti vállalatnál az alkalmazási terület kiterjesztésén mun­kálkodnak a szakemberek. A közeljövő tervei közt szere­pel magtár és vegyianyag­raktár kialakítása. Tervezik iskolai tornacsarnok, ABC­áruhóz, szabadtdó-központ elhelyezésére alkalmas szer- van mire alapozni. A me­kezetek kifejlesztését is. zógazdasághan már eddig is Energiagazdálkodás a mezőgazdaságban Többet és jobbat termelni, kevesebb üzemanyaggal A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium 1983 elején tette közzé energia­gazdálkodási akcióprogram­ját, amely — az ismert ener­giagazdálkodási kormányha­tározatra alapozva — azt részletezi, hogy milyen konk­rét teendők várnak ránk ezen a téren a mezőgazdaság szférájában. Bár az azóta el­telt rövid idő még nem ad lehetőséget arra, hogy átfo­góan értékeljük, hol tartunk e program végrehajtásóban, talán nem lesz érdektelen felhívni a mezőgazdasági üzemek figyelmét az ebben rejlő lehetőségekre. Az aszá­lyos év egyébként is arra ösztönzi a tsz-eket, állami gazdaságokat, üzemeket, hogy gondosan számba ve­gyék: hol, milyen területen csökkenthetők a veszteségek, pótolhatók az elmaradt jöve­delmek. Más szavakkal: a gazdálkodás hatékonyságá­nak javításában még kiemel­kedőbb szerepre tesznek szert az energiakímélő mód­szerek. egy sor életrevaló anyag- és energiakímélő módszer vizs­gázott sikeresen a gyakorlat­ban. Vegyük például a mező­gazdaság legalapvetőbb ter­melési eszközét, a földet. A termőföld célszerűbb haszno­sításával mintegy 1,2—1,3 millió hektárnyi terület ter­mőképessége növelhető, a termelési ráfordítások egy­idejű csökkentése mellett. Energiamegtakarítás érhető el a művelési ágak okszerű megválasztásával, mintegy 130—150 ezer hektár mere­dek lejtésű hegyvidéki terü­leten. Az energiatakarékos talajművelő technológia al­kalmazása — a program sze­rint — a szükséges eszköz­háttér megteremtése esetén — mintegy 3 millió hektáron irányozható elő. Nagy terme­lési rendszereink é6 élenjáró nagyüzemeink bizonyították, hogy e módszerek alkalma­zásával a talajművelés költ­ségei hektáronként akár 20 százalékkal is csökkenthetők. Szaporodnak a gyakorlati példák, amelyek azt igazol­ják, hogy a rövidebb te­nyészidejű fajták, hibridek Hazai tájakon Tarnaméra kastélya A Heves megyei Tarnamé­rára nem sok építészeti ha­gyatékot örökítettek az elő­dök. Jogtalanul hibáztatnánk őket, hiszen a település kró­nikája sajnos bővelkedik tra­gikus fordulatokban. Ellensé­ges hadak dúltak, pusztítot­tak errefelé, rabolva, feléget­ve annyiszor minden értéket. Nem kímélve a legfontosab­bat, az emberéletet sem. * * A határban űjkőkori tele­pek nyomaira bukkantak a régészek. A kastélykertben a bronzkoriak temetkeztek, ta­láltak a szakemberek kelta és germán sírt is. Otthonra leltek a koravaskoriak és a szarmaták, azaz sokféle nép fiai. Az ö példájukat követ­ték a honfoglaló magyarok. Ez akkor is feltételezhető, ha az írásos források csak 1365­ben említik először, méghoz­zá Myra néven. 1472-ben a titulus Vakmérára, illetve Egyházasmérára változik. Az- oklevelek a hajdani urak közül a Sánta családra utalnak. Ennek 1472-es kiha­lása után Mátyás király, él­ve uralkodói jogaival, a Bes­senyeieknek adja a falut. A birtokosok később váltották egymást, igyekezve minél többet kisajtolni jobbágyaik­bői. akik mind nehezebben viselték a növekvő terheket. Nem csoda, hiszen a mohó coltók őket. Még Thököly kurucai is sanyargatták a la­kosságot rekvirá'.ásaikkal. Termeszetesen a császári ha­dak sem maradtak ki a sor­ból. 1677-ben ekként panasz­kodtak azok, akik megma­radtak, akik ezer szállal kö­tődtek szülőhelyükhöz: „Im­már falujokbúl a jó falutartó emberek elmentek. Ha az úr­isten nem tágítja sok ínsége­ket. rövid időn az szél fogja fújni lakóhelyeknek az he­lyét". • 1687 ismét borzalmakat ho­zott. Akinek sikerült, messze futott, de álmaiban is kísér­tették a mindent felfaló lángnyelvek. A Darvas és a Ráday családokból származó földesurak így aztán jobbnak látták, ha megszabadulnak az aligha jövedelmező és egyéb­ként is zálogban levő java­dalmaktól. Kedvezett nekik a szerencse, mert jómódú és törekvő gyönygyösi Almásy János és felesége vevőként jelentkezett. Volt pénzük, s épp ezért a jövőre is gondolva fantáziát láttak ebben a vá­sárban. A birtokba iktatás dá­tuma: 1707, rá esztendőre egy hivatalos okmány a fér­jet a „Heves megyei Méra nevű most benépesített falu­nak és Fogacs nevű pusztá­nak örökös földesura"-kent ctvagyú torok hordák tssar- emlegeti. A gazdagodó uraságok lát­va a szomszédos és a távo­labbi birtok kastélyait, elha­tározták: maguknak is pom­pázatos fészket emeltetnek. Nem tudjuk pontosan, mi­kor indultak a munkálatok. A késöbarokb jelleg az 1780 körüli esztendőkre utal, a hátsó homlokzathoz csatlako­zó vasrácsos erkély viszont k lasszicista - j ellegű. A régi pompáról már csak kevés relikvia árulkodik. A berendezésből csupán copf ajtószárnyak maradtak meg — a nagyterembe nyílnak, s a múltat idézik a XIX. szá­zad második feléből szárma­zó sötétbarna márványkan­dallók is. Az épület ma is­kola, többé-kevésbé rendbe­hozva. • Megnyugtató, hogy a to­vábbi renoválásra és haszno­sításra is gondolnak. A ter­vek szerint két szárny csat­lakozik majd a műemlékhez Az egyik, a négytantermes blokk a hatodik ötéves terv során készül el. A másikban — ez még csak vágyálom — a könyv­tár és a kultúra kaphatna otthont, s így létrejöhetne egyszer az a nevelési köz­pont. ahol nemcsak a kicsik, a tizenévesek, hanem az idősebbek, a felnőttek is gya­rapíthatnák ismereteiket. Pécsi István termesztésével ugyancsak csökkenthető az energiafo­gyasztás. Egyes számitások szerint a különböző tenyész­idejű fajták arányának he­lyes megválasztásával, a gyors vízleadóképességű hib­ridkukoricák vetésterületének növelésével évente mintegy 15 ezer tonna fűtőolajat le­hetne megtakarítani. A szárítás óriási energia­igénye miatt világszerte a fi­gyelem középpontjába kerül­tek a biokémiai tartósítási módszerek. Mezőgazdasági nagyüzemeink szakemberei­nek helyzetfelmérését dicsé­ri, hogy tavaly már mintegy hatszázezer tonna gabonát tároltak nedvesen, légmentes állapotban. A lehetőségek megvannak arra, hogy ké­sőbb évente mintegy 2 mil­lió tonna terményt tárolja­nak ily módon. Ennek jelen­tőségét ml sem bizonyítja ékesebben, mint az. hogy a korábbi szárításos technoló­gia alkalmazásával egy ton­na gabona szárításához át­lagban 35 kilogramm fűtő­olajat használtak fel. A ned­ves tárolás alkalmazásával ez teljes egészében, megtaka­rítható. Köztudomású, hogy a me­zőgazdaság maga is termel energiát. Ráadásul ezeknek az energiaforrásoknak nagy elónve. hogy évről évre meg­újulnak. Felhasználásuk nö­velésének csupán a techni­kai lehetőségek szabnak gá­tat A növénytermesztésben évente mintegy 16—18 mil­lió tonna magas rosttartal­mú, száraz maradékanyag képződik. A mai hozamokat alapul véve az egy hektáron termelt kukoricaszár ener­giája például 1200—1500 ki­logramm gázolajjal egyenér­tékű. A betakarítás gépi fel­tételeinek megteremtésévei — becslések szerint — éven­te mintegy 6—8 millió tonna növényi maradék válhatna fűtőenergiává. Ez azonban csak akkor járható út, ha a maradékok betakarításához és elégetéséhez szükséges be­rendezések nagy sorozatban , és elfogadható áron. készül­nek, mert különben az ily módon nyert energia többe kerül, mint a hagyományos energiafajták. • Noha a MÉM energiagaz­dálkodási akcióprogramjának csak néhány részletére hív­tuk fel a figyelmet, talán ez is meggyőzi a mezőgazdasági üzemeket arról: valóban na­gyok a megtakarítási lehető­ségek. Különösen akkor, ha a szóbanforgó tsz — s persze állami gazdaság — ezt az ál­talános jellegű akcióprogra­mot a saját adottságai, lehe­tőségei figyelembe vételével hajtja végre, vagyis konkré­tan kimunkálja, hogy náluk hol. milyen területeken érhe­tők el a legnagyobb eredmé­nyek. B. K. kertbarátoknak Szüret idején A Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Minisztérium tá­jékoztatója a bor minőségé­nek javítása érdekében több intézkedés megtételét tartja szükségesnek. A tájékoztató foglalkozik azzal, hogy a szőlőtermelési technológia fejlesztése gyors termésátlag­növekedést eredményezett. 1982-ben a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen ki­sebb termőterületen az utób­bi évtizedek egyik legna­gyobb termését sikerült el­érni. A technológia fejlődése mellett az alföldi termőtájon jelentős fajtaváltás is tapasz­talható, amit az is szükséges­sé tett, hogy a kövidinka és kadarka a magas művelés mellett nem tud olyan minő­séget produkálni, mint a fej­műveléssel. A minőségcsökkenés okai közül kiemelkedik a cukor­fokcsökkenés, melyre az alacsonyabb termésmennyi­ség esetén nem is figyeltünk fel kellően, mivel a keres­leti borpiac miatt minden mennyiséget el tudtunk adni. Erre az 1982. évi jó termés hívta fel a figyelmünket. Bi­zonyítja azonban a minőség romlását az is, hogy a bor­fogyasztásunk a korábbi évek 35 liter fő mennyiségről 32 literre csökkent a sörfo­gyasztás javára. Kedvező ex­portlehetőségeink voltak a korábbi években, de a kon­kurrencia növekedése olyan nagy mértékű, hogy jelentős minőségjavítás szükséges ah­hoz, hogy a meglevő vevő­inket meg tudjuk tartani. A felsorolt tényezők figye­lembe vételével a MÉM ve­zetése szükségesnek tartja, hogy a természet adottságait ki kell használni. Elrendelte, hogy a nagyüzemi gazdasá­gokban 1983. évtől, a kister­melésben is, 1984. évtől a borvidékeken és jó bortermő helyeken engedélyhez köti a szüret megkezdését. Az en­gedélyeket a városi-községi mezőgazdasági szakigazgatási szerv adja ki az általa, szak­emberekből kialakított szak­bizottság javaslata alapján. A kistermelői szüret kezde­tének engedélyezése csak jö­vőre válik kötelezővé, azon­ban célszerűnek tartjuk, ha már ettől az évtól igénylik a kistermelők a szakbizottság segítségét, melyre lehetőség van. A szakbizottság az optimá­lis szüreti időpont meghatá­rozásánál figyelembe veszi a terület fekvését, a szőlő faj­táját és ennek alapján dönti el, hogy a szőlő mikor van olyan érettségi fokban, ami­kor a cukorfok a legmaga­sabb. de még a sav és illat­anyag megfelelő szinten van. Különösen az illatos fajták­nál kell arra nagy figyelmet fordítani, hogy az íz- és il­latanyagok megmaradjanak. Nagyon lényeges szempont a MÉM-tájékoztatóból, hogy cukorfokjavításra csak szőlő alapanyagú cukor, tehát sű­rített must használható fel. (Erről lapunk e heti, szerdai számában részletesen írtunk. A szerk.) Automatikus paradicsomosztályozó Bulgáriában olyan automa­tát készítettek, amely a pa­radicsomot a színe szerint három csoportba szortírozza. E célból a paradicsomot egy mechanikus berendezés foto­metrikus kamrába szállítja, amelyben átvilágítják. A pa­radicsom belső színének, vagyis érettségi fokának a megallapitasa anélkül, hogy szétroncsolnák, a konzerv­ipar számára — például pü­ré. vagy lecsó készítésekor — nagyon fontos. A paradicsomon áthaladó fény egy elektronikus készü­lékbe kerül, amely a szín alapján megállapítja a para­dicsom érettségi fokát, s a kapott értéknek megfelelő tartályba irányítja. A MÉM vezetése segítség­ként felkérte a borgazdasagi vállalatok vezetőit, hogy a borászattal rendelkező kisebb termelőüzemeket és kister­melőket lássák el sűrítmény­nyel. Erre a tájunkon a Dél­alföldi Pincegazdaág ígéretet tett, hogy a pincészeteiben előzetes bejelentés alapján mindenkinek igény szerint biztosít sűrítményt. Kérjük a kistermelőket, hogy éljenek a lehetőséggel, amely jobb mi­nőségű bor előállítását teszi lehetővé es elkerülhetjük az esetleges cukrozás káros, til­tott következményeit. Ha va­laki saját maga akar mustot besűríteni, erre is van lehe­tőség. s a következők szerint készíthető. Sűrítéshez vörös­réz, rozsdamentes acél, zo­máncozott üst, vagy edény használható. Vasüst rontja a 6Űrítmény ízét és színét. Az edényt kétharmadáig töltjük meg musttal és folyamatos keverés mellett addig forral­juk, amíg vizének fele-két­harmada elpárolog, illetve a kívánt mértékig besűrűsödik. A mustban levő cukor erős tűzőn és felszínének az edény falával érintkező ré­szén pörkölődhet (karamelli­zálódhat) ezért lassú, egyen­letes tüzet biztosítsunk es közvetlen tűz csak az edény alsó részét érje. Ha lehető­ségünk van úgynevezett víz­fürdő alkalmazására, ahol a mustot tartó edényt tesszük a forró vízbe, a karamellizáló­dás veszélye a sűrítéssel fo kozatosan nő, ezért a mustot házilag körülbelül 40 súly­százalékig ajánlatos sűríteni. A sűrített must cukortartal­mát rendes mustfokolóval mérhetjük, úgy. hogy a sű­rített mustot ugyanannyi víz­zel felhígítjuk és az így mért fokot kettővel beszorozzuk. A kész sűrítményt lehűtjük, majd felhasználásig üvegek­ben tárolhatjuk. Darabban is tárolható hosszabb időn ke­resztül. Ha a szőlőt a kívántnál alacsonyabb cukorfokkal va­gyunk kénytelenek leszüre­telni, akkor számítanunk keil arra, hogy abból gyengébb bor lesz. Az alacsony szesz­tartalmú bor betegségekre hajlamos, a borhibák gyako­riak és nehezen tartható el, ezért a bortörvény lehetővé teszi a cukortartalom pótlá­sát sűrített vagy töményi­tett musttal. A sűrített must­tal azonban nemcsak a cu­kortartalom növelhető, ha­nem a természetes mustban levő valamennyi extrakt anyag is javítja a bor minő­ségét. Az így javított bor ter­mészetesebb összetételű. Sű­rített vagy töményített must hozzáadásával a bor várható szesztartalma legfeljebb 3 térfogatszázalékkal, de legfel­jebb 12 térfogatszázalékig emelkedhet. Egy térfogatszá­zalék vagy Malligand-szesz­fok emeléséhez 50 cukorfo­kos sűrítmény esetében 4 li­ter hozzáadása szükséges 100 liter musthoz. A folyamatos erjedés biz­tosítása érdekében a sűrített mustot lehetőleg a préselést követően keverjük be, mert a későbbi, zajos erjedést kö­vető bekeverés után az utó­erjedés elhúzódik, ami a bor­készítésnél nem kívánatos folyamat. Ezt saját mustsü­rítés esetén csak úgy tudjuk biztosítani, ha a sűrítmény­hez szükséges szőlőt koráb­ban leszedjük, hogy a besű­rítéshez elegendő idő álljon rendelkezésre. Vásárlás ese­tén sem szabad az utolsó napra halasztani, mert fenn­áll annak a veszélye, hogy a szüret időpontjában éppen nem lehet sűrítményhez hoz­zájutni. Dr. Tóth Mihály megyei lokerlész

Next

/
Oldalképek
Tartalom