Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

5 Csütörtök, 1983. szeptember í." HVDSZ-seregszemle A napokban tartotta ha­gyományos kulturális és sportnapját a HVDSZ me­gyei bizottsága. Mártélyon a Hódmezővásárhelyi Fémtech­mkai Vállalat, és a Város­gazdálkodási Vállalat volt a házigazda. A csapatok izgalommal ké­szültek a versenyre, gya­korolták az evezést, megbe­széltek a bemutatkozáshoz írt sorokat, kiosztották egy­más között a feladatokat. A területi szakszervezeti bi­zottság csapatát a Hódmező­vásárhelyi Agyag- és Szili­kátipari Szövetkezet és az Apolló Cipőipari Szövetkezet dolgozoi képviselték. A ve­télkedőben 22 vállalat, szö­vetkezet mintegy 350 dol­gozoia vett részt. István Józsefnek, a Fém­technikai Vállalat igazgató­jának megnyitója után a HVDSZ megyei bizottságá­nak titkára, Bánfi József el­mondta: a HVDSZ-hez tar­tozó vállalatok, szövetkeze­tek kollektíváinak találkozó­ja. seregszemléje a szórako­záson, játékos kikapcsolódá­son kívül azt a célt is szol­gálja, hogy jobban megis­merjék egymás munkáját, szorosabb kapcsolatok ala­kuljanak ki a vállalatok kö­zött a mozgalmi munkában is. A kétnapos rendezvényen részt vett Somoskői Gálxtr­né, a HVDSZ központi ve­zetőségének titkára, aki be­szélgetést folytatott a csa­patokkal, valamint a jelen­levő gazdasági és pártveze­tőkkel. Az első nap fény­pontja volt a budapesti Jó­kai Művelődési Ház szalon­táncegyüttesének szemet gyö­nyörködtető bemutatója, majd a rongyosbállal ös­szekötött diszkó. A második napon rendezték a csónak­versenyt. a férfi- és női lab­darúgást, a lengőtekét, a munkavédelmi vetélkedőt. Az erőpróba befejezése élőit minden csapat dalban, vers­ben értékelte a két nap ese­ményeit. A KISZÖV csapata mind­két napon lelkiismeretesen, ügyesen versenyzett, ennek eredményeként első helyezést értek el, megelőzve a HVDSZ-hez tartozó többi vál­lalatok csapatait. Második lett a Szegedi Fodrász Vál­lalat, harmadik a Szegedi Vízművek és Fürdők csa­pata. Megyei NEB-ülés Tegnap délelőtt ülést tar­tott a Csongrád megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság Sze­geden, a megyei tanacs vb­termében. A népi ellenőrök megtárgyalták az alacsony hatékonyságú vállalatok munkájával kapcsolatos vizsgálatokról szóló beszá­molót, elemezték a hibák okait, s javaslatokat tettek a kijavításuk módozataira is. A témával a közeljövő­ben a megyei pártbizottság mellett működő gazdaság­politikái és szövetkezeti, bi­zottság foglalkozik. szegedi énekesnőnek [ A közelmúltban a lengyel­országi Mragowóban rende­zett nemzetközi country­fesztiválon a Bojtorján­együttessel fellépett Várkonyi Eszter, a Bonanza együttes tagja. A legjobb country­énekesnőnek járó Ezüstsar­I kantyú- díjat kapta meg. Hídcentenárium ásotthalom, verseny, jubileum Születésének 100. évfor­dulójára megújult az első 6zegedi közúti híd, amelyet a száz évvel korábbi re­konstrukciós építkezések ki­emelkedő vállalkozásának és nagyszerű létesítményé­nek tekinthetünk. Az állandó híd tervezésé­re kiírt pályázatra -29 művet küldtek be. és ezek közül a francia G. Eiffelét fogadták' el kivitélezésre. Később de­rült ki. hogy a tervet a francia cég megbízásából Feketeházy János készítette. A híd a Tisza medrét egv, az árteret három nyílással hidalta át A híd hossza 401 méter, szelessege 11 méter volt, a következő tagozódás­sal: 7 méter széles kocsiút es 2—2 méter széles gyalog­út. A hajózást is figyelembe véve, a folyómeder közép­vonalától 10—10 méterre, a Tisza 0 pontia felett 13,75 méteres szabad nvílást ala­kítottak ki. A köpart és a híd kereszteződésénél alul­járót létesítettek, hogv a teherpályaudvar és a hajó­állomás közötti forgalom itt bonyolódjék. Az ujszegedi oldalon a védőtöltésen ve­zették át a hídfeljárót Fe­keteházy vasszerkezeti ter­véhez Schikedanz Antal ké­szített építészeti tervet, amely szoros összhangban állott a pályázati kiírás kö­vetelményeivel. A földmun­kákat Gregersen építési vál­lalkozó végezte. Az építke­zési munkálatokat 1880. de­cemberében kezdték, és 1883. szeptember 1-én adták át a hidat a forgalomnak. Erősí­tési munkálatokat végeztek rajta 1910-ben. Egyben a pályatestet is teljesen fel­újították. Az eredeti pálva burkolatot védőbetonnal és fakockákkal váltották fel. Szeged népe, amely az egész építés alatt nagv ér­deklődéssel vette körül a hidat, még aznap birtokába vette, és mindjárt az első napon, déltől estig. 12 ezer 787-eu mentek rajta keresz­tül. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Építési Ipar c. lapiának 1883. évi évfo­lyamában cikksorozat szá­mol be a város rekonstruk­ciójáról. A hídról többek között ezeket írja: „A híd­nak tervei pályázat útján szereztettek be. amelynek feltételei közé tartozott, hogy a palyanyertes mű szerzője egyúttal meg fog búrafíit az építéssel is. Ezen a palyazalon n külföld is résztueti, s buszkék lehelünk rá, hogy habár idegen név alatt is, hazai erő maradt a győztes. Az Eiffel párizsi cég által benyújtott, a leg­jobbnak talált tervet ugyan­is Feketeházy szaktársunk készítette, s az Eiffel-cég azt tőle megvette és be­nyújtotta." Feketeházy szegedi közúti hídja könnyed megjelenésű volt, jói illeszkedett az új­jáépített városképbe, és a kor közízlését is messzeme­nően kielégítette. A bíráló bizottság úgy nyilatkozott róla, hogy: „Bármely világ­városnak is díszére válhat­na." Építése egymillió' 700 ezer korabeli forintba ke­rült. A híd építési munkáit Gyengö László (1841—1890) mérnök vezette. A hatvan­éves híd jól bírta a megpró­báltatásokat. a kedvezőtlen talajviszonyokat és a Tisza erős sodrását. Az igénybe­vétel miatt 1943-ra azonban már oillérmozgásokat ész­leltek. A felújító munkála­tok közben, 1944. októberé­ben, a visszavonuló németek a már gyengélkedő hidat felrobbantották. A jelenlegi híd Micháilich Győző, Majoros Sándor és Haviár Győző tervei sze­rint épült, kétpilléres. egyik végén konzolos merevítőtar­tójú acél ívszerkezet. Az új híd építésekor figyelembe vették a régi híd megma­radt feljáróit és pilléreit. A régi híd szerkezetéből és rendszeréből leszűrt tapasz­talatok felhasználásával mel­lőzték a pillérek megterhe­lését nagyobb vízszintes erőkkel. Acélszerkezetét túl­nyomórészt a Győri Vagon­gyár készítette, és a Ganz Hídgvára szerelte. Az ú.i hi­dat 1948. őszén adták át a forgalomnak. A mai méltó utódia Feketeházy János ko­rábbi alkotásának. Szegeden sokáig úgv tud­ták, hogy valóban a francia ! Eiffel-cég tervezte a város második (első a volt vasúti híd) állandó hídját A Dél­Magyarország 1933. február 5-én megjelent számában, Móra Ferenc írta meg a valóságot. Kit ünnepeljünk c. tárcacikkében, méltatva Feketeházy érdemeit és nagyszerű alkotását. Közúti hidjai között, a szegedi mel­lett legjelentősebbek: a komáromi Duna-híd. a nagy­váradi Sebes-Körös-híd, a győri Rába-híd, a budapesti Fővám téri Duna-híd (Sza­badság-híd), a fiumei fordi­tóhíd. A MAV szolgálatában állott Feketeházy János (1842—1927) jelentős stati­kai. vasszerkezeti. magas­építési (Keleti pályudvar, Operaház, Vámpalota — ma Közgazdasági Egyetem) al-^ kotásaival zseniálisan szol­gálta hazánk technikai ha­ladását. A hídon ma egy apró fa­kult táblácska utal Fekete­házyra, 1967-ből. Móra így ír tárcacikkében: „Én már többször reklamáltam a sze­gedi hid dicsőségét, a nagy magyar technikus számára, de az újságpapirost elviszi a szél. Az ötvenedik évfor­dulón azonban talán ő is kaphatna egy szerény táb­lát a híd oldalában. Eiffelt ünnepelni lehet okosság, de a magyar mérnöknek elég­tételt szolgáltatni kötelesség. Talán össze lehetne egyez­tetni az okosság kecskéjét a becsület káposztájával egy­olyan emléktábla révén, amely azt hirdetné, hogy a szegedi hidat Eiffel építette, Feketeházy tervei alapján." Volt is tábla a hídon, de azt is a háború veszteséglistá­jára kell írnunk. Most, a 100. évforduló, legalább a fakult tábla felújítását kéri. Bátyai Jenő Az ásotthalmi iskola százéves fennállását ünnep­li. Harminchatezer-ötszáz napja áll fenn, pontosabban szólva, vagy talán érthetőb­ben, pontosan száz éve. — Ideges vagy? — kér­dezem a 6zegedi csapat ka­pitányát, Decsov Pétert. — Nagyon — mondja, ám erről igazából Eszes Ferenc tanár úr tudna beszélni. És Eszes Ferenc tanár úr elő is kerül. Mondja, hogy augusztus eleje óta edzőtá­borban van a csapat. — A lövészet, az sajnoe, nem sikerült — mondja Tari Zsolt, a csapat másik tagja. Szentpéteri Sándor, a trió tagja még hozzáteszi: — Remélem, nagy»t fo­gunk futni... Négy és fél kilometert kell lefutnia egy-egy fiú­nak. Nem kis dolog. És közben rengeteg feladat is adódik. Gránátot kell dob­ni, rovarokat fölismerni. Ottjártunkkor a futóvad­lövészet versenyszámát tar­tották éppen. Később tanúi voltunk annak, hogy az európai szocialista orszá­gokból érkezett fiatalok mi­lyen jól értenek a fakiter­meléshez. Fotóriporterünk egy sisakot is magára vett; hogy meg tudja örökíteni, miképp döntik ki az ásott­halmi erdő egyik fenyő­iét. A házigazdák gondoskod­tak az összes résztvevő jó hangulatáról. Akik majd az erdészek jelképes staféta­botjainak átvállalói lesz­nek. P. F. KMm^mmiSm^^^^^ jtM Hl fWWm- W : ^ 1 BBfcfe ^ * Bkk , Jlf \ ^hí mH - u tm^ ­• V. ^ . ... j Készülődnek a versenyzők Somogyi Károlyné felvételei Fanyűvők — motoros fürésszel m új film • Britannia Gyógyintézet és koncertút Még három napig tart a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Kölcsey utcai hang­lemezboltjában az igen nagy sikert aratott kedvezményes lemez- és kazettavásár, mely­nek erielmében 30 száza­lékos árengedménnyel áru­sítanak valamennyi hazai gyártmányú és szocialista importból származó hangle­mezt es nragnokazettat. Ugyaninnen, az MHV szer­vezésében szeptember 16-án, délután 2 órakor a Hungaro­ton Hanglemez Hetek zene­akadémiai megnyitó koncert­jére ingyenes buszjárat in­dul, tehát mindazoknak, akik a Scola Hungarica hangver­senyét kívánják Szegedről meghallgatni — csak a kon­certjegyeket kell megváltani­uk. Szines angol film. Irta: Dávid Slierwin. Fényképez­te: Mikc Fash. Zene: Alan Priee. Rendezte: Lindsay Anderson. Főbb szereplök: Leonard Rossiter, Graham Crowden, Malcolm McDo­well, Joan Flowright. Aki csak valamennyire is ismeri Angliát és az angolo­kat, jól tudja: nem véletlen, hogy a szigetlakók máig leg­inkább úgy emlegetik közös hazánkat, Európát, mint „a kontinenst", imígyen mint­egy rögtön szeparálva or­szágukat a világrésztől. Igen, Britannia nemcsak földrajzi értelemben sziget. Az egész világát, múltját, szokásrend­szerét, nemzetének karakte­rét. teljes lelki univerzumát tekintve is. A brit külön­legesség nemcsak attól fogva érezhető, midőn az ember Dover fehér szikláit meg­pillantva először lép erre az olyannyira sajátos varázsú földre. E tényt tükrözi szin­te a teljes brit kultúra is. S míg nálunk Ady óta a nemzeti önostorozás, a kí­méletlen, sőt kegyetlen kol­lektív önirónia történel­münk. sorsunk óriási kü­lönbségei miatt máig nem nyert, nem is nyerhetett pol­gárjogot, Angliában, miként Szerb Antal írta, szinte kö­telező formaság az angolo­kat szidni. Persze nemcsak parttalan bírálatrengetegről van szó. Mialatt komoly művek tu­catjai adtak és adnak találó, hiteles képet a britekről, a londoni földalatti, vagy akár a Victoria-pályaudvar könyv­árusainál óriási példány­számban, olcsó paperback­kiadásban kaphatók olyan, nyugodtan nemzeti szuper­büszkélkedésnek minősíthe­tő kiadványok, mint példá­ul a The British Genius cí­mű —. hogy a többit ne is említsük. Lindsay Anderson, a má­sodik világháború utáni an­gol fiimmü veszet talán leg­eredetibb és legjelentősebb alkotója maga mondta el nemrég Budapesten, hogy ta­valy készült filmjét, a Bri­tannia Gyógyintézetet még a fenti tradíciókhoz szokott or­szágban is inkább ellensé­gesen fogadták. (Igaz, ugyan­akkor nem akárki, hanem maga Dávid Robinson, a Times híres filmkritikusa állt ki mellette.) Minden­esetre ez a film rendkívül mélyen angol, s túl a már elemzett hagyományokon, igen mélyen „nyugati" al­kotás is. A mai brit tár­sadalmat sűrített modellként felmutató Britannia Gyógy­intézet olyan kórház, ahol a jelenlegi angol élet min­den tipikus alakja és hely­zete fölvonul, szinte min­den megmutatkozik, megle­hetősen nagy körültekintés­sel, és igen találóan. Nagy szenvedély, keserű, szinte swifti irónia teremt itt sza­tírát, de Anderson — ed­digi müvei közül először — túllép a kizárólag brit szo­ciális problematikán s egy­fajta tragikus világállapotot is regisztrálni kíván: az emberi fajta minden gazsá­gát, és ezzel párhuzamosan legnagyobb adományának, az értelemnek összes jövőbeli lehetőségét. A szándék, valljuk be, ki­mondottan grandiózus. A megvalósítás úgyszintén —, illetve majdnem. Olyan rend­kívüli szuggesztivitású je­lenetekben lehet részünk, amelyek a dramaturgiai ki­dolgozottságon túl igen fi­gyelemre méltó, a mai nyu­gati értelmiség szemléletét különleges nézőpontba he­lyező filozófiáról is hírt ad­nak. Például a nihilizmus egyik, jóllehet roppant in­tellektuális válfajáról, mely szerint a humanizmusra, az emberi értelemre, az emberi­ség jövőjere apelláló nagy­hatású szónoklatot nem akár­milyen ellentmondásként ep­pen a korábban őrültként bemutatott, új homunkulusz előállításán gyilkosságok re-; vén fáradozó professzor mondja el. „Tapasztalataim szerint nagyon hamis el­kepzelés alakult ki arról, hogy ki számit normális­nak ... egy kissé mindnyá­jan bolondok vagyunk" —• nyilatkozta Anderson, s noha kijelentésével egyféle néző­pontból egyet is lehet er­teni, de ilyen igényű vál­lalkozásban, s ilyen film lát­tán aligha. Mert a Britannia Gyógyintézet végső szemléle­tében ijesztően egyszerre van jelen a kiváltságok ellen tüntető (hippi)tömeg és az (erős túlzással) degenerált rendőrállamnak bemutatott brit estabilishment, az érté­keket. a morált túlrelativi­záló végkicsengés es a jobb szándék dacára mégiscsak a brit szigeteken ragadt vér­beli angol típusok-jelenségek máró kritikája. Ráadásul Millar professzor végső szó­zata bántóan agitatív és di­daktikus, rejtett ellenpont­mögöttesével zavarba ejtő es zavaros elképzeléseket in­dukáló. a brechti elidegení­tést nem valami szerencsésen alkalmazó. Persze, mi itt Közép-Kelet­Európában igazándiból mesz­szebb vagyunk annál az ezeregynéhányszáz kilomé­ternél is a Britannia Gyógy­intézettől. Mi ott tartunk — Illyés Gyulával —, hogy ki szépen kimondja a rettene­tet. azzal föl is oldja, a ki­rályi család kultusza erre­felé bogaras egzotikumnak számit csupán, és ezrek egyetlen tömegben indula­tosan „csápolni" csak beat­koncerteken szoktak. Amit és ahogyan Lindsay Anderson új, nagyhatású filmjében föl­mutat, nekünk kissé túl kozmopolita, és szinte kí­naiul van. Pedig ... egy a világ, s az etika törvényei nem ismernek Nyugatot ea Keletet. S az sem mindegy, hogyan látjuk önmagunkat 9 ezen keresztül ezt az egy-vi­lágot. Persze a lenyeg —, hogy lássuk. Domonkos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom