Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

Vasárnap, 1983. szeptember 4. 5 Üzenetek postaláda társszerzőnk az olvasó Hetenkénti várospolitikai „fórumunkat" — úgy tűnik — egyhamar nem fenyegeti a megszüntetés veszélye. Any­nyi levél gyűlt össze az utóbbi hetekben a dossziénkban, hogy könnyű dolga van a soros szerkesztőnek, változatos észrevételcsokrot nyújthat át az olvasónak. Elöljáróban mindjárt egy képzeletbeli virágcsokrot azoknak a Palánk­ban lakó nyugdíjasoknak, akik — Klárafalvi Aladár társ­szerzőnktől tudjuk — igazán magukénak érzik szűkebb környezetüket. Ápolják a virágokat, figyelmeztetik a sze­mctelőket, vigyázzák a gyerekeket. „Nem ismerem őket név szerint, de köszönet illeti mindannyiukat, hogy vigyáznak a Hild-kapu környékére". Egyetértünk. És együttérzünk V. Gézánc örömével is, akinek augusztus 19-én este el­hagyott táskáját Csányi II. József trolivezetö, a megta­láló, szinte percek múltán a lakására vitte. Kicsik és kicsit nagyobbak B. Antalné Brassói utcai levélírónk panaszát — a részletek ismerete nélkül — nem segíthetjük az orvoslás útjára, ezért azt tanácsol­juk, az eddigi adóbefizetések igazoló papírjaival keresse fel a városi tanács pénzügyi osztályának adócsoportját. Annak a névtelen levélíró­nak, aki az alsóvárosi Marika presszó és az óvoda közelsé­gének szerencsétlen voltát elemzi, csak annyit üzenünk: az italozók és a kisgyerme­kek „szomszédságát" mi sem tartjuk túl szerencsésnek. De azt azért nem hisszük, hogy az óvodások csapatostul ott bámészkodnának a presszó ajtajában. Abban pedig bí­zunk, hogy az ittas vendégek nem riogatják a kisgyereke­ket az utcán. (Ilyesmi egyéb­ként sajnos, az óvodától, presszótól távol is előfordul­hat.) A héten is több olvasónk érvel levelében a megszünte­tett 17-es autóbuszjárat visz­szaállitása mellett. Kérjük, legyenek türelemmel, mi már türelmetlenül várjuk a pilla­natot, amikor a 17-es járat ügye nem lesz többé ügy a Postaláda mindenkori szer­kesztője számára. Érdeklődtünk — megtudtuk Kicsikről — gyerekekről — és kicsit nagyobbakról — fiatalokról — szólnak az itt következő levelek szerzői. A Jakab Lajos utcában egy 86 éves nénihez — papírgyűj­tési szándékkal — négy kis­gyerek csöngetett be. Papír nem volt, hát akkor vizet kértek. S amíg a néni hozta a poharat, a négy gyerek vitte a pénztárcát.. . Nem az ellopott kétszáz forint fáj a legjobban, az idős asszony­nak, hanem a gyerekek alat­tomossága. Mindenesetre, ha a kisdiákok szüleinek ott­hon feltűnt volna a kék csí­kokkal megerősített piros pénztárca és ' a benne levő „papírok", készséggel köz­reműködünk a pénz vissza­juttatásában. „A minap szokatlan gyer­mekzsivaira figyelhetett fel a járókejö az Űrhajós utcá­ban. Tartott még a vakáció, de a piros iskola körül hosz­szan kígyózó, futó gyerekek áradata tűnt fel. Érdeklődé­semre Kakuszi Ferenc nyu­galmazott mesteredző, a szegedi kocogás atyja, el­mondta, hogy ez most kivé­telesen nem az ő rendezvé­nye. hanem e napot átadta egy lelkes nevelőnek, aki ráadasul nem is testnevelő szakos, hanem napközis tá­borvezető. A tarjáni 4-es ezámú, népszerűbb nevén a piros iskolában idén nyáron is megrendezték a napközis tábort. Vezetője Kocsisné Tóth Anasztázia töretlen ambíciójára vall, hogy ő kérte e futóverseny meg­rendezését. A lebonyolítás pedig a nagy versenyek mintájára történt. Különbö­ző kategóriák voltak, és ér­meket osztottak a győzte­seknek, helyezetteknek. Ki­pirult arcú gyerekek vették át a szorgalmuk jutalmát. E pillanatok egészen biztos, hogy jó értelemben vett nyo­mot hagytak a gyerekek nyiladozó tudatában" — írja Csóka Dániel olvasónk. „Szándékosan csak most írok az ifjúsági napokról. hadd nyugodjanak meg a kedélyek (volt minek meg­nyugodni!). Engem a három nap alatt az döbbentett meg legjobban, hogy itt volt 7—8 ezer fiatal, s mikor a leg­többen voltak (szombaton!), az újszegedi sportkombinát délelőtt 9-től 12-ig (ekkor jártam ott) kihalt volt. El­gondolkodtató! S a strandon rendezett sportnapon íaz új­ság szerint is) csupán há­romszázan vettek részt. El­szomorító. Bár annak idején — fiatalkoromban — lettek volna ilyen lehetőségeink! Tudom, még ebédelni sem mentünk volna haza, mert nekünk a sportból sosem volt elég ..." — olvastuk Fehér Károly leveleben. Levélíróink bizonyára ész­revették, hogy ha lehet, igyekszünk mielőbb választ adni vagy kérni a Posta­ládához fordulók kéréseire, ha nem is azonnal vagy nem is levelezési rovatunkban. Most néhány sikeres tudako­zódásunkat adjuk kRzre. B. A. tarjáni olvasónk kér­dezte. az idén miért nem lo­csolták a város útjait. Sisák Gézától, a városgazdálkodási vállalat főmérnökétől meg­tudtuk, hogy mivel az idén a KPM sziaorította az üzem­anyagfelhasználási lehetősé­geket, ott takarékoskodtak a benzinnel, gázolajjal, ahol különösebb következmények nélkül tehették. A szemét­szállításnál nem lehetett, hát a locsolókocsikat fogták kissé „lassúbb menetre". Az ünne­pi hetek idején a forgalma­sabb utakat — jórészt éjjel — azért mégiscsak öntözték, de a frissítő célzatú locsolás­ra valóban nem telik már ezekben a hetekben. A Hunyadi János sugár­úton lakók nevében tudakol­ta — nem éppen finom hangvételű levélben — egy olvasónk, hogy a sugárúti útkorszerűsítés miért csak a buszmegállók burkolatjavítá­sára terjed ki. A városi tanács vb építési és közle­kedési osztályán a sejtésünk­nek megfelelő tájékoztatást kaptuk. Hogy tudniillik a korszerűsítésnek csak a kez­dete a megállókbeli burko­latcsere, természetesen az egész útszakasz új burkolatot, egységes aszfaltszőnyeget kap majd. Az 51A jelzésű trolibusz megszüntetését szóvátevö le­vélírónknak abban igazuk van, hogy 'az esti műszak után bizony jobb és kényel­mesebb lenne a Vídiától át­szállás nélkül utazni Újsze­gedre. Ám az utasszámlálási adatok azt mutatták: egész nap csekély volt a járat ki­használtsága. (A legtöbb utas a Széchenyi térig, a Bartók térig, illetve onnan utazott.) Visszaállítása tehát gazda­ságtalan lenne. TA jelenleg Újszegedre menő trolibuszok tisztes követési idővel közle­kednek — sok más városrész lakói irigyelhetik ezt. Bódog Ferencné kérésére, hogy miért kellett lezárni a Lugas utca és a Gyik utca kereszteződését, hiszen az ott kialakított troliforduló ezt nem indokolta volna, az ille­tékesek válasza ez: épp az új csatlakozás miatt kellett a kereszteződés forgalmi rend­jét tisztába tenni. A bizton­ság a forgalomszervezők véleménye szerint megér egy kis kerülőt. Bármennyire is sajnáljuk, nem adhatunk igazat P. Ferencnének. Levélírónk megsajnálta azt az autóbusz­utast. aki két villamosjegyet lyukasztott ki a Volán jára­tán és ezért megbüntették. Mivel a Volán és az SZKV is önállóan működő vállalat Szegeden, az előreváltott menetjegyek nem „csere­szabatosak". Miről bes zélnek ? Olvasom az újságokat és a város „leckéztetését". Forgatják a szobrokat, nem szedik szét a Dóm téren az ülőszerkezetet, nem tartot­ták vissza a nagv tehetsé­gű rendezőt, a színészeket sem. a később országos hí­rű költő-szerkesztőt... Kedvetlen leszek. Egy­részt senki sem dicsekszik velem és azzal a többi más­félszázezerrel, akik ma­radtunk (mégis!), másrészt meg nem értem, miről is beszélnek? Az újságokban olvasható ki-mindenki-el­ment-innen felháborodások nem az elvándorlóknak szólnak, sőt, őket megértik. Hát akkor hol a címzett? Fontosabb ügyről van szó, semhogy indulatos célozga­tások, pályaszélről bekia­bálok szövegel vonják el figyelmünket. Valójában várospolitikáról, kultúrpo­litikáról beszélünk, annak demokratizmusáról, az itt élő többezres értelmiségi réteg részvételéről ebben. Tudom hogy az értelmisé­gieken kívül más, velük azonos súlyú réteg, csoport kultúrpolitikai szerepe is meghatározó, de most eb­ben a világban az innen elvándorolt művész-értel­miségiekről van szó. Be­széljünk hát erről a prob­lémáról, de tisztességes nyíltsággal és felelősséggel, hiszen fontos dolog. A dis­puta fölvállalásával sokat segíthetne az újság, a nép­front vagy a szerveződő városvédő egyesület. Tráser László tántartása, a város legtöbb utcájában nincs is ebből semmi gond. (Tanácsi erő­forrásból képtelenség min­den nyílt árok rendszeres tisztántartása ...) Kérjük tisztelt figyelmeztetőnket, ne vegye hát rossz néven, ha a nem általunk odahordott sze­mét eltakarítására nem vál­lalkozunk. Vissza-visszatérő panasza a Postaládának, hogy a tö­megközlekedési járművek ellenőrei kioktató hangnemet használnak, ha valakit blic­celésen kapnak. M. B-né nem akart „lógni" augusz­tus 23-án délelőtt a 62-es bu­szon, csak — kezében a lyu­kasztásra váró jeggyel — ad­dig is leült, amíg az érvé­nyesítő géphez hozzáfér. És azonnal ott termett az ellen­őr.., Mit mondjunk? El tudjuk képzelni a helyzetet! A felsővárosiak nevében juttatta el szerkesztőségünk­höz panaszát Tóth Edit: mozgó ABC-jük éppen zár­va tart, más üzlet pedig csak jóval messzebb található. Ügy hallották a 332-es épü­let földszintjén sörbái lesz. „Inkább élelmiszerbolt, vagy gyógyszertár kellene!" Mi ú- tudjuk, hogy a 331-es épületben van élelmiszr- és zöldségüzlet s befejezés előtt áll a felsővárosi I. ütem orvosi rendelőjének, gyógy­szertárának építése. A 235-ös épületben az év második fe­lében könyvesbolt nyílik és valóban: sörbár éssüteménv­bolt lesz a 332-es házban. ABC is épül majd, a II. ütemben — 1984-ben kezd hozzá a DÉLÉP. Köszönet a segítségért Cikkeink visszhangja Ismét a magasház... Augusztus 24-én azt ol­vasta lapunkban dr. Veress . Sándor, hogy az új évadban a színház hétfőn és kedden szünnapot'tart. Levélírónk véleménye szerint a hétfő — tévéadás-szüneti nap lévén — nem a legszerencsésebb, helyette inkább — a labda­rúgó-mérkőzések „elszívó" hatására hivatkozva — a vasárnapokat,' szerdákat ja­vasolja. Hadd szálljunk vi­tába olvasónkkal: a hétfő már régóta, hagyományosan színházi szünnap. Miért ne követné épp a mi színhá­zunk az országos szokást? A vasárnap délután pedig fő­ként a gyermekes családok számára alkalmatos idő az együttes előadás nézéséhez. Nos, akkor még a szerdát kellene megfontolni. De hát azt ugye levélírónk is meg­érti. hogy a két szünnap egymást követően az igazi? A színház dolgozóinak épp­úgy, mint nekünk,'akik már régóta élvezzük a 48 óras pihenést. Aki meccset néz szerdán; legfeljebb máskor megy színházba . . . A múlt héten közöltük dr. Dóczy Istvánnak, a Kőbá­nyai Sörgyár szegedi kiren­deltsége vezetőjének Balogh József cikkírónk glosszájára írt válaszát. Társszerzőnk azzal a kéréssel fordult most a Postaládához, hogy tudas­suk: „nem a szegedi söripari dolgozókat és vezetőket pel­lengéreztem ki, hanem né­hány — az ország bármely részén megtalálható — fele­lőtlen és ügyeskedő sörszál­lítót. Akiknek nem inge — azok előtt le a kalappal. Ám akiknek igen, azokat — Hofi szavaival élve: — öltöztes­sük fel -Végre! Minden más­ban egyetértek a söripar dolgozóival". Észrevételek sorokban G. Judit a Fésű utcából azt teszi szóvá, hogy az au­gusztus 23-án délután fél négyre hirdetett filmvetítés — a Tündér Lala gyermek­előadása — elmaradt a Sza­badság moziban, de ezt már csak akkor tudták meg a mozinézők, a csalódott gye­rekek, amikor az előcsar­nokba léptek. A vetítés el­maradását is ugyanúgy kel­lene hirdetni levélírónk sze­rint, mint a megtartását, hi­szep „nehezen tudtuk a gye­rekeknek megmagyaraZni, hogy miért maradt el az előadás . . ." Ábrahám István azt írja, hogy a Bakay Nándor utcá­ban a sertéshizlalással cgyütt­jaro jellegzetes bűz ereztyetű mostanában. Levélírónk tudja, hogy a városi tanács nemrégiben életbe lépett rendelete szabályozza az ál­lattartás feltételeit, ezért ír­ta meg észrevételét. L. J. monogramot használó másik levélírónk pedig azt tuda­kolja. mikor kell beszüntet­ni az állattartást azokban a városrészekben, melyeket a rendelet érint. Megkérdez­tük: a mezőgazdasági osz­tálytól részletes felvilágosí­tást kaphatnak az erdeklö­dök. hiszen állatfaja válo­gatja, mikor lehet felszámol­ni a tenyésztést, tartást. (A rendelet alkotój is azt vall­ják. hogy például a serté­seket a kívánt súly elerése elútt vetek levágniJ Néhány hónapja az Üj­szeyedi magasház lakói már közreműködésünket kérték gondjaik rendezésében. Kú­szó József az IKV igazgatója akkori válaszát közvetlenül a levélíróknak küldtük el — jobban tettük "volna tan. ha nyilvánosságra hozzuk, hi­szen akkor nem írta volna meg panaszát most a ház egy másik lakója. Idézzük hát fel. mit is hozott akkor az IKV igazgatója: „az új­szegedi magasházban tartott többszöri ellenőrzéseink alá­támasztják a panaszosok ál­lításait. ezért a házfelügyelő ellen fegyelmi eljárást indí­tottunk. A liftőrökkel is vol­tak problémák, egyiküket a területileg illetékes házkeze­lő szigorú figyelmeztetésben részesítette, ennek következ­tében javult a munkafegye­lem, megismételt ellenőrzé­seink során nem tapasztal­tunk hiányosságokat. A kö­vetkezőkben az ellenőrzése­inket megismételjük, célunk áz, hogv az épületekben olyan állapotokat teremt­sünk. amelyek megfelelnek az elvárásoknak. A nváron is fizetendő fű­tési díjjal kapcsolatban a következő tájékozódást ad­juk : az épület egyedi módon megoldódott központi fűtés­sel rendelkezik. melynek költsége a bérlőket terheli. Az ilyen rendszerrel fűtött épületek eseteben az IKV azt a gyakorlatot követi — ép­pen a költségek egyenlete­sebb megoszlása érdekében —, ' hogy előzetes kalkuláció alapján havonta kéri a fűté­si díjat, majd fűtési idény végén elszámolást készít és az egyenlegtől függően visz­szatérit, vagy pótfizetést kér. Megítélésünk sprint ez az inkasszálási rendszer iobban megfelel a bérlőknek, hiszen arányosan elosztva kell a fű­tési díjat fizetniük íev a té­li hónapokban nem növeli meg aránytalanul a családok által kifizetendő összeget." Mindehhez azonban hozzá­tennénk : érdemes lenne megismételni az ellenőrzése­ket, hiszen a napokban érke­zett újabb levél tovább bő­víti a panaszok sorát: éjjel­nappal nyitva a kapu, a kazántérben idegenek mász­kálnak (alszanak!), piszkos a lépcsőház, az új beköltözők­kel fizettetik meg az előző lakó fűtési hátralékát, stb. „Két éve. megalakulásá­tól kezdve tagja vagyok a mozgássérültek klubjának. Nagyon szépen berendezett klubhelyiségünk van Újsze­geden. a Székely soron, ahol jól érzem magam. Csak az a baj. hogy mivel erősen moz­gássérült vagyok, csak taxi­\al tudok elmenni, de ígv is megéri. Nyáron már három kirán­dulást szervezett a klub,, melyeken én is részt vet­tem. De nemcsak én. hanem a többi klubtársam is akik éppúgy, mint én, nehezen járnak. így vajmi keveset mozdultak ki eddig Szeged­ről. De azt, hogv én még külföldre is eljussak, azt so­hasem gondoltam volna. Há­la a klub vezetőjének aki megszervezte legutóbbi au­tóbuszos kirándulásunkat a jtigoszláviai Szabadkára és Palicsra, a tó partján nagyon szép környezetben tölthet­tünk el egy napot. Többen voltunk mozgássérültek, akik még sohasem jártunk kül­földön. Köszönetet kell mon­danom az Idegenforgalmi Hi­vatalnak, hogy igen olcsón juthattunk autóbuszhoz. s így minimális hozzájárulást kellett csak fizetni." — írja Németh Zoltánné. a Zákány utca 8-ból. Egyik Adám utcai olva. sónk a Retek utcai Csemege. ben hagyta el iratait, pénz-, tárcáját. Visszament, vissza­kapta. „Mélységes tiszteletet érzek Szerző Ildikó szülei iránt akik ilyen talpig be­csületes gyereket neveltek. Igenis akarom hinni, hogy a ma! fiatalok többségére ez a magatartás jellemző. A fia­tal lány ugyanis hálálkodá­somra azt válaszolta: „de hi­szen a boltba járó vásárlók is becsületesek!..." Úgy legyen. Nemcsak a posta Bosszantó ügyek Ráksí József bosszúságát megértjük: augusztus 29-én elővételben vett jegyükkel a földön ültek az újszegedi kertmoziban, mert érkezé­sükkor már nem volt ülő­hely. Alighanem összhangba kellene hozni az eladott be­lépők számát a lehetséges ülőhelyekével. /. Egy névtelen bosszankodó írja: az aTsóvarosi öregek ét­kezdéjénél gazos, szemetes és bűzös az árok. „Hát ezt érdemeljük7" Kedves olva­sónk, és mi ezt érdemeljük? Azt a szemrehányást, hogv „ha már. megjöttek külföldi nyaralásukból, akkor szét­nézhetnének idehaza is"? Le­vélírónk is tudja nyilván a telektulajdonosok dolga és erdeke a nytU árkok tesz­Történetesen a postaigaz­gatóságról szól az itt követ­kező levél, de hadd tegyük hozzá, ez akár véletlen is le. hetne. Hiszen valamennyi közületi gépjárműparkkal rendelkező vállalatot érinti az • üzemanyagfelhasználást korlátozó rendelkezés. Sz. S.­né sorait tehát nem a pos­tások intézkedésének meg­kérdőjelezéséül tesszük köz­zé, hanem mert a közérde­ket szolgáló észrevételek nyilvánosságra hozatalát, a gazdaságpolitikai döntések nyomán kialakult közhangu­lat tükroztetését fontos fel­adatunknak tartjuk. „Érdekes jelenségre lettem figyelmes a Szegedi Pósta­igazgatóság magasépítési üzeménél. Július 19-ig a vál­lalat dolgozói vállalati autó­val három megyében végez­ték munkájukat kisebb-na­gyobb postahivatalokban. A vállalati autóvezetésért gép­kocsivézetési póllék járt. a megtakarított benzin ellenér­tékét pedig pénzben fizették ki. De július 20-tól tajciva', autóbusszal, vonattal (nkar­mivel. csak a vállalat 'autó­jával nem!) jarjak ugyan­ezeket a három megyére ki­terjedő útvonalakat a posta számlájára. Az indok: as 1983-ra előirányzott benzin­mennyiséget elfogyasztották az üzem autói, s ígv benzin hiányában a különböző tö­megközlekedési eszközöket és a taxit kell igénybe venni­ük. Csakhogy egy példával éljek! A taxi kiviszi a mun­kásokat például Kiszombor­ra 300 forintért. A taxi visszajön ugyancsak 300 fo­rintért, majd délután még egyszer oda-vissza fuvar, az­az 1200 forint naponta. Ez a hónap 20 munkanapjára mé­retezve elgondolkodtató? Pe. dig a példa csak egy közeli te)-->ülóst jelöl. Milyen értéket fizet ki a posta a három megye terü­letére ezzel a megoldással? Nem pazarlás ez ilyen ne­héz gazdasági helyzetben ? Vagy a posta (és a többi szervezet) olyan gazdag, hogv ezt megengedheti magának? érdemes lenne ennek a ma­gyarázatát megkeresni. Rendkívülinek találom az ilyenfajta benzinmegtakari­lási akciókát..." ()< zeállította l'alfy Katalin 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom