Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

Vasárnap, 1983. szeptember 23. 5 Járadékos társulás 6. Farkasvakságban!? Arról panaszkodnak mostanában az előrelátók, hogy a lakásszövetkezetek fönntartói — általában a városrészek lakói — nem eléggé előrelátók. Nehezen nyitogatják a bőrbugyellárist. mikor a szükséges fölűjitásra kalapolnak. Indokuk, hogy így is tekintélyes summát (havonta 100—200 forintot) a torvény nevében bevesznek tőlük erre a célra. A még jobban hozzáértők azt állítják. hogy felújítási alapra kötelezően befizetett pénz nem a szövetkezethez kerül, elviszi az állam) költségvetés és más fontos dolgokra költi, ezért is érdemes spórolgatni a panelcserére valót (Ehhez a szövetkezeti vezetők jóindulatatán kívül a lakók beleegyezése is kell.) Azt is rebesgetik sokan, hogy harminc-ötven év múltával a házgyári lakásoknál elkerülhetetlen a fölújítás és ezért volna ajánlatos a lakóknak is rakosgatni a plusz pénzt a perselybe, hogy majdan kisebb legyen a kiadnivaló. Egyelőre farkasvakságban élünk mindannyian az átmeneti állapotok miatt. Ameddig a lakó nem követheti nyomon a közösködésbe adott forinjainak útját, nem szívesen vállalkozik ilyesmire. Pénznyelőbe dobált pénz •— hazardírozás. ... tekintélyes tulajdon Mindenképp helyeselendő, hogy a lakások gazdái már a beköltözés pillanatában rákényszerülnek a spórolósra. A .szövetkezetek szintén, mert ha valami módon pénzre tesznek szert, például építkezést vállalnak, lakásokat adnak-vesznek, gyarapítják a közös vagyont, s annak jó részét el muszáj tenniük a inem várt eseményekre. A karbantartó társulás ügyeinek intézésére a közösködő lakásszövetkezetek ebből a spórolt pénzből kapnak, hogy a kis bajból ne legyen később nagy. örvendetes, megnyugtató előrelátás, legalábbis ezt gondolták a szabályalkotók. mikor lehetőséget adtak a különben „nem mozgatható" forintok mozgatására. Különösen Csongrád megyében — ahol a lakásszövetkezetek országos elismerést vívtak ki maguknak — örültek legjobban ennek, hiszen 1983-ban 45 szövetkezetben, 15 ezer ember, csaknem 6 milliárd forint érték — 11 ezer 672 lakás — tulajdonosa. ... közbeszól az érdekképviselet A lakók és a szövetkezetek védelmezője, a MESZOV-elnökség fölismerte a megelőző karbantartás jelentőségét. Sokadik testületi ülés vázolta a múllal és sürgette a tennivalókat. A múltkorin Bischój JozseJ, a kisteleki áfész elnöke föl is tette a kériést: egyáltalán maguk az érdekeltek akarják-e a változást" A sorozatban megszólal .. szintén a változás mellűt voksoltak. Akkor mégis mi az oka. hogy a ió szándékai született társulás nem képes megújulni, a mai követeimenyek szerint dolgozni? A lakásszövetkezeti titkárságon kérdezzük: — Kezdjük azzal, hogy erre a társulásra szükség van. Ha nem is a mostani formában, de kellenek a karbantartók. — Csak ez a forma létezhet? — Javasoltak több megoldást, de a lakásszövetkezeteknek ez a rosszak közül a lehető legjobb, vagy hogy egy erős szövetkezet önelszámoló részlege lesz. — A lakásszövetkezeti titkárság nem karolta , föl a vállalati gazdálkodást javalló javaslatot. Miért? A pénzügyminisztérium és a Szövetkezetek Országos Szövetsége se támogatta ezt a törekvést, mondván, csak társulásra van lehetőség. — Mikor fogant ez a szabály? — Tóbb mint tiz éve! ... a demokrácia csapdájában A babaruha szétdobálásába még beleszólhat a szegedi városi tanács, adott és ígért is milliókat a telep; lakások szolgáltatóinak — és az érdekképviselet. A pénzük nem osztható, azt vagy vissza kell fizetni, vagy jóindulattal átadni a társulás utódjának. Ocskó Imre, a MÉSZÖV elnöke szerint vétek lenne eljátszani mások jóindulatát, és kiengedni a szóvetkezetek kezei közül a már megfogott madarat, A karbantartók csapatát érdekeltté kell tenni a munkájukban. Többször hangsúlyozta, hogy legyen felelős irányitója. hogy megszűnhessek az egymásra mutogatás és ne estink a rl»mo':rácia csapdájába. Mert ma már egyetlen szervezet sem engedhetné meg magának, hogy veszteségre dolgozzon. Főleg a szövetkezeti mozgalomban nem, ahol minden forintot a jobbat akaró közösködők adnak össze. Ha minden kötél szakad, mutassunk példát a jogalkotóknak, hogy a gyakorlat úrrá lehet az elavult szabályokon. A marakodás helyett olyan megoldást találjunk, ami jó a lakónak és megéri a szövetkezetnek is. Ehhez először is a választott testületek felelősségét kellene jobban számonkérni. Az okait érdemes vizsgálni miért is nem működnek rendesen? Mégsem fogadható el. hogy lassan egy évtizede csak veszekednek — a lakók érdekeire hivatkozva. holott a közös cél: a jobb munka. Ezzel zárjuk a sorozatot. Legalábbis mi . .. Majoros Tibor Megszoktuk, hogy ha panaszkodunk, elégedetlenségünket egy-egy intézmény, vállalat nyakába zúdítjuk, mert hogy — úgymond — minden gondunk-bajunk tőlük eredeztefhető. Kevesebb szó esik azonban fájdalmaink, berzenkedéseink azon tömegéről, melyet mi — én, te és ö — egymásnak okozunk a nap minden percéit b- Nem kifejezetten „gazj sági kényszer"-ből, ha•cm egyszerűen neveltetési fogyatékosságaink okán. Könyöklő, tülekedő embertársunk fél másodpercnyi előnyért képes lelökni öreget. gyereket a villamos lépcsőjéről, zsebkendőt nem ismerő kollégánk audiovizuális mutatványaival gyötr! a vele egy szobába kény.szerítetteket, legyen tüzelőt szállító fuvaros, eztazt építő szakember, vagy játszótéren futkározó kisgyerek: hangos, trágár szavakkal botránkoztatja meg környezetét. De illetlenség az alkalomhoz, helyhez nem illő szavak használata, a társszerzőnk az olvasó nem megfelelő stílus is. Nem kíméljük eléggé egymás érzékeit, gátlások nélkül megsértjük mások jóérzését, jó ízlését, nyugalmát — bizonyítja jó néhány e héten szerkesztőségünkbe érkezett levél is. S ezúttal nem várunk választ. csupán azt, hogy az illetékesek", mi valamennyien, szálljunk egy kicsit magunkba. próbáljunk meg finomabban, tapintatosabban, emberi módon viselkedni, s neveljük, szoktassuk erre gyerekeinket is. nek voltunk több ízben a rendőrség segítségét kérni. Fzt tettük szeptember 18-án is. amikor már elviselhetetlen volt a hangorkán." S ez még nem minden. A Kék Golyó vendégeinek jóvoltából más egyébtől is szenvednek a tervezett födémcsere miatt lakásukból menekülni képtelen lakók. Az ittas egyének nyilvános WC-ként használják a kapualjat, s házmester híján az ott lakók kénytelenek takarítani utánuk. Számtalanszor előfordul, hogy a lakók közelharcot vívnak az önmagukat összepiszkolt, lépcsőházban összecsuklott részegekkel. Rossz emlékeik vannak az ifjúsági napok környékbeli eseményeiről is. Olvasónk végső érvként idéz Benedek István A gyógyítás gyógyítása című könyvéből: „Tessék csak meggondolni. mibe kerül az államnak (nekem, neked, mindannyiunknak) az alkohol okozta bűnözés, garázdasag, munkakerülés, munkarontás; a rendőrök, orvosok, bírók, börtönök, kórházak működése, a családi élet megrontása, hogy a butítás, erkölcsi züllesztés pénzben ki sem fejezhető áráról ne is szóljak." És mibe kerül a Deák Ferenc utca 4. számú lakóinak az örökös stressz, az álmatlanság, az eoészségtelen, szennves kapualj. az egész — kilátástalannak tűnő — szélmalomharc? Ismét a Gáz utcai „gáz"-ról Kíméljük egymást! Tarjánban. a záporkert mellett lakik H. Lászióné. Arról panaszkodik, hogy már több mint egv hete délutántól késő estig 8—10 túráztatott és töltésre föl-, töltésről ! leszáguldó motor zavarja a környék viszonylagos csöndjét és nyugalmát. „Viszonylagos" — írja olvasónk, mert hogy a gépek okozta zaihoz hasonlóan fülsértő a gyakorta összeverődő 15—20, iskoláskorú ifjú ordítozása, nyomdafestéket, nem tűrő kifejezései. Olvasónk, aki kisgyermekek nevelésével foglalkozik, azon meditál, hogyan válnák a minden szépre-jóra megtanított óvodásokból ilyen senki emberfiával nem törődő, durva iskolások. Talán a pedagógusok kötelező optimizmusa szól a levél írójából, amikor megjegyzi: „Szerencse, hogy ezek száma még. csekély, hisz többen vannak a tisztelettudó, szórakozásban igényes fiatalok, akik örömüket találjak a sétában, az olvasásban, a hangversenyterem-, a mozi- s színházlátogatásban." Végül egy üzenet a szülőkhöz: tengernyi elfoglaltságuk, kevés idejük ellenére is nézzenek utána, mivel töltik üres óráikat nagyobbacska gyermekeik! Fráter Éva nem bízik csupán az emberi belátásban, ha a mások nyugalmát zavarók megneveléséről van szó. Komolyabb segítségre lenne szükségük azoknak, akik helyzetüknél fogva, öregségük. betegségük miatt, rendkívül kiszolgáltatottak. Olvasónk példaként említ egy családot, amelynek se éjjele, se nappala a szomszéd állandóan hangosan szóló Hi-Fi tornya miatt. „Én arról szeretnék olvasni (és még inkább ennek eredményét látni), hogy embertársaink inidokolatlan zc.várnsa szabálysértésnek minősül és büntetendő cselekmény. Nem belátás kérdésé, hogy valaki teOktóberben Szakmai könyvnapok Sajtótájékoztatón jelentették be pénteken Budapesten, hogy a műszaki és közgazdasági könyvnapok évenként ismétlődő akcióját ez.úttal október 5. és 31. között rendezik meg, országos programmal. összesen mintegy ötven szakmai könyvújdonságot hoz forgalomba az akcióban .részt veyő nyolc kiadóval' i n. valamint az Építésügyi Tájékoztatási Központ és a Számítástechnikaalkalmazási Vállalat. A könyvnapok megnyitó ünnepségét október 5-én tartiák a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában. ahol Hoós .János államtitkár. az Országos Tervhivatal elnökhelyettese méltatja a szakkönyvek fontosságát a gazdasági. szellemi munkában egy urántkintettel van-e másokra. Tény, hogy bizonyítandó a cselekmény elkövetése, tehát ismerős, barát tanúskodhatnak a feljelentés jogossága mellett." Olvasónk hozzáteszi még. mindenekelőtt meg kell próbálni szót érteni a zajongókkal, hátha ez is eredményre vezet. Egy megjegyzés: a csendháborítás jelenleg is szabálysértésnek minősül — papíron. Hogy emiatt bírságoltak-e már meg valakit, arról nincs tudomásunk. Köznyelvünk stílusával sincs minden rendben, erről győzte meg egy véletlen találkozás Reményi Györgyöt (Mérey u. 16.). Olvasónk a piacon járva összeismerkedett egy nálunk tanulmányúton levő, új-kaledóniai fiatalemberrel. Ismerve nyelvét, szóba elegyedett az érdekes nemzeti viseletet hordó idegennel, maid magyar tudásáról faggatta. Üi-kaledóniai vendégünk szókincsé, akár egy elénk állított tükör, leplezetlenül föltárta saját nyelvi szépséghibáinkat is. Mert hogy — fájdalom —, de az itt töltött idő alatt nem éppen a legékesebb magyar kifejezéseket sajátította el. talán ritka előfordulásuk miatt. Ellenben „ráragadtak" a következő szavak: apafej, lóvé, csaj, balhé, „hogy oda ne rohanjak" és egyéb pirulásra késztető kifejezések is. Némi büszkeséggel vallotta az idegen, hogy szívesen nézi a tévében sugárzott tudományos előadásokat is. ahol szakavatott. emberektől lehet megtan"'-i a f^lvamn+os. szép beszédet. Illusztrálta is a hallottakat, — a levélből nem derül ki, hogy ironikusan vagy komolyan — merthogy efféle hangok jöttek ki a száján: „öööö", meg „hááál", „hogy is mondjam". Szóval, van egy és más, amit már csak az eevmás iránti tiszteletből, illendőségből is megtanulhatnánk. Intézkedésre várnak Tulajdonképnen az előző levélcsokorba illenének Rubu Vilmos (Deák Ferenc u. 4.) segélykérő sorai is. melyek már nem ismeretlenek a Postaláda szerkesztői számára. hisz az épületben nem egyedül ő az egyetlen szenvedő lákó, aki hozzánk fordult. Hogy mégis miérj foglalkozunk külön ezzel a szintén emberi kíméletlenségről, tapintatlanságról szóló levéllel?' Mert a Fráter Eva által is ajánlott egyszerű „szót értés" különböző fokain már túljutottak a lakók, nyugalmuk érdekében az emberi belátáson kívül hathatósabb hatósági segíLségre lenne szükség. Hozzátesszük: teljes joggal várják el a védelmet a társadalom józan tagjai a részegekkel szemben. Ismét a Kék Golyó sörözőről van szó. A szegedi álész szerzödeses üzemeiletesű Ogy tudjuk, eldöntött dolog: az űj kenyérgyárat a Gáz utcában építik föl. A műltkorában az illetékesek lapunk hasábjain igyekeztek megnyugtatni a környék lakóit: életük megszokott nyugalmát nem zavarja maid meg a lakóházak közé telepített üzem. Nem tagadhatjuk meg azonban, hogy közöljük a Gáz utca 10'B-ben lakó Maruzs Pál levelét is, melyben „sorstársai" nevében ad hangot újabb aggodalmainak. A hivatalos Indokok nagy részével nem ért egyet olvasónk, változatlanul helyteleníti, hogy 5 és 10 emeletes sorházak közé építenek éjjelnappal üzemelő — tehát zajt okozó — kenyérgyárat. Mindemellett azonban egyéb okok miatt is vesztesek lesznek a környék lakói, írja olvasónk. Ügy gondoljuk, hogy nekünk, a Gáz utca lakóinak túl sokat kell vállalnunk Szeged kenyérellátásáért, mert a munka utáni pihenésünk (nappali és éjjeli is nem lesz lehetséges. Ezen kívül anyagi veszteség is érhet bennünket, mert aki netán el akar költözni innen, valószínű, épp a gyár miatt csak nehezen és áron alul tud túladni lakásán" ló lenne, ha... A dorozsmai gyerekek épsége érdekében fogott tollat Nagy Béláné (Űjhelyi köz 4.). örültek a városrész lakói — írja —. hogy új utat építettek, s hogy gondoltak a kisdiákokra is: az 1. számú iskola előtt zebrát festettek és tábla is figyelmeztet az óvatos közlekedésre. Jó lenne azonban, javasolja a levélíró, ha tar.jáni példára gyalogos-jelzőlámpát állítanának föl itt is, ugyanis a közeli kanvarban közvetlen fölbukkanó autók még így is elbizonytalanítják vagy futásra kényszerítik a zebrára lépő gyerekeket. A rókusiak is örültek, amikor az épülő víztorony környékén tavasszal kockaköveket fektettek le, hogy egyáltalán lehessen arrafelé gyalogosan közlekedni. Az azonban elkerüli az illetékesek figyelmét, hogy a keskeny járdát két oldalt benőtte vagy másfél méter magasan a gaz, így csak libasorban tudnak haladni a járókelők, a kispverekek arcát pedig léptennyomon csapkodják a poros gyomnövények. Jó lenne, ha lekaszálnák, a Körtöltés utcánál levő, föltehetően csőtörésből eredő sarat pedig megszüntetnék — kéri Savanya Lászlóné (Öthalmi u. 1.). D. Sz. a mihályteleki és a Ság vári telepi utasok kérését tolmácsolja, melyet tanácsta"" öe'zámolón is előadtak: jó lenne, ha a 66-os mihályteleki busz, jelzésre, megállna a Centrum-áruház előtt. K. S. megköszöni, hogy visszahelyezték a petötitelepi főtérre a szeméttároló tartályt, de megjegyzi, hogy gvakrabba" kellene kiüríteni őket. Szóvá teszi, hogy a Vadas Márton* utca fél úttestjét elfoglalja a gázépítés után ottmaradt földhányás, amely akadályozza a forgalmat. egyebek között megnehezíti az orvosi rendelő gyors megközelítését is. összeállította: Chikán Ágnes italozója — a leírtak alapján nem túlzás — pokollá teszi a házban lakók életét. ...4 zeneszolgáltatást az illetékes hatóság minden előzetes vizsgálat nélkül engedélyezte. Nem vette figyelembe. hogy a ház körülbelül S0 éve épült mezei téglából (ami nem hangszigetelő). Az áfész az üzlet létesítésekor a hangszigetelés legelemibb követelményének sem tett eleget. A söröző jelentős része az udvar felé húzódik, és az ablakokon keresztül kiáramló zaj a teljesen zárt udvarban felerősödik. A rettenetes nyári hőségben a lakók kénytelenek voltak az udvar felé eső helyiségeik ablakait állandóan nyitva tartani, és élvezni a söröző iszonyatos zaját, az ittas vendégek hangos eneklesét és üvöltözését. A túlzott hangoskodasok miatt kenyteleEmlékezetes nap a vakok intézetében Szeptember 18 a rokkantak napja. Ebből az alkalomból a vakok intézetében kultúrműsort rendeztek. Délelőtt az intézet kultúrtermét szinte teljesen megtöltötték a gondozottak és az intézet dolgozói. Az ünnepi megnyitót Lázár Sándorné igazgató tartotta. Bevezetőjében köszöntötte a megjelenteket, s köztük az ezévi Ki mit tud?-on első helyezést elért Canticum kvartettet, amely műsora bemutatásával járult hozzá a nap sikeréhez. Az ENSZ által 1981-ben meghirdetett Rokkantak éve során a társadalom szinte minden rétege különös figyelmet szentelt a rokkantakra, akik országos viszonylatban is igen sokan vannak. Ez a figyelem egyaránt szólt a mozgássérülteknek, a vakoknak és gvengénlátóknak. a hallássérülteknek és az elmefogyatékosoknak. 1981. során mind anyagilag, mind közvetlen sfcgítseggel támogatták a rokkantakat, hogy szebbé, jobbá tegyék életkörülményeiket. Az üzemek, vállalatok, szocialista brigádok, sőt magánszemélyek azóta is igyekeznek a rokkantak nehéz helyzetét könnyíteni. A rokkantaié közül azonban igen sokan maguk is végeznek aktív munkát, tehetségük szerint. A kultúrműsorbari fellépett Canticum kvartett tagjai Schumann-, Schubert-, Borogyin-műveket és néger spirituálékat adtak elő átütő sikerrel, igazi művészi produktummal. Délután a November 7. művelődési otthon irodalmi színpadának műsorát élvezhették a résztvevők. Az előadás több vidám jelenete sok derült percet szerzett a hallgatóságnak. A szereplók — hogy a mozgásukban korlátozott vagy betegségükben ágyhoz kötött embereknek boldogságot, szép emléket adjanak — társadalmi munkában leptek föl. Köszönet érte. Rarna Mihály