Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

Szombaf, Í983. szeptember 24. Emberek, sorsok, forradalmak (3.) Haan Lajos, a történetíró és a magyar—szlovák barátság úttörője Haan Lajos munkássága Békés megye es benne Békéscsaba tör­ténetének tudományos feltárásá­ban kétségtelenül megalapozó je­lentőségű. Ki kell emelnünk, hogy Haan a magyarság és a nemzetiségek bckés együttélésének és barát­ságának tántoríthatatlan híve. és ezt az alapállást soha meg nem változtatta. Akkor sem, amikor a magyar nacionalizmus külö­nösen a kiegyezés után a nem­zetiségek fölötti szupremációt a közgondolkodás mindent megha­tározó tényezőjévé kívánta avat­ni, s hatása alól csak igen ke­vesen tudták kivonni magukat, Haan különösen a magyar és szlovák barátság korai úttörőjé­nek tekinthető, és e vonatko­zásban életműve az utókor szá­mára is példamutató. Haan L^ijos 1818-ben született Nógrád megye egy kis falujá­ban. Atyja, János evangélikus lelkész már a következő hónap­ban új állomáshelyére. Békés­csabára költözött családjával együtt. Itt nőtt fel es élte le élete legnagyobb részét Haan Lajos, tehát joggal tekinthette e várost szülőföldjének. Röviddel tanulmányai befeje­zése után Békéscsabán telepe­dett le. és lelkészi teendői mel­lett megalapította és vezette, méghozzá akkor modernnek szá­mító oktatási és pedagógiai el­vek alapján, az első magyar is­kolát. Ezt az intézményt társa­dalmi szükséglet hívta életre, mert eddig a fiatalokat a kör­nyék magyar lakosságú helysé­geibe küldték nyelvet tanulni. Haantól azonban távol állt min­den erőszakosan magyarító tö­rekvés. A magyar- nyelv taní­tásáról ezt jegyezte fel: ..Ezzel koránt sem akartam azt elérni, hogy tanítványaim magyarrá le­gyenek. s felejtsék el, vagy plá­ne lenézzék tót anyanyelvüket — oh. az ily gondolat valóban távol állóit tőlem —, hanem igenis akartam hogy az iskola feleljen meg kitűzött céljának, hogy abban a gyerekek magya­rul megtanuljanak." Holott Haan számos vonatko­zásban osztotta Kossuth antifeu­dális eszmevilágát, és ebben a szellemben hatott híveire is. 1848-ban tábori lelkészként vett részt a délvidéki hadjárat­ban. S bár szívvel-lélekkel a magyar szabadságharc ügye mel­lett állt. megdöbbentette a vad nemzetiségi gyűlölködés, amely nem csupán a fegyveres harco­kat jellemezte, hanem a polgá­ri lakosságra is átterjedt. Felis­merte s ezt fel is jegyezte, hogy a nemzetinemzetiségi viszály csak a Habsburg-háznak ked­vez. Melynek trónfosztását egyébként 1849 tavaszán a laká­sa ablakába tett transzparensen üdvözölte. A szabadságharc leverése után előbb néhány évig Nagy­lakra költözött, majd éiete végé­ig Békéscsabán élt és munkál­kodott. Mindkét állomáshelyén a nemzetiségek békés együttélése érdekében fáradozott mind. tör­ténetírói. mind pedig lelkészi tevékenységében. Több művét egyidejűleg ma­gyar és szlovák nyelven adta ki anélkül, hogy akár egyetlen mondatot is meg kellett volna változtatnia bármelyik elfogult­ság javára a két változatban. 1857-ben írott és részben máig is kéziratban maradt nagy mű­vében a Békéscsaba történeté­ben egyéb tudományos eredmé­nyek mellett a szlovák paraszti élet valóságos kis enciklopédiá­ját nyújtja az olvasunak. Fel­jegyzi a csabai szlovákság egyes nyelvi sajátosságait. szokásait, népviseletét, foglalkozik erkölcsi felfogásával, tudósít a népi épít­kezésmódról stb. Még arra ls kiterjed a figyelme, hogy gon­dosan egybegyűjtse a helyi szlovák ragadványnevek erede­tét. E vonatkozásokban ma már teljességgel pótolhatatlan anyag­gyűjtő munkát végzett. mert szinte az utolsó pillanatban örö­kítette meg a feudális-patriar­chalis viszonyok között sokáig fennmaradt, de éppen a követ­kező évtizedekben a tőkés fej­lődés kibontakozása nyomán pusztulásnak induló régi nép­élet hagyományos karakterizáló vonásait, Haan Lajos kedvelte városá­nak „szőke ábrázatú, nagy sze­mű. késő és ritka szakállú, pi­rospozsgás, vidor arcú" fiait, értékelte szorgalmukat, békesze­retetüket, vidám kedélyüket, de nem hallgatja el bíráló meg­jegyzéseit sem. „A jóra a csa­bait hiába kapacitálod — írta kortársainak —, mintha csak falra borsót hánynál; de ha rá­parancsolod, megteszi, úgy hogy sokszor lehet ilyen beszédeket hallani: Hát mért nem paran­csolják ránk?" Nagyon elítélte a széltében- hosszában elterjedt babonákat, kivált, ha azok gya­korlása az egészségre is ártal­mas. Pap létére természetesen« örült hívei Vallásosságának, de még ehhez is fűzött egy akarat­lan fintorként ható racionális megjegyzést, megállapítva, hogy „ha valami csabai megörül, nem másba, hanem theomániába szö­kött esni". Feudalizmus elleni alapállásá­val tehát összhangban van pat­riarchális színezetű népközelsé­ge. amely a haladásnak igen konkrét óhajával párosult. Az elmaradottság hétköznapi, ám tömeges és kártékony jelenségei felkeltik elmarasztaló hangját, amely nem ritkán ostorozó szen­vedéllyel párosul. Midón a szlo­vák lakosság egészségügyi hely­zetét vázolja, rosszallja a pálin­kaivás elterjedtségét, az egész­ségre káros, poshadt víz ivását, a szegények nedves, szűk lakó­helyiségeit. majd megjegyzi: „Orvost a csabai nemigen hí­vat. de igen papot, s többnyire a pap javasolja az orvoshívást, holott ellenkezőleg kellene tör­ténnie." Áldozatosan segített nemzeti­ségre és felekezetre való tekin­tet nélkül az elesetteken. Egy szlovák közlegény érdekében, aki beteg, idős édesanyját gyá­molította, Ferenc József csiszár­nál kéi;l végül is audenciát. A császár szó nélkül írta névje­gyét az ügyiratra, és a közle­gény egy hét múlva már otthon is volt. A nép iskolázottságának, mű­veltségének ügyét egész életén át szívén viselte. Javaslatot dolgozott ki — beillesztve egyik tanulmányába —. hogy a szű­kös viszonyok között is teteme­sen növelhető legyen Békéscsa­bán az iskolák száma. Élharcosa volt az algimnázium alapításá­nak, az első nyomda felállításá­nak. valamint az első napilaDok megjelentetésének Békéscsabán. A gazdasági fejlődés előmoz­dításának ügye sem esett ki lá­tóköréből. Amikor például az 50-es években viták folytak ar­ról, hogv a szolnok—aradi vas­útvonal Békés és Gyula mellett haladjon-e el. az úgy ériekében segített annyi áldozatkészségre bírni Csaba vezetőit, és ígv vé­gül is a Csabát érintő változat mellett döntött, a vasútépítő tár­saság. E döntésnek pedig Békés­csaba jövő fejlődése szemponttá­ból meghatározó ielentősége volt. Haan egyes tudományos ered­ményeit (például megye monog­ráfiáját és annak oklevéltárát, Albrecht Dürer atyja származás­helyének régészeti és történeti módszerekkel való feltárását stb.) országosan megbecsülték, és ezért a Történeti Társulat, va­lamint az Akadémia tagjává választották. Kétségtelen, hogy Haan a múlt századi magyar történet­írás megbecsült derékhadához tartozik. De személyét és mun­kásságát kiemeli és megkülön­bözteti, hogy öntudatos magyar patrióta létére egész életében a magyar—szlovák baráti együtt­élése szellemében fáradozott, ezt munkálta. E felfogásról maga vall leg­szebben fennmaradt naplójában: „Lehet még az is, hogy egy vi­lágnyelv fog alakulni hosszú századok múlva, mely az egész emberi nemnek tudományos és közlekedési eszköze leszen: s ez által elmosódnak azon éles el­lentétek. melyek napjainkban a nemzetiségek között fennállnak. S mennél jobban fognak szapo­rodni és tökéletesedni a közle­kedési eszközök — ami az én nézetem szerint idővel odáig fog jutni, hogy az emberek a levegőben fognak közlekedni —, annál inkább megszűnnek azon határok, melyeket eddig a %he­gyek és folyók képeztek ország és ország között, nemzet és nem­zet között. Nem lesz nacionaliz­mus. hanem lesz egy általános humanizmus." A hálás utókor néhány éve Békéscsabán szoborral örökítette meg Haan Lajos történetírónak, a magyar—szlovák barátság út­törőjének emlékét. SZÉKELY LAJOS Tandori Dezső Tizenhét-éve nyárvég Jövök egy uszodából augusztus derekán, a hőség ki-be lángol a peron ablakán, tizenhét-éve Sportot tünő emlékezet olvas, salak-porondot, por-filmet, nézhetek, a villamos se jár át, s hol vagy, szilvás kosár, ki anyám uszodáját láttad; itt most leszáll, . átszáll, aki tizenhét éve ott búcsúzott . . . ... Az irodába úgy épp egy labdát bedobott valaki a salakról, s az íróasztalon — az övén — mintha akkor járt volna, rend-rakón, egy intő szó, riasztó szél. papírkacatos; csak-emléket marasztó .. ... Hol az a villamos, az a kosár, a dél, mind hol s hol van, hol vagyok? Fény-lap lobog, felém int, egy nyárvégi napot évekkel vissza-számoz, állok a salakon . .. Szólok: valaki máshoz; a labdát beadom, kapuba, irodába sodorja a szeszély vagy a játék szabálya ... Megyek, régi személy. A hazai felmérése Mindenki számára nyilvánvaló, hogyha vala­mit már egvszer felfedeztek, azt nem érdemes újra felfedezni. Ugyanez vonatkozik a kutatásra is: ha egv tudománvos témába valaki valahol már alapo­san elmélvedt. nem érdemes másnak később elkez­deni. Annál is inkább, mert a tudományos kutatás pénzbe, sőt nemegyszer nagvon sok pénzbe kerül, hiszen — legalábbis a műszaki-természettudomá­nyos területen — minden témához általában úi műszerek, vegyszerek beszerzése szükséges, nem is beszélve az ígv lekötött szellemi kapacitásról. Nyil­vánvalóan előnyt élvez, ha egv kutató már hóna­pok-évek óta foglalkozik egv témával, utánajárt a téma irodalmának, beszerezte a szükséges anyago­kat, megkezdte a méréseket. A több helven vég­zett. úgynevezett párhuzamos kutatás tehát gaz­dasági és szellemi okok miatt egyaránt káros. De hogv lehet ezt kiküszöbölni, hiszen kis ha­zánkban is számos — olykor hasonló profilú — kutatóintézet működik, és bennük esetleg több száz vagv ezer kutató. Természetesen csakis úgy. ha megfelelő rendszer áll rendelkezésére az informá­ciók napra kész cseréiére, hol. mivel foglalkoz­nak. Magyarországon a felszabadulás után először az 1948-ban létrehozott Tudománvos Tanács fogott hozzá a hazai kutatások számba vételéhez, főleg az erőforrások, a kapacitások feltérképezésébe, illetve a középtávú tervkészítés megalapozása érdekében. A kísérletnek nem lett fényes eredménye. Később a 60-as évek eleién, a Központi Statisztikai Hiva­tal néhánv éven át rendszeresen begyűjtötte a ha­zai kutaló-feilesztő intézmények témáinak részle­tes adatait, de ebből sem lett mai értelemben vett országos kutatás-nyilvántartás. A begyűjtött informá­ciók feldolgozása csak a statisztikailag mérhető adatok kimunkálására korlátozódott. A hazai kutatásirányításban a 60-as évek má­sodik felében a tudományágak szerinti szakosodás erősödése következtében kedvezők lettek a feltéte­lek egyes területeken — például a műszaki, az ag­rár- és az orvostudományi területeken — a tudo­mányágak szerint feldolgozott téma-nvilvántartások kiépítésére. 1968 után főként az országos műszaki kutatás-nyilvántartás épült ki. s ez képezte alapiát a később létrehozott országos kutatás-nyilvántar­tási rendszernek is. A 70-es évek közepe táján került napirendre az országos kutatás-nyilvántartási rendszer létre­hozása. Ebben többek között szerepe volt a Tudo­mánypolitikai Bizottság létrejöttének, a kutatás— fejlesztés (K + F) szerepének és jelentőségének, az ezzel kapcsolatos információigények gyors növeke­désének. az információs tevékenvség területén ki­bontakozó nemzetközi, főleg KGST-együttműkö­désnek. A központi kutatás-nyilvántartás hatóköre kez­detben csak nagyon korlátozott volt. hiszen a be­jelentési kötelezettség csak a 100 ezer forintos ér­tékhatáron felüli, illetve társadalomtudományi ku­tatásoknál csak a kutatónként féléves munkaidő­ráfordításnál többet igénvlő témákra vonatkozott. Az első időszakban a központi kutatás-nvilvántar­tás mintegv 11 ezer megkezdett és mintegy 5 ezer befejezett kutatást regisztrált, ami csupán egyhar­mada volt az országban folyó tényleges kutatások­nak. Az igazgatási információs tevékenység korsze­rűsítésére vonatkozó 1976-os minisztertanácsi ha­tározat megjelenése után rendszerelméleti alapo­kon kezdett úi irányba kibontakozni a K + F-in­formációs tevékenység fejlődése, amit elősegített a Tudománypolitikai Bizottság állásfoglalása is. fc az új típusú információs rendszer most van kia?x> kulóban. Megszűntek a korábbi bejelentési korlá­tozások. a nyilvántartás kiterjed a KSH által adat­szolgáltatásra kijelölt valamennyi hazai kutató­fejlesztő intézményre, valamint az összes kandidá­tusi és doktori értekezésre. A KSH elnöke által el­rendelt adatgyűjtés lebonyolításának a segítésére az Országos Műszaki Feilesztési Bizottság felügye­lete alatt működő Kutatási és Fejlesztési Informá­ciós Rendszer (KFIR) keretében tevékenykedő or­szágos kutatás-nyilvántartási szerv részletes út­mutatót adott ki a rendszeresített ..Bejelentőlap a hazai kutatási és feilesztési tevékenységek" című nyomtatvány kitöltéséhez. A témánkénti bejelentő­lap végigkíséri az adott témát annak megkezdésé­től befejezéséig, vagv esetleges megszüntetéséig, s tartalmazza az időközben szükségessé vált javításo­kat. módosításokat is. A nyomtatvány természete­sen gépi adatfeldolgozásra is alkalmas. A kutatási témák osztályozásánál részletes tu­dományági osztályozás érvényesül, ami lehetőséget ad részletesebb és pontosabb helyzetkép kialakítá­sára. a hazai K + F-tevékenyséff struktúrájának jobb megismerésére. Az országos kutatás-nyilvántartási rendszer új típusú szolgáltatást is ígér: a bejelentő szerv ré­szére rövid időn belül hasonlósági (úidonsági) vizs­gálatokat végez, s közli, hogv az országban mely intézmények jelentettek be hasonló témákat. A K + F-intézmények és kutatóik számára ez igen fontos és hasznos információ, mert könnvebben megtalálhatják a hasonló feladatokon alapuló part­nereket. megoszthatják egymás között a feladato­kat. vagv a felesleges párhuzamosság elkerülésére témát változtathatnak. Miután ez a beielentönek is érdekes, várható, hogv javulni fog a beielentési fegyelem, és a közölt adatok is megbízhatóak lesznek. M. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom