Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-18 / 221. szám

4 Vasárnap, 1983. szeptember 18. Folyóiratszemle Társadalom és értelmiség Interjúsorozat, vitazáró a miskolci folyóiratban Társadalmunknak és az értelmisegnek viszonyát, bo­nyolult viszonyrendszerét boncolgató kerekasztal-be­szélgetéssel zárta le interjú­sorozatát a miskolci Napja­ink folvoirat szerkesztősége. Gondolatainak hullámverést csapni, itt és most, már azért sem tűnhet fölösleges­nek, mert — közel félmillió értelmi­ségi él hazánkban, s nem kevesen éppen Csongrád me­gyében, illetve Szegeden, — a vitában részt vevő is­mert politikus szerint az ér­telmiség helyzete Borsodban „pontosan olyan, mint or­szágosan", — közéletiség, munkahelyi légkör, szakma és politika összhangja, nemzeti tudat és érzés konfliktusa, őszinteség, az értelmiség fogalma a köz­tudatban; ilyen és hasonló kérdések kerültek szóba, — mi több, kitértek a konstruktív kritika hiányá­ra társadalmunkban, me­lyet a „jelenleg létező szo­cializmusok közös dilemmá­jaként" aposztrofáltak. A közéletiségről kivált Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Borsod megyei pártbizottság első titkára be­szélt szenvedélyesen. Mint ami nélkül az értelmiség nem tudja betölteni társa­dalmi funkcióját. Nem új­keletű a definíció sem, amit a politikus használ, ám mi­vel keményen mondja, szár­nyakat növesztő. A közéleti­ség mindenekelőtt elkötele­zettség. A7. értelmiség társa­dalmi hatása objektív lété­ből fakad, hiszen puszta je­lenlétével befolyásol embe­reket. Hanem politikai köz­életünket formalizmus és íel­színesség fertőzi, s ki­vált fiatal ertelmiségieink nem tisztázták kellőkep­pen magukban. mi is szerepük a társadalom­ban. így az igényeik megfo­galmazásakor előszeretettel tévesztik szem elől a társa­dalom igényéit. A szakma és politika teljes egységeben kibontakozó közéleti szemé­lyiségről, mint a szocialista értelmiség Gramsci által megfogalmazott lényegétől, még messze vagyunk. A nemzeti tudat, önisme­ret, illetve a nemzeti érzés, érzelem konfliktusában két végletről beszél Grósz Ká­roly. Az egyik szerint a mai ellentmondásos világban még mindig mi élünk a leg­jobban, s ez olyan büszke­séggel tölt el, amire semmi szükségünk — a másik vi­szont folytonos tagadással i "eniléli az „egész hazai tá­kolmányt", mint amivel nem érdemes foglalkozni. E két szélsőség közötti szóródások is arra utalnak, nemzeti ön­ismeretünk pallérozásában, fejlesztésében jócskán akad még tennivaló. Miként a konstruktív kritikai szemlé­let kibontakoztatásában sem kevés. Ingatag az ítéletalko­tásunk fundamentuma, a konfliktusok föltárásában egy jelentős értelmiségi ré­tegnél még a legminimáli­sabb kockázatvallalás kész­sége is hiányzik. Pedig ne­gyedszázadra visszamenően dokumentálható, hogy a po­litika bátorított a szókimon­dásra. Még akkor is, ha so­hasem volt, nem is lesz esz­közrendszer elhárítani a vá­gást, mely a szellemi és po­litikai bajvívókat éri, ha igazuk is van. Aki nem vál­lalja a konfliktusok föltárá­sának kockázatát, nem tart­hat igényt arra, hogy az e»­telmiség kategóriájába sorol­ják. Soha semmilyen új nem született harc, szellemi vi­har. vita és nemegyszer bu­kások nélkül. A csönd gyen­lc a bukással. Bogár László, a Borsod megyei tanacs Osz­tályvezető-helyettes e a konstruktív kritika hiányá­ban a jelenleg létező szocia­lizmusok közös dilemmáját ismeri föl. Nem valósulha­tott meg az eredeti marxi elképzelés arról, miszerint igen fejlett gazdasági ala­pokról építkezve jön létre az annak megfelelő politikai szervezet, felépítményrend­szer. Mivel relatíve elmara­dott országokbaji nyílt lehe­tőség társadalomátalakítasi kísérletekre, a társadalom szerveződése megfordult, s a kiindulópont a marxi induk­tív logika végterméke, vagy­is az ideológia lett. tEz fes­tett föl egy vonzó tavlati, de reálisnak látszó, gyorsan elérhető perspekti­vikus képet, és az e köré szerveződő politikai hata­lomnak nem volt más fel­adata. mint minél gyorsabb mozgásra ösztökélni a való­ságot A gyors mozgást ke­mény fönti döntésekkel le­hetett elemi, aminek fölté­tele, hogy nem kérdezősköd­nek. nem játszanak demok­ráciát, nem igénylik, hogy az egyének különböző csoport­jai felismerjék saját és kör­nyezetük hasonló érdekeit, s szövetkezve alakítsanak ki nyílt érdekképviseleti rend­szert Mivel ez a folyamat nem bontakozott ki, létre­jött egy meredek piramisra emlékeztető társadalomszer­veződés, ahol valóságosan senki sem kíváncsi arra. ami tulajdonképpen a létfeltéte­leket jelenti. Ennek a kor­szaknak logikája tette meg­engedhetetlenné, hogy az egyének és a különböző cso­portok tényleg komolyan ve­gyék a beleszólás jogát, s a kialakult deformációban mind az egyének, mind a csoportok sajátos módon in­fantilizálódtak alapvető en­gedelmességre, beiesimu­lásra, feltétlen integrációra. Az „ötvenes évek" címszó­val emlegetett időszak tehát olyan helyzetet konzervált, hogy azóta is komoly prob­léma: az 1956 után nekilen­dülő társadalmi törekvések a lényeges kérdések megol­dásában nem voltak követ­kezetesek. A Napjaink vitájából még Csorba Piroska tanárnőt idéznénk, aki a kockázat­vállalás hiányát nemcsak a fiatal értelmiségiektől kéri számon, hanem az időseb­bektől is. „Ameddig a ha­gyományos, a megszokott, amiből nem lehet baj, az nagyobb érték, mint az új, ami esetleg nem sikerül tö­kéletesen, mert természetes, hogy először nem sikerül; és ameddig nagyobb érték egy hallgató ember, mint valaki, aki esetleg kritizál is. vagy nagyobb érték az az ember, aki előre egyetért' a főnöké­vel akkor is, ha az meg sem szólalt, akkor nagyon nehéz bármin változtatni. És nagyon nehéz úgy nevelni az ifjúságot, olyanná nevel­ni, mint amilyenné szeret­nénk." Nem hinném, hogy holmi partikuláris. provinciálisán belterjes indulatokban elful­ladó vitát szellőztetne a mis­kolci folyóirat szeptemberi szama. M. f> postaláda Dugonics András szobrának képét — fordítva közölték: tükörképet hoztak. A név, a szöveg, az évszám, jobbról­balra olvasandó. Az 1895. év­ben Bernáth Géza. a kálvi­nista táblaelnök eltetette a pápista szobrát szeme elől. az 1983. évben B. B. kép­szerkesztő fordítva tette be­le á szobor fotókópiáját a nagyszerűen szerkesztett es megírt Szegedi Fesztivál '83 Magazinba. Egy mai kép" szerkesztő miért haragudott volna Dugonics Andrásra? Ezzel a Dugonics-szobor­ral mennvi minden történik itt Szegeden! — írja A'. Ve­ress Sándor. Babakocsi, lomkamra és egyéb ügyek Nemrégiben írtunk Posta­ládánk bevezető soraiban arról: levelezési rovatunk munkatársainak elsősorban nem az a dolga, hogy a hozzánk érkező leveleket közzétegye — mintegy az újság köz vetítőcsatornáján keresztül juttassa el az il­letékesekhez —, hanem a hozzánk érkező panas^pkat lehetőleg — az ügy lezárá­sát jelentő — illetékes vá­lasszal együtt adja közre. Akkoriban ..a véletlen" úgy hozta, jó néhány illetékes, személye elleni sértésnek érezvén oknyomozó érdeklő­désünket, elzárkózott a tá­jékoztatástól, esetenként go­rombán visszautasította a dolgát végző soros szerkesz­tőt. Ha akkor közzétettük ezzel kapcsolatos bosszúsá­gainkat, kifogásainkat, most illő elégedettségünknek is hangot adni. E héten ugyan­is tucat' ügyben igyekeztünk azonnal kapcsolatot keresni az érintett vállalatok képvi­selőivel. akik Inost a lehető legkészségesebben segítették munkánkat, vagyis orvosol­ták a levélírók panaszait. Az illetékes máris válaszol „A 9-es trolipótló járat — melynek végállomása a ha­zunk előtt, a Gyík utcában van — különösen a késő esti órákban és korán reg­gel zavarja a környéken la­kók nyugalmát. A beszélge­tő. rádiót nyitott ajtóknál •hallgató vezetőktől nem le­het pihenni. Tudom, hogy az újonnan épített fordulót már nem telepítik más hely­re, de az minden bizonnyal megoldható, hogy a troli­pótlók ne itt, h«iem az el­lenkező oldalon várakozza­nak" — írja Hatvani Ágnes, akinek levelére válaszolva az SZKV illetékese a követ­kező tájékoztatást adta: A végállomás elhelyezésé­nek tervét a Szeged megyei városi tanács építési és köz­lekedési osztálya hagyta jó­vá, az építésügyi szabályzat vonatkozó rendeletének fi­gyelembevételével. Ezek sze­rint szabályellenes végállo­más-telepítés nem történt. Következésképpen a 9-es trolipótló végállomása még­íelelő távolságra van a la­kóházaktól. Itt egyébként is csak az utasok kiszállása „okozhat zavart". Az újrain­dulásig viszont az ellenke­ző oldalon kell várakozniuk a buszvezetőknek. Remél­jük. a jövőben a kijelölt he­lyen parkolnak, indulásra varva. Kádár Emília (Katona J. u. 53.) Trabantjával járt pó­rul a Tolbuhin sugárúti autójavító 'kisvállalatnál. Azaz, hogy levele alapján nem tudtuk pontosan kide­ríteni, igaza van-e vagy sem. Arról ugyanis nem ír, hogv az elromlottt kipufogó gyári hibás volt-e, avagy az öthónapos használat alatt a tulajdonos hibájából sérült meg? Az autójavító kisvál­lalat igazgatójának elmon­dása szerint, ha előbbiről van szó, akkor a szerviz a hibás, hiszen ez esetben ér­vényes a garancia. Index­öseréjével kapcsolatosan az igazgató elmondta, az elkö­vetkezendő hét bármely napján átveheti az eddig hiányzó tartozékot. Vízipók - csodapók ? ­ismét moziügy avagy Mostanság kevés olyan hét van, amikoris nem kapunk levelet Szeged zárt es nyi­tott filmszínházait bepana­szolandó. Tény és való, mo­zijaink lépéselőnyben van­nak a nézőkkel szemben, hiszen előbbiekből kevés van, utóbbiakból sok. De ennek ellenéré sem hisszük, hogy az előnyös helyzet visszaélésre, szabálytalansá­gokra. valamiféle „örülj, hogy bejutsz" magatartásra adhat okot. Legutóbbi mozis levelünkben Róna Károlyné (Selyem u. 10 A) a követke­ző történetet írta meg: a Vízipók — csodapók című filmre szerette .volna elvin­ni a Fáklya moziba három­éves kislányát. Elővételben vette meg a jegyét. A kis­lánynak azért nem mert a mozi pénztáraban tábla hir­dette, ,A éven aluli gyer­mekek számára nem kell jp. gyet váltani". Az előadásra nem engedték be, mondván, a gyereknek is kell jegy. Váltani ekkor már nem tu­dott. hiszen minden belépő elkelt. A kislányt vigasztal­va átsétáltak a Vörös Csil­lag filmszinhaza, ahol is minden további akadékosko­dás és jegy nélkül beenged­ték gyermekét. Kérdése ez­után csak annyi: A mozik szabályzatai, illetőleg alkal­mazottai között van-e kü­lönbség? Egy fiatal édesanya segély­kérő levelet küldött hoz­zánk: „Szeptember 8-án délután fél 4 és háromne­gyed négy között a Hajlat utca ljB számú házunk elöl elvitték négyhónapos kislá­nyom piros, panorámás ko­csiját az alatt a rövid idő alatt, amíg a gyereket fel­vittem tisztába tenni. Az esetet többen látták, s a' szemtanúk állítása szerint két, kb. 10—12 éves lány volt a tettes, akik a Piroska tér felé vitték a babakocsit." Az édesanya természetes ké­rése. hogy a kocsit mihama­rabb vigyék vissza, vagy hollétéről adjanak értesítést a Hajnal utca 517. épület. B lépcsőház I. emelet 5. szá­mú lakásba. Farkas Ferencné (Pente­lei sor 2.) lakótársaira pa­naszkodik, akik kizárták őt a közös lomkamra haszná­latából. Több segítséget nyújtani ez ügyben nem tudunk, mint egyetlen taná­csot adni: a véleményünk szerint a szabálytalan kizá­rást a házkezelöségnek kell bejelenteni, akik minden bi­zonnyal az ügyet kivizsgál­ják. Kerekes József zsombói olvasónk az elfelejtett fel­vásárlótelepekről ír. Konk­rétan a Szatymaz és Zsom­hó községek között levő Zöldért és Áfész felvásárló­telepekről. Írása tanúsága szerint ugyanis az utóbbi tulajdonában levő. telep már jó két év óta nem „üzemel". Ez a tény azonban nem za­varja a volt tulajdonost, hi­szen záróra után is itt tá­rolja különböző göngyölege­it, felszerelési eszközeit, ho­vatovább építőanyagot, ce" knentet, műtrágyát Levél­írónkkal egyetemben mi is azt kérdezzük: „ilyen gazda­gok vagyunk?" Gondolunk elsősorban a már eddig ke­letkezett károkra, a telep ki­használatlanságára. a való­színűleg jelentős bérleti díj­ra és egyéb kiadásokra. Kovács Mihály (Dalos u.) levelenek azért örültünk, mert úgy tűnik, fehér holló. amiről ír, mármint a kézbe­sítő helyettesítők frontján­Eleddig ugyanis csak el­marasztalast hallottunk « Különböző körzetek „stabil" újságkihordóinak helyette­seiről. Most dicsérő szó il­lesse őket. kiváltképp azt a fiatalembert, aki Petőfiteíe­pen kézbesítette pontos ma­gabiztossággal a hírlapokat Alábhi két esetünkbea igazságot tenni nem tudunk, hiszen a leírt történeteket a helyszínen és azonnal kellett volna orvosolni. Utólag ugyanis semmi sem bizo­nyítható. Dr. Kósa Albert­né annak az esetnek voltí szem- és fűltanújai a Szeged Nagyáruházban, amelynek főszereplője egy idős férfi, sértettje pedig - az egyili pénztárosnő akit a többi vá­sárló jelenlétében és felhá­borodására a kedves vendég mélységesen megsértett. Dobó Arpadnak is csak azt tudjuk válaszolni, akkor és ott — azaz szeptember 13-án. a Tisza Gyöngye ért teremben — kellett volna a hozzánk elküldött történetet a vásárlók könyvébe leje­gyeznie. Az udvariatlan, sza­vai szerint — goromba ki­szolgálás — bár előttünk sem ismeretlen jelenség — így utólag már nem bizo­nyítható. S. Andrásné régi témát vet fel levélében. Arról a szür­ke korcs kutyáról van szó. amelyik mái- ki tudja hány hónapja kóborol Tarjánban. a Csillag téren. Tudunk e kóbor állatról, s tud erről a gveptelep is. Viszont ar­ról is van tudomásunk, hogy' áfe'álla töt' Sokán etetik, befogadják, nehezítve ezzel elfogását. A kóbor kutya ügyére fontossága és veszé­lyessége olcán lapunk hasáb­jain hamarosan visszaté­rünk. Ugyanezt üzenjük Csúcs Andrásnak, aki immáron több alkalommal kritizálja o 17-es buszjárat megszünte­tését. Az érintettek meg­nyugtatasára utanajárunk aa ügynek. összeállította: Kalocsai Katalin Ne várj, még sötét lesz! E kérést — bocsánat a tegező formáért — a Dél­magyarországi Áramszolgál­tató Vállalatnak címezzük. Pusztán azért, hogy meg­előzzük a levéláradatot, amely a közvilágítással, az­az annak hiányosságaival kapcsolatos panaszokat tar­talmazza. Félreértés ne es­sék, nem sajátos ráérzésről van szó. s nem valamiféle jóstehetség okán féljük e leveleket. Mintegy előhír­nökként ugyanis két beje­lentés már e héten érkezett az immáron hamarabb le­szálló éj" keltette „pánik" megelőzése érdekében. Farkas Szílveszterné írja levelében, hogv az Alföldi utca 22. számú tömbben a lámpákról a búrák leesnek, s néhol a vezeték szabadon lóg következésképpen élet­veszélyes. Ezenkívül kifo­gásolja az áramszolgáltatás hiányát, ami az elmúlt hé­1en három alkalommal is előfordult. Ugyancsak sötét van a Makkosháza körút azon rö­vid szakaszán, amely a Bu­Indián nyár dapesti körúthoz csatlakozik.! Erről a Gyöngyvirág utca! 2 .4 és 2;B ház lakói tudósí­tanak. Mind a balesetek, mind az éjszakai illetve korai hajna­li kellemetlen incidensek el­kerülése érdekében tanácsos lenne felülvizsgálni a köz­világítás helyzetét. Fordítva, mint Dugonics... Lehetséges, hogv ebből a Dugonics! —. de tény. hogy mondásból nem lesz olyan a Szegedi Fesztivál 83 Ma­maradandó szólás mint ab" pariit 97. oldalán a Bessse" ból. hogy — Möglepött, mint des szobrok fejeim alatt1 Határozottan jó idő van. Tart még a fagylaltarusok ideje, de a természet al­kotta precíziós idegszáiak már a sürgönypóznák drót­jaira hajtják a villás far­kú madárkákaf, hogy aztán csoportba verdőve kezdjék meg a rájuk mért vándor­lást dél felé. Van, aki ilyenkor sóhajt föl: megint idősebbek let­tünk egy évvel, s nem a szilveszteri félédes pezs­gők éjféli pukkanásához viszonyítja az elmúlást. Vége a görögdinnyeszezon­nak, és hiába a szilvaké­külés. csak az apukák pá­linkafőző fantáziája dol­gozik, a gyerekeknek a szüntelen labdapattogtatás véget ért már. Borító ke­rült az irkákra, a címké­ken pedig kezdetben szo­katlannak látszik az egy­gvel magasabb osztály szá­ma. Még sokáig megbot­lik a kéz. mint januári dá­tumíráskor. de pár hét múlva emlék lesz a nyár is, diafilmen magasodik fölöttünk a Halász-bástya, por száll a dubrovniki szu­venírre, a képeslap pedig örökre eltűnik, hátoldalán talán valamelyik barátunk üdvözletével. Nyolcvanhárom nyarán történt — így kell kezdeni majd az idei törtenetein­ket, ha előszólítja őket a fe!e>a-ci-)ői egy jöveniiőbe'i hirtelen jött mesélőkedv. Nem fogunk pontosan em­lékezni már a Ki mit tud? győzteseinek nevére sem, de egy-egy feledést túlélő arc felbukkanása talán emlékeztet bennünket, mi­re is? — egy jó sztorira, vagy egy induló szép sze­relemre? — ezt még nem tudni most, de lesznek emlékeink, az bizonyos. Lehangolódva fogadja ma­gába a szeptemberi nap­fényt a Széchenyi tér, a Dóm térről elvonultak a díszletbontók, es a pecá­sok markából is egyre rit­kábban csöppen a Tiszába a frissen sült lángos zsir­• ja. A zsivaj áttevődött az iskolák udvaraira. ahol fölhangzott már az 83— 84-es tanévet jelző csengő­szó. Készülődnek téli rejte­kükbe a bogarak, rovarok, vadászatuk túlságosan ál­dozat már. Néhány köröző renülé.s még a fejünk fö­lött. hogy természettől el­szakadni tűnődesünk övék legyen: — Ezek most partiak vagy füstiek? — kérdez­zük. — Nem tudni, nem mindegy — mondju valaki a választ. Ebben megnyug­szunk. S ők sértődés nél­kül repülnek el. Agyő. madárkák, szép utal nektek, s nekünk szép . maradék" évszakot! C's.inj 1 I.HSZÍO. Maroslele, 1 atőfi u. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom