Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

8 Vasárnap, 1983. augusztus 28. Ez történt Pilisborosjenőn Helyszíni jelentés a legnagyobb magyar rockkoncertről összefoglalni így lehet a történteket: töKéletes szervezés technikai és lélektani szempontból: páratlan látványosság, fény- és hangattrakciók, és átlagos színvonalú rockzene. Mint a szakértők mondják. a rockzenének ez az úi hulláma — amely stílusnak itt szintén jutott hely—bizonyos antizenei, dallam nélküli törekvéseket tartalmaz. Pilisborosjenőn azonban fontosabb. lényegesebb jelenségnek lehetett tanúja, aki nem sajnálta az időt, meg a 180 forintos belépődíiat mint a zene és a koncert látványos kísérőjelenségei. Zenehallgatás közben egyéb is kiderült, mint a modern rockmuzsika sajátosságai. vagy az amerikai együttesek produkciószín vonala. Bár az sem volt tanulság nélküli. A félreértések elkerülése végett nyomban közreadom. hogy a grandiózus rockkoncertet nem kísérte összetört, széttépett, ledöntött felszerelési tárgyak halma. nem sebesült meg. nem halt meg senki, a számtalan rendőr, katona, és más biztosító közeg, a szokványos irányító munkán túl. megtorló feladatot nem kapott. S persze, a rémült pilisborosienöi polgárok is csalódottan vagy örömmel vették tudomásul, hogv rémületüket és fenntartásaikat az események nem igazolták. Nem törték össze, nem rabolták ki, nem törték be ablakaikat, vagyontárgyaikat, kerítéseidet, csupán a forgalom volt kissé nagyobb a megszokottnál, s kissé későbbre húzódott. A Pilisborosjenő melletti völgy szép, nagy, már ismerjük az Egri csillagok című filmből. A vár maradványai még ott állnak, körben szelíd hegyek, dombok és erdők szegélye. A völgy a falutól jó három kilométernyire van, olyan úton, amilyet a dózer tolt a köves földben. Beton villanyoszlopok sora vezeti a sereget, minden oszlopon higanygőzlámpa. A köves, poros úton vándorol a tömeg. Némely csinos lányok magas sarkú cipőben botladoznak. de legtöbben a természeti aréna feltételeihez öltöztek. A völgyben minden van. ami ennyi embernek kell. Segélyhely, ivóvíz, büfé. vécé. S ahol véget ér a betonoszlopok sora, a völgy felé mutató „exit" tábla után már nincs sem rendőr, sem katona. A színpad közelében, a világosító- és a hangszóróállványok körül, a színpad mellett „security" feliratú trikókban afféle rendezők serege, de ezek nem is szólnak a vendégekhez. Nincs rendezőség — a közönség számára. Annak már minden el van rendezve. Senki nem irányít senkit. nincsenek tilalmi táblák, csak a vécét jelzik egyesek. Mindenki oda ül. oda áll, oda fekszik, ahová akar. Hely bőségesen van. de a völgy délutánra megtelik. A legmélyebb ponton áll a színpad, mindennünen a színpad felé lejt a terep, így mindenki jól lát. Kora délelőtt óta özönlik a közönség, s közben lemezről vagv szalagról szünet nélkül szól a zene. Egy idő után azonban az az érzésem, hogv itt nem a zene érdekel elsősorban mindenkit. Leülnek. beszélgetnek, esznek-isznak. játszanak, sőt egy-egy fiatal baráti csoport a saját magnóián a saiát szalagiát hallgatja, néha énekli is a dalt. A társaság vegyes. Van. aki ünneplés díszben jött. fél leülni a fűre. Itt vannak a villamosmegállókból már ismert kis exhibicionisták, itt vannak a félig levetközöttek, a tetováltak, a tarajosok — de itt nem keltenek feltűnést. És persze a feltűnést keresők elenyésző kisebbségben vannak. Van. aki szakértő a műsorban, elemez, összehasonlít, bírál, minősít. De a völgy egésze — egy nyári délutáni kirándulás, egy augusztinális (?) képe. Vidám, önfeledt, boldog népünnepély. S ez marad késő éjszakáig. A sok jót nem sejtető Fenevadkoncert címadója tulajdonképpen indokol egy kis előítéletet. bizonyos gyors, negatív általánosítást. Kissé talán szuggerálja a sok tízezres tömeg fenevaddá válásának veszélyét. Ennyi „ember" együtt, jórészt tizen- és huszonévesek, egv fene vad légkörű. mar hangerejével és fénviátékával magas fokon ingerlő műsor hatása alatt. Mi lehet ebből? Nos. a Fenevad — The Prelator — együttes műsora a fent mlített hatások ellenére: csupa áték, derű. egy jó képű. fiatal érfi és több. igen csinos és teíetséges. fiatal nő kiválóan öszzehangolt ének- és tánc- vagy nozgásiátéka. Meglepő vagy negdöbbentő, hogy a rettenetes íevű amerikai együttestől, sőt ígyüttesektől mennyire idegen az i primitív és morbid vicsorgás, hörgés és zihálás, ami nem egy aazai együttest jellemez, s ami nagymértékben oka az ilyen ígyüttesek iránti felnőtti averzióaak. Itt a völgyben az előadásokból hiányoznak minden alantasra, minden nemtelenre, minden bornírtra mutató vagy irányuló tartalmak. Jó kedvű éneklés. táncolás, nem egyszer vidám ugrándozás, futkározás — ez a Fenevad műsora. Ifjúi erő, szépség, vidámság. Közben persze színe? füst ömlik, színes reflektorok százai villognak, rakéták, petárdák, robbanások, gépi tűzokádás a zeneiemére, ragyogó fénypászták, villogó fényfaiak, és zene, zene, zene. átható, levegőt rengető és igen tiszta hangzású. A közönség közül peddig senki nem „megy le kutyába", nem vetkőzik ki emberi mivoltából, nem őrjöng, nem tör-zúz. Senki! A legsűrűbb tömegben is távolság van a nem összetartozók között — persze, vannak, akik öszesimulnak, s vannak egymásba mélyedő tekintetek is. Mindig van egy kis mozgás a sorok között, valakik mennek ide-oda, de senkit meg nem löknek, jószerint hozzá sem érnek, kölcsönösen utat nyitnak. udvariasak, félreállnak. Van. aki elfáradva leül a fűre a tömeg közepén, azt kikerülik, nem lépnek senkinek a kezére, sőt a leterített plédek, hálózsákok szinte sérthetetlen kis területnek számítanak — gondosan kikerülik. A tömeg kicsit együtt ring a zene ütemére. Jön néhány marcona fiú. félmeztelenre fölvett bőrmellényben. tetovált gladiátorkarral, szögekkel kivert, könyökig érő karvédőben, némelyikük nyírott, tarajos frizurával. Nekik is utat adnak — utánuk összezárulnak a sorok, utánuk sem néz senki, ök sem érnek senkihez. A tömeg közepén állok, közvetlenül a leglelkesebbek, a „csápolok" között, körben húsz-, harminc-. százezer fiatal. Vagv talán kétszázezer is. Az arcokon sem düh, sem extázis, csupán mosoly — akár a színpadon. Egy-egy együttes harminc-negyven percig van a színpadon, aztán csaknem ugyanennyi idő az újabb együttes „átszerelése", saját - zenei apparátusuk összeálítása. Délután fél négy óta folyik a koncert, lassan közeleg az éjfél, fokozódik a hangerő, a látványosság, s ez a sok ezer fiatal ott áll, mosolyogva követi a zenét, tapsol, ujjong — mulat. Így mulat. A hosszú szünetekben, amikor lemezről közvetítik a zenét, akkor is ritmikusan mozog a tömeg. Néhány pár táncol is. A tehetségesebbek, akik tudják, hogy szívesen nézik őket. Azon a néhány talapalatnyi helyen, ahol állnak. A tánc ringás, hajladozás, összesimulás, szétválás, oly ízlésesen és olyan tündéri szépen, hogy akár nyilvános fellépés is lehetne. A többség pedig vár. Türelmes, kitartó, vidám, fáradhatatlan, fegyelmezett. Csupa jellemvonás. Ez a kép, egybevetve a délutáni képpel, nagyon egyértelmű. Azt mutatja, hogy ha baj van, nem a fiatalokkal van a baj. Lám itt, egy rockkoncerten, ha önfegyelmet, nyugalmat, a vidámság mellett is egyfajta komolyságot várnak el az ifjúságtól — ennek a várakozásnak, ennek az elvárásnak felel meg. Pedig távol a szülők, a tanárok, a felügyelők, a rendőrök. És mégis. Lehet, hogy e produkció menedzsere és egyéb irányítói alkalmaznak pszichológiai tanácsadókat, lehet, hogy a jó tömegorganizátornak ez a hozzáértés saiát adottsága, de tény, hogy a produkció a kiváltott lélektani hatásokban is igen tudatos, szintén profi munka. A látványosság és a hangerő olyan tömegű, mértékű és arányú adagolása, amely fölhangolja, de nem gerjeszti túl a közönséget, a szórakoztatás feladatát kiválóan látja el. És természetesen vannak olyan egyszerű. világos fogások. amelyek könnyen garantálják az eredményt. Például, hogy a jegy hátoldalán közlik a magatartás szabályait, hogyan, mivel lehet kijutni a színhelyre, merre lehet és merre tilos menni, és hogv ti-l los az alkoholfogyasztás. Tilos ittasan bemenni, és akit bent ittasan találnak, eltávolítják. A vakítóan villogó reflektorok tüzében mindig más-más arc tűnik föl itt a közönség között. Az arcon a szereplés élménve. Minden, reflektorfénybe került arc megszépül, jelentőssé válik. Aztán eltűnik a homályban, s helyette új arc villan föl. Az együttesek pedig a játékos, könnyed, tömény zenét a fáradtság jelei nélkül játsszák. Pedig az ütem, a hajtás példátlan. A műsorzáró Nazareth is harminc-negyven pedig szüntelenül zenél, énekel, táncol, s még gyorsítja a tempót. Üj szám, gyorsuló ütem. Negyven perc, negyvenöt, ötven. Ujjongás, taps — vége a koncertnek. A völgy még fényárban áll. körben, a dombok gerincén égő lámpafüzér. Egyetlen másodperc áramkiesés sem volt ezen az éjszakán. A fényszórók még villognak, elkísérik a tömeget a kijáratig: exit. Ott kezdődik a betonoszlopok sora, a köves, poros földút. Egvetlen higanygőzlámpa sem ég. Néha föl-fölvillan egy, de nyomban elalszik. A sok tízezer fiatal pedig, akinek a kedvéért, ezért az éjszakáért ez a lámpasor ideépült, egyetlen hangos szó nélkül, sötétben botladozva botorkálja végig a három kilométeres utat a falu főteréig, ahol a buszok állnak. R. D.