Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-18 / 195. szám
Csütörtök, 1983. augusztus 11. 3 A Császárné-sztori (Moldován Stefániával nehéz beszélgetni. Nem azért, mintha nem szeretne társalogni, ellenkezőleg. A kiváló énekesnő kitűnő interjúalany, az újságírók ilyenróí álmodnak, „nyomdakész" mondatokban fogalmaz, igen szívélyes, szívesen, mondhatnám, élvezettel, szép magyarsággal beszél, Hanem rengeteg az ismerőse, barátja, rajonguja. „Tetszik emlékezni rám?" — szHUják meg a téren minduntalan, s már folyik is a szó, érzelmes-nosztalgiás emlékezés „a régi szép időkre".) — Remélem, senkit sem 6ert, ha „aranykornak" nevezem a szegedi színház históriájának azt a szakaszát, melyben Vaszy Viktor működött itt, s nekem is olyan szerencsém volt, hogy Simándyval, Turján Vilmával, Bende Zsolttal, Szalma Ferenccel s más neves művészekkel énekelhettem a 6zegedi teátrumban. Persze, amikor idekerültem, még nem Vaszy, hanem Paulusz Elemér, majd Rubányi Vilmos volt a karmester. Nem hinné el, ha megmondanám, milyen miniatűr zenekarral csináltunk Bohéméletei! Az a Mimi mégis, máig emlékezetes számomra. Rubányi nagyszerű karmester vodit, csak kevésbé jó színházi szervező. Vaszy sokoldalúsága, művészete. pedagógusivénája. és szarvezőtehetsége kellett az itteni opera felvirágoztatásához. „Nehezebb" emlékeim is vannak aztán a szegedd kezdetekről, bár nem tudom, ez mennyire érdekes az olvasóiknak. Mindenesetre tény. hogy az első hat hónap alatt húsz kilót szedtem föl... A családom erdélyi, s úgy látszik, az orvosaim is mondták, a szervezetem a magasabban fekvő vidékek klímájához szokott, a szegedi lapályra igy reagált Mit tehetek, igyekszem jókedvűen hordozni a kilóimat Na. de vissza az „aranykorhoz"! Hiiszen folytatódott Pesten, ahol még „utolértem" Székely Mihályt. Osváth Júliát, Palló Imrét. Fodor Jánost. Oláh Gusztáv rendezett, és Nádasdv Kálmán volt az igazgatóm. Mit maradiak még? A Fidélió és a Ma. non-előadások legszebb szegedi emlékeim. Pesten S»mándvval énekeltem és Ferencsik. vezényelt. Hát nem szerencse? (Hirtelen fölemeli a lábát, „a császárné csizmája suszterért kiált" mondja nevetve. Ültében letört a csizma sarka. Ez is szerencse, mármint, hogy nem a színpadon ... Ügy tetszik, a művésznő életvidámságát, jókedvét humorérzékét nehéz elrontani.) — Rengeteg színpadi „balesetem" volt a pályám sor in. mulatságos dolgok történtek velem. Mondjam? Az Othelióbun egyszer tónnakadt a parókám. Fejem luk>tt a baldachin, abból kiiállt egy szög, a hajzat ráakadt. Mario Del Monaco nagyot csapott a homlokomra, akkor vettem észre, hogy nincs rajtam, csak a turöámszerű fehér kötés, amire ragasztották volt a vendeghajat. Kéipzelje. milyen nevetséges lett volna, ha Desdemona ezzel a gézzel a fején halálozik el szegény. Itt. a iszabadtérin történt, Vaszy dirigálta a Bánkot. s valami papundekli helyettesítette a deszkát, pont. ahol nekem kellett bemennem. a színpadra Elég az, hogy fél lábbal elsüllyedtem. „Lépjen be Melinda!" — hallottam Vaszy hangját, mire én: „Előbb kilépni szeretnék!'" Hát nem ment egyedül. két markos diszletmunkás emelt ki a papírcsapdából. Egy másik Bankban Békés András rendezett, s a kicsi lány, a statiszta babám, úgy elkezdett ordítani, amikor meglátta a torzonborz külsejű Tiborcot, hogy zengett a nézőtér: „Ne adjon oda a bajuszosnak!" Máskor örzsét énekeltem a Hórpban. „Sej, verd meg. Isten.. kezdtem, amikor az egyik statisztafönük, talán az egyetlen ember itt. aki nem ismert, izgatottan piszszegett rám: „Elkezdődött az előadás!" Ezekért is szeretem a szegedd nyarakat. És mert látom, hogy örülnek nekem. és mondják: „Te semmit nem változtál, Stefikém, mondd mán mög, hogy csinálod?" Hogy csinálnám? Fölneveltem a lányomat. vi lúgéi etemben háziasszony voltam, meg művésznő. Otthon máig az járja: „Majd a Stefi elintézi!'" Meg „főorvos asszonynak" neveznek, mert hogy tévedhetetlen vagyok mások betegségének gyógyításában. Egyébként... itt vannak az esküvői képek, az idén férjhez adtam Esztert. (A menyasszony gyönyörű. mondom, „a mamára hasonlít", mondja.) — A lányom mindenben tehetséges. Kazinczy-díjat nyert harmadikos gimnazista korában, fölvételiaett a színi főiskodára, kirostálták, hál'istenraek, s jó kozmetikus lett. Kicsi veit még. beteg, egv Fldelio-premierre készültünk, napokig nem aludtam. A bemutató után egyszerűen összeestem, Ferencsik, amikor megtudta, miért, elbámult: „Ne mondjátok! A Stefinek gyereke is van?'" Hát, valahogy így kell összeegyeztetni életet és művészetet (Magára kanyarította a „Bajor Gizi-köpenyét", gyönyörű bordó francia bársonyt, s ment Császárnénak a színpadra.) Sulyok Erzsébet SZEGEDI ÜNNEPI HETEK I. Országos Táblakép-festészeti Biennále. Kiállítása Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, és az Ifjúsági Házban. Féner Tamás Balázs Béla-díjas fotóművész és Kürti Mihály fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, szeptember 4ig. Váró Márton szobrászművész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupolagalériájában, augusztus 20-ig. Vankóné Dudás Juli népművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. „Tudománnyal a népért", az akvarista szakkör jubileumi kiállítása a SZOTE Dóm téri Oktatási Intézetében, augusztus 21-ig. Szeged múltja, jelene, jövője — várostörténeti kiállítás a várkertben. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Rippl-Rónai József alkotásai; Lucs-képgyűjtemény; Hunok, avarok, magyarok; Buday György-szoba; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; Csongrád megye gyógyszerészetenek múltjából. ifi. Lele József népraizi gyűjteménye. Szeged-Tápé, Vártó út 4. Tanácskozott a járási KISZ-bizottság Marci kocsis Szegedtől csupán 10 kilométernyi távolságban élnek a deszkiek. A nagyváros közelsége több szempontból meghatározó. Az egyik legfontosabb: tud-e a kisközség megfelelő munka- és életkörülményeket biztosítani, hogy a lakók „ellenállhassanak" a város vonzerejének. Van-e megfelelő szórakozási, kulturálódási lehetőség időseknek, fiataloknak, milyen a település infrastruktúrája, akadnak-e megfelelően jövedelmező, az ifjabbaknak perspektívát nyújtó munkahelyek? Tegnap, szerdán, a KISZ szegedi járási bizottsága soros ülését Deszken tartotta. Egyebek mellett szó esett ezekről a kérdésekről is, a községi KISZ-bizottság titkárának, Fodor Bélának beszámolója után. Ami a munkát illeti: három gazdasági egység, a Tüdőkórház, a Taurus Gumigyár, a helybeli termelőCivilek a Hárvból, avagy: Szegedről Indultak. Moldfrrin btetánia és Szalma Ferenc Szegeden született. 1951ben került a színházi kórusba, énekelt a Rigolettóban és a Traviatában. Vaszy Viktor „hallotta meg" először a hangját, emelte ki a karból, s tőle kapta a szebbnél szebb nagy feladatokat. 1963-ban, vonakodva bár, de Budapestre ment, Székely Mihály „helyére". Liszt-dijas, Érdemes művész. Márciusban volt a hatvanadik születésnapja. A fölújított szabadtéri 25 szezonjából egy sem telt nélküle, most Marci kocsis a Háryban. Szalma Ferenc a jubileumok ürügyén a következőket mesélte szülővárosáról, annak szabadtéri és kőszínháziról, önmagáról: — Szabadtéri előadásokat előbb láttam, mint színháziakat. Apám kereskedő volt, amolyan — irodalom- és művészetpártoló poigárok tartoztak a család baráti kőiéhez. Rendszeresen jártak színházba, es az otthoni vendéglátások idején is mindig a művészvilág hírei adták a beszédtémát. A papa együtt nőtt fel Bibó Lajossal, később is igen jóban voltak, talán ezért alakult vonzódása a kultúra dolgaihoz Maga is szeretett énekelni. Én viszont mindenképpen orvo6 akartam -lenni, be is iratkoztam a szegedi egyetemre, de hamarosan kitették a szűrömet. Hogy miért? Tudja, az úgynevezett 50-es évek divatos indítékai közül találtak nekem is. De nem ez az érdekes, hanem a szerencse, ami Vaszyhoz vezérelt Nem hiszem, hogy a világ legjobb karmestere volt de a legjobb színházszervező, akivel hosszú pályafutásom során összetalálkoztam. Tudott gazdálkodni a tehetségekkel, tudott szerepet osztani, menedzselni, bizonyos- magaslatról áttekinteni egész nagyüzemet. — Nagyon remélem, drukkolok, hogy Oberfrank Gézának, akit szintén igen jó szervezőnek is ismerek, sikerül ismét a régi fényben fölragyogtatni a szegedi operát. Hogyne szurkolnék, hiszen nekem Szeged a hazám. A feleségem is idevaló, ő orvos, az itteni egyetemen végzett. Ha van egy kis időnk, év közben is hazajövünk. — A pesti Operaház engem országos hírnévhez segített. meg külföldi szereplésekhez, de meg kell mondanom, mielőtt a fővárosba kerültem, már elénekeltem minden, számomra fontos, nagy szerepet. Én tehát szegedi énekes vagyok, máig azt mondom. S bárhol járok-kelek az országban, a nagyvilágban, büszkén hallgatom, hogy az emberek operájáról, szabadtérijéről ismerik, becsülik a városomat. Vonzó légköre, asszimiláló ereje van Szegednek, méghozzá azért, mert igen régóta kulturális centrum. Csak azoknak a városoknak van egyéni arca, helyi szellemisége, sajátos légköre, amelyekbe^ van egy életerős mag, vonzó és kisugárzó szellemi erő. Itt az isko"lák, egyetemek, tudományos és művészeti műhelyek sugározzák az egész városra, a lakosságára a hatásukat. Biztos vagyok benne, hogy ezért olyan keresetlenül közvetlenek, természetesek, művészeteket és művészeket kedvelők a szegediek. Csak egyetlen másik magyar városról tudok, amely ilyert szempontból hasonló, s ez Pécs. — Igen, elégedett ember vagyok. Elénekeltem a nekem való szerepek majd' mindegyikét, ha számokban fejezem ki, 98 százalékéi mondok. Igaz, el is fáradtam kissé, a szivem rendetlenkedik néha. Egyre többet gondolok arra, hogy ideje a nagyapaszerepet a maga teljességében fölvállalnom, öthónapos az unokám. S ahogy nő, egyre nagyobb szüksége lesz a nagyapára ... S. E. szövetkezet ad lehetősége^ természetesen más-más feltételeket biztosítva. Mindegyikben működik KISZalapszervezet, amelyek a községivel egészülnek ki. A szórakozás DÓI megállapítja a titkár beszámolója: „Az esti lehetőségtől eltekintve mindén megtalálható a község területén, amelyre egy fiatalnak szüksége van". A KISZ-esek közösségi munkájára Deszken is nagy szükség van. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy a közeljövőben elkészül egy olyan sporttelep, amely a község valamennyi lakosának biztosít kulturált sportolási lehetőséget. A szegedi járási úttörőelnökségnek a VII. úttörővezetői konferencia óta végzett munkáját is minősítette a testület. Pásztiné Mészáros Éva. járási titkár pedig a járási KISZ-bizottság első félévi költségvetésének teljesítéséről tájékoztatott. ::.. A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusa augusztus 23-án kezdődik a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán. A négynapos tanácskozásra 13 ország mintegy 250 szakemberét várják. A .magyar nyelvvel foglalkozó nyelvészek beszámolnak kutatásaikról, s tájékoztatják kollegáikat a magyar nyelvtudomány művelésében elért eredményeikről. Általában ötévenként rendeznek hazánkban ilyen tanácskozást, mindig valamilyen központi téma kérdéseit megtárgyalva. A szombathelyi rendezvényen a magyar nyelv rétegződéséről lesz szó. E tudományág jeles képviselői az együttes üléseken az irodalmi és a köznyelv viszonyával, á magyar nyelv területi, földrajzi tagozódásával, valamint a' szaknyelvek és a csoportnyelvek kérdéseivel foglalkoznak. A kongresszus négy szekciójában 140 előadás hangzik el, témájukban ezek is a központi tárgyhoz csatlakoznak. A résztvevők egyetemi és főiskolai oktatók, tudományos kutatók, illetve azok a középiskolai tanárok, akik tudományos igénnyel foglalkoznak nyelvünk múltjával és jelenével. fáei-OTléliszilJál avsitak A szabolcsi megyeszékhelyen született Váci Mihály munkásságát őrző emlékszobát avattak fel szerdán Nyíregyházán. A költő pályáját illusztráló kiállítást abban a Manda-bokori épületben helyezték el, ahol Váci 1943-ban pedagógus hivatását elkezdte. A hajdani tanyai településen álló házat — amely egyszerre szolgált munkahelyéül és lakásként a költőnek — az ott gazdálkodó Ságvári termelőszövetkezet építőbrigád j ai újították fel. Az emlékszoba berendezését a költő édesanyja iá segített?, aki személyes tárgyakkal járult hozzá a gyűjtemény gyarapításához. A festő felesége Színes, szinkronizált szovjet film. Jurij Nagibin novellája nyomán írta: Natalja Rjazanceva. Fényképezte: Oleg Martinov. • Zene: Jevgenyij Doga. Rendezte: Alekszandr Pankratov. Főbb szereplők: Szergej Sahurov, Valentyina Tyelicskiha, Nyikita Mihalkov, „Szörnyű, ha az élet öszszeköt két embert, akik nem valók egymáshoz" — e mondat a kulcs;) a neves író, Jurij Nagibin művéből készült filmnek. S ha vesszük, hogy a fenti, a filmben elhangzó kijelentés csak látszólag hétköznapi, valójában — ki ne tudna példákat sorolni — emberi életek, sorsok, boldogtalanság és kiúttalan, nemegyszer egy életen át tartó gyötrelmes helyzetek mögöttesét vonja be sajátosan sötét tónusú, szomorkás és tulajdonképpen meglehetősen komor színekkel. Merthogy erről van szó: a boldogtalanság stációiról, az emberi együttélés csöndes poklairól, az egymástól nagymértéitben különböző, mégis egymás mellé rendelt személyiségek harcairól, halk vereségeiről, és nagyon is pyrrhusi győzelmeiről. Mondhatnánk, szinte egyféle mai csehovi atmoszférát teremt Alekszandr Pankratov filmje, már-már szokatlanul finom és mély eamberábrázolással, igen jó színészvezetéssel és távoli, melankolikus hegedűszót idéző hangulatokkal. A művészember zárkózottsága, egész speciális karaktere úgy áll szemben őt ugyan szerető. ám ugyanakkor vitális, társasáéra, életre; érvényesülésre vágyó, tehát tökéletesen ék pozitív értelemben a női princípiumot jelentő feleségének alakjával, mint a tűz és a víz, a világosság és a sötétség. A szépirodalmi alapanyag költőiségét a film mértéktartással, komoly szakmai felkészültséggel, a hosszú beállítások és a „csehovi kamerakezelés" (Oleg Martinov teljesítményét dicséri) alkalmakásával vállalja föl és adja vissza, egyben így el is kerülvén szentimentalizmus és ;,túlbeszélt" lelkizés minden lehetséges dramaturgiai buktatóját. Igaz. a végén l-icsit úgy érezzíj . a szükségszerű befejezés. mintha szükségtelenül elnyújtott lenne, s az alkotók hatásmechanizmus és tragikum határait kissé túltágitották, de ez még bocsánatos bűnnek sem minősíthető. Éspedig azért, mert a mindenkori, a magánélet, a hétköznapok tematikáját feldolgozó alkotásoknál számonkérendő társadalmi búvópatakok, melyek végső soron művészi öncélúság és komoly műalkotás között a határvonalat meghúzni hivatottak, — ezúttal nemcsak, hogy tetten érhetők, de világosan meg is fogalmazottak. Hiszen az emberi kapcsolatok romlottsága mindig szociális jelzés is. „Minden rossz a hazugságból fakad. Túl sokat hazudunk" — mondja 'Borisz szerelmének, a festő feleségének, s a kétségbeesetten szomorú válasz-kérdés: „de miért, Borisz, miért?" — fájdalmas álbizonytalanságban lebeg tova az alkonyi táj fölött, hogy azután a lemenő nap fényében két egymást szerető és szeretni mégsem tudó ember haladjon lassan egymás felé. Ki-ki mondjon, vagy gondoljon akarmit: valahol itt kezdődik — minimum — az igazi (film)művészet. Domonkos László