Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-17 / 194. szám

Szerda, 1983. augusztus 17." Díjkiosztás Kedden átadták az MTESZ által meghirdetett tudomá­nyos filmtéma- és forgató­könyv-pályázat díjait. Az első díjat Horváth Péter, a Méréstechnikai és Auto­matizálási Tudományos Egyesület tagja nyerte „Esz­tergom" jeligéjű pályamun­kájával. A pályázat bemu­tatja a mi kroszámitás tech­nika gyógyászatban alkal­mazható új lehetőségeit A Medicor Művek különdíját Csajághy Béla filmrendező kapta. A pályamunka egy az emberi légző rend szer állapotát feltáró készüléket mutat be, s ennek kapcsán az egészséges élet társadal­mi vonatkozásaival foglal­kozik. A pályamunkákat felajánlják megfilmesítésre a filmstúdióknak. Francia néptáncegyiittes érkezik Szegeim A DÉLÉP Napsugár tánc­együttese egy hétig vendé­gül látja a Cannes-ból érke­ző Academi dou Miejour nevű francia néptáncegyüt­test. Az 50 tagú csoport hol­nap, csütörtökön érkezik Hegyeshalomra, ahol a ven­déglátó vállalat és a Nap­sugár táncegyüttes vezetői fogadjál?. Másnap, pénteken Makón adnak műsort, 20-án, szombaton pedig Komárom­ban és Győrben. A szegedi közönség elé 21-én, vasár­nap este 8 órakor lépnek az újszegedi szabadtéri szín­padon. A műsor utáni napon az együttes tagjai látogatást tesznek a DÉLÉP munka­helyein, megismerkednek a vállalat feladataival és eredményeivel. Megtekintik a Szalámigyárat, majd a DÉLÉP ifjúsági klubjában találkoznak az építővállalat társadalmi és gazdasági ve­zetőivel. Szerdán Opusztaszerrc, Kecskemétre és Nagykőrös­re látogatnak, üzemlátoga­táson vesznek részt és mű­sort adnak a nagykőrösi konzervgyár dolgozóinak. A Napsugár táncegyüttes mintegy 40 tagja augusztus 27-töi viszonozza a látoga­tást és szeptember 7-ig ven­dégeskednek Franciaor­szágban, ahol a Cannes környéki közönség előtt többször adnak műsort. flz Országos elnökhelyettesének látogatása Szegedre látogatott teg­nap, kedden dr. Travero Róbert, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese. A megyei tanács székházában találkozott Szabó Sándorral, a Csongrád megyei tanács elnökével. A tárgyaláson át­tekintették a megyei tanács fejlesztési tevékenységét és a következő esztendő fela­datait is számba vették. ) Az OT elnökhelyettese az ópusztaszeri Nemzeti Tör­téneti Emlékpark megláto­gatása után visszautazott Budapestre. Elhunyt Dáni lánosné \ SZEGEDI ÜNNEPI HETEK I. Országos Táblakép-fes­tészeti Bicnnále. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum Hor­váíh Mihály utcai Képtá­rában, és az Ifjúsági Ház­ban. Fcner Tamás Balázs Bé­la-díjas fotóművész és Kür­ti Mihály fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, szeptember 4­ig. Váró Márton szobrász­művész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Rupoia­galériájában, augusztus 29-ig. Vankóné Dudás Juli nép­művész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Köz­pontban, augusztus 20-ig. „Tudománnyal a népért", az akvarista szakkör jubi­leumi kiállítása a SZOTE Dóm téri Oktatási Inté­zetében, augusztus 21-ig. Szeged múltja, jelene, jö­vője — várostörténeti ki­állítás a várkertben. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Rippl-Rónai József alkotásai; Lucs-kép­gyííjtemény; Hunok, ava­rok, magyarok; Buday György-szoba; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; Csongrád megye gyógyszerészetének múltjá­ból. Ifj. Lele József népralzl gyűjteménye, Szeged-Tá­pé, Vártó út 4. A szárnyalás kockázatai TÜKÖRREPÜLÉS cím­mel rendezte meg kiállítását Féner Tamás Balázs Béla­díjas fotóművész a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében. Valóságos és jelképes értelemben szól az emberi szárnyalás sokféle lehetőségeiről, öröméről és veszélyeiről, az emberi élet tétjeiről. S ezek a kockáza­tok ott rejlenek a-z élet, a munka, a művészet megany­nyi szférájában, a néphad­sereg vadászrepülőinek min­dennapjaiban éppúgy; mint az alkotóművészek — szob­rászok, festők, baiettosok, rendezők — feszültséggel te­li tevékenységében; a sebész idegtépő operációiban; a bányászok föiúrnélyi küz­delmében; az üvegfúvók alakító képességében. Ahogy Féner Tamás összekopíroz­za, egymáshoz láncolja és — mintegy katedrálist — fölépíti a fotó segítségével, a művészi tükrözés lukácsi szabályai szerint a repülés valós és absztrakt kategó­riáinak látomásait, az egy­szerre utal alkotói felelős­ségre, filozofikus gondolko­dásra, művészi alázatra. Veszély és boldogság, mindennapi emberi küzde­em és az önmegvalósítás felemelő pillanata megemeli és távlataiban kitágítja az emberi élet kockázatos vál­lalkozásainak lehetőségeit. A kockázatét, mely egyszer az életet veszélyezteti, máskor az intellektusra "huhog, is­mét máskor a végzetes se­besülés kockázatát rajzolja meg. S akkor még nem is szóltunk a fényképész tét­jéről, aki egy merész asszo­ciációval ebben a kollekció­jában a veszélyt és a bol­dogságot házasítja össze. Milyen sokat beszélünk mapapság is veszélyhelyze­tekről, kritikus pillanatok­ról. Mondjuk: veszélyes do­log a levegőbe emelkedni, nem kockázatmentes egy­egy orvosi beavatkozás, vagy egy artistaszám a cirkuszi kupolában, mennyi nem várt helyzet leselkedik ránk az országutakon, s micsoda tét életünk napi megméreté­se. Ezekre a kérdésekre döb­bent rá Féner Tamás fotó­kiállítása, ahol sorstársként fog kezet egymással balett­táncos és bányász, vadászre­pülő és színházi rendező, festőművész és operáló se­bész. A Bartók Béla Művelődé­si Központ nagytermébe le­szállt az MHSZ 1IA 4237-es vitorlázó repülőgépe is. Mintegy segítve az illúziót, lendületet adva a nézői szárnyalásnak. ÉLETKÉPEK A 80-AS ÉVEK MAGYARORSZÁ­GÁRÓL — adom önkénye­sen a címet Kürti Mihály kiállításának, melyet a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont B Galériájában látha­tunk. A fiatal pécsi fotómű­vész a tavalyi Szegedi Fo­tószalon nagydíjasaként vív­ta ki a jogot az önálló be­mutatkozásra. A kiállított anyag egyértelműen bizo­nyítja, hogy Kürti Mihály a klasszikus szociofotó ihle­tet! ápolója és továbbfejlesz­tője. Képei a mai magyar va­lóság, a mindennapi élet ki­ragadott kockái. Jó érzek­kel éri tetten a rohanó idő­nek azokat a pillanatait, amelyek főbbek az egysze­rű látványnál, tipikusát mondanak el korunkról, tár­sadalmunkról, a körülöttünk lévő emberekről, szokásaik­ról, életmódjukról. Megörö­kíti egy költözködés tárgyai­nak zűrzavarát; kimetsz egy arcot a suhanó közúti for­galomból; fényképezőgépe elé állit egy gyűrött arcú, gyanakvó tekintetű vén ci­gányasszonyt, akinek portré­jában a cigányság évszáza­dos sorsának gyötrődései sű­rűsödnek, és lencsevégre kap egy zászlóként lobogó, ha­talmas bajszú és férfidíszére fényképsonyi pedig a félre­billent körhintától a sörpo­cakos magyar üres maga­biztosságáig egy vérbeli mű. igencsak büszke cigányem­bert, aki a sorsába beletörő­dő nemzedéktársainak gro­teszk emlékműve is lehetne. kiállítási napló Nyomon követi egy temetés — Szomorú szertartás I—IV — képeit, egymás mellé rakva a fájdalom, a végső búcsú, a sírásók kemény ku­bikusmunkájának, az enyé­szet és a halálon túli kiva­gyiság groteszk, móuon egy­másnak feleselő „fényképes mondatait"; a Cigánylako­dalom nyolc képén a szoció­fotós pedantériájával ábrá­zolja a félszeg öröm, a fel­szabadultan böfögő boldog­ság és a sírva vigadás kri­tikus pillanatait; a Búcsú vész felelősségével tart tük­röt' a nyolcvanas évek el­lentmondásainak. Lám, úgy is lehet szárnyalni, hogy az ember gépével a földön ma­rad. Ha művész. Tandi Lajos Kilencvenedik évét már nem érhette meg; Dáni Já­nosné elvtársnő, a Szocia­lista Hazáért Érdemrend ki­tüntetettje hétfőn örökre itthagyta szeretteit és har­costársait. Pártunknak 1918­tól elismert tagja, ekkor lé­pett be a pártba az az asz­szony. aki másodikként született egy kilencgyerme­kes családban. Apja kosár­fonó, anyja vasalónő volt. ö a női szabó szakmát vá­lasztotta, és tanulta ki. A Francia utcában levő sza­bóságban dolgozott. Két nő­vérével jártak el a Munkás Testedző Egyesületbe. Ö előbb a Laudon, majd a Maros utcai Munkásotthon színjátszó körének volt a tagja. Nagy tehetségnek tar­tották, s ha nem abban a korban születik, lehetséges, hogy igazi művész is vált volna belőle. Az a néhány ember, aki még emlékezik azokra az időkre, joggal állítja, hogy Várnai Zseni verseit senki sem mondta olyan átéléssel és őszinte pátosszal, mint az akkor még fiatal Dáni Jánosné. A kultúrmunka abban az idő­ben valódi misszió volt. ő ezt jói tudta. A szervezett munkások azokon a mun­kásotthonbéli esteken jutot­tak igazi művészi és egyben politikai élményekhez is. A vers a József Attila-i érte­lemben volt osztályharcos. Dániné négy gyermeket nevelt fel, de nemcsak a kis családdal, hanem a na­gyobbal is mindig törődött. Rendszeresen részt vett a választási harcokban, agi­tált, mozgósított, plakátot is ragasztott, ha kellett. Egyik legaktívabb munkása volt a nőmozgalomnak. Ez egyéb­ként pártmegbízatása is volt. A gyermekbarátok egyesü­letében ténykedett; megszer­vezte, hogy a munkásgyere­kek nyaranta ingyenes nap­köziotthonokban vehettek részt. A munkáshagyományok ápolására, a szép szó tisz­teletére tanította őket. És közben időről időre sorscsa­pások érték. Férjét mun­kásmozgalmi tevékenysége miatt 1929-ben és 1932-ben is hosszabb időre elbocsá­tották az Orion Bőrgyárból, majd kétszer is internálták. Dáni János a második inter­nálásból sohasem tért visz­sza. Mártírhalált halt Da­chauban. És a feleség várta. 1979­ben, amikor a Népszabadság írt az életéről, azt mondta: Most már fogy. a remény. Eddig hittem, hogy vissza­jön, most már nem bízom benne. De, hogy évtizede­ken át ezt tette, arra bi­zonyság, hogy férje vasas­szakszervezeti tagságát meg­tartatta, és fizette a tagdí­jat. A nyugdíjas vasasok talán ezt elismerve válasz­tották meg özv. Dáni Já­nosnét a 60-as évek köze­pén elnöküknek. A felszabadulás után a Moziüzemi Vállalatnál he­lyezkedett el. Jegyszedő volt a Bélvárosi, ma Szabadság moziban. A vállalat párttit­kára volt. Később a felső­városi kerületi pártszerve­zetben dolgozott, segítette a városi nőtanács munkáját is. Munkásságát több ki­tüntetéssel ismerték el. Vit­rinjében ott volt a Magyar Békemozgalom kitüntető jel­vénye, az MSZBT aranyko­szorús -jelvénye, a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, a Szocialista Hazáért Érdem­rend. Halálakor a szegedi mun­kásmozgalom egyik jelentős alakiának távoztat gyászol­juk. Dáni Jánosnénak a munkásmozgalom régi sze­gedi harcosának, a Szocia­lista Hazáért Érdemrend kitüntetettjének temetése augusztus 18-án. 15 órakor lesz a szegedi Belvárosi te­metőben. MSZMP Szeged városi Bizottsága Angliától Dél-Amerikáig Tánc a sejtekben (is) A vasárnap esti balettgá­la utolsó szólistája volt: sorrendben persze, nem nagyságrendben, ö lépett le utoljára a leningrádi Kirov balett tagjai közül' a Dóm téri színpadról. Olga Csen­csifcouával másnap reggel, elutazásuk előtt beszélget­tünk. Moszkvában született, és hétéves kora óta egyfoly­tában táncol. Mindennek el­lenére először nem vették föl a koreográfiai „felsőbb iskolába" szülővárosába, így hát elment Permbe. Tízéves ekkor, és nyolc éven át ta­nult abban a tanintézetben, ahol Pavlovna Nagyezsdát is az a Szaharova tánította, aki őt, s akire most oly nagy szeretettel emlékezik. Tizen­nyolc éves korától három éven át táncolt a permi szírjházban, föllépett a Hattyúk tanában és a Csip­kerózsikában is, Goldoni Két úr szolgájában pedig Beat­ricét alakította. Ez utóbbi teljesítményéért 1977-ben Állami Díjat kapott, amit meghívás követett a Kirov balettől Leningrádba. Azóta is az együttes egyik vezető balerinája. — Magyarországon most vagyok, illetve hát voltam először, minden nagyon tet­szik, csak az időjárás nem — kezdi. — Budapesten elég hideg volt. két nap alatt tíz-egynéhány fokot válto­zott a hőmerséklet, most ez a meleg..., újra hűvös, Akivel búcsúzott a balett­gála: Olga Csencsikova nem könnyű a táncosnak megszokni, az biztos. — Hogy a táncos miféle ember, sejthető. Mégis mennyiben, miben? Mit je­lent életében a balett? — Egész egyszerűen min­dent. A tánc az életem, azt hiszem, már seaemit sem tudok elképzelni nélküle. Ennyi idő után alighanem már a sejtjeimben is belé­ívódott. Leningrádban, de előtte Permben is komoly, nagy feladataim voltak, s úgy vagyok vele, ha netán megfázom, s egy-két napig nem láncolhatok, sőt, a szín­pad közelébe sem mehetek, azt érzem, valami rettene­tes történt, ez már az élet vége, ha nem léphetek föl ezután. — A vasárnapi balettes­ten mutatkozott be a Dóm téren a szegedi közönségnek. Izgatott volt? — Nem. Illetve talán egy kicsit mégis: ekkora színpa­don és szabadtéren még so­hasem táncoltam, ilyenfor­mán tehát tapasztalataim sincsenek. Mindenesetre na­gyon örülök, hogy itt föl­léphettem, s jóllehet igazá­ból a klasszikus darabokban érzem magam otthon, s el­sősorban mindig is ezektől 'várom a legtöbbet Aggodal­mamat másik oldalról az in­dokolta, hogy éppen a klasz­szikusokat jó, „kifizetődő" előadni, már ami a közön­séget illeti, hiszen ilyenkor mindenki tudja, miről is szól a produkciónk, mit is akarunk. Ám a műsor je­lentős részét modern ko­reográfiák képezték, ese­tünkben más a helyzet jó­val nehezebb a dolog. A megértés a táncművészet­ben más áttételeken át mű­ködik. Ezért is különösen fontos. D. L. Magyar művészek vendégszereplései A nemzetközi koncertigaz­gatóságon „összeálltak" ze­zei életünk jeles képviselői­nek őszi programtervei:­szeptemberben és október­ben a világ szinte minden táján fellépnek magyar mű­vészek. A Magyar Állami Opera­ház balettkara szeptember­ben Angliában, az edin­burghi fesztiválon vendég­szerepel: hat estén át A próba. című darabot táncol­ják. A Győri Balett a pári­zsi közönség előtt lép fel Az igazság pillanata című pro­dukcióval a L'Humanité fesztiválján. A Pillangókisasszony cím­szerepét énekli szeptember végén — október elején To­kody Ilona Bécsben, a Wie­ner Staatsoperben. négv al­kalommal; ugyancsak Auszt­riában vendégszerepel majd Nemes Anna, a Figaro há­zassága Cherubinjeként. és Bándi János, akit a Don Pasquale Ernesto-szerepére hívtak meg. Gulyás Dénes, az ősz első hónapjában négv alkalommal lép a hamburgi közönség elé a Szerelmi bájitalban, októberben pedig Washingtonban énekli n Ri­golettót. Miller Lajos októ­berben két alkalommal lép a philadelphiai, közönség elé a Pikk dáméban. Kocsis Zoltán zongoramű­vész szeptemberben Angliá­ban koncertezik: Londonban, az edinburghi fesztiválon és a BBC Promenade hangver­senyen gyönyörködhet iáté­kában • a közönség; október­Den San Franciscóba és Pa­sadenába várják. Fischer Annié októberben Angliá­ban, Londonban és Liver­poolban ad hangversenveket. Ránki Dezső október 14-én Hollandiában. Nijmegenben ad koncertet. A Kodály vonósnégyes szeptemberben dél-amerikai turnéra indul: Argentíná­ban, Brazíliában. Kolumbiá­ban, Peruban és Uruguay* ban lépnek fel. Az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus. Ferencsik János vezényletével, vala­mint Margittay Sándor. Nagy Péter zongoraművé­szek és Korondy György operaénekes közreműködé­sével szovjetunióbeli turnéra indulnak októberben; Le­ningrádban, Tallinnban. Ki­jevben és Moszkvában sze­repelnek majd. A Postás Szimfonikus Zenekar Auszt­riában, a Benelux Államok­ban, az NSZK-ban és Svájc­ban 48 alkalommal ad hangversenyt. Lehel György karmestert a Radio-télé Luxem bourg kérte fel kétszeri, októberi szereplésre. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom