Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-16 / 193. szám

4 Péntek, 1983. augusztus 12. Életfutci ^.Találkozunk minden olimpiai évben!" — ez a felirat fogott félkörbe minket, az osztályt, jópofa arcunkat, ahogy retusáltan kibámultunk a bolti kirakatból. No, igen. És minden olimpiai évben mind idegenebbül fogjuk mutogatni a gyerekfotókat. sütünk el diákvicceket, hívjuk elő a halványodó emlékképeket. Talán csak őszülő, öregedő tanáraink egyegy szava, jól ismert mozdulata nem okoz csalódást, az ültet vissza az iskolapadba. | 1.| De vajon jó-e visszaülni a mar szűk helyre? Jó-e emlékezni az útba indító, elkoptatott tanácsokat aranyigazságként osztogató szavakra, amelyek hamuba sült pogácsák helyett kerültek tarisznyánkba? Az iskolákból kinövők startja életpályákat határoz meg — mi magunk lepődünk meg a legjobban, ha kiderül, hogy egy-egy társunk teljesen más foglalkozást választott, mint nmire akkoriban készült. Felnőtt mindennapjaink hajszálgyökere az iskolapadban fogant; s akinél nem szökken időben szárha, annak kellemetlen érzés újra helyet foglalni az emlékezők között, hiszen nincs „megtett út", amire emlékezhetne. Beilleszkedés, munkakezdés: megannyi probléma, amely az életmódváltozással függ össze. A legelső pillanat, a start pillanata — talán rövidsége miatt — homályba vész. Pedig akadnak. akik még mindig a startnál vesztegelnek. Ha pedig egy átmeneti állapot évekig húzódik, lassan már nincs is hová átmenet, marad az elégedetlen, cinikus, „ez van"... kezdetű mondóka. — Kezdés? — kérdi volt osztálytársam, és mivel ez csak a második találkozó, meg tudunk egymásnak újat mondani. „Én öregem, még a start előtt rándulást kaptam. Vagy izomszakadást? Látod, még ezt sem tudom pontosan .. ." — panaszgolyókat eurit elém minden keserűség nélkül. Arcán félmosoly, kezében sörét melegíti. Eddig csak személytelen történeteket hallgatott házasságokról és válásokról, nézte a körbevándorló gyerekfotókat; ó egyetlen történetet sem mesélt magáról, egyetlen fotót sem mutathat, de még csak autót sem a vendéglő előtt. Huszonnyolc éves lesz, s most felvételizik, ki tudja, hányadszor az orvosi egyetemre. Kitartó. Tanul. Jelentkezik, tanul, jelentkezik, közben műszerész egy szövetkezetben, ahol mar doktor úrnak csúfolják. „Orvos akarok lenni..." — tárja szét a karját, mint aki gyógyíthatatlan betegségről panaszkodik. — „De nem sikerül, az istennek sem sikerül ..." Utánaszámolok. Ha mo6t fölvennék, harmincnégy éves korában kapna diplomát, harmincnyolc esz>tendősen szakvizsgázna. „Semmim sincs, csak elbocsátó szép üzenetem. Az viszont rengeteg" — folytatja. Közben, akár egy könyvelő. számolok, számolok, bíbelődöm az orvosok kezdő fizetésével, kalkulálom, hogy a hat végigtanult esztendő mekkora terhet rakna idős szüleinek és az ő saját vállára, s lelkiismeret-furdalásom van, hogy ezeken gondolkodom. miközben valakiben ekkora hivatásérzet munkál. „Kitartó vagy ..." — dicsérem. „Inkább makacs, átkozottul konok" — feleli, mintha ó is utánaszámolt volna. Töröm a fejem: dicséretet érdemel-e ekkora kitartás, ekkora ragaszkodás a választott hivatáshoz? Rokonszenvet, sajnálatot kétségtelenül ébreszt- Ám, ha valaki ötször-hatszor rugaszkodik neki a startnak, és mindig bentragad, nagyon valószínű, hogy neki nem való pályán akar erőnek erejével indulni. De így van-e ez a pályaválasztás esetében? A felvételi vizsgákon poncokban mért tudása egyszer sem volt elegendő ahhoz, hogy orvossá képezzék. Hát akkor? Dicséretes tán a szándék? A kitartás makacssága csak a tudás konokságával párosulva dicséretes. Ez tételszerűen hangzik, bogozom hát tovább a kérdést. Osztálytársam nem törődött bele, hogy valaki, valami többször is kimutatta róla: nem elég tehetséges a választott pályára. Annyira azonban ő sem bízott magában, hogy föladván műszerész szakmáját, műtősnek vagy laboránsnak menjen. Kitartó volt a kérdőív-kitöltésben, az okmánybélyegragasztásban, talán tanult is, de nem eleget ahhoz, hogy felvegyék. Persze, műszerészkent csak ímmel-ámmal dolgozott, a szíve máshová húzta. Megértem félelmét, és megértem bátorságát. „Hátha"-érzéssel telt el életéből néhány esztendő. Mesélem neki az igaz történetet a műtősfiúról, aki szintén olyan makacsul felvételizett az orvosira évente, hiába. „Most mit csinál"? — kérdi fölcsillanó szemmel, hepiendet várva. „Egyetemen van..." — mondom, amire amolyan „na ugye" tekintettel néz rám, „Igen, egyetemen van, a professzor mellett. Amolyan laboratóriumi mindenes. Békákat készít elő boncolásra, rendben tartja a Petri-csészéket, a hallgatóktól beszedi az órák végén a pipettákat Nem végzett egyetemet, a munkáját azonban szereti, végül is, közelébe , került vágyálmának." Osztálytársam lehorgasztja a fejét neki ez nem lenne elég. Üjra próbálkozik. tartja a játékszabályokat Neki a rq un ka helye fránkó, mert ott viszkit isznak, a nöismerősei klasszak, mert nem akarnak ragadni, a vándorélet az ideális, mert a rendes lakásban előbb-utóbb megjelenik a pókháló. A pók és. a pókháló nála természetesen szimbólum, a kispolgári életmód jelképe. A kispolgár fogalomköre hoszeíú sugarú: minden güriző, elérhető célt kiválasztó, értelmes életet élő ember beletartozik e kategóriába. „Tojásként hasonlítunk egymásra, gondolataink egyeznek" — mondja baráti köréről, és ömlik tovább a szöveg, miközben utolérhetetlen mozdulattal hívja magához a pincért, francia konyakot kér — egy sörkertben. Valahol a• startnál maradt ő is, csak ezt nem tudja. és hiába próbálnám meggyőzni róla, hogy évek a'ett semmit sem változott: ma is zeneksrtag ismerősével és külföldi lemezeivel henceg, amelyek — állítja — még a rádiónak sincsenek meg. „Látod, neki jól megy" — mondja az egyetemre jelentkező —. „Volt itt is, ott is, nők, kaja, pia ..." Téved. Mindketten a startnál álldogálnak. Mondanom sem kell, hogy mennyivel rokonszenvesebb a kitartóan felvételizgető műszerész a mának élő semmittevőnél. Két szélsőséges példa ez (lehetne még többről is mesélni). az egyik póluson a sajnálat, a másikon a méreg, s mégis valahol sorsuk ugyanúgy megrekedt. 2. I 3. | Didaktikus történet? Tanmese. Pedig csak arról esik benne szó, hogy minden osztályból akad egy-kettő, aki a startnál bentragad. Mindenki máshogyan, más miatt. Közös vonás: az eredménytelenség. Más egyező nincs közöttük, mégis egyszerre kell szólni róluk. Más-más módon figyelmeztetni kell őket a társadalom startpisztolyainak -hangjára — az egyiket tapintattal, a másakat határozott eszközökkel —, nehogy lekéssenek a behozhatatlanról. Mert az életfutamokat senki sem hívja viszsza. T. F.. 99 Ábránd és költészet y> Vagy hat éve volt egy sorozat az Üj Tükörben. A Balatonról szólt egyféle históriai áttekintéssel, visszaemlékezésekkel, útirajzrészletekkel és magyar írók-köitők szemelvényeivel a tóról, mely tükre lön az égnek. s szép Magyarországnak". Bevallom, engem — szakmai ártalom, bizonyára — ez utóbbi fogott meg legjobban, hiszen tudjuk, az irodalom nálunk mindig „fentebb stílben" bár, de a legszebben, a legmaradandóbban — és főként. a legigazabban mutatta föl annyi más tgyéb mellett öt is. Hiszen méltó a megszemélyesítésre. A cikksorozat círne is bizonyíték, Eötvös Károly szavaival: ,a Balaton ábránd és költészet". Idestova másfél évtizede lesz lassan, hogy évente többször is megfordulok kisded tengerünknél, s noha az északi part, Balatonfüred, pontosabban a hozzátartozó Balatonarács az úticél, a Péterhegyről meleg nyári estéken végigpillantva az ezüsthidas tó egész, valószínűtlenül távoli és meseszerű szépségén, gyakran gondolok arra, mennyidre elképesztő is a kontraszt eszmény és realitás, lehetőség és a megvalósulás, ha úgy tetszik, akár lírai képzelgés és prózai anyagelvűség között. Nézem a tavat, innen föntről messzire, tiszta időben nyugat felé Fonyódig is ellátni. A Balaton-felvidék hegyeinek sörénye fölött a Nap olyan, mint a tizennyolc éves, hamvas, kék szemű (és sajnos) ártatlan leányka mosolya, aki azóta egyébként is biztosan rég férjhez ment. Nézem a tájat, miközben odabenn kész a vacsora. Élén azzal a kenyérrel, ami az Alföldön felnőtt embernek szomorú ellennosztalgiával a hatvanas évek alejét-közepét idézi. ami színét, tartósságát ízét. egyszóval minőségét illeti. Hogy gyakran nincs felvágott, legföljebb gusztustalan mócsingdarabok, végeknek becézett (de gyanítom, a végeken is undorítónak tartható) frinclik szomorkodnak a pulton, hogy a ma már luxuscikknek igazán nem' mondható ketchup beszerzése bravúrszámoa menő kalandot jelent, legföljebb a rímelő cím miatt érdekes: „kiegyensúlyozott az ellátás a Balaton-parton". Ami -.gaz is. Kiegyensúlyozottan nincs ami nincs. Vagyis — néha sincs. Hallom, korábbi rajongók is egyre többen, s jobban szapulják ezt a tájat, amiben semmi meglepő, hiszen unásig ismert a nyugat-es keletnémet, osztrák és egysb nyári invázió. Az észveszejtő tülekedés strandon, üzletben, félórás sorbanállások először kosárért, utána a pénztárnál, no meg általában a mammut-Palatinussá fölpumpált néplavór közhelye. Menjünk hát tovább. A Koloska-völgy a Tamáshegy és a Péterhegy között van. az azonos nevű csárda legkevesebb csekélyke 4—5 milliót érő erdei magánpanzió (kacsalábon forgó, úszómedencés-garden partys nyugatnémet—osztrák paradicsom) mellett található. Ügy mondják, nem vált be szerződésesnek (?). Visszavette a szövetkezet. Mindenesetre Steffl sört is vett vele vissza jócskán, ugyanis csak az van. Harmincért. (A csárda egyébként távolról sem afféle balatoni szuperhely, olyan gyönge másodosztályú. Már magyar viszonyok szerint.) A túrós csusza huszonhat-valamenynyi. Nem sok ugyan, de jó. Kérünk még. Bonyolult dolog. Szemfülesnek kell lenni, sasszeműnek, rámenősnek. Így sikerült az előbb sört is kapni, alig negyedóra után. Hopplá, megvan! Pincér el. Két perc múlva vissza. „Sajnos, csak egy csuszánk maradt." Matematikából mindig gyenge voltam. de ennyire azért nem. Beckett darabjára asszociálok hülyén: Az Wtolsó tekercs. Az utolsó csusza. Nem, ilyen marhaság meg a magyar vendéglátóiparban sincs. Tévedés: van. Csusza, az nincs. Hogyhogy? „Sainos, délben kicsit elcsúsztunk, ezért hát..." Széttárja a karját, mosolyog, bővebb felvilágosítással nem szolgál. Elcsúsztak kicsit. Min? Vagy kin? Elcsúsztak Bóklászom tovább az életfutamok körül. Szemben ül velem a „nagy dumás", aki egész filozófiai rendszert épített ki magának semmittevése igazolására: egyetlen célja. hogy a tegnapról minél zűrzavarosabb emlékei legyenek. (ö eseménydúsnak nevezi őket.) Apró ujjain sorolja a megannyi élvezetet Most éppen elvált. Lakása nincs, haverjai vannak, mellére öleli az egész országot. Apja — befolyásos ember — csak annyit mondott neki útravalóul: • ne akaszszon le akkora balhét, hogy az ő állását veszélyeztesse, mert akkor soha többé nem nyúl utána- „Botrány nincs. Abból kiszállok" — mondja határozottan —. „Ha a haver részeg, és el akarja fűrészelni a Margit-híd pilléreit, hazaviszem, adok neki otthon egy darab vasat, fűrészelje nyugodtan. Balhé nincs, és a fater megértő". Csak a hecc kedvéért csövez, bármikor hazamehetne, mert apja tudja, hogy megÍzletes bőrhulladékok A • bőrhulladékok a jövőben fontos alapját képezhetik a fehérjetakut manynak. Az ehhez szükséges termelöberendezést még ebben az évben felépítik Neustadt-Glewében, a/. August Aplelbaum bőripari müvek-. nél. A jenai Friedrich Schiller Egyetem tudósai által kifejlesztett eljárással a cserzett, még festetlen, a mérgezett krómtól mentesített borból tápanyagokban gazdag fehérjeoldatot nyernek, és ezt a sertéshizlalásban használják feL HÁZASSÁG Balogh István es Csizmadia Gyöngyi, Vöigyesi László és Kovács Erzsébet Maria, Szabó István László és Bakos Eva, Suranyl Gyula Zoltán és Kömyel Zsuzsanna, ördóg Ferenc Mihály és Szekíü Eva, Budai Dénes és Kovács Katalin Judit, Kósa László és Hargitai Ibolya, Otott Sándor és Benyú Márta Zsuzsanna, Barkas Antal Ferenc és Hell Erzsébet Aranka, Burai Mihály Sándor és Mészáros Ilona, Csongrádi Gábor es Leskó Etelka, Lukacs Ferenc József és Bajusz Judit, Kódor Kálmán és Pomíjzi Anikó Erzsébet, zádori István Imre és Urbán Mária, Széli Csaba és Balog Margit, Vöigyesi Csaba Gábor es Rajlik Erika, Vér Szilveszter és Bakos Edit, Nacsády Péter Imre és Pálfi Ágnes Györgyi, Pálfi György és oros Ágnes Katalin, Árva László és Nacsa Erzsébet, Kószó Gábor és Barancsi Erika Marianna, Gazdag Gábor és Balogh Éva. Miklós Tibor Viktor és Godó Elza. lioroknai Károly József és Gárgyán Ildikó, dr. Fülöp János Tamás és Hunya Ilona Ildikó, Halász Péler és Szögi Anikó. Varga László és Császár, Ibolya, Mészáros Ottó és Vízvári Eva Erzsébet, Miklós Pál és Varga Edina Csilla, SU11 Sándor és Süli Julianna, Nagy László és Vidasi Beatrix. Balogh István László és Juhász Erzsébet, Rákosi Zoltán Sándor es Nemes Rózsa. Sarnyal István és Kapitány Zsuzsanna, Vizi Sándor István és Szabó Marianna, Kársai Antal Gergely és Rácz Ibolya, Sipos 'László Kálmán és Tóth Erzsébet. Ágoston Lajos György és Hell Erika. Ábrahám József és Baltovies Katalin, Somodi György és Dóra Erika. Kakuszl Pál István és Nagy Klára. Farkas Tibor és Tótli Katalin hazasságot kötöttek. SZÜLETÉS Nagymlh.ily Andrásnak és. Lakutos Aranka Eszternek Bernadett, Maróti Laszlónak és Kisapáti Zsuzsanna Margitnak László, Dudás Lajos Belanak es Kajtar Anikónak Lili, Horváth Józsefnek és Karai Máriának Étidre, Mákra Györgynek és \ Lévai Ibolyának Csaaa, Lajos Józsefnek és Bányai Teréziának Andrea, Katona Lászlónak és Táborosi Rozáliának Dézi Rózsa. Farkas József Jánosnak és Horváth Mária Piroskanak Kinga. Medveczki Istvánnak és Fekete Judit Rózsának Diána, Farkas Dezsőnek és Koó Piroskának Gábor, soós Istvánnak és Varga Ildikónak Ildikó, Nóvák Györgynek és Aranyos Erzsébet Évának István János, papp Zoltánnak és Szűcs Jolánnak Zsuzsanna. Buri Istvánnak és Fekete Máriának Tamás. Fülöp Zoltánnak és Martus Márta Erzsébetnek Evelin, Szűcs Szilveszternek és sztankovtes írtzsébetnek Mónika, Kollár Ernő Zoltánnak és Joó Ibolya Juliannának Szilvia, Pap Zoltánnak és Vincze Eszternek Bernadott, Zsibók Istvánnak és Huszka Piroskának Emese, Lippai Jánosnak és Oláh Erikának Marietta Erika, Koter Istvánnak és Répási Eva Máriának István, Vass Imrének és Török Éva Zsuzsannának Vivien Éva, Posták Istvánnak és Perneki Ágnesnek Zoltán József, Mészáros Gábor Istvánnak és Pécsi Zita Katalinnak Dóra. Krisztin Imrének és Hőgvei Elvirának Gábor, Nánay Szilamérnek és Koffán Eszter Évának Szilamér, Molnár Lászlónak és Dávid Jusztinának Zsolt. dr. Hamist Bélának és dr. Serfőző Katalin Matildnak Péter. Nasv Józsefnek és Nagy-Berta Ildikónak Meltnda, Kalmár Szilveszternek és Makra Teréziának Mariann. Zsíros Gvnrevnek és Niedermayer Erzsébetnek Anikó. Horváth András Kázmérnak és Vér Katalinnak Eszter, Huszka Antalnak és Kismárton Ilonának Petra, Gólya MihalynaJc es Hidván Evanak Mihály, Kiss Gábornak és Prohaszka Katalinnak Gábor, Nagypál Mihalynak és Erdodi IldfKonak Ildikó, Rózsavölgyi József Györgynek és Misk'olczi Mártanak Kornei, Kiss Istvánnak és Bomboiya Margitnak Lázár, Tóth Sándornak es Virág Ilona MariánaJt Sándor, Németn Zoltannak es ördógh Piroskanak Emese, Takács Antalnak es Tuth Etelkának Attila, Nanási Endre Kalmannak es Csányi Maria Anikónak Zsófia Ágnes, i Szaniszló Antalnak es Molnár ; Ildikónak István, Krix János- | nak es liálla Magdolnának Beat- j rix, Laczkó Istvánnak es Moüok Ilonénak Andrea, Radoszáv Szilárdnak és Miletin Anna Mariának Sztánko. Szakán Antalnak és Sallai Évának Zsuzsanna, Bibó Lajosnak és Tolh Erzsébetnek Árpád, Lehőcz Istvánnak és Pór Gabriella Ildikónak Mátyás Zoltán nevű gyermekük született. HALALOZAS Lajos Ferencné Nagy Julianna, Szabó Sándor, Gajda Anna, Kulman János, Szőke István, Pakai Józsefné Farkas Ilona, Vollman Gellért, Kovács Lajos, Bodnár Károly Antal, Fekete János, Podonyi József, Kasza Imrénó Szabó Erzsébet, Bazsik József. Dóczt Antal György, Nagy Lászlóné Molnár Margit, Kolompár Zoltán, Jó Szilveszter, Dobó Jenő, Juhász Lajos, Kövecs József, Borka Palné Katona Rozália, Varga József, Gyólai István, Zsák Frigyes Antal, Klug Konrádné Vörös Erzsébet, Kertész sándorné Árva Mária. Kiss Lajosné Tóth Ilona. Papczun Gyula Jánosné Marta Erzsébet. Gila Sándor. SzabóBozsó József. Papdi Mihalyné Csókásl Julianna. Csótl Mihály, Száraz Pálné Kása Ilona, Szitytya Károly, Szabó Hona. Horváth Gergelyné Ipacs Rozália, Dudás Józsefné Balog Mária, Nagy Tiborné Restya Erika. Kárai Béla. Mesics Géza. Margtta Viktomé Heim Irén Mária. Bajomi-Nagy György. Vagó Józsefné Czifra Eszter, Molnár Tamásné Gyoval Mária. Alexa Józsefné Kovács Erzsébet. Ládányi Benedekné dr. Boldog Erzsébet, . Buxi Aütai meghált. a csuszán. Hiszen még mindig inkább megértem, ha azt mondják:,.csusza nincs", kész. egyértelmű, mondhatni, közös nevező. (Óh. matematika.). De hogy egv van?... Mindenesetre tovább nem érdeklődünk. Végtére is, legalább udvarias volt. A mai világban ez sem csekélység, hiszen akár meg is verhettek volna. korábbi tapasztalatok és jelenségek alapján. Nem? Az érdekeltségi rendszer, mint olyan, nem is került szóba. Hiába, a költészet, az ipadalom, az ezért mégiscsak... A művészet hosszú, az élet rövid. Déry Tibor pályája is bizonyíték. Déryé, aki itt élt' a völgy túloldalán, * Tamáshegyen. hiszen a Balaton oly régóta, s az utóbbi évtizedekben különösen legnagyobb íróink kedvenc remete-lakhelye is, Illyés, Németh László. a példa. Déry éppen hat éve halott; nem túl sok idő elteltével felesége is (a szó szoros értelmében) utánahalt A tamáshegyi házat most barátomnak akarom megmutatni. Vagy három éve, karácsonykor jártam itt utoljára. szállingózott a hó, minden elhagyatott volt és hideg. A ház falán emléktábla, akadt szobor ls — egyébként minden változatlannak tűnt. Hát most nem az. A fal össze-vissza kenve. Emléktábla, szobor sehol. Az Ítélet nincs-ből emlékezetes, nalhatatlan, hajóorrt formázó, baluszterekkel övezett teraszon jóhangú legények széná-szalmát hánynak. Ügy mondják, a ház tulajdonosa fölajánlotta a helyi tanácsnak, rendezzen be emlékhelyet Déry egykori lakában. Nem volt rá pénz, se a varosnak, se a megyének. A Petőfi Irodalmi Múzeumra, az Irodalmi Alapra, az lrÓ6zovetsegre nem gondoltak? Nem tudom. mindenesetre ilyesmiknek nyoma sincs, leszámítva a gimnázium falán található szép emléktáblát, a Németh Lászlóéval együtt. Rosszkedvű, szótlan, cigaretta a kezemben, amint befelé baktatunk. Ki ne ismerné, mennyit dörögnek a Balatonért legjobb íróink ma is. Elég csak Bertha Bulcsú és Rákosy Gergely nevet említeni. Veres Péter azt írta, ezer éve ülünk e tó partján, de még most se zagyunk megértő, jó gazdája ennek a földnek. „A Balaton ábránd és költészet". Igen. ábránd és költészet. Persze, az is van. Följebb. A hegyekben, a Péterhegy oldalán, vagy másutt? Följeob. Domonkos László paraüsessma A Nedzseli — tajgai tó, Jakutszktól nyugatra, területe mintegy 12 ezer hektár — Kelet-Szibéria egyik különös nevezetessége. A tóban kétszer akkora kárászok élnek, mint a más vízben élő rokonaik. Súlyuk másfél kilogramm, sőt, még több is. A jakut halbiológusok kiderítették, hogy a Nedzseli vize igen gazdag nagy tápértekű planktonokban es oldott ásványi sókban, ami meggyorsítja a halak fejlodesei.