Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-14 / 192. szám

Vasárnap, 1983. augusztus 14: 5 Giselle... Giselle... Táncol>ton/t>tanul Kétórás balettvarázs a Dám téren SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A leningrádi Kirov-tár­sulat balettestje a dómszin­padon. este fél 9-től. Szőke Tisza nemzetközi táncverseny gálaestje Új­szegeden, a Sportcsarnok­ban, este 1-től. Népzenei találkozó és népművészeti vásár 10—18 óráig Dorozsmán. Erkélyzene a városi ta­nácsházán este fél 1-kor. Közreműködik a Szegedi Rézfúvós kvintett. „Tudománnyal a népért", az akvarista szakkör jubi­leumi kiállítása a SZOTE Dóm téri Oktatási Inté­zetében. augusztus 21-ig. I. Országos Táblakép-fes­tészeti Riennále. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum Hor­váth Mihály utcai Képtá­rában, és az Ifjúsági Ház­ban. Muzsikáló udvar — az Esztergomi Nemzetközi Gi­tárfesztivál résztvevőinek hangversenye holnap, hét­főn este fél 9-től a váro­si tanácsháza udvarán. Féner Tamás Balázs Bé­la-díjas fotóművész és Kür­ti Mihály fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, szeptember 4­ig. Váró Márton szobrász­művész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupola­galériájában, augusztus 20-ig. " Vankóné Dudás Juli nép­művész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Köz­pontban. augusztus 20-ig. Szeged múltja, jelene, jö­vője — várostörténeti ki­állítás a várkertben. ífj. Fele József néprajzi gyűjteménye, Szeged-Tá­pé. Vártó űl 4. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. A szovjet balettművészet nagykövetei már jó néhány­szor bizonyították hazánk­ban is kivételes képességü­ket, iskolázottságukat, fan­tasztikus felkészültségüket. A Szegedi Szabadtéri Játé­kok negyedszázada alatt missziót töltöttek be: tízez­res tömegekkel Ismertették és szerettették meg a balett műfaját, olyan alkotásokat, mint az Esmeralda. a Haty­tvúk tava. Csipkerózsika, a Kővirág — s nem is akár­milyen tolmácsolók segítsé­gével. A moszkvai, rigai, ki­jevi. novoszibirszki, minszki és permi táncosok után most a legrégebbi és legdi­csőbb hagyományokkal ren­delkező társulat, a Lenin­renddel és az Októberi Forradalom Érdemrenddel kitüntetett Leningrádi Ál­lami Akadémiai Kirov Ove­ra- és Balettszínház táncta­gozata látogatott el a szege­di deszkákra. Éppen abban az esztendőben, amikor ala­pításának 200. évfordulóját ünnepelték és Adam: Gisel­le-jéVel, mely talán leghűsé­gesebben őrzi hosszú évtize­dek óta felvállalt törekvése­ik lényegét, a hagyomány­ápolás és a korszerű előadás szintézisét. II. Katalin cárnő rendele­tére 1783-ban alapíttatott ál­landó opera- és balettszín­ház Pétervárott. ennek a tár­sulatnak olyan iskolaterem­tő mesterei voltak, mint J. Perrot, A. Sain-Leon és mindenekelőtt Marius Peti­pa. A társulat 1935-ben vet­te fel Leningrád meggyilkolt pártvezetőjének, Kirovnak nevét. Nyíltan és büszkén hirdetik és vállalják, hogy együttesük a klasszikus orosz hagyományok leghívebb őr­zője és legkövetkezetesebb továbbfejlesztője. A Giselle iskolapéldája a romantika táncművészeté­nek. A 19. század balettmű­faja óriási fordulatot vett — eposzi istenek helyett pa­rasztlányok és szerelmes hercegek, jótékony tündérek és fantasztikus lények, fény­.16 paloták helyett titkokat Versengő párok Míg pénteken este. a dőmszínpadon a Giselle bemu­tatója volt látható addie az újszeged: Sportcsarnokban már 7 óra után néhány perccel megszólalt a szereplőket színpadra csalogató muzsika. A szabadtérin drámai fo­gantatású klasszikus balettben gyönyörködhettek a nézők, a csarnokban latin- és standardtáncok slágerzenéit hall­gatva drukkolhatott a közönség a versengő pároknak: olasz, nvueatnémet. cseh és magvar kettősöknek. A Volán 10. számú Vállalat sorrend ben 5. nemzetközi táncversenyét tegnap délelőtt dr. Müller József né. a városi tanács elnökhelyettese nyitotta meg. A csapatok bemuta­tása Után kezdődhetett az első este programja: a verseny­zők kollektív táncteljesitményét értékelte a nemzetközi zsűri. Tegnap, szombaton külön-külön a párok produk­cióit pontozták. A ma esti gála emlékezetes műsort ígér. amelyben természetesen szerepe lesz a kiváló szegedi • ze­nekarnak. a Melody Combónak. valamint a műsorvezető­nek, Antal Imrének. Képünkön keringőt táncolnak a párok. rejtő erdők és holdfényes vblgyek, merev jelmezek után reppenő tüllszokmyák és szitakötőszárnyak vették át a primszerepet. Az új elő­adásmód új tánctechnikát követelt, elekor teremtődtek meg a klasszikus balett alapelemei, mint például a spicctechnika, mely a tün­déri lebegés előfeltétele és a stilizált nemrieti karakter, a ,.par de caracterie". Adolphe Adam (1803—1056) 53 köny­nyű fajsúlyú opera szerény képességű szerzőjének neve mégis fennmaradt az idő szigorú rostáján — éspedig nem mással, mint a Giselle hangulatos, invenciózus, pre­cíz programzenéjével. Bizo­nyára jól ismerte a színpad törvényeit., a tánc sajátossá­gait. mert kiváló alapot. a vezérmotívumok és ritmus­képletek váltásával szi­lárd támaszt teremtett a koreográfusok mun­kájához. A li'orettistá­nak, Thephil Gautier-vek is sikert hozott az 1841-es pá­rizsi ősbemutató — ünnepe't balettszövegíró lett az eszté­ta és kritikus. Egyetlen esz­tendőt sem kellett várni, s Pétervárott is színre került a parasztlány és az álruhás gróf reménytelen szerelmé­nek romantikus története. A maradandó érvényű koreog­ráfián éppúgy otthagyta ujj­lenyomatát Jean Caralli, John Perrot, mint ez utób­bi tanítványa, az egyik leg­jelesebb táncművész Mariüs Petipa. Valahányan részesei annak, hogy a Giselle a mai modern színpadoknak is ke­resett, szeretett és népszerű darabja. Realitás és álom, valóság és fantázia kettős terepén zajlik a Giselle cselekmé­nye. A régi parasztfalu kö­zösségében, aratóünnepély­nek sokadalmában, erdei va­dászaton egyrészt; temetői árnyak, holdfényes, kísértet járta éjszakában másrészt. Tézis és antitézis harcából a szerelem legyőzhetetlen erejének hangjait véljük ki­hallani, vagy ahogy Heine ir­ta : ,.Semmilyen varázslat nem. zavarhatja a szerelmet. Hiszen a szerelem a legtö­kéletesebb varázs és minden más varázslat utat enged ne­ki." Giselle, az életvidám parasztlány beleszeret az ál­ruhás grófba. Albertbe, aki­nek meg kell vívnia a má­sik hódolóval. az erdész Hansszal. Am amikor kide­rül. hogy Albert álruhában járta a falut, Giselle-t a megrázkódtatás tébolyba, maid halálba kergeti. A má­sodik rész sírkertjét a hold sejtelmes fényei világítják meg. ahol éjjel a föld mé­lyéről fölszállnak a villek, a szellemlányok, s a kóbor ar­rajárókat arra kényszerítik, hogy halálig táncoljanak. Ennek a halálba táncoitatás­nak karmestere a villek ki­rálynője. Mvrtha. aki Gisel­le-t is maguk közé igyek­szik fogadni. A lány talál­kozik a vezeklő Albert gróffal, és a még mindig szerelmes Hansszal is. Mindkettőjük sorsa előre megírt: az új és új halál­táncforgatag a pusztulásba vezet. Ám amikor jő a nap­felkelte, a szellemlányok el­vesztik csodatévő erejüke'. Albert Giselle sírjára borul­va végleg búcsút vesz sze­relmétől. Romantika — micsoda ós­di kifejezés, minő túlhala­dott érzésvilág, mily idege­nül csengő tartalom!? S pénteken este a dóm előtti színpad deszkáin micsoda ízlés, visszafogottság, tartal­mas érzelem, emberi mély­ség: a romantika újbóli, ki tudja hányadik diadala! Le­hántották a romantika min­den túlkapását, a szirupot, az érzelgősséget, a lihegést, a mesterségesen fülszított megnyilvánulásokat. S a felszín alatt föllarulkozott a mély, a mesteri jellemek karaktere, a pontosan kidol­gozott szituációk egymáshoz kapcsolt láncsora, a kereset­lenül egyszerű táncok pom­pája, az érzelmesen szép, őszinte líra. a mértéktartó és mégis plasztikus táncok míves rajza, a kimunkált dramaturgia és az alázat, mely hajlékony a zene, a koreográfia, a helyszín és közönség felé. A szólók, a kettősök, a tömegjelenetek és a pantomim jellegű rész­letek gazdag egysége egy­szerre dicsérte a koreográ­fusok munkáját és a tánco­sok kimagasló tudását. A Dóm fér sajátos adott­ságaihoz készült a díszlet — Igor Ivanov munkája. Lám­lám. oly sok vita adujaként megjelenik egy leningrádi művész a Rerrich-féle tér karéjában, a lehető legegy­szerűbb módon elhelyez né­hány díszletelemet, s ezzel megteremti környezet és mű, tér és tánc csak ritkán lát­ható nagyszerű szintézisét A tér szerves része a játék­nak, a templom maga is díszlet. a néhány elem arányrendjével, méretével de még stílusjegyeivel is termé­szetes egyszerűséggel kap­csolódik az adott épített kör­nyezethéz. A Szegedi Szim­fonikus Zenekar — néhány leningrádi művésszel meg­erősítve — Viktor Fcdotov segítőkész, közvetítő és kap­csolatteremtő karmesteri pálcája nyomán az átélés szándékával, őszinte lelkese­déssel és kihallható preci­zitással tolmácsolta a balett színes, karakterekben gaz­dag zenéjét. Minden elisme­rés a muzsikusoknak, akik néhány próba után, szembe­szállva a mostoha körülmé­nyekkel, a-' hangosítás, bel­ső kapcsolatok hiánya, túl­terheltség stb. — nagy­szerű szolgálólánya lett a vendégegyütlesnek. A balettkarok — tapasztalata­im szerint — mindig is kü­lönleges élményekkel aján­dékozták meg a nézőket. A klasszikus orosz balett egyik vonzereje épp a táncosok . pontos egvüttmunkálkodása, szirtté hihetetlen érzékeny­sége. A pénteki bemutatón bizonyára rossz náprtt fogtak ki, vagy tán igaz lehet pa'­naszuk, hogy fönt a színpa­don, különösen a hátsó trak­tusokban nemigen lehet hal­lani a zenét. Az első felvo­nás kezdeti bizonytalansá­gai. aszinkronjai után a má­sodik felvonásban számos csodálatos pillanatért szerez­tek a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönségnek. Az est fénypontjai a szólisták — ihletettek és mélyen ben­sőségesek voltak. Alakításuk nyomán kialakulnak a jel­zők: tökéletes technikai biz­tonság, iskolázottság. mély emberi átélés, zene és tánc harmonikus egysége. Az, hogy anyanyelvi fokon is­merik és interpretálják a klasszikus orosz balett min­den elemét, ismét nem mond eleget. Talán ha úgv fogai- , mázunk, hogy, költői fokon tolmácsolják Giselle alakja­it, közelebb iárunk az igaz­sághoz. Minden szólista el­kápráztatta a közönséget, de különösen a két főszereplő­nek, a Giselle-t táncoló Gu­lina Mezencerónak és az Albertként föllépő Konsz­tantyin Zaklinszkijnek vol­tak olyan pillanatai, ame­lyek maradandó élményt je­lentettek azoknak, akik lát­ták a szegedi bemutatót. A Néva-parti város. Le. ningrád a Giselle második hazája — tartják a szovjet balettművészek. Most már Szeged is egv olyan hely, ahol egy varázslatos él­ménnyel otthont teremtellek ennek a közel százötven éves, s mégis ifjúkorban le­vő balettremeknek Finom mozdulatokkal fog­lal helvet a szemközti fotel­ban. Halkan szól. beszél­getésünk rendhagyóan indul: Gabriella Komleva kéri az első kérdés jogát. A szabad­téri jubileumai felől érdek­lődik. Igen mi szegediek is, amint a Kirov Leningrád­ban, évfordulót „ülünk". — A közönség jó előadá­sokat vár. s kíváncsi a le­ningrádi balettesekre. — Akkor egyformán gon­dolkodtunk. Mi is azzal a szándékkal jöttünk. hogv társulatunk minél több tag­ját megismerhessék a szege­di nézők. — Gabriellából hogyan lett prímabalerina? — A szülői házban nem volt táncos. De a zene a muzsika szeretetét otthon­ról örököltem. Leningrádban születtem, ott éltünk a blo­kád idején is. Amint meg­kezdhette működését a ba­lettintézet. rögtön jelentkez­tem. Tanulmányaim után a Kirovhoz kerültem. A lenin­grádi színpadon lettem.tán­cos. azok a deszkák adták nekem a sikert, néha per­sze a kudarcot is. — Mely darabokra emlék­szik szívesen? — Sokat táncoltam már. rengeteget Úgyszólván az összes klasszikust és moder­net. Az utóbbiak közül em­líteném a Legenda a szere­lemről-t Sosztakovics hete­dik szimfóniáját. Nagyon szeretem a koncertműsoro­kat. Szviridov Románcára is készült már modern részlet. Drámai fogantatású, emiatt különösen közel áll hozzám. Azt hiszem, a dráma az én műfajom. — A klasszikus vagy a modern balettben? — Mindkettőnek rrtegvan a maga varázsa. De tudja, a klasszikus balettot én úgv látom, mint egv jól megépí­tett házat Elemről elemre precízen épül föl mondani­valója, koreográfiája. A da­rab végén befejeződik va­lami ... valahogv mindent a maga helyére rak: eszmét, gondolatot, jellemeket. Ez a csodálatos a klasszikus mű­vekben, talán ezért szere­tem jobban: — A művész mindig, min­denhol keresi önmegvalósí­tásának lehetőségeit, mód­jait. Például a prózai szi­nész a dalban, a táncban. Hol kereskedhet a balettos? — Az a véleménvem. a maga műfajában. Termé­szetesen ez nem zária ki a kísérletezgetést. Nekünk ba­lettosoknak elég nehéz a helyzetünk. Ha már a szí­nész példáiét hozta, folyta­tom. Pályájuk korhatár né'­küli, tehát az idósekne'­sem kell feltétlenül búcsút mondaniuk. A szerzők róluk is gond os kod nak. Mi. ha ki­öregszünk. vagv balesetet szenvedünk, nem lénh etünk többé színpadra. Hagyo­mány balettos berkekben hogy a tánc bevégeztével koreografálnak. Remélem még sokáig táncolhatok, de elkezdtem az akadémián a koreográfusi tanulmányokat, pontosabbari már az utolsó évet végzem. Nemcsak lö­vőm miatt, a napi munkám­hoz is szükséges. Ugyanis tanári megbízásom is van. a fiatal balerinákat tanítga­tom a Kirovban. Igv hát sohasem szakítok a tánccal. — Szegeden a vasárnapi balettest keretében lép fel. Milyen szerepben láthatjuk? — Az első részben a Chopinianaban. de a haima. dikban is táncolok. M. E­Tanúi Lajos Nagy László felvételei ilyen akrobatikus képességekké rendelkeznek H Kirov balettművészei. Alti előadja: Gaiiaa Mozeneeva. A lenin­grádi iársulat ma, vasárnap este konrertműsorral búcsúzik a szabadféri játékoktói

Next

/
Oldalképek
Tartalom