Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-10 / 162. szám
Vasárnap, 1983. július 10. 5 Péter László cikkei, tanulmányai Évekkel ezelőtt szippantásnyi tanulmányt vétettem a Tiszátájban Tömörkény drámai kísérletei, kivált a Barlanglakók ellen. Bocsánatos bűnömre teljesen váratlanulismeretlenül Nemeskürty István küldött föloldozást; levele kellemes, jóleső meglepetésként hívta föl figyelmem a Barlanglakókról készült filmre — de most nem is ez az érdekes, a személyes példával más okból hozakodom elő. Kezemben tartom Péter László pillanatnyilag legfrisebb könyvét, válogatott cikk- és tanulmánygyűjteményét, Szegedi örökség címmel, melyet a Szépirodalmi adott ki. Az ominózus Tömörkény-dolgozatom előtt tudniillik szükségét éreztem kikérni éppen Péter László véleményét (is), minthogy bizonyos dolgokban ez nemcsak tanácsos, egyszerűen elkerülhetetlen. Az ilyen típusú kutatók ugyanis — mindenfajta személyes kapcsolatoktól függetlenül — az őrtorony mégnyugtató biztonságát árasztják. ahol figyelnek, ahová a legfontosabb jelzések befutnak, s ahonnan üres tarisznyáját praktikus elemózsiával töltheti föl az irodalom bozontos rengetegeinek vándora. • íme az első reflex, hogy átrágtam magam a Szegedi örökségen. Amióta ismerem Péter Lászlót, személye és munkássága körül tartós viharok dúlnak Személye és munkássága közé illik a ceruza, bár attól tartok, a viharkárokat éppen az is okozza, ha a kettő összemosódik. Q tényleg az a típus, aki a költővel szólva nem fogja be pörös száját, a tudásnak tesz panaszt S megítélésének ambivalenciája valószínűleg nem attól van, hogy ilyen a természete, hanem a modortól, ahogyan teszi a panaszt. Indulatosan. Sokak szemében attól is szálka, hogy a beleszólás jogát nem csak szűkebb szakterületén tartja fönn mgának, hanem mindig messzebb akar tekinteni, többet észlelni környezetéből, mint amennyit a Somogyikönyvtár parányi dolgozószobájának könyves barikádjai „hivatalosan" engednének. Amolyan századukra Itt rekedt zoon po]itikon: figyel, lát, szól, fr. Mindenről, ami érdekes lehet,' mindenhová, ahol érdeklődést vagy föltűnést kelthet Második sebességfokozattal indít .folyton négyesben jár, nem csoda, ha ebben a száguldásban járdaszigetekhez, karókhoz ütközik: gyorsan rükvercel, s lám rriegint negyedik fokozattal robog tova, ami városi forgalomban enyhén szólva kockázatos. Még neki is, aki úgy ismeri ezt a helyet, mint más a tenyerét Száguldásai közepette nem egyszer hágta már át a közlekedésrendészet íratlan szabályait, sebeket ütött és • kapott, haragosainak száma vetekszik híveiével, mégsem csügged, hisz oly motorok hajtják, mint lokálpatriotizmus és belbecs. Azt hiszem, immár végérvényesen ilyennek kell elfogadnunk. Szegedi örökség? Mi minden lelhető föl e három (részre tagolt, öt és fél száz oldalas retrospektív gyűjteményben? És mi mindent szorított ki belőle kénytelenkelletlen a szerkesztői szigor? Péter Lászlót egyként foglalkoztatja Szeged múltja, jtelene. juvöje. Ez. a kontinuitás-igény kutatói lelkületének erénye és képessége. A nyomkeresők szívósságával gombolyílja föl a szegedi vár történetének Ariadné-fonalát egészen a római korig; Rózsa Sándorról az emlékezetes tévésorozat láttán ragadott tollat, de visszatér hozzá Móricz regényének nyelvezete kapcsán, hogy az özés máig vitatott problémakörét járja körül. Ki szerzetté az ismert Kossuth-nótát („azt izente, nincsen elég regimentje"), s miért kellett a népvezérnek kétszer „ is üzennie. Valószínűleg kevesen tudják a szegediek. Miként Vágó Pál hatalmas Árvízképének (a Közművelődési Palota előcsarnokában látható) történetéről is legföljebb annyit, millenniumi pályázatra született megbízással, hogy föltétlenül Ferencz József és kísérete szerepeljen rajta, amint megtekintik a rombadőlt várost. Csakhát: ki vett részt a protokollban, s végül kik kerültek föl a képre? Aztán: ki mondta először, hogy „a Tisza Szeged főutcája?" Füle Lajos várostervező, aki a vidéki városfejlesztésről szólva adott écát Péter Lászlónak, hogy a Török ház sorsának tanúságairól merengjen. Megírja a Dugonics-szobor történetét, a Tiszatáj folyóirat indulását. Több szegedi utcáról szóló regéje is helyet kapott a kötetben, s olyan érdekes embereket énekelt meg, mint az alsóvárosi kovácsmester Csonka Vincét és fiait, a méltatlanul elfeledett falukutató Kálmány Lajost, a 93 éves kort megért íróköltő Móra Istvánt, a híres Ferenc testvérbátyját, akit Illyés „méltatlanul nem emlegetett derék magyar tollforgatónak" mondott. Mert az csak természetes, hogy Tömörkény nem maradhat ki. Akire ugyancsak természetes módon nagyobb terjedelmet szán Péter László, tapasztalatait ama finom hangütéssel intonálva, hogy „írásait a legegyszerűbb és a legigényesebb olvasók kedvelik". Hogyan került a szegedi születésű Schwaiger Imre Indiába? Tudunk-e eleget Hollós Józsefről, a kiváló orvosról, Ady, Móra, Juhász Gyula barátjáról, harcostársáról, aki oroszlánrészt vállalt a tanácshatalom egészségügyi erőfeszítéseiből, és az ellenforradalom idején Bécsbe majd Amerikába emigrált? Ugyancsak részletesebb elemzés tárgya Móra életműve és persze Juhászé, de olvasni itt Moholy-Nagy pályakezdéséről, Politzer Györgyről, Cs. Sebestyén Károlyról, a Dömötör-torony megmentőjéről is. Emléket állít Péter László a szegedi egyetem nagyjainak: Mészöly Gedeonnak, Sík Sándornak, Ortutay Gyulának, Bálint Sándornak; fölkutatja Veres Péter és Tamási Áron szegedi kapcsolatait, nem kerüli el figyelmét Szeghy Endre munkássága sem, a Németh Lászlóval való találkozásairól pedig megvallja, sohasefn maradt kettesben vele, csupán a szellemével, ám azzal mindjárt az elején. A fentiekből sejthető hát, gazdag örökséget tudhat magáénak Pétter László. Pusztán e távirati stílusban fogant, nem is teljes leltár eligazít témáinak sokféleségéről, melyeknek közös nevezője — Szeged. A város, mely Péier László testamentuma. S mely általa most megint az országos érdeklődés előterébe lépett. Nikolényl István Szokatlan módon azzal kezdenénk, mit nem olvashatnak e heti összeállításunkban. Egyik levélírónk amiatt panaszkodik, hogy rágalmazzák, nyugdíjas hajadon létére feslett erkölcsűnek titulálják. Sorait nem idézzük, tekintve, hogy utána járni, valóban illctték-e, s ha igen, kik, ilyetén becsületsértő megjegyzésekkel, nem áll módunkban. Becsiilctsértési ügyekben a rendőrség illetékes. B. A.-né, rokkant nyugdíjas olvasónk hasonló megpostaláda társszerzőnk az olvasó mint egy röntgenlelet! Mi lehet az a nagy „vonzalom" a röntgenvizsgálatok iránt a még ma is meglevő sugárveszély ellenére? Talán az, hogy amíg. a laboratóriumi vizsgálat „tárgya" • például csak a beteg vére, a röntgennél az egész ember áll az orvos előtt. Egy másik orvoshoz való bizalmat is ki* fejez a röntgenigény. Szóba jöhet a több szem többet lát ősi bölcsesség elve is. Simon Sándorné levélben kért tőlünk választ, de a lakcímét elfelejtette közölni Kutyái íugy A kutyasétáltatással kap- sővárosi foghatatlan ügyben kérte se- tok sérelmet, magyarán, be- beteg megmutatta, és utcán, gítségünket. Két ember sze- csapták őket a pénztárnál, társaságban véleményt kér mélyes konfliktusában nem Isazán nem hihetetlen, amit röntgenleletéről! vállalhatjuk a békebíró sze- írnak, az eladók és a pénz- Jellegzetesek a röntgenfii- velünk. Tanácsunk a követrepét. Mindazonáltal egyet- tárósok olykor ugyancsak meket hordozó betegek tipu- kező: családi segély ügyben értünk levélírónkkal: az em- melléfognak, mélységes tisz- sai, akik mindenkinek bi- kere&e fel a tanács egészberek olykor rendkívüli mó- telet á kivételnek. Az efféle zonygatják, milyen betegek, ségügyi szakigazgatási szerdon megsértődnek, ha liibá- ügyekben célszerű még fris- A röntgenfilm nem betegsé- vét, ott tisztázza az eltérés juk elismerésére kényszerül- síben, a boltokban látható §et> csak elváltozást mutat! okát, valamint követelésenelo nek. S az efféle megsértő- helyen kifüggesztett vásárlók A betegseg több is, mas is, jogosultságát dés — igaza van olvasónk- könyvébe jegyezni' észrevétenak — nagyon sértő. Kap- leinket, utólag ugyanis már KÖZCl ű mG&OldÓS tünk pár levelet, melynek hasztalan minden rcklamá- ~ © feladói vásárlóként szenved- ció. Felháborodott hangú leve- elhamarkodottan háborodom let küldött szerkesztőségünk- fel, tudni kell ugyanis, hogy be a rókusi százas épületek nem kis erőfeszítéssel sikelakóínak nevében egyik ol- rült a kérdéses rendelőt lét301—300. számú vasónk. Sérelmezi, hogy no- rehozni. A felháborodást csolatos higiéniai problémák- épületek lakói is. Tizenheten ha a 104-es épületben új azért minősítette korainak, kai nem először foglalko- írták alá a panaszos sorokat, gyermekorvosi rendelő nyílt, mert a gondok rövidesen zunk lapunkban. Sajnos — sérelmezvén, hogy a 304 A « környékbelieknek mégis a megoldódnak. VatOban az az tehetnénk hozzá. Hasztalan alatti épület egyik lakója a belvárosba kell beteg gyer- ésszerű, ha a környekbelietolmácsoltuk (többször is gyermekek "játszóhelyét sze- mekeikkel utazniok. Az új ket szolgálja a rendelő, termár) a lakosság amiatti fel- melte ki kedvence illemhe- rendelőt ez idáig ugyanis meszetesen ezzel a céllal léháborodását, hogy a kutya- lyéül. Kerek György olva- csak a 300-as épületek lakói tesült. Hogy a százas épülatulajdonosok a' gyermekját- sónk — sok más problémát előtt nyitották meg. tek lakói még nem elvezheszóterekre, illetőleg kömyé- is tollhegyre tűző levelében Dr. Csergő Tibor főorvos, tik előnyeit, annak egy a kükre viszik kedvenceiket, — ugyancsak elítélően nyi- a városi tanács vb egészség- magyarázata: csak szeptemméghozzá nem pusztán a sé- latkozik a nemtörődöm, a ügyi osztályának vezetője ber 1-től állhat munkába a táltatás igényével. Gondolom, fittyet hányó kutyatulajdo- nem tőlünk értesült a lakók másik gyermekgyógyász Az mindannyian tudjuk, miről nosokróL • méltátlankodásáról. Mint el- említett naptól kezdődően — van szó. A drágalátos kis öl- Apropó, rendelet! Utána mondta, hozajuk is eljutott a g kbrzetrendezést követően ebek. méltóságteljes boxerek, néztünk, a 6/1982-es tanácsi panasz, mellyel kapcsolatban . s más. sokaknál gyanítható-, rendelet részletesen felsorol- a következő tájékoztatást ad- — mar ket orvos renoei, Ke* an státuszszimbólum gyanánt ja, hová tilos kutyát vinni. A leveliro — mondotta — rendelőben, pátyolgatott kutyafajták ott Hadd ne idézzük! Egy a lévégzik el dolgukat, ahol a nyeg: gyermekjátszótérre és kisgyermekek hancúroznak, közelébe tilos. Aki megszegi homokoznak. A belvárosban az előírást, 3 ezer forintig és az új városrészekben egy- terjedő pénzbirsággal sújt- . V. S. tarján) olvasónk le- losan igy is van. Mindenütt formán tapasztalni, hogy a ható. Mást nem tehetünk, ja- veiét szívünk szerint teljes működik vízmérő óra, magazdik olykor — tisztelet a vasoljuk levélíróinknak, élje- terjedelmében közölnénk, gan-, szövetkezeti es tanacsi kivételnek — többre becsű- nek a lehetőséggel, amennyi- olyannyira egyetértünk a lakásoknál egyaránt. Az ínlik kutyájukat, mint a gye- ben nem sikerül a kutya- benne foglaltakkal. Hogy tézmények, üzemek ugyanrekeket gazdákkal egyezségre jutni, a mégis csupán utalunk rá, csak fogyasztás után fizetnek. Ebben a szellemben írtak városi tanács igazgatási osz- annak egy az oka: törek- Mégsem tudjuk elejei venni Ne pocsékoljuk! méltatlankodó levelet a fel- tályán jelentsék fel őket. Hallássérülteknek Komoly kellemetlenség ér- hibásodnak meg —, >/ülönszünk e hasábokon több észrevételnek szorítani. Levélírónk ezúttal minél a pocsékolásnak, mert az helyet érthetetlenül alacsony tarifa miatt senki nem tartja érdea víz kének a spórolást. Az öntupocsékolása miatt fogott tol- datra pedig, úgy tűnik, ma ,,,..„ , , „__„ lat. Megállapítását, miszerint még hasztalan apellálunk, te minap a kisteleki Magyar ben, mondotta, az SZTK Sz.eged minden egyes lakosa Félreértés ne essék, nem a Istvánnét. Elromlott a na- megteríti a budapesti utazas éi atlagban 200 liter vizet mindenáron való ésszerűtlen gyothalló szemüvege. Ha költségéit. Ha a beteg sze- fogyasztB naponta, Sziliért Skarékoskodás ' mellett karmegfogta a szárát, hallott ve- mélyesen viszi fel nagyot- ri/zló, a vízművek főmérnö- doSunk Ann^-U viszont le, ha elengedte, nem. Nap- halló szemüvegét javíttatni, ke is rnegerösítette. Abban Is t?Tenne elérta hogy a ToThosszat mégsem foghatta, megvárhatja, rrjig elkészül. igaza van olvasónknak, hogy %nihoZ hasonlókülönösen felkerekedett hát, hogy meg- Amennyiben postán küldi a nem-egyformán használjuk a meleÖnaTkoniartsukTea javíttatja. A szegedi OFO- .szervizbe", pár nap múltán ^t, ki többet, ki keveseb- ?£múv7k kérését * ne felTÉRT-üzletekben megtudta, kapja vissza, de erre az ido- beí Akad, aki két vödör tétlen délután 5' és este 9 ez ügyben az orvosi műsze- re potkeszuleket kerhet. Er- mzzei nwssa íe autóját, más között locsoljunk Előfordulrek boltja az illetékes Ol- ről a lehetőségről (csakúgy egy egész órán át mosdatja, hat h emiatt másoknak a vasonk el is ment oda. Elo- mint az utazasi kedvezmeny- gumicsővel. Levélírónk java- tisztálkodáshoz nem jut Víz zékenyen tájékoztatták, hogy ről) kevesen tudnak. solja; aki többet fogyaszt, az övéhez hasonló nxzgyot- Olvasónk maliciózus meg- /t-essen is többet. Ésszerű ' összeállította: halló szemüvegeket Budapesten javítják. csak Boszjegyzésére, miszerint bizo- megoldás volna, sót hivataLadányi Zsuzsa szankodva, elkeseredve tért nyara Szegeden is tudtak haza. Nemcsak amiatt bán- volna segíteni rajta, ha egékódott, hogy fárasztó utazás- szen más területen dolgozó ra kell készülnie, legfőbb ba- fia pillanatok alatt képes ja az volt, hogy nem hallott, ilolt megjavítani a szemű veDe vannak még csodák. írta. get. az üzletvezető megértőMeglátogatta fia. aki olajbá- en reagált. Jól tudj,a. monnyász létére két perc alatt dotta, hogy az egészségükben megjavította a szemüveget károsodott emberek sokkalta finom csavarhúzóval. Leyél- érzékenyebbek az atlagnál. írónk örömében mérges so- Mégis megértésüket kerté. rokat írt szerkesztőségünkbe, Mivel nincs jogosultságuk a háborogván: micsoda eljárás, nyugati nagyothalló szemkétperces munkáért Pestre üvegek javítására, nem kocküldeni az embert. káztathatják, hogy maguk Panaszával megkerestük az próbáljanak a bajon segíteni, orvosi műszerek boltjának Akkor sem, ha esetleg csak vezetőjét A tőle kapott in- kétperces munkára lenne formációkat nemcsak kistele, szükség. Ránézéssel egyébki olvasónk, hanem vala- ként senki sem képes megmennyi hallássérült figyel- állapítani, mennyi időt vesz mébe ajánljuk. Az üzletve- igénybe a javítás, milyen zető elmagyarázta: a boltban természetű a hiba. Túlságorrvindenféle hallókészüléket san nagy felelősséget vállaljavitanak, a nyugati gyárt- nának — nyolc-, tizenhatmányú, nagy értékű szem- ezer forintos készülékekről üvegek kivételével. Mivel van szó —. ha saját szakáiezekhez nincs alkatrészük — lukra próbálkoznának a jaegyébként rendkívül ritkán vitással. Csak indokoltan! Dr. »Veress Sándor többször tapasztalta praxisában, hogy a betegek egyike-másika „csodaszernek" tekinti a rönlgenezést. Megsértődik," bizalmatlan, ha kezelőorvosa nem küldi átvilágításra. Miképp vélekedik erről a szakember? Az alabbiakban olvasfhaíják. „A röntgenvizsgalat nem gyógyszer. azt „rendelni" nem lehet, a kezelőorvos kérheti. A kérés sem pontos kifejezes. Javasolja inkább, mert szerinte javallt a beteg valamilyen fajta röntgenvizsgálata. Ilyenkor a kezelőorvos és a röntgenorvos között kölcsönös információcsere jön létre. A felelősség közvetlenül és elsősorban a kezelőorvost terheli, de osztozik a felelősségben mindenki, aki a beteggel szaktevékenysége révén kapcsolatba kerül, így a röntgenorvos is. Ez azonban nem jelen/ti azt. hogy mindenki felelős a betegert, akinek a Az ember szeretetre vágyik. Gyerekkoromban mindig irigyeltem a ' betegeket a családban. A felnőtteknek nem kellett dolgozni menni, ha testvéreim közül valaki beteg, kényeztették, kedvébe járt édesanyám. Megfőzte kedvenc ételét, sokat foglalkozott vele, mi megtakarított kis pénzünkön csokit vettünk, fe ha végülis mi ettük meg, az egészségesek, ezzel a cselekedetünkkel is kedveskedni akartunk a betegnek. Aztán felnőttek lettünk, s rájöttünk, nem is jó dolog a betegség, csökken a család bevétele, a kiadás pedig nő, mert mindig kell valami gyógyszert, kötszert, egyebet venni, no meg a fájdalom. A napokban azonban újból gyermek lettem, 38. éves koromra. Az történt ugyanis,' hogy a bal szememen egy csúnya kis vörös folt jelent meg. Munka után elmentem az SZTK szemészeti rendelésére. Az orvos megállapította, árpám lesz, kenőcsöt írt fel, cseppeket. A szememen a folt egyre nőtt, vasárnap már lüktetett az egész bal arcom, újabb foltok tarkították. Megijedtem, bementem a szemklinikára. A tanársegéd nő megerősítette az előző diagnózist, vaskos kötést tett a szememre, majd tanácsok közepette utamra engedett. Elindultam — fél szemmel, bizonytalan járással — de pár pillanat múlva valaki kézenfogott és kivezetett. A férjem mar várt, s besegített a kocsiba — és itt újból rájöttem: „jó" betegnek lenni. És ez az érzés tovább is megmaradt: akkor, mikor az SZTK-ból hazajövet a buszon átadták a helyet, a gyógyszertárban kiszólt a hölgy, ne álljak (sorba a kötszerért, máris adja, aztán a házban, ahol lakom, akivel eddig csak köszönő viszonyban voltam, megkérdezte, mi történt velem? A boltban segítettek elpakolni a vásárolt árukat. Családom aggódva jelent meg. édesanyám, mint egykoron, megkérdezte — mit főzzön mit ennék, mit hozzanak? Szóval törődtek velem, s ez nagyon jól esett Szemem szépen javult, talán 3 jövő héten már dolgozni is fogok, véget ér szűnik a gondoskodás, pedig tudom, ez betegség nélkül is jólesne mindenkinek, mert az ember szeretetre vágyik ... Faré kas Kár*1y*é Szamos u. l&M \