Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-09 / 161. szám

KZŰM Szombat, 1983. júTins 16. 68 Merre tart szociálpolitikánk? Beszélgetés Ferge Zsuzsa tudományos kutatóval Életünket — a születéstől az ftregsegig — át- meg átszövik a szociálpolitikai intézkedesek. Társadalmunk újra es újra tökéletesíti őket es fokozza hatékonyságukat. Most legutóbb a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata jelölt meg számos. szociálpolitikával kapcsolatos feladatot. Erről beszélgettünk dr. Ferge Zsuzsával, az MTA szociológiai kutatóintézetének tudományos osztáiyvezetőjevel. # Mintán a srociálpoHtlkárol sokféle nézet van a •aüzvéleményben. kérjük, értelmezze a fogalmat. — A szociálpolitika tulajdonkeppen egy kiegeszitő eszközrendszer, amely alapelveit a társadalompolitikától kapja. A központilag rendelkezésre bocsátott forrásokból — penzzel, természetbeni juttatásokkal — biztosítja a társadalmilag elfogadott megélhetési szintet mindazoknak, akik munkájukkal nem tudják önmagukat eltartani, például mert betegek, gyermekek, öregek, vagy rokkantak. Ahhoz, hogy a szociálpolitikánk jobban érvényesüljön, társadalmi szemléletváltozásra van szükség. Sokan még ma is úgy vélik, hogy a szociálpolitika valamiféle jótékonykodás — mint ahogyan az évszázadokig valóban volt. Ma már erről szó sincs! Az aktív dolgosoknak jól felfogott érdeke, hogy a gyermekek, majdani eltartóik, egészségesen és kedvező körülmenyek között váljanhk felnőtté. És az ő érdekük az is. hogy jól gondoskodjanak az idős emberekről, mert másképpen nekik sem érdemes megöregedni. Az egészet úgy kell felfogni, hogy a szociálpolitika az életen belüli „újraelosztás", az élet természetes tartozéka, nem pedig könyörületesség. # A Központi Bizottság határozatából idézünk: „A következő években át kell tekinteni a szociálpolitika intézményrendszerét" Ez mintha a jelenleginek a zavaraira utalna? — Így is van. Az emiitett három fő területnek megfelelően, különböző intézményekre van szükség. A társadalombiztosításon kívül, ami a pénzbeni juttatások tetemes részét fedezi, azok az intézmények és intézményrendszerek a legfejlettebbek, amelyek történelmileg a legkesóbben jöttek létre; az oktatás és az egészségügy. Viszont önmagunk gazdasági lehetőségeihez képest messze elmaradt a személyes szolgáltatást nyújtó hálózat és az infrastruktúra sok eleme. Ugyanakkor a szociálpolitikának nincs felsőszintű gazdája, amely a három terület — a pénzbeni, a, természetbeni juttatások és a személyes szolgáltatások — működésének, fejlesztésének és egymáshoz való kapcsolatának egységes elveit kidolgozná és figyelemmel kísérné a gyakorlatban történő átültetésüket. A komplex szemlélet a tervezésbén már kezd kialakulni: a tervhivatalban közel két esztendeje önálló szociálpolitikai osztály működik, viszont a végrehajtásban, az igazgatásban még nincs megoldás. # Korábban s Munkaügyi Minisztérium volt a gazda. Ez miért nem vált be, és mi volt az átszervezés következménye? — A minisztérium megszüntetésének többféle oka volt, az kétségtelen, hogy nem volt a szociálpolitika gazdája. Ezért, amikor a kormány a minisztériumot átszervezte, a szociálpolitikai feladatokat különböző szervek között osztotta fel. Például a vállalati szociálpolitika gazdája a szakszervezet és a Pénzügyminisztérium lett, a veszélyeztetett gyermekek a művelődési tárcához, az idós emberek ellátása — egészségesek és betegek egyaránt — az Egészségügyi Minisztériumhoz került, a rehabilitáció az új Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz. Tehát a szociálpolitika eleggé fel van parcellázva. F./.ért az egységes irányítási elvek csak nehezen törnek utat maguknak. De megoldatlan a szociálpolitikának a többi népgazdasági területtel egybehangolt, valamint belső harmonikus fejlödese is. Ezért bízta meg a kor-. mány a Magyar Tudományos Akademiat. hogy dolgozzon ki egy általános koncepciót, amely az eddiginél tisztább formában tartalmazza a szocialista szociálpolitika működési eVeit, az ehhez szükséges szervezetet és eszközöket. A szervezeti rendszert kell először áttekinteni. Ebben már bizonyos előzetes elképzelésekre jutottunk. # A felső szintű irányítással kapcsolatban felmerült-e az egykori népjóléti 'minisztériumhoz hasonlóan. egy szociálpolitikai minisztérium létesítésének gondolata? — Felmerült, de ez bizonyos veszelyeket rejt magában: növelheti az egyáltalán nem kívánatos bürokráciát, eltávolíthatja az embereket az ügyintézéstől. Egyébként sem ma, sem a közeli jövőben nincsenek meg ehhez a személyi feltételek. Mindezidáig nem folyt nálunk sem szociálpolitikai, sem szociális-közigazgatási. sem szociális-munkásképzés. Rosszul állunk magas hivatástudatú szakemberekkel is. Például kutatási tapasztalat az, hogy a segélyezések pszichológiai és társadalmi érzéketlenséggel történnek. De nemcsak a segélyezés, hanem egyéb szociális ügyek intézése is. Mindez nem csupán morális kérdés, a hozzáértés hiányára is utal. Vizsgálódásaink alapján e pillanatban úgy tűnik — s ehhez megvannak az adottságok —, hogy a felső irányítást vagy egy önálló szociálpolitikai kormánybizottság oldhatná meg egy kisebbfajta háttérintézettel, amely előkészítené az intézkedéseket, elelnőrizné a végrehajtást, elemezné a felmerülő szükségleteket és feltételeket, vagy a meglevő Állami Tervbizottságon belül egy szociálpolitikai albizottság létrehozása. Ez utóbbinak az lenne a nagy előnye, hogy a szociálpolitika szervezetileg is szoros kapcsolatban állna a gazdaságpolitikával. A kormánybizottságnak viszont az, hogy önálló gazdát kapna a terület. Az is felötlött, hogy a meglevő főhatóságok kapjanak több szociálpolitikai feladatot. De mert valamennyi minisztériumnak történelmileg kialakult erős szakmai profilja van, amely közé a szociálpolitika csak nehezen szorítható be — nem hisszük, hogy ez lenne a járható út. A A szociálpolitika egyértelműen a közösség egészének ügye. Milyen keretekben érvényesülne ez? — Felső szintű szervként egy társadalmi tanacsra gondolunk, amely a társadalmi érdekeket közvetítené. Továbbra is fontos szerepe lenne a tanácsok szociálpolitikai csoportjainak, és a területi érdekvédelmi társadalmi szervezeteknek, illetve együttműködésüknek. A meglevő érdekképviseleti helyi szervezeteknek még sokféle hiányossága van az öntevékenység, a társadalmi érdekképviselet terén. Csökkenteni kell munkájukban például az állami bürokrácia kellemetlen vonásait, amelyeket öntudatlanul is átvesznek. Tehát a szociálpolitikai Intézményrendszer korszerűsítésének minimális programja a kormánybizottság háttérintézettel és a társadalmi tanács. # A Központi Bizottság határozata kijelenti: „A szociálpolitikával tovább keli erősíteni a létbiztonságot!" Milyen feladatokat ad ez? — A szociálpolitika és a gazdaságpolitika között igen szoros összefüggés van. Legfőbb tartalma a teljes, az emberre szabott foglalkoztatottság és a tisztes minimális bér. Ezek nélkül nem lehet eredményes a szociálpolitika. Ha egv gazdaság kegyetlen, akkor szedi az áldozatait: sokasodnak a munkanélküliek, a munkában megrokkantak, a megelhetést nem nyújtó bérek. Ilven körülmények között a szociálpolitikára nemcsak óriási, de megoldhatatlan feladatok hárulnak. Ezt látjuk sok nyugati országban. ahol százezrek-milliók vannak munka nélkül. Az ideális az ol.van gazdaságpolitika, amelv — leegyszerűsítve — feleslegessé teáéi a sioaai politika aagy részét. Ez nem jelenti azt, hogy a gazdaság kezét-lábát'' meg kell kötni. Ellenkezőleg! A szociálpolitika nem mond ellent a gazdasági reform követelményeinek és logikájának, sőt a kettő csak együtt képzelhető el. Tehát a létbiztonság első kérdése az olyan teljes foglalkoztatottság. ami figyel arra, hogy az emberek a munkában minél kevésbé károsodjanak, s biztosítja azt a minimális bért, amiből megélhetnek. A másik — távlati — eleme az, hogy a társadalmilag elfogadott létminimum mindenki számára, aki nem képes megfelelő keresethez jutni — biztosítva legyen. A jövőben törekedni kellene tehát arra, hogy a nyugdíjak, sőt a családi pótlékok is elérjék és megőrizzék ezt a kívánatos szinvonalat. Például ezt szolgálja a július 1-tól felemelt családi pótlék is. # A határozat is utal arra. hogy komolyan kell foglalkozni a szociálpolitikai juttatások differenciálásával. Mit jelent ez? — Ügy gondolom, hogy ez azt jelenti: helyesen kell a szociálpolitikai prioritásokat megállapítani. Hiszen szűkös források mellett nem lehet minden juttatást állandóan növelni, ezért körültekintően kell kiválasztani azt a területet, ahol feltétlenül előre kell lépni. Nem könnyű feladat. Ezért fontos megismerni a lakosság véleményét is. A tömegkommunikációs intézet tavaly több ezer embertől megkérdezte: milyen rétegeket részesítenének előnyben a szociálpolitikai intézkedéseknél? A válasz: elsősorban az egyedülálló nyugdíjasokat, másodsorban a sokgyermekes családokat, és harmadikként a sérülteket. A többieket is segíteni kell, de ha másként nem lehet, akkor egy későbbi időpontban. Figyelemre méltó — s ez növeli a válaszok hitelét —, hogy a megkérdezettek között alig akadt nyugdíjas, sokgyermekes vagy mozgássérült. Mégis érzékenyek voltak arra a fontos kérdésre, hogy a nehéz gazdasági feltételek mellett is el kell kerülni egyes csoportok esetleges végzetes leszakadását a többiektől. A differenciálásnak van egy másfajta értelmezése is, aminek szintén vannak hívei. Ez igy hangzik: ha nincs elegendő pénzünk, akkor korlátozzuk az emeléseket a leginkább rászorulókra. Ez a reageni szociálpolitika kulcsszava. Azt jelenti, hogy például nem valamennyi sokgyermekes családon kell segíteni, csupán azokon, akik a legszegényebbek és — teszik hozzá — meg is érdemlik. A többieknél akár csökkenteni is lehet a támogatást. Az ilyen megoldás növeli az emberek kiszolgáltatottságát. nem tudhatják, melyik pillanatban válnak a segítségre nem „leginkább rászorulóvá", illetve „érdemtelenné". Ezenkívül ki vannak téve mindenféle beavatkozásnak családi életükbe. Ez a faita gondolkodás összeférhetetlen azzal a szocialista alapelvvel, hogy a munka kötelesség, a szociálpolitika, valamint a tisztes megélhetés állampolgári jog. Ezért a prioritásokat csakis csoportokban és jogokban gondolkodva állapíthatjuk meg. Ezt teszi egyébként a már idézett központi bizottsági határozat is. Nehéz gazdasági körülményeink ellenére is bizakodóvá tehet bennünket az a tény, hogy mindjobban terjed a felismerés: szociálpolitikánk nemcsak az érintettek. hanem az egész népgazdaság érdekét szolgálja. Orfű, Dollár út..; P

écsi kollégáimmal töltöttem el egy kedves-kellemes napot Orfűn. Teraszos, szép vállalati üdülőben pulykákat sütöttünk, villányi vörös bort iszogattunk és gyönyörködtünk a hegyek közé fogott Pécsi-tóhan, a mesés víkendházakban, a tarka szélvitorlásokban, a zöld koszorús mecseki tájban. Akár Svájcban... — ezt a könnyű sóhajtást engedtem el, amikor egyik kollégám rákapott, s meleg patrióta érzékenységgel mesélni kezdte, hogy nem is oiyan régen, ebben a völgyben csak sás, nád, zsombék volt. Művelés alá nem lehetett fogni, mert forrás buzog a hegyből, és csatakká vált tőle a völgy, szúnyog termett benne csupán. Hanem egy szép fantáziával megáldott megyei tanácselnök (miért hallgatnám el a telje6 nevét: Palkó Sándor), két vonalat húzott gondolatban a táj fölött — két völgyzáró gátat — és megálmodta ezt a turista-, horgász-, üdülőparadicsomot! A mese szép és igaz. A nyugdíjas tanácselnök, ha kimegy oda, egy nehéz harcnak és vállalkozásnak az örömét élheti át újra. Mert, amint a pécsiek mondják, azért nem csupán abból a képzeletbeli két vonalból állott ez a dolog. Intésre nem megy természetesen semmi. A folytatás regényesebb. Mint mindennek, ennek a völgyzáró ötletnek is voltak drukkerei és ellenfelel. A pártfogók fantáziát találtak benne — az ellenzők aggályoknak vezényeltek sorakozót. Hogy majd eliszaposodnak a tavak; hogy ott nincs út, közmű; hogy az embereket nem lehet odakényszeríteni... Olcsónak sem ígérkezett... A második sóhajtásom már mélyebbről jött Az volt a tartalma: Hát a jóért is olyan nehéz megküzdeni? S ezzel a gondolattal már itthon is voltam. Várospolitikai tapasztalatok özöne jött elő: Igen, bizony... A jóért is... Mindig... És ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy vannak, akik jót akarnak, és akkor jönnek a gáncsoskodók. Bár ilyen egyszerű volna. Legfeljebb annyi igaz ebből az összefüggésből, hogy minden jóhoz is nagyon nagy erkölcsi bátorság kell —. s az ellenkezők sem föltétlenül a nép és az ésszerűség ellenségei. Jól emlékszem, volt Szegeden egy erőteljes vezetői nekibuzdulás. ez volt a jelszava: Tíz év — tíz medence... A fürdőprogram, ha így jobban beugrik. Mosoly is, lesajnálás i6 termett ezzel egy bokorban a közvéleményben. És ugye, a tízből néhány elkészült, s közmegelégedésre szolgálja a lakosság nyári örömeit. Aztán voltak harcos ellenagitátorai az új partfalnak. Hogy itt fákat vágtak ki... Am most a vízig ér a város a nyugati parton. Sétány. út, úszóházak, ifjúsági karneválok. kellemes nézelődés ... Vagy a szökőkutak ... Mást ne mondjak, olyan demagógiával is szembe kellett nézni, hogy „szökőkutakat raknak a Belvárosban, amikor némelyik telepen a belvizet sem tudjuk elkormányozni!" Az egész város kis ékszerei lettek ezek az egykor és egyesek által kárhoztatott csobogók, meIveknek köré teleoszik ma már elégedett örömmel a netőfiteleni a dorozsmai család is. ha bevillamosozik. beautózik fagylaltozni. kirakatot • böngészni, Dóm téri színházat nézni, s hoeza a vendégeit is, azzal a patrióta örömmel, hogy „no, ezt nézd meg!"... De vajon nem fitymálták-e sokan a Maty-éri evezőspálya ötletét, amely egy okos vízrendezési szükségszerűség, és valamelyes bátor fantázia (divatos, de ettől függetlenül csúnya kifejezéssel: komplex hasznosítás) eredményeként már ma Európa sportvilágának csodálatát kivívta? Pedig még egészen „pályája" elején tart. És ha könyvtárat építünk, és ha úthálózatot korszerűsítünk, és ha a színház felújításával küszködünk — nincs-e mindig valami fals hang, amelyik elrontja a nótát? Igen a jóért is, azért is küldeni, verekedni, harcolni kelL Nem a jó esküdt ellenségeivel, mert ilyenek tán megsincsenek, hanem a közvélemény így kerek, s az ellenvélemény végeredményben mégiscsak a gondolat, az ötlet, a vállalkozás kontrollja; arra ösztönzi, sót kötelezi a kezdeményező, a vállalkozó embert testületet, közösséget, hogy a jó melletti bizonyítékait sokasítsa, és számoljon az ellenvélemények valós tartalmával, ezek fényében tökéletesítse, csiszolja az elgondolást A gondolatról a legnehezebb bebizonyítani ugyanis, hogy életképes. A csecsemőt amikor megszületik, orvosok vizsgálják meg, műszerek segítségével. De P. S. nyugalmazott megyei tanácselnöknek és a jó ügyben vele társult partnereknek bizonyosan sok hajuk elment az orfűi turista-, horgász-, üdülőparadicsomért. Életképessé szervezni, az sem volt kis dolog... Dollár út 23. — ez volt a elme annak a kis üdülőháznak, amelynek teraszán kikelt bennem ez a kis mag. Nem átallottam megkérdezni: hogyhogy Dollár út? Története egyszerű, de kedvesAmikor ezt a tanácselnököt azzal sokkolták, mit gondol, kl jön majd ide, úgy válaszolt: majd meglátják, dollárt is hoz még ez a völgy... Gúnyból ragadt rá a megyei tanács üdülőházára először, hogy Dollár-tanya — • ma az egész „dűlőt" már hivatalosan is Dollár útnak nevezik. Szerény elégtétel, de kedven Mert már nemcsak az Országjáró Diákok Országos Találkozóját rendezik itt Orfűn. s nemcsak szép strandja meg modern kempingje van, hanem itt húznak el a Mecsek szerpentinjein Pécs felöl Orfű re menet gangos Mercedesek, Volvók is. több náció ,',felségjeleivel". Dollárt talán még nem, de dollárra átváltható márkát, frankot, koronát, fontot igenis hoznak. Semmivei sem esendőbb azonban az. a siker, hogy urán- és szénbányászok, tanárok, mérnökök, sofőrök, közhivatalnokok, lakatosok ültették be a tó fölött emelkedő hegyoldalakat csinos kis nyaralókkal, de pesti és más városbeli vállalatok, intézmények is telepítettek oda mindig zsúfolt és kedvelt üdülőházakat. Ezzel együtt sem Orfű dicséretét akartam elzengeni. A képzeletgazdagság meg az erkölcsi bátorság kézfogóiának szeretnék tisztelegni inkább az ólombetűk időt alig álló kis obeliszkjéveL Hiszen leszólni bármit könnyebb, mint megharcolni. Még ha egyértelműen lóról van í.s c+ó SZ. SIMON ISTVÁN Zalán Tibor Sára tükreiben Kék csalánok ringanak az éjben érik a fáidalom erik érik indulunk Sára kicsiny reményem holdút visz a teremtés szívéig Érik a fájdalom érik érik kék csalánok ringanak az éjben holdút visz a teremtés szívéig indulunk Sára k'icsiny reményem Holdút visz a teremtés szívéig indulunk Sára kicsiny reményem kék csalánok ringanak az éjben érik a fájdalom érik érik Indulunk Sára kicsiny reményem holdút visz a teremtes szivéig érik a fájdalom érik érik kék csalánok ringanak az éjben Mirjana Baseva Pont Nem érek én. sosem érhetek véget, a világot sorsára nem hagyom. Evolúciónk nekem öröklétet ajándékozott emberi jogot. Csendes csontjaim nem rakom borongó temetői nyírfák alá. vagyis kísérőim, a sok, gyásztól szomorgó, megspórolhatnak gyertyát s könnyet is. A jó öreg Charles R. Darwint cáfolva s Ádám üszkütt bordáit, a rekedt varjú fölöttem a kárt ne papolja. Megmondom jókor: Én nem halok meg. És ha egy nap — isten ments! — elvetem a készséges orvosi haladékot, virágok s nekrológ nélkül legyen. Előre megmondom: Nincs halál. És pont. (Kiss Benedek fordítása)