Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-31 / 180. szám

Csütörtök, 1983. július 28. 3 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Erkel Ferenc: Hunyadi László. Operaelőadás a Dóm téren, este fél 9-től. 17. szegedi ifjúsági na­pok. Strandparty délelőtt 10-től a Partfürdőn, KRESZ-vetélkedő délután 3-tól a Tisza-parton. Lázadók című rockopera az újszeged! szabadtéri színpadon este 9-től. Erkélyzene a városi ta­nácsházán este fél 7-től. Közreműködik a Szegedi Rézfúvós Kvintett. Holnap, hétfőn este 8-tól Roger Fischer orgonahang­versenye a Dómban. I. Országos Táblakép­festészeti Biennále. Kiál­lítás a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában és az If­júsági Házban. Váró Márton szobrász­művész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupola­galériájában, augusztus 20-ig. Mónus Sándor fazekas népi iparművésznek mun­kái a SZOTE Dóm téri Oktatási Intézetében, au­gusztus l-ig. Schéner Mihály festmé­nyei és szobrai Üjszegeden, a November 7. Művelődési Házban. Vankóné Dudás Juli nép­művész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Köz­pontban, augusztus 20-ig. Szilvitszky Margit tex­tilművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában, július 31-ig. Ország Lili emlékkiállí­tása a Bartók Béla Mű­velődési Központ nagyter­mében. augusztus 2-ig. A Móra Ferenc Múze­um állandó kiállításai: Ember és környezete: Rippl-Rónai József alkotá­sai; Lues-képgyűjtemény: Hunok, avarok, magyarok; Buday György-szoba. Csongrád megyei paraszt­bútorok és -viseletek: Csongrád megye gyógysze­részeiének múltjából. Szeged múltja, jelene, jövője — várostörténeti kiállítás a várkertben. ífj. Lele József népraizl gyűjteménye, , Szeged-Tá­pé, Vártó út 4. Karnevál Hunyadi László Erkel-emlékpremier a szabadtéri játékokon Meglep ifjúsági folyóiratunkban a tömegdalról éneklő tanulmány. Az ötvenes évek elején, hogy hivatalos helyek­ről támadták a pentatóniát, a verbunkos stílust üdvözítve, komponistáink hajlottak a szóra, s vállvetve írták verbun­kos stílusú háziföladataikat. Meglep, hogy éca kellett hoz­zá, politikai. Mert hasonló ideológiai vértezettség nélkül is kapható volt rá zeneszerző, jó évszázaddal előbb, többek között Erkel, ö szerzette ugyanis az első igazi magyar tömegdalt, verbunkra, a Hunyadi Lászlóban hangzik föl: „meghalt a cselszövő, elmúlt a rút viszály..." Az opera 1844-es premierjének szemtanúja. Ábrányi Kornél, jóval későbbi Erkel-életrajzában is ennek a karéneknek fogad­tatásáról lelkendezik kivált: „amikor az első"felvonás vé­gén először csendül fel, elementáris tapsvihar tört ki... a közönség tömegesen felkelt helyéről, kendőket lobogtatott, s zúgta az éljeneket. Mikor pedig a függöny ledördült, többször követelte a kar istrftélését... Erkel operáján soha nem fog ki az időnek őrlő vasfoga, már csak ez egyetlen, nemzeti indulóvá alakult zenei részleténél fogva sem." Nem is fogott. Temérdek nem feltétlenül szolgál elő­elöadásainak bizonysága nyére. Varga Mátyásnak a közt van jelesül Szeged, kü- tér formai és színhatását ér­lttrUegeSj.jnéretű szabadtéri zékenyen továbbépítő, leve­játékaival, amit negyedszá- zető várfalkonstrukciója tud­zada éppen a Hunyadi ava- niillik inkább látványnak tott újrá, 3/as£y dírigálásá- szép, a színpadi helyzetek ­val. Mikó András rendezésé- hez nem mindig praktikus, ben. Varga Mátyás díszle- Némileg hátrakerültek ezek teib'en, Márk Tivadar jelme- a falak, hogysem játszható­zeivel. Ugyané csapat, Vaszy vá szűkítsék a belső teret örökében Pal Tamással, ko- kamarajelenetekhez. Ezért ronázta ismét a jubileumi hoznak be pótíalakat V. évadra nem túlságosan gaz- László szobájához vagy Hu­dag színpadi zenénknek ezt nyadi börtönéhez (rácsait a ritka gyöngyszemét. Olyan lengeti a szél), ki-behurcolá­előadáson, mely környezeti Suk időigényes, megszakítja meghatározottságából épülőn az előadást, s tulajdonkép­egyedi annak minden elő- pen fölösleges, hiszen van n.vével és hátrányával per- mar olyan fényparkja a Já­szé Falrengetően új dolgo- tékoknak, hogy az enteriö­kat nemigen mondhatnék, röknél hagyatkozhatni lehet­amiképpen maga a produk- ne ra. s. miután nem sike­ció sem merőben új. Látké- rült koncentrált belső játek­ne nagyjából azonos a hu- tereket kialakítani, a színpa­szonöt "év előttivel, jószeré- di akciók egyike-másika vei a zenei kivitelezés más, olyan cselekvéseket nagyít amennyiben a szereplők ki- föl, melyeknél az indulato­cserélődtek. Egyedi az elo- kat csupán a szapora moz­adás freskószerű méretezett- gás, futás, futkosás képes séaével a totális látványból kifejezni. E kiterjedt terben duzzadó azzal adekvát fen- a figurákkal eleve keptelen séaes es+meiségével, amely a néző személyes kontaktust hazafiság a nemzeti ösz- teremteni. Nem jöhet létre a szefogás tragikus himnuszát hozzájuk fűződő érzelmek zengi az egyéni érdekek, a fakasztotta katartikus él­karrierkuporgató. acsark°" mény, s a térnek ezt a „ne­J^SÖ" SSí héz keresztjét" nemigen se­A Hunyadiak nemzetmentő gíti cipelni Mikó András elszántságával, egy nép leg- rendezése sem. Mintha szán­szebb reményeit fölvállaló dékogan adná fm a kilátás­szápdékjthoszával tündököl ^ erőfeszítéseket; a pár_ kultikus"11 térölén. Ám ezen jeleneteket, ha csak teheti, túl nemigen szólhat másról, széthúzza a színpadon, így a az egyéni érzelmek sejtel- centripetális igényű helyze. mes-bűvös hárfahangjai be- tekben is egyfajta centrifu­levesznek a stadionskatulyá- gális mozgástörvényt működ­ba. A szegedi játékok Hu- tet. Mondom, szándékosan, nyadi-előadásai föltehetően hiszen a darab politikumát úgy vonulnak be a darab akarja hangsúlyozni, mint a krónikájába, mint élő em- téren egyedül fölfogható, lékművei, eleven kövületei átélhető színházi élményt, annak az évszázados törté- Ám, hogy a hősök egyéni nelmi tettnek, hogy megszü- sorsát miként szövik át, há­letett a magyar opera. Vagy- lózzák be a történelem fo­is hát ezek a produkciók nalát gömbölyítő párkák, muzeális jelentőségűek in- hogy HTinyadi László szemé­kább. Nincs ugyanis oly lyes kálváriája hatalmi ér­meghatározó élményünk öekek ütközésének következ­egyik előadásról sem, hogy ménye, így a nemzet Ira­azok színházi szempontból gédiája is — ez a sűrített valami lényegesben külön- drámaiság, mely a tragikum bóztek volna. .lényege lenne, átélhetetlen Amiben e legfrissebb még- marad tehát. Ezért is érzem ig Altérne a korábbiaktól, muzeálisnak az előadást. Mondom, a játékok objek­tív tulajdonságai válnak nyilvánvalókká, amennyiben általában egy-egy produkció képtelen itt igazán önmaga lenni, öntörvényűén beállni a darab és a közönség közé, színházi nézővé avatni az olvasót, lemezhallgatót. Ha viszont erre nincs esély, mást kell tenni. Erre vált be az a látványszerűség, ahol Mikó rutinja is segít. Csoda­szép, felemelő tablókat kom­ponál a felvonásvégekre, a mozzanó táblaképeknek össz­hangzata és ellenpontja tá­mad. A két László kézfogá­sát például fölviszi a bás­tyára, míg alant a tömeg előbb zászlókat lengetve él­jenez, majd hirtelen térdre hull némán — az ellenpon­tozás iskolapéldája. De szemrevaló kép az eskü vé­gén pislákoló gyertyák szer­pentinje a sötétbe boruló színpadon, meg általában a vonuló katonák, tömegek attraktivitása — melyekhez Márk Tivadar jelmezei kor­hangulatot árasztanak, illú­ziókeltőek. Viszont. Az elfo­gott futárnak túl messziről kell érkeznie — éppen a hátrakerült színfalak miatt —, így valósággal ő rántja földre elfogóit. V. László és Czillei párbeszéde vagy Hu­nyadi László és Mária sze­relmes percei mindenfajta intimitást nélkülöznek, egé­szen egyszerűen azért, mert nincs hová bújniuk. És ho­vá lesz Czillei, miután a ka­tonák megölik: elnyeli a föld? Ám még zavaróbb, hogy előbb nem a fegyverte­len Hunyadira tör rá a kor­mányzó. László oldalán virít a kard, ki is vonja. így a rejtekhelyükről előrohanó Rozgonyiék nem a védtelen­re orvul támadót teszik ár­talmatlanná, hanem egy méltányos feltételekkel in­duló párbajt döntenek el „szabálytalanul", nota bene, gyilkosokká válnak. Komoly baki, fölbillenti a darab er­kölcsmérlegét. Nem egészen érthető az sem, miért ma­radt ki a nagy ziccer, a templom fölhasználása az eskü jelenethez. Az orgona szól, a dómkapu csukva, művi oltárkép magasodik elé, mintha belülről cipelték volna ki az előadáshoz. Pál Tamás zenei vezetése megbízható. Nemcsak tudja, érzi is a muzsika kettős ka­rakterét, egyfelől, hogy az olasz—francia hatásnak mi­lyen erős nyomát viseli a partitúra, másfelől, hogy mily természetesen simul mellé a verbunknak és a népies magyar dalköltészet­nek nemes hagyománya. Pál­nak szegedi évei során sike­rült elsajátítania a nagy ze­nei formák összefogásának azt a képességét, mi Vaszy művészetének volt igazi ere­je, sajátja — a kórusok, Molnár László betanításával, egészségesek, pontosak, fe­gyelmezettek —, de a lírai pillanatokhoz is finom tónu­sokat tud elővarázsolni zene­karából. A szereplőknek nagy elődök, Simándy, Ta­kács Paula és mások nyo­masztó emlékével kell meg­küzdeniük, mégsem utánoz­nak, magukat vállalják. Így Kelen Péter Hunyadi László­ja, alkatánál fogva, nem annyira a hősi színeket lob­bantja föl, mint inkább az áldozatét. Két csodálatos áriát énekel, frazírozása esz­ményi, a dallamíveket érzé­ki legatóval köti át. Méltó partnere Kalmár Magda, akinek telt zengésű szoprán­ja Mária lírai szerepkörét kifejezetten izgalmas, bárso­nyos drapériával vonja be, teszi súlyosabbá. Misura Zsuzsa átható, nagy volume­nű Szilágyi Erzsébete igazi szabadtéri hang. Gara ná­dorként Gregor József bizo­nyítja, hogy basszusa jól ér­zi magát kicsit följebb, ma­gasabb regiszterekben, Gyi­mesi Kálmán rövidre sza­bott lehetőségeivel is rangot, élményt tud szerezni Czillei dramaturgiai jelenlétének. Bárdi Sándor élete első, ko­molyabb szabadtéri feladatá­hoz, V. Lászlóhoz, színészi adottságaival sem sáfárko­dik, s bár tenorja néhol szo­rít, tremolál, a kifejezésben ezt a beteges, neuraszténiás király jelleméhez igyekszik hasznosítani. Vámossy Éva már otthonosan mozog nad­rágos szerepkörében (Má­tyás), Mersei Miklós mokány Rozgonyi. És természetesen most sem téveszti hatását a palotás, a Játékok hűséges balettfelelősének, B arkóczy Sándornak tetszetős koreog­ráfiájára. Nikolényi István A pincegazdaság fiatalja) a Márka 2073-beli születésnapját köszöntötték Búcsú Algyőn Hagyomány már, hogy a búcsú napjára nerijcsak Tá­pén, hanem Algyőn is szer­vez kulturális programot a helyi művelődési ház. Ma, vasárnap délután hat hagyo­mányőrző népi együttes be­mutatkozását nézhetik meg a búcsújárók, s rajtuk kívül három citerazenekar és népi zenekar a> sorakoztatja a közönséget. Fél 5-kor kezdő­dik az együttesek menettán­ca a főutcán. 5 órakor a gá­laműsoruk az Ady Endre Művelődési Ház udvarán. Ugyanitt tartják (illetve, ha eső lesz; a barakkebédlőben) az esti búcsúbált is. Termé­szetesen népművészeket is meghívtak, akik bemutatják es árulják p.urlckúikat. Nem emlékszem, az utób­bi években lett volna-e eny­nyire mozgalmas, pezsgő a szegedi ifjúsági napok vala­melyike is, mint a tegnapi. Feltehető, az a közel tízezer fiatal is így gondolja, aki a város különböző pontjain megrendezett több mint har­minc program közül cseme­gézett. (Tavaly ilyenkor 28­féle volt.) A Tisza-parton koncertekből, a Széchenyi téren a népművészeti vásá­rosok portékáiból, a Klauzál téren a karatebemutató­ból ... Felsorolni is sok, em­lékezzünk is inkább a nap fénypontjára, a karneválra! STríljáíóWári í a feltorrtflás egésze "nemigen szárnyalta túl a tavalyit, néhány KISZ-szervezet viszont — mert hiszen valamennyi pro­dukció a szegedi KISZ-es fiatalok keze munkáját dicsé­ri — különösen jó ötlettel állt elő. A több tízezres nézőközön­ség — köztük Papái József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Berta István, a Szeged városi párt­bizottság titkára, Molnár Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságá­nak titkára, dr. Dobóczky Károly né, az SZMT Csong­rád megyei titkára, Nyitrai István, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára. Szent­györgyi Pál, 3 KISZ Csong­rád megyei bizottsága képvi­seletében, Novákné Halász Anna, a KISZ Szeged városi bizottságának első titkára — előbb az Ifjú Gárda fúvós­zenekarának pattogó ritmu­sú, kedvcsináló indulóit hall­gathatta. Néhány perc múl­va lassan, méltóságteljesen gördült a közönség elé az első jelmezes gépkocsi a 29­ből (tavaly 37-et láthattunk). A Szegedi Városgazdálkodási Vállalat KISZ-es fiataljai után a postások következtek. Elgondolkodtató „művüket", amely egy válóper utáni szi­tuációt, örökített meg. egyet­értő tapssal jutalmazták. A konzervgyáriak ötletét talán kevésbé díjazta a vendég­közönség (produkciójuk cí­me: Veled vagyunk műjég­pálya — veled vagyunk Sze­ged!), de azért mi, szegedi­ek tudjuk, amit szóvá tettek ők is, hogy milyen lassan halad a társadalmi összefo­gással épülő műjégpálya. Pe­dig jó volt látni díszletük egyik elemét, a melegtől csö­pögő jégtáblát. A Dél-alföldi Pincegazdaság fiataljai a Márka 2073-ban tartandó születésnapjára emlékeztek, föltéve, ha akkor ugyan lesz még Márka. Nagy sikert aratott a kábelgyáriak mé­regfoghúzása, ők a munka méregfogát húzgálták. Talán túlontúl is kritikus volt a Minőségi Cipőgyár a Maszek tegua a ós ina című munká­ja. A karnevál első nyolc produkciója után a vendég jugoszláv néptánccsoport adott ízelítőt hazájuk népi­tánc-kultúrájából. A Dél-ma­gyarországi Magas- és Mély­építő Vállalat és a nyomda fiataljai után következtek a gumigyáriak. „Teherautójuk" — KISZ '83 — vastapsra fa­kasztotta a nézőket. Jól lát­tatták, a KISZ tekintélye nem a támogatók segítőkész­ségén múlik elsősorban. A ruhagyáriak a divatos vál­lalkozásokat karikírozták, míg a vasút fiataljainak A kulturált utazásért című öt­lete maga volt a rettenet. A vandál utasokat gúnyolták. A paprikafeldolgozó KISZ­esei Végre nekünk is van, így kiáltottak összeállításuk, ban az ezerforintos beveze­tése fölötti örömükben. Ma­gyar—kubai barátság címet viselte a textilművek hárcmn részből álló műsora, mert valóságos kis műsort adtak a textilszakmát tanuló kubai lányok, szambát táncoltak, a magyar fiatalok pedig a csárdást ropták. A szalámi­gyár ifjúmunkásai idén ls fehérbe öltöztek. Tegnap, a feszített húsprogram rendkí­vül ötletes kifigurázása okán. Az utolsó alkotást nagy­nagy tapssal köszönte meg a közönség: valamennyien egyetértettünk a MAHÁRT­osokkal. békét óhajt a Föld. Míg a karnevál műsorve­zetője. Cintula a SZlN-tom­bola jegveit sorsolta, addig a zsűri döntött. Első díjat nyert a Taurus Gumigyár, KISZ '83. másodikat a Sze­gedi Szalámigyár és Hús­kombinát, Fiatalok a hús­programért, harmadikat a MAHART. Az ördög már a Földön van című produkció­ja. Különdíjat kaptak a lex­tilművesek. Ma, vasárnap délelőtt 10 órakor a Partfürdőn Strand­party kezdődik, délután 3-kor pedig a szokásos KRESZ-vetélkedő, a Tisza­parton. A Széchenyi téren reggeltől estig tart a nép­művészeti vásár. Este 9 óra­kor kezdődik az újszegedi szabadtéri színpadon a Rock Színház Lázadók című elő­adása. A további szombati prog­ramok felsorolása helyett közöljük a kisorsolt, de át nem vett jegyek sorszámait: 123, 365, 535, 2462, 2367, 2004, 2554, 2480, 3709. 3959, 3651, 3239. 3789, 3200. 3747, 308Ó, 3081. 4311, 4971. 4139. 4789, 5142, 5457. 5803, 5511, 6034, 6422. 6002, 6423, 7837. 7885, 7873, 7176. 7464, 7821. 7636, 7357, 7622. A nyeremények átvehetők a KISZ Szeged vá­rosi bizottságán ma, egesz nap. M. E. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom