Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

Vasárnap, 1983, július 24. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Hegyen-völgyön lako­dalom. A IX. Nemzetközi szakszervezeti néptánc­fesztivál gálaestje a Dóm színpadán, este fél 9-től. I. Országos Táblaképfe.s­tészeti Biennále. Megnyitót mond Győri Imre, az MSZMP KB tagja, az Or­szágos Közművelődési Ta­nács elnöke ma délelőtt 11 órakor, a Móra Ferenc Mú­zeum Horváth Mihály ut­cai Képtárában. Kiállítások a Képtárban és az Ifjúsági Házban. Erkélyzene a városi ta­nácsházán este fél 7-től. Közreműködik a Szegedi Rézfúvós Kvintett; Váró Márton szobrász­művész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupola­galériájában, augusztus 20-ig. Schéner Mihály festmé­nyei és szobrai Újszegeden, a November 7. Művelődési Házban, augusztus 10-ig. Vankóné Dudás Juli nép­művész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Köz­pontban, augusztus 20-ig. Szilvitszky Margit tex­tilművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában, július 31-ig. Ország Lili emlékkiállí­tása a Bartók Béla Mű­velődési Központ nagyter­mében, augusztus 2-ig. Mónus Sándor fazekas népi iparművésznek mun­kái a SZOTE Dóm téri Ok­tatási Intézetében, július 27-ig. Szentendrei nyár. Kiállí­tás a szentendrei grafiku­sok alkotásaiból a mihály­teleki Móricz Zsigmond Művelődési Házban július 27-ig. A Móra Ferenc Múze­um állandó kiállításai: Ember és környezete: Rippl-Rónai József alkotá­sai; Lucs-kcpgyűjtemény; Hunok, avarok, magyarok; Buday György-szoba, Csongrád megyei paraszt­bútorok és -viseletek; Csongrád megye gyógysze­részetének múltjából. Szeged múltja, jelene, jövője — várostörténeti kiállítás a várkertben. Ifi. Lele József néprajzi gyűjteménye, Szeged-Tá­pé, Vártó út 4. Vendég oz idegen Az ember tragédiája [ legfrissebb látomása Nagy László felvétele paradicsomi színben: Ln eifrr (Balkay Géza), Éva (Tóth Éva), Adám (Bubfit István). Hinné az ember, hogy föl­gyorsult napjainkban vagy például azóta csak, hogy Arthur Miller megírta az ' ember tragédiáját (A világ teremtése és egyéb ügyek) másképpen kell, nem lehet már úgy játszani mint eddig Madáchot? Hinné meg nem is, e legfrissebb vállalkozás elbizonytalanítja. Vámos László, aki a szegedi Játé­kok három nyárévadján a Tragédia színszerűségének két hipotézisét állította föl, most pörbe száfl a szabad­téri megannyi nyílt vagy su­nyi előítéletével: az idővel, a megzabolázott gondolatiság­gal, a nagy nevek bűvöleté­vel. Hosszú előadást rendez. Fölvezeti majd a teljes mű­vet, a maga 4141 sorával, 34 620 szavával, 106 028 betű­jével, érintetlenül hagyva nemcsak filozófiájának sor­táját, de szerteágazó hajszál­ereit is. S amiképpen 1972­ben tette a Rómeó és Júliá­val, a főszerepedet az itteni átlagnéző számára alig is­mert fiatalokra osztja (ha­bár e napjainkra kitaposott ösvényen megiáratta már a Tragédiát 1976-ban a dóm­színpadon Szinelár Miklós is. Mégsem mondhatni, hogy valamiféle hagyományszag­gató előadásra csodálkozna a publikum. A kesztyűt ugyan­is, amit a tradícióknak dob Vámos, maga kapja föl si­etve, s helyezi békezálognak a látvány oltárára. Füst és lángtenger borítja be a te­ret. Harsog a zene és simo­gat, bravúros fényjátékok pas/.taznak, angyalok hajla­doznak. fölajzott néplómegek süvöltöznek Párizsban, sír­szellemek kísértenek a lon­doni mélyből, lekopaszított uniformisemberek végelátha­tatlan sora kígyózik a fa­lanszter utililerista rend­szergyűrűjén, mint bolydult méhkas lobban föl-föl a szín­pad, ezüstös földgalacsin me­részkedik az égbe méltóság­gal. majd zuhan alá üstö­kösgyorsan. Víziók növesztik szárnyaikat a nézőtér fölé, apokaliptikus egy éjszaka ez. Aki emlékszik Vámos ko­rábbi Tragédiáira, most azoknak tisztázó továbbgon­dolását, tömör esszenciáját láthatja viszont. Ismerős Csányi Árpád kö­zépen elhelyezett földgömb­szelete. mely ezúttal meg­munkáltabb. Rézsútfekvésű, forgásával körkörösen reped, hasad föl a színpad, miköz­ben a földszelet tetején és oldalából belső színhelyek aknája nyílik (a premieren bele is szakadt az egyik sta­tiszta. agyrázkódással vitték kórházba) — a hátsó trak­tussal misztérium színpado­kat is fölidéz, ahol menny, főid, pokol helyszíneli a cse­lekyést. Alant alussza álmát 37 emberpár (nem minden forgás — színváltozás végén, imigyen hát kissé követke­zetlenül). Alkalmi tartozéko­kat. szobrot, keresztet, prak­tikus használati tárgyakat is be-behoznak, akadnak natu­ralisztikus ám főleg stilizált díszletelemek (a paradicsomi színben drótkötélpályán be­húzott két fának, a tudásnak és a halhatatlanságnak lombkoronáját vicces méltó­sággal lengeti a szél). Vámos nem szívesen tágít rögesz­méjétől, a totális színháztól. Alapjában véve jól teszi, ke­zére játszik a darab és a miliő. Kivileli ötleteinek nagyvonalú eklekticizmusá­val mintha arról töprengene, mitől lehet keresett, népsze­rű e mély gondolatiságú mű ilyen figyelemszaggató kör­nyezetben. Korábbi rendezé­sei közül az 1963-öst hűvös tartózkodással utasította el a kritika. Látványpetárdáitól a darab eszmeiségét érezték kicsorbulni, hogy „a néző nézegetővé vált". Az 1969-es változatban viszont fölismer­ni vélték a szó és a kép har­móniájának magasztos szin­tézisét, rnelv a templom köz­vetlen jelenlétéből szívja él­tető nedveit, nyeri invenció­it. Most annyiban leszűrtebb, koncentráltabb. hogy nem tart igényt a tér, az árkádok megannyi kiszögellésére. Nem akaria működtetni az egész stadionkatlant, hanem magára a templomra és a variábilis színpadra összpon. tosit A darab telis-telt ma sem elévült, az eltelt időtől iga­zolt, másfelől meg napjaink­ra felette aktuális gondola­tokkal, erkölcstartalmakkal. Ilyen a művet keretező küz­désmotívum, a harmóniától kibuggyanó vágy a diszhar­móniára, Lucifernek, az örök másodiknak dacos szemben­állása, mint az állandó he­lyettesi státus mozgásképte­léhségéből fakadó lázadás ösztönideológiája — de ne­künk szól Ádám is, amint „ébredésének borzongásá­ban" föladja az üres. önma­gában való tekintélytisztelet viselhetetlen lelkipalástját. Hogy a konkrét történeimf képek /üzeneteiről ne is be­széljünk. A Tragédia ősbemutatójá­tól éppen évszázad tűnt to­va, a távolságot Vámos min­denekelőtt a színészek szö­vegmondására — eredendően a szereposztásra — a textus szikáran értelmező tolmácso­lására bízza: Ettől lehetne ízzig-vérig mai, ám érdekes, bár csöppet sem meglepő módon, ezzel kanyarodik zsákutcába, lő öngólt az elő­adás. Népstadionban ugyan­is szegényes dolog kispályás focit játszani, amiképpen a dómot sem lehet elbontani, a nézőteret leszűkíteni, az ár­kádokat összehúzni. A szege­di szabadtérin lényegében illusztrációs hangjátékból ré­szel a közönség, ahol a szí­nészek döntően a torkukkal funkcionálnak. Arcuk látha­tatlan, testüket jelmezek bo­rítják, melyek most az úgy­nevezett történelmi képek­ben szándékosán belemossák Ádámot, Évát. Lucifert a historikus alakok kavalkád­jába, nem választják le a korfiguráktól (Vágó Nelly tervei). Marad tehát a színi­hatás súlyozott terheinek hordozójaképpen a hang, a beszéd, jelentőségét Madách ódon zengzetes, klasszikusan szép stílusa még fokozza is. Anakronizmus volna szá­mon kéri persze holmi öblö­getős, mellre szívott teát­rális aalolást — de hát itt mindig kicsit operai dekla­mációval kell földúsitani a drámai beszélyt. Ahogyan például Sinkovits Imre mond­ja magnóra az Űr szólamát, vagy Nagy Zoltán tagolja éretten, okosan Péter apos­tolt, a patriarchát, Saint Just-öt. Máskülönben fakó a hatás. Ez a fentebb stíl hi­ányzik. Ráadásul, hogy alig húztak a darabból, s nyúlik az előadás, a szereplqk időn­ként hadarnak, követhetetlen masszává gyúrják a szöve­get. Itfég kellemetlenebb, amikor tériszonyba szédülve ösztönösen kiabálni kezde­nek. az üvöltés ragadós mint a járvány, jó páran lereked­nek (akik pedig eleve forte indítanak, képtelenek ráten­ni, begörcsölnek). Egyelőre éretlen gyümölcs Bubik István Ádárrtta. noha benne az ígéret. (Különös, a főpróbán közelről figyelhet­tem — a premieren távol­ról —, s akkor ő tetszett leginkább, vagyis felelőssé­get nem vállalhatok, a meg­ítéléshez szempontokat köl­csöhöz itt a nézőtéri jegy topográfiája.) Borzas ifjúsá­gával veti magát a küzde­lembe, érezni nála a páthosz igényét, azt a fajta emelke­dettséget, amit a figurába le­helt Madách — csak a szí­nészi eszköztára kevés még hozzá. Tóth Eva inkább női ösztöneivel igyek«zik követ­ni. szép mozgásával. Szereo­fölfogása egészében választé­kos, ám a kifejezésben rit­kán adekvát: beszéde némi­leg szinszegény, s hisztériku­san próbál kitörni. Mintha tapogatóznék e roppant tér lehetőségeiben, a mikrofonra nem akar hagyatkozni, s ez megbosszulja magát. A nagy hármasból legjobb benyo­mást Balkay Géza tett rám, mert a figura karakteréhez, a tagadás ősi szelleméhez jól illik az ő racionális, sprőd, hidegen értelmező szöveg­mondása. Nem hiszem, hogy Luciferről szólna ez az elő­adás, ám hogy Balkay rész­vétele ennyire meghatározó súlyú és jelentőségű, óhatat­lanul felé rajzolódik' el. Em­lékezetes perceket szerez ap­róbb föladataival a niár em­lített Nagy Zoltán Kézdy György, Hetényi Pál (az egyiptomi rabszolgával és a görög demagóggal); Izsót Vilmos „csontvázáról" a misztériumok levegőjébe szippanthatni, Papadimitriu Athina pedig egy fellinisre vett római kéj tanyának va­rázsol izgalmas atmoszférát. A tenger szereplő fölsoro­lása helyett föltétlenül emlí­tésre méltó Simon Zoltán zenei összeállítása, hangula­tilag valósággal megemeli a játékot. Külcsínre szabadté­ri, belbecsre kőszínházi fo­gantatású hát Vámos László legfrisebb Tragédiája. Az el­lentmondástól vélhetően iga­zi fészkében szabadulhat meg, a budapesti Nemzeti­ben. Ahová is készült, tulaj­donképpen. NIKOLÉNYI ISTVÁN A magunk mögött hagyott csütörtökön és pénteken az idegenforgalommal, vendég­látásai rendszeresen kap­csolatban álló újságírók egv csoportja járt Szegeden. Kritikus és értő szemmel vizsgálódtak afelől, miként is készült fel a város és tágabb környéke az ünneoi hetek ideién " tekintélyes vendégsereg fogadására. A szakma jó ismerői lévén ők. véleményüket, úgv hisszük, érdemes figyelemmel hall­gatni. A hízelgőt is. hiszen azt jelzi: több évtizedes törekvéseink a vendégek előtt sem maradnak rejtve, érzékelhetők az erőfeszíté­sek a város ünneplőbe öl­töztetésében. a látnivalók felkínálásában, a sajátosan szegedi programkínálat ki­dolgozásában. Ahogy egyi­kük megfogalmazta: „otthon érezheti itt magát az ide­gen is'. A hét vége. a Játékok nyi­tójának pontos vendégfor­galmi adataival még nem szolgálhatunk, az azonban biztos:' nem csupán a hiva­talos szálláshelyeken. ha­nem a családi otthonok egv részében is kitehettek vol­na a „telt ház" táblát. Vis­ki Árpád, a Hunearhotels szegedi igazgatóhelyettese épp emiatt „panaszkodik": a vendégostrom lökésszerű hullámzása — éttermeikben, szállodáikban egyaránt — komolv erőpróba elé állítia a „házak" gazdáit. Hogv csak egy példát adiunk: egv Tisza-parti városban az ét­termi , vendég ioegal keres halfélét az étlanon. A ponty és harcsa könnyeb­ben beszerezhető, de már nemesebb halhoz. kecsené­hez, süllőhöz nehezebben jutnak hozzá a konyhák áru-t beszerzői. A Hungarhotels idei első féléve egyébként a tervezettnél valamivel jobb eredménnyel zárult S ha már a konvha szóba került, itt álliunk meg égv szüsszanásnyira. Ügv - is mondhatnánk, egv felléleti­zésnyi időre. A korábbi he­tekben érzékelhető gondok — a sör- és üdítőfronton — ugyanis jórészt rendelődtek. Réti Csabáné doktortól, a városi tanács kereskedelmi osztályvezetőjétől tudiuk, hogv noha kőbányai vilá­gosból valóban nincs any­nyi, amennyit szeretnénk, sör azért van elegendő. Ju­goszláv is, dobozos is. A na­pokban vagv húsz kamion érkezett be a jugoszláv part­nertől — kocsinként húsz­ezer palack vár szomjas vá­sárlóira. A szállítás folya­matos, most már üdítő •ita­lokból is — vtalán csak kó­lafélékből és citrusfélékből lesz az elégnél valamivel kevesebb. Tájjellegű borok­ból széles a választék. Aki a húsboltokban. az ABC-k hűtőpultjainál né­zelődik. igazolhatja a ke­reskedelem felelős vezetői­nek állítását: elegendő a hús, választékban, mennyi­ségben*"egyaránt. A száraz­áruk kötött keretét a har­madik negyedévre felemel­ték a városlakók és a ven­dégek jobb ellátása érdeké­ben. A minisztériumi segít­ség eredménve márts érzé­kelhető: szalámit, szárazkol­bászt csaknem minden üz­letben látni. Ami a zöldség-gyümölcs kínálatot illeti: e téren sok múlik az üzletvezetőkön Az eevik holtban még szomba­ton délután is télies és friss a kínálat. másutt már a reggeli órákban is fonnvadt az áru. Nyilvánvalóan el­adatlan marad az utóbbi­ban. vásárlásra ösztönöz az előbbinél. Jó hír a háziasz. szonvoknak, hogv a megvei sütőipari vállalat csongrádi gvára a hétvégeken ..bese­gít" Szegednek. — kevesebb lesz az elősütött kenvér. A város vendégeinek az idén már aligha lesznek ajándékvásárlási gondjai: hímzett papucsot, bocskort kézimunkát, bőrdíszmű félé­ket kint a téren is vehet­tiek. a képcsarnok ós a nép­művészeti bolt szombaton­ként déjután is ki nvit (osz­tott nyitvatartással). Szezonkezdő körképünk nor-cze korántsem tettes Magyarázat, s összefoglaló értékelés h el vett e sorok íróia hadd1 adia közre egé­szen friss élménvét.. Bő he­te még reggel hatkor beállt a kenvérre várók sorába, s az orra előtt elfogyott az utolsó vekni. Tejet zacskós i porból kevert, a mészár­székbe már bemennie sem volt. érdemes. Történt pedig mindez annak az országnak a (eneernaríián áibelv nem­zeti jövedelmének a miénk­nél tekintélyesebb részét adia az idegenforgalom! Az Adriáról hazatérőnek öröm volt bemennie az Expressz ABC-be. hallania, hogv a villamosvezetők táiékoztat­nak az átszállást lehetősé­gekről. s hogv úiságírp kol­légáink észrevették: ez 1 város akkor is tiszta, s él­ményt szerző lehet, amikor nem tapossák egvmás sar­kát az idegen felségjelű au­tóbuszok a kemping parkcv lójában. Pálíy Katalin Régi pénzek A Móra Ferenc Múzeum­ban, melv százéves jubileu­mát ünnepli az idén. igen jelentős számú és értékű darabbal növeke­dett az éremtár műtárgyi állománya. Néhányat az ün­nepi hetek ideién Szegedre látogató közönség is megte­kinthet a múzeum egv-egv tárlós. az Üj szerzemények sorozat bemutatója kereté­ben. Az ajándékozók sorába ezúttal Liebmann Béla lé­pett. aki nem csupán Sze­geden de országosan ismert fotoriporter. Gyűjteménye legszebb darabjait juttatta a múzeumi gvűjteménvhe öröklési szerződés formájá­ban. A mostani bemutató pénzeinek ruigy része ókori görög és római d-nár. ses­tertius stb. Látható Apolló­nia. görög kereskedőváros denára, jellegzetes korai, római köztársaságkori dé­nárok, Julius Caesar s az utána következő császárok. különböző pénzei. Széptanu­két az eltelt több mint 1500 év ellenére is megcsodálhat­juk. Ez egyrészt dicséri a korabeli mestereket, műhe­lyeket. másrészt kiemelkedő érdeme a válogatott gyűjte­ménynek Is. A kiállításon láthatóak még reneszász-kori. római mintára készült érmek, újabbkori bajor, szász, po­rosz. tallérok és más idegen, modern veretek is. Nagy Ádám

Next

/
Oldalképek
Tartalom