Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

Szőregi tudósítások Sövényszegélyes, gondozott park. ízléses főtér a betorkolló utcák két oldalán színes virágszegéíy: rózsaszirmok tarkasága vezeti a szemet, amíg csak az út el nem kanyarodik. Keresve sem könnyű találni a ház előtti sávban csupaszon-gazosan hagyott földdarabot. A díszes rózsatövek fölött bókoló cigánymeggyek, büszkén terebélyesedő diófák hirdetik a szőregiek szépérzékkel párosult szorgalmát. Ami hasznos, lehet szép is, vagy, hogy még földhözragadtabban mondjuk: ami szép, miért ne hozzon hasznot is. Az utcaképben tükröződő sajátos színvilág, a zárt kapuk mögötti élet egy kívülrekedt kirakatdarabja. Behunyt szemmel is szinte minimális tévesztési esélylyel lehetne megtalálni, s benyitni egy virágtermelő szőregi polgár otthonába. Évszázados múltja van a szemgyönyörködtető kertészkedésnek s mondják sok díszes-puccos házat ha tégláira cement, sóder kilóira visszaváltanának, arra amiből „vétetett", rózsatövek százezreit, tulipánhagymák millióit kapnánk. Visszafelé azonban nem forog az idő kereke, ma többet mint tegnap, holnap többet mint ma — találnak munkát a szőregiek. Zsupkapirosrózsák útja Jó egy hónapja gondban találtam Nagy Gy. Lászlót, a szőregi Virág-disznövény Afész elnökét. Import ügyek bonyolultsága, partnerkereses nehézségei miatt kútba esett egy nagy üzlete. Harmincmilliós forgalmat ígért egy gladioluszhagyma-termesztesi akció. Azonban a minap összefutva vele. nyoma sem volt az akkori szorongásnak. Most még megkönnyebbült sóhajra is futotta. amikor felidézte beszélgetésünket. No persze nem a szakember egyszerű pálfordulása, az üzletet elindító elgondolásának felülvizsgalata mondatta vele. milyen jó, hogy ez akkor nem sikerült. Veletieniil sem. A kegyetlen időjárás, a hosszú hetekig tartó szárazság egyértelműen eldöntötte volna: az a 30 millió, nem harminc millió. Ezt pedig egv olyan gazdaság nemigen engedheti meg magának, amelyik nemrégiben vétte át a kiváló kitüntetést. A gladioluszexporttal' kecsegtető üzlet ugyan visszavonhatatlanul a múlté, a jövő azonban egyértelműen a külpiacok megtartását, a vevőkör „megfogását" jelenti, s követeli a szőregiektől. Kétezer tag, kétezer dolgozó s ha a községen, vagyis Szeged-Szőreg városrészen kívül dolgozókat „lekapcsolnák", igen megcsappanna a „kiváló" taglétszáma. Alig van az országnak olyan része, amelynek ne lenne valamilyen köze a Vírág-díszönvény Áfészhoz, legyen akár Zalaegerszeg. Szombathely. a Nyírség vagy Hajdúság, Szolnok vagy Békés megye egyegy települése. Az üzleti rugalmasság itt nemcsak azt jelenti, jól eladni. amit megtermeltek, piacra dobták még azt is, amit nem ők termesztettek. Nemrégiben gesztenyét keresett az egyik cég. s mert a Dunántúlon egyéb ügyekben gyakran mogfordultak az üzletkötők, ahonnan eddig tuját. fenvöt vásároltak, most gesztenyére alkudtak meg s amint egy áfész-kereskedelemhez illik, adták tovább a felvásárolt árut annak, aki oly nagyon kereste a „pürének" valót. • Most gesztenyét, holnap díszcserjét, holnapután tulipánhagymát vagy rózsatövet termeltetnek, vesznek, adnak. A saját kertészetben csaknem kétszázan dolgoznak, s a díszfaiskolai, rózsatőnevelési munkán kívül százezrével termelik a virághagymákat isu Mindent, csak vigye a vevő. Háromszáz fajta rózsa, 250 fajta tulipán, 200 fajta évelő dísznövény, 180 fajta díszcserje szerepel a „cikklistán" s persze korántsem mondják, eszi vagy nem eszi, nem kap mást. Belföldön, külföldön állandóan keresik az újabb és újabb értékesítési lehetőségeket, a termesztésre, eladásra érdemes-alkalmas fajtákat, s keresnek még mást is: a vevők kedvét. Szégyen, nem szégyen, nem rajtuk múlik s még csak nem is a fizetőeszköz keményebb vagy puhább voltán, hogy jobban tudnak a külfö'di megrendelőkkel üzletelni, mint a haavagy zaiakkal. Eddig még nem volt példa arra, hogy száz százalékig megbízhatóan tervezni tudjanak fajtaválasztékot is a hazai piacokra. Ha a parképítést elhatározó közületnek szüksége van szaporítóanyagra, akkor szól, amikor már adj-uram-isten kell. Svéd partnerra] két évre előre le tudják kötni, mit. milyet, menynyit. S vannak ötéves üzleti megállapodásaik is. Nos. ennyit a szőregi kertkultúráról... Leírtam .mar. évszázados a sző- . regi virág kertészet hagyománya, természetesen adódik hát a kérdés, va.jon vannak-e szőregi virágfajták. Mondjuk például rózsából. Nincsenek! Termelni van idő. erő, energia, szaktudás, nemesíteni nincs. Nem kísérleteztek még vele s az ipi porttövek, -hagymák bevált és sikeres termesztése nem is ígéri azt, hogy ilyesmivel pepecselnének majd a jövőben. Egyáltalán, az oly híres szőregi tulipánok, rózsák útja nagyobbrészt ez: bejön egy fajta külföldről, minden évben van egy csokorra való, amelyet a virágok oly nagy szakértelmű gondozói is csak akkor, láttak életükben először. Megveszik, elszaporítják — aztán vírjy beválik vagy nem, mert bukni is lehet — aztán mehet exporttá, esetleg oda, ahonnan jött. Természetesen semmi köze a cégnek az alábbi rózsakalandhoz. de hát az vesse rám az első követ, akinek a fentiekről nem jut eszébe, amit valamikor régen, valahol másutt (de azért idehaza!) hallott. Egyszer volt, ki tudja hol nem volt még az a hajóslegény, akinek egészen véletlenül az édesapja rózsakertész volt. S mert annyi ragadt a gyerekre, hogy szeresse a virágot, vett is valahol, valamikor egy szép csokorral a mamának, s hazavitte a madárlátta bimbókat. Apuci meg szépen . leoltotta a madár látta, de ő még nem látta-fajta rózsákról az összes használható szemeket. Aztán viharos gyorsasággal elszaporította és hogy a sárga csokor rózsánál sárgább irigység, meg a penész egye a Nagykunság-széli, országhíres virágkertészt, nosza összenyalábolt egy csokorra valót és elküldte anyunak. Ám de ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, ravasz viszont igen, mit tesz isten, ő se volt rest. a feleségének szánt ajándékot leoltotta mind egy szemig. Aztán két év múlva viszszaküldte a csokor rózsát. Jókedvvel elmesélte ezt egy szőregi virágkertész kollegának odahaza, Mezőtúron. Na szóval... azóta már Szőregen is van belőle. Zsupka János uram viszont egy osztrák megrendelő állandó megbízását élvezve, elszaporított egy fajtát, amelynek, hogy hogynem — vagy a réven vagy a vámon — eltűnt a cédulája. Csak azt tudják, hogy piros. És hogy hogynem, rózsakertészbarátok jóvoltából ez is csodálatos mód elszaporodott a községben. Le sem tagadják honnan van. Úgv is hívják: ez a fajta Zsupkapiros. Itt a fodrász, hol a fodrász? Megszervezni se lehetett volna jobban. Imre bácsi, öreg barátomat látom leszállni a szőregi buszról, s megy a Széchenyi téren a fodrászbolt felé. Hányszor dohogott már nekem, micsoda érthetetlen, hogy egf nagyközségnyi lakosú -városrészben külön program, hogy valaki megszabaduljon fülére növő fürtjeitől. ? •— Szőregi? Nem is tudtam. — Nem vagyok szőregi, szegedi. — Hol volt? — Fodrásznál. — Szőregen?! — Szőregen., Kiköltözött két hete a fodrásznőm, éh már csak nála maradok. Jó. hogy szókimondó öreg barátom, Imre bácsi nem hallotta, ' mindjárt elmorzsolt volna a foga között néhány cikornyás i'stenhozzádot. Mosolyognom kéne az öreg dohogásán. de nincs hozzá kedvem, mert hisz a fodrász épp úgy hozzátartozik a mindennapi szolgáltatáshoz és a komfortérzéshez, akár... kocsmához a pult. Ha még a fenti tiszteletkörökből nem derült volna ki, hadd közöljem sietve, régóta panaszolják már a szőregiek, 6 ezer lakosra nem jut egy egész fodrász. Van két fél. de az most nem egy egész. Két nyugdíjas — ahogy idejük, egészségük engedi — hol kinyit, hol meg nem. de semmiképpen nem elég, hogy ellássa a szőregi fejeket. Évek óta tárgyalnak már a szegedi fodrász szövetkezettel, csináljanak már valamit. Elvben maximálisan támogatják is az elképzelést, ám elvekkel tele van a padlás. Attól még bokáig érhet Imre bátyám haja. igény az egyik oldalon, akarat és jószándék a másikon. Helyiség meg egy darab sem. Sakknyelven mondva: patt. Sorra épülnek az úi házak, terveznek is házhelyosztást. Annvira elképzelhetetlen. hoav egy .ió férfifodrászt letelepedésre lehessen csábítani? Már ebben is csak a nőknek van szerencséjük? ígérem, szegedi ismerősöm oéldájára én leszek az első. aki kibuszozik hajat vágatni a frissen nyitott szőregi üzletbe. Ha addig az a kevés kis nem hull... Ereszd el a hajamat! Van-e valaki, akinek a helyemben nem a fentiekről jutott volna eszébe a következő passzus címe. Hogy most bevallottam, sietve hozzáteszem, üzletnyitásig többet egy szót nem szólok a szőregi fürtökről, ez is csupán arról jutott eszembe, hogy utcajárásomban messziről hangzó lakodalmi zene, harmonika futamok, szaxofon Tekedtes hörgése, dob dübögése csábított kíváncsiskodásra. Hétköznapi lagzit még úgysem láttam. Már pedig ez csak az lehet, mert ilyen nagyhangú, jókedvű „ereszd el a hajamat". aanolászás nem jöhet máshonnan. Tévedtem. Kétszeresen is. A Jn'res Rádó felé indultam, de csak arról és nem onnan jött. Rendezvény volt a művelődési házban. Ja, és nem is volt lakodalom! Párok voltak, de nem ifjúk! Sőt; a táraasűg átlagéletkora hetven év! — Bocsánat, hol vagyok? — A nyugdíjasklub évzáróján — mondja Kollár József, a művelődési ház igazgatója. — És most mit ünnepelnek? — Mit? Egymást. Az évet. A jó programokat. , Amiket persze ők szerveztek. Az idősek közösségéről illő szerénységgel, s a klubot elindító kollegaelődjének. Markos Gyöngyinek kijáró tisztelettel beszélt az ország alighanem legelső és legnagyobb létszámú nyugdíjasklubjáról, megalakításáról, életéről. Közben a klub vezetője. Vörös Mihály is előkerül. — Miska bácsi... szólíthatom így? —-Hajaj, Miska bácsi vagyok én még a 80 évesnek is, pedig fiatalabb vagyok náluk. — Ilyen jó hangulatú társaságot régen láttam. — Pedig láthatott volna, ha máskor is eljön hozzánk. — Sokan vannak, alig talál helyet a nagyteremben. — Most vendégeink is vannak. — Kik azok? — A petőfitelepi nyugdíjasok. Még a zenekart is ők hozták. Régi szokásunk, hogy — bár 200 tagunk van — nem. maradunk csupán egymás között, összejárunk, keressük, felvesszük a kapcsolatokat másokkal. Ővelük már régi ismerősök vagyunk és nézze csak. Végigmutogatom magának melyik szőregi. melyik petőfitelepivel táncol. Nehogy azt higgyék már a fiatalok, hogy. aki öreg, mindjárt be is gubózik! Jó hangú társaságba csöppenA művelődési ház igazgatójának egy kétkedve fogadott mondata csengett a fülembe: öregedő község Szóreg, afcért is volt fontos, hogy megszülessen egy nyugdíjasklub. Aztán Barcsai Gézának, a területi pártszervezet titkárának szavai is valahogy rímelni látszottak erre: olyan sok itt az öreg, s annyira kellene törődni velük, hogy legfontosabb gondjaink közé tartozik öregek napközi otthonát létesíteni. Banda Menyhértet, a városi tanács főelőadóját, Szőreg egykori tanácstitkárát, későbbi tanácselnökét kérdezem, aki részben igazat is ad az öreg-Szőreg megállapításnak. Ám gyorsan hozzáteszi, fiatalodik a városrész. Telkeket osztottak a Mályva, Kisszőlő utcában, amelyek ugyan régebbiek voltak, de az utóbbi időben fokozatosan beépültek. A legújabb, a Mályva és a Tulipán utcai rész, alig egy-két foghíjjal tarkított már, 1976 óta olyannyira beépültek. A napokban volt megbeszélés — és itt nem egyszerű tájékoztatási közhely, hanem napi valóság, hogy „élénk érdeklődés" kísérte — arról, hogy a homokbánya környékén újabb házhelyeket osztanak. Hogy itt azt a térület fekvése és a környékből kiemelkedő volta indokolja, s hogy egyáltalán erre szükség vaij, azt a folyamatosan érdek-; tem. öt-hat asszony az alvégen, mint valami előénekes kórus, teli torokból közli a világgal, hogy „Kék szivárvány koszorúzza az eget... " E fontos információ birtokában igyekszem bennfentes kórustaggá válni, ám túl sokáig nem bírom a tempót, fiatal vagyok még ehhez. És különben is ifjúházas ül mellettem! Erzsike néni két éve mondott igent Gyuri bácsinak Azelőtt Baráth Mihályné volt, aztán addig járt a nyugdíjasklub lélekmelengető foglalkozásaira, hogy egyszer csak az özvegy asszonynak bekötötték a fejét. Két éve ültek lagzit, S akkor sem volt halványabb a hangulat lámpása. Itt tartották a mulatságot a művelődési házban, s itt voltak a klubtagok, nyugdíjasok, barátok. Mindenki Misi bácsijától tudom, Erzsike néni Gyuri bácsi frigye nem az egyetlen, amely a klubnak köszönhető. Négyszer köszöntöttek már „ifjú párt" nvugdíjaséknál. Kitalálhatnám magam is helyettük, miért jó ide járni, de mért legyek én okosabb, mint ők. Gomorka Károlyné, a nagyhangúnk közt is a legnagyobb, ám termetre kicsiny, törékeny aszs/ony, szeme felcsillan, amikor meggyőzhet igazáról. — Nem volt nekem egész életemben más, csak a munka. Még a faluból se igen mozdultam ki, nem hogv szórakozásra, kirándulásra gondolhattam volna. özvegy is éagyok,- nemcsak hogy ráérek, egyedül is érzem magam. Hát már miért ne járnék el ide. Nem jártam én még se Debrecenbe, se Gyulán, velük ismertem meg ezeket is. Aztán tengert se láttam még életemben sem. Nemsokára viszont találkozom vele. Oda is készülünk kirándulni. Hát maga nem eljönne, ha nyugdíjas lenne? — De eljönnék. lődők. jelentkezők „kényszerítik'* ki.. Még nem volt meg az első kapavagás, még csak tervezik, de már számon tartanak jelentkezőket, s főleg fiatalokat. A telekoszlást valójában csak jövőre kezdik s ha a megbes;eiesen megjelent 130 érdeklődőt nézzük, előrevetíti árnyékát, hogy alig fejezték be itt a felmérést,'újabb után nézhetnek. Ezen a részen ugyanis 1984-től kezdődően 100 házhelyet osztanak. Fiatalodik Szőreg — mondta a főelőadó — s adatok sorát hozza bizonyítékul hány háznak van nemcsak új, de fiatal tulajdonosa is. Egyre másra fordul elő, hogy szegedi lakótelepek ifjú házasai a panellakás szűkös kényelmességét felcserélik szőregi kertesházak tágas nyugalmával. Igaz, ott nincs még központi fűtés. De lesz gáz! Elindult már a vezetéképítés, s szőregiek százai jelentkeztek, vállalják a saját költségű gázbevezetés nem kis összegét s ennek köszönhetően a Makai úton megkezdett és a Szerb utca mindkét oldalán, valamint a Zsálya utcában befejeződő vezetéképítés két és fél kilométernyi gázhálózatot jelent még az idén. Jövőre — és még később is — folytatják. Talán azért is: hogy tovább fiatalodhasson a kiköltözőkkel SzegedSzőreg. IGR1CZI ZSIGMOND Léptek a jövőbe