Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-14 / 165. szám

Csütörtök, 1983. július 14: Honismereti diáktábor nyílt Hogy jobban ismerjük múltunkat „Táborunk célja az, hogy a történelem, a nemzeti ha­gyományok. múltunk iránt érdeklődő középiskolások­ban tovább fejlesszük ezt a készséget, olyan aktivistákat neveljünk a honismereti mozgalomnak, akik- egv kor maid vezethetik a múlt em­lékeinek gyűjtését, a külön­böző szakköröket." így fog­lalta össze a IX. megyei honismereti diáktábor lénye­gét Marjanucz László, a Mó­ra Ferenc Múzeum munka­társa, aki ti7. napon keresz­tül vezeti a tegnap megnyílt tábort Üjszegeden. * KISZ Csongrád megyei Bizottsága Politikai Képzési Központ­jában. Napjainkban sok szó esik arról, hogv jelenünk megér­téséhez sokkal inkább kelle­ne ismerni múltunkat lakó­helyünket. szűkebb környe­zetünket Csongrád megyé­ben — mint ahogy azt számtalan példa is bizonyít­ja — szerencsére már túlju­tottunk az elhatározáson, megkezdődtek- a gyűjtőmun­kák, s több színvonalas ki­advány is bizonyítja, hogy nem volt hiábavaló a fára­dozás. Erre hívta fel a fi­gyelmet a tábor megnyitása­kor beszédében dr. Koncz János, a megyei pártbizott­ság titkára is. Szólt arról is, hogv igazán méltó helven dolgozhatnak az elkövetke­ző majd két hétben a fiata­lok. mivel a KISZ-iskola egyben az ifjúságmozgalmi kutatómunka központja is. Bár a táborban tizenévesek vesznek részt, ez nem jelen­ti azt, hogy csak ifjúsági té­mákkal kell foglalkozniuk. Megyénk múltjában számos olyan terület akad. amelyet föltétlen meg kell ismerni — így Öpusztaszer jelentő­ségére. a makói szövetkezeti mozgalom országos hatásá­ra, a nemzetközileg is elis­mert kulturális esemény, a Szegedi Szabadtéri Játé­kot évfordulójára — mon­dotta többek között dr. Koncz János. A példák is érzékeltetik, miiven sokirányú munkába kezdhetnek itt a fiatalok, tanárok, szakértők segítsé­gével. A tábor vezetői is ez alapján állították össze a programot. Tegnap — a megnyitó napián — már délután előadást hallgathat­tak a fiatalok. A helytörté­neti kutatás módszereiről dr Hegyi András beszélt. Ezt dr. Oltvai Ferenc Sze­ged történetének rövid át­tekintése című előadása kö­vette. A tábor további prog­ramjában szerepel például a megyei levéltár meglátoga­tása. tapasztalatszerzés a Móra Ferenc Múzeumban és a Somogyi-könyvtárban, kirándulás Öpusztaszerre. Szentesre, Vásárhelyre és Makóra, találkozás Nagy Istvánnal, a Hazafias Nép­front megvei elnökével, Lele József tápéi gyűjteményének megtekintése,' míg dr. Ko­váts Zoltán Szeged népese dési viszonyairól, a történeti demográfia fontosságáról beszél maid. A jövő héten dr. Juhász Antal Szeged és környéke néphagyományai­ról tart előadást. Ilia Mi­hály Szeged irodalmi életét foglalja össze az árvíztől a felszabadulásig. S ami ta­lán a legfontosabb, s egy­ben a legtöbb tanulsággal is szolgálhat — a szakcsopor­tok gyűjtőmunkát végeznek a tábor ideje alatt. Fényké­pezik Szeged történelmi em­lékeit. mások Algyő hagyo­mányaival foglalkoznak, egy csoport Alsóvároson a polgárosodó parasztság élet­módjának. szokásainak em­lékét próbálja összegyűjteni, s lesznek olyanok is. akik a munkásmozgalom Szegeden élő veteránjaival készítenek interjúkat, így segítve egy pontos és részletes adat­bank összeállítását. A tábor vezetői természe­tesen gondoskodtak arról is. hogv a mintegy 30. a megye városaiból és községeiből ér­kezett középiskolák tartal­mas avari szórakozást is ta­láljon a KISZ-iskolán. Mi­vel a honismereti táborral egy helyen, egv időben ren­dezik az alapszervezeti KISZ-titkárok felkészítő tá­borát is, mintegy 160 közép­iskolás részvételével az esti programok nagy része velük közösen zajlik. B. Z. Tanácstagnak lenni: szolgálat Köztisztasági őrjáraton Nagytakarítás venáégjárás előtt Mondják, az Igazán pe­dáns háziasszony sohasem jön zavarbak ha váratlan vendég érkezik otthonába. Hiszen a szorgosnak soha­sem kell magyarázkodnia, miért nincs „éppen most" rend a házában. Persze meg a mindig rendezgető házi­asszony is kampánymunká­val pofozza ki a lakást, ha előre megfontolt szándékkal baraitokat hív vendégségbe. A takarítás műveleteről valahogy így gondolkodik a Városgazdálkodási Vállalat köztisztasági osztálya is, akinek dolga, városunk köz­területeinek állandó és fo­lyamatos tisztán tartása. S akik most, a szabadtéri játékok közelgő nyitánya előtt — igényes házigazdá­hoz méltón — ünnepi prog­ramterv szerint végzik ten­nivalóikat. Közútjaink és köztereink tisztán tartására ugyanis fokozott figyelmet fordítanak a nyári hóna­pokban. amiken is az át­utazó idegen és az ideláto­gató vendég száma nem kevés. Nem mindegy az sem, milyen hírünket viszik or­szágsa-világba a nálunk megfordult turisták. Vendégvárás és -járás ide­jén — július elejétől au­gusztus végéig — mind a kézi, mind a gépi úttisztí­tást kibővített program sze­rint, sokkal nagyobb gond­dal végzik a vállalat e munkával megbízott dolgo­zói. Az Ünnepi Hetek ide­jén 200—300 ezerrel több 1o­rintot szánnak arra. hogy a város mindennap tiszta cs rendezett utcákkal. terekkel fogadja a látogatókat. A szabadiéri színház egész területét és az idegenvezető főútvonalakat mind az előadások, mind a főpróbák napjain délelőtt, délután és éjszaka seprik. mossák. „Különleges bánásmódban részesül" majd a Széchenyi tér és a Tisza rakpartja, a néptánci'esztivál, a karnevál es az ifjúsági napok prog­ramjai alatt. S itt álljunk meg egy-két mondat erejéig. Szegedi pott gamak nemigen kell küle­niisebb múltbéli példákkal előhozakodni annak bizo­nyítására, milyen erőfeszi­y&tírtes. « köztiszta­sági részleg mindössze 40 és kultúráltság kell ahhoz, dolgozójától az ifjúsági na- hogy a városban elhelye­pok résztvevői okozta „ta- zett mintegy 1300 szemét­tárjárás" nyomainak eltiin- gyűjtőbe — amelyek 30—40 tetése. Jogos kérés: leg- méterenként találhatók — alább a szegedi fiatalok ne — kerüljön az eldobni kí­legyenek cselekvő társai a vánt hulladék. A város tisz­t-áros csatatérré változtatása taságának ügye 50 százalék­ifjúsagi akciójának. ban az itt lakókon múlik, s Érthető, hogy több gépi csak a másik fele a tisztán és emberi munkaerőt raoz- tartással megbízott vállala­gósítanak és jóval több ton. Hiába minden erőfeszí­órát startnak a legforgal- tés, ha az ő munkájukat masabb központi helyek semmibe vesszük, s nem rendben tartására, az ide- becsüljük, genforgalmi csúcsidényben. Jóllehet. Szegedet a leg­Nem jelenti ez azonban a tisztább nagyvárosok között kívülebb eső városrészek el- tartják számon az országban. • hanyagolását. Hiszen épp- E nemes helyet meg keli úgy éjjel-nappal söprik, lo- őrizni, elsősorban nemcsak csolják minden gépi és kézi jó hírünkért, hanem a ma­erő igénybevételével a gunk jó közérzetéért. S Belváros határain, túli terű- ennek érdekében nem kell leteket is. egyebet tenni, mint vigye z­Köztúsztaság-ellenőrző őr- ni arra a rendre, amit a Vá­járatunkon végigmentünk rosgazdálkodasi Vállalat nem a Belváros mindazon ho- kis erőfeszítésekkel teremt. lyein, ahol legtöbbet forog az idegen s elméntünk; a kevésbé forgalmas helyekre is. E városnéző séta tapaszta­lata: Szeged tiszta és ren­de * tt. Legalábbis a takarí­i asokat követő néhány órában. Ugyanis ez után rö­vid idővel már nem minde­nütt vigasztaló a kép. De vajon kinek a bűne. hogy a Centrum Áruház előtt és környéken délelőtt 11 órakor már papírtenger­rel borított a járda, s a buszmegálló szemétgyűjtő dobozaiban kevesebb a használaton kívüli menet­jegy, minit a földön. A vá­rosgadálkodás hibáztatható-e K. K. Demokratizmus. Közéleti elégedettségünk egyik leg­fontosabb feltétele. Jog, hogy egy-egy kisebb ember­csoport is hangot adjon mindennapi gondjának-ba­jának, képviselői útján üze. netet küldve fórumoknak, hivataloknak, melyek a ba­jok orvoslására hivatottak. Tanácstagnak lenni: szol­gálat. A legtöbben annak is tekintik, lakásuk, mun­kahelyük ajtaja mindig — nemcsak egy-egy nap 5-től 6-ig — nyitva áll azok előtt, akik bizalmukkal megtisz­telték őket. á hogy Szeged 119 tanácstagjának munká­ját sikerek koronázzák, vagy kudarcok, tevékenységüket milyen tényezők segítik, il­letve fékezik, arra is választ ad az a felmérés, melyet a Hazafias Népfront városi bizottsága végzett a válasz­tási ciklus közepén, a párt­szervezetek és a tanács se­gítségével, s amelyet meg is vitattak a népfront városi bizottságának legutóbbi ülé­sén. A tanácstagok testületi te­vékenységét pozitívan lehet értékelni. A tapasztalat sze­rint — különösen a közérde­kű kérdésekben — igen ak­tívak a testületi üléseken, annak ellenére, hogy a je­lentéseket előzetesen is meg­tárgyalják a tanácsi bizott­ságok. Elénk érdeklődés kí­sérte például a tömegközle­kedésről, a távhőszolgálta­tásról, a kereskedelmi, az egészségügyi ellátásról, az idős emberek egészségügyi és szociális helyzetéről, a közlekedésről és a közbiz­tonságról szóló összeállításo­kat. Az „élénkség", a vita­szellem változatlan, állapít­ják meg a fölmérést végzők, de tény az is, hogy sajnos csökkent a tanácsülésen megjelent tanácstagok szá­ma. A népfrontbizottság tagjai felszólalásaikban töb­ben is apelláltak a fegyelem betartására. A megkérdezettek vélemé­nye szerint helyesebb lenne, ha az előterjesztők az is­méilésekbe bocsátkozó, hosz­szadalmas bevezetők helyett a határozat emberi oldalát, életmodot, életkörülménye­ket javító hatását hangsú­lyoznák. Egyben javasolták: a tanács elnöke korlátozza a hozzászólók számát és a fel­szólalások időtartamát. A népfrontbizottsági ülés vitá­jában is felmerült ez az igény, melyet azonban a jelen levő tanácstitkár éppen a demokratizmus, a szólásjog védelmében elvetett. A tanácsi bizottságokról szólva megállapítottuk a népfrontnál: a bizottságok mindannyiszor megtárgyal­ták a tanács elé terjesztett jelentéseket, tervjavaslato­kat és rendelettervezeteket, a vb elé kerülő anyagok elő­készítésében és vitájában is részt vettek. Közreműköd­tek a házkezelői szolgáltatá­sok vizsgálatában, a Bartók Béla Művelődési Központ munkájának értékelésében, a Somogyi-könyvtár költ­ségvetésének ellenőrzésében. A tanácstagok munkájá­nak zömét választókerüle­tükben végzik. Fogadóórát legtöbben nem tartanak, bár­mikor készek bárkit meg­hallgatni. Tanácstagi beszá­molóikat — melyek a lakos­sági gondok feltárásának legfőbb fórumai — rendre megtartják. A tapasztalatok szerint ilyenkor általában 65—70-en jelennek meg, többségük az idősebbek ré­tegéből. örvendetes, hogy túlsúlyban vannak az itt el­hangzott közérdekű bejelen­tések es javaslatok, amely azt bizonyítja, hogy szívügye ez a város az itt élő embe­reknek. A fölszólalók elis­meréssel beszélnek a város­fejlesztésről, de más jellegű témák merülnek föl a pe­remkerületekben, mások a Rókuson, Alsóvároson és a Belvárosban lakók gondjai. A családi házas települése­ken a gázhálózat önerőből való kiépítését szeretné a lakosság, a rókusiak közmű­fejlesztési támogatást kér­nek, Alsóvároson vissza-visz­szatérő panaszt okoz a „bü­dös árok", a belvárosiak vesszőparipája a lakásszol­gáltatás, az IKV munkája. A tanácstagok elmondták; hogy bár sok segítséget kap­nak a szakigazgatási szer­vektől, néhány esetben ret­tentő erőfeszítések árán ké­pesek csak közelebb kerülni a gondok megoldásához. Hasznos számukra a ta­nácskozási központok léte, új színfoltot jelent munká­jukban az egyes választóke­rületekben megtartott lakó­területi szemle, összeköt ta­nácstagot, választópolgárt a közösen végzett társadalmi munka is: együtt szervezik a gázvezeték önerős építé­sét, virágosítanak, járdát, játszóteret építenek. Dicsére­tes, a mihálytelkiek ónálló kezdeményezése, melynek eredménye az ivóvízvezeték. Rókuson óvodafestésre vál­lalkoztak, Felsővároson és az Északi városrészben ját­szótér és park dicséri kezük munkáját. A tanácstag, mint valami „örökmozgó", hol itt. hol ott tűnik föl. Jól ismeri lakó­körzetét, de ott van a lakó. területi nepfrontrendezvé­nyeken is, bejáratos a szak­igazgatási szervek vezetői­hez, állandó kapcsolatban vannak a lakobizoltsagok­kal. Nincs szolgálati idejük, „nonstop" ügyködnek a kö­zért. Helyeslendö tehát a •népfront javaslata: kapjon nagyobb megbecsülést es el­ismerést a tanácstagi mun­ka.' CH. A. Kossuth és Szeged Két igazítás A fenti címmel iúlius 12­én e hasábokon megjelent cikkhez kénytelen vagvok hozzászólni, mert félő, hogy tévedései megzavarják- azo­kat, akik a szabadságharc helyi történelmét tanulmá­nyozzák. Nem tudom, melv forrás­ból veszi Vass László, Kos­suth másodszori Szegedre érkezésének kelteként iúlius 11-ét, Minden forrás (első­sorban Reizner János. de Horváth Mihálv is) iúlius 12-éről t"d. Talán a legille­tékesebben — a szerző föl­sorakoztatta forrásokon kí­vül — a Szegedi Hírlap 1849. július 14-i száma tudó­sított az eseményről, s ez is 12-ét ír. Így: Délben érkezvén. este fáklyás zenével tiszteltetek meg, olyannal, minővel so­ha egy király sem. Itt min­den szív egy égö fáklya volt, minden szem öröm­csillag. minden arc hasadó örömhajnal. Több mint száz nő. Szeged leányai, a név­Öld meg a sogurit! Színes, szinkronizált ja­pán film. jrta: Taketo Isi­ka va. Fényképezte: No­hajima Toru. Zene: Sugi Mari. Rendezte: Noribumi Szuzuki. Főbb szereplők: Sanada Henry. Síomi Sue, Csiba Sonny, Tamba Tc­csuro. „Az anyját!" — buggyan u „ • • .. ; ki megállíthatatlanul az azért, hogy az éjszakai ja.- jegyszedö asszony L-nvp /ien nphanv . . J " . . J damosást követően néhány órával bel- es külvárosi élel­miszerboltok előtt kupacok­ban áll a kisöpört szemét. Nem beszélve a túlrakodott gépjárművek hosszú útvona­lakat törmelékkel, homokkal, cementtel — s ki tudja még mi mindennel — teleszóró akcióiról, a parkok, játszó­terek szemeteiéiről. Az NSZK-ban például tíz Jmárkára büntetik azokat,­akik az utcán, tereken, par­kokban szemetelnek. Taián túlzás a rendhez szoktatás eme szigorított formája, de a notórius szemetelők el­len nálunk sem ártana hatá­rozottabban fellépni. Nem száján a kiáltás. ..Huh!" — igy a másik. Magam is fe­szengek, rácsot tartok uj­jaim'oól a szemem ele. íme, egy újabb japán „csoda". Vér öntözi a vásznat, dől­nek a mandulaszemű harco­sok, egyik jobbra, másik balra, némelyik fejét veszt­ve (értsük szó szerint, mert a következő pillanatban sa­ját szemünkkel követhetjük, mint gurul a fej). Hosszú másodpercekig tart rabja­ként a rettenet, míg a csi­nos fehér kimonós asszony vérébe fagyva kiszenved. Ezt látja gyereke. Tukama­nu is, míg anyja haldoklik, ő vérbosszút esküszik. Kez­HMrvi. ety k* jó éraee-i dódhei a torteaeí. Siranuji nidzsa hiába is­meri a háborúzás minden fortélyát, a Momocsi-klán tagjait nem sikerül kiirta­nia. az életben maradt trón­örökös — felnőve, mintha gumiból lenne — egy nap Kína felől visszatér. Míg verekszik az egykori klán­tagokkal igazságáért, az em­ber egyre kezdi elves'iteni mesékbe vetett hitét. Majd­nem elveti; a jónak diadal­maskodnia kell, a rossz el­éri büntetését. Mert a mi féltekénken szokott mese-1 beli bölcsessegnek, a szép jövendőt bizton jósoló vá­rázslatoknak itt nyomát hiá­ba keressük. A fehér sza­kállú bölcs tanítómester ez­úttal arra okít, a végső győzelemhez kemény szív kell. A sajátos- — európai szemnek meglehetősen sza­disztikus — harcmodor ke­gyetlenséggel, kíméletlenség­gel párosulva a leghatáso­sabb. Így hát a pozitív hős is különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésre kény­szerül több ízben. Nem a&iatha a rosszak megválo­gatnak módszereiket. Az emberkínzásnak, az öldök­lésnek oly választékos esz­köz- és módszertárába avat­ják a XVI. századi kaland­film szereplői a nézőt, hogy az egy idő után nem amul, nem (bámul, hanem érzi, forog a gyomra. Aztán eme kellemetlenségen is túlteszi magát, s apatlfcusan felsó­hajt.: no, mi ion még .. . Maga a sztori — spekelve egy kis ármánykodással, egy kis árulással, egy kis szerelemmel — a szokott. Az egzotikus látnivalóval jól bánik a kamera, csak ne lenne minden olyan vé­res . . . Nem ismeretlenek a karate, s ki tudja milyen nevű mutatványok sem. Mert hát végül is az az egész. De nem értem mi okunk van nekünk efféle mutatványokban gyönyör­ködni. Hisz úgv hírlik, gaz­dag választékában a film­piad MAG ED* hölgyek, úgy. mint az úriak, vitték a fáklyákat, roppant, s még Szegeden ily mennyi, ségben nem látott tömeg és zene kíséretében. Az ország kormányzója szállása erké­lyén — a Kárász-házban — megjelenvén, Dám ta­nácsnok által üdvözöltetett, megragadó szíves szónoklat­tal, melynek végén imad­ságra lelkesülvén a szónok, ihletett ajakkal fohászkodott ezerek. szive szavával a kor­mányzó becses életéért a népek Istenéhez. A felgomolygó fáklyafüst és láng között, mint tömjé­nezett oltár glóriájában, dördült most meg Kossuth jósigéje az általa oly igen becsült tiszai néphez. Mint tisztítótűz járta meg ez iae a kétkedők lelkét; mint őr­angyali vigasztaló hang emelé föl az ingadozókat: vnnt üstökös lángsugar mu­tatott utat a b átraknak: „Ha — mint előre megjó­solam — szólt a többek közt —, hogy Debrecen lesz a hely, hol hazánk füg­getlenségét kivívjuk, úgy Szegedről fog Európá­nak a szabadsaa kihir­dettetni: s vagy egy nagy­szerű sir lesz az. hol a vi­lágszabadság eltemettetik, vagy terített asztal, hol a. szabaddá lett népek élvezik a boldogság áldomását." Szavait az őszinte ragaszko­das, s öröm viharzó larmá­ja követte. Frissesége miatt jogos ezt a szegedi forrást tartani valamennvi között a leghite­lesebbnek. Idézi Vass László — és cikkének alcímeben is szere­pelteti — Kossuth előző. | 1848. október 4-1 szegedi beszédének leghíresebb, szállóigévé vált kezdőszavait: Ezt is hibásan, es félő. hogv zavart okoz vele. Minden eddigi forrásunk (elsősorban Reizjjer Janosnak A régi Szeged címmel 1884-ben megjelent munkája első kötetében, az okmánytárban a Közlöny és a Kossuth Hírlapja nyomán közölt szöveg) így ismeri ezt: „Szegednek népe. nemzetem büszkesége szegenu elárult hazám oszlopa. mélyen megilletődve hajlok meg előtted!" Tehát nem elár­vult, hanem elárult. S fö­lösleges volt a hazam szot nagv kezdőbetűvel írni. Péter LmoIO

Next

/
Oldalképek
Tartalom